Népújság, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-22 / 222. szám

1962. szeptember 22., szombat NÉPOI8ÍG 5 Sok millió forint jövedelmet hős a tss-eknek as aprómagtermelés Ballada csapágyiigyben MEZÖMAG VALLALAT — hirdeti a felírás Egérben, a vár féljárójánál a szürke falon. \ vállalat feladata, hogy a búza, rozs, árpa, zab, dohány és a cu­korrépa kivételével a megye mezőgazdasági üzemeiben biz­tosítsa a vetőmagellátóst, s a szükséges vetőmagvakat meg is termeltesse. Foglalkoznak a bab, a kukorica, a mák, a nap­raforgó, a lucerna, a kertészeti növénymagvak stb. megter- mesztésével, elosztásával, és szerződéskötésével. Jelenleg a megye közös gazdaságaiban, állami gazdaságaiban mintegy 3Ö féle növénymagot termelnek. — Mit mutatnak a számok? Érdemes-e a termelőszövetke­zeteknek vetőmagvak termesz­tésével foglalkoznak? — kér­dezzük Szabó Józsefet, a válla­lat Igazgatóját. — Ebben az évben 35 000 holdon folyik megyénkben magtermesztés — válaszolja —, ez a megye te­rületének kb. 10 százaléka- Borsóból 8 000 holdat vetettek tavasszal a szövetkezetek, s mint kiszámítottuk, egy-egy hold 3 000 forint tiszta hasznot hozott a közös gazdaságoknak, természetesen ebbe nincs bele­számítva a borsó szárértéke és talajjavító értéke sem. Ugyan­így említhetem meg a lucernát Is, amely például 4000 forint jövedelmet biztosít az idén má­zsánként a tiszanánai Petőfi Termelőszövetkezetnek, és amely a mostani mezőgazdasá­gi kiállításon elnyerte a kiállí­Cserbenhagyták a sebesültet Tegnap reggel 8 órakor Ka- rácsond belterületén, a Vasút utca 40. számú ház előtt Köti Mihály traktorvezető ittas ál­lapotban haladt kerékpárjával, majd elesett. A vele azonos irányból jövő tehergépkocsi vezetője a járművet megállí­totta, majd rakodómunkásával együtt a kerékpárost az útról formálisan az út árkába dob­ta, utána a kerékpárját lökték be az árokba és továbbmen­tek. Később nyert megállapí­tást, hogy Köti Mihály lábtö- réses sérülést szenvedett. Az embertelen gépkocsivezető és a rakodómunkás ellen bün­tető eljárás indul, mert első­segélynyújtási kötelezettsé­güknek nem tettek eleget. tás nagydiját. Az elmúlt évben a lucernamag 10 forinttal emel­te meg a munkaegység értékét Tiszanánán, s az idén Is 8 fo­rinttal szól bele a munkaegy­ség alakulásába. Hogy mennyi­re érdemes magtermesztéssel foglalkozni, csak egy példát szeretnék még megemlíteni. Augusztusban 89 millió fo­rintot fizettünk ki a megye termelőszövetkezeteinek a megtermelt magokért, ebben a hónapban pedig csak a lucemamagért kifizettünk körülbelül 40 millió forintot. Ennek ellenére Kömlön, Mező- tárkányban, Nagyfügeden még idegenkednek a tsz tagok a magtermesztéstől, pedig saját maguknak okoznak kárt. Sze­retném megemlíteni, hogy a verpelétiek hibridparadlcsom- magot termelnek, amelynek mázsáját 250 ezer forintért vá­sároljuk meg a tsz-től. De van­nak olyan szövetkezeteink is, ahol szegfűmagot termelnek, amelyből egy kilónak az ára 2200 forint. Ügy hiszem, ez a néhány adat világosan választ ad arra a kérdésre: érdemes e aprómagvak termesztésével foglalkozni...- Mit mutatnak a jövő évi tervek, elképzelések? — JÖVŐRE 18 35 000 hol­don szándékozunk magfogással foglalkozni Heves megyében. Hasonlóan az ez évihez, jövőre is 30 féle növénymagot termel­tetünk. Változás csupán annyi az ideihez képest, hogy jövőre jobban támaszkodunk az egri és a pétervásári járás termelő- szövetkezeteire- Éghajlati, és talajadottságai lehetővé teszik az aprómagfogást. Jövőre is megmaradnak megrendelőink: a hazai igények mellett a kül­földi Igényeket is szeretnénk kielégíteni. Három évvel ezelőtt például 30Ö vagon mag volt éves tervünk, most pedig 1200 vagon. Továbbra.is szállítunk apró magvakat az NDK-nak, Hollandiának, Angliának, Lengyelországnak, az NSZK-nak és Francia- országnak, ahol Szívesen vásárolják a He­ves megyében megtermelt me­zőgazdasági vető- és kerti mag­vakat —, fejezte be nyilatkozatát Szabó József, a MEZÖMAG Vállalat igazgatója. — f. 1. — Négyötöd rész — selejt A járási párt-vb-n bukkant elő a szám: a csúcsbetétek kö­zül csak minden ötödik felelt meg a műszaki előírásoknak. ötből a selejt négy. Több mint félszáz csúcsbe­tétet szállított le a Lenin Ko­hászati Művek a gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó ÜV-nek, s ebből tíznél csak alig többet tudtak felhasználni. Mindez akkor derült ki, amikor a teljesítményekről esett szó. A vállalat vezetősé­ge az objektív nehézségekre való hivatkozáskor említette a csúcsbetétek példáját. Egyedüli eset? Kivétel? még ha az is, akkor sem hagy­hatjuk szó nélkül. Még azzal a megindokolással sem, hogy munka közben mindenki kö­vethet el hibát. Selejt mindig volt, állítólag lesz is mindig. Állítólag... De elég nagy lelkiismeret­lenség kell ahhoz, hogy a megküldött öntvényeknek négyötöd része selejt legyen. Ki a felelős ezért: állapítsák meg a Lenin Kohászati Mű­veknél. Hogy milyen kárt okoztak ezzel más vállalatnak is, mennyire rontják vele sa­ját hírnevüket, erről sokat be­szélni nem kell. Reméljük: a jövőben sem kell ismét szóvá tennünk ezt a „selejt-terme- lést”. (g. mól—) őszi eső pásztázza a beton- keményre szikkadt földeket és a kiszáradt rögök szomja­san szívják magukba a hóna­pok óta nélkülözött nedvessé­get. A szántóföldeken pöfö­gő traktorok is vidámabban vontatják az ekéket, amelyek­nek vasa mohón mar a gyön­gyösi határ fekete földjébe. A gyöngyösi Hazafias Nép­front Tsz traktorosai is tud­ják, ml a kötelességük és fittyet hányva az esőnek, ke­mény kézzel markolják a traktor kormánykerekét, s olykor hdtra-hátra pillanta­nak: elég mély-e a szántás? Közben a motor egyenletes dohogását figyelik, mert á jó traktoros éppúgy érti a mo­tor hangját, mint az orvos a szív zörejeit. Csépány György traktoros egyszer csak szokatlan, ide­gen hangot hall. Néhány r '• sodpercig még figyel, azután leállítja a gépet és lékászáló­dik a traktor üléséről. Rövid vizsgálódás után megállapít­ja, hogy füle nem csalta meg, gyanúja beigazolódott. Az el­ső kerekeket meghajtó diffe- renclálmü nyelestengelyének csapágya eltört. Nagy baj, de lehet rajta se­gíteni. Csak egy új csapágyat kell a törjött helyére besze­relni és már dolgozhat to­vább. Igaz, hogy a javítás egy nap kiesést jelent, de majd behozza. Üggyel-bajjal bevezeti a gé­pét a műhelybe, neklgyürkő- zik a munkának, hogy minél előbb újra üzemképessé tegye traktorát. Gyerünk csak azzal a csapággvall... Igen ám, de a tsz raktárában nincs. A jármüboltban, a vaskeresk»­Június elején alakult a gyöngyössolymosí Mátra Ter­melőszövetkezetben a 13 főt számláló, KISZ-tagokból élló ifjúsági munkacsapat. Az el­telt két hónap eredményei igazolják, hogy a fiatalok be­csülettel helytállnak a mun­kában, és szervezeti életük Is jelentős fejlődést mutat. Gya­koriak a közös televízió­nézéseik, a mozilátogatésok, növekedett a termelőszövetke­zeti könyvtárból kikölcsönzött könyvek száma is. Az őszi be­takarítási munkákat megter­vezte a termelőszövetkezet vezetősége, s a betakarításnál désben nincs. Az egri AGROKER-nél nincs... Ét Csépány György traktoros Pá­linkás György párttitkárral együtt hiába házalja végig a gyöngyöst AKÖVÖT, az At- kári, n Hortí Gépállomást, csapágy nincs. Ugyan miféle különleges traktora van a gyöngyösi Ha­zafias Népfront Tsz-nek, hogy megyeszerte nem lehet meg­felelő alkatrészt találni hozzá? Kanadai, svéd, vagy talán patagóniai gyártmány? Mert akkor ne csodálkozzanak, hogy nem, kapható hozzá pót­alkatrész! De erről szó sincs! Á trak­tort a Vörös Csillag Traktor­gyárban készítették és a szép zengésű UP SS. névre hallgat, A hiányzó csapágy mérete 16x46v75 mm, típus száma: 61 009. Hazánk egészséges kereske­delmi kapcsolatokat tart fenn a világ valamennyi országá­val és szovjet szerszámgépek­től ghanai banánig, angol au­tótól kínai töltőtollig, finn pa­pírtól brazil kávéig, minden kanható. Csak éppen magyar gyártmányú traktorhoz, ma» gyár gyártmányú csapágy nincs? Valószínű, hogy megyén)s vállalatainak, Üzemelnek rak­táraiban. a bőséges elfekvő készletek között található egy-két darab a keresett csapágyból és ha már a me­zőgazdasági gépellátás bizto­sítására hivatott AGROKER erre képtelen, a hiányzó csapágy felajánlásával nyújt­sanak segítséget a bajba ju­tott gyöngyösi Hazafias Nép­front Tsz-nek. M. t. jelentős feladat hárul a fiata­lokra is. A legjobban dolgozó KISZ- fiatalok: Tokár Mária, Farkas Éva és Füleki János. — váry. Favágás alomsugárral Kaliforniában kísérleteket folytattak a fák atomsugárral történő kivágására. Az új módszer segítségével a fák törzse, koronája és gyökér­rendszere sértetlenül kerül a feldolgozó üzemekbe, s a fa egyetlen részecskéje sem megy veszendőbe. aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa^vsaaaaaaaaaaaaaa^aaaaaaaaaaaaaaaáv\aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaAAaaaa^vvv Törvény és valóság Szeptember 14-én törvényerejű rendelet jelent meg az utakról. Megszabták az út- ügyek továbbfejlesztésének főbb céljait. A fokozott igényeknek, a növekvő autóforgalomnak megfelelően, tovább kell fejleszteni az ország egységes úthálózatát. Hogyan igazodik a tör­vény szelleméhez a valóság? Fényképezőgépünk az Eger—Putnok közötti útépítés szilvásváradi szakaszát örökí­tette meg. De utat építenek a Mátra mindkét oldalán, Recsk és Mátraballa között, Párádon, Füzesabonyban, Pálosvörösmarton, Pétervására és Erdőkövesd között, Sírokban és Mónos- bélen, de megyénk több községében is. Mankóban és szórakozásban egyaránt összetartanak a ayönigyttssolyniosi ifjúsági munkacsapat tagjai «Ä\\\\\\^\\\A\V.\\^\\\V.V,\\\\\\\\\\\V,VÄ\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\VA\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ IGNATOV, Rangel: 0 p A KÓRHÁZBAN i. Az Eszterházy grófok harkányi n birtokán volt a kórház. A front délen, a Dráva partján húzó­dott. Vagy fél hónapja minden csön­des volt az Első Bolgár Hadsereg bal szárnyán. Nappal az egyes frontsza­kaszokon folyt egy kis lövöldözés, de éjjel, a süket csöndben, hallgatott a pusztaság, csak messziről hallat­szott valami tompa morajlás. A Ba­latontól északra még nem csitúltak el a harcok. Az egyik kórházszobában közép­korú katona feküdt. Elmúlt egy hét, amióta a kórházba hozták, s mindig csak hallgatott, magába zárkózva, komoran, elkeseredve. A szobában fiatal, telt arcú ápolónővér teljesített szolgálatot. Csupa rózsaszín gömbö- lyűség, kedvesség volt ez a szép, fia­tal leány. Anka gyakran odaült Va- szil mellé is, megvizsgálta a mellén levő sebet, majd levette fejéről a kötést. A bal szemüreg véresen táton­gott. Egyszer Anka üvegszemet ho­zott, megmutatta a sebesültnek és nevetve, vidáman kötődött vele: — Ügy megváltozol, hogy rád sem lehet ismerni! Betesszük ezt a szemet — és senki sem veszi észre, hogy nincs minden a legnagyobb rendben. Vaszil merev arcán alig észreve­hető mosoly futott át. Elkapta a leány kezét és reszkető hangon sut­togta: — És te.. ■ ha rád kacsintok, te mit szólsz hozzá? ... M ásnap levették arcáról a köté­seket. Megborotválkozott és most fiatalabbnak látszott. Március elején néhány súlyos se­besültet hoztak és ez felkavarta em­lékeit. Nem tudta egykönnyen elfe­lejteni azt az éjszakát Szveti Durad mellett. Mindenre emlékezett, mint­ha csak tegnap történt volna ... Szakaszukat átdobták a Dráván. Éjfélre járt az idő. A mély hóban A úsztak és már a dróthálót vágták át éppen, amikor felfedezték őket. Egymás után repültek fel a rakéták, felvillant sárga fényük. Azután ki­aludtak. Vaszil az éles fájdalomra tért magához egy fészerben. Valaki Vaszil fölé hajolt, — sovány, mocs­kos arc, vizenyős kék szem, s a vörös bajusz alatt torz nyúlszáj- Borszagot lehelt Vaszil arcára. Vaszil megér­tette, hogy az őr részeg, és ráébredt arra, hogy most valami rossz éri. Amikor magához tért, a nap már nem vakított és a porszemek fényes kévéje sem ragyogott. Kifolyt a bal szeme, s az arcára rószáradt a meg­olvadt vér. Reszkető ujjakkal nyúlt szeméhez és egy szörnyűt ordított. Ez történt Vaszillal azon az éjsza­kán Szveti Duradban. II. N éhány nap múlva sebesült né­metet hoztak a szobába, Emil Kuntzénak hívták. Vaszil feszülten figyelte. A sebesült német arca vala­mire emlékeztette. Vaszil a német ágya fölé hajolt, arcán szörnyű kife­jezés ült. Csontos keze ökölbe szo­rult. Rámeredt a fogoly németre. Ugyanaz a sovány, mocskos arc, ugyanaz a vizenyős kék szem, a vö­rös bajusz alatt a nyúlszáj. A dühtől részegen elfeledkezett magáról és felemelte öklét. Anka felsikoltott, rávetette magát Vaszilra és ellökte: — Hogy mersz? — kiáltotta. — Hi­szen sebesült. Te vadállat! Hogy me­részeled? — Jól van, jól van — suttogta Va­szil összetörtén, s a falnak támasz­kodva, elvánszorgott- Lefeküdt, megmaradt szemét a mennyezetre szegezte és elgondolko­zott. Délután Anka cigarettát hozott. Vaszal komoran figyelte, amikor az ápolónő a német ágyánál állt meg, Vaszil tompa hangja felsüvöltött: — Ne adj neki! Az ápolónő, fejét meg sem fordít­va, reszkető hangon kérdezte meg: — Miért? Miért ne adjak neki? — Ne adj, csak annyit mondok! — Itt mindenki egyforma. — Nem egyforma... ^ S amikor látta, hogy a lány této­vázik, dühtől vörösen kiabálta: — Barátaim, ő szúrta ki a szeme­met ... minden ok nélkül! A szobában feszült csend tá­madt. Anka arcát és nyalkát vörös foltok borították. Felzokogott, odadobta a cigarettákat valakinek és kifutott a szobából. Súlyos csend támadt. A sebesültek kerülték egymás tekintetét, s hallgattak. Vaszil is le­csillapodott ... Majd felállt, vette ta­karóit, s átment a másik szobába. A fogoly összeszorította száját. Arcvonásait a rémület eltorzította és arca halotti álarchoz hasonlított. Néhány nap alatt leküzdötte ret­tegését és akkor közöny fogta el. levágott lába nem fájt, már nem volt lába, s ő maga is már olyan, mint egy holttest, hát miért sajnálja önmagát? Egy napos reggelen, cigarettáját szíva, a falon ébresztőórát pillantott meg. Látszott, hogy sérült. Elkérte félénk hangon a nővértől és felült ágyában. Nem volt szerszáma. Egy kiskése, körömráspolya volt csak, de valahogy szétszedte az ébresztőt, oiszkáigatta a rugóját. Vele szemben bozontos, sárgásbajszú. idős férfi ült le. Kezét térdére fektette és fe­szülten figyelte Kuntzet. Az ébresz­tő nemsokára már ketyegett és kis mutatója lassan megindult a számla­pon. — Na nézd csak! — csodálkozott az idős szomszéd. Egy órán belül az ő órája Is ke* tyegett már. , S a többi sebesült is Kuntzehez fordult Megtört a jég. A né­met a sebesülteknek mesélt a fele­ségéről és Brandenburgról álmodo­zott. Ha vége lesz a háborúnak, ha­zamegy. De sok férfi nem tér már vissza. Nagy lesz a férfi becsülete Németországban. Majd nyit egy ke­rékpárüzletet és békében, csendesen él. Nem lesz többé háború, nem lesznek többé lövészárkok. Torkig van már vele. Vaszil az erkélyen ült. Nem bírta tovább hallgatni. Nézte a napsütötte harkányi mezőket és kínlódva próbálta elfojtani dühét és keserűségét. III. Március 6-án a kórházban elter­jedt a hír, hogy a németek áttörték a frontvonalat, bekerítettek a har­madik hadtestet és Harkány felé tar­tanak. Kuntze ijedten figyelte be­tegtársait. Ki fog most vele törődni? LeHet, hogy most őt is agyonlövik, mint ahogyan ők azokat a sebesült oroszokat, valahol KoJominónál, amikor visszavonultak? Március he­tedikén éjfélkor a sebesülteket szo­katlan lárma riasztotta fed. Fojtott kiáltások hallatszottak és az emberi zűrzavar közepette élesen sikoltozlak a szirénák. Vaszil magára dobta kö­penyét és kiment az erkélyre. Hal­lotta a repülőgépek zaját. Sziszegő hang ütötte meg a fülét és azután tompa dörrenéssel robbant az első bomba. Az épület megremegett, bal szárnya lángba borult. Vaszllt undor fogta el, összeszorult a torka, reme­gett a lába. Gyorsan a szobába ment. A helyiség már üres volt. Csak a másik szobában lihegett, nyöszörgött valaki. A vértől borított arcú Kun­tze fetrengett ott, s körmével kapar­ta a padló deszkáit. — Te vagy az? — suttogta Vaszil remegő hangon. A német szeme kidülledt rémüle­tében. — Dögölj meg... kutya! Nem akarom veled bepiszikolni a kezemet! — mondta Vaszil, és a kijárathoz indult. De mintha valami rettenetes teher nyomná a mellét. „Ha ő vad­állat is, mi nem vagyunk vadálla­tok.” — Nem, nem bírom... De valami hatalmas erő vissza­húzta a szobába. Teste verejtékben úszott. A tehetetlen ember fölé ha­jolt. Karjába vette és elindult vele kifelé. De a német a saját repülői­nek bombaszilánkjától már haldok- lott... ★ A Dráva-parti harcok befejeződ­tek. Vasárnap reggel volt. Tisztán ragyogott az égbolt kékje. Vaszil, tarisznyával a vállán, átvá­gott az udvaron. A kijáratnál, az öreg fenyő tövében frissen hantolt sírt látott. Kicsiny sír volt. A végé­ben keménypapíron írás. Anka nem feledkezett meg a halottakról: Emil Kuntze. Elhunyt 1945. már­cius 8-án. Kicsiny és gyönge volt a papírda­rab, Vaszil látta, hogy nem fog so­káig tartani. Es a sírdomb sem marad meg sokáig. A szelek és viharok nemsokára a földdel egyenlővé te­szik és a sírban fekvő emberi test­ből sem marad meg semmi, még az emiéke sem. Vaszil megborzongott, húzott egyet tarisznyája szíján és elindult nyugat felé ... Karig Sára fordítása

Next

/
Thumbnails
Contents