Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-12 / 188. szám

1962. augusztus 12., vasárnap NEPÜJSAG 5 Munkások és vezetők összefogására van szükség ! Dolgozgató* helyett — dolgozni hell1 Érsek Ferenc aknász szavait senki sem vonhatja kétségbe, a példák, amiket felsorolt, iga­zak — de nem általános ér­vénnyel! A munkások többsé­ge, s ez a legjellemzőbb a cse­hi bányászokra, rendes, mun káját szerető, köteleségét télié■ sítő ember. S ezek is csak azt látták vezetőiktől, hogy irá- nyítgatnak, dolgozgatnak; csak beszélnek a nehézségekről, de nem tesznek sokat a bajok és veszélyek elhárításéra, nem biztosítják a feltételeket az egyenletes termeléshez. Nem akarnak talán dolgozni a bányászok ... ? Nem ma s nem tegnap óta járok Egercsehibe. De mindig meglep a műszakkezdések lát­ványa: a tolongás, versenyfu­tás a bányászok között, hogy melyikük éri el elsőnek a kast, ki száll le elsőnek a mély'je! S nem is hiszi, aki még nem látta volna, milyen lelkesein futnak az idősebbek is, hogy előbb a munkahelyükre érje­nek. Gyerekes játék, virtusko- áás lenne a részűkről? Akkor már régen nem csinálnák! Alapos, felkészült irányítás — ez az, ami hiányzott Eger- tsehiben. A kölcsönös megér­tés, őszinteség és bizalom tala­ján kialakult egészséges, baráti jó viszony munkás és vezető között — ez az, ami hiányzott ; még ma sincs meg Egercsehi- oen. A vezetés színvonala, a vezetés elégtelensége az, ahol elsősorban keresni kell a hibát ss okot! Hónapok óta érkeztek pa­naszok Egereseimből az akná­szokra. S az aknászok ugyan tire panaszkodtak volna, mint i bányászokra?! Ha a vezetés színvonala, módszere jó, ha az irányítás határozott s pillanat­ra se lankadó, megtörténhetett /olna-e ez a viszálykodás?! S felhalmozódott volna-e ennyi adósság?! Most persze, különféle ma­gyarázatokat hall az ember. S félő, Hogy a sok magyarázat között elvész a felelősség ér­zése és tudata. Kevesebb ma­gyarázkodásra van szükség és több jó munkára. A magyará­zatok és a felelősség átruhá­zása helyett most még inkább eredményesebben kell dolgoz- niok az egercsehieknek, mint bármikor azelőtt. Ahelyett, hogy méltányolható indokokat keressenek egyes aknászok emberhez nem méltó viselke­désének magyarázatához — ve­gyék számba erőiket, csak így köszörülhetik ki a nevükön esett csorbát mielőbb. Van ki­re, s van kikre támaszkodni a vezetőknek ebben a munká­ban: jó elgondolások, felelős­ségteljes elhatározások élnek a dolgozókban; de ha a gondok fölött meditálnak, ez a felszín­re nem hozott érték mind el­sikkad. A kongresszusi verseny még máig nem bontakozhatott ki Egercsehiben a laza, nem ala­pos szervezés miatt, s a fel­ajánlások, vállalások nehezen születnek. Pedig ha jelentősé­géhez mérten kellő komoly­sággal és elhatározással keze­lik ezt a kérdést — segíthet­nek magukon. A szocialista verseny olyan emelője lehet a fejlődésnek, előbbrejutásnak, amely megsokszorozza erőiket, lehetőségeiket. Csak előbb még a szocialista brigádmozgalom­ról kell lehántani mindazt a bürokratikus és formalista kér­get, amik e mozgalmat meg­bénították s holtpontra juttat­ták. Lenn, a bánya mélyén a régi technikát korszerű technika váltotta fel, az ósdi mechaniz­musokat modem módszerek. a vezetés sem dolgozhat hát idejétmúlt „technológiával”. S itt éppoly szükség van a biz­tosításokra, mint — a föld alatt ___ (p ataky) Országos másodikok a Selypi Cementgyár klinkerégetői Mint már a tegnapi szá­munkban írtuk, az Építők Szakszervezete, és az Építés­ügyi Minisztérium által hir­detett klinkerégetők országos versenyén a bélapátfalviak nyerték el az első helyet, Teg­nap Selypről, a cementgyárból hívták szerkesztőségünket te­lefonon: örömhírt közöltek, s ml igyekszünk ezt mindjárt továbbítani is: a klinkerégetők országos versenyén ők nyerték el a második helyet! Ez is nagyszerű eredmény, büszke lehet a gyár de egész megyénk is: „mieink” az elsők! A selypi klinkerégetők ko­molyan vették a versenyt, a jó eredményt különösen Pot- rovszki János szocialista cí­mért küzdő brigádjának kö­szönhetik. Még több, még jobb eredményt kívánunk a selypi klinkerégetiőknek. Meghökkenve ol­vasom, hogy ameri­kai orvosok mű­anyagszívvel kísér­leteznek, s hogy e kí­sérletek már bizo­nyos kezdeti sikert is hoztak. A meghök­kenésem nem az or­vostudomány két­ségkívül elismerés­re méltó terveinek szól, mint sokkal in­kábba a perspektívá­nak... — Mondja, Manci­ka, hát magának kő­ből van a szíve? — kérdem majdan, két­ségbeesve szerel­memtől, aki nem haj- ■ landó meghallgatni esdeklésemet. — Kőből? Ostoba... Polietilénből — vá­laszolja majd fölé­nyesen. De még borzalma­sabb, ha nem kell esdekelnem, ha egy­szerű kérésemet örömmel fogadja majd Mancika és fe­leségül jön hoz­zám... És otthon tu­dom meg, mire ké­pes az orvostudo­mány! (—ó) „Megkötöztek" Egerszóláton MEGÉRKEZTÜNK az egerszóláti Béke Termelő- szövetkezet egyik cséplőgépé­hez. Megálltunk,, hogy egy ki­csit elbeszélgessünk a nagy melegben a cséplőgép tetején, vagy végénél, a „töreklyuknál”, félig már lebontott asztag- nál, s a még félig felrakott szalmakazalnál dolgozó tsz-ta- gokkal. Bartók József felelős vezető nevét sem volt azonban még időm feljegyezni, amikor máris „veszélybe” kerültem. Egy idős asszony villámgyor­san szalmakötelet kanyarított a derekam köré — és megkö­tözött. — így szokás ez mifelénk, kedveském — szabadkozott az­tán a tréfacsináló Fáni néni. Aki egyszer ellátogat ide, az vagy töreket kap az inge aló, Halálos kimenetelű közlekedési baleset Ivád és Nádújfalu között augusztus 10-én este nyolc és kilenc óra között, vérbefagy­va, holtan találták Gecse Ist­ván bányászt, 24 éves homok- terenyei lakost. A holttesttől jó pár méter távolságra, ösz- szetörten hevert a motor- kerékpár. Az eddigi rendőrségi vizsgá­lat megállapította, hogy Gecse István igen nagy sebességgel hajtott. Az enyhe kanyarban átkerült az úttest baloldalára, leszaladt az útpadkára, ráro­hant egy 4—5 kilogrammos terméskőre. A motorkerékpár első kerekének abroncsa be­horpadt, eldeformálódott. A kerék beszorult, a motor- kerékpár és vezetője szaltó- zott, legalább 15 métert zu­hant, csúszott. Közben Gecse István fejét a kerékvető kőbe vágta, fél arca és koponyája szétroncsolódott és súlyos sé­rülései következtében a hely­színen meghalt. A rendőr­ségi szakértők szerint a ha­lált okozó közlekedési baleset oka a nagy sebesség volt. De valami más is. A motorkerék­pár első gumija túlságosan puha volt (a légnyomás egy atmoszférát sem ért el), így történhetett, hogy a kerék- abroncs behorpadt és eldefor­málódott. A nyári hőségben a megengedettnél keményebb gumi is veszélyes, de a túlsá­gosan puha kerék is súlyos kimenetelű balesetet okozhat. A féléves baleseti statisztika adatai szerint a kismotorok 7 balesetet, a nagymotorok 18 balesetet okoztak. Elgondol­kodtató ez az arány, mert a nagymotorok száma jóval ke­vesebb. Viszont sokkal na­gyobb sebességgel hajtanak! —, hogy legalább ennyi része legyen az itteni munkából, meg a vele járó porból —, vagy szalmakötelet kap, hogy el ne hagyja soha a boldogsá­ga... A többiek, a gép mellett dol­gozók, vagy néhány pillanatra éppen megállók, úgy nevettek a jól sikerült csínyen, mintha a gép megindulása óta, két he­te erre várnának és most vég­re sikerült. — Hagyomány már ez ná­lunk — mondja Prókai Mihál bácsi, Fáni néni férje. —> Az bizony, mióta csak ka­lászost termelnek ezeken az ide-oda csavarodó szóláti dom­bokon. Nem lehet haragudni érte... — bizonykodik a né­ni is. Haragudni akkor, amikor a látogató az ilyen fogadtatás után legalább mindjárt otthon érzi magát az időközben ebéd­hez telepedett cséplőmunfcá- sok között? Jobban megy így mindjárt a beszélgetés is. — Igen, igen — mondja Pró- kad bácsi —, jó egy kicsit el­beszélgetni. .. Legalább vala­kinek már elmondhatjuk, hogy nagyon mozgolódunk, nagyon elégedetlenek vagyunk... A KÖRÜLÖTTEM | egyszerre kapjuk fel a fejün­ket, . mit akar most mondani vajon Miska bácsi? ö végignéz rajtunk, s csendes mosollyá! folytatja: — Mert nagy a meleg... és sok a por... Újabb nevetés, aztán Hege­dűs Mihály bácsin a sor. Két kanál leves között, szinte lé­éi, itt legzetvétel nélkül mondja mennyi aratnivaló is volt a téaszban, meg hogy mennyi mag került eddig a magtárba. — Honnan tudja ezt ilyen pontosan? — 0 ne tudná — vágják rá sokan —, hiszen vezetőségi tag. De nemcsak benn az irodában, hanem itt kinn is. Ügy dolgo­zik — akár az asztagon, akár a szalmásoknál —, mint ahogy azt egy igazi vezetőtől várjuk... Ez nagy dicséret volt. Nem is mond rá semmit az, akinek szól, hanem inkább a közeledő gépészhez fordul: — Elment a tűzoltó? — kér­di. — El — válaszolt Bertók Jó­zsef. — Megint 1:0 a javamra. Szétszedette velem a kipufogót, mert azt hitte, hogy nincs benne a szikrafogó... Es ben­ne volt... így megy, ilyen tréfálkozva, évődve szalad egyik nap a másik után. Megnevettetnek idegent, odatartozót egyaránt a cséplőgépnél dolgozók, s észre sem veszik, hogy két­heti, hajnaltól késő estig tartó, egyforma nehéz munka nyo­mán, fáradtabban mozdulna, — ha hagynák — a kéz, a láb. Vagy nem akarják észreven­ni, mert van még ugyaneny- nyi gabona asztagban, mint amennyit eddig elcsépeltek. Valamelyik férfi meg is szó­lal: — Ne lustálkodjunk soká, mert nem lesz meg ma a 23 mázsa ... A GEP£gZ látva hogy • nem aka­rom elhinni ezt a napi telje­sítményt, hozzáteszi: — Mármint a százhuszonöt mázsa ... Mert ennyi volt teg­nap, és máskor sem sokkal ke­vesebb ... Ez volt az utolsó tréfájuk a szóláti cséplőmunkásoknak ve­lem, s ezért legalább annyira nem lehet haragudni, mint az elsőért... W. L. Összehívták a MÉSZÖV választmányát J A MESZÖV-től nyert érte­süléseink szerint folyó hó 14-én 9 órára összehívták a MÉSZÖV választmányát. A választmány * első napi­rendi pontként a felvásárlási és értékesítési munka helyze­tével és feladataival foglalko­zik, amelynek előadója Széles János MÉK-elnök lesz. Mindennap más színű szoknya Hollywoodban olyan szok­nyákat készítenek, amelyek­nek színét könnyen változtat­ni lehet. A selyem és dacron keverékéből készült szövetet a kereskedelemben öt különböző színű festékkel és négy tubus szintelenitő anyaggal együtt árulják. Az Egercsehi Bányaüzem jelentős mennyiségű lemara elássál küzd. A munkahelyi kapacitás biztosított, s a mun­káslétszám sem csökkent. S a vezetők sem változtak, ugyan­azok, mint régebben. Hol kell hát keresni a hibát? — Sok a lógás, a lazsálás, a szimuláns. N. N. 75 kiló volt, amikor a bányához került, most meg már a százat is túl­haladta. Pocakot hizlalni, sok pénzt kapni: ez tetszik, de rendes, becsületes munkát ad­ni a pénzért, ez már nem mindenkinek tetszik ... Érsek Ferenc aknász véle­ménye ez. És sorolja a neveket, szép számmal akadnak, akik egyáltalán nem erőltetik meg magukat. Egy műszak alatt M. B. és társa csak 20 forint értékű munkát végzett; T. L. nyolc óra alatt csak egy csille szenet adott ki — s még csak az arcuk se pirult el a liliputi teljesítmények miatt. Beszélgettünk gazdasági, mű­szaki, politikai vezetőkkel, s tőlük sem hallottunk mást, mint hogy: a munkások egy észe felületes munkát végez. Hivatkoznak persze objektív tényezőkre is: a kötélpályasza­kadás, az I-es akna körüli za­varok, stb. Elmondják, hogy az északi és a VII-es ereszkei frontok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, vékonyabb szenet kaptak a délnyugati fővonal fölötti s a XII-es ereszkei fejtésekben, stb. Ezeket el kell fogadni, Mind-mind kézzelfogható té­nyek az okozatok láncolatá­ban, de korántsem magyaráz­hatnak mindent teljességgel! Beszélgettünk gazdasági, mű­szaki, politikai vezetőkkel, s mind csak a dolgozók munka- üteméniek lanyhulását emle­gették. De hogy a vezetés is ludas a helyzet ilyen alakulá­sáért, hogy a vezetőket is fele­lősség terheli, s nekik is nagy részük van az adósságként felhalmozódott szén tonnáiban — erről nem esett szó. Egye­dül Varga Lajos főmérnök volt az, aki reálisain mérlegelve s elemezve a problémákat, a mű­szaki vezetés hibáira is rámu­tatott. (Mennyivel könnyebb a fele­lősséget másra, másokra átru­házni, objektív okokra hivat­kozni, mint önvizsgálatot tar­tani, s férfias bátorsággal be­vallani : itt mulasztottam, itt kellett volna szorítani. Sokan tekintélyük csorbulását, lejára­tását látják ebben. Pedig épp a hibák igazi okainak elfedé­se, elkendőzése vezet a tekin­tély csődjéhez. S még valami: aki másokra hárítja a felelős­séget, aki objektív okokra hi­vatkozik, az már mintegy azt is bizonygatja: nem neki a dolga javítani a hibákon, azt másoknak kell megtenniük...) tam... Telefonszerepet, amely­re a legelfogultabb kritikus sem mondhatott. volna mást: valóban testére szabott szere­pét hűségesen, egyszerűen és sallangmentesen látta el... Ügy gondolom, talán nem len­ne helytelen olyan darabot is írni, ahol egy ilyen egyszerű, szürke ember, olyan, mint én, a telefon, a főszereplő ... Mert mi, a megszokottak vagyunk, az élet hadserege. — Halló ... Halló ... Kivel beszéltél1 4 — Halló, igen, én vagyok ... Hogy kivel beszéltem? Nem is gondolnád... a Telefonnal __ Ig en, ezzel a fekete telefon­nal ... — Ne beszélj szamárságot. Telefonon át lehet, de telefon­nal nem lehet beszélni... S fő­leg nem értelmesen... — Ügy gondolod? Eddig én is azt hittem, hogy egy ilyen tele­fonnal nem lehet, de nem is érdemes beszélgetni. Kár, hogy megzavartál... — ... nem kár... Már eddig is sokat fecsegtem. S én tudom, mi a kötelességem: általam be­széljenek és ne velem ... Visszatettem a kagylót. Minden embernek fel kelle­ne néha hívni a tizenegyedik számot! tanulták meg az emberek, ná­lam, a mai egyszerűnél a hol­napi egyszerűt... Nem fáj még a füle, hogy olyan sokat beszé­lek? — Nem, a világért se, foly­tassa. Nagyon érdekes. Hisz olyan a telefon, mint egy öreg, de szellemileg friss Matuzsá­lem, aki sokat látott, sokat hal­lott és ezért nagyon sokat tud... — Találó a hasonlat. Sokat hallok és sokat tudok. Igaz, az én tudásom nem átfogó és nem alkotó... Az én tudásom: hogy vagyok, hogy szolgálok, hoay mindig és mindenkor segítek... De hát ezért lennék én keve­sebb? És az emberek között hány olyan van, aki soha nem tudott volna megtervezni en­gem. Soha! Csak a tekercseket, a membránt, a fekete testemet elkészíteni... Csak ennyit tud­tak és mégis miattuk vagyok én igazán. Nélkülük csak egy csodálatos elképzelés, általuk megszokott és észrevétlen, de hűséges útitárs ... — Igaz, nem tudok regényt írni, se drámát... De nagyon jólesett, hogy valami Cocteau nevű francia író olyan drámát Irt, ahol én is főszerepet kap­téktelen. A fekete, azazhogy a szürke... Sóhajtott, vagy kattant? — ... s nélkülük éppúgy nem lehetne élni, mint nélkülem. A telefonok végtelen serege ott sorakozik mindenütt, szülő­szoba folyosójától az iskoláig, az irodákban, az. utcai fülkék­ben... Cseng a telefon, hogy örömet hozzon és cseng, hogy bánatot mondjon... Mindent hallok, ami történik, s mindent tudok ezért, ami történni fog... Életet mentettem és halálról adtam hirt. Nélkülem senki nem tehet semmit és nélkülem nem történik semmi... Ha kagylóm nyaka négy karom között hever, akkor valami folytatódik, ami általam indult el, vagy valami készül, hogy felcsengjem társamat, a másik fekete telefont, mert az új kez­dődik ... — ... Fekete és néma hadse­reg a miénk. Most a kiberneti­ka. a sztár... Arról beszélnek rajtam keresztül, talán ahhoz írnak verseket, s arról dalo­kat ... De hát az is csak én vagyok. A számok sorrendjé­nek, a kapcsolásoknak törvé­nye nálam is megvan. Nálam szélnl akar. Velem nem szoktak beszélni az emberek, csak ál­talam. De mit is mondhatnék én, — az embernek. Halkan, zsongva, mintha nem is szavak, inkább valami fur­csa, zümmögő elektromos jelzé­sek lennének, úgy percegett a hallgató membránja. — De én éppen a Telefonnal akarok beszélni. Az ember ké­szítette, az ember formálta és az ember megszokta Telefon­nal ... — Ö, az ember mindent és hamar megszokik. Emlékszem, amikor először beszéltek álta­lam, én voltam a csodák cso­dája. Verset írtak rólam és dalt is. Nem emlékszem már a ne­vére, de egy zeneszerző szim­fóniát is komponált a tisztele­temre. Egy új kor hírnöke vol­tam és íme, hírátadó lettem. Szép karrier, ügye? ív, amely, hogy magasba törne, lefelé zu­han .,. Azért jólesik, hogyha egyszer engem is meghallgat­nak. Igaz, én csak egy fekete telefon vagyok, ezt a színt az emberek szürkének hívják ma­guk között... A jelentéktelen­ség szimbóluma... S az embe­rek között is mennyi a jelen­GYURKÖ GÉZA: A TELEFON Ott alszik az asztal szélén, vagy ott gubbaszt fenn az áll­ványon, négy, égnek tartott karjában ringatva a kagylót és tíz, örökké nyitott szemével fi­gyelve a világot, mint valami mozdulatlan, de örökké éber furcsa szörny. Ott alszik az asztal szélén, vagy fenn gubbaszt az állványon és csak akkor veszünk róla tudomást, ha éles hangján felberreg: va­laki a másik vonalnál ránk vár. Nevetséges dolog a telefonról imi. S mit lehet egyáltalán a telefonról írni? Tárgy. Mecha­nizmus. Az elektromosság egyik gyakorlati alkalmazása. Bakelit. Drótok. Membrán. Kapcsolás. Legfeljebb műszaki leírást, — annak meg semmi köze az írás örök fogalmához: valamit meg­teremteni, megmutatni, titkát, holnapját kifürkészni, jellemét megrajzolni. Telefon' és jellem! Ez a dol­gok fetisizálása lenne. Csak az és semmi más. És én feltárcsáztam a tizen­egy adik számot. És jelentke­zett: a Telefon. — Tessék, én vagyok a Tele­fon. Mit óhajt? — Beszélni szeretnék ... — Akkor rossz számot hí­vott ... Tárcsázzon két-, vagy éppen hatjegyű számot, ha be-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents