Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-25 / 198. szám

4 NÉPŰJSÄG 1962. augusztus 25., szombat A minaretben Két idősebb férfi beszélget a minaret előtt. Az egyik gör­bebotjára támaszkodva, széles kézmozdulatokkal magyaráz: — Néztem az órát. Az a ma­gános fiatalember — mutat fel a minaret körkörös erkélyén kihajló, feltúrt ingujjú alakra — pontosan két perc alatt ért fel a sötét folyosón keresztül a tetőre. Egy fiatal, húsz év kö­rüli leány és fiú, kéz a kézben pedig már több mint öt perce elindultak, és még mindig nem látom őket az erkélyen. Hova lehettek? Nem értem! — mond­ja a szemüveges, hajlott hátú bácsi. — Nem érted? — kérdez visz- sza teljesen ősz hajú társa. — Látszik, hogy régen voltál fia­tal! (ti.) — AKTÍVAÉRTEKEZLE­TET tartott tegnap délelőtt kilenc órakor a KISZ egri já­rási bizottsága. Napirend: hogyan segítik, és segítsék a KISZ-aktívák a községi ifjú­sági szervezetek munkáját. — MEGKEZDTÉK a kiállí­tási anyagok szállítását me­gyénk termelőszövetkezetei a 64. Országos Mezőgazdasági Ki­állításra. Az állatok, gabona­félék, népművészeti tárgyak már útra keltek, a hét végén pedig a kertészeti termékek és gyümölcsfélék szállítására is sor kerül. — PU 20-AS önjáró, önfel­szedő szovjet gyártmányú seprőgépet kap az Egri Vá­rosgondozási Vállalat. Ezzel a géppel gyorsabban és por­mentesen lehet takarítani majd az utcákat. — ÖTVEN termelőszövetke­zeti könyvelő vizsgázott a hé­ten Gyöngyösön kettős könyv­vitelből. — VASÁRNAP, augusztus 26-án reggel 8,30 órakor Bu­dapestről IBUSZ különvonat érkezik, 700 fővel. A kirándu­lók este fél 8 órakor indulnak vissza Budapestre. — A MEGYE termelőszövet­kezeteinek 1963. évi termelési irányszámait tárgyalták meg tegnap Egerben a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága és a megyei tanács mezőgazdasági osztálya. — TIZENNÉGY szocialista brigád dolgozik az Egercsehi Bányaüzemben s a hozzá tar­tozó szarvaskői szénbányá­ban. 11 brigád a cím, illetve az oklevél birtokosa, három brigád pedig jelenleg a szo­cialista cím eléréséért dol­gozik. Nemcsak a filmlexikonok, hanem az én memóriám is nyil­vántartja azt a közismert tényt, hogy a franciák szeretik filmre vinni Dumas romanti­káját, a hatásos és — úgy lát­szik — elnyűhetetlen történe­tet, ami XIII. Lajos korában játszódik le, illetve játszódha­tott le. D’Artagnan és a három testőr, Athos, Porthos és Ara­mis hősiessége, fenegyereksé- ge, királyhűsége, haláltmegve- tő bátorsága Dumas tollán le­gendává bővül, mert az író ko­rában csak végletek és csodás fordulatok hatottak. Gyermek­kori olvasmányaink közé tar­tózott a kalandos regény, lát­ványos film volt többször már ez a história, mert mindig ta­láltak valami érdekeset, meg­filmesíteni valót a franciák a három testőr viszontagságai­ban. A film életrekelti a kalando­kat. Kitűnő felvételek ismerte­tik a játék színhelysorozatát, gyönyörű kastélyok, kolosto­rok, királyi termek és királyi ruhák, érdekes arcélek hozzák közelebb a kort, amikor a sze­relmes Buckingham herceg életével lakolt egy kalandos és ki nem élt szerelemért, a mé­regkeverő és a francia nagyha­talmi állást féltő Richelieu miatt. A francia királynő érzé­sei irányító erőként kavarog­nak a háttérben, míg a sakk­játék igazi és hősi figurái a fel­ségek akaratát és a felségek el­lenlábasainak cselszövéseit végrehajtó fiatalok: szerelmes y bq; Francia film ZUJA még akkor is, amikor D’Artag­rad el. Sok verekedés karddal és kard nélkül, támadás és el­lentámadás, árulások és csel­szövések olyan kavalkádja zaj­lik le alig másfél óra alatt a filmvásznon, amit még egy amerikai verekedés film is megirigyelhetne. Ez a mozgal­masság, a tempónak ez a fel­erősített ritmusa érzékelteti, hogy a film rendezője és egy­ben a forgatókönyvírásban is részes Bemard Bordeire ho­gyan fordította le a múlt szá­zadi romantikát a mai embe­rek nyelvére. Merészségben és az ötletek gyors pergetésében csaknem egy mese-történet va­lószínűségéig eljut a rendező. Mindenütt hű szövetségese az operatőr, Bemard Thirard, aki képeivel meglepi a nézőt. Fel­vételei hatásosak. Kitűnően használja a szélesvásznú film adottságait. Parádésan vonul­tatja lovagjait, s a tömegeket a színen. D’Artagnan. rokonszenves fi­guráját Gerard Barray alakít­ja. A hurokrakerült, rokonszen­ves nőcsábász és a mindenre elszánt lovag vegyülete, aki le­leményességgel, de igen sok­szor karddal vágja ki magát. Miiéne Demongeot Miladyje rideg, szenvtelen, kegyetlen, nant a testével akarja behálóz­ni: új jellemábrázolási oldalról ismertük meg a kitűnő mű­vésznőt. Perrette Pradier fiús­arca Constance szerepében megnyerő, párharca a Roche- fortot alakító Guy Delorme- mal emlékezetes. A három testőrt alakító Georges Descri- eres, Bemard Woringer, Jacques Tója nevét ide kell ír­nunk, ha nem is sokrétű jelle­mek, de a kor levegőjét hoz­zák. A filmnek egyik nagy tanul­sága számunkra: a cselekmény mozgalmassága, a merész ötle­tek pergőtüze magávalragadja a nézőt, s bár Dumas nem fest nagy történelmi freskót, s jel­lemei sem a realitás talajából nőttek ki, a történet és a film hatása nem marad el, mert nem glosszák kapnak itt cse- lekményi illusztrációt, hanem a cselekmény száguld a kitű­zött cél felé. Glosszák nélkül Mégis gyűlöljük Richelieut, Rochefortot és szívünkbe fo­gadjuk a túljóvá rajzolt D’Ar- tagnant, Constancet és a test­őröket. A film hamisítatlanul jó nyá­ri szórakozás. Farkas András 1962. AUGUSZTUS 25., SZOMBAT: LAJOS 95 évvel ezelőtt, 1867. augusz­tus 25-én halt meg MICHAEL FARADAY angol fizikus és ké­mikus. Számos felfedezése kö­zül a legfontosabbak az elekt­romos indukció, az öninduk­ció. az elektrolízis, a diamág- nesség és a fény polarizáció­jának (sarkításának) felfedezé­se. Mint kémikusnak jelentős sikere volt, hogy 1825-ben ő állított elő első ízben benzolt. Faraday legnagyobb érdeme az elektromágnesség fontosságá­nak felismerése volt, mely ké­sőbb a villamosgépek kialakí­tásának az alapja lett. Augusztus 25-e URUGUAY függetlenségi napja. A Jósé Ger- vasio Artigas vezetése alatt vívott szabadságharcban először a spanyol, majd a portugál gyarmatosítókat űzték ki az országból és 1825-ben e napon vált függetlenné Uruguay. 140 évvel ezelőtt, 1822-ben e napon halt meg WILLIAM Michael Faraday HIRSCHEL, német származású angol csillagász, aki 1781-ben saját szerkesztésű teleszkópja segítségével az Uranus bolygót és ennek két holdját, 1789-ben a Saturnus két, gyűrűjén belüli holdját felfedezte. Megfigyelte, hogy Naprendszerünk a Herkules csillagkép irányába állandóan mozog; a kettős csillagokra, a csil- laghalmazatokra és a csillagászati ködökre vonatkozó megfigye­lései jelentősen járultak hozzá a Tejútrendszer felderítéséhez. 195 évvel ezelőtt, 1767-ben ezen a napon született LOUIS SAINT-JUSTE, a francia forradalom egyik vezető jakobinüs tagja, szenvedélyes tollú publicista. Jelentősek a forradalom vé­delmében megjelent írásai. 125 évvel ezelőtt, 1837-ben ezen a napon született JURÁNYI LAJOS természettudós, aki a korszerű növénysejt- és szövettani ismereteket hazánkban elterjesztette. Kutatásai úttörő jellegűek a moszatok, harasztfélék, a növények ivarsejtjei és spórái fej­lődését illetően. flz új tanév feladatainak megvalósításáról tárgyaltak a járási, városi igazgatói értekezleteken asszonyok és férfiak, akik el­szántan küzdenek hűn szolgált eszményeikért. A most bemutatott film moz­galmasságával, a rohanó tem­póval hangsúlyozottan kíván hatni. Az eredmény nem ma­EGRI VÖRÖS CSILLAG Milady bosszúja EGRI BRODY A bíró EGRI KERTMOZI Legénylakás GYÖNGYÖSI PUSKIN Aki átmegy a falon GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A kalandor HATVANI VÖRÖS CSILLAG Legenda a vonaton HATVANI KOSSUTH A kétéltű ember HEVES Kenyér, szerelem; Andalúzia PÉTERVASARA Nem ér a nevem FÜZESABONY Mindenki ártatlan Az elmúlt két napon minden járásban és városban megtar­tották a művelődésügyi osztá­lyok vezetői az igazgatói érte­kezleteket, amelyen az elvi iránymutatás mellett gyakor­lati utasításokkal is ellátták az táltalános iskolák igazgatóit, igazgatóhelyetteseit. Tegnap Eger város igazga­tóinak értekezletén Dargai La­jos, a művelődésügyi osztály vezetője előszavában értékelte az elmúlt esztendő oktató­nevelő munkáját. A fordulat évének nevezte az 1961—62-es tanévet és megállapította, hogy a város nevelői a nagy kérdé­seken túl, elméleti síkon is egyre több dologban értenek egyet az irányító vezetéssel. Ennek egyik eredménye, hogy sokat javult a tanulmányi át­lag, liberalizmus nélkül 0,2-vel emelkedett Különösen örven­detes a kültelki iskolák jó irányba változott, akár a mu­lasztási átlagot, akár a tanul­mányi átlagot véve figyelembe. Nagy fejlődést jelentett az el­múlt év a világnézeti nevelés terén is. Ezzel kapcsolatos a nevelők rendszeres ideológiai képzése, s az úttörőcsapatok­ban folyó jó munka. Majd a következő évi fel­adatokról szólva, elmondotta, hogy Eger iskoláiban a cigány- tanulók ügye több mint peda­gógiai kérdés, társadalmi ügy, amelynek megváltoztatásáért az igazgatók és a nevelőtestü­let sokat tehet. — Növelni kell az oktató­nevelő munka színvonalát, el kell tűnni az iskolákból a szá­raz oktató-óráknak, helyette élménytadó tananyag átadásá­ra van szükség — mondotta a többi között —, fokozni kell az igényt, hogy a gyermek az is­kolában tanulja meg az anyag lényegét, s a házi feladat meg­szervezésénél arra kell töre­kedni, hogy a gyakorlatban hasznosítsa a tanuló iskolában szerzett tudását. Kísérletező módszereket kell meghonosítani az iskolában, mert ez reform-feladat. Fel kell számolni a tanulók passzivitá­sát és el kell érni, hogy az óra munkájában cselekvőén vegye­nek részt. A gyakorlati okta­tásban mutatkozó hiánydssá- gokra az év végén rendezett kiállítás szemléltetően felhívta a figyelmet. Jobban kell kap­csolódni a tárgyaknak egymás­hoz és a gyakorlathoz, éppen ezért fejleszteni kell a műhely ellátottságot, s szervezettebbé kell tenni az ott folyó munkát. Igénybe kell venni a szülők ál­tal felajánlott társadalmi mun­kát, hogy minél több, minél jobb, minél korszerűbben fel­szerelt műhely szolgálja az is­kola és az élet kapcsolatát. A továbbiakban arról be­szélt, hogy az iskolákban fo­kozni kell a takarékossági mozgalmat, ebbe cselekvőén be kell vonni a szülőket, mert a gyermek az iskola és a szülői ház segítségével, azok útmuta­tása alapján tanul meg takaré­kosan bánni a rábízott pénzzel. A szülői munkaközösségek és az iskola szorosabb kapcsolatá­ról szólva, kifejtette, hogy eb­ben az évben szakosítani fog­ják a szülők iskoláinak előadá­sait, külön foglalkozva az első osztályosok, a nyolcadik osztá­lyosok sajátos problémáival. Konkrét előadásokat kell tar­tani, amelyek minden szülőt érdekelnek. Fontos dolog, hogy már az év elején kiépítsék az iskolák kapcsolataikat a hozzá­juk közel eső üzentekkel; ter­melőszövetkezetekkel, az ott dolgozó szülők részére pedagó­giai tárgyú előadásokat tartsa­nak, viszont kérjék meg arra az üzemieket, előadásaikkal le­gyenek a szülők és gyermekek segítségére a pályaválasztás nagy gondjában. Az úttörőmozgalom jelentő­ségéről is beszélt. Elmondotta, hogy a szakköröket a mozga­lom keretébe utalták, így az úttörő-szervezet és az iskola között hidat jelentenek, s egy­ségessé teszik a nevelomunkát. Az általános műveltség foko­zása érdekében a művelődés- ügyi osztály megállapodást kö­tött a moziüzemi vállalattal, a helyi' színházzal, az Állami Bábszínházzal és a Filharmó­niával és ezek a szervek gyer­mekelőadásokat rendeznek az iskolák számára, tervszerű se­gítséget nyújtva a nevelési és oktatási célok megvalósításá­ban. Végül elmondotta, hogy az iskola igazgatója politikai és pedagógiai tényező, ezért irá­nyító munkájában a központi irányelvek alapján teljes jog­körrel és felelősséggel jár él. 40. Villanásnyi látomás volt az egész. A hármas számú felvevőab­laknál váltás következeit. Az orvos volt az utolsó ügyfél. A postaalkalmazott összehúzta utána a kisablakon a zöld füg­gönyt és hozzáfogott a rovatok összesítéséhez. Zsuzsa meg­kapaszkodott, hogy el ne es­sék. Arca elsápadt, falfehér lett. Forogni kezdett vele a terem, reszketett félelmében és rémülten ismételgette: — Lehetetlen! Lehetetlen! Dehát az orvos volt! Felis­merte! Nem képzelődés, hiszen ezt az arcot örökre emlékeze­tébe véste az annakidején ki­állt fájdalom. Felismeri millió ember között is. Bőrzőngott: Idegen szagok támadtak fel benne, összefüggéstelen hango­kat vélt felismerni zakatoló agyában, fülében, beteges kép­lete orvosi rendelővé változ­atta a postahivatalt. A fehér falak mellett üvegszekrények álltak, bennük csillogó műsze­rek, mindenfelé nyomasztó éterszag terjeng, föléje az or­vos hajol, magyarul beszél hozzá, gyakran leveszi a szem­üvegét és gyakran törülgeti iz­zadó homlokát. — Egy kicsit fájni fog.. 1 kibírja... Ügy... ne szorítsa össze a lábát... várjon... ne ordítozzon... még hozzá sem fogtam... Igen. Ezt az orvost jól az emlékezetébe véste, a hangot és a mozdulatokat is, csak a nevét nem tudja. Azt nem kérdezte meg sohasem. — Lehetetlen! Lehetetlen!... Világosan emlékszik: az or­vos arról beszélt néki, hogy Bécsbe megy, állást kapott egy kórházban, s hogy éppen azért nem tartozik a műtétért sem­mivel, mert ezt az állást Vég­eredményben neki köszönheti. — Miért jött hát vissza? Belül, titokban a lelke íné? lyén mindig hálát érzett az or­vos iránt, de ez a váratlan megjelenés... most... ami- •kor ő, meg János... Most, amikor lassacskán már kigyó­gyult rossz álmaiból. Éjszakánként gyakran hány­kolódott álmatlanul az ágyon. Nem hagyta aludni a nagy ti­tok. Mi lesz, ha a mama és István öccse megtudja? Mi történik, ha az a titok, amely úgy is örökké nyomni fogja a léikét; valahogy kipattan? Megvetik, kigúnyolják, ha megtudják, hogy néki ... gye­reke lett volna. Akkor nyugo­dott meg, amikor hallotta, hogy a hűtlen szerető mégsem hajózott ki Amerikába. Rá­szedték őket. Az a fiatalokból álló társaság, akikkel elment, a francia idegenlégiónál kö­tött ki és gyermeke apját Sidi bel Abbesban szökés miatt ki­végezték ... Arra gondolt, az egyik ember magával vitte a titkot. A másik meg Bécsiben van valahol.. i Ezért sápadt el annyira, amikor megpillantotta az or­vost, — Telefonhoz kérnék! — ki­áltották, a kagylót nyújtva fe­léje. Rogyadozó léptekkel indult el, szédült, kábán zúgott a fe­je. Reszkető kézzel szorította füléhez a hallgatót. János ke­reste. — Látlak ma este? — Nem... nem... ne várj! Ma este nem mehetek... — Miért? Már nem sze­retsz? — De! János, az istenért, ma ne. Nem érzem jól ma­gam. — Beteg vagy? Meglátogat­lak. Mit vihetek? — Ma ne... nagyon kérlek, ne gyere... — Zsuzsa! Nem tudott válaszolni. Ide­gesen rakta helyére a beszé­lőt. Két perc múlva újra csen­gett a telefon. — Te vagy, Zsuzsa? — Igen. Ne haragudj..' i Majd holnap, vagy holnapután megmagyarázom. — Csak azt akarom monda­ni, hogy rosszul esett. Mivel érdemeltem ezt ki tőled? — János!... De most a vonal másik vé­gén kattant a készülék. Lerak­ták a kagylót. Riadt tekintet­tel meredt a telefonra, torkát sírás szorongatta. Gyorsan tárcsázta a rendőrség számát. — Hallgass meg, Jánosi.; — Te nem hallgattál meg. Leraktad a kagylót, nem ad­tál magyarázatot. Most... jobb, ha nem beszélünk. Ismét kattant a készülék. Zsuzsa kirohant a terem­ből, végigszaladt a hosszú ösz- szekötő folyosón, bezárkózott a mosdóba és keservesen zo­kogott: ' Mikor jól kisírta magát, megkönyebbült, • és feléledt benne a reménynek egy pará­nyi szikrája. Hátha az orvos csak látogatóban járt Erdősla­kon. Átutazott a városon és nem találkoznak többet. Vagy, vagy ha találkoznak; nem ismerné meg. De jó volna eb­ben bizonyosnak lenni! Visszasietett a hármos szá­mú ablakhoz. — Erzsikém, készen vagy már a rovatolással? — Pár perc múlva készen leszek. Zsuzsa zavarban volt. Nem tudta, hogyan térjen rá észre­vétlenül és fel­tűnés nélkül tit, kos céljára: hogy valami úton-módan megtudja leg­alább a nevét az orvosnak... Hiszen, ha nem is sokat nyer vele, némiképp közelebb viszi a megoldáshoz: most az volt a fő kérdés, hogy a váratlanul fel­bukkanó orvos Erdőslakon la­kik-e, vagy sem? Talán.., egyszer majd felkeresi és megkéri S2K- pen... — Mi volt az utolsó tételed? — Egy távirat Budapestre. Az adminisztrátornő a töltő­tollal írott távirati blankettá­ra mutatott, amely ott állt előtte az íróasztalon. — Még nem adtam fel... (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents