Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-16 / 191. szám

1962. augusztus 16., csütörtök NÉPÚJSÁG 5 Mosaik Eger mezőgazdasági üzemeiből Petőfi Termelőszövetkezet Látogatásunk napján az egri Petőfi Termelőszövetkezetben több száz ember dolgozik. Egyetlen olyan tag sincs, aki ne végezné munkáját, vagy há­tat fordítana a szövetkezetnek. Legtöbben a szőlőkben szorgos- kodnak, hiszen sok gond, baj van a gyökerezietéssel, a kapá­lással, a gyümölcsszedéssel. Asszonyok — lehetnek közel százan — a szőlőben dolgoz­nak, hajnal öt óra óta. Néhány 6zót váltunk. Szavukból nem csendül ki elégedetlenkedés, azonban néhány orvosolható bajt, hibát felemlítenek az el­nök, a pártbizottság1 ak jelen­létében is. Szeretnék, ha apró- cseprő problémáikat is mindig meghallgatnák és azt is, ha le­het — orvosolnák. Távolabb a „felnémetiektől”, egri asszo­nyok kis csoportja. Külön dol­goznak, külön is étkeznek. A két asszonycsapat nem sok jót mond egymásról, s úgy érzi az ember, mintha éppen nem is egy szövetkezet tagjai, hanem ellenségek beszélnének egy­mással. Maguk mondják vi­szont; megoldhatja ellentétei­ket a vezetőség! Reméljük, meg is teszik ezt mielőbb. Az eredményekből, a termésről szólva csupán egyetlen adatot: Az idén 30 vagon almára szá­mít a gazdaság és egymillió forint jövedelmet terveznek a zamatos gyümölcsből, amely­nek egy részét itthon, másik részét külföldön értékesítik majd. ★ Egri Baromfikeltető Állomást Tompán, alig hallhatóan zúg­nak a gépek. Horváth István igazgató kalauzol és elmondja, hogy az üzemben jelenleg még mindig próbaüzemeltetés fo­lyik. A kapacitásra jellemző, ha elmondjuk, hogy ilyen kö­rülmények között is, már eddig százezer naposcsibét adtak át e termelőszövetkezeteknek. Jelenleg az egri keltetőállo­más Magyarország legmoder­nebb, egyik legnagyobb és egyetlen gázzal üzemelő kelte­tőállomása. Az állomás gazdái a megye termelőszövetkezetei, ahol majd teljes kapacitás ide­jén, tehát 36 áízezres géppel (jelenleg huszonnégy tízezres gép üzemel) „heti” százezer to­jást tudnak majd berakni. így a tervek szerint már a követ­kező évben nyolc hónap alatt másfél millió naposcsibét, il­letve baromfit tud szállítani ez az üzem a megye termelő- szövetkezetei nek. Dobó István Termelőszövetkezet: A főagronómus tájékoztat. A gazdaságban befejeződött a cséplés. Véleménye szerint a munkabíró tagok szorgalmasan dolgoznak, s alig-alig akad olyan ember, aki ezekben a szorgos napokban ne végezne közös munkát. Megtudjuk azt is, hogy a tsz egri, szépasz- szonyvölgyi borkóstolója a múlt hónapban hetvenezer fo­rintot forgalmazott, ami szép jövedelmet biztosított a gaz­daságnak. Havonta 20 forint munkaegységelőleget fizetnek a tagoknak, akiknek jelentős része most kapál a szőlőkben. Komoly hiányosság, hogy egyik tsz-tag szavai szerint, azokat a területeket, ahol most termés nem várható, nem gon­dozzák kellőképpen. „Nem ér­demes” — mondotta meg őszintén az illető saját vélemé­nyét is. E téves nézettel az eg­ri szőlősgazdák előtt kár szem­beszállni, hiszen ők maguk tudják legjobban, hogy ame­lyik szőlőt az idén elhanya­golnak, az jövőre érzi meg és „fizeti vissza” a gondatlan és lelkiismeretlen munkát. A sző­lőt nem lehet becsapni... ★ Rákóczi Termelőszövetkezet: Befejezték a cséplést. Mint­egy 25 vagon gabonafélét csé­peltek el és a szalmakazlak már sorjában, szép katonás rendben sorakoznak a szérűn. E napon száznyolcvanán a szőlőkben dolgoznak. Gyúró László elnök szavad szerint, a 22 hold fiatal szőlőt már két­szer kapálták be a tagok. Ezekben a napokban szedik már a Csabagyöngye szőlőt, amely most érik. Néhány nap múlva kerül sor a saszla sze­désére is, amelyből mintegy öt­ven mázsára számítanak. A fagy itt is megdézsmálta a ter­mést. Szépek a szövetkezet ránta­ni való csirkéi, amelyekből 3 ezret éppen a napokban adnak át a felvásárló szerveknek. Szalay István Mátrai tüskék... A mátrafüredi Űttörőpark- nak — túlzás nélkül lehet ál­lítani — messzi földről cso­dájára járnak. Az ügyes kezű kertészek valóságos tündér­kertté varázsolták a néhány éve még elhanyagolt, gazos, gyomos teret... Szívesen sé­tálnak hát itt, vagy pihennek meg egy-egy pádon a kirán­dulók, hogy gyönyörködjenek az egzotikus szépségű szikla­kertekben, a hangulatos ró­zsalugasokban, csillogó szökő- kutakban — a virágból készí­tett érdekes figurákban: szarvasokban, virágkosarak­ban, korsókban, vagy Füred „élethű”, kedves kis makett­jében, de leginkább a mese­várban, a hófehérkés, héttör- pés, robogó villanymozdonyos meseparkban ... Megvan itt talán minden, ami a kirándulók örömére szolgál, csupán egy valami hiányzik: egy vízcsap, ivóvíz­zel, ide a parkba! Különösen ilyenkor, a nyári kánikulában. Presszók, büfék vannak ugyan a közelben, ahol különféle hűsítőkkel olthatja szomját a „tikkadt” kiránduló — de, ugye, a meggylé, a bambi, a sör, csak nem válik vízzé, pe­dig haj, sokszor de jó is len­ne! ★ Az Üttörőpark elnevezésé­ben valószínű, hogy erősen „Háromszor sikerült — negyedszer is megszerezzük !Ä Eredmények, tervek a karácsondi földművesszövetkezetben HA A FALUN átutazó a helység hírességei után érdek­lődik, a karácsondiak elsők kö­zött említik a földművesiszövet- kezetet. Jogosan büszkék a falu la­kód földművesszövetkezetükre A bolt már három ízben nyer­te el a kiváló földművesszövet­kezet címet A zavartalan áruellátás a tervek teljesítése és a bő áru­választék még nem biztosítot­ta a karácsondiaknak a me­gyei elsőséget Olyan önálló vállalásokkal nyerték el há­romszor is a kiváló földmű- veszövetkezet címet, amelyek nem szerepelnek a munkakör­rel együtt járó kötelességek között, de részei a mindig töb­bet akaró nagyobb eredmé­nyekért küzdő emberek tevé­kenységének. Jelentős mértékben hozzá­járult a terv túlteljesítéséhez a Heves és Csonigrád megye földmiűvesszövetíkezetei között kialakult párosverseny. Ez a hasznos kezdeményezés ösz­tönzőleg hatott a munkában. A felvásárlásokat szerződésköté­sek előzték meg. Így kajsziba­rackból 162 mázsát, tojásból pedig 40 000 darabot vásároltak fel. Ezek a számadatok jóval meghaladják a tervek által előírt mennyiséget. A rendszeresen megrendezett árubemutatóknak tanácsadás­sal egybekötött vásároknak az eredménye elsősorban a forga­lom növekedésén mérhető le. Csak egy példa: a ruházati boltban tartott árubemutató után az üzlet forgalma hatszo­rosára nőtt. A SZÖVETKEZETI boltok vezetői vállalták hogy csökken­tik az áru romlásából szárma­zó többletkiadásokat s így egy év alatt csaknem 17 ezer fo­rintot takarítanak meg. A rak­tárak befogadóképességének bővítésével biztosítják az év ről évre növekvő árukészlet el­helyezését. Az első félévben erre a munkára 8 ezer forintot fordítottak. A község dolgozói közül vá­lasztott vezetőség az év első hat hónapjában 110 esetben tartott ellenőrzést a boltokban. Komolyabb hiányosságokat nem észleltek, a kisebb problé­mák megszüntetésének feltéte­leit biztosították. A jelen eredményed mellett már a jövőre is gondolnak a karácsondiak. A község ven­déglátóipari üzemeinek számát a közelmúltban egy eszpresszó­val növelték Gondot jelentett a nyári időszakban az italbol­tokban a hideg italok árusítá­sa. A második félév tervei kö­zött jégkockát előállító beren­dezés vásárlása is szerepel, így ez a hiányosság rövid időn belül megszűnik. AZ FMSZ FEJLESZTÉSE Karácsondon az égés« falu ügyévé vált. Nem alaptalan a község lakóinak a bizakodása: „Negyedszer is megszerezzük a kiváló földműnesszövetkezet ki­tüntetést”. .közrejátszott” a szomszéd­ságában meghúzódó Űttörő- vasút végállomása is... An­nál is inkább szomorúbb ké­pet nyújt az állomásépület el­hanyagolt környezete, ahol — a szemközti parknak, mintegy megcsúfolásaképpen — nem tarka szépségű virágágyak, de még egyszerű pázsit sem ta­lálható! A fű kiégett, a tava­lyi díszek megfakultak, meg­koptak, az árbócok zászló nél­kül merednek az ég felé, s alatta a „kirakott” betűket, ki tudja mikor —, elmosta, szét­verte az eső... Ejnye, ejnye, pajtások, hát dicséretetekre vá­lik az ilyesmi? A hosszú szün­időben nem jutott idő az ál­lomás csinosítására? ★ A mátrafüredi SZOT-sport- telepet jelenleg a Szerszám- és Készülékgyár bérli. Az üzem kitűnő kézilabda-csapa­ta, a Vasas tartja itt edzéseit, s bajnoki mérkőzéseit. A fiúk hétről hétre ragyogó játékkal örvendeztetik meg nagyszámú közönségüket, s gyűjtik a baj­noki pontokat... Üzemüktől vajon nem érde­melnének már meg, végre, egy kicsinyke kis öltözőt, hogy ne kelljen kinn a bokrokban, vagy a szomszédos házakban öltözködniök? ★ Mátrafüredről sok turista indult már el a kék kereszt jelzésen, hogy felkeresse a Be- ne vár-romokat. Csodálatos­képpen kevesen találták azt meg a rengeteg kő és szikla között. Az említett romok ma már, sajnos, csak egy kisebb kőtörmelék, — a várból egyet­len jellemző darab sem ma­radt fenn. Nem is csoda hát, ha az idegen tovább megy az úton, anélkül, hogy észreven­né belőle valamit. De, mert nekivágott a mere­dek útnak, nyilván' kiváncsi hát Bene lovag egykori sas­fészkére, — ha már nem lát­hatja az egykori büszke sán­cot, falakat, legalább egyetlen táblácskáról hadd olvassa el: itt állt hajdan a vár, miről á hegy lábához simuló falut egy­kor elnevezték, s miből később Mátrafüred lett. Ugye, ez nem sokba kerül» ne? ★ A Mátravidék jelenlegi leg­magasabb kilátótornya Galya­tetőn van. Azt beszélik, hogy tiszta időben egészen a Kárpá­tokig látni onnét... Manapság* sajnos1, kevesen győződhetnek meg erről. A kilátó ugyanis hosszabb idő óta használhatat­lan: a lépcső leszakadt, feljut­ni lehetetlen... Az épület úgy áll ott, mint egy gazdátlan, elhanyagolt, „csonka-torony”. — Gondolha­tó, hogy nem fészket rakó ma­darak számára épült az egykor, hanem a kirándulóknak, a tu­ristáknak, hogy tetejéről gyö­nyörködjenek a Mátra csodála­tos vidékében... Erre a célra valahogy jobban is megfelel­ne. — Különben, ha e kilátó nem Galyatetőn, az országhírű Nagyszálló szomszédságában lenne, hanem valahol máshol, eldugva az erdők, hegyek közé, talán állapotát, elhanyagoltság gát szóra sem méltatnánk. -De így? ★ A mátraházi szanatórium» ban, évek óta — különösen így nyáron — nagy problémát je­lent a vízhiány. A betegek, a személyzet egyformán panasz» kodik emiatt. Nem hosszú idő» női, csupán napi néhány órá­ról van szó, de mégis említést, sőt, sürgős megoldást érdemel­ne! Fertőző intézményről van ugyanis szó, ahol a legmi­nimálisabb követelmény: a tisztálkodás. A gyakori víz­hiány miatt azonban sokszor még az étkezés előtti kézmo­sás is lehetetlen! Furcsa, szinte hihetetlen dolog ez, de sajnos, így van... Én úgy gondolom, bizony, teljesen jogos a kérés: valahogy segíteni kellene a szanatórium vízellátásán... (Gy. Gy.) A pártkongresszus tiszteletére A gyöngyösi járás termelő- szövetkezeteinek brigádjai és munkacsapatai is részvevői az MSZMP VIII. pártkongresszu­sa tiszteletére hirdetett mun­kaversenynek. Három csoport­ba osztották a tsz-eket, s leg­utóbbi értékelés alapján a verseny állása a következő: Az első csoportban a kará­csondi Kossuth Tsz vezet a nagyrédei Szőlőskert és a gyöngyöspatai Béke termelő­szövetkezetek előtt. A visontai Reménység Tsz a második csoport jelenlegi első helyezettje. Ezt a gazdaságot a halmajugrai Béke és a vécsi Rákóczi Termelőszövetkezet követi. A harmadik csoportban biz­tosan vezet a detki Szabadság Tsz, míg a második és har­madik helyezett — a vámos- györki Kossuth Tsz és az odd­est Béke Termelőszövetkezet — között csak minimális a különbség. Grúz tájakon... ,,A bárdolatlan szikla-oldalak sötét falakként felkomorlanak; ö rajtuk vergődött Prométheusz, ezekhez táncoltatta öt Zeusz. Itt tépték máját a falánk sasoki itt büntették öt a hatalmasok; itt szenvedett meg 6 az emberért, lehozván nekik az egek tüzét. — Azért a lángért, lázadó titán, ó hányán bűnhődtek meg azutáni Hány fényes elmét nyeltek el örök homályú, nedves sziklabörtönökl A fönt feszitő dölyfös istenek később se lettek engedékenyekI Kegyetlen megtiporják azt, aki az emberért mert sikraszállanl. Mint éppen itt, e gazdag tájakon: seholsem szenvedtek tán oly nagyon; a világosság büszke hőseit sehol sem ölték úgy, mint éppen itt. Prométheusz, kínodra csak ezek a vén hegyek - s magam emlé­kezek; a nép feledte már a régi feint, feléje mind szebb jövő napja int. Tüzért az égbe, immár nem megy 0, hisz birtokában minden szent erői S ha fölmegy mégis - rakétán teszi: a béke magvait elhinteni f* A Kaukázus több ezer mé­teres csúcsai között ködíelhők gomolyognak méltóságteljesen. Lám, Prométheusz az égből akart villámtüzet lelopni a Földre, s sziklához láncoltán kellett megszenvednie ezért; most, e sziklák alatt magasfe­szültségű villamos vezeték sze­li át a völgyet, s eltűnik az is­meretlen rengetegben... Visszafelé az út már rövi- debb ideig tartott. A lenyug­vó nap vörös korongja olyan volt, mint egy tengerben el­süllyedő mesebeli palota kupo­lája. A tengeren át vibráló vörös csík húzódott, akár a korbácsütés nyoma. Búcsúzni kellett a várostól, a tengertől, s mindentől, amit olyannyira megszerettünk, megszoktunk Csodalatos szépségű egeszseg-paloták rejtőznek a fák között. itt-tartózkodásunk során. Még egy utolsó pillantás az elsuha­nó tájakra. Még egy utolsó éj­szaka Szocsiban. Sötét volt már, de ugyan ki tért volna pihenőre. Ott álltunk szobáink erkélyén, hallgatva a tenger ütemes moraját, hullámok csobogását, hajók szaggatott kürtjeiét. Fényszóró pásztázta a vizet, hajók árbocfényei su­hantak ed szemünk előtt. S a magasban, kivilágított szár­nyakkal zúgott fel egy repülő­gép. Holnap ilyen gé. visz to­vább bennünket is ... sziklafalak tövében húzódott meg a tavacska; s az ember nem tudott betelni a csodálat­tól. Az egész tó nem nagyabb, mint egy táncparkett, mélysége mégis meghaladja a 70 mé­tert, s a víz színe gyönyörű, hihetetlenül kék. Hasonló színt festő palettáján sem lehetne kikeverni. Sziklaréseken, szurdokokban, alagutakon, szikiapánk ányo­kon küszködött egyre feljebb az autóbusz. 950 méternyire a tenger szintje fölött értük el a Rica-tót, az Avadhara-völ- gyét. Évszázados erdők, alpe­si mezők veszik körül az ovális alakú tavat, ahová nem tud behatolni a szél, hatalmas he­gyek állnak útjába. Mint új­szülött bölcsőjét az emberek, úgy állják védelmezőén körül a vulkanikus eredetű víztöme­get a magas csúcsok, torony­szerű sziklaóriások. A monda szerint ide, ezekhez a kauká­zusi sziklákhoz láncolták le a lázadó titánt, mert Héphaisz- tosz kovácsműhelyéből a Föld­re lopta a tüzet... trópusi, mint Szocsiban. A ten­gerpart zsúfolva emberekkel, s a vízben legalább háromszor annyian lubickoltak. A társa­ság jó része nem sokáig tudta tűrni az incselkedő látványt — előkerültek a fürdőruhák, für­dőnadrágok, s aztán zsupsz! bele a vízbe, a hús hullámok közé. Apró hegyi falvakon át ro­bogott autóbuszunk. Szép, ízlés­sel épült házakat láttunk, vi­rágos kertekkel. S ha nem ke­rültünk volna egyre közelebb a Kaukázus örök hóval, s jéggel fedett csúcsaihoz, bizton azt hihettük volna: hazai tájakon járunk, valahol Ómass-a és Ga- radna faluban. S még a házai: előtt álló, a házak udvarából kihajló diófák is „hazai” han­gulatra ébresztettek. Hegyi lovasokat mellőztünk el, mokány grúz férfiak népes csoportját, — akik törpe nővé sű lovakat, marhacsordákat kecskenyájakat tereltek a he gyi legelők felé — mikor a: autóbusz-konvoj másodszorrí megállt a Goluboje ozerónál a Kék-tónál. Meredek, fehé (Befejező rész.) Kicsit meglepődtünk, mikor közölték velünk, hogy elláto­gatunk Grúziába, a Rica-tóhoz, s az út oda, 125 kilométer. Ko­moly utazásnak beillő távolság! Lapos, sík tájakon, hegyi uta­kon, tengerhez közelítve, s tengertől eltávolodva. Falva­kon át. Szembeötlő különbsé­gekét láttunk: faházak egész sorát kő-, tégla- és betonlábak­ra emelve, a tetőkön furcsa, szokatlan formájú tv-anten- nákkal. Gagra — az első állomás, ahol két órát időztünk, néze­lődtünk — egzotikus tengeri fürdőhely, takaros üdülőváros­ka, modern szanatóriumokkal, középületekkel. Keleties han­gulatot ébresztett bennünk az üzletek sokszínő, zsúfolt tar­kasága, a cirillbetűk mellett sorakozó arab szövegű fel­iratok. Gagrában a hegyek közelebb, 6zinte a tengerparton emelked­nek. Am hiába a hegyek kö­zelsége, a levegő, a napfény, itt is csak olyan forró, szub-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents