Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-12 / 188. szám

1962. augusztus 12., vasárnap NÉPÜJSÍG 0* cftl IDEGEM SZEMÉVEL EGRI APRÓSÁGOK Mivel a cím apróságokat ígér, kezdjük mindjárt egy nagy dologgal. Kedves hangu­latú, történelmi levegőj ű, szép, és ezért sok embert falai közé vonzó város Eger. Annak idején Petőfi Sándor is kife­jezte a város iránti szeretetét: „Be kell Egerbe mennem, mert ennyi édes vonzóerőnek szí­vem nem állhat ellent...” ír­ta egyik versében a nagy köl­tő. Ma is megvan e sok vonzó­erő, amit bizonyít az is, hogy évenként több mint negyedmil­lió látogató keresi fel az egri vár kazamatáit, gyönyörköd:' a város számtalan műemlék épületének szépségében, majd felüdülést keres és talál a pompás melegvizű strandon. Es tegyük hozzá, mert az igaz­sághoz hozzátartozik, hogy a látogatók szívesen fogyasztják a táj híres borait, élvezik an­nak ízét, zamatét. Én is egyik őszinte hódolója vagyak Eger­nek. Ettől érzek bátorítást ar­ra, hogy néhány olyan apróság­ról szóljak, amelyek a tősgyö­keres1 egriek számára talán a megszokottság miatt, nemigen tűnnék fel. Az állomáson Hétfőn érkeztünk, a délelőtti vonattal. Sok volt az utas, nem nagyon akadt üres ülő­hely. Megérkezés után egy hossszú szerelvény megkerülé­sével jutottunk az állomás épü­letéhez, ahonnan szűk kijára­ton át sodródtunk ki az állo­más előtti térre. A téren tán tíznél is több busz állt, utasai­ra várva. Csak éppen az uta­sok nem tudják, melyik merre megy, mert feltűnő jelzés nem különböztette meg egymástól a városi és vidéki kocsikat. El- igazítót sem láttunk a kör­nyéken és a hangos'beszélő sem közölte, hogy melyik busszal hová lehet eljutni. Tanúja voltam egy jelenet­nek. Egy középkorú hölgy, két nagy bőrönddel felszerelve, megszólította egy oldalt vesz­teglő busz sofőrjét. — Mondja, kérem, ez a ko­csi megy a főiskola felé? — Ez? Dehogy megy. Nem látja, hogy áll? — volt a vá­lasz. — Hát, melyik fog menni? — Majd valamelyik, onnan középről — hangzott a befejező és egyben kimért válasz. Az állomás előtti térről so­kan utaznak tovább busszal. Nem lehetne ott is olyan ren­det kialakítani, mint a főisko­la mögötti, vidéki buszpálya­udvaron? Kenyérrel él az ember Olyan jó minőségű kenyeret mostanában nem ettem, mint amilyet naponta vásárolhatunk a Tűzoltó téri pékségben. Iga­zán meglepett, hogy — amikor az Almagyar utcában lakó ro­konunknál tett látogatásunk­kor egy kis harapnivalóval kí­náltak — eredeti miskolci mi­nőségű, sűrű, ragadós kenyér került az asztalra. Hát ilyen is van? — kérdeztem. Bizony, van, nem minden pék egyfor­mán süti Egerben a kenyeret. Most bizony csak ilyen jutott a boltban. Ha már az ennivalónál tar­tunk, el kell még mondanom, hogy tetszik az egri piac. Ta­lán az árak nem is alacsonyab­bak, mint nálunk, Miskolcon, de a választék biztos nagyobb. És, ami leginkább tetszik, az az árusok udvariassága, az, hogy kedves szóval kínálják megvételre a friss zöldséget és gyümölcsöt, Jólesik az ilyet hallani, elvégre minden vásár­ló azt vallja, hogy „én vagyok a vevő, nálam van a pénz.” Ezt felejtették el a Vadász­kürt étteremben, amikor az étlapon burgonyával hirdetett pirított máj mellé rizs köretet adtak anélkül, hogy lesaláb' a vendég elnézését kérték vol­na. Ügy látszik, itt azt vallják: „eszi. nem eszi, nem kap mást”. Még egy evéssel összefüggő, kedvezőtlen élmény. Hétköz­nap délelőtt a strand területén levő tejvendéglő előtt zajlott le. Feleségemmel együtt tejet akartunk reggelizni, jó, friss kiflivel, vagy zsemlével. Csak­hogy se zsemle, sem kifli nem volt. Még nem érkezett meg. Viszont, a büfében volt sós- stangli, a tejvendéglőben pe­dig sósperec. Parancsoljunk azt hozzá!... Megpróbáltuk. Nem az az igazi. Nem akarok rosszmájú lenni, csak leírom ide, nem furcsa, hogy 7Ó fillé­res sósstangli és 60 filléres pe­rec kapható volt, de 40 filléres péksütemény nem? Nemcsak kenyérrel él az ember Bizony nem, különösen Eger­ben nem, mert Itt talán az is megkóstolja a hegy levét, aki máskor nem nagyon él vele. Van is városban jó néhány, ízlésesen berendezett, tiszta, kulturált borkóstoló. Itt most két kifogásolható dolgot sze­retnék megemlíteni. A vár alatti borkóstolóban, miután az ártáblán kiírtak kö­zül kedvemre valót választot­tam, a pénztárnál ostorosi riz- lingre kértem és kaptam blok­kot. Mikor a pultnál a kiszol­gálónak a blokkot átadom, hir­telen rámförmed. „Mondtam már, hogy nincs”. „Nekem? Hisz és most jöttem.” „Nem magá­nak, a pénztárosnak”... És még valamit morog. A pénz­tártól tiltakozó hang érkezik, hogy neki ugyan nem mondta senki. Míg ők ezt tisztázták, én ráfizettem 50 fillért és e kis közjáték után, kicsit keserű szájízzel, de elég jó ízűén meg­ittam egy deci domoszlói mus­kotályt. A másik borkóstolód élmény kóstolás nélkül zajlott le. A székesegyház alatti pincebor­kóstolóba is ellátogattunk, el­végre mégiscsak meg kell néz­ni minden nevezetességet Eger­ben. Elnézést az illetlen szó- használatért, de másképp nem tudom kifejezni magam. Azért nem ittam a pincekóstolóban, mert ott bizony büdös volt. Részletezni talán szükségtelen a bűz összetevőit. De azon ió lenne gondolkozni, hogy a föld alatti rész megfelelő szellőzést kapjon, vagy ne engedélyezzék a dohányzást, — vagy —- de ta­lán ez már üzleti szempontokat is sérthet — ne engedélyezzék a részegeskedést, az orditozást. Félek, hogy otítjártamkor va­lami hiba a 18 éves törvény körül is történhetett. Leg­alábbis a pincéből felhallatszó énekszó tulajdonosának hang­ja igen mutált, vagy csak az elfogyasztott bor tette? Rövid idő alatt kételyeim eloszlottak, mind a két feltevés igaz volt. Vagy tíz diák, fiú és lány lé­pett kd a pince füstös félho­mályából. Találkozások Sok-tok kedves, barátságos, szolgálatkész emberrel talál­koztam Egerben. Olyanokkal is megismerkedtem, akik en­gem nem ismertek, nem is is­merhettek, hiszen számukra csak egy voltam az évi negyed- millióból. Nagyon jó szolgála­tot tett Eger jó hírnevének az a szimpatikus barna fiatalem­ber, aki a vár kazamatáiban kalauzolt bennünket, szakszerű­en, de közérthetően megma­gyarázva a látnivalókat, meg az azokkal összefüggő esemé­nyeket. Igen, ezt az okos be­szédet jói esett hallani, mert emlékezetemben még élitek egy korábbi idegenvezető évekkel ezelőtti nívótlan, de melldön- getően magyarkodó, hozzánk kegyesen leereszkedő ömlengé­sei. Megnyugtató, hogy a sok ezer látogató kalauzolása jó kezekbe került. Jó volt hallani a vasárnapi csúcsforgalom idején a Dobó téren szolgálatot teljesítő ren­dőr határozott, de nagyon ud­varias fellépését. Míg egy buszsofőrrel beszélt, hogy hajt­son el a tilos helyről a kije­lölt parkírozó helyre, három­szor is hallottam tőle, hogy „kérem szépen”. A busz el is ment szépen. Meg is lehetett volna büntetni, vagy legotx>m­bítaní a békéscsabai vagy nem is tudom hová való buszveze­tőt. De biztos nem lett volna olyan hatása, mint ennek a másik, jóindulatú módszernek. Igazán udvariasak az egri vendéglátóipar, de talán még inkább a kereskedelem dolgo­zói. Gyakran érzi az ember az egriek kedvességét, segítőkész- ségét apróbb-nagyobb ügyek­ben. Olyan szépen és alaposan kevés helyen igazítják útba az érdeklődőt, mint ebben a vá­rosban. Hányszor kell jobbra, hányszor kell balra fordulni, mit kell elhagyni, mi van a ke­resett hely közelében, szinte kis városismertetőt kap az em­ber a készséges eligazítókt.ól. Talán ezért is vágott jobban mellbe a hét első napjaiban megtörtént eset a strand Il-es számú pénztáránál. Körülbelül egy órakor két tíznapos bérle­tet szerettem volna vásárolni. „Nincs, kérem. Tessék esetleg rendes jegyet váltani, mert az I-es pénztáros ebédel és csak ő tud bérletet adni.” Fiatal lány adta e felvilágosítást és ezzel a maga részéről az ügyet lezártnak tekintette. Én pró­bálkoztam, hogy a bérletet az ember bizonyos meggondolá­sok alapján váltja, mert pél­dául olcsóbb. Ö közölte, saj­nálja, de nincs. Egy pillanatra a strand bejáratához léptem és elolvastam az ott kifüggesztett fürdőszabályzatot. Abban- az állt, hogy a vendég a szolgál­tatásokkal kapcsolatos esetle­ges észrevételeit a pénztárban elhelyezett panaszkönyvbe je­gyezheti be. Bérletet nem kap­tam, tehát lett volna egy szol­gáltatással kapcsolatos észre­vételem. De panaszkönyvet se kaptam. Nincs. Csak az I-es pénztárban van. Akkor legyen szíves, hívassa ide az üzemve­zetőt, szeretnék vele beszélni, — kértem a pénztárost „Maga akar vele beszélni vagy én, ke­resse meg magának!” — Nem kerestem meg. Még egy apró ..strand él­mény”. Zavar a hangszóró. Az a puszta tény is zavaró, hogy van és időnként megszólal, de ahogy megszólal. Nem akarok túlozni, hogy töri a magyart, mert azért megértjük intelme­it, felhívásait. Egy félmondat az állandóan visszatérő sablon­szövegből: „Mély vízben csali azon személyek fürödjönek...'' Jártunk egyszer a Szépasz- szonyvölgyben is. Céllövölde, hajóhinta, rikoltó dzsessz fo­gad, majd egy daráló férfi­hang utasítóan megszólal va­lahogy igy: Üdvözöljük kedves vendégeinket, már csak egy- pár napig állnak rendelkezé­sükre a kulturált szórakozás kellékei. Használja a hajóhin­tát, lőjön célba, szórakozzon kulturáltan, stb., stb. Aztán ugyanez elölről. Aznap nem szórakoztam kulturáltan. ★ Ha e néhány apróság rossz­májúságnak tűnne — bár nem volt szándékom Egernek csu­pán az árnyékos oldalait járni, — vagy ha valakinek az a vá­lasza, hogy ezek a hibák nem jellemzőek, legfeljebb egyszer­egyszer előfordulnak, . egyik nap esetleg így van, a másik nap már jól van, azok számára jegyzem meg és ezzel be is feje­zem : Egernek a hosszabb időre ide érkező üdülővendég mellett igen sok egynapos látogatója van, és ők ebbe az egy napba kénytelenek belesűríteni élmé­nyeiket. Hozzá kell még ehhez tenni, hogy a kiránduló, az üdülő vendég általában1 igénye­sebb, mint otthon. Egész évi munka után Mindenből a leg­szebbet, a legjobbat szeretné kapni és látni a szabadság gyorsan múló napjaiban. En­nek megvalósulását helyenként még apró zavaró jelenségek gátolják. Elhárításuk nem több beruházást, inkább több figyel­mességet, jóindulatot, embersé­get igényel. E téren pedig ele­gendő tartalék áll rendelke­zésre. Simon Ferenc fádtz egtfjtsJ&e... Ismét a inullia grőzött Furcsa kimenete.ü per Suc>l.ában — A bíróságot megfenyegette — Feudális hagyományok a XX. században — Szabadlábon az igazi bűnösök Csak egy percre, a hatalmas fákkal körülvett erdei tisztás szélén leheveredve hallgattad-e már a csend szavát? Ha nem hallgattad még ed­dig, szánj rá egy kis időt és hallgasd meg egyszer. E nyári vasárnapok igen­csak alkalmasak erre. Az em­ber reggel, ébredés után kém­leli az eget, latolgatja az idő­járás minéműségét, aztán a turistabakancs után nyúl s felhúzza, öltözöködés után há­tára kerül a hátizsák, kezébe a bot, aztán már indulhat is vonattal, autóbusszal, vagy akár gyalog is. Messze van már a város. A hegyoldalban erdei utak ke­rülgetik a fákat, s a szűkülő völgyekben aprócska forrás csörgedez játékosan. Virágok nyílnak az út mellett, s ha az ember felnéz, lombsátrat lát, de eget nem. S megy, mendegél az ember, kiszabadulva a város kőrenge­tegéből. Mély lélegzettel szív­ja magába á friss, tiszta leve­gőt, amelyben csak itt lehet része, s valahonnan, messziről kakukkszót hoz a nyári szellő szárnya. Közben megáll néha, s a szomszédos hegyvonulat kéklő hegyeiben gyönyörködik, vagy nézi a vadregényessé vált tá­jat, ezernyi szépségével. Nézi a hegyek, völgyek változását, az erdők zöldjét, s iszik a kristálytiszta forrás hűs vízé­ből. Körülötte, közel s távolban nyugalom van és csend, s csak egy-egy száraz gally roppan meg egyszer-egyszer a lába alatt. Barlangok titkokat rejtő szá­ja néz a mellettük elhaladóra, s százezer évek rejtélye pihen a kő, a törmelék, s a horda­lék alatt. Az ember pedig előbb-utóbb megfejti a rejtélyt, felfedi a titkot, s a tudomány rendelkezésére bocsátja. A gondok, a bajok ilyenkor a városban maradnak, s a ter­mészet csodás harmóniájában fürdik az emberi lélek. Fürödj csak, fürödj. Tisz­tulj meg a hétköznapok szür­ke porától. Rázd le magadról a rád rakódott szennyet s a súlyt, ami lehúzott, hogy felülemel­kedve a földieken, repülni tudj, mint a szárnyas madár. Hegy, erdő, forrás, — nyu­galom, harmónia béke. Idejut a természetben járó ember, s ha lepihen a dúsfü­vű erdei tisztáson, szénaillat száll feléje. Szénaillat, mely örökkévaló, s mellette hallgatja a csend sokat mondó szavát. (Csg. h.) Hónapokon keresztül tartotta izgalomban Olaszország közön­ségét az a sajátságos per, amely a mozzarinói kapucinuslkolostor négy szerzetesét és három vi­lági alkalmazottját gyilkosság­gal, rablással és zsarolással' vádolta. Az olasz napilapok nyomán a világsajtó vezető or­gánumai részletesen beszámol­nak a maffia terrorjának ár­nyékában lezajlott perről. Ahogyan a beavatottak vár­ták, a barátokat felmentették, de a világi alkalmazottaikat sú­lyos börtönbüntetésre ítélték. Még a per kezdete előtt, gya­nús körülmények között, meg­halt a börtönben a kolostor kertésze: Lo Dartolo, akit a vád koronatanúként akart ki­hallgatni a vádlottak ellen. A maffia keze elért a szigorúan őrzött börtön cellájáig is. Akik a kolostor ellen vallottak, még a rendőrség őrizetében sem érezhették magukat biztonság­ban. A gyilkos fenyegetéseket tar­talmazó cédulák megtették a hatásukat. A környéket rette­gésben tartó maffia alközpont vezetőinek letartóztatása után, a barátok őrizetbe vétele után, a megzsaroltak bátrabban val­lottak kifosztóik és zsarolóik ellen. A karabinierik és a vizs­gálóbírók jegyzőkönyvei meg­döbbentő adatokat tartalmaz­nak a gyilkossággal való fe­nyegetéssel történő zsarolások­ról, gyilkosságokról, rablások­ról. Milliók és milliók folytak be a mazzarinói kolostor ba* rátjaihoz. A legborzasztóbb bűntett a 74 éves Angelo Cannada föld- birtokos meggyilkolása volt, aki vonakodott a barátok által kiszabott összeget a kolostorba eljuttatni. A gyilkosság után feleségét, Eleonóra Cannadát zsarolta meg a maffia. De a tárgyaláson a jegyzőkönyvbe mondott vallomásokat a tanúk visszavonták, letagadták. Bár­ki is próbált a vádlottak ellen fellépni, a maffia megfenye­gette őket, senki sem emléke­zett semmire sem. Az ítélethirdetés előtti na­pon az egyetlen életben ma­radt, koronatanúnak számító személy, a meggyilkolt Cannat da özvegye is engedett a maffia követeléseinek. Ügyvédjei visz- szavonták a barátok ellen tett vallomását. Amikor az ügyvéd szót kért és bejelentette, hogy a vád laikusok „e non contro i frati” — és nem a barátok ellen irányul, mindenki tudta, hogy a maffia győzött. De nemcsak a maffia!'Szem záció erejével hatott, amikor a per kezdetén a „frati bandi- ti” — a gyilkos barátok, aho­gyan az olasz sajtó nevezte őket, szerzetesi ruhában jelen­jek meg. Ez azt jelentette, hogy bár ők szerzetestársaikat is megzsarolták, mint a per alatt kiderült, az egyház szemében nem lettek kegyvesztettek. (Sz. L.) RÉGI MESE Adenauer: — Kiáltsd velem, Sieg, Heil! (Erdei Sándor rajza) VÍZSZINTES: 1. Ez a kánikula (folytatása a függőleges IS. szám alatt). 13. VOO. 14. Munka, teendő, feladat. 15. őrszem, az elején. 16. Idegen férfinév. 17. Ford: esik ránk az eső. 18. Vigyáz valamit. 19. Vak, fejvesztett rémület. 22. Németül: vagy. 23. Segélyt kérő jel. 24. Az egyik fajtája kerti, futó dísznö­vény. 26. Kor. 27. Kötőszó. 23. A növény része. 29. Járom. 30. Azo­nos magánhangzók. 32. Kerget. 33. Nyilas isten. 34. Ide bele. 35. AN. 37. Betűt vet. 38. TKZ. 40. Német személyes névmás. 41. Ételízesítő. 42. Orosz tagadás. 44. Fapírféle. 46. Lásd a függőleges 3. számot, de keverve. 48. Japán pénzegység. 49. Virággondoző. 51. Lakoma. 52. A kertben munkálkodik. 53. A fo­lyót íveli át. 54. Iskola-rövidítés. 56. Állóvíz. 57. Mint előbb. 58. Ford: római istennő (vadászat). 61. Zamat. 62. Kötőszó. 63. A mó­kusfélék családjába tartozó erdei rágcsáló. 66. Irásfajta. 68. Morse- hang. 69. U-val földrész. 71. Ola­szul: út. 73. Bányászvárosunk. 75. 30 fok fölé emelkedik a hőmér­séklet: kánikula van, de hol mér­jük? FÜGGŐLEGES: 2. A nagyobb helység régi ré­sze. 3. Női név. 4. A menyétfélék családjába tartozó emlős, szőréből ecseteket, keféket készítenek. 5. Juttat. 6. Egy Pest megyei köz­ségbe való. 7. Római számmal: 49. 8. Egyik betűjét kettőzve: a leg­nagyobb majomíéle. 9. TG. 10. Fon: francia autómárka, li. Ide­gen női név. 12. Más szóval: ré­gies. 19. PS. 20. Erről a csillagképről nevezték el a kánikulát. 21. KA. 24. Orosz férfinév. 25. ..Rossz bőr­ben” levő ló. 28. Hiteget. 31. Spa­nyolországi folyó. 36. Vág. 38. Ko­pasz. 39. Kettősbetű (fon). 41. Kánikula H 2 3 i N HH r~ 6 á w li 12 T V a 13 a U 1 1 a 15 1 16 ai a ar 1 I 18 a Í9 | 2U 21 a 22 25 a 24 1 25 § 26 27 a 2« ar a 30 31 a 32 G a 33 iá Y iÜ! 34 i la^ 55 36 a 37 ar 3V a 40 a 41 | 52 13 a «, 15 a 16 47 18 a 19 i 50 a 51 52 a 53 IS Y a 54 55 a 56 R a 57 a 58 |59 60 a 6i | la S 62 63 a 61 65 1 a 66 67 a 68 69 70 | ai7J 72 I a 73 74 Ls­ap5 N'J ü Szakszervezetünk központja. 43. Rag. 44. Például: a kerékpár haj­tására szolgál. 45. Mózes népe. 47. BT. 49. Kérdőnévmás, de igekötő is. 50. Kettősbetű. 53. így mond­juk a gyereknek, ha elesett. 55. Ki­hajit. 59. Leningrad folyója. 65. Egy meghatározott ponthoz ve­zető út. 63. Véredénye. 65. EAN. 67. Baráti állam. 68. Tengeri hal­fajta. 70. Az okozat szülője. 72. Mint, vízszintes 37. szám. 74. Rag. A rövid és hosszú mássalhangzók között nem teszünk különb­séget. A vastagon szedett sorok megfejtését a következő hét csütörtö­kéig nyílt levelezőlapon kérjük beküldeni. A helyes megfejtést beküldők között könyveket sorsolunk ki.

Next

/
Thumbnails
Contents