Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-26 / 225. szám

1962. szeptember 26., szerda. NÉPÜJSÁ6 5 ŐSZI GONDOK, ŐSZI MGNIÍÁK a dormándi Béke Termelőszövetkezetben Hűvösre fordult a2 idd, egy­re rövidebbek a nappalok, hosszabbak az éjszakák és reg­gelenként pirosra csípi a hideg a munkába induló termelőszö- "vetkezeti tagok arcát és kezét. Beköszöntött az ősz és ezek­ben a napokban igen sok dol­guk akad a dormándi Béke Termelőszövetkezet tagjainak. A gondok jó részét az okozza, hogy kissé későn értek be a be­takarításra váró termények és most minden munka szinte egyszerre szakadt a nyakukba. Szeptember elején midössze csak a hat és fél. holdas bur­gonyavetés betakarítását tud­ták elvégezni és jó ideig várni kellett a napraforgó, a cukor­répa és a kukorica beérésére. Most azonban annál inkább von mit tenniük, mert jó néhány napja meg­kezdték a 133 holdas kukorica- tábla törését. A szövetkezet két növénytermesztési brigádjából 47 dolgozót vontak össze a ku­korica töréséhez, amely a 35 százalékos jégkár ellenére is, holdanként 24 mázsás átlagter­mést ígér. A kukorica törésé­vel egy időben kezdték meg a napraforgó betakarítását, majd a cukorrépa ásása lesz a kö­vetkező feladat. A szövetkezet tagsága már csak arra vár, hogy a cukorgyár szakemberei engedélyt adjanak az ásás megkezdésére. Godó József tsz-elnök el­mondja, hogy a 40 holdas cu­korrépa-táblán gépi erő segít­ségével kívánják megoldani a betakarítást. Ez úgy történik, hogy egy Zetor-ekével fella­zítják a talajt a cukorrépa so­rai alatt és a szedők ezután kézi erővel könnyedén kieme­lik a répafejeket. A szövetke­zet szérűjén egy cséplőgép végzi a lucernamag cséplését. Eddig 16 hold lucerna mag­ját csépelték már el, és még hátra van 13 hold magtermé­sének elcséplése. E2t a mun­kát örömmel végzik a szövet­kezet tagjai, mert holdanként 150 kilogramm lucernamagot tehetnek a zsákokba és az eb­ből származó jövedelem rész­ben kárpótolja a jégverésből származó károkat és terméski­eséseket. A szövetkezetben igen fon­tos munka most a silókészítés. Szükség van erre, mert kevés a szálas takarmány Még a nyár folyamán elkészí­tettek 800 köbméter silót — jórészt őszi takarmánykeverék­ből és 29 hold silókukoricából. A terv szerint összesen 1800 köbméter silót kellett volna készíteniük, de ezzel szemben kétezer köbmétert készítettek el, sőt, ha a gépállomás még egy sdlótöltőt bocsát rendelke­zésükre, akkor ennél többet is besilóznak. A kukoricatörő munkások nyomában ott jár a silózógép, amely azonnal le­vágja és besilózza a kukorica­szárat a cukorgyártól megren­delt 3 vagon répaszelettel együtt. így biztosítják, hogy té­lire minden jószág részére ele­gendő takarmány legyen. Éjszakánként is traktorok zúgásától hangos a dormándi határ, hiszen a Füzesabonyi Gépállomás három erőgépe két műszakban végzi az őszi szántásokat. — A szántási munkák különben már az ara­tással egy időben megkezdőd­tek — mondja Gódó elvtárs, mert a borsó- és a gabonatáb­lákon rögtön megtárcsázták a talajt és elvégezték a nyári mélyszántást. így mintegy 250 holdon végezték el a vetőszán­tást. Idejében elvetették az őszi árpát harminc katasztrális hol­don, jelenleg pedig Fodor János traktoros Zetórjával az őszi ta­karmánykeverék vetését végzi. A vetések zöme még hátra van, mert közel 300 hold ke­nyérgabona őszi vetéséről kell gondoskodniuk. Az érdekesség kedvéért megjegyezzük, hogy jövő évi búzavetésük jó része már nagyhozamú szovjet fajtá­jú búza lesz. Zúgnak a gépek, szaporodnak a barázdák, sza­porodik a veté<. Amíg a gépál­lomás erőgépei szántanak és vetnek, addig a szövetkezet gépei és lovasfogatai a beta­karításnál segédkeznek. A szö­vetkezet vezetősége tervszerű beosztással, a jó munkaszerve­zéssel biztosítja, hogy minden őszi munkát idejében elvégez­zenek. Szorgalmasan dolgozik a be­takarítási munkák sikeréért a szövetkezet tagsága. Jóllehet, sok kár és terméskiesés érte a szövetkezetei az idén, de en­nek ellenére, mégis, pótolni tudják a veszteségeket a ba­romfi, a hízómarha-, a sertés- és a lucernamag értékesítésé­ből. így hát nem csökken a jövedelmük és szorgalmas munkájuk nyomán mindany- nyian megkapják a munkaegy­ségenként tervezett 35 forintos jövedelmet. Császár István Gépszemle az erdőgazdaságnál A vizsga eredménye: kitűnő — Mindenki álljon a géphez. A szerszámokat és a mentőlá­dát rakják ki a gépek elé — hangzott tegnap délelőtt a Nyu­gatbükki Állami Erdőgazdaság gépműhelyének udvarán. A napon beszélgető emberek szétszéledtek az udvar hosszá­ban katonás rendben sorakozó gépeikhez. Szovjet gyártmányú GAZ teherautók, német Uni- mac speciális favontató kis­autók, Super-Zetorok és köny- nyű univerzális traktorok áll­tak hosszú sorban az udvaron. A Nyugatbükki Állami Erdő- gazdaság gépein tartották meg a szokásos évi gépszemlét a gazdaság vezetői, Adamkó Jó­zsef igazgatóval az élen. Az ellenőrzők lapozgatják a leltári könyveket, a gépkocsi- vezetők pedig az utasításoknak megfelelően mutatják fel a szerszámokat. — A kalapácsba még ma dél­után fával cseréltesse ki a vas­nyelet — jegyzi meg Almást József szerszámait ellenőrizve a gazdaság igazgatója. Gyorsan halad az ellenőrzés, mert komolyabb hiányosságot egyik gépvezetőnél sem talál­tak- Érdekes, hogy inkább több, mint kevesebb a szer­szám minden vezetőnél. Felberregnek a motorok, a kipufogókból kékes füst gomo­lyog, sebesen pörögnek a kere­kek, majd egyszerre mintha beszorultak volna, leállnak. A gépkocsi rövid csúszás után egy helyben marad. — Jó a fék. Mehet. Sorra gördülnek ki a kapun a gépkocsik és a traktorok, va­lamennyien megfeleltek az évi szemle követelményeinek. — Elégedett vagyok a látot­takkal — mondja Adamkó Jó­zsef. — Nekünk az év, azaz a főszezon október elsejével kez­dődik, és ez a szemle biztató kezdete egy új termelési évnek. Heves megye 28 tsz-e 6$ díjat szerzett a mezőgazdasági kiállításon Véget ért a 64. Országos Mezőgazdasági Kiállítás, és minden túlzás nélkül elmond­hatjuk, hogy Heves megye ter­melőszövetkezetei a mezőgaz­daság országos seregszemléjén becsülettel helytálltak. Megyénk huszonnyolc terme­lőszövetkezetét díjazták az Or­szágos Mezőgazdasági Kiállí­táson, és a termelőszövetkeze­tek 19 arany-, 32 ezüst-, 18 bronzérmet, valamint 4 okle­velet szereztek. A járásonkénti megoszlás: a gyöngyösi járásban 13, a he­vesi járásban 8, az egri járás­ban 4 és a hatvani járásban 3 díj talált gazdára. Kiállítási nagydíjat három Heves megyei termelőszövetke­zet kapott. Nagydíjjal jutal­mazták a tiszanánai Petőfi Tsz lucernamagját, a nagyrédei Szőlőskert Tsz szőlőjét és az atkári Új Élet Tsz tenyész- süldőit. Teljesen tanácsta­lan vagyok. Minek és kinek? Hát még ma is? Hát itt tártunk? Olvasom ugyanis a Népszabadságban, hogy a több mint négyszáz éves sáros­pataki üzemben gépe­sítik — a malomkő készítését. Olvasom és teljesen tanácsta­lan vagyok- Most jó ez nekünk, vagy nem? Jó-e, hogy a technika betört a ma­lomkőkészítés ma­nufakturális viszo­nyai közé, vagy nem jó, hogy mi „modern” technikával gyártunk malomkövet a mi en­nél is modernebb malomiparunk szá­mára. Igaz, akadhat még néhány régi ma­lom, amely kővel őröl, de vajon meg­éri-e, hogy e néhány malomnak korszerű­sítsünk egy idejét­múlt „iparágat”? S azt sem hiszem, hogy mi korszerű techni­kával készített ma­lomköveket exportál­nánk más országok számára. Mondom, teljesen tanácstalan vagyok..­Ki adhatna nekem ebben felvilágosítást? (-ó) >9 Igazságszolgáltatás avagy mi jár annak, akíneK igaza van ? Mikor kijöttem a nagyvis- nyói „kisboltból”, mellém lé­pett egy negyven körüli asz- szony. Sohse láttam azelőtt, nem ismertük egymást, talán a táskám miatt nézett ellenőr­nek. Panaszkodni kezdett, hogy amikor vizsgálatot tar­tott a tanács és a népi ellen­őrzés, őt nem hallgatták ki, pedig ő is sokat tudott volna mondani. Nem kérdeztem, milyen vizsgálatról beszél: ép­pen abban az ügyben jártam a községben. — Durvák hozzánk a nagy­boltban — mondja, s példákat említ. Be sem fejezhette, már­is odajött egy idősebb néni: ugyanaz a panasza. Nem le­pődtem meg, hiszen aláírások­kal hitelesített két vaskos jegyzőkönyv eleget beszél a nagy bolt alkalmazottainak modoráról. Az egyiket a köz­ségi tanácson készítették, a másikat a Földművesszövet­kezetek Egri Járási Központja vette fel, s a jegyzőkönyvek állításait igazolta a népi el­lenőrök vizsgálata is. Mi történik a boltban? \ A községben két bolt van. „A kisbolt” (vezetője Boros Miklósáé) 70—80 ezres forgal­mával, százharmincezer fo­rintos árukészletével messze elmaradt a „nagybolt' mögött. (Vezeti: Makkai László, rajta kívül még felesége, leánya és egy tanuló dolgozik az üzlet­ben). A két árudát bizonyára azért nyitotta a földművesszö­vetkezet, hogy a kereskedelem a lehető legdifferenciáltabban és a leglelkiismeretesebben tudja kielégíteni a lakosság igényeit. A kenyérigényeket is. Igaz, a kenyérellátásba gyakran beleszólnak hizonyos „objektív körülmények” is, például az, hogy későn, mond­juk záróra után érkezik a ke­nyér. Ilyenkor a „záróra” ké­sőbbre esik. A kenyeret ki kell osztani, ugyanis egy alkalom­mal az is előfordult, hogy nem indultak el reggel a munkás­járatok, mert a dolgozók nem szálltak buszra kenyér nélkül. A kenyérellátás tehát afféle „becsületpróbája” a boltosok­nak. Napról napra megújuló becsületpróbája. Kenyérre akkor is szükség van, ha az egyik bolt — va­lamilyen ok miatt — zárva tart. Akkor— tervszerűnek és szocialistának nevezzük a ke­reskedelmünket — a másik üz­letnek kell gondoskodnia a szükséges mennyiségről. Ezt kellett volna tenni júliusban is, — amikor a „kisbolt” — a vezető szabadsága miatt — néhány napig zárva volt. Mint az egész falu és a népi ellen­őrzés véletlen „szúrópróbája” tanúsította, nem ez történt. Nem volt kenyér, illetve ke­veset szállított a sütőipar. A népi ellenőrök kiderítették, hogy mi volt az oka. Azfmsz vezetősége — de a nagybolt vezetője, Makkai László is — tudta, hogy a bolt zárva lesz, mégsem gondoskodott elegen­dő mennyiségről. — A vizsgá­lat szerint tehát a felelősség őket terheli. De az ellenőrzés mást is megállapított. Fényt derített arra, hogy a két bolt között — illetve a bolt dolgo­zói között — rossz viszony alakult ki, s a „kenyérügy” csak e<*vik epizódja a közel egy éve tartó áldatlan állapot­nak. A rossz viszonyért a bol­tosok egymást okolják: a fél falu pedig — a jegyzőkönyv­ben szereplő asszonyok, lá­nyok és férfiak csakúgy, mint azok, akik utcán kezdtek el Zakopanéi részlet a Gubalovkával. panas'- dni: egyértelműen a Makkai családot. — A hivata­los ellenőrzés is a családot marasztalja el, a becsületük­ben megsértett vásárlók vallo­másai alapján. A Heves megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság megtárgyalta a nagyvisnyói problémát, s határidőt állapított meg, amelyre ezt meg kell oldani. Intézkedéseket kért — többek között azt is, hogy az 1. szá­mú bolt vezetőjét és alkalma­zottait fegyelmi úton vonják felelősségre. S erre a bélapátfalvi igaz­gatósági elnök — figyelmezte­tésben részesíti — Boros Mik­lósáét. Az 1. számú bolt veze­tőjével pedig „tárgyalásokat folytatnak”, hogy a jövőben a család változtatni fog modo­rán. (Néhány községi tanács vb-ülésen és községi fmsz- ülésen már megpróbálkoztak a „tárgyalásokkal...”) A tanúk szerint a modoron elég sokat kell változtatni. Néhány embert — akinek a modorán ennyit kell változ­tatni, már eltanácsolták mun­kaköréből, hogy a szükséges változtatásokat másutt hajtsa, végre... — Enyhén szólva, fe­lületességre vall a körzeti igazgatóság intézkedése, s ami még furcsább: az igazgatósági elnök véleménye szerint az ügy ezzel le is zárult. Fur­csállja is, hogy az újság fog­lalkozik vele... Mi is furcsálljuk — az in­tézkedést. Azt pedig még fur­csábbnak találjuk, hogy az elnök Boros Miklósnénak kül­dött figyelmeztetést, amely szerint „a legmesszebbmenő­kig létesítsen jó kapcsolatait az 1. sz. bolt dolgozóival”. A jó kapcsolat ugyanis nemcsak egy emberen múlik... Boros Miklósné ráérő idejé­ben elgondolkozhat azon a közkedvelt szellemeskedő kér­désen: „Mi jár annak, akinek igaza van", illetve, mi jár an­nak, akire nem bizonyították rá, hogy nincs igaza? Mi jár annak, ha Nagyvis- nyón földművesszövetkezeti boltban dolgozik? Krajczár Imre Megjelent az ókori kínai filozófia első kötete és a szélesebb olvasóközönség kezébe Konfucius, a nagy kínai bölcselő és annak filozófiai irányával szemben fellépő első filozófusok műveit. A munkának különös jelen­tőséget ad, hogy ez az első marxista szöveggyűjtemény, amely — a nyugati polgári gyűjteményekkel szemben Európában elsőként — egységes nézőpontból tekinti át a kínai filozófia különböző irányait. § A Magyar Tudományos Aka­démia kiadói tevékenységének Segyik fejezetét jelzi az a há- §rom kötetre tervezett Ókori «•kínai filozófia című gyűjte- Smény, amelynek első kötete §most jelent meg a Filozófiai §írók tárában. A most megje­lent kötet — Tökei Ferenc is­imért sinológusnak munkája — S kínai eredetiből készült fordí- ^ fásokkal adja a szakemberek lenállni, bár nem is sejtette! senki, mit rejt a tilos! Előbbj ugyan jól kiépített turistaút, fogadott, amelyet aztán mere-* dek sziklák váltottak fel, he-i lyenként hatalmas hófoltokon: évi ekéi tünk át és egyre töb-. ben adtunk igazat vezetőnk-* nek, de akkor már késő vo!t.j Visszatérésre nem volt mód. ■ Kezek, lábak dolgoztak meg-' feszítve a kapaszkodásnál, és| bár segítettek a sziklába erő-j sí tett láncok is, felszerelésünk j igen gyengének bizonyult, ezen a helyen. Közben a se-< besen suhanó szelek esőt isj hoztak. A csoport nőtagjai, előtt különféle víziók jelentek; meg és úgy érezték, hogy nemi bírják tovább. S amikor azj egyik sziklás meredeken egy. társunk elvesztette egyensú-j lyát, mintegy kétszáz métert! zuhant, szinte pánik tört ki a: csoportban. Cirkuszi látványossággal ért1 fel, ahogy a közelben sziklá-1 kát mászó lengyel turisták se-1 gítségére siettek társunknak,! de a hivatásos alpesi mentők! munkája is valóságos attrakció: volt. Egész csoportunknak, de. még inkább társunknak, cso-j dálato® szerencséje volt, hogy! csak zúzódásokat szenvedett j zuhanás közben és nagyobb, baja nem esett. A mentők sze-< rint ötszáz közül egy ha élet-j ben marad, ilyen zuhanás után • Szerencsénk volt a szerencsét-' lenségben! < (Folytatjuk.) \ Nagy Andor re, s kedvünk kerekedik für dőruhában hógolyózva állni í lencse elé. Megtehetjük, his: július közepe van és bár it fenn erős szél fúj, simogatna! a gyorsan barnító napsugarak Beskidekből a Svinica fel« : folytatja útját egy ki csopor ■ tunk, bár vezetőnk nem vál­lalta a kockázatot. A magassál : nagy csáberő, nem tudunk el­tárul, ámulatba ejt. S még mindig nem elégszünk meg a magassággal, bár fázósan húz­zuk össze magunkon esőkabá­tunkat, pedig az eső nem esik. Megtapogatjuk a lengyel—cseh határkövet, átrándulunk egy szökkenéssel Csehszlovákiába, fölkapaszkodunk a több mint kétezer méter magas Beskidek­szó ismét szegényesnek bizo­nyul, ecsetelni a látottakat. Óriási fenyőfák aprókká zsu­gorodtak és összeolvadtak alat­tunk, a szeszélyesen vágtató hegyi patakok siklókká keske- nyedtek, s közben duzzadt az ujjunk a gyűrű alatt és recse­gett a dobhártyánk a szokat­lan nyomástól. A vezetőnk pe­dig tréfálkozva megállt az egyik helyen masinájával és élvezte a nők sikongatását, mi­közben előttünk és mögöttünk kémleltük a drótkötelet, ame­lyen járművünk himbálódzott. Átszállás után folytattuk utun­kat, hogy aztán néhány perc múlva kikössünk az 1988 mé­ter magas Kasprovin. A panoráma, amely elénk nem vágyókat is. Találkoz­tunk azonban olyan élelmes fényképészekkel is, akik előbb nem is szóltak az alanynak, csak miután elkattant a zár, siettek oda a címet fölími. Szálláshelyünk Kuznyicén volt, 2—3 kilométerre a vá­rostól, a kolejka végállomásán hál. Korán reggel már motor­zajra ébredtünk. Az autós, mo­toros turistáknak ugyanis ez a hely jelenti a végállomást, ki­rándulásuk előtt. Itt a jármű­vet megőrzőre bízzák, majd folytatják útjukat a kolejká- val, vagy éppen gyalog. Kuz- nyicéből indultunk mi is a fes­tői Tótra különböző tájaira. Felkapaszkodtunk a Gubalov- ka hasára, kirándultunk a fe­lejthetetlen szépségű, teátrális miliőben fekvő Marskie Öko­hoz, a Tátrában található 106 tó egyikéhez, jártunk a doli­náknál, fölkapaszkodtunk egy kopár hegy hátára, hogy leme­hessünk a mintegy 600 méter hosszú, 450 méter mély és elég nehezen járható barlangba, ahol a hangos beszéd is tilos', fölmentünk a siklóval a ma­gaslatra, láttunk jellegzetes al­pesi tájakat, havasi gyopárt, sziklás hegyoldalban nyugod­tan legelésző nyájat, a Tátra népművészeti múzeumát, de frissen hullott havat is. ^ S mindez csodálatos élmény volt. de talán a legmaradan­dóbb ezek közül a kolejkán (lanovka) való utazás volt. Több mint harmincán száll­tunk be a felvonóba, amely hirtelen emelkedett velünk. 4

Next

/
Thumbnails
Contents