Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-16 / 191. szám

♦ 1962. augusztus 16., csütörtök Nyikolajev és Popovics teljesítette feladatát Összefoglaló jelentés a Vosztok 3. és a Vosztok 4. útjáról kus utat és a Földre való visz­szatérést. E nagyszerű úton Andrijan Nyikolajevics és Pavel Popo- vics rendkívüli bátorságot és hősiességet tanúsított, megmu­tatta az egész világnak a szov­jet ember kiváló erkölcsi adottságait. Nyikolajev és Popovics szov­jet űrhajósok repülőútja fon­tos mérföldkő a világűr békés meghódításának útján. A Vosz­tok 3. és a Vosztok 4. szput- nyik-firhajók csoportos repülé­se páratlan tudományos és mű­szaki fontosságú anyagokat szolgálatott, amelyek igen nagy jelentőségűek lesznek a koz­mikus térség további meghó­dítása és az emberiség sok év­százados álmának megvalósí­tása — más bolygók és vilá­gok felkutatása szempontjá­ból. (MTI) Marina Popovics üzenete ismerős és ismeretlen barátnőihez MOSZKVA (APN): Ezekben az izgalmas napokban, amikor férjem, Pavel Po povics, és barátja, Andrijan Nyikolajev a Vosztok 3. és a Vosztok 4. űrhajókon való példátlan utazásuk után visszatér­tek a világűrből, néhány szót szeretnék szólni Önökhöz; az anyákhoz, a feleségekhez, a nővérekhez és a menyasszonyok­hoz. Férjem és Andrijan barátja — a szovjet hadsereg tiszt­jei. Magam is repülő vagyok, de minden gondolatunk arra irányul, hogy a Földön mindörökké uralkodjon a béke. Nem kételkedem abban, hogy az egész világon ugyanígy gondol­koznak a nők. Minden nőt korától, foglalkozásától, a társadalomban el­foglalt helyzetétől, nemzetiségétől és vallási meggyőződésétől függetlenül, ha szóba kerül a háború, egyetlen érzés kell, hogy eltöltsön: a háború nem hozhat mást, csak fájdalmakat és könnyeket. Én és férjem, gyermekkorunkban átéltük a há­ború minden borzalmát. Mi inkább akarjuk bárkinél, hogy leányunk, a hatéves Natasa és a Föld egyetlen gyermeke se élje át azt, amit nekünk kellett átélnünk. Mi, nők, sok mindent megtehetünk, hogy ne ismétlődjék meg az a vérfürdő, amely elragadott annyi hozzánk közelál­ló, szeretett embert. Ezért fordulok ma felhívással Önökhöz, ismerős és ismeretlen barátnőimhez: törekedjünk arra, hogy béke és öröm töltse el a Földet. Kívánom mindannyiuknak, hogy kedves emberükre, hazá­jukra éppoly büszkék legyenek, ugyanúgy örüljenek neki, mint ahogyan ma én örülök. Meggyőződésem, nincs messze az az óra, amikor majd egy nő utazik a világűrbe. Ez lesz a nők űrrepülése a békéért, amelyet úgy várnak az emberi szívek. Nem kételkedem abban, hogy a nők a férfiakkal együtt rakják le majd a más világok felé vezető új kozmikus utakat. (MTI) Marina Popovics Moszkva népe lelkesen ünnepli az űr új hőseit. zését kelti. Éppen ezért az eisä űrhajósok • kiválogatásánál és különleges edzésének kérdése az űrrepülések előkészítésének egyik legfontosabb mozzanata volt. Gazenko rámutat, hogy igen magas követelményeket kelleti támasztani az űrhajós-jelöltek­kel szemben, bár senki nem akarta őket valamilyen ember­feletti emberré átalakítani. Va­lamennyien egyszerű emberek voltak, akiket azonban termé­szetesen erős idegrendszer, nyugodt, kiegyensúlyozott ma­gatartás jellemzett, s akik ké­pesek voltak gyorsan és helye­sen reagálni szokatlan és bo­nyolult helyzetekre. Az űrhajósok lélektani elő­készítésének rendszere olyan, hogy a lélektani kísérleteket a többi terhelési próbával együtt végezték. Ugyanakkor, miikor az űrhajóst ritka levegőjű kamrában, vagy alacsony oxi­géntartalmú levegőben tartot­ták, az orvosok figyelték „lé­lektani szilárdságát” is a bo­nyolultabb feltételek között. E vizsgálatok alapján készí­tett prognózis kimutatja, hogy várhatóan milyen lélektani szi­lárdságot tanúsít majd az il­lető olyan rendkívüli adottsá­gok közepette, amelyek tény­leges űrrepüléskor számításba jöhetnek. (MTI) MOSZKVA (TASZSZ): Oleg Gazenko, a biológiai tudományok doktora a Pravda szerdai számában rámutat ar­ra, hogy a földi fény-, hang- és egyéb érzetek szokásos hát­terének hiánya az űrrepülőknél a Földtől való elszakítottság ér­Hogyan viselték el az űrutazást ? Az űrhajósok beszámoltak arról, hogy közérzetük kitűnő, Természetesen, a nagy út után tovább folytatódik a szervezet vizsgálata. Ezek a vizsgálatok elsősorban azt elemzik, ho­gyan hatott a finomabb belső szervekre az utazás — mon­dotta Echter Tibor repülőor­vos, az MTI munkatársának adott tájékoztatójában, majd így folytatta: A vizsgálatok elsősorban belgyógyászati vonatkozású- ak lesznek, kiterjednek a szívre, tüdőre, s folytatódnak az agy és az idegrendszer ál­lapotának vizsgálatával. Rész­letes orvosi elemzésre kerül sor a fül és gége állapotának és esetleges változásainak megállapítására. Még normál repülőút során is előfordul, hirtelen emelkedésnél, hogy úgynevezett aerootitis — kö- zépfül-gyúlladás — lép fel. Elképzelhető Ilyen az űrhajó­zás esetén is. Rendkívül fon- . tos a vérkép-elemzés, a vér- szérum-analízis. Elemzik to­vábbá a szérum koleszterin szint alakulását. Ez ugyanis megmutatja a többi között azt is, hogy rendkívüli megterhe­lés esetén mennyire rugalma­sak az erek. Kiterjed a figye­lem a mellékvesekéreg műkö­désére is. — A klinikai vizsgálatok több hetet vesznek igénybe, s kétségtelen, hogy az eredmé­nyek összegezése hihetetlen mértékben gazdagítja az or­vostudományt, választ ad ed­dig megoldatlan problémákra, s előbbre viszi a további ku­tatásokat. (MTI) A Pravda cikke az űrhajósok lélektani előkészítéséről központi idegrendszer rögzí­tené. Ezek után könnyű el­képzelni, mennyire fontos mindennek a figyelembe vé­tele, az űrhajók irányításánál és egymáshoz való közelítésé­nél, hiszen azok óránként nem két, hanem harmincezer, vagy még több kilométeres sebes­séggel száguldanak. Az űrha­jók egymáshoz való közelíté­sénél tehát a manőverezési képességet csak a legtökélete­sebb automata vezérlőberen­dezésekkel lehet megvalósíta­ni. Ez pedig szinte kivételes figyelmet, a figyelem helyes elosztását követeli az űrpiló­táktól, azt, hogy emlékezetük­ben rögzítsék a különböző részleteket, amelyek biztosít­ják a gyors és pontos reagá­lást. Mint az űrhajók vezérlé­sének eddigi tapasztalatai mu­tatják, a szovjet űrpilóták si­kerrel hajtják végre ezeket a bonyolult feladatokat is. (MTI) tán repül. Ilyen helyzetben csak a nagyszerű repülős pa­rancs segít: „A műszereknek és ne saját érzékeidnek higyj!” A súlytalanság bonyolultab­bá teszi az űrhajó irányítását is. Megbomlik a mozgás he­lyes koordinációja, megváltoz­nak a kifejtendő erők feltéte­lei. De még ez sem minden. A köznapi életben a jelensé­gek azonnal visszatükröződ­nek tudatunkban. A jelensé­gek visszatükröződésének fo­lyamata azonban egészen más ilyen hatalmas gyorsaság köz­ben. A hangnál gyorsabban hala­dó repülőgépeknél, amelyek óránként több mint kétezer kilométert tesznek meg, a né- hánytucat méternyire líirtele- nül megjelenő akadályokat a pilóta gyakorlatilag észre sem veheti. Ez azzal magyarázha­tó, hogy az akadályt elvá­lasztó távolságot a repülőgép hamarább átszeli, mint azt a tételei azonban lényegesen el­térnek a korszerű repülőgépeik repülési körülményeitől. A repülőgépek pilótái saját testük helyzetét főként a látó- és tapintó-szervekkel, valamint az egyensúlyérzékkel állapít­ják meg. A súlytalanság álla­potában azonban ezektől a szerveiktől a központi idegrend­szer nem kaphat helyes jelzé­seket. Az űrhajós éppen ezért nagyon nehezen tudja megálla­pítani saját helyzetét a kabin­ban. Számára nehéz annak meghatározása, hogy hol van „fent” és hol van „lent”. Az űrhajósnak ezenkívül meg kell állapítania az űrhajó­nak a térben elfoglalt helyét is. Az égitestek e tekintetben nem segíthetnek úgy neki, mint a pilótáknak. Az űrhajós szem a csillago­kat éles fényben ragyogó pon­toknak látja. A csillagok, mint valami sötét lepelre raj­zolt, dermedten fénylő pontok jelentkeznek. Az űrhajós nem fogjá érez­ni hajójának rendkívül nagy gyorsaságát sem. Repülés köz­ben nem lát a közelben sem­milyen tárgyat, a távoliak pe­dig mozdulatlanoknak látsza­nak. Ez, valamint a motor ki­kapcsolása után a kabinban uralkodó csend a teljes nyu­galom benyomását kelti, s az űrhajósnak úgy rémlik, hogy hajója valahogy mozdulatla­nul „lebeg” a végtelenben, a Föld pedig — ha látja — na­gyon lassan forog. Az űrhajós maga tehát nem tudja megállapítani helyzetét 1 a térben. Segítségére sietnek azonban a különböző műsze- , rek. Csak ezek képesek ob- ■ jektívan és meglehetősen gyor­san jelezni a magasságot, a ; gyorsaságot és az űrhajó irá­• nyát, valamint a térben elfog- : lalt helyzetét. Ezeket az ada­• tokát felhasználva, az űrhajós . teljes biztonsággal irányíthat­ja hajóját. Mint kiderül, ez a feladat- sem tartozik a könnyebbek kö­- zé. Hiszen még a repülőgépe' 1 vezető pilótáknál is olykor.- bizonyos illúzió keletkezik:- úgy rémlik nekik, hogy a gép- egyszerre megdől, vagy a há­MOSZKVA (TASZSZ): A TASZSZ tudományos kér­désekkel foglalkozó szemleíró­ja rámutat: a Vosztok 3. és Vosztok 4. űrhajók csaknem egyidejű leszállásának rendkí­vüli pontossága újabb bizonyí­téka annak, hogy az űrrepülés technikája a Szovjetunióban igen magas színvonalat ért el. Ma, amikor teljesen világos, hogy az embernek a Földet körülvevő térségben folytatott huzamos repülése lehetséges, nagyon fontos aláhúzni az űr­hajók irányításának különle­ges körülményeit. A szputnyik-űrhajófcnak mindenekelőtt rendelkezniük kell a szükséges manőverezési képességgel, a világűrben való mozgásnál. Az űrhajók repülés közbeni mozgékonysága azért nagy Je­lentőségű, mert a jövőben a különböző kozmikus szerkeze­tek mozgásának pontossága iránti követelmény egyre nő. A manőverezési képességre az űrhajónak nemcsak akkor van szüksége, amikor egyik pályá­ról egy másikra tér át, hanem, amikor közelít, vagy leszáll va­lamilyen égitest felületére es akkor is, ha két űrhajó köze­lít egymáshoz. Ahhoz, hogy megvalósuljon az űrhajók irányított repülése, fedélzetükön a legtökéletesebb tájékozódó és repülést-sabih- záló rendszereket kell felállí­tani. Az űrhajó számára bizto­sítani kell egy szigorúan_meg- határozott helyzetet az őt kö­rülvevő legközelebbi égitesthez _ a Földhöz, a Holdhoz, a Naphoz és más csillagokhoz képest. Ezt a rendkívül bonyolult tudományos-technikai _ felada. tot az űrrepülések történetéber először, a szovjet tudósok és tervezők, még 1959-ben meg oldották, amikor felbocsátottá:!' a Hold ismeretlen oldalát le fényképező. automatikus boly góközi állomást. A kozmikus szerkezetek re pülésének irányítását meg le hét oldani automatikus eszkö zökkel és kézi vezérléssel. I tekintetben teljes a hasonla tosság a repülőgépek irányító sával. Az űrhajóik repülési fel Az űrhajók irányításának problémája Nyugati tudósítók újabb helyszíni beszámolói Moszkvából Külföldi visszhangok út alatt kifogástalanul működ­tek. A szovjet űrhajósok mesteri módon bonyolították le ezt a bonyolult repülőutat, irányítot­ták űrhajóikat, és az előírások­kal szigorú összhangban, a tu­dományos kutatások egész rendszerét folytatták. Az űrhajósok egészségi álla­potának az egész repülőút alatt végzett orvosi ellenőrzése azt mutatta, hogy Nyikolajev és Popovics szovjet űrhajósok kitűnően viselték a pályára- vezérlést, a több napos kozmi­Iésnél első ízben létesítette! kétoldalú rádiókapcsolatot as űrhajók között. A repülés so­rán az űrhajósok beszélgette! egymással, kicserélték megfi­gyeléseik eredményeit és ösz- szehangolták cselekedeteiket. Értékes adatokat szereztek amelyek felhasználhatók majd hosszabb űrutazásoknál, azösz- szeköttetés megszervezéséhez. Az űrhajók összes berendezé­sei és gépei, valamint a ben­nük elhelyezett tudományos mérőműszerek az indulástól a leszállás pillanatáig, az egész MOSZKVA (TASZSZ): A Vosztok 3. és a Vosztok 4, szputnyik-űrhajók Andrijan Nyikolajevics őrnagy és Pavel Popovics alezredes irányíásá- val befejezték csoportos repü­lési programjukat. A szputnyik-űrhajók 1963. auguszus 15-én Kazahsztánban, Karaganda városától délre, az előre megadott leszállási pon­tok közvetlen köztelében, gya­korlatilag egy időben értele földet. A két űrhajós közérzete és fizikai állapota a földet érés után jó. Nyikolajev és Popo­vics űrhajósokat leszálláskor a készenléti csoport tagjai, orvo­sok, barátok, újságírók és sportszakemberek fogadták. A Vosztok 3. szputnyik-űrha> jó Andrijan Grigorjevics Nyi­kolajev űrhajóspilóta vezetésé­vel 95 óra, vagyis majdnem négy nap alatt mintegy hatvan­négyszer kerülte meg a Földet és több mint 2 600 000 kilomé­teres utat futott be. A Vosztok 4. szputnyik-ürha- jó Pavel Romanovics Popovics űrhajóspilóta irányításával 71 óra alatt több mint negyven­nyolcszor kerülte meg a föl­det és ezalatt mintegy kétmil­lió kilométert tett meg. A Vosztok 3. és a Vosztok 4. szputnyik-űrhajók 71 órán, va­gyis majdnem három napon át végeztek csoportos kozmikus repülés. A Vosztok 3. és a Vosztok 4. szputnyik-űrhajók az időtar­tamban egyedülálló repülőút és az először végrehajtott csopor­tos kozmikus repülés tudomá­nyos és műszaki feladatait si­keresen és teljes mértékben végrehajtották. A csoportos kozmikus repü­MOSZKVA (MTI): A nyugati hírügynökségeik tudósítói továbbra is részlete­sen beszámolnak arról az Ú1- jongó lelkesedésről, amely a két szovjet űrhajós földreszál- lásának hírére elfogta Moszkva lakosságát. Az AP elmondja, hogy Moszkvában a Vörös téren szovjet fiatalok szavalókórust alakítottak. Ütemesen kiáltoz­ták: „Kozmosz, kozmosz, koz­mosz!” Az AP, az APT5 és a DP A egyaránt közöl színes képeket és idézi az Utca emberének vé­leményét. Egyes hírügynöksé­gek elmondják, hogy a nagy eseményről szóló jelentés „koz­mikus sebességgel” terjedt el a fővárosban. A forgalmas utcá­kon több száz autó torlódott össze, a gépkocsikat körülve­szik az emberek, hogy hallgas­sák a nagy hangerőre beállított autórádiókat. A mai napon a közlekedési rendőrök is elnézőek voltak. Miként minden más világvá­rosban, Moszkvában is érvé­nyes a járművekre vonatkozó kürtölési tilalom. Az össze­gyűlt gépkocsikaravánok veze­tői megszegték a „KRESZ”-t, újjongásukat úgy fejezték ki, hogy megszólaltatták autódu­dáikat. Az AFP tudósítója elmondja, hogy Moszkvában mindenütt, amerre jár az ember, utcákon, házakban, éttermekben, lelke­sen kiáltoznak az emberek. „Földet értek... A mi Andri- janunk és Pavelünk épen és egészségesen visszajött... Meghódítottuk a kozmoszt és a győzelem a mienk ... Most már csak a Hold van hátra ...!” A tudósító hozzáfűzi, hogy még az égen ragyogó Nap is részt vesz a lelkesedésben, a ragyogó, verőfényes idó kifeje­zi azt az örömöt, amelyet a moszkvaiak milliói éreznek­Az AP közli, hogy nyilatko­zott Los Angeles-ben Edward Teller amerikai tudós, a hidro­génbamba atyja. Megállapítot­ta, hogy a legjobb tudósok nem az Egyesült Államokban vannak, hanem Moszkvában. Tuniszi jelentés szerint Búr- giba, tunéziai elnök a követke­ző üzenetet intézte Hruscsov szovjet miniszterelnökhöz: „Meleg szerencsekívánatom a bátor űrhajósoknak, valamint a szovjet tudósoknak és szak­embereknek, akik hozzájárul­tak a tudományhoz, a békéhez és az egész emberiség haladá­sához”. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents