Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-11 / 187. szám

1962. augusztus 11., szombat

N EPÜJSAG

3

Szegedi képeslap

A varos, ünnepi ruhában, zászlók erdejével várja vendégeit az Alföld legnagyobb városa, Szeged. Frissen tatarozott házak, tisztára sepert-locsolt utcák, gondozott, virágokkal bólogató parktükröik jelzik azt a figyelmes és gondoskodó vendégszeretetet, amellyel Szeged üdvözölni kívánja az ország minden részéből és a világ valamennyi égtájáról odaseregiő érdeklődőket. Nem egyedülálló építészeti emlékeknek, ritka és páratlanul érdekes hagyományoknak szól ez az érdeklődés, hanem a mai Szegednek — a nyugalmat és* derűt árasztó városképnek, a természetes szépségnek, amelyet a Tisza romantikus völgye és az Alföld e sajátos darabja képvisel. S nem utolsósorban annak a hazánkban egyedülálló kulturális eseménynek, amellyel immár negyedik éve hívja fel magára Szeged az ország és a világ figyelmét: a szabadtéri játékoknak.

Annyi méltatlan és oktalan

Emlékezetes bemutató volt a vendégjátékában Aszafjev balettje, második felvonásából.

mellőzés után így és ezért lett Szeged a nyár legdivatosabb városa, legnagyobb vendéglátója. Mert hiszen különvonatok tucatjai, autóbuszok százai futnak be ezeken a napokon az alföldi metropolisba, az emberek ezreivel. Jönnek a Nyírségből és Dunántúlról, a Viharsarokból és a Kisalföldről. Jönnek a bányászok, kohászok, termelőszövetkezeti gazdák és hivatali alkalmazottak, turista-csoportok és magános utazók. A göcseji tájszólás, a dunántúli dialektus elkeveredik a belga, francia, orosz, angol, német beszéddel

A* emberek, szegeden most és minden nyáron mindenki szabadtéri lázban ég. Társadalmi munkások ezrei mozdultak meg, hogy szebb, virágosabb legyen Szeged. A vendégeknek százezernyi figyelmes és lelke® kalauzt jelent a mindenfelől feléjük irányuló, segítőkészség és figyelem. Ezernyi szegedi fiatal diák, ifjúmunkás és idősebb dolgozó ember vesz részt a szabadtéri játékok produkcióiban, mint zenész, kórista, vagy statiszta. Családok húzódnak összébb, hogy szállást adjanak az ide zarándokló embereknek. A vendéglátóipar és a kereskedelem dolgozói túlóráznak, hogy gondoskodni tudjanak a vendégekről, ellássák őket étellel, itallal, s ezzel is kellemesebbé tegyék szegedi tartózkodásukat.

' A tér • Mascagni, a világhírű olasz zeneszerző és karmester azt mondta a harmincas években a szegedi Dóm térről, hogy akusztikája, architektúrája olyan pompás, hogy Szeged egész jövőjét innen fogja nyerni. Azóta százak és százak erősítették meg, hogy nincs Közép-Európában alkalmasabb hely szabadtéri játékok megrendezésére, mint . a szegedi Dóm előtt elterülő, árkádokkal övezett tér. Hétezerötszáz személyes nézőtér, hatalmas tribün emelkedik a Dóm előtt, s olyan és akkora színpad, amelyen ezer ember mozoghat, vonulhat egyszerre az alkotó rendezői fantázia szerint. Természetes környezet nincs ideá- lisabb szabadtéri játékokra. A száz méter magas Dóm és az egyetem árkádos épülete olyan „kulissza” a játékokhoz, hogyha kifejezetten erre a célra épült volna, akkor sem lehetne tökéletesebb.

S mindehhez kiegészítésként hozzáadták a legmodernebb technikát, a hangosítás egyedülálló megoldását, a nézőtér és a színpad pazar kiépítését.

Magyar Állami Operaház szegedi a Párizs lángjai. Kép a balett

Együttes ad teljes estét betöltő műsort.

Mérleg, a nézők száma az első nyolc előadáson meghaladta a negyvenötezret. A közönség érdeiklődése a Háry János bemutatója iránt volt a legnagyobb, amelyre nem is tudott minden érdeklődő jegyet váltani. Az ötven forintos jegyért 80—100 forintot ígértek a kí- vülrekedteik, csakhogy láthassák a produkciót. Csupán két napon, augusztus 4—5-én 75 külön autóbusz hozta a vendégeket és megerősített szerelvények minden felől. Két hét alatt tizenháromezer turista kért szállást Szegeden, s állandóan zsúfoltak a szállodák is.

Még nagyobb idegenforgalmat ígér az augusztus 20-ig hátralevő időszak. Az Aida előadásaira — amelyeken három neves külföldi vendégművész mellett ezernyi statiszta, kórista és táncos szerepel —, már hetekkel ezelőtt nem lehetett jegyet szerezni. Csupán az augusztus 15-i, hétköznapi előadásra volt még néhány száz jegye a szervezőirodának. Ugyanez jellemző Az ember tragédiája augusztus 11-i és 19-i előadására is. A szervező irodán állandóan cseng a telefon, helyi és vidéki igényeket kell tapintatosan visszautasítani, mert a nézőtér monumentalitása ellenére is véges, s a szálláshelyek sem korlátlanok.

Az eddigi tapasztalatok szerint a játékok nézőinek legnagyobb hányadát az új közönség, a munkások és parasztok ezrei képviselik. Minden évben több százas csoportokban érkeznek Szegedre a miskolci és ózdi kohászok, a dunaújvárosiak, a várpalotai, tatai és tatabányai bányászok. Szeged szabadtéri színpada így hazánk legnagyobb népszínházává vált, ahol művészeink legjava mlűködik közre. Sehol nem láthatja a közönség olyan szereposztásban a bemutatott műveket, mint a szegedi Dóm tövében. Az idén például 19 Kossuth-díjas művész játsgdk e híres deszkákon, továbbá öt kiváló és tizenkét érdemes művész. Meghívták a román zenei élet kimagasló művészét, Zenaida Pallyt, s a milánói Scaia két világhírű énekesét, Margaret Tynes-t és Luigi Ot- tolinit is az Aida főszerepedre.

Epizódok, a közönség hálás ezért a magas fokú művészi élményért és nem sajnál érte sem költséget, sémi fáradságot. Milyen kedves és megPermetezés nélküli szőlőtermelés

Eger /. és Eger 2. az új szőlőfajták

A Szőlészeti Kutató Intézet egri kísérleti telepén dr. Vsó Andor, tudományos kutató irányításával új, ellenálló szőlőfajtákat állítottak elő. Több mint tízéves fáradságos kísérletező munka eredményeként létrehozták az Eger 1. és Eger 2. fajtajelölteket, amelyek alkalmasak direkt termők pótlására. Mindkét szőlőfajtának az a rendkívüli jelentőségé hogy igen erőteljes növekedésű, gazdag termőképességű, és ellenáll a filoxérá- nak, a gombabetegségeknek, közöttük a peronoszpórának is, tehát szükségtelenné válik a permetezés.

A kutatóintézet dolgozói az ország több területén, főleg Zala, Somogy és Heves megyében folytatnak évek óta kísérletet a fajtajelöltek meghonosítására. Zala megyében, ahol 7000 holdon még mindig direkt termő szőlőfajtákat termelnek, négy községben: Mu- rakeresztúron, Becsehegyen, Nagylengyelben és Egerváron vannak már kísérleti telepek. Itt a harmadik éves telepítésű tőkéken már látható a bő termőképesség, amelyből a szakemberek arra következtetnek, hogy az új fajtából száz mázsás holdankénti termés is elérhető. Zala megyében a tervek szerint a 7000 holdnyi1 direkt termő szőlőt Eger 1. és Eger 2. fajtával pótolnak majd. A kísérletek országszerte beváltak és Egerben az idén megkezdték a te^ lepítéshez szükséges szaporító anyagok tömeges előállítását.

Tisza-parti találkozó Sarudon

Vasárnap a sarudi földművesszövetkezet dolgozói találkozót rendeznek a Tisza-par- ton. Az egész napos találkozón a földművesszövetkezet dolgozói gondoskodnak a kirándulók szórakoztatásáról.

Allah, segíts

• • •

. ..de ne ennyire: mondja az anekdotabeli igazhivő, amikor hosszú fohászkodás után nemcsak feljut a teve hátára, de a másik oldalon rögtön le is jut róla. Ez a mondás jut At eszembe, amikor Richard O’ Regan budapesti jelentését olvastam a New York Herald Tribune-ban. Az újságíró ugyanis egyhetes magyarországi tartózkodása után beszámolót írt a mai magyar életről, stílusában, mondanivalójában a jó- hiszeműt és a tárgyilagost akarván elhitetni olvasóival.

Allah, alias Richard O’ Regan, „segíteni" akar hazája közvéleményén és népünk életének jobb megismertetésén. S aztán, amikor az ember elolvassa a sorokat, nem tudja, hogy toliszüleményein nevessen, vagy dühöngjön, egyáltalán komolyan vegye-e, vagy sem. De egy világlapban jelentek meg a bölcs sorok!

A Magyarországon járt újságíró rettenetesen élálmélko- dik, hogy hazánkban van francia parfőm és skót wiskhy.. 1 Nyilvánvaló, az elálmélkodás oka az, hogy szent meggyőződése volt: nálunk még magyar víz sincs, amiből rízsavizet lehetne pancsolni. Attól meg egyenesen az egekbe szökik, hogy „az üzletekben, a szállodákban, a vendéglőkben a régi magyar köszöntést, a .,kezét csókolömot halljuk" ..., amely ugyan régi, de semmiképpen sem magyar eredetű, s amely helyett nyih'án szívesebben látta volna, hogy a kezeket leharapják nálunk, miközben mozgalmi indulókat énekelnek.»

Mindeddig méfr csak a naivitás az, amely kissé megfő* csórja az ember orrát... De ezután jön Allah, amikor maga esik át a teve másik oldalára. 9

„A kávéházak zsúfolásig tömve vannak vörösre festett hajú, elegánsan öltözött nőkkel, akik kávét és süteményeket fogyasztanak. Kik ezek?" Teszi fel a kérdést Allah... A nyr* mális ember azt .mondaná, hogy először is, talán mégse csak vörösre festett hajú nők isznak kávét a zsúfolt kávéházak- ban, másodszor, kik lehetnének mások, mint vendégek... Ahál Ez a teátrális kérdés azonban nem ok nélkül tétetett fel, mert most ugrik elő a nyúl a bűvész cilinderéből:

„Orvosok, mérnökök, gyárigazgatók, magas rangú tiszt- viselők és jól fizetett értelmiségiek feleségei” — adja meg a választ.

Hát, nem csodálatos? Néhány éve sincs, hogy éppen az említett lap hasábjain is azon siránkoztak a nyugati újságírók, hogy a kommunista Magyarországon sem megbecsülve, sem megfizetve nincsenek „az orvosok, mérnökök, magas rangú tisztviselők” ... más szóval, feleségeik nem ülhetnek kávé és sütemény mellett a zsúfolt kávéházakban. Most ott ülnek, és ez a baj, mert O’ Regan szerint nem ülhetnek ott az egyszerű dolgozó emberek... Könny szökik a szemembe a meghatottságtól: ez igen. A New York Herald Tribune egyszeriben a szegény dolgozó, egyszerű kisember magyar nép szószólója lesz: változnak az idők és változtatni kell a „segítés" módszerein is mindenkinek, aki Allah szerepére vállalkozik.

Nem tudom, ki hogy van vele, ki mennyire jártas a magyar kávéházak, üzletek, divatbemutatók és autót vásárolni akarók névjegyzékében. E sorok írója, amennyire jártasnak vallhatja magát, látott már „vörösre” festett hajú értelmiségi feleség mellett hószőkére festett hajú szövőlányt is a kávéházban, fekete és sütemény, sőt, konyak mellett, az üzletekben azért imitt-amott, elvétve akad egy-két, néha három szövetkezeti tag, esztergályos, bányász és ugyancsak imitt-amott olvasható az autótulajdonosok névsorában ügyvéd és magasrangú tisztviselő mellett kőműves, könyvelő, általános iskolai tanár, és lakatos neve is.

Az a kérdés, honnan nézi az ember és milyen szemmel. Ha onnan nézi is más, ha innen is. Vagy mégsem ezen múlik?- Gyurkó Géza

Milyen nagyszerű, egyedülálló élmény, amikor a színházi fényszórók tucatjai végigpásztáznak a szivárvány minden színében pompázó ruhákon, a színpadi tömeg erdején. Ezt csak Szegeden, a Dóm téren, a szabadtéri színpadművészet e világhírű fórumán lehet látni és élvezni.

A program. „Félidő” van a szabadtéri játékokon. Eddig nyolc előadást tartottak: kétszer játszották Erkel operáját, a Bánk bán-t, háromszor-há- romszor pedig a Párizs lángjai című balettet és Kodály dal. játékát, a Háry Jánost. E héten szerdán volt Az ember tragédiája, e hagyományosan visszatérő mű idei bemutatója, s vasárnap már a minden eddigit felülmúló Aida-bemutató következik. összesen ötezer ember szerepel az idei produkciók, ban, s tízezernyi jelmezben jelenik meg a tengernyi szereplő. Egy alkalommal, augusztus 16-án, a Magyar Állami Népi

ható volt, amikor a Pest megyei termelőszövetkezeti tagok ötszázas csoportjának képviselői, népviseletbe öltözött parasztasszonyok üdvözölték virágokkal a főszereplőket! A legőszintébb tisztelet és elragadtatás váltotta kd belőlük ezt a gesztust, s a művészeknek ennél nagyobb elismerést nem is lehetne adni.

Távoli megyéből százhúsz érdeklődő jött Szegedre, kis- motoros karavánnal a megnyitóra. Az egyik utas elhagyott egy értékes alkatrészekkel megrakott táskát, de mire haza ért, távirat várt'a otthon: egy szegedi munkás megtalálta és tüstént értesítette.

Nem hiányzik e nagy vendégjárásból a humor sem. Mikor két vendég megpillantotta az Aida monumentális díszleteit, amelyek a Dóm előtt magasodnak, így kiáltott fel meglepetésében: „Valahol itt kell lennie a Dómnak is!”

Maleczky Oszkár, az országszerte ismert és népszerű kitűnő színész és énekes, miutár a Háry János előadásai véget értek, azt mondta: „Most hazamegyek pár napra Budapestre, de újra visszajövök, hogy itt töltsem szabadságomat. Ilyen kedves városban és ilyen kedves emberek között öröm élni, dolgozni és pihenni”.

Bósít Lajos így nyilatkozott „Jóleső érzés látni a szegediek büszkeségét, hogy ímie évek óta Szegedre jár nyarankénl szinte a fél világ. Szép és nemes feladat volt megteremteni ennek a városnak hazai és nemzetközi tekintélyét, s azt a ritmust, életütemet, amely körülveszi az ide érkezőket.”

így forr, pezseg az élet Szegeden, a szabadtéri színpad-művészet e neves fórumán. Ilyen élmények ési emlékek hívogatják mindenfelől a művészet barátait, a szépért, jóért lelkesedő emberek ezreit. Még hél előadás, hét forró este ... Mái nincs sok lehetőség, de ez a színpad jövőre is hirdeti kultúránk magas színvonalát, jövőre is várja a dolgozó emberek ezreit.

Sz. Simon István

l VI.

\ „Roppant gránitkő-orom,- olt a kilátótorony;

\ felérve a tetejébe:- áttekinthetsz nyárból télbe ..,

J Legszebb mégis énnekem:

r ha kék estén: tengeren

) elhever a végtelen ,.

5 Gyönyörű szerpentinen kanyarodott fel a két nyitott í autóbusz egyre magasabbra és ^magasabbra — a tenger fölé. \ A 700 méteres Ahun hegy csúcsán kilátótorony. Olyan, akár Jegy középkori erődítmény bástyája, gránitból emelt, s kecsesen-karcsún fúródik a felötlőkbe. S a középkori roman titkából igaz is valami... A ^földszinten ízlésesen, stílusosan berendezett „vendégiő- ; féle”; az asztalokat bükkfából Mcifűrészalt vastag szeletek, a ^székeket fiatalabb fákból fűrészelt szabályos rönkök „pótolják”; kényelmes elüldögélni )rajtuk. S hogy a természet-ro- rmantika még teljesebb legyen: í nyílt lángon sül a birkahús, s őhozzá jóízű grúz borokat mértnek.- A kilátó kőépítménye alig Hőbb harminc méternél, s tetejéről mégis egyetlen pillan- ; tással felmérheted a forró nyá- • ri napfényben szikrázó ten- Jgerpartot, a valóságos kroko- jddlformát mutató „Krokogyil” : hegyet, a tavasziasan zöld, lá- íbunk alatt örvénylő lombokat, Js távolabb a nyugati Kaukázus csúcsait, a 3240 méteres ^Csugust, a 2852 méteres Fist-1, Ja 2363 méteres Acsishot és a t-300 méteres Csurát.

t Sajátosak a hegyek Szocsi í vidékén; nem falszerűen, a tengerparton emelkednek, mint ia francia vagy az olasz Rivi- iérán (ott még nem jártam, de

Pillantás a hegyről

szemtanúk állítják, hogy így van!); szelíden és fokozatosan magasodnak, szinte lépcsőzetesen a hegyvonulatok láncolatai; hatalmas erdők borítják a hegyhátakat, lenyúlva egészen a tengerig.

Az Ahun hegy csúcsáról széttekintve a pillantásba belefér a végtelenbe vesző tenger is. Milyen csodálatos! Innen fentről zöldeskék színű! Es közvetlen közelről? Megint

kedig a tenger? Szocsi partjainál különösen barátságos a víz; talán Novorosszijszknál csapkodnak hullámai legva- dabbui, de Szocsánál már csak szelíden csobbannak a parti kövekhez. Akik már több tenger „ismerősei”, mind egybehangzóan állítják: a Feketetenger a legosendesebb tengerek közé tartozik.

Elfeledkezhet-e az ember Szocsiról emlékezve — a szobolyan riadtan fülelve, mintha valójában a gépkocsi dudája ijesztette volna fel őket; látni karcsú-kecses leányalakokat, az egyik teniszütőt tart a kezében, a másik súlyt lök, diszkoszt vet, s a negyedik labdával emelkedik fel a „levegőbe”. A férfiak sem szorulnak háttérbe: különösen megragadja a figyelmemet a szputnyik- szobor: földgömb, rakétaként elrugaszkodó férfialak, s kezében egy gömb alakú szputnyik, talán a legelső egyik másolata, amely még csak „bip-bip” hangokat hallatott, s küldött a Földre kozmikus magasságokból tudományos megfigyelések eredményeivel. A szobrok nagy rés®e antik görög mintára készült — szüntelenül Myron „Diskobolos”-ára kell gondolni —, de egyesek hős partizánokat örökítenek meg, férfiakat és nőket, akiknek bátor tetteit ismerik, akiknek emléke mélyen bevésődött az itteni lakosság szívébe.

Élő-eleven panoráma tárul az ember szeme elé a tenger- szint feletti 700 méter magasból, s ugyan kikerülheted-e a viaduktokat, amelyek kecsesen ívelnek át a folyók medrei fölött, egyik hegyoldalból a másikba? Az utolsó napok délutánján, mikor az ott-tar- tózkodás percei, órái egyre fogytak, s a búcsúzás egyre közelebb jött, több mint tíz kilométert gyalogoltam végig a tengerparton, hogy a Szu- humi felé haladó országút egy viaduktját lencsevégre vegyem.

És végül még a vasútról... Tuapszetól Szocsiig, Szocsitól Batumiig — végig a tengerparton haladnak a vonatok; Szocsitól Szuhumiig járnak a vasútvonalat követve — a városi villamosok. Zaj nélkül robognak a hosszan elnyúló szerelvények, elvétve sem látni errefelé gőzmozdonyt, de még a Dieselt sem. Villamos vontatással közlekedtetik a vonatokat, s ez ma már a Szovjetunióban olyan természetesnek tűnik, mint a lélegzés.

(Következik:

7. Romantika és városkép)

rokról. A hegyről lepillantva is tucatnyit számolhat meg az ember, amint fehéren kikandikálnak a hegynek kanyarodó, szerpentint övező erdők fáinak lombjai közül. Látni az utak mentén őz-csoportot, amely egy forduló után úgy tűnik élénkbe az emelkedő tetejéről,

csak miás színt mutat. Ezer színű a Fekete-tenger, „arcát” úgy változtatja, hogy szinte észre sem veszed és már ismét új, eddig még nem látott, valóságban sosem fekete, csak vihar készülte előtt, amikor a gomolygó felhők szinte a vízbe érnek. S hogy hogyan yiselNaponta érkeznek gyorsjáratú óceánjárók Szocsi tengeri kikötőjébe. Nahimov admirális s Odesszából érkezve, kötött ki a betongátak között; fedélzetén csehszlovák turisták utaztak, akik 18 napos látogatásra jöttek a Szovjetunió fekete-tengeri partvidékére.