Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-16 / 191. szám

NÉPÚJSÁG 1962. augusztus 16., csütörtök Ok is tudják! Két gyerek beszélget. Az egyik négyéves lehet, a másik alig múlt öt. — Leszállt a „két Gagarin” — újságolta a kisebb a na­gyobbnak, mire ő helyesbít: — Őket nem Gagarinnak hívják, te buta. De ők is űrha­jósok és napokig keringtek a. Föld körül. — Ha én megnövök, űrhajós leszek, — jelenti ki határozot­tan a nagyobbik fiúcska, mire a kicsi selypíti: — Én meg megyek a Holdba! Nem is olyan rég még csacs­kaságnak tűnhetett volna a be­széd. ám most lehet, hogy a legkisebb fiúnak is igaza lesz. A négy szovjet űrhajós után már semmi sem lehetetlen. (:.y) ' — EGERCSEHIBEN hozzá­kezdtek az új bányászfürdő építéséhez. Az I-es akna mel­lett modern fürdőt, felolvasót, és lámpakamrát létesítenek. — AZ EGRI JÁRÁS terme­lőszövetkezeteinek nagy része az első félévi áruértékesítési tervét túlteljesítette. Különö­sen magas eredményt ért el a felsőtárkányi Dózsa Tsz, a nagytályai Viharsarok Tsz, és az egerszalóki Vörös Csillag Termelőszövetkezet. — RAKTÁRAVATÓ ün­nepséget rendez a Heves me­gyei Vas- és Műszaki Nagy­kereskedelmi Vállalat augusz­tus 18-án délelőtt 10 órai kez­dettel Egerben, a Nagyváradi úton levő telephelyén. — EGER VÁROS NÉGY termelőszövetkezete szeptem­berben különvonatot indít Budapestre. Több mint 5 00 termelőszövetkezeti tag láto­gatja rrieg közösen a mezőgaz­dasági kiállítást. — AUGUSZTUS 19-ÉN, Kápolnán a helyi Honvédel­mi Sportszövetség amatőr lö­vészversenyt rendez, amelyen a kápolnaiakon kívül részt vesznek a környékbeli közsé­gek lövészei is. A verseny után a községi KlSZ-szerve- zet és a sportkör rendezésé­ben nagyszabású táncmulat­ság lesz a kultúrotthonban. — A VERPELÉTI DÓZSA, a makiári Béke, a nagytályai Viharsarok, az ostorosi Kos­suth és az andornaktályai Pe­tőfi termelőszövetkezetek köz­vetlen a cséplőgépnél adták át a malomnak a leszerződött gabonát. Aktív munka a poroszlói Móricz Zsigmond Kultúrotthonban Azt mondják, hogy nyári időszakban uborkaszezon van a kultúrotthonokban. Erről akartam meggyőződni, hogy valójában igaz-e ez az állítás. Felkerestem a poroszlói Móricz Zsigmond Kultúrotthon igaz­gatóját, Krisár Miklóst, nyilat­kozzék az „uborkaszezon” állá­sáról. — Nyáron általában üresek a kultúrotthonok az aratási és egyéb mezőgazdasági munkák miatt. Inikább ősszel és télen van élet. a kultúra otthonaiban. Poroszlón ezzel ellentétben ér­deklődés és nagy forgalom van. — Mivel foglalkoznak most a kultúr otthonban"! — Az általános iskolások ré­szére gyermekfoglalkozásokat tartunk. Külön játszószobát rendeztünk be, ahol a szabad idejüket sakkozással és gyer­mekfolyóiratok olvasásával tölthetik el. Ezenkívül egész napos kirándulásokat szervez­tek a Tiszához a Rákóczi Ter­melőszövetkezet segítségével. Az ifjúsági klub tagjai szom­bat, vasárnap délután és este tartanak összejövetelt. Igen eredményes munkát fejtenek ki a kultúrotthon életében. A különböző rendezvényeket megszervezik és előkészítik, ők maguk a rendezők is. Kí­sérleti földjükön 30 mázsás át­lagtermést takarítottak be ár­pából, amely kiváló teljesít­mény. Jelenleg a könyvtárnak 2500 kötete van, amelyet 500 beirat­kozott tag kölcsönz rendszere­sen'. Ä könyvtár bővülése mi­att már nagyobb helyiségbe költözik, mert az olvasótábor is növekszik. A földművesszö­vetkezet 8000 forint értékű könyvet ajándékozott a kul­túrotthon könyvtárának. — Milyen rendezvények vannak a kultúrotthonban? — Operalemez-esteket is rendezünk. Első alkalommal Verdi műveit játszották, előt­te ismertették Verdi életraj­zát. Az irodalmi színpad is működik. Petőfi Sándor életét ismertetik az érdeklődőkkel és ebben az egri irodalmi színpad tagjai adnak komoly .segítsé­get. Az író—olvasó találkozó óta alakult ki ez a jó kapcso­lat. — Az országgyűlési in­terpelláció óta miyen a kapcsolat a MOKÉP-pel? — A község mozija most rossz állapotban van és így át­helyezték a kultúrotthonba, Az új, szélesvásznú mozit job­ban kedvelik. Eddig 13 elő­adásnak közel 5000 nézője volt. A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya tapasztalatcseré­re a megyei népművelőket egy napra lehozta Poroszlóra, ahol megismerkedtek a műve­lődési otthon munkájával. Meglátogatták a Rákóczi Tsz-t, majd kirándultak a Tiszához is. — Milyen közeli terveik vannak? — Mindenekelőtt legfonto­sabb a kultúrotthon különböző szakköreinek megfelelő foglal­koztatása és működtetése. A községi tanács igen fontos fej­adatnak tekinti egy 5—6 főből álló rajkózenekar megszervezé­sét Csík Sándor, Poczok Béla és Rácz Gyula prímások segít­ségével és vezetésével. Ezenkí­vül énekcsoportot és tánccso­portot alakítanak, igen tehetsé­ges cigányfiatalokból. A honismereti szakkör gyen­gén működik. Hiányoljuk a pedagógusok részvétlenségét. A Földvár környékén gazdag lele­tek találhatók, amelyeknek ásatásához az egri Dobó Ist­ván Múzeum is felajánlotta segítségét. — Mindenesetre, nagyon örülünk, hogy a kultúrotthon­ban napról napra mozgalma sabb élet folyik. Szeretnénk az otthont sokoldalúvá tenni a lá­togatók részére. Ehhez szükség lenne televízióra, zongorára is. A meglevő felszerelésekben is hiba van, mert hiányzik a színpadi világítás, ami nélkü­lözhetetlen. A mozivetítés él­vezhetetlen, mert a hang rossz, ugyanakkor a függönyt sem le­het elhúzni. Jó lenne, ha a MOKEP ebben intézkedne. Sok még a tennivaló, de a község dolgozói segítenek meg. oldani a feladatokat, szorgal­masan dolgoznak a község kul­turális életének fejlesztése ér­dekében. Váraljai István Négykerekű szerencse Egy évvel ezelőtt valóságos közelharcot vívtak a szülők a napközi otthon-bizottságokkal, hogy kinek a gyermeke kerül­jön be. Az idén — amint Dar- gai Lajos, a városi tanács mű­velődésügyi osztályának veze­tője mondotta: — Abban a szerencsés hely­zetben vagyunk, hogy bátran ígéretet tehetünk arra: minden óvodás korú és minden alsó ta­gozatos korú általános iskolai tanulót el tudunk helyezni a napközi otthonban. Természe­tesen, ez azokra vonatkozik, akik kérelmüket időben bead­ták, vagy a most következő napokban beadják, mert a bi­zottság, amelyik dönt az elhe­lyezések felett, augusztus 27— 30. között ül össze, s hozza meg a határozatokat. A valóban örömteli híradás első és legfontosabb alapfelté­tele, hogy az iskolákban most már csökkent az elsőosztályo­sok száma, megszűnt az aránytalan zsúfoltság, ez évben mintegy háromszázzal keve­sebb elsőosztályost vár Eger 13 iskolája. Másik igen fontos té­nyező, hogy a tanács minden­ben segítségére volt az oktatás­ügynek, s az iskolák mindegyi­ke mellett létrehozták az óvo­dákat, illetve napközi otthono­kat. A közeli tervek szerint egy gyógypedagógiai napközi ott­hon is alakul még ez év szep­temberéig, amelyik egyrészt jó nevelő-oktató munkával kíván­ja megjavítani a csökkent szel­lemi képességű gyermekek ta­nulását, másrészt mentesíti az egri intézetet az egriektől, a vidékiek javára. (á) rom Heves megyei. Már tegnap jelentkezett min­den autó nyertese, hogy az OTP-vel egyeztesse — való igaz-e a nyeremény?! Elsőnek az Egri Finomsze- relvénygyár mérnöke jelentke­zett aki egy Skoda Octavia Su­per kocsit nyert, s elmondot­ta, hogy a betétből pedig ga­rázst épít, a jövő esztendőben megvalósítja régi álmát — út­ra kel külföldre a családdal. A másik nyertes, Héjjá Sán­dor, a kompolti kísérleti gaz­daság agrármérnöke, s a har­madik jeligés betétkönyves, akiről eddig annyit tudunk, hogy kápolnai és nagy rábeszé­lésre tette be pénzét autónye- remény-betétkönyvbe. Egyikük Wartburgot, a má­sikuk pedig Skoda kocsit nyert. Ügy látszik, a négykerekű sze­rencse most különösen a Kom­polt—kápolnai vonalnak ked­vezett, s míg voltak megyék, ahonnan egyetlen betétes sem nyert, addig Heves megye még mindig a .kalapban” volt, íme a bizonyíték: három új gépko­csi tulajdonossal gyarapodott az autóklub tagjainak száma. Nicolaus Lenau 1962. AUGUSZTUS 16., CSÜTÖRTÖK: ábrahAm 160 évvel ezelőtt, 1802 augusztu­sában született NIKOLAUS LENAU osztrák költő. Művei közül kitűn­nek érzelmes, valamint természeti képeket (Három cigány) ábrázo­ló, a szabadságot magasztoló (Len­gyel dalok) költeményei, a múltat romantizáló balladái (Albigensek) és drámái (Faust, Don Juan). Egy évet az USÁ-ban töltött és ez az idő az ottani társadalmi fejlődés láttán a költőben kiábrándultsá­got okozott, ami versei világfáj­dalmas vonásaiban mutatkozik. Nyomot hagyott költészetén az, hogy magyar környezetben ne­velkedett, sok magyar vonatko­zású verset írt. 280 évvel ezelőtt, 1682-ben halt meg JOHANN BECHER né­met orvos és vegyész, aki először észlelte, hogy a kőszénből nyert gázt világításra lehet felhasználni. Kémiai következteté­sei G. E. Stahlnak a XVII. és XVIII. századot uraló ún. „flo- giszton elmélet”-ének szolgáltak alapul. Ez a téves elmélet az égést azzal magyarázta, hogy a testekből különleges, láthatat­lan, illő anyag, a flogiszton válik ki. 105 évvel ezelőtt, 1857-ben született HEINRICH BERTE né­met zeneszerző. Schubert zenéjéből összeállított Három a kis­lány című operettje, amelyben a nagy zeneköltő életének egyik epizódját vitte színpadra, igen nagy sikert aratott. A zenés feldolgozás ilyen műfaját később sokan utánozták. Augusztus 16-a a CIPRUSI KÖZTÁRSASÁG nemzeti ünnepe; arra emlékezésül, hogy 1960-ban e napon vált függetlenné a szi­getország évszázados velencei, török, majd angol gyarmati ura­lom után. riLM; Szerelmi levelezés «««& i n i J> ÄS& : Két fiatal mérnök, egy szép, fiatal lány és egy kis robot­ember mulatságos történetét láthatjuk a Szerelmi levelezés című román filmvígjátékban. A filmet az egri Vörös Csillag Filmszínház mutatja be, augusztus 16—19-ig. Mozik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG Szerelmi levelezés EGRI KERTMOZI Lázadás GYÖNGYÖSI PUSKIN Ne fogadj el édességet idegentől GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Therese Raquin HATVANI VÖRÖS CSILLAG A vád tanúja HATVANI KOSSUTH Alvajáró Bonifác IRTA - ÓNÖDVARI MIKLÓS 33. Elült a nyugtalanság. Az utasok békésen szunyókál­tak. Ismét a régi volt, az az ember, aki az erdőben le­lőtte a remetét. Igen: harcol­ni fog. Foggal, körömmel, ma­kacs elszántsággal, nyíltan és burkoltan, ahogy a helyzet kí­vánja, amíg le nem győzött mindent és keresztül nem gá­zolt mindenkin. Számára ez a hely ellenséges terület: ha ő nem győz, őt győzik le. XIL Két férfi beszélget üveges őrnagy éppen haza­felé készülődött, amikor író­asztalán megcsörrent a tele­fon. Mielőtt a kagylóért nyúlt volna, az órájára tekintetű. „Ki az ördög az már megint? Nappal nem hagynak dolgozni, este nem tudok hazamenni. Tizenegy óra. Más ember már alszik ilyenkor ...” — Tessék. Üveges beszél! — Őrnagy elvtárs — hallot­ta a drót másik végéről — Ke­rékgyártó hadnagy, jelentke­zem. — Jó estét, mit keres még idebent? A telefonáló gondolkodott egy ideig, aztán zavartam mentegetőzve felelt: — írogattam, meg... az őr­nagy elvtársra vártam. Lát­tam, hogy világosság van a szobájában. Azt hittem, ügye­letes' és... — Es? Mondja csak ki, mit akar! — türelmetlenkedett a parancsnok. — Szerettem volna őrnagy elvtárssal valamit megbeszél­ni: személyes ügy és... — Nem várhat reggelig, hadnagy elvtárs? Késő van már és én még nem vacsoráz­tam, de nem is ebédeltem. — Bocsásson meg, őrnagy elvtárs, de olyan régen ké­szülődik már bennem, amit mondani szeretnék. Legalább azt engedje meg, hogy haza­kísérhessem. — Jöjjön — adta meg magát Üveges — két perc múlva a kapuban vagyok. Helyére akasztotta a tele­font, s tréfásan megfenyeget­te a kié fekete készüléket: — Ha még egyszer ímegmuk- kansz... Csirr! Csrr! Csit! .« — Tessék! — kiáltotta. Ha­tározottan bosszús volt Erős kovácskezében majd összerop­pant a hallgató. Ügy szorítot­ta, mintha a telefonáló nyakát kapta volna el, hogy bele­fojtsa a szuszt, de amint a fe­lesége hangját meghallotta, engedett a szorításai, arca megszelídült. — Várjalak még a vacsorá­val? Az asszony hangjában! jogos Szemrehányást érzett. Neki is panaszkodó volt a válasza. — Hát lehet innen elszaba­dulni? Most ez, most az. Az idő meg úgy elrohan. Észre sem vettem, hogy már tizen­egy óra van. Megyek, nemso­kára otthon vagyok. Hűvösek voltak még az es­ték. Magára kapta a felöltőt és elsietett. A kapuban várta a fiatal hadnagy. — No, mi az, amivel egy elhárító tiszt nem várhat reg­gelig, szőke hadnagyom? — kérdezte tőle és barátságosan a vállára csapott. — Ez csak két dolog lehet. Sürgős szolgá­lati ügy, vagy pedig szere­lem! ... Mivel az előbbinél azonnal jelenteni kell, s ön személyes ügyre hivatkozott, ezért az utóbbira gondolok. A hadnagy elpirult. Dehát ezt a sötétben nem látta és tovább faggatta a parancsnok. — Ki vele, hallgatom. Rokonszenvet érzett a te­hetséges, szorgalmas hadnagy iránit, aki újságírónak készült, de a tényleges katonai évek le­töltése után más pályát válasz­tott: az állambiztonsági szerv­hez kérte felvételét. Üveges annak idején személyesen in­tézte ügyét, sokat beszélgetett vele, értékelte és mint költőt is tehetségesnek tartotta. Ke­rékgyártó hadnagy minden versét) neki olvasta fel először. Egymás mellett mentek, las­san, sétálgatva. A kavics ropo­gott a cipőjük alatt. A had­nagy nehezen Kezdett hozzá. Üveges türelmetlenül sür­gette: — Az előbb felröppent előt­tünk egy kis madárka. Az riasztotta él a bátorságát? Nevettek. Ez feloldotta a gondolataival küzdő fiút. — őrnagy elvtárs, önt úgy szeretem, mint az apámat. Hi­szen korban is egyidős lehet vele... — Körülbelül — mondta halkan, hirtelen elkomorodva az őrnagy, s nagy keserűség nyilait a szívébe. Le kellett ül­nie a közeli padra, hogy el ne szédüljön. A sok munka és az idő lassan-lassan gyógyítani kezdte már,, de Kerékgyártó hadnagy szavai most újra fel­tépték a soha el nem múló se­beket. Ott halt meg a fia a pártház védelménél, arcra bo­rulva az ellenforradalmárok gyilkos golyóitól. Meddig ke­reste, kutatta, hangtalanul zo­kogva sírról sírra. Meddig tit­kolta szívbeteg felesége előtt a szörnyű sejtést s vigasztalta belső reménytelenséggel, hogy majd hazajön, hírt ad magá­ról egyszer... Egyszer. De ő már tudta, hogy soha! Azért mégis ment. Napokat, heteket töltött Pesten, csak még egy­szer megláthassa, kibonthassa a tömegsírból, kikaparja, ha kell, a tíz körmével is és meg­simogathassa, megszoríthassa egyetlen fia halottfehér kezét, megcsókolhassa a zubbonyát, ott a szíve fölött, ahol kibugy- gyant a hős fiú piros vére. Nem találta. Egyszer egy külföldi képes­magazint lapozgatott. S egy képinél meg­állt. ő lenne az? Tárt ka­rokkal fiatal katona borul arcra. Zuha­nás közben fényképezték, még nem esett le a földre, s a háta mögött ott vigyorog­nak a külföld­re disszidált gyilkosok. El­futották a sze­mét a könnyek, az asztalra bo­rult, zokogva csókolta a ké­pet, halott fia képiét. Nem szégyellte a köny- nyeket; sírt körülötte az iro­dában mindenki... Ez futott most át rajta. — Igen! — mondta most is elfúlva, s erőt vett magán. — Egyidősek le­hetünk, hiszen maga is olyan idős, mint László lenne... (Folytatjuk) Minden óvodás és alsótagozatos gyermek elhelyezést nyer a most következő iskolaévben Eger napközi otthonaiban A balatonfüredi sorsoláson '7 gépkocsi talált új, boldog ulajdonosra, akik közül há-

Next

/
Thumbnails
Contents