Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-17 / 192. szám
1962- augusztus 17., péntek NEPOJSAG Utolsó simítások Mérőtranszformátor hitelesítőállomást építenek Egerben TULAJDONKÉPPEN egy kis helyiségről van szó az ÉMASZ egri üzemében, a transzformátorjavító műhely mellett. En nek a kis helyiségnek nagyon komoly szerepe lesz. Műszerei — amelyekről nyugodtan mondhatjuk: jelenleg az or szágban a legkorszerűbbek — velük együtt az állomás — bonyolult, nagyon fontos felada tot látnak majd el. A felszerelést májusban kezdték el és végzik — nagyobbrészt saját, erőből — az ÉMÁSZ dolgozói. Móst már az utolsó simítások történnek, lassan kialakul végleges formájában, s előreláthatóan szeptember elején kerül átadásra. Amikor az ember ide belép, ahol a 35 ezer volt feszültségértékek mellett — mert itt ám csak ilyen „nagy szavakat” használnak — eltörpül a ml „családi” 220 voltunk, — önkéntelen tisztelet fog el, s ez bizonyos esztétikai élménnyel is párosul, látva a tökéletes rendet és tisztaságot, a középen álló, ragyogó, „napsugárcsúsztató” mérőpultot, az eny- he-csontszínű falakat — az elektromos energia „kápolnáját”. Látogatásunk célja: megtudni. tulajdonképpen ml is lesz a feladata ennek a hitelesítő állomásnak. Diviaczky Gyula üzemvezetővel és Pelle Bélával, a hitelesítő állomás vezetőjével beszélgettünk. — A táblaműszerek — mondta Diviaczky Gyula — csak 110 volt feszültségű áramot tudnak mérni, tehát az „érkező” — 35 ezer voltos — áramot mérésre alkalmas értékre kell csökkenteni. A nagy- feszültségű áramok mérésére szolgálnak a mi különleges transzformátoraink. — Miért szükséges , .mérni” az áramot? AZ ELEKTROMOS energiát több hazai és külföldi erőműből kapjuk. Tehát adás-vétel történik, márpedig az eladott, vagy vett mennyiségről tudnunk kell az „igazat”. Meg kell mérni. — A nagyfeszültség mérése ■ teszi hozzá Pelle Béla — veszélyes és monumentális műszereket kíván — emellett pontatlan is és egyáltalán nem gazdaságos. — Mivel történik a mérés? — Transzformátorokhoz kapcsolt fogyasztásmérőkkel. Most jön a mi feladatunk: ezeket az „eszközöket” hitelesíteni kell, mint például a kereskedelemben a mérlegeket. Az egri telep előtt a Fővárosi Elektromos Művek, Nyíregyháza, Győr és Szombathely | rendelkezett hitelesítő állomással. — Nagy előkészület előzte meg ennek a helyiségnek „kiválasztását”. Megmértük az elektromos térerősséget, ami befolyásolná a méréseket és mindent a legaprólékosabb gonddal készítettünk el. Az átadáskor országos bemutatót tartunk, itt lesz a televízió is. Sőt, amire szintén büszkék lehetünk, az egri ál lomás mintájára, a többi áramszolgáltató vállalat Is módosítani akarja a saját hitelesítőállomást. — Mik a további tervek? — Bár még nem végeztünk a munkákkal — tervezünk. A mérőtranszformátorok javítását is itt akarjuk végezni, később pedig az egyéb elektromos mérőműszerek javítását és ellenőrzését is. A TERVEZÉS és a kivitelezés saját erőből történik, ami különösen nehéz megfelelő szakirodalom nélkül (magyar kiadásban csak egy ilyen könyV van, az sem a legmegfelelőbb). Az ÉMÁSZ egri telepe dolgozóinak munkája azonban sikerrel kecsegtet. Augusztus 31-re már olyan állapotban lesz a hitelesítőállomás, hogy a különböző méréseket, kísérleteket elkezdhetik. Kátai Gábor A 4. sz. AKÓV gyöngyösi szakszervezeti bizottságának ülése A 4. sz. Autóközlekedési Vállalat gyöngyösi üzemegységének szakszervezeti bizottsági ülésén az üzemegység I. félévi termelési eredményeinek ismertetése szerepelt a napirenden. Ennek a nagyfontosságú kérdésnek tárgyalására nemcsak a szakszervezeti bizottság tagjai jelentek meg teljes létszámban, hanem ott volt, Gonda Gyula, az üzemi pártalapszervezet titkára és Suha Gyula üzemegységvezető is. A kiegészítéssel és határozati javaslattal együtt kilenc gépelt oldalt kitevő beszámoló, amelyet a termelési bizottság közreműködésével Kóczián Antal szerkesztett, alapos részletességgel és az üzemegység minden részlegének munkáját híven tükröző tárgyilagossággal foglalkozott az üzemegység munkájával. Részletesen elemezte a termelési eredmények ismertetése után azokat a tényezőket, amelyek hatása megmutatkozott a számadatokban. Ezek közül a széles körben megindult munkaverseny bizonyult a leghatásosabbnak. Bár az év elején még mutatkoztak bizonyos hiányosságok a szervezés terén, azonban a gazdaságvezetés által nyújtott konkrét segítség, valamint a VIII. pártkongresszus tiszteletére kezdeményezett munkaverseny eredményeképpen olyan teljesítmények születtek, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a 4. sz. Autóközlekedési Vállalat az év első felében több mint 4 millió forint eredményjavulást ért el. örvendetes tény, hogy a szocialista brigádmozgalom folytán kialakulóban van az üzemegységnél a fejlett öntudatú, szocialista embertípus. Ennek a fejlődésnek meggyorsítására a szakszervezeti bizottság minden brigád patro- nálására egy politikailag jól képzett elvtársat delegált. Az élénk vita során felszólalt Suha Gyula, a gyöngyösi üzemegység vezetője is. Megállapította, hogy a termelési bizottság munkája olyan erőteljes fejlődést mutat, hogy az biztosíték a még fennálló hiányosságok megszüntetésére, amelyek közül megemlítette, hogy a kollektív munka még itt-ott hiányos, az értékelés késedelmes, továbbá, hogy a beszámoló nem jelöli meg a hibák kijavításának módját. Foglalkozott még az anyagi érdekeltség problémájával is. Gonda Gyula párttitkár az üzemanyagtakarékosság problémáját elemezte és elismerően szólt a műszaki részleg jó munkájáról. Megállapította, hogy a beszámoló számadatai hízelgő- ek. A számok mögött látni kell a valóságos életet, ami indokolttá teszi azt a felajánlást, hogy a VIII. pártkongresszus tiszteletére a 3 milliós vállalati nyereséget az év végére 6 millióra teljesítik. Ehhez természetesen a gyöngyösi üzemegység dolgozóinak az eddigieknél is eredményesebb munkája szükséges, aminek legfőbb hajtóereje a munkaverseny. Egyhangú lelkesedéssel fogadta el az szb a nemzetközi felelős javaslatát, hogy a sikeres szovjet űrrepülés befejezése alkalmából, az üzemegység szervezett dolgozóinak nevében táviratban üdvözöljék a budapesti szovjet nagykövetséget. Végül Széchy Győző, a 4. sz. AKOV gyöngyösi üzemegységének szb-titkára összefoglalta a vitában elhangzottakat és határozati javaslatot terjesztett elő a termelési bizottság munkájának további megjavítása céljából. M. I. Ez mindenképpen árukapcsolás Ez volt a véleménye a Földművesszövetkezetek Gyöngyös és Környéke Körzeti Igazgatóságának is, amikor elmondottuk, a gyöngyösi Kossuth Lajos utcai üzletükben csak úgy voltak hajlandók kedden délelőtt hagymát adni a vevőknek, ha paprikát is vásároltak hozzá. Volt, aki paradicsomot kért a hagymához, ha már másként nem lehetett. Amikor Goda István és társai az elárusítót megkérdezték hogy miért kötelesek ők a hagymán kívül mást is vásárolni, az eladó felsőbb utasításra hivatkozott. Goda István nem sajnálta a fáradságot és végigjárta az ösz- szes zöldségüzletet. Sehol sem talált a Kossuth utcaihoz hasonló feltételeket. De a körzeti igazgatóság is nagyon meglepődött a történteket meghallva, s úgy nyilatkoztak, hogy ez a módszer tiltott árukapcsolás. Lehet, hogy az említett eladónak igaza van saját szempontjából, amikor azt hangoztatta, hogy mit csináljon ő a paprikával és a paradicsommal, ha csak hagymát vesz mindenki, de ezzel a véleménynyel sem a vásárlók, sem a vezetőség nem ért egyet. Hogy miért? Mert a vevő csak azt akar vásárolni, amire éppen szüksége van. Gondolom: ehhez joga van minden gyöngyösi lakosnak. u -tun H n sih/ejf) p k' t W; í rX;X<.:.t-4.'kiXV4— Az „újszülött“ életképes .. . — Számítsuk csak ki, tulajdonképpen hány napot is dolgozik egy esztendőben a kombájn ...? A gépesítés mai foka mellett nem többet 18—20, legfeljebb 22 napnál. Utána a hatalmas gép ismét bevonul a gépállomásra, ott szerelők veszik gondozásba, rendbehozzák, majd ha elkészültek munA hat vaddisznó tavasszal használatosak — lehessen a motorhoz kapcsolni. Nagyszámú kollektíva dolgozott az új kombájn tervein hó« napokon keresztül. A gyár műhelyeiben meg ugyancsak szái mosan esztergálták, marták a különböző alkatrészeket, légi alább ennyi ideig. Minden alkatrészt a legszigorúbb vizsgálatnak vetették alá, minden összeszerelt tartozékot több? szőr ellenőriztek, „mert ennek a gépnek tökéletesnek kell len* nie.” A várt nap, az új kombájn kipróbálása mégis keserűséget okozott. A gép nem mozgott úgy a földeken, mint ahogy azt a tervezők, az alkotók szereti ték volna, nem vágott át min« den akadályon könnyedén, mint ahogy azt képzelték. Hetekig tartott a vizsgálódás, míg végül megállapították, a motor elhelyezése nem megfelelő. Újra kezdődhetett tehát minden munka. Ebben, már segfi tettek a gyár művezetői, kiváló szakmunkásai egyaránt, míg a végén kimondhatták: az „újszülött” életképes. A rendkívüli gazdasági jelentőségű gépet, — amely a képen négy fonna teherbírású pótkocsival látható, — Tagam rozsecnak nevezték el, „szülői je”, a taganrogi gyár után. Főbb „ismertetőjelei’! magán- járó váz, motorjának teljesítménye 75 lóerő. Sebessége 12 lépcsős sebességváltóval szabályozható, másfél kilométertől az óránkénti 31 kilométeres sebességig. Két motormeghajtású tengelye van, ezért bár- milyen talajon használható. S ami a legnagyszerűbb: egész évben használhatóságát úgy biztosították, hogy ekék, boronák, kultivátorok, gabona- és kukorica-betakarító kombájnok, vetőgépek, műtrágyaszórók egyaránt szerelhetők rá. Ez a gép megérdemelte, hogy a tervezők, szakmunkások hónapokig fáradozzanak létrejöttén ... (w) Szovjet segítséggel kibővítik a bhilai acélművet Indiában MOSZKVA (TASZSZ): A bhilaiban, szovjet segítséggel épített acélmű elérte termelésének tervezett kapacitását — az évi egymillió tonna acélt. Az acélmű termelőkapacitását rövidesen, ugyancsak a Szovjetunió segítségével, évi 2,5 millió tonnára bővítik ki. (MTI) * Még hárman hiányoztak a vadásztársaságból, a találkozó- helyül megbeszélt kisvendéglőben, pedig az indulás ideje már vagy félórája elmúlt. A várakozók egy-egy pohár hideg sör mellett beszélgettek, így csapták agyon a lassan múló perceket. Mint a halász a legjobb fogásról, a kőműves az egyetlen legszebb házról, amit ö épített, vagy a vaskovács legcikornyá- sabb, remekbe készült kapudí- széröl — a vadász is természetesen legkedvesebb, vagy éppen legizgalmasabb kalandjairól emlékezik, amikor csak alkalma adódik. Ezért volt most feltűnő, hogy az egyik legnagyobb szenvedélyű vadász, Péter bácsi — a hivatalról szól az erdő és vadjai helyett. Hallgatta mindenki nagy figyelemmel, mert ez valami rendkívüli történet lesz, ha az öreg arra is képes, hogy egy jó vadászhistória elébe helyezve adja közre. — Emlékeztek még biztosan, hogy vagy hét évvel ezelőtt ilyen idő tájt nagyon rossz bőrben voltam — pötyogtatta kimérten a szót a vén vadász. — Lemondtak rólam az orvosok, magatokban ti, barátaim is, S higgyétek el, már én is megbékéltem azzal, hogy nem lövök több fácánt... — Nyolc hét múlva mégis hazaengedtek a kórházból, persze, azzal a szigorú utasítással, hogy nagyon kell magamra vigyáznom, s legalább három hét szükséges a megerősödésemhez. — Be is tartottam én minden utasítást — folytatta a beszélő mondókáját, miután egyet hörpintett az előtte álló jeges sörből —, de amikor már úgy éreztem, hogy nemcsak az SZTK és a lakásom közötti utat tudom megtenni, besétáltam az erdészethez, töltényt igényelni. Ügy gondoltam, ha már egészséges leszek teljesen, minek töltsem ezzel is az időt... — öreg „rokon" vagyok én már az erdészetnél, ismer mindenki, ki tudja mióta, így hát örömmel fogadtak. De a Jancsi gyerek, a lőszerkiutaló, amikor komolyra fordult a szó, mégis hajthatatlan volt. Egy kicsivel több töltényt kértem, mint amennyit ki lehetett egyszerre adni — tudjátok, úgy volt az abban az időben —, de ő, azt mondta: nem tehetem. — Vitatkoztunk már vagy egy negyedórája, elmondtam neki minden érvet, ami eszembe jutott, de csak nem vergődtünk zöldágra. Egyszer aztán a vitát több vidéki vadász érkezése félbe is szakította egy időre. Szintén töltényért jöttek, s mikor megkapták az utalványt, búcsúzóul még megkérdezték a Jancsitól: — Előadó elvtárs, miért nem jön már ki egyszer hozzánk? — Olyan sok, szép vaddisznónk van, s mind töltényt kíván ... — Voltam én vaddisznóra vadászni másfelé, nem is olyan régen — válaszolt Jancsi. — S egy éjszaka hat gyönyörű példányt terítettem le... Elhűltek a vidékiek, de jómagam is a csodálkozástól, csak éppen nem mutattam. De a többiek, úgy látszik, nem tudták elég jól palástolni hitetlenkedésüket, mert a Jancsi egyszercsak hozzám fordult, s bizonyságul hívott: — Péter bácsi ott volt. ö tanúsíthatja, Igaz-e, úgy volt? Hatot lőttem egy éjszaka ...? — Ügy volt, bizony — makogtam, mert nem akartam szégyenben hagyni az előadót... A vidékiek néhány perc múlva elmentek, én meg ismét visszatértem kérésemre: adjon több töltényt, mint máskor. Ügy látszik, hálás volt, amiért „látatlanban is" mellette bizonykodtam, mert adott egy szó nélkül, annyit, amennyi csak kellett... Búcsúzáskor meg még az ajtóig is kikísért, s mielőtt kezet fogtunk, félig halkan, félig hangosan, hogy azért a többiek is hallják valamennyire, megkérdezte: — Aztán, Péter bácsi, mióta kijött a kórházból, megsimo-j gatta-e az asszonyt?... Ránéztem. Hát ennek a le-\ génynek nincs szeme? — fordult meg a fejemben. Nem lát- ] ja, hogy még mindig alig állok i a lábamon, úgy megnyúzott ez\ a nyavalya? Nem látja, hogy aj száraz kórónál is vékonyabb j kezem, lábam? Meg akartam ezt kérdezni tőle, de hirtelen mégis mást gon- doltam. — Meg bizony, — vágtam vissza. — Megsimogattam én, méghozzá hatszor is ... Hogy éppen a hatos számi honnan jutott eszembe akkor,» nem tudom. De azt láttam.A hogy Jancsi elképed és ki isi bökte mindjárt: j — Ugyan ... Aztán mit gon■ I dől, ki hiszi ezt el, ha magárai néz?... — Ki hiszi el...? Miéit, i öcsém, te mit gondolsz, azt ki 5 hiszi el, hogy egy éjszaka háti vaddisznót lőttél egymagad...?\ ... Hatalmas nevetés csattant f a városszéli kisvendéglőben, i Volt, akinek még a könnyei isi csurogtak nagy jókedvében. J Csak Péter bácsi maradt ünne-\ pélyesen komoly, s el is vágtat gyorsan a nevetés fonalát: J — Gyerünk, emberek —a mondta. — Itt van már mln-\ denki. Induljunk, hátha sike-t rül vaddisznót is lőni. Azt sei bánom, ha hatot.,. Weidinger László \ fkájukkal, bakóikra állítják, e (az arató-cséplőgépek hatalmas serege a következő nyárig ismét pihen. — Hasznos ez, gazdaságos ez? Nem is annyira a vágó-, a felhordó-, a cséplőszerkezet, hajnem elsősorban a nagy telje- isitményű Diesel-motor Idhasz- j nálatlansága megengedhető i csak azért, mert nem találtunk | még megoldást arra, hogy eze- ,ket akár egész évben is hasznosítsuk? Vagy ilyen jól állunk jmár gépek dolgában, hogy i megengedhetjük magunknak j ezt a fényűzést? Mióta a kombájnok egyáltalán „megszülettek”, de különösen azóta, hogy számuk az elmúlt esztendőben rendkívül nagymértékben megszaporodott, ezek a kérdések napjában számtalanszor elhangzottak nálunk, — de tegyük hozzá (mert ezt a spanyolviaszt nem má találtuk ld) a kombájnokat tízes százezrével gyártó Szovjetunióban is. Elhangzott a taganrogi kom- bájngyárban is, s a gazdasági szakemberek, tervezők, szerkesztők egyszercsak tanácskozni kezdtek. Valóban meg kell szüntetni a kombájn ’’idénygép” jellegét — mondták —, s munkához láttak. Az elképzelésekből a következő terv született: az aratás végén az új konstrukció aratócséplő részét, berendezését ]e lehessen szerelni, s helyébe könnyen más munkaeszközöket —, amelyek ősszel, vagy
