Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-12 / 188. szám

A NÉPÚJSÁG IRODALMI MELLÉKLETE T -» MEGYEI MŰVELŐDÉSI UAZ IRODALMI KÖRÉNEK KIADASABAH JARNO PENNANEN: A VILÁG VÁSÁRA Arannyal léptem én a napvilágra, de a Világ becsapott hirtelen: én aranyat hintettem a markába, s ő ezüstöt lökött' vissza nekem. i A kalmár Világ nem érte be ezzel, ezüstömre is fájt irigy foga; eljött hozzám, el csalta tőlem csellel: rézért adtam ezüstömet oda. S váratlanul harmadszor is benézett erszényembe, kapart a réz után, rá is talált — szakmája a zsebészet —, de bankjeggyel tömte meg a ruhám. Vajon e kincsnek mekkora az ára? — korogta gyomrom —, ennem kéne már. S én elrohantam a Világ boltjába, de az kirúgott: — El innen, betyár! Nekem akarsz hamis pénzzel fizetni? Aranyat hozz, silány papír helyett! E limlomért kenyeret nem ad senki. Rendőrt hívok, ha lábad nem szeded! — S a kapzsi Világ ment rabolni máshoz. Eredeti címe: Maailman kauppaa) Fordította: Hortobágyi László MOLNÁR JENŐ: Nem elég Nem elég, nem elég, nem elég! Nem elég — bármi szép! — a beszéd. Szónoki dobogó fent lebeg, közelebb, közelebb, közelebb! Közelebb! Itt van az ideje, tett nélkül nem megyünk semmire. Nem szép szót várnak az emberek, bennük is lélek és szív remeg. Több már a szándék, egy pici tett. Mért visz egy pici szív közelebb? Pici tett, pici szív, pici vér dobog és lüktet és célba ér. Nógathatsz reggeltől esteiig, hit kell és tűz kell, mely felhevít. Ne szavalj, tégy! Hozd a szívedet! Karjukba zárnak az emberek. BERECZKY ZSOLT: FARKAS ANDRÁS: Ketten Temetés Jobb nézni futó felhőket, apró bogarakat, fecskét, hogy szárnyát vízbe mártja, s cikázik boldog délutánba, s hogy csobog, sustorog a patak, sodorgat imbolygó sásokat, partján margaréta hallgat, mosolyog a fényben, szirmát nyújtogatja, s játszik szín-tüzében. Kis villanásokban lüktet itt az élet, és nekem szebb ez, mint bármilyen ígéret. Jobb nézni a rózsaszínvirágú gyomot, kerek káposzták tábláján túl egy messzi hegyet, s hallgatni a csendet cserfa árnyékában, gondolni oda, hol gond nem hagyott nyomot, csak melletted ülni, — veled, s hinni, hogy ez mindig, mindig így lehet. SOLYMÁR JÓZSEF: HARGITAI ISTVÁN: Vén fabázak a vasút mentén (A „KARJALAI CIKLUS”-BÖL) Karácsony éjén egymagámban Árván bandukoltam haza... Egy régi faliáz ajtajából Reámhulloít ajtónyitáskor Szánó szemének parazsa —: A mesék királykisasszonya Itt, « vén házakban lakik. — Elrejtik fekete gerendák: Fehér ablakok és selyem-lágy Hófüggöny őrzik álmait... Bikavadítók.. Hűsé g A kis folyóban nincs különös semmi, A víz szintje nyáron bokáig ér, S áttetsző tükréről jó startot venni Szitakötő-helikopter se fél — Ismertem őt kanyargósabb korában, Füzes partok között államig ért: A régi vizek őspárákba szálltán Bejártak már eget és földi tért — Erőművet s gyárat hűt most szabályos Medréből, s ha kell jó répamosó, De hű a vadvirágok illatához. Füst hajlik rá a híd karfáiról. Egy kislányt s egy kisfiút vezetek néha A híd alatt át, s meghajlunk derékba. DONKÓ LÄSZLÖ: GERECSEI KÉPEK CSILLÉK Fönt iassúdan a csillék szállanak, mint szomorú, fekete madarak ... Méhükben hordják az energiát, köröttünk megfényesül a világ. ESZTERGpM ALATT Látni, mint lila függönyön át, az esztergomi bazilikát, kémények kulcsolják kezüket, s felzeng az emberi Hiszekegy. KISVONATON Süttő után kisvonat visz tovább, füttyét visszaveri a rengeteg, míg zakatolunk a hegyek iránt, szívem verése egyre csöndesebb. SZERELEM Lihegtünk a meredek köveken, fogyott a forrásvíz s energiánk, a szívünkben meggyűlt a szerelem a tündéri szép Gerecse iránt. KATONA JUDIT: Qh^át Füvek ujja remeg a mellén, éjárnyú szeme ájult kékség. Sikongva ölel éjszakákat az elárult testű nyár, a szépség. Zokog a forró égi asszony. Az ősszel Iemondón csókba szédül, belőlem indul s bennem ég el, amikor újra halni készül. .;. Cétál a bika. Komótos ❖ *“* méltóságteljesen rakja a hasi tottkörm ű lábait. Nagy •••szemében fölény és belső nyug­talanság. Minden mozdulatán ❖látszik, hogy fontos beosztás­iban levő személyiség. Kélle- ❖mes ez a kis kikapcsolódás, de ••‘most sem felejtkezik meg, ki •j.ő tulajdonképpen. Aki köz­jóléti pályára adta a fejét, an­imate állandóan ügyelnie kell a ❖renoméra. Nem ugrabugrál, £nem bámészkodik. Nagy fejét ❖Söprengően leszegi. Mindent. *:‘tud mindenről. Megvan a ki- ❖alakult véleménye.. A kiván- •j’csiság nem méltó hozzá. ❖ Csupán indulatos természetét jnem tudja palástolni. A pi- ,*.masz legyek bosszantására kü­lönösem érzékeny. Ezek az ap­fekete ügyfelek miég a sá­ntájára is elkísérik, s képesek £még a szeme sarkára, is le- ❖szállni, hogy megkóstolják, j mii yen íze van a bika könnyei­dnek. Lehet, hogy ez a beteg le­jgyek ivókúrája. A bika ilyen­ékor bosszúsan kapja félre a •••fejét, mááikor a bőrét rezdíti ❖meg, hogy elzavarja a vaskos ❖nyakára telepedett vérszfvó ❖ bögölyt. ❖ A bika orrában karika van, ja karikán _ lánc, a lánc végén ❖pedig egy ’görnyedt hátú öreg jparaszt. ö a bikavezető, de in- ❖kább úgy tűnik, mintha ko- jpott szolgája, kiérdemesült vén ❖cselédje lenne a fenséges ál- fiatnak. ❖ Ráncok szabdalta öreg ar­❖ cán a lélek együgyű békéje ^tükröződik. Nagyon sokat dol- ❖gozhatott életében ez a vén- j ember, túlságosan sokat. Öt ❖még szíjostorral serkentették ^'gyerekkorában a frissebb ré- ❖p'aegyelésre, s amikor legény- jnyé cseperedett, hajnali két ❖órakor rúgásokkal ébresztette ja bandagazda. .*. Elcsigázták a testét. A fél ❖évszázados cselédrobotot soha jólétében nem tudja már kipi- ❖henni. Hályogos szürke szeme jazt mutatja, hogy kiégették a ❖lelkét, de a legfontosabbat jnem tudták elhamvasztani. ❖Együgyű, közönyös, de szelíd f lelkű vénember lett belőle. ❖ IT ülönös pár: a bika-úr és j a az ember-szolga. Jó tár­ssak ők ketten. Barátok.' j Mennek a dűlőúton, a kö­nyves út gancsos akácfái között, jaztán betérnek a faluba. Cifra ❖tetőszerkezetű, piroscserepes .«.házak. Gyári rolók, nehéz ❖csipkefüggönyök a paraszti ab­lakokon. Az öregember hályo- ❖gos szeme megrebben; a bika jközönyös. ❖ Egy betontalpú, erős drótke- ❖rítés mögül szemtelenül ma- •j.gasra emelt pisze orrú köly- ❖kök bámulják a bikát. Micsoda jszömyeteg. ❖ Kuncogva menekülnek be a jpirosruhás eladóílányok a fű- ❖szerboltiba. Jaj istenem, jön a jbika! ❖ Döcögve jön egy vontatós jZetor-traktor. A pótkocsiból ❖legények kacagnak. Bandukol az öreg, bandukol a bika. Egyik fáradt, a másik méltóságteljes; mindkettő kö­zönyös. A bikaistálló kinn áll a téesz-major szélén. Épp most tatarozzák. A fala frissen me­szelt, harsogóan fehér. Az ajta­jához létrát . támasztottak, s egy szeplős kamaszgyerek pi­rosra pingálja a bejárat fölött a félköríves tégladíszt. A lét­rát alul a kisöccse tartja. A kamasz-mester tétován hátra­néz. Lejöjjön, ne jöjjön? Az öreg megállítja a bikát. Hadd szellőzőn egy kicsit. A szeplős mester tovább pingál. Még a nyelvét is kidugja, hogy szebb legyen a festés. Egy kaszáspók rémülten mene­kül a téglamélyedésbőL Üldö­zi a meszelő, utoléri, s a pókot elborítja a csípős, nyirkos fes­ték. Fekete ponttá zsugorodik. A bika egy húsos dudva után kapdos. Befalja. Elégedetten',: őrli erős állkap­csával. Pofájában rugóra jár­nak a izmok. A szeplős kamasz pingálja a téglákat, az öccse tartja a létrát, tágra nyílt szemmel le­si a bikát, a fenséges állat rágja a dudvát, a vén gondozó meg csak áll közönyösen. Egy­szer csak a bika bőre meg­rándul, fejét hátradobja, csör- dül a lánc, a vénember majd­nem felbukik. Hályogos szeme megrebben: Hő Guszti, mi lelt? A bika bőre rángatózik. Csúf, nagy bögöly lakmározik a nagyságos úr vérén. A vén­ember közelebb lép. Görcsös ujjú, száraz kezével odacsap a vörhenyes szőr közé. A pi­masz Bögöly lehullik. A létrát tartó kas kölyök elé­gedetten kuncog. Pompás szín­játék. A pingálómiaster befejezte művét. Lejön, s odébb emeli a létrát, s mint aki jól végezte a dolgát, leül a fal alá, az ár­nyékba. A vénember illedelmesen meghúzgálja a láncot. Indu­lunk, nagyságos úr! A bika beleegyezik. Kellemes volt a séta, nem árt megpihenni a hűs, tiszta istállóban. A gondozó a jászolhoz köti a láncot, ránéz az állatra, s bizal­masan, szeretettel, de azért tisztelettudóan megfogja rövid, - vaskos szarvát. Intim mozdulat ez, benne van a kérdés, hogy ugye, kellemes volt a sétánk és a biztatás: mindjárt hozok egy kis takarmányt. Csakugyan, felveszi a villát, szénát dob a bika elé és elballag. Kimegy az istállóból, eltűnik az épület mögött. A létrafogó gyerek az aj- tóban kíváncsiskodik. Lesi, hogyan eszik a bika. Né­ha ő is mozgatja duzzadt, szép­ívű száját, mintha szeretné megkóstolni a szénát, csak­ugyan olyan ízletes-e. Lesi a gyerek a bikát, egyszercsak huncut fény rebben a szemé ben. Felkap egy apró kavicsé és az állat kerék farához vág ja. A bika bőre épphogy csak megrándul. Űjabb kavics re pül. Ennek sem sokkal nagyobb a hatása. Az ajtó négyszögében mos felbukkan a festő-mester. Ke zében hosszú nyelű meszelő Félretolja az öccsét, majd ő Először csak óvatosan bök oldalba a bikát. Az állat ille delmesen odébb fáról. Erre bátorságot kap a gyerek. Pi masz kamaszötlettel az álla hasa alá dugja a meszélőnye- let. A bika nagyot rúg, a me­szelő elrepül, a támadó hátra ugrik. Az ajtóban újjongva kacag a kicsi. Nagyon jó móka ez. A festő hátranéz. Bódítja siker. Felkapja a meszelőt, s ű támadásba indul. A bika táncol, rázza a fejét Csattanva feszül a vaslánc tán el is szakad. A hős legény­ke az ajtó felé faxol. Am a lánc erős, s a fiú újra támad. Tombol a bika, habos nyá fröccsen a szájából, a szeme vérben forog. A kisgyerek ujjong. Ez az igazi játék! A major udvarán megnyikor dúl a kerekeskút. Pörögnek küllők, panaszosan sír kopott fémggyában a tengely; az öreg bikagondozó vizet húz. A csepp kölyök előrelép, el kapja a bátyja karját: Veszély van, vigyázz! A meszelős nagyhamar ki ódalog az istállóból, lehevere- dik a fal tövébe, elnyújtózik mintha mi sem történt volna A hályogosszemű vénem bér vödörben hozza a vi­zet. A gyerekek lapulnak. Csak amikor a tatus belép az istái lóajtón, akkor kapják fel a fe­jüket. A kicsi szája elnyílik szólni akar, de nem mer. Jaj, mi lesz? Minden porci- kájuk hallgatózik. Kétség és remény vibrál a szemükben. Hosszú, hosszú csend. kisgyerek szája sarkában meg­könnyebbült mosoly. Am bentről szörnyű csörre- nés hallatszik. Egyszerre az aj­tóhoz ugranak. Lábukhoz gurul a horpadt veder. A földön fekvő öregem­berből csak a vásott ruha lát­szik, s egy ormótlan bakancs kandikál ki az alomszalmából. A bika leszegett fejjel áll Véres szeme óriásira nőtt. A két gyerek nem tudja fel­fogni, mi történt? A kicsi a bátyja keze után kap. Jaj, mi csak játszottunk! Megmozdulnak a vásott ruhadarabok. A vénember las­san feltápászkodik. Óvatosan megtapogatja a derekát. U ályogos, egyszerű sze­u mével ránéz a bikára és a hatalmas állat zavartan el­fordítja a fejét. Majdnem tragédia történt... Rigó fütyül a fa hegyében, Csak úgy, szerelmesen magának, Nem gyötri gond, nem marja bánat, S nem kérdi, hogy fütyül-e nékem. Sírnál állunk a fa tövében, Utolsót intünk a barátnak, Szemei többé mit se látnak, Nem a napot a tiszta égen. A sors, a törvény egyre rendez: Leballagunk a gyökerekhez, Eloszlani száz értelemben, S hogy mindez békén végbemenjen, Rigó fütyül a fa hegyében, És néz az ég ránk nyári-kéken. POLNER ZOLTÁN: Szwlmt Az arcomat átélted egyszer egy részeg hajnalon. Zokogtak a szavak s két virág tűnődött nagyon. Felugrottam, hogy messzefussak messze, de hirtelen mellemhez kaptam, s vérvörösen felrobbant szívem,­FORGÁCS KÁROLY: Épülő ház előtt és dong a föld és hull a gyom árok nyit rést a parlagon és megszépül a zord vadon szikrát vet kő és balta-hegy a betonkeverő pereg és téglák vörös serege szalad szalagonifelfele állványokból vert keretek felszabdalják a kék eget a fal dagad apad az ég csak ott les át hol nyiladék marad az ajtók ablakok még nem zárják ki a napot még nincs földszint se emelet de ábrándozó emberek már körbejárják a falat és parázsló szemhéj alatt fészket raknak meleget a sivár vak odú helyett helyére áll az ágy a szék a balkonon virágcserép piroslik benne a virág a szobán fény iramlik át s míg kinn fagy ver meredt dobot bent parázs ég és láng lobog siess kőmíves bádogos látod a szemem hályogos még hiányzik a vakolat de én már az otthonomat a falak közé berakom kihajolok az ablakon és füttyentek egy éleset mert így az öröm édesebb! ÉBLI KATALIN: Vasút mellett Összegyűri, mielőtt eldobja füstjét a mozdony; füstgalacsinok hevernek szerte a vasút melletti réten és dombon. Riadt kis fekete ejtőernyősök a lehulló koromszemek; viszketni kezd tőlük a táj, mikor a füvekre, fákra telepszenek. LUKÁCS MIKLÖS: ÉJJELI MŰSZAK Szél hangolja üveghúrjait. Messze, reflektorok sápadt fénye cirógat a bozontos hajú éjbe, s hol tegnap havak pihéi közt vacogó varjak topogtak, a késett tavasz barázdáin csörlős vasbivalyok dohognak. Jégcsizmában járt az idő, a márciusi hóbortos, — vetőgép csörög a csillagok alatt, minden pillanat — drága most. Bizony, fáznak, alkonyat óta ülnek vasnyeregben, föl-lebukva, a szél bojtár-karikása csapkod kék gyűrődésű arcukba. A domb, mint alvó leány kibomló melle t fölsejlik a derengő tájban. Vas markolásban ujjaik hegyén pipacsok nyílnak, most megállnak az olajos arcúák, a hideg tenyerébe ködöt fújnak s míg a füstölgő masinákat itatják a hajnali serkenő fényben ódát énekelnek a tavaszhívó fák.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents