Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-29 / 201. szám

1962. augusztus 29., szerda NÉPÚJSÁG 3 Puszta elhatározás, vagy történelmi szükségszerűség ? „A magyar újságolvasóknak, de főként & falusiaknak, meg kellett ismerkedniök egy újabb csodabogárral, az egységes pa­rasztosztály fogalmával” — szellemeskedett nemrégen Bá­lint gazda, a Szabad Európa Rádió botcsinálta ideológusa, politikai közéletünknek kétség­telenül egyik legtöbbet vita­tott témájáról. Mert ők is fel­figyeltek rá és máris szorgal­masan haj igái jék politikai köd- bombáikat. Persze, a SZER ideológusai­tól nem várhatjuk el, hogy történelmi folyamatokat, mar­xista módon elemezzenek. Azon sem csodálkozhatunk te­hát, hogy napjaink egyik leg­fontosabb jelenségét csodabo­gárnak nézik. E gyermeteg és csekély politikai és történelmi ismeretekről tanúskodó követ­keztetésre kár is volna több szót vesztegetni: az egységes paraszti osztály számukra ma­radjon csak csodabogár. Számunkra azonban társa­dalmi életünk egyik legfonto­sabb jelensége, amely nem azért került napirendre, mert a pártnak egyszerűen úgy tetszett, hanem azért, mert tár­sadalmunk politikai és gazda­sági fejlődése, mint történelmi szükségszerűséget, napirendre tűzte. , Mindjárt vitatkozni is kell azokkal, akik az egységes pa­raszti osztály kialakítását pusz­tán elhatározás dolgának te­kintik. Ügy vélik, mivel az egységben nagy erő rejlik, a párt célszerűségi okokból egy­szerűen elhatározta a kialakí­tását. Ehhez közelálló nézetet képviselnek azok is, akik va­lamiféle taktikáról beszélnek. Az ilyen nézetek képviselői legjobb szándékuk ellenére is megfeledkeznek arról, hogy bizonyos társadalmi változáso­kat nem lehet csak egyszerűen tetszés szerinti időben napi­rendre tűzni, mondhatnók megrendelni. A változásokra csak akkor van lehetőség, ha a szükséges feltételek már létre­jöttek. A mi esetünkben is ar­ról van szó, hogy pártunk —, mint minden más marxista— leninista párt — tanulmányoz­ta fejlődésünk objektív mozgá­sát, felismerte a történelem időszerű követelményét és azt fogalmazta meg helyesen. De nemcsak megfogalmazta, ha­nem cselekvő módon mozgósí­totta is a társadalom legkülön­bözőbb erőit e célok elérésére. Amikor ugyanis egységes pa" raszti osztályról beszélünk, nemcsak a szó köznapi értel­mében beszélünk egységről. Az egységes paraszti osztály min­denekelőtt kizsákmányolástól egyszer, s mindenkorra egysé­gesen megszabadult parasztsá­got jelent. Egységet jelent to­vábbá a föld és a művelésé­hez szükséges korszerű mun­kaeszközök birtoklásában, a jö­vedelem megszerzésének és el­osztásának módjában, a szo­cialista módon szervezett kö­zös munkában, egységet jelent a politikai, világnézeti, erköl­csi arculatban. Már ebből Is kitűnik, hogy az egységes paraszti osztály kialakításának gazdasági-poli­tikai feltételei vannak. A kapitalizmusban a pa­rasztság nem egységes ösztély. Nam is lehet az, á mi paraszt­ságunk sem volt az. A magán- tulajdon, a kisárutérmelés, a tőkés piacok gyilkos törvénye rétegekre bomlasztja. Nálunk is másként dolgozott és élt a mezőgazdasági proletár, mint a félproletár; megint másként a kisparaszt, mint a középpa­raszt és megint másképpen a kulák. Ez a belső tagozódás egyszersmind látástól vakulá- sig tartó munkát jelentett, vagy henyélést, odavetett ala­mizsna-kenyeret, vágy bőséget a javakban, jogtalanságot, vagy előjogot. Az uralkodó osztály szinte kérkedett az égbekiáltó egyen­lőtlenséggel. „Az európai kul- túr-közösségben nincs állam, ahol a felső osztályok jobban érvényesülnének, több előjo­got élveznének, mint nálunk” — írta Weiss István, a „Ma­gyar Társadalom” című, 1930- ban megjelent könyvében. A felszabadulás a magyar fa­lut Is a széttagoltság állapotá­ban érte. A földosztással tet­tük meg az első lépést pa­rasztságunk majdani egyesülé­sének irányában, amennyiben felszámoltuk a nagybirtokot. Ez annyit jelent, hogy a dol­gozó parasztság egy csapásra megszabadult legnagyobb fa­lusi kizsákmányolójától, a fi­nánctőkét is súlyos csapás ér­te, s a paraszt saját sorsának intézője lett. Abban az érte­lemben is megkezdődött a fa­lusi osztályviszonyok leegy­szerűsödésének folyamata, hogy módosultak a korábbi rétegek. Az alsó határon levő mezőgazdasági proletár rétege voltaképpen megszűnt és kez­detét vette a középparasztoso- dási folyamat. Mivel azonban a kisárutermelés változatlanul fennmaradt, a lényegesen megváltozott körülmények között is, de a rétegeződéinek fenn kellett maradnia, amint fenn is maradt. Akkor hiába adta volna ki a párt az egységes paraszti osztály megteremtésének jel­szavát. Felhívása pusztába kiáltott szó maradt volna, mert senki sem értette volna meg. Nem volt meg az egysé­ges paraszti osztály kialakí­tásának semmiféle feltétele. Először győznie kellett a proletárdiktatúrának, az ipar­nak köztulajdonba kellett ke­rülnie, a parasztságnak fel kellett Ismernie a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit, s csak azután érlelődhettek meg az egységes paraszti osztály lét­rejöttének objektív és szub­jektív feltételei. Ma viszont, a falun lezaj­lott forradalmi átalakulás után, a termelőszövetkezeti gazdálkodás uralkodóvá válá­sa után, a paraszti osztály szerkezete is gyökeresen meg­változott. Az a tény, hogy az ország szántóterületének 95,5 százalékán termelőszövetke­zetek és állami gazdaságok művelik a földet és több mint egymillió parasztcsálád tömö­rült szövetkezetbe, egyúttal azt is jelenti, hogy létrejöttek az egységes paraszti osztály kialakulásának döntő feltéte­lei. A földet a parasztság a szövetkezeti tulajdon formá­jában mint Szocialista tulaj­dont művelik; a parásztságót eladdig rétegekre bontó kis- árutermelést felváltotta a nagyüzemi gazdálkodás; az osztályviszonyok máris le­egyszerűsödtek, megszűnt a korábbi rétegeződé«, megszűnt a kis- és középpárasztok, a kulákok rétege, helyében lét­rejött a termelőszövetkezeti parasztság. Ez a parasztság, természete­sen, még nem tekinthető min­den vonatkozásban egységes­nek. Korábbi rétegeződésének nyomait nem lehet egy csa­pásra eltüntetni. Éppen emiatt vannak még bizonyos különbségek az osztály egyes tagjai között, mind gazdasági, mind felfogásbeli értelemben. Rögtön hozzá kell azonban tenni, hogy nem a különbsé­gek a jellemzőek, hanem; az azonosságok, amelyeket min­denekelőtt a közös gazdálko­dás fejez ki. Hogy parasztságunk idáig ért, az tehát egy történelmi fejlődés következménye. Ép­pen emiatt azonban osztály­helyzetének jelenlegi állapotát is csak a fejlődés egy szaka­szának szabad tekinteni és az egységes paraszti osztály tényleges kialakulása további feilődés következménye lesz. E ciklaiek nem feladata, hogy a jelenlegi helyzetet részletesebben elemezze és részletesebben szóljon azokról a feladatokról, amelyeket még meg kell oldani ahhoz, hogy az egységes paraszti osztály végleges, teljes kialakulásáról beszélhessünk; így a nagyüze­mi gazdálkodás további meg­szilárdításáról, a termelés szüntelen korszerűsítéséről, a nagyüzemi gazdálkodás lehe­tőségeinek mind teljesebb ki­használásáról, az emberek szocialista tudatvilágának ki­alakításáról. Csupán arra vál­lalkozott, hogy bemutassa; az egységes paraszti osztály nem tetszés dolga, hanem történel­mi szükségszerűség. A benne csodabogarat látó SZER-nek pedig ajánljuk fi­gyelmébe e népi mondást; „Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna!” Katona István Varga Jóska sétálgatott, né­zelődött a vasárnap délelőtti faluban. Fél éve nem volt ott­hon, sok minden érdekelte. Meg aztán kicsit mutogatta is magát. A pesti ollóval szabott új ruhát, a jó ízlés határán innen levő szivárvány-nyak­kendőt. — Na, hogy vagytok? — kér­dezte Kovács Pistát, aki a rég nem látott barát kedvéért le­szállt a motorról. — Mi újság errefelé? Megvagytok, mi? Pista mesélni kezdett. Lány- ismerősei házasságáról, az új szövetkezetről, Túri Feri ház­építéséről. — Az is valami? Tudod, ná­lunk hogyan építenek? A másik csak hallgatott. Várta a folytatást és a kis do­bozt figyelte. Ugyan miért lóg az a barátja nyakában, miért zengetteti még beszélgetés köz­ben is? Mennyibe kerülhetett? Felesleges az ilyesmi. Ügy lát­szik, Jóskának tetszik. Ilyen volt mindig, kicsit különös. — Nálunk, Pesten, reggel te­herautókon odahordják a fala­kat. Egy csapat gyorsan egy­más mellé illeszti, kapcsolja, kis malter és kész. Gyorsan vé­geznek az asztalosok, festők és este már beköltözhet a lakó. Ti, persze, nem hallottatok még a panelról. Csuda remek. Hát az, amit elmondtam. — Újságban olvastam róla •» Z. Nagy Ferenc látogatása Egerben Tegnap a délelőtti órákban Z. Nagy Ferenc, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság el­nökhelyettese ellátogatott Eger­be és megtekintette a Szőlé­szeti Kutató Intézet egri tele­pét. A telepen folyó kísérleti munkákról - a* Egér I., Eger II., valamint az új bikavér vö­rös borfajtáról — elismerően nyilatkozott. A »zőlőnemesftési kísérletekről a vendéget dt, Csizmadia József tudományos kutató tájékoztatta, aki annak a nézetének adott kifejezést, hogy a peronoszpóra ellenálló szőlőfajták, valamint az új vö­rös borfajta kiválóan alkalmas lesz a noach direkttermő szőlő leváltására. Óvjuk errietnkét a tűzkártól l A nyári csapadéknientés idő­járás következtében felszáradt érdeinkben az aljnövényzet. A természetet kedvelő kirándulók sokasága keres pihenést, szóra­kozást az erdőben. A gondat­lan emberek az erdőben tüzet raknak, égő cigarettavéget, gyufát dobnák el, s nem gon­doskodnak az áltáluk rakott tűz eltávozáskor történő eloltá­sáról. Ennek a mulasztásnak következtében augusztus 25-én, reggel a Poroszló és Tiszafüred közötti erdőben, augusztus 26-án, délután Mátrafüred-Pi- píshegyen égett á fényőcseme- te. Ebben az időpontban ugyan­csak a Nyugatbükkí Erdőgaz­daság Demjén-Kamaraerdő te­rületén keletkezett tűz. ­Törvényünk szigorúan bün­teti azt, aki gondatlansága ál­tal erdőtüzet idéz elő, vagy aki erdőben és annak közelé­ben elhagyott tüzet talál, s azt nem oltja el, illetve az általa észlelt tüzet a hatóságoknak azonnal nem jelenti. A Heves megyei Tűzrendé­szen Osztályparancsnokság. Éjjel-nappal dolgozik a MÉ1Í Másfél hónap alatt csaknem 700 vagon gyümölcsöt smállítottak Gyöngyösről — Megérkeztek már a va­gonok? — Még nem, dé minden percben várjuk. — A belföldi árut kell elő- gzör szállítani. Nyolc vagon megy a konzervgyárnak.., — és Vaczula Károly áruforgal­mi vezető sorólja a mai szál­lítmányok rendeltetési hé- lyeit, Állandóan nyílnak és csu­kódnak a gyöngyösi MÉK iro­dahelyiségeinek ajtajai; áru érkezését jelentik, utasítást kérnék a gyümölcsöt szállító tehergépkocsik sofőréi, szállí­tási vezetők szólnak be az ab­lakon, hogy megtelték a va­gonok. Érthető ez a nagy for­galom, mert most van a pa­radicsom és a paprika érésé­nek az ideje. — Külföldié és belföldre egyaránt szállítunk — mondja Vaczula Károly, — Harminc tehergépkocsi végzi a falvak­ból a szállítást. A telepünkről naponta átlagosan 38—40 vá­gón paprika, paradicsom kél útra. A szállítólevelek között böngészünk. A kis papírlapok sok mindent elárulnak. A leg­több paradicsomót a gyön- gyöstarjáni Győzelem, a nagy- íügedi Dózsa és az atkári Üj Élet termelőszövetkezetek szállították. A szállítólevele­kén olvastuk azt is, hogy a legjobb minőségű árut a ka- rácsondi Kossuth Termelőszö­vetkezet küldte a MÉK- telepre. Egy másik szállítólap tanú­sága szerint a szőlő szállítása is meggyorsult. Két tsz: az abasári Rákóczi és a markazt Mátravölgye már közel 400 mázsa szőlőt adott át a MÉK- nek. Fiatalember nyit be az iro­dába. — A budapesti TEFU-tól jöttem. Dolgozik itt egy nyer­gesvontatónk. Hogyan vannak megelégedve a munkájával? — kérdezi Vaczula Károlyt. — Jelenleg Kaiban van a tehergépkocsi. Paprikáért ment. Jól dolgozik a sofőr, semmi bajunk nincs vele, nagy segítséget jelent ő ne­künk. Nemcsak nappal, hanem éj­szaka is dolgoznak a MÉK munkásai. A tehergépkocsik éj­szaka is járják a falvakat, szállítják a frissen szedett pa-! rádiósomat, paprikát, uborkát. A helyi szállításokat a BELSPED lovaskocsijai végzik. — A termelőszövetkezetek­kel eleinte adódtak problémái ink — emlékezik visága Va­czula Károly. — Sok tsz nem jelentette be előre á szállítan­dó áru mennyiségét, így nem minden esetben tudtunk va­gont biztosítani számukra, Az utóbbi időben ez a mulasztás egyre ritkábban fordul elő. Szép példáját mutatták a tsz» ek a segítőkészségnek az el­múlt napokban. A MÉK-nek egyszerre olyan nagy tétel árut kellett szállítania, amelyre ógymagában nem lett volna képes. A termelőszövetkezetek ekkor minden szabad szállító- eszközükkel a MÉK-nek segí­tettek, — Megérkeztek a vagonok— hallatszik a vasúti rakodó fe­161. Vaczula Károly már adja i9 a munkásoknak az utasításom kát: — Először azt az ötven más zsa Miföldi paprikát kell be­rakni, — mutat egy távolabb álló ládahegyre. A dolgozók izmai megfeszül­nek, kézből kézbe haladnak á ládák, míg végül elfoglalják végleges helyüket a vagonok8 ban. Tóth István A kongresszusi mnnkaversenyről és az ifjúsági mozgalomról tanácskozott a gyöngyösi járási párt-vb Gyöngyösön és a járásban működő hét nagy ipari válla­latnál folyó kongresszusi mun­kaversenyről és a balesetvé­delemről a szakmaközi bizott­ság nevében Pethes Ferenc tit­kár, a járási KISZ-bizoftság munkájáról pedig Fülöp An­dor titkár tájékoztatta a járási párt-vb-t a tegnapi ülésen. A szakszervezetek gyöngyö­si szakmaközi bizottsága rész­letesen elemezte a megvizsgált üzemek, vállalatok tevékeny­ségét a kongresszusi munka­versennyel kapcsolatban. Kü­lönösen a verseny nyilvános­ságával és célkitűzéseivel ösz­védekezett Pista és a motorját kezdte babrálni, mert idegesí­tette a fölényes beszéd. — De a nyakadban __izé ... minek a rá dió? — kérdezte végül, mert a szeme mindig odatévedt és izgatta a kíváncsiság. Ekkor már négyen—öten megálltak körülöttük, hallgatták őket. Jóska észrevette a közönsé­get, megigazította a nyakken­dő-csodát és emelt hangon, in­kább nekik mondta: — Kell, kis barátom. Meg se lennék nélküle. Modern ember­nek társa a zene. Megyek, hall­gatom a zenét és közben gon­dolkozom. Hétfőn például egy igen fontos kérdésben vár tő­lem választ a főmérnök. Jó muzsikára nagyszerű ötleteim szoktak támadni! Engem a ze­ne serkent, termékenyít! — Termékenyítsen a... — morogta Kovács Pista, s mér­gesen berúgta a motort. Így telt el a délelőtt. Mindig akadt egy-egy régi cimbora, kíváncsi ismerős. Tetszett Jós­kának a közönség, a szereplés. A cukrászdában felhörpintett egy duplát fél rummal. Egyút­tal bemutatót tartott, hogyan kell jó kávét főzni. Délután otthon beszélgetett, majd kicsípte magát és bal vál­lára kölnit locsolt. Előrelátás­ból, figyelmességből, tervsze­rűen. Szívesen, és ne hiába hajtsák oda a lányok tánc köz­ben a fejüket. Még egy utolsó ellenőrzés a konyhatükörben, s indult a bálba. Határozottan jól érezte ma­gát. Új, csúsztató lépésekre ta­nította a lányokat és színésznő ismerőseiről mesélt. Az ajtónál levő kis csoport csendesen fi­gyelte. — Szépen táncol — állapította meg az igazgató. — Irgalmatlanul henceg — mondották többen. — Azt mondják, segédmun­kás egy építkezésnél — szólt közbe Kovács Pista. — Maltert hord. Patakiék látták, amikor fent voltak a vásáron. Itt meg a sofőrjéről mesél. Egymásra néztek a beszélge­tők és nem állhatták meg ne­vetés nélkül. Ami igaz, az igaz: Jóska egy kis lódításért nem megy a szomszédba. Élvezettel ugratja az ismerőseit. Kicsit maga is elhiszi a végén. Tizen­nyolc éves, bolondos kedvű fiú. Egyikük megjegyezte: — Elkelne itthon. Ügyes, mozgékony, nem buta. Kár ne­ki Pesten malterozni. Jobban járna. Meg mi ia. és versenyét is ajánlja a járá­si párt-vb. Éppen ezek az újabb feladatok is indokolják a szocialista brigádok vezetői­nek a közeli hetekben összehí­vandó újabb tanácskozását. A KISZ-szervezetek működé­sével kapcsolatban az a véle* meny alakult ki, hogy a jövő-! ben a tartalmi munkában k'ell nagyobb eredményt elérni. Szükséges, hogy a járási KISZ- b'zottságot társadalmi munká­sokkal erősítsék meg. A falusi KISZ-szervezetek helyzete megkívánja azt is, hogy a köz* ségi pártalapszervezetek haté-i konyábban támogassák az if-* júsági mozgalmat. Mint Gyön­gyöstarján és Detk példája mutatja, ez a támogatás ered­ménnyel jár, hiszen az előbb említett községekben az ifjú­sági tsz-brigádok haszivosan te« vékenykedtek a közös gazdaság jövedelmének fokozásában. Molnár Jenőnek, a gyöngyös si járási párt-vb titkárának javaslatára a végrehajtó bi­zottság megállapította, hogy mind a szakmaközi bizottság jelentése, mind a járási KISZ- bizottság tájékoztatója alkal­mas volt arra, hogy az adott kérdésekben elemző vita ala­kuljon ki, s megfelelő határo­zatokkal elősegíthessék a to­vábbi eredmények elérését. (gmf) son történt. Az első előadásra csak 35-en mentek el, a máso­dikon már 80 ember vett részt, ezt követően pedig 150—230 kö­zött ingadozott a hallgatók szá­ma. Végül is a tsz-akadémia első évfolyamát 231-en fejez­ték be. Az előbbihez hasonlóan ered­ményes volt az az akadémia, amit Gyöngyösorosziban szer­veztek meg a kertészetben dol­gozó nők részére. Ezeken az előadásokon rendszeresen 60 nő vett részt. % Közel négyezer hallgató vett Krészt tavaly a gyöngyösi járás­iban a megrendezett 59 tanfo­lyamon. Nyolc ezüstkalászos ^tanfolyam működött 320 rész­tvevővel. Kiemelkedett közülük hAbasár, Gyöngyöspata és Hal- 'rmajugra. Viszneken viszont a f-hallgatók száma 15-re csok­iként le. t Jelentős szerepet töltöttek be |a múlt oktatási évben a járás ^területén működő tsz-akadé- hniák. Fejlődésükre jellemző tmindaz, ami Gyöngyössolymo­59 tanfolyamon négyezer hallgató a gyöngyösi járásban szefüggő vonatkozásokat vet­ték figyelembe. Miután a tervvel összefüg­gésben egyes üzemeknél a kongresszusi felajánlás ala­csonynak bizonyult, a dolgo­zók újabb felajánlásokkal egé­szítették azt ki. A MÁV Kité­rőgyártó UV-nál a versennyel kapcsolatban nehézséget jelent az a körülmény, hogy még ma sem tudják, hogy a IV. ne­gyedévben mit gyártanak majd. A Vas- és Fémipari Vállalat esetében pedig az ön­tödei kapacitás lekötésének hiánya okozott bonyodalmat. Olyan furcsa helyzet alakult ki az előbbi ok miatt, hogy a ^vállalat ugyan teljesíti a ter- jmelés tonnatervét, de érték- tervét már nem tudja biztosí­tani, mivel néhány gyártmányt ^önköltségen alul kénytelen ér­tékesíteni. > A gyöngyösi járási párt-vb ►megvizsgálta a szocialista bri- jgádmozgalom jelenlegi sajátos­ságait is, de a további fejlődés >módját is megjelölte. A jövő­bben a szocialista műhely, tizem, gyár címért folyó ver­seny nyújt megfelelő keretet >az előbbre lépéshez, ha ennek ^feltételei már adva vannak va­lamelyik vállalatnál. Ugyanak- >kor a műszakiakból álló szo­cialista brigádok kialakítását Ekkor lépett be a terembei Varga Laci, kezében táskával.< A bátyját kereste. — Édesapám küldött — mond-\ ta és többen is hallhatták. —< Itt a csomagod, egyenest menj’l az állomásra. Azt üzeni, ne ke-* rülj a szeme elé, amíg a szá-< zast vissza nem adod, amit el-< loptál. Meg azt is mondta, hogy’i rendes ember a saját pénzén< fizet fröccsöt a komáknak. < Jóska nem vörösödött el,* nem jött zavarba. — Itt a pénz. Magam akar-j tam visszacsempészni — szólt* és szivarzsebéből elővette a] kérdéses százforintost. — Csakj azért kellett, hogy nagyobb le-< gyen az önbizalmam. Meg az-< tán, hogy lássák. Elővettem aj kasszánál, végül apróval vál- tottam blokkot. Sikere vőlt.< Kellett. Nahát. < Elköszönt, kezébe vette a< táskát és indult az állomásraA Mellette baktató öccsének adottj egy ezüst ötöst, hátba vágta ésí így búcsúzott tőle: j — Ha Török Sárit látod, szólj* neki, őszre hazajövök. Egyéb-* ként nem baj, ha elfelejted.5 Úgyis írok neki a héten. 1 Nagyot rúgott egy göröngybej és fütyörészni kezdett. Meg-* gyorsította lépéseit, mert a tá-< volból hallani lehetett a moz-* dony rekedtes sípolását. FAZEKAS TIBOR ] A SZÁZAS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents