Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-26 / 225. szám

J NÉPÚJSÁG 1962. szeptember 26., szerda. Imádkozzunk? 1... Sietve írok, hátha addig még nem dől össze az egri minaret melletti kis trafik. Ugyanis néhány hete már, hogy egyre táguló repedés gazdagítja az amúgy is ízléstelen berendezésű trafikot. Nemsokára összedül, s könnyen maga alá temetheti a trafik személyzetét, és vásárló- közönségét. Segítségről szó sincs, az pedig egyáltalán nem vigasztaló, hogy majd a tél be­állta előtt tesznek valamit... Mindenesetre, az egri fmsz- szel vállvetve, tegyük össze a kezünket és imádkozzunk, bár nem hiszem, hogy manapság vannak csodák. Mert, ha lenné­nek, már régen helyrehozták volna a trafikot. Pater vaster... (G) — AZ ORSZÁGOS Filhar­mónia rendezésében négy hangversenyből álló bérletso­rozatot indít az egri Városi Művelődési Ház. Ebben az évben októberben operaestet, december elején pedig Bee- thoven-estet rendeznek, az eg­ri Gárdonyi Géza Színházban. A bérletek a művelődési ház irodájában válthatók. — 100 EZER kilomét riél többet ment nagyobb pítás nélkül Almás József, a Nyu­gatbükki Állami Erdőgazdaság gépkocsivezetője, szovjet gyárt­mányú GAZ kocsijával. Még lcözülbelül 20 ezer kilométert utazik a gépkocsi, mielőtt fel­újításra kerül. —NAGYSZABÁSÚ útjavítás folyik az egri Vasút utcában. A városi tanács útkarbantar­tó részlegének dolgozói jelen­leg a Farkasvölgy-árok ren­dezésén dolgoznak. 1600 köb­méter földet termelnek ki, majd az út építésével egy időben betontámfalat építe­nek. A munka körülbelül még két hónapot vesz igény­be. — 170 hold háztáji kukoricát már letörtek a ludasi Új Elet Termelőszövetkezet tagjai. A héten befejezik a még töretlen 160 hold kukorica betakarítá­sát is. — BEFEJEZTÉK a hét ele­jén az egri Vörösmarty utca javítását. A munkálatokra a városi tanács 200 ezer forin­tot fordított. — 15,5 MÁZSA volt az őszi árpa termésátlaga a füzesabo­nyi Petőfi Termelőszövetkezet­ben. A viszonylag rossz gazda­sági év ellenére is, ez a termés több mint egy mázsával jobb a tavalyi átlagnál. Másnak képzeltem el, meg­mondom őszintén. Úgy gon­doltam, hogy ő maga is amo­lyan „népi” külsejű valaki, akiről messzire meglátszik a „népi jelleg”. Nem. Bárdos Sándorné, a recski hímzőrész­leg vezetője, 'magas, mosolygós tekintetű városi asszony be­nyomását kelti, aki jót neve­tett elképzelésemen. — Nem is olyan érdekes ez, mint gondolná áz ember — tűnődik. — Néhány évvel ez­előtt még magam sem gon­doltam volna, hogy valaha is közöm lesz a recski és kör­nyéki népi munkákhoz. De az élet kiszámíthatatlan. Amióta élek, csak a háztartásban dol­goztam. A magam gyönyörű­ségére, házam díszére kézi­munkáztam, mint felénk min­den leány és asszony. Aztán amikor 1957-ben erre járt Tompáné, a Hevesi Háziipari Szövetkezet elnökasszonya, megkérdezte, nem tudnék-e valakit, aki egy ilyen hímző­részleg vezetését elvállalná? Akkor gondoltam rá magam. Így lettem én is dolgozó nő, és itt kezdődött az út a nép­művészet mestere kitüntetés felé — emlékezik. Közben nem áll meg a ke­ze, most is alkot, egy modern kalotás öltéses alátétet rajzol. A recski ház, a részleg „ott­hona”, elég, szegényes hajlék ahhoz képest, hogy milyen csodálatos munkák kerülnek ki innen a világ minden tá­jára. Egy lócán ülve, egyetlen asztalnál tervez, rajzol, ugyan­ott, ahol az adminisztrátor is kiteregeti a maga munkáját. Nem éppen ideális - körülmény egy alkotó művész számára. — Hogyan lett a háziasz- szony a népművészet mestere? — Amikor elvállaltam ezt a részleget, három évig a laká­somon kínlódtam, de megérte. Egyszeriben olyan kedvet éreztem ehhez a munkához hogy nem számított már < munkahely és munkaidő sem belevetettem magam a gyűj­tésbe. Házról házra jártam Kutattam a régi ládák mélyén a kaszlik, a sifonok aljában A gyöngyösi V. számú Álta­lános Iskola igazgatósága és út­törőcsapata levelet juttatott el a MŰM 214. számú Erkel Fe­renc Iparitanuló Intézet igaz­gatóságához és KlSZ-szerveze- téhez, amelyben köszönetét AKIK „MEGKÖNNYÍTIK” MACMILLANNEK AZ UTAT... mondanák az intézet tanulói­nak az iskolánál végzett társa­dalmi munkáért. Az elmúlt évben és ez év tavaszán társadalmi munkával sportpályát létesítettek az új V. számú iskola melletti, elha­nyagolt téren. A tanulók spor­tolási lehetősége ezzel megol­dódott, de nem oldódott meg a szülők és a nevelők gondja, mert a sporttelepet két oldal­ról határoló, forgalmas útvo­nalakra a labda után kisza­ladgáltak a gyerekek, akiknek testi épségét veszélyeztették a sűrűn közlekedő gépkocsik. A kerítés elkészítését a MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalat dolgozói és az ipari tanulók vállalták társadalmi munká­ban. A feladatnak derekasan eleget tettek, és a mintegy 480 társadalmi munkaórával elké­szült a pályát körülölelő kerí­tés, ékes példáját mutatja a fiatalok igyekezetének. Az autószerelő és kőműves tanulóknak még egyszer köszö­netét mondunk lelkes munká­jukért. — ez — 1962. SZEPTEMBER 26. SZERDA: JUSZTINA 45 évvel ezelőtti 1917. szeptember 26-án halt meg EDGAR DEGAS francia festő és grafikus, az imp­resszionizmus fő képviselője. Leg­gyakoribb témái a balett, a szín­ház, a lóverse­nyek világa volti főleg a mozgás gyorsaságának és j ellegzetess égének kidolgozása fog­lalkoztatta. Mű- veitechnikájaként leginkább a pasz- tellt alkalmazta! a fény és árny újszerű ábrázo­lása, a rajz elevensége, a színek csillogó tüze és a pillanatnyi látvány megörökítése jellemzi művészetét. 245 évvel ezelőtt, 1717 szeptemberében született HORACE WAEPOLE angol író. Az otrantól kastély című műve a romanti­kus és egyben a modern rémregény őse, melynek stílusát so­kan utánozták. 85 évvel ezelőtt, 1877 szeptemberében született JAMES JEANS amerikai csillagász és matematikus. Műveiben a kettős csillagoki a spirálködök, az óriás- és törpecsillagok elméletével foglalko­zott. A bolygórendszerek keletkezésére vonatkozó, 1916-ban fel­állított elmélete (az ún. „katasztrófa-elmélet”) hamarosan nép­szerűvé vált, 1940-ben azonban Schmiedt és Feszenkov szovjet csillagászok tudományos érvekkel megcáfolták. Topolya naplójából Degas: Vasalónők (részlet). 1962. január 10. Ma. Hasba rúgott. Leköpött. Az utcán. A Kedves. A Felejt­hetetlen. Az Angyal. Az Utol­érhetetlen. Nem élem túl. Ret­tenetes. Az utcán. Mindenki előtt. Akik láttak minket ka­ronfogva. Éppen, amikor azt kérdeztem tőle: milyen szá­mokkal lottózzunk, Viktóriács- ka. Hasba. Egyenest. Es kia­bált. Hogy unalmas vagyok, meg minden. Őrület. Rettene­tes. Idegroham; Farkasvakság. Kéz-, láb- és szívtörés. Külső és belső sérülés. Lelki defektus. Halál. Kripta. Krematórium. Pokolbajutás. Belső égés. Hi­deg zuhany. Láz. Semmi. Min­den. Január 11. Még mindig nem étem túl. Még mindig rettenetes. Még mindig hasba rúgott. Mert megunt. Mert halál és gyalá­zat és leégés és kiabálás és botrány. Pedig voltaképpen csak a lottószámokat írtam vol­na be, de hát ilyen az élet. Azért holnap is nap lesz, nem igaz? Január 12. Erik az embert balesetek, akárhogy is vigyáz. Nem fe­nékig tejfel az élet, de azért panaszkodni sem lehet állan­dóan. Néha ugyan arcra hullik a dolgozó, de velem is megtör. ténhet egyszer. Hogy milyen lábai voltak, igaz, még mindig megvannak, hacsak nem ka­rambolozott, annak a Viktó­riának?! Erősek, istenemre mondom, erősek, és rúgni H tudott velük a lelkem, mint a pinty. Nem volt túlzottan diszkrét, de hát ilyenek a nők, ha megérzik, hogy mindennek vége. Volt egy kis patália, de nem kell annyira odalenni. Mi­nek? Január 13. Most jut eszembe az a jé hecc a Viktóriával. Rémesek ezek a nők. De azért alapjár ban véve jó pofák. Milyenek is lehetnének? Tfléha csuda dolgo­kat csinálnak, mint ez a Viki tória is. Február 10. Hárman ültünk az asztalnál, s erröl-arról csevegtünk, ak­kor említettem meg a lábas Viktóriát is. Hogy lekapott a kis angyal. Megrúgott, azt hit­te, ezzel megsértett engém, vagy legalábbis kitolt velem. Pedig én akartam így. Érzé­keny lelkű fiú vagyok, nem állhatom, hogy sír a nő, '.'.li­kőr otthagyom. Azért inkább úgy szervezem meg a szakí­tást, hogy látszólag én legyek a vesztes. (Garas) sikerek, az egész szocialista tá­bort erősítik. Hallottunk a: agrárjellegű ország ipari—ag­rárországgá válásáról, amelye ma már az is tükröz, hogy e nemzeti jövedelem több mim felét az ipar adja, az új ipar­ágak nagy népszerűségéről amelyeket az egész világpiac szívesen vásárol..: Az útiprogramunk is sokai ígért. Közel egy hét tartózko­dás a Lengyel-Tátrában, a kö­zépkor hangulatát idéző Krak­kó, az emberi kegyetlenség megrázó színhelye: Auschwití és az újjáépülő Varsó megte­kintése. Nem csalódtunk. Len­gyelországi utunk beváltotta a reményeket, s a huszonnyolc tagú kis csoportunk, akikhez Budapesten csatlakoztam, él­ményekkel gazdagodva, térhe­tett haza. Ezekről az élmények­ről számolnak be útijegyze- teim. A turisták paradicsomában Már az utazásunk is élmény­szerű. Vasárnap hajnal van, s bár sűrűn esik, vonatunk any- nyi turistát visz, hogy utunk tekintélyes részét fél lábon állva tesszük meg. Tömve a kupé, a fejek elfedik a kilátást, pedig gyönyörű tájakon fújtat fölfelé vonatunk. Fárasztó uta­zás volt. Amikor azonban utunk céljához értünk, mindent feledtet a csodálatosan szép táj és sietve szellőztetjük ki tüdőnket friss hegyi levegővel. Megtehetjük, hisz Zakopáne már közel olyan magasan fek­szik, mint a mi legtekintélye­sebb Kékesünk; A toll, a szó, a fényképező­gép, az ecset mind-mind alkal­matlan arra, hogy hűen visz- szaadjuk a természet e csodá­latos alkotását. A modern üdü­lőváros közvetlen közelében már óriás, helyenként hócsí­koktól tarkálló hegyek döföge- tik az eget. Az egyik oldalon a fekvő indiánra emlékeztető Gubalovka, míg a másik olda­lon az egymáshoz simuló hegy­ormok sziklás' csúcsai koszo- rúzzák Zakopánét. A táj szép, szépsége olyan lenyűgöző, hogy visszakíván­kozik ide újra és újra az em­ber. Érthetően tömegesen kere­sik fel a világ különböző népei ezt a festői szépségű vidéket. A szállókban, éttermekben valósá­gos bábeli nyelvzavar van, de még a hegyek is különböző nyelveket echóznak. Télen a síelők paradicsoma ez a vidék, mint ismeretes, itt rendezték meg ez év januárjában a sí­világbajnokságot is, míg nyá­ron a turisták, a magas hegyek, sziklák szerelmesei keresik fel a Lengyel-Tátrát. A város az idegenforgalom­ból él. Erre utal a sok szálló, az egymásba érő üzletsor, a különböző pavilon is. Érdekes színfoltjai a városnak a konf- lisos gorálok, akik ma is nép­viseletben járnak, de a havasi füstölt sajtot árusítók is. Szá­munkra szokatlanok voltak azok a fényképészek, akik asszisztensüket medvebőrbe bújtatták és úgy csalogatták a lencse elé a fényképezés utá^ lóját. Irodalmi élményeink vannak arról, hogy mit jelen­tett az úri Magyarországon a millennáris ünnepség. Utalnak erre Gárdonyi feljegyzései is. A tizennyolc éves népi Len­gyelország másképp ünnepel. A munka az, ami áthatja az ün­nepség-sorozatot. Emelnek em­lékműveket is, de ezek is más­milyenek. Néhány évvel ez­előtt bontakozott ki a ma már óriásivá szélesedett mozgalom: „Ezer iskolát az ezeréves Len­gyelországnak!” S ma már ar­ról adhatnak számot, hogy több mint hétezer tanterem épült fel társadalmi munkában. Ezeknél szebb emlékmű alig képzelhető el! Az is ismeretes volt szá­munkra, hogy a ma harminc­milliós Lengyelország a II. vi­lágháborúban emberben is és anyagiakban is a legtöbbet vesztette. Minden ezer ember­ből kétszázhúsz pusztult el, a nemzeti vagyonnak pedig mint­egy 38 százaléka lett a háború áldozata. Ugyanakkor hallot­tunk az új Lengyelország ered­ményeiről, amelyek bár lengyel QLíiítejftL& Imj^áhtiiíiluíicLi a céllal vásároltak meg, hogy Lengyelországban magyar módra étkezhessenek. A mi ta­pasztalataink azt igazolják, hogy erre alig lesz lehetőség. A sok-sok magyarországi él­mény között jelentős helyet ka­pott beszélgetésünkben a ha­lászlé, amelyet amikor lengyel barátaink megkóstoltak, úgy érezték, hogy megdagadt a fe­jük és kiabálni szerettek volna levegő után. Pedig nem is Sze­geden ették. Ennek ellenére a halászlé receptje is ott lapul zsebükben, sőt magyar papri­kát is visznek magukkal. Míg a zsebükben receptek lapul­nak, addig a szívekben epv-egy kislány, vagy fiú képét viszik magukkal, amely szintén konk­rét bizonyítéka a barátságnak. Az egyik varsói fiú arról pa­naszkodott, hogy amíg „elcsa­varta Margó fejét, addig ő el­vesztette szívét, s most utazhat haza szív nélkül”! Utunkkal kapcsolatos érdek­lődésünket fokozta, hogy ezek­ben az években (1960-tól 1966-ig) ünnepli Lengyelország fennállásának ezeréves fordu­Kíváncsian indul el az em­ber a hazai tájak megismeré­sére, de még sokkal inkább külországba. Barátokhoz men­tünk. Olyan barátokhoz, akik­kel évszázadok kovácsoltak össze. A szabadságért vívott küzdelemben mindig segítője volt a két nép egymásnak. Gondolhatunk itt az 1831-es, illetve 1863-as magyaroktól tá­mogatott lengyel felkelésre, az 1848—49-es magyar szabadság- harcra, amelyben Bem József vezetésével kitűnőre vizsgázott internacionalizmusból a mint­egy kétezer fős lengyel légió, de a Magyar Tanácsköztársa­ság védelmében részt vevő lengyel zászlóaljra is. Lengyel fiatalokkal utaztunk egy kocsiban Budapesttől egész Katoviczig. Bőven volt alkal­munk a személyes élmények felidézésére, átadására. A főleg egyetemi előadókból álló len­gyel csoport tagjai összeveté­seket tettek konyháink közölt. S azt állapították meg, hogy nálunk sokkal ízletesebben főz­nek. Erről tanúskodtak a sza­kácskönyvek, amelyeket azzal BW ■ ■ » ■ • ■ *■■■//« ■ Q ■ ■ ■ 'mSájM&d EGRI VÖRÖS CSILLAG Túl fiatal a szerelemre EGRI BRÖDY Montparnasse 19. GYÖNGYÖSI PUSKIN A Milady bosszúja HATVANI KOSSUTH Szombat este és vasárnap reggel HEVES Üzenet az élőknek FÜZESABONY Ferrara hosszú éjszakája PÉTERVÁSÁRA A levegő kalózai A televízió műsora 17,30: Ipari Mozaik. 17,55: A Bp. Vasas—Bologna KK-döntő labdarúgó­mérkőzés közvetítése a Népstadionból. 19,45: Tv-világhíradó. 20,05: Fiatalok voltunk. Ma­gyarul beszélő bolgár film. 22,00: Hírek, a Tv-világhíradó ismétlése. (MTI) Időjár ás jelen tés Várható időjárás szerda es­tig: Kisebb felhőátvonulások, legfeljebb délen, néhány he­lyen kevés esővel. Mérsékelt, Időnként élénkebb keleti szél. Várható legalacsonyabb éjsza­kai hőmérséklet: 4—7, legma­gasabb nappali hőmérséklet, holnap: 18—22 fok között. (MTI) A gyöngyösi KISZ-fíatalok dicsérete Hanem azt méltányolták, amikor bemutattam a mun­káimat, hogy a meglevő ősi mintákból hogyan alkottam magam újat és a kornak meg­felelőt. A meglevő sok száz motívumot úgy állítottam és állítom össze mintákká, hogy az a legmodernebb lakásban is helyet talál magának. Ezt értékelték, s ezért kaptam elő­ször alkotó díjat és lettem né­pi iparművésszé, és a népmű­vészet mestere címet. Három­ezer forintos jutalommal, jel­vénnyel és oklevéllel a ke­zemben nagyon meghatottan álltam az Országházban. Aztán sok-sok minta között tallóz, a legszebbeket akarja előszedni, de az az igazság, hogy mind szép. Levegős, mu­tatós, művészi, telítve a népi minták jellegzetes elemeivel. Természetesen, Bárdosné- nak nemcsak a tervezés, az alkotás a feladata, mert a több mint 100 bedolgozóval működő részleg minden gond- ja-baja elsősorban az övé. Le­szabni a kelméket, az előhím- zőnek kiadni a munkát, elszá­molni, megrendeléseket fel­venni, leszállítani és még sok más elintézésre váró feladatot megoldani, mindez idejéből vesz el, de nem hiába, mert mindez viszont összefügg az­zal az alkotó munkával, ami­vel az egész megyének, de a Hevési Háziipari Szövetkezet­nek is hírt, nevet szerzett. (A. E.) kerestem az ősi mintákat, s meg is találtam nemcsak Recsken, de a környéken is. A gyűjtést még mindig nem tud­tam befejezni, íme, itt van egy kaszliterítő, ezt még most találtam Mátraderecskén — mutat egy valóban érdekes, de zsúfolt népi mintát. — ’És >ezért? — sürgetem a kérdésemre a választ. — Nem. Ezért dicséret járt, mert szorgalmas munka volt. A népművészet mestere Látogatás a megye első iparművészénél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents