Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-05 / 182. szám
1962. augusztus 5„ vasárnap NÉPÜJSAG 3 El kell pusztítani az „öldöklés lelkét“ jogait — így az amerikai külHa egy amerikai anya felbiztatja gyermekét, hogy az ölje meg játszópajtását: bizonyára elítélik. Ha a tanító azt hirdeti diákjainak, hogy pusztítsák el szüleiket: ' bizonyára bíróság elé állítják. Ha a se- r>ff azt mondja az üldözői elől menekülő négernek: használja fegyverét, s lője le, aki életére tor — nem dicséri meg főnöke. De ha egy amerikai tábornok azzal az ötlettel áll elő, hogy mi módon lehetne a legkorszerűbb fegyverekkel percek alatt néhány száz millió embert megölni, kiket pusztítsanak el először a nukleáris világháborúban: hogy a városokkal kezdjék, vagy megelé gedjenek a hadban álló seregekkel — esetleg újabb aranycsillagot kap. S ha nem: Ekkor is „számon tartják” a nukleáris mészárlás teoretikusai között: neve van, ami nem utolsó dolog a reklám eldorádójábán. Elítélik azt, aki egy embert bújt fel gyilkosságra, s kitüntetik. aki tömegmészárlásra buzdít. Nem akarunk felmentést annak, aki akár egyetlen embertársa életére tör, de ördögi farizeusság kell ahhoz, hogy a rendszer felelősségre meri vonni a gyilkos felbujtóját, a generáció-gyilkosság prófétáit pedig nemcsak, hogy „futni hagyja”, hanem szentté avatja. A szocialista országokban tilos mindennemű háborús propagsmda. A szocialista rendszer nemcsak azért mond le a háborús propagandáról, mert azt tiltják, a szocialista országok nemzetközi kötelezettségei: a mi társadalmunk lényegéből fakad, hogy pálcát törjön a pusztítás és a pusztítás népszerűsítőd felett. Nem hivatkozunk a szabadságjogokra, s nem tűrjük el, hogy a háborús propaganda védelmében szabadságjogokra apelláljon bárki is. Nem követelhet jogokat az, aki az embert elemi jogától, az élethez való jogától akarja megfosztani. Hónapok óta tart már a genfi leszerelési értekezlet, ahol eddig még abban sem sikerült megegyezni, hogy eltiltsák a háborús propagandát. — Korlátozni az emberek szabadságdóttek, s mereven elzárkóznak a háborús propagandának még csak a lelassításától, fékezésétől is. — Nemcsak javaslataik nincsenek a leszerelésre, nemcsak a leszerelésben nem akarnak megegyezni: még az öldöklést népszerűsítő „irodalmat” sem hajlandók indexre tenni, még a nukleáris „ausradieren” megszálott- jait sem hajlandók hidegre tenni. Miért veszélyes a háborús propaganda? Miért akarják elérni a békeszerető erők, hogy világszerte betiltsák? A fegyverek, az őket — most már válóban nem uraló, hanem — kiszolgáló katonák nélkül nem kezdik el a pusztítást. önmaguktól nem mérnek csapást egyetlen ország lakosságára, üzemeire, gyáraira sem. — Katonák, nélkül élettelen tárgyak. PRINCE ALBERT (Saskatchewan) (MTI): Az amerikaiak szerdán a labradori Goose Bay-ből hatalmas műanyag léggömböt bocsátották fel, amelyhez tartályt erősítettek. A tartályban az utazás alatt két majom, két hörcsög, továbbá több repcebogár tartózkodott. Ezenkívül még növényi magvak és idegsejtek is voltak a tartályban. A kísérlet célja az volt, hogy a kozmikus kisugárzás által a föld felső légrétegeiben gyakorolt hatást tanulmányozzák. A léggömb útja során 35 —40 kilométer magasságot is elért. A 120 méter átmérőjű léggömb több mint kétnapos útja során heves viharokba került és ezért a tartályt a tervezettnél korábban, már pénteken Goose Bay-től mintegy 90 kilométerrel északkeletre, választották le rádiójelek segítségével a léggömbről. A tartály Goose Bay-től 145 kilométerre északkeletre sértetlenül földet ért. A tartályban elhelyezett két majom túlélte az utazást, A katonák pedig — háborús agitáció, háborús pszichózis nélkül — a háborús propaganda mákanya nélkül — úgy vélik' az imperialisták, azt hiszik helyesen — nem lesznek nemzedékek gyilkosaivá. A háborús propaganda lehel lelket a fegyverekbe, a fegyvert forgató katonákba — a jövendő katonákba is. El kellene pusztítani ezt a lelket, mielőtt tanyát verne azokban, akiket a tömegpusztító fegyverek közelébe engednek, akiken a fegyverek és az emberek „egymás mellett élése” múlik. El kellene pusztítani a „lelketlen lelket”, mielőtt egy nukleáris tragédia főszereplője lehetne. El kellene pusztítani az „öldöklés lelkét”, mielőtt testet öltene. Krajczár Imre azonban a két hörcsög kimúlt. A szakértők jelenleg tanulmányozzák, hogy a tartályban- elhelyezett állatokra, növényi magvakra és idegsejtekre milyen hatást gyakorolt a kozmikus sugárzás a nagy magasságban végzett repülés alatt. Egy szemtanú szerint a tartály eltőemyője nem nyílt ki kellőképpen. (Reuter, MTI) TÁJÉKOZÓDÁS JUL — Magra az osztályvezető? — Igen. — Meddig? Élőlényeket szállító amerikai léggömb-kísérlet Népfrontbizottsági ülés Hatvanban A Hazafias Népfront Hatvani Városi Bizottsága pénteken este, a Vörösmarty Művelődési Ház klubhelyiségében népfrontbizottsági ülést tartott. Az elnökség nevében Juhász Lajos elvtárs, a Hazafias Nép-Í front járási titkára köszöntőt-j te a megjelenteket, akik a j klubhelyiséget zsúfolásig meg-j töltötték. Ezután dr. Bartos { Imre, a Bajza József Gimná-j zium igazgatója, a Hazafias Népfront elnöke tartott beszédet a Béke-Világtanács moszkvai konferenciájáról. Felhívta a figyelmet a békeharc fokozására s a világ történelmének legforradalmibb gondolatára, az általános és teljes leszerelésért folytatott küzdelemben való aktív részvételre. Második napirendi pontként Stankovics István, a városi tanács végrehajtó bizottságának titkára a város cigánylakosságának helyzetével foglalkozott, nyilvánosságra hozva a vb idevonatkozó tervét. Bejelentette, hogy« máris alakultak bizottságok, amelyeknek feladatkörébe tartozik a szociális, kulturális és az egészségügyi helyzet mielőbbi lényeges megváltoztatása. (r) JCciszlintlilk a Qleinzetközi 4l4$á(jurö cSzeroezei r(). kotujresszusái Ma kezdődik Budapesten a Nemzetközi Újságíró Szervezet V. kongresszusa. Viharos időkben, a második világháború éveiben alakult meg ez a számos ország haladó és antifasiszta újságíróit tömörítő szövetség. S nem kevesebbre, mint arra a nemes és becsületes küzdelemre vállalkoztak, hogy a hamis - tanokkal megfertőzött embermilliókat az igazságnak megfelelően, hűséggel tájékoztassák a világban zajló eseményekről; hogy lerombolják az egyes országok között emelt mesterséges gátakat, s elősegítsék ezek egymáshoz való közeledését, egymás megismerését. A Nemzetközi Újságíró Szervezet becsületes rangot és helyet foglalt el eddigi működése során a világbékéért, az emberiség boldogabb holnapjáért folyó küzdelemben. Olyan nemzetek s országok újságíróit is megnyerték a szervezet támogatására, mint a semleges India, Brazília, amely országok újságírói nem tagjai ugyan a Nemzetközi Újságíró Szervezetnek, de az alapkérdésekben a legszorosabban együttműködnek. A Budapesten összeülő kongresszus nemcsak a nemzetközi szervezet, de a Magyar Újságírók Szövetsége szempontjából is jelentős eseménynek ígérkezik. Mód nyílik vélemények és tapasztalatok kicserélésére külföldi kollégákkal, s mind emellett lehetőséget tartogat arra, hogy e kongresszus munkája során a barátságok új szálai szövődjenek egyes országok újságírói között. Hetven ország újságíróit látja ma vendégül Budapest. Köszöntjük külföldi pályatársainkat. Képviseljék a kongresszuson azoknak a véleményét és békeakaratát is, akik nem jöhettek el ugyan erre a tanácskozásra, de szüntelen és szívós harcot folytatnak, börtönnel és halállal is dacolva azért. hogy a teljes és általános leszerelés mielőbb megvalósuljon, hogy fegyverek zaja soha ne verje fel a békés alkotó munka csöndjét, hogv a népek ismerjék és becsüljék egymást. Háromezer vagon a termelőszövetkezetekből A MÉK Vállalatnak a har- mladik negyedévben terv szeriont 2 813 vagon zöldségfélét, gyümölcsöt kell felvásárolnia. Tekintettel azonban arra, hogy a második negyedévben mostoha volt az időjárás, ezt a tervet 400 vagonnal kell megemelni ahhoz, hogy a vállalat teljesíteni tudja éves felvásárlási tervét. Az elkövetkezendő hetekben tehát nagy feladatok állnak felvásárló szerveink előtt, hiszen tervbe vett 920 vagon paradicsomból mindössze 90 vagon került eddig felvásárlásra, nem is szólva a paprikáról, amelynek alig 10 százalékát vásárolta fel a MÉK. A cél, amelyet szem előtt kell tartani, tiszta és világos: A felvásárló szerveknek gondoskodniuk kell arról, hogy minden élvezhető szem zöldségnemű, gyümölcs, amelyet a termelőszövetkezetek átadásra szánnak, felvásárlásra kerüljön, méghozzá a legkevesebb veszteséggel és gyorsan. E téren még mindig ijesztő rémek kisértenek az elfúlt évek tapasztalatai miatt, de bízunk abban«, hogy a személyi állományukban is felfrissített felvásárló szervek ez évben beváltják a hozzájuk fűzött reményeket és mindent megtesznek az ügy érdekében. Szólni kell arról is, hogy a termelőszövetkezetek tevékeny közreműködése nélkül egymagában kevés lenne a felvásárló szervek iparkodása. Éppen ezért kérjük közös gazdaságainkat, hogy gondosan végezzék az áruk osztályozását, csomagolását, tartózkodjanak az úgynevezett „tükrözéstől”, mert az a gyors és zavartalan forgalmat gátolja. Igen fontos, hogyfia a termelőszövetkezetek látják, hogy több áru mutatkozik, mint amennyire leszerződtek, nyomban kössenek pótszerződést a felvásárlóikkal, nehogy tönkremenjen a megtermelt árucikk; Igaz az a mondás, hogy az árut nemcsak megtermelni, de gyorsan, frissen értékesíteni is tudni kell, mert csak így találja meg számítását mind a termelőszövetkezet, mind a népgazdaság. Tény, hogy az elkövetkezendő napok a felvásárlás nagy erőpróbájának számítanak majd. PATAKY DEZSŐ: „Vilió villák ... Dong a gépkocsi. Ez már itten az új város: Szocsi. Űtját végig pálmafák szegik, egy-egy zöld szökőkút mindenki. lombjuk tör fel-fel szakadatlanul s magasból aztán ívben visszahull. Déli fényben ég a zöld, s a kék, minden lépten ritka agavék, pineák és rododendronok, oleanderek, karcsú cédrusok, tulipánfák és magnóliák . .. Hatalmas országi Gyönyörű világ!" Megérkeztünk hát... Mögöttünk a sok ezer kilométernyi út, s előttünk a határtalan kiterjedésű tenger — a fehér izzású napban, mint megolvadt ólom — s a város, amely pálmasorokkal, virágerdőkkel mutatja arcát, s amelyért ilyen nagy utat megtettünk. Menynyire megszokhatatlan! Budapest „szívében” előállnak az autóbuszok, puha, langyos-meleg az éjszaka, nagyokat lélegzőnk a kellemesen jóízű levegőből, s fél óra múlva beszállunk a Berlinből érkezett IL— 18-as repülőgépbe, hogy néhány éra múlva kiszálljunk Adler- ban, Szocsi szovjet város forró repülőterén. Soha életünkben eszünkbe sem jutott, hogy létezik- ilyen nevű „város”: Adler. Nem is tudunk róla hirtelen semmit, csak később jövünk rá, hogy Adler — Szocsi légikapúja — kicsi része a Fekete-tenger partján 145 km hosszan elnyúló városnak. Annyit mindenesetre egy pillantással felmérhetett az ember, még a levegőből, hogy ebbe a „kiesd” részbe bőven beleférne Eger. S mindig, mindenütt ilyen páratlan arányokkal találkozhatott az ember. De Adler előtt még láthattuk 8 ezer méter magasságból Lvovot, a sűrű, bodor felhőtenger alatt csak sejtettük, mint inkább láttuk a Kárpátok hegyláncait; remekül szálltunk, tisztán kivehetők voltak a mezővédő-erdősávök vonalai; s a folyók? furcsa asszociációkat váltottak ki bennem; olybá tűntek előttem, mint vastag, össze-vissza görbülő fonalak; aztán megbillent velünk a gép, s Kijev hideg szélrohamokkal fogadott. Kijevtől Adlerig két óra öt percig tartott az út. Kevés ideig repültünk szárazföld fölött — mindvégig csak a tengert láttuk — egy megejtően bájos AN—104-es géppel. Említettem, hogy Adlerról szinté semmit sem tudtunk, És ugyancsak ismeretlen Volt előttünk az egész város — Szocsi. De nem sokáig... Az ott töltött 12 nap elég volt ismeretgyűjtésre. És tapasztalt segítőm is akadt — Maksz Av- gyejevics Vatojan professzor nagyhírű tudós, specialista, a „Kavkazszkaja Rivjera” szanatórium igazgató-főorvosa személyében, aki tájékozódni tanított Szocsi múltjában és jövőjében. Vatojan professzor élete ehhez a városhoz kapcsolódik, 29 esztendeje gyógyítja ezen a helyen az embereket, fáradozik egészségük megerősítéséért, az élet védelmében... Egy cserkesz nemzetségtől kapta nevét a város. A cserkeszek a folyó völgyét lakták. „Szatse” — így hívták a cserkesz nemzetséget. Nevük után kapta elnevezését a folyó, s a település, ahol laktak; mindkettőt egyaránt csak „Szatse”- nak ismerték. Ebből a szóból alakult ki a város mai neve: Szocsi... , Nem akarok itt hosszú történeti értekezésbe kezdeni, mégis a legfontosabb eseményeket el kell mondanom Szűcsiről ... Az egész fekete-tengeri partvidék hosszú időn át a törökök „birtoka” volt, s csak az adriano-polszki egyezmény keretében, 1829-ben, I, Iiklós uralkodása idején, került orosz kézbe; tíz évvel ezután kezdte meg itt az erőteljesebb építkezéseket a cári kormány... 1838. április 23-án vetették meg az első orosz erődítmény alapjait a mai Szocsi területién, s ezt az erődöt, áz erődhöz tartozó földekkel — Alexandriénak nevezitek el. Később, a fekete-tengeri hadműveletekben jeleskedő ezred tiszteletére Navaginszkij nevet kapta. A három évig tartó krími háború során az erődítményt az orosz csapatok földig lerombolták, s 1864-ben tértek vissza erre a vidékre véglegesen; erődítmények helyett akkor mér egy egészségügyi állomást létesítettek — a malária ellen. Amennyire zaklatott, hányatott sorsa volt ennek a vidéknek, olyannyira fiatal maga a város — Szocsi. Csupán 189S. óta szerepel ez az elnevezés. Igazi, mai híréhez illő történetének kezdete azonban későbbi keltezésű... A természet csodálatos hatású laboratóriumot rendezett be ezen a helyen. S a gyógyforrás, — amelyre hajdan grúz pásztorok bukkantak —, híre gyorsabban elterjedt világszerte, mint ahogyan a táj fejlődhetett. Nemcsak orosz földön emlegették Szocsi nevét, de Franciaországban is Szoosiröl kezdtek cikkezni az újságok. „Orosz Riviéra” — így tettek róla említést. A cári kormány, s mindenekelőtt II. Sándor cár, nem a népegészségügy megjavításának lehetőségét látták a gyógyforrásokban, a természet e nagyszerű adományában. Hanem üzletet. Zsíros, busás A Szvetlána „üdülőváros” színháza, a Frunzéról elnevezett Nyári Színház. Befogadóképessége 1750 személy. Augusztusi műsorán Miller Pillantás a hídról (Bid na mosztye) darabját láthatják az üdülővendégek. üzletet! Drága pénzért eladták a földeket, kiárultak minden talpalatnyi helyet; s a legkülönbözőbb üzletemberek, kereskedők szívesen vásároltak földet Szocsifoan. Egyesek közülük kiirtatták az erdőket, s pénzzé tették a sok értékes fát; mások nyaralókat, villákat építtettek... Volt persze, akit nem a pénze, nem az üzlet, a nyerészkedés, akit nem saját akarata hozott Szocsiba ... Közülük való volt Fronstein, a Kaukázusba űzött nagy orosz forradalmár. Fronstein 1874-ben nyitotta meg Szocsiban az első panzióit; s ezt Zsukovszkij drámai balladájának hősnőjéről „Szvetlána”-nak nevezte el A Szvetlána menedéket nyújtott minden üldözött forradalmár orosznak. Értékes dokumentumot őriznek a városi múzeumban az 1905-ös forradalom idejéből: a Szocsiban lejátszódott fegyveres felkelés kiáltványát; ezt a manifesztu- mot a „Szvetlána” panzióban szövegezték, itt zajlott le a felkelés vezetőinek gyűlése is, itt szervezték meg, s dolgozták ki a felkelés programját.., A szovjet hatalom kezdeti szakaszán a Szvetlána és a szomszédos nyaralók lettek az első, államosított szanatóriumok Szocsiban... A mai „Szvetlána” — egy egész üdülőtelep, üdülőváros. Központi klinikával, könyvtárral, gyógyfürdővel, nyári színházzal, éttermekkel, s több nagyobb létesítménnyel rendelkezik. A régi panzióból kevés maradt fenn a mai időkig, mindössze a panzió-épület 3-as pavilonja: e köré emelték aztán a csodás üdülővároskát... A Szvetlána volt az első panzió Szocsiban. S az első nyaraló-szanatórium? A „Kavkazszkaja Rivjera”, amely nekünk is kényelmes otthont nyújtott — tizenkét napon át... Következik: 2. „Kavkazszkaja Rivjera^ „SZATSE“
