Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-26 / 225. szám
1962. szeptember 26., szerda. NÉPÜJSÁ6 5 ŐSZI GONDOK, ŐSZI MGNIÍÁK a dormándi Béke Termelőszövetkezetben Hűvösre fordult a2 idd, egyre rövidebbek a nappalok, hosszabbak az éjszakák és reggelenként pirosra csípi a hideg a munkába induló termelőszö- "vetkezeti tagok arcát és kezét. Beköszöntött az ősz és ezekben a napokban igen sok dolguk akad a dormándi Béke Termelőszövetkezet tagjainak. A gondok jó részét az okozza, hogy kissé későn értek be a betakarításra váró termények és most minden munka szinte egyszerre szakadt a nyakukba. Szeptember elején midössze csak a hat és fél. holdas burgonyavetés betakarítását tudták elvégezni és jó ideig várni kellett a napraforgó, a cukorrépa és a kukorica beérésére. Most azonban annál inkább von mit tenniük, mert jó néhány napja megkezdték a 133 holdas kukorica- tábla törését. A szövetkezet két növénytermesztési brigádjából 47 dolgozót vontak össze a kukorica töréséhez, amely a 35 százalékos jégkár ellenére is, holdanként 24 mázsás átlagtermést ígér. A kukorica törésével egy időben kezdték meg a napraforgó betakarítását, majd a cukorrépa ásása lesz a következő feladat. A szövetkezet tagsága már csak arra vár, hogy a cukorgyár szakemberei engedélyt adjanak az ásás megkezdésére. Godó József tsz-elnök elmondja, hogy a 40 holdas cukorrépa-táblán gépi erő segítségével kívánják megoldani a betakarítást. Ez úgy történik, hogy egy Zetor-ekével fellazítják a talajt a cukorrépa sorai alatt és a szedők ezután kézi erővel könnyedén kiemelik a répafejeket. A szövetkezet szérűjén egy cséplőgép végzi a lucernamag cséplését. Eddig 16 hold lucerna magját csépelték már el, és még hátra van 13 hold magtermésének elcséplése. E2t a munkát örömmel végzik a szövetkezet tagjai, mert holdanként 150 kilogramm lucernamagot tehetnek a zsákokba és az ebből származó jövedelem részben kárpótolja a jégverésből származó károkat és terméskieséseket. A szövetkezetben igen fontos munka most a silókészítés. Szükség van erre, mert kevés a szálas takarmány Még a nyár folyamán elkészítettek 800 köbméter silót — jórészt őszi takarmánykeverékből és 29 hold silókukoricából. A terv szerint összesen 1800 köbméter silót kellett volna készíteniük, de ezzel szemben kétezer köbmétert készítettek el, sőt, ha a gépállomás még egy sdlótöltőt bocsát rendelkezésükre, akkor ennél többet is besilóznak. A kukoricatörő munkások nyomában ott jár a silózógép, amely azonnal levágja és besilózza a kukoricaszárat a cukorgyártól megrendelt 3 vagon répaszelettel együtt. így biztosítják, hogy télire minden jószág részére elegendő takarmány legyen. Éjszakánként is traktorok zúgásától hangos a dormándi határ, hiszen a Füzesabonyi Gépállomás három erőgépe két műszakban végzi az őszi szántásokat. — A szántási munkák különben már az aratással egy időben megkezdődtek — mondja Gódó elvtárs, mert a borsó- és a gabonatáblákon rögtön megtárcsázták a talajt és elvégezték a nyári mélyszántást. így mintegy 250 holdon végezték el a vetőszántást. Idejében elvetették az őszi árpát harminc katasztrális holdon, jelenleg pedig Fodor János traktoros Zetórjával az őszi takarmánykeverék vetését végzi. A vetések zöme még hátra van, mert közel 300 hold kenyérgabona őszi vetéséről kell gondoskodniuk. Az érdekesség kedvéért megjegyezzük, hogy jövő évi búzavetésük jó része már nagyhozamú szovjet fajtájú búza lesz. Zúgnak a gépek, szaporodnak a barázdák, szaporodik a veté<. Amíg a gépállomás erőgépei szántanak és vetnek, addig a szövetkezet gépei és lovasfogatai a betakarításnál segédkeznek. A szövetkezet vezetősége tervszerű beosztással, a jó munkaszervezéssel biztosítja, hogy minden őszi munkát idejében elvégezzenek. Szorgalmasan dolgozik a betakarítási munkák sikeréért a szövetkezet tagsága. Jóllehet, sok kár és terméskiesés érte a szövetkezetei az idén, de ennek ellenére, mégis, pótolni tudják a veszteségeket a baromfi, a hízómarha-, a sertés- és a lucernamag értékesítéséből. így hát nem csökken a jövedelmük és szorgalmas munkájuk nyomán mindany- nyian megkapják a munkaegységenként tervezett 35 forintos jövedelmet. Császár István Gépszemle az erdőgazdaságnál A vizsga eredménye: kitűnő — Mindenki álljon a géphez. A szerszámokat és a mentőládát rakják ki a gépek elé — hangzott tegnap délelőtt a Nyugatbükki Állami Erdőgazdaság gépműhelyének udvarán. A napon beszélgető emberek szétszéledtek az udvar hosszában katonás rendben sorakozó gépeikhez. Szovjet gyártmányú GAZ teherautók, német Uni- mac speciális favontató kisautók, Super-Zetorok és köny- nyű univerzális traktorok álltak hosszú sorban az udvaron. A Nyugatbükki Állami Erdő- gazdaság gépein tartották meg a szokásos évi gépszemlét a gazdaság vezetői, Adamkó József igazgatóval az élen. Az ellenőrzők lapozgatják a leltári könyveket, a gépkocsi- vezetők pedig az utasításoknak megfelelően mutatják fel a szerszámokat. — A kalapácsba még ma délután fával cseréltesse ki a vasnyelet — jegyzi meg Almást József szerszámait ellenőrizve a gazdaság igazgatója. Gyorsan halad az ellenőrzés, mert komolyabb hiányosságot egyik gépvezetőnél sem találtak- Érdekes, hogy inkább több, mint kevesebb a szerszám minden vezetőnél. Felberregnek a motorok, a kipufogókból kékes füst gomolyog, sebesen pörögnek a kerekek, majd egyszerre mintha beszorultak volna, leállnak. A gépkocsi rövid csúszás után egy helyben marad. — Jó a fék. Mehet. Sorra gördülnek ki a kapun a gépkocsik és a traktorok, valamennyien megfeleltek az évi szemle követelményeinek. — Elégedett vagyok a látottakkal — mondja Adamkó József. — Nekünk az év, azaz a főszezon október elsejével kezdődik, és ez a szemle biztató kezdete egy új termelési évnek. Heves megye 28 tsz-e 6$ díjat szerzett a mezőgazdasági kiállításon Véget ért a 64. Országos Mezőgazdasági Kiállítás, és minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy Heves megye termelőszövetkezetei a mezőgazdaság országos seregszemléjén becsülettel helytálltak. Megyénk huszonnyolc termelőszövetkezetét díjazták az Országos Mezőgazdasági Kiállításon, és a termelőszövetkezetek 19 arany-, 32 ezüst-, 18 bronzérmet, valamint 4 oklevelet szereztek. A járásonkénti megoszlás: a gyöngyösi járásban 13, a hevesi járásban 8, az egri járásban 4 és a hatvani járásban 3 díj talált gazdára. Kiállítási nagydíjat három Heves megyei termelőszövetkezet kapott. Nagydíjjal jutalmazták a tiszanánai Petőfi Tsz lucernamagját, a nagyrédei Szőlőskert Tsz szőlőjét és az atkári Új Élet Tsz tenyész- süldőit. Teljesen tanácstalan vagyok. Minek és kinek? Hát még ma is? Hát itt tártunk? Olvasom ugyanis a Népszabadságban, hogy a több mint négyszáz éves sárospataki üzemben gépesítik — a malomkő készítését. Olvasom és teljesen tanácstalan vagyok- Most jó ez nekünk, vagy nem? Jó-e, hogy a technika betört a malomkőkészítés manufakturális viszonyai közé, vagy nem jó, hogy mi „modern” technikával gyártunk malomkövet a mi ennél is modernebb malomiparunk számára. Igaz, akadhat még néhány régi malom, amely kővel őröl, de vajon megéri-e, hogy e néhány malomnak korszerűsítsünk egy idejétmúlt „iparágat”? S azt sem hiszem, hogy mi korszerű technikával készített malomköveket exportálnánk más országok számára. Mondom, teljesen tanácstalan vagyok..Ki adhatna nekem ebben felvilágosítást? (-ó) >9 Igazságszolgáltatás avagy mi jár annak, akíneK igaza van ? Mikor kijöttem a nagyvis- nyói „kisboltból”, mellém lépett egy negyven körüli asz- szony. Sohse láttam azelőtt, nem ismertük egymást, talán a táskám miatt nézett ellenőrnek. Panaszkodni kezdett, hogy amikor vizsgálatot tartott a tanács és a népi ellenőrzés, őt nem hallgatták ki, pedig ő is sokat tudott volna mondani. Nem kérdeztem, milyen vizsgálatról beszél: éppen abban az ügyben jártam a községben. — Durvák hozzánk a nagyboltban — mondja, s példákat említ. Be sem fejezhette, máris odajött egy idősebb néni: ugyanaz a panasza. Nem lepődtem meg, hiszen aláírásokkal hitelesített két vaskos jegyzőkönyv eleget beszél a nagy bolt alkalmazottainak modoráról. Az egyiket a községi tanácson készítették, a másikat a Földművesszövetkezetek Egri Járási Központja vette fel, s a jegyzőkönyvek állításait igazolta a népi ellenőrök vizsgálata is. Mi történik a boltban? \ A községben két bolt van. „A kisbolt” (vezetője Boros Miklósáé) 70—80 ezres forgalmával, százharmincezer forintos árukészletével messze elmaradt a „nagybolt' mögött. (Vezeti: Makkai László, rajta kívül még felesége, leánya és egy tanuló dolgozik az üzletben). A két árudát bizonyára azért nyitotta a földművesszövetkezet, hogy a kereskedelem a lehető legdifferenciáltabban és a leglelkiismeretesebben tudja kielégíteni a lakosság igényeit. A kenyérigényeket is. Igaz, a kenyérellátásba gyakran beleszólnak hizonyos „objektív körülmények” is, például az, hogy későn, mondjuk záróra után érkezik a kenyér. Ilyenkor a „záróra” későbbre esik. A kenyeret ki kell osztani, ugyanis egy alkalommal az is előfordult, hogy nem indultak el reggel a munkásjáratok, mert a dolgozók nem szálltak buszra kenyér nélkül. A kenyérellátás tehát afféle „becsületpróbája” a boltosoknak. Napról napra megújuló becsületpróbája. Kenyérre akkor is szükség van, ha az egyik bolt — valamilyen ok miatt — zárva tart. Akkor— tervszerűnek és szocialistának nevezzük a kereskedelmünket — a másik üzletnek kell gondoskodnia a szükséges mennyiségről. Ezt kellett volna tenni júliusban is, — amikor a „kisbolt” — a vezető szabadsága miatt — néhány napig zárva volt. Mint az egész falu és a népi ellenőrzés véletlen „szúrópróbája” tanúsította, nem ez történt. Nem volt kenyér, illetve keveset szállított a sütőipar. A népi ellenőrök kiderítették, hogy mi volt az oka. Azfmsz vezetősége — de a nagybolt vezetője, Makkai László is — tudta, hogy a bolt zárva lesz, mégsem gondoskodott elegendő mennyiségről. — A vizsgálat szerint tehát a felelősség őket terheli. De az ellenőrzés mást is megállapított. Fényt derített arra, hogy a két bolt között — illetve a bolt dolgozói között — rossz viszony alakult ki, s a „kenyérügy” csak e<*vik epizódja a közel egy éve tartó áldatlan állapotnak. A rossz viszonyért a boltosok egymást okolják: a fél falu pedig — a jegyzőkönyvben szereplő asszonyok, lányok és férfiak csakúgy, mint azok, akik utcán kezdtek el Zakopanéi részlet a Gubalovkával. panas'- dni: egyértelműen a Makkai családot. — A hivatalos ellenőrzés is a családot marasztalja el, a becsületükben megsértett vásárlók vallomásai alapján. A Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság megtárgyalta a nagyvisnyói problémát, s határidőt állapított meg, amelyre ezt meg kell oldani. Intézkedéseket kért — többek között azt is, hogy az 1. számú bolt vezetőjét és alkalmazottait fegyelmi úton vonják felelősségre. S erre a bélapátfalvi igazgatósági elnök — figyelmeztetésben részesíti — Boros Miklósáét. Az 1. számú bolt vezetőjével pedig „tárgyalásokat folytatnak”, hogy a jövőben a család változtatni fog modorán. (Néhány községi tanács vb-ülésen és községi fmsz- ülésen már megpróbálkoztak a „tárgyalásokkal...”) A tanúk szerint a modoron elég sokat kell változtatni. Néhány embert — akinek a modorán ennyit kell változtatni, már eltanácsolták munkaköréből, hogy a szükséges változtatásokat másutt hajtsa, végre... — Enyhén szólva, felületességre vall a körzeti igazgatóság intézkedése, s ami még furcsább: az igazgatósági elnök véleménye szerint az ügy ezzel le is zárult. Furcsállja is, hogy az újság foglalkozik vele... Mi is furcsálljuk — az intézkedést. Azt pedig még furcsábbnak találjuk, hogy az elnök Boros Miklósnénak küldött figyelmeztetést, amely szerint „a legmesszebbmenőkig létesítsen jó kapcsolatait az 1. sz. bolt dolgozóival”. A jó kapcsolat ugyanis nemcsak egy emberen múlik... Boros Miklósné ráérő idejében elgondolkozhat azon a közkedvelt szellemeskedő kérdésen: „Mi jár annak, akinek igaza van", illetve, mi jár annak, akire nem bizonyították rá, hogy nincs igaza? Mi jár annak, ha Nagyvis- nyón földművesszövetkezeti boltban dolgozik? Krajczár Imre Megjelent az ókori kínai filozófia első kötete és a szélesebb olvasóközönség kezébe Konfucius, a nagy kínai bölcselő és annak filozófiai irányával szemben fellépő első filozófusok műveit. A munkának különös jelentőséget ad, hogy ez az első marxista szöveggyűjtemény, amely — a nyugati polgári gyűjteményekkel szemben Európában elsőként — egységes nézőpontból tekinti át a kínai filozófia különböző irányait. § A Magyar Tudományos Akadémia kiadói tevékenységének Segyik fejezetét jelzi az a há- §rom kötetre tervezett Ókori «•kínai filozófia című gyűjte- Smény, amelynek első kötete §most jelent meg a Filozófiai §írók tárában. A most megjelent kötet — Tökei Ferenc isimért sinológusnak munkája — S kínai eredetiből készült fordí- ^ fásokkal adja a szakemberek lenállni, bár nem is sejtette! senki, mit rejt a tilos! Előbbj ugyan jól kiépített turistaút, fogadott, amelyet aztán mere-* dek sziklák váltottak fel, he-i lyenként hatalmas hófoltokon: évi ekéi tünk át és egyre töb-. ben adtunk igazat vezetőnk-* nek, de akkor már késő vo!t.j Visszatérésre nem volt mód. ■ Kezek, lábak dolgoztak meg-' feszítve a kapaszkodásnál, és| bár segítettek a sziklába erő-j sí tett láncok is, felszerelésünk j igen gyengének bizonyult, ezen a helyen. Közben a se-< besen suhanó szelek esőt isj hoztak. A csoport nőtagjai, előtt különféle víziók jelentek; meg és úgy érezték, hogy nemi bírják tovább. S amikor azj egyik sziklás meredeken egy. társunk elvesztette egyensú-j lyát, mintegy kétszáz métert! zuhant, szinte pánik tört ki a: csoportban. Cirkuszi látványossággal ért1 fel, ahogy a közelben sziklá-1 kát mászó lengyel turisták se-1 gítségére siettek társunknak,! de a hivatásos alpesi mentők! munkája is valóságos attrakció: volt. Egész csoportunknak, de. még inkább társunknak, cso-j dálato® szerencséje volt, hogy! csak zúzódásokat szenvedett j zuhanás közben és nagyobb, baja nem esett. A mentők sze-< rint ötszáz közül egy ha élet-j ben marad, ilyen zuhanás után • Szerencsénk volt a szerencsét-' lenségben! < (Folytatjuk.) \ Nagy Andor re, s kedvünk kerekedik für dőruhában hógolyózva állni í lencse elé. Megtehetjük, his: július közepe van és bár it fenn erős szél fúj, simogatna! a gyorsan barnító napsugarak Beskidekből a Svinica fel« : folytatja útját egy ki csopor ■ tunk, bár vezetőnk nem vállalta a kockázatot. A magassál : nagy csáberő, nem tudunk eltárul, ámulatba ejt. S még mindig nem elégszünk meg a magassággal, bár fázósan húzzuk össze magunkon esőkabátunkat, pedig az eső nem esik. Megtapogatjuk a lengyel—cseh határkövet, átrándulunk egy szökkenéssel Csehszlovákiába, fölkapaszkodunk a több mint kétezer méter magas Beskidekszó ismét szegényesnek bizonyul, ecsetelni a látottakat. Óriási fenyőfák aprókká zsugorodtak és összeolvadtak alattunk, a szeszélyesen vágtató hegyi patakok siklókká keske- nyedtek, s közben duzzadt az ujjunk a gyűrű alatt és recsegett a dobhártyánk a szokatlan nyomástól. A vezetőnk pedig tréfálkozva megállt az egyik helyen masinájával és élvezte a nők sikongatását, miközben előttünk és mögöttünk kémleltük a drótkötelet, amelyen járművünk himbálódzott. Átszállás után folytattuk utunkat, hogy aztán néhány perc múlva kikössünk az 1988 méter magas Kasprovin. A panoráma, amely elénk nem vágyókat is. Találkoztunk azonban olyan élelmes fényképészekkel is, akik előbb nem is szóltak az alanynak, csak miután elkattant a zár, siettek oda a címet fölími. Szálláshelyünk Kuznyicén volt, 2—3 kilométerre a várostól, a kolejka végállomásán hál. Korán reggel már motorzajra ébredtünk. Az autós, motoros turistáknak ugyanis ez a hely jelenti a végállomást, kirándulásuk előtt. Itt a járművet megőrzőre bízzák, majd folytatják útjukat a kolejká- val, vagy éppen gyalog. Kuz- nyicéből indultunk mi is a festői Tótra különböző tájaira. Felkapaszkodtunk a Gubalov- ka hasára, kirándultunk a felejthetetlen szépségű, teátrális miliőben fekvő Marskie Ökohoz, a Tátrában található 106 tó egyikéhez, jártunk a dolináknál, fölkapaszkodtunk egy kopár hegy hátára, hogy lemehessünk a mintegy 600 méter hosszú, 450 méter mély és elég nehezen járható barlangba, ahol a hangos beszéd is tilos', fölmentünk a siklóval a magaslatra, láttunk jellegzetes alpesi tájakat, havasi gyopárt, sziklás hegyoldalban nyugodtan legelésző nyájat, a Tátra népművészeti múzeumát, de frissen hullott havat is. ^ S mindez csodálatos élmény volt. de talán a legmaradandóbb ezek közül a kolejkán (lanovka) való utazás volt. Több mint harmincán szálltunk be a felvonóba, amely hirtelen emelkedett velünk. 4
