Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-17 / 192. szám
1962. augusztus It, péntek NEPOJSAO 3 A komnwn'imUS rahfe^' S akik eddig kicsit is kételkedtek e tervek megvalósításét illetően', most ámulhatnak. Ahogyan felszálltak a kozmoszba a Vosstok 3. és Vosztok 4. űrhajók, ahogyan az előre kiszámított tervek szerint végezték űrkutatási programjukat, és amilyen pontosan visszaérkeztek, ugyanilyen pontossággal hajtják végre azokat a terveket is, amelyek a kommunizmus birodamának megvalósítását szolgálják. Az egyenlőség, boldogság és bőség országa nem is olyan távoli cél. A kom munizmus eszméje kibújt az utópiák naiv romantikájának ruhájából, s betonba, vasba öntött alkotások bizonyítják, realitása mennyire kézzelfogható. A kommunizmus kísérlete járja be Európát? Nem, a kommunizmus nem kísértet, igaz és fellelkesítő valóság. S e valóság tanúi, e valóság bizonyosságai éppen azok az űrhajók és pilótáik, melyek feladatukat teljesítve visszatértek a Földre. (p.. d.) ISFOLGÄRI T/’atamikor nagyon fel " tudtak dühíteni ezzel a szóval, de most már tudom, hogy más sem érti, mit Is jelent. Viszont annál nagyobb lelkesedéssel használ ja.. ■ — Tipikus kispolgári magatartás! — mondja X az Y- lonról, — Visszahúzódik az emberektől, nem jár közénk. Elmaradt az ultipartitól, mióta televíziója van. Hiába, a tv kispolgári elzdrkózottságot szül. — Magának élő kispolgár ez az X, mióta házat épített, már nem jó neki a társaságunk. Ki sem mozdul a falak közül. Bezzeg, amikor albérlő volt! Már frizsidere is van, meg porszívója is, kávéfőzőt is vett. Tipikus kispolgári kény elemhajhászás, amiből csak a még kispolgárlbb elzárkózás és elkényelmesedés származik. — De miért? — Mert otthon házipapucsban■ végignézi a színházi előadást, s nem hajlandó megnézni a kultúrgárdát. Elbajlódik a saját autójával, s elmarad a technikai szakkörből, A porossiói „baromfigyárban“ A POROSZLÓI Rákóczi J Termelőszövetkezetben minden szövetkezeti tag jogos büszkeséggel beszél a baromfitelepükről. Valóban, nem ok nélkül lehetnek büszkék erre a 'korszerű baromfigyárra, amelyet rövid idő alatt, áldozatos munkájukkal teremtettek meg. Büszkén mutogatják a korszerű férőhelyeket, a baromfinevelőket és örömmel újságolják, hogy eddig már több mint 27 ezer baromfit neveltek fel és adtak át az idén a közellátás céljaira, s ha minden jól megy, néhány hét múlva elmondhatják, hogy a 33 ezret is meghaladja az átadott baromfiak száma. Szinte hihetetlenül hangzik a szövetkezet vezetőjétől, hogy náluk még alig van múltja a csibenevelésnek. Az elmúlt évben kísérleteztek vele először. Hozattak 12 ezer csibét, de megfelelő helyiség hiánya, a szakszerűtlen etetés és gondozás következtében sok elhullott közülük, de nem csüggedtek el. Ebben az évben már nem sajnálták a fáradságot, a ráfordított költséget, és hozzáláttak két ötezer férőhelyes csibenevelő felépítéséhez. Közel 350 ezer forintot igényelt ez a munka, de tudták jól, hogy a befektetés megtérül majd. Még március elején, amikor hideg szelek fújdogáltak és a havazás sem volt ritka vendég, megérkezett az első szállítmány: hatezer csibe. A szakszerű gondozás és a csibetápok etetése meghozta a várt sikereket: nyolc hét alatt egykilós súlygyarapodást értek el a csibék és értékesítették azokat. Áprilisban már a második szállítmány csipogott nevelőházak.. ban, majd ezek átadása után a harmadik és a negyedik szállítmány is megérkezett. MOST IS CSAK ug> __________________nyüzsög a sok csibe, kacsa, liba a nevelőházakban, mert nemcsak csibét, hanem kacsát is igen szép számmal nevelnek a Rákóczi Termelőszövetkezet tagjai. Az Eger patak partján, jókora helyet kerítettek el a 2500 kacsa részére. A helyi adottságok jó kihasználása meg is hozta az eredményt. A kacsák szépen növekedtek, toliasodtak és nyolchetes korukban már a kétkilós átlagsúlyt is meghaladták. A szövetkezet baromfitenyésztéséneik újabb büszkesége az a 700 liba, amely április óta itt nevelkedik. A szakszerű gondozás következtében a libák is szépen fejlődtek, elérték a 3 kilogramm átlagsúlyt. Szépen betollasodtak, és éppen most végzik az asszonyok a „kopasztást”. Érdemes és kifizetődő dolog a libaneveléssel foglalkozni — mondják —, mert egy kiló tollért például 100 forintot, egy kiló pehelyért pedig 300 forintot kap a szövetkezet. Nemcsak a számítások, hanem a gyakorlat is egyaránt azt mutatja, hogy jövedelmező a baromfinevelés. Eddig már 122 mázsa baromfihúst adtak át az idén a szövetkezet dolgozói és ez pontosan 277 ezer forint bevételt jelentett a közösségnek. Éppen ezért határozták el, hogy az idén még kérnek egy hatezres szállítmányt, amely nek felnevelésével összesen 30 ezer csibe átadását biztosítják, A szövetkezet baromfigondo. zóinak közelebbi tervei közé tartozik egy 1500 darabból álló, sárga magyar jérce törzsállomány létrehozása, hogy a keltetőket el tudják látni megfelelő mennyiségű tojással. S a jövő tervei? Kérdésünkre a szövetkezet vezetői elmondják, hogy jövőre már januárban hozzákezdenek a csibeneveléshez. Felnevelnek 12 ezer csibét és utána főleg a kacsanevelést szorgalmazzák. A terveik szerint 30 ezer kacsát nevelnek fel. — Már ciak azért is előnyös a baromfinevelés — mondja Farkas József főkönyvelő —. mert a szövetkezet kasszájában az év első felében már bevételt jelent. S VÉGÜL ÖRÖMMEL adhatunk számot arról is, hogy a szövetkezetben igen jól sikerült megoldani a baromfigondozók premizálását, anyagi érdekeltségének biztosítását. A gondozók ugyanis az elhullás százalékától függően részesülnek baromfljuttatásban. Nemrégiben is minden egyes gondozó az elszállítás után külön- külön 50 darab 1 kilogrammos csibét kapott jó munkája jutalmául. Császár István • • Ünnep a faluban amely tudvalevőleg, közösségi valami. — Miért■ baj ez? A televí- zióban rosszabb előadást néz végig? _ Nem velünk csinálja. Ma gamagának, kispolgári mádon elzárkózik. Ez a baj. Ez pedig nem előnyös a társadalomra nézve sem... S zóval, amit az ember „magamagának" csinál. az kispolgári? Szóval, ami az ember kényelmét ‘^tgálj0- az kispolgári. Szóval, ha emelkedik az életszínvonal, klspol- girosodom. Vagyis, a társadalmi fejlődés során az ember egyre inkább megközelíti az ideaU° kispolgár fogalmát. Mert a Mispolgár" akkor bizonyara történelmi kategória. A kő- korszakban az volt a kispolgár, akinek a legtöbb cstszo kőbaltája volt, a rézkorszakban a fülbevalók és a réz pengék jelentették a hamisítatlan kispolgáriassagot. A magyarok közül az volt az első kispolgár, oMi eloszor lepett a Kárpát-medence területére, mert megtalálta azt helyet, ahonnan mar nem kellett tovább vándorolnia (lásd fentebb: kényelem). A múlt század nagy kispolgárai vol tak azok, akik először engedhették meg maguknak, hogy két-három gombostűt vegyenek s az illatszereik melle beszerezhették a szappant, és a zsebkendőt is. Tíz éve meg csak a kispolgár borotválko- zott villanyborotvával, csak, a kispolgár vett hűtőszekrényt és csak a kispolgár Használt szivacsos pingpong-ütőt. a kispolgár ma már autót vesz, házat épít. TTs mi lesz ezután? Mert Ju nagyon sajnálnám, ha az autó és a családi ház lenne a kispolgárok utolsó alma. Nagyon elszegényedne a kispolgárság ambíció-tárháza. De ezt döntsék el az illetékesek. Engem inkább a múlt foglalkoztat. Most készítem a kis- polgáriasság történeterői szóló disszertációmat, amelyben pontosan meg akarom határozni, meddig tartott a gombkorszak és a karórák kispolgársága és egyúttal azt is jel akarom deríteni, mi lett a kispolgárság egy-egy adott szakaszára jellemző tárgyakkal. (Kidolgozott fejezetek: török rózsaolaj, dohányzacskó, gyúródeszka, és lóvasút). Érdekel, hogy ezek, miután kiestek az^ adott klspolgáriasság jellemző használati tárgyainak köréből: miként viselték el a mellőzte- tést? Vagy talán közben tömegcikkek és közhasználatú i dolgok lettek volna? Mert ok- j kor talán az autó, meg a családi ház sem lesz örök kisr---------------^ MA I ieqt/zefiitik Kezdetben vala a rádiónál a nagy szenzáció, amikor büszkélkedve közölte a szpíker: „Kedves hallgatóink, kapcsoljuk a 6-os stúdiót ..Aztán visszakapcsolt a 2-esre, adta a 4-est, s úgy játszadoztak a kapcsolásokkal, hogy ámulat volt nézni. Aztán „kimerészkedtek" a stúdióból, s még fennebb hangon adta tudtul a bemondó: „Kapcsoljuk a szegedi stadiont". És mindenki el volt ragadtatva. Jött aztán a külhon, mikor Szepesi Brüsszelből Londonból adta tudósításait, s mi éber fülekkel hámoztuk ki a recsegésből: gól esett-e, vagy a tribün szakadt össze? Később, jó testvérhez illően, végigcsinálta ezt a televízió is, s még jobban ámultunk a technikán. Mikor először láttuk a televízió képernyőjén „egyenes adásban", amint Gagarint ünnepli Moszkva népe, elérzékenyülve nyugtáztuk a technika képességét. Aztán természetes lett, hogy ami Helsinkiben, Moszkvában, vagy Párizs- ban történik, azt egyszerre látjuk finnekkel, oroszokkal, franciákkal. És akkor néhány napja a világ legtermészetesebb hangján közli a bemondó: „Most pedig, kedves hallgatóink, kapcsoljuk a világűrt". És látjuk, amint Po- povics a szédítő magasban „randevúzik", járkál a kabinban, amint Nyikolajev „halászik” ceruzája után, amely súlytalanul lebeg előtte. " Meddig jutottunk, s milyen rövid időt alatt! Szemünk már „járt" a világűrben, fülünk hallotta a „mennyei zörejeket” de az ember többre vágyik, tökéletesíti a technikát, hogy eljuthasson a legtávolabbi világrendszerekbe is. Ezért aztán senki iem lepődik. meg, ha a televízió képernyőjén — mondjuk szilveszter éjfélkor —megjelenik egy űrhajós sisakba bujtatott szpíker, s a világűr legtermészetesebb hangján közli: „Kedves földi hallgatóim, a Hold-televízió köszönti önöket az újév alkalmából, s megkezdi aaasat , K. E. polgári... maga szavát Kovács elvtárs is. — Miben segítettek, ha már itt tartunk? — kérdem. — NEM LEHET mindent felsorolná, mert az elvtársi segítséget sem vékával, sem méterrel, de még társadalmi munkaórával sem lehetne lemérni! Elhívtak a pártgyűéseikre. Gondolkodni és gondoskodni tanítottak, s mindig törődtek azzal, hogyan megy a sorunk, s amikor baj volt, akkor is segítettek talpra állni. Aztán természetesen anyagi segítséget .is kaptunk, meg sok-sok munkát az építkezéseinkhez, elromlott gépeinkhez. Nem köszönet lesz ez az ünnepi fogadás, hanem csak a kettőnk barátságának, a termelőszövetkezet és a Sélypi Cementgyár munkásai barátságának a kifejezője. Mi nem értünk az ő munkájukhoz, nem tudjuk „visszasegíteni” amit kaptunk, de ők nem is azt várják... — gondolkodik el a tsz-elnök. — A kultúrműsor is együtt lesz, ők is adnak, mi is adunk, aztán a fiatalok csak megtalálják egymást majd a reggelig tartó táncban — nevet a vb- elnök. — Bizony-bizony ... Tizenkét esztendő repült el a fejünk és a közös feje felett — elmélkedik a párttitkár, — Hosszú idő, alkalmas a barátság kikovácsolására! .. .9 amikor kilépek a perzselő melegbe, az úton két asz- szonnyal találkozom szembe. Mintha csak rám várnának, megállnak. Beszélgetnek. Kezükben kásáról, a határban voltak, ebédet vittek. Észre sem veszik, hogy lassítok. Kérdezni akartam tőlük valamit, de annyira hadartak, egymás szavába vágtak, hogy magam nem jutottam szóhoz. — Jönnek ám! Nedeleczkiék is várnak egy csomó vendéget. Jönnek a gyerekek... — De ahogy fél füllel hallottam, Mártanék se panaszkodhatnak az ünnepek alatt, lesz kiket ellátni, meg etetni!... — Bírják! — KI NEM BÍRJA? — pattan fel a menyecske — de ha hiába bírnám én is Janiékat, nem tudnak jönni, mert Jani rendezd Szombathelyöl az egyik ünnepséget! Na!... — De hallod-e, hé! Azt mondta Rózsii néni, hogy nála megint lesznek vagy tizenöten! — Melyik Rózsi néni? — Hát a Brafkovicsné ... — Éppen őt keresem, nem mondanák meg merre lakik? jutottam szóhoz, mert most már elárulhatom, éppen olyan valakit kerestem, aki vendégeket vár az ünnepre. — Arra, a Rákóczi úton — mutat lefelé a csodálkozó menyecske, s úgy néz rám, mintha az űrhajóról pottyantam volna közéjük. Néhány perc múlva félre- ha'jtom Bratkovics néni konyhaajtaján a légyfogó függönyt és máris sorolja a vendégeket. — Jönnek bizony! Hogyne jönnének? Akkor örül legjobban a lelkem, amikor három— négy asztalon teríthetek, hiszen azért él az öregasszony, hogy maga köré gyűjtse a fészekből kirepülteket! Maglódról jön a keresatfiam, keresztlányom, a Patakiók. Gyöngyösről Imréék, az unokatestivére- mék. Tápiószeratmártonibél az unokahugom, meg a belgiumi rokonokat is minden pillanatban várom. Ja! A szegény meghalt testvéremnek a lánya', aki most tolmács Lőrinciben, az orosz laktanyában, no, hát 5 is eljön közénk. Leszünk megint vagy tizenöten! Tudja-e, húsvétkor meg huszonötén ülték körül az asztalomat! Most kacsát veszek vagy kettőt, meg diszn'óhúst, meg töltött paprikának marhát, aztán sütök egy pár tortát, de azt megmondom, hogy vacsorára niix főtt étel! — Ki segít ilyenkor Rózsi néninek? — HAT A VENDÉG fiatal-; asszonyok segítenek, de nem akarom fárasztani őket! Vagy! ünnep van, aztán vendégségbe jönnek, vagy akkor maguk kínlódnak otthon. Nem igaz? Dehogynem. Meg aztán nem kell engem sajnálni! Megállóm én még a sarat, csak ezen a szép ünnepen, amikor az egész; falu együtt van, amikor szinte; csak ebédelni szaladnak haza' az emberek, aztán vissza a! többihez, meg a gyűlésekre, a; táncba — hadd érezzem, hogy én se vagyok felesleges, hogy a családom, a messziről jöttek,; jól érzik magukat! Nem kell; agyonhaj tanom magam, neki is biztosított ez az ünnep sok; jogot, de a boldogságot, hogy a magam főztjéből tálalok, azt! nem adom semmiért!... Drága Rózsi néni! Milyen kedvesen beszél arról a sok! munkáról, amivel a vendége®-; kedés jár! Hogy várja a testvéreket, a gyerekeket, az unó kákát. Mert élete mindig a; föld körül zajlott s van-e számára nagyobb öröm, mint annak gyümölcsét eres kezével! megdolgozva asztalra tenni?! „Egyetek! Ünnep van, s gondoljatok kicsit vissza, arra az! időre, amikor csak ezen a napon jutott vastagabb kenyér és hús amikor a könnyem is! benne volt a sovány kalács töl-! tésében!... Egyetek!...” (A) Egy Caoládban két négyes találat (garas) | Mondhatnánk: a szerencse nem jár egyedül. Legalábbis |ezt példázza a gyöngyössoly- fmosi Sárkány Andrásné családjának esete, hiszen a 31. |játékhéten két négyes találatuk fvolt a lottón. És még ez sem prun den. A két négyes találatihoz négy hármas és két kettes "■találat is kapcsolódott. Árra kiváncsiak, hogyan csinálták ezt? Nagyon egyszerűlen. Minden variáció nélkül, a család tagjai egymástól függetlenül töltik ki a lottó-szel- | vényt. Ki innen, ki onnan csíp” el pénzt a szelvényre. Amióta csak létezik ez a játék, tállandóan részt vesznek benőne. Két találatuk már többször volt, de nagyobb nyeremény frnég csak most jutott nekik. Összesen 74 ezer forintot fkaptak, amiből a kislánynak, ^Etelkának bútort, a férjnek xpedig motort vásárolnak. A |többi egyelőre a takarékban marad. ■ Sárkány Andrásné és családija tegnap vette fel a nyere- lényt az OTP gyöngyösi fiókjában. Ismét 25 hold új szőlő Az abasári Rákóczi Termelőszövetkezetben hozzákezdtek a ;jövő évi szőlőtelepítés munkálataihoz. Eddig mintegy 25 katasztrá- !lis holdon végeztek talajforga- ;tást az új telepítésre kerülő szőlők alá. — JÖL BEFÜTÖTTEK odafent ... Tessék csak az irodába jönni, ott talán valamivel hűvösebb van. — Invitál beljebb a kerek haraszti tanácselnök: Farkas József. — Itt az előszobában a kedves vendégeket azzal fogadjuk, hogy a lavór vizében lehűsítsék legalább az arcukat, kezüket — mondja, s én egyszeriben arra gondolok, hogy vajon máris meglátszana rajtam az eddigi utak pora?!... De nem. Igaz, jó szándék csendül a hangjában, s mikor már viszonylag a hűvös iroda kényelmes foteljében ülve tár- salgunk arra gondolok, milyen jó is a közvetlen hang, menynyivel könnyebb beszélgetni a „hivatalos” keménység nélkül. Közben megérkezik Stuhár László párttitkár és Kovács István tsz-elnök is, és hármuknak egyszerre teszem fel a kérdést: — Hogyan készül az ünnepre Kerekharaszit? — Jönnek a gyáriak — mondja a párttitkár a selypi- ekre a patronáló özeimre célozva. — Nem tudom, a téren lesz-e jobb megtartani a nagygyűlést, vagy valami zárt helyen emiatt a naigy meleg miatt — így az elnök. — Nagy ünneplés lesz, minden tagunk alig várja, hogy együtt üljön a terített asztal mellett azokkal akik annyit segítettek nekünk — teszi le a tudnak beletörődni a valóságba, s változtatni akarnak azon. Sőt, önámításaik során odáig merészkednek, hogy a kommunizmus eszméjének tényét sem hajlandók elismerni. Nemrégiben U Thant — nem mint az ENSZ ügyvezetőfőtitkára, hanem mint történész — is arra figyelmeztette az amerikaiakat, hogy ismerjék fel a valóságot, akár tetszik az, akár nem. A szocializmus, amely egyre inkább a kommunizmusba nő át, ma már világrendszer. Sa kettészakadt világban nem vi- tás, hogy a kapitalizmussal szemben a szocializmusé a jövő. Már most több produktumra, fényesebb sikerek felmutatására képes a szocializmus tudománya, mint a kapitalizmusé. S nemcsak a világűrben, de a szilárd földön is. A szocializmus országában; ahol olyan tudósok dolgoznak, akik azonos pályára fel tudnak juttatni számos űrhajóit, precíz gondossággal szerkesztették meg a kommunista társadalom felépítéséről szóló tervezetet. ..Kísértet járja be Európát. & kommunizmus kísérteié”, Több mint egy évszázad telt el azóta, hogy a Kommunista Kiáltványnak e szavai 1847- ben leíródtak. S valóban: a kommunizmus akkor nem volt egyéb, mint morzsányi eszme. Es hányán, mennyien szövetkeztek e morzsányi eszme kiirtására! Am sokszor bilincsbe verten, históriás robotban, lebírhatatlanul és győzelme* sen, vesszőfutások útján es osztálycsaták vérmezőjén át, milyen enj is árthatott neki. Születése pillanatában magában hordta azt a végtelen energiát, amellyel történelmet és világot formált. A történelem szükségszerűsége hívta életre ezt az eszmét, s minden „eszme” között egyedül a kommunizmus volt az, amely felismer, te a történelem igazi arcát és társául szegődött nehéz munkájában. A kommunizmus — egyenlőség, boldogság, bőség! A múlt Század derekán, amikor Marx és Engels a Kiáltványt megfogalmazta, valóban elképzelhetetlen volt mindez. Hűbériség nyomorította az emberiséget, abszolutizmus, monarchia, királyság rakott béklyókat az emberi gondolatra. S ha bizonytalan kísérletek születtek a béklyók lerázására, véresen és kegyetlenül letörték. Mártíri sorsot értek a párizsi koramü- nárok, megölték, börtönök mélyére dobták az 1905-ös orosz- országi forradalom munkáskatonáit. Nem kitüntetéseket, de sebeket szereztek a kommunizmus eszméjének tudatos, vagy ösztönös harcosai. A kommunizmust azonban nem lehetett megölni. Az emberek, akik vállalkoztak a harcra, tudták, hogy a történelem édes gyermeke, a kommunizmus — halhatatlan. Hogy nem fogja a golyó, nem sebzi a vas és tűz el nem emésztheti. Nem fogta a golyó, amikor az Októberi Forradalom diadala után a fiatal szovjet hatalomra 14 ország tört rá orvul. Nem sebezte vas, tűz el nem emésztette, mikor 1942-ben a Nagy Német Birodalom hadigépezete akarta meghonosítani Európában a fasiszta hegemóniát. Lenin gyakorlatba ültette át mindazt, amit Marx és Engels tudományosan megalapozott a Kommunista Kiáltványban; s a szovjethataloro valósága 1917 óta letagadhatatlan, erői megdönthetetle- nek. De lemondtak-e az emberiség ellenségei arról, hogy a kommunizmus eszméjének valóságát, azt az országot, amely a kommunizmus megteremtésére vállalkozott, eltöröljék a világ térképéről? A fasiszták után az imperialisták szándéka sem változott, ők sem forralnak mást agyvelejükben, mint Hitler. Nem
