Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-25 / 198. szám

2

NÉPÚJSÁG

1962. augusztus 26., szombat

Az első nyilatkozatok az ötödik és hatodik számú szovjet űrhajóról

Megalakult a „kozmovízió" — Moszkvai űrmozaik

MOSZKVA. Az MTI moszkvai tudósítója írja:

Amíg a tudósok az első kozmikus kötelékrepülés rengeteg adatának értékelésén dolgoznak, Moszkvában még változatlanul, minden beszélgetés legfőbb témája Nyíkolajev és Popovics „világkörüli útja”. A lapokban újabb cikkek, képek taglalják a több napos „nagy kaland” egy-egy részletét, a rádió és a televízió sok adásban tér vissza a négy nap eseményeire,, ismét közvetítik a világűrből kapott televíziós képsort.

A kozmovízió

A moszkvai televízió ünnepi adásán, amelyen mind a négy szovjet űrhajós részt vett, átnyújtották Nyikolajevnek és Popovicsnak a kozmovízió első riporteri igazolványait. Ez az igazolvány — az átnyújtási ceremónia derűs, tréfálkozó hangulata ellenére is — igen figyelemre méltó tényt tükröz: a világűrből közvetített első nyilvános televíziós adás szereplőit köszöntötte a moszkvai televízió. Az adás során egyébként igen sok érdekes részletkérdés került szóba. Nyikolajev Őrnagy például, amikor részletesen beszámolt a felbocsátás és az űrrepülés apróbb-nagyobb mozzanatairól, elmondotta, hogy a földi megfigyelő és szputnyik- követő állomások rádió-telefon üzeneteiben sok barátjának a hangját felismerte. Itt Nyikolajev kimondta a jövő egyik űrhajósának teljes nevét is:

— A hangokat olyan jól felismertem, hogy az egyik állomás üzenetének vétele után így feleltem: „Hallom a hangod, te vagy az Iván!”, ugyanis jó barátom Iván Anyikejev űrhajósjelölt beszélt velem a földről.

Az adás minden nézője jól megjegyezte magának ezt a nevet. Nemsokára eljön az a nap, amikor ez az egyszerű orosz név jelenik meg a világlapok első oldalain.

Az adás közben egyébként a televízió főriportere, Jurlj Fokin, felolvasott egy postán érkezett kérdést:

— Popovics elvtárs! Egy 70 éves istenhivő asszony, Malikova kérdezi: látta-e ott fenn a magasban az úristent!?

Popovics elmosolyodott és így válaszolt:

i— Bizony láttam! öt kilométerre volt tőlem. Meg is kérdeztem, hogy hívják, de azt mondta, hogy Andrijan Nyikolajev a neve.

A televíziós adásban nem hangzott el semmiféle „szenzációs” bejelentés. Egyetlen új mozzanat került szóba: Popovics közölte, hogy eddig a szovjet űrrepülők nem választottak a 65. szélességi foknál északabbra fekvő pályát, a jövőben azonban ezt a területet is „berepülik”, a következő űrutazások egyikében már a Sarkkör felett is elhúzódik a szovjet űrrakéta pályája.

Az ötödik és a hatodik . ..

A pénteki Pravda megkezdte Nyikolajev és Popovics jegyzeteinek közlését, két ismert újságíró, Borzenko és Gyenyi- szov irodalmi feldolgozásában. Az „űrikrek” elmondják, hogy a Vosztok 3. és a Vosztok 4. felbocsátásakor a kozmodromon, az űrrepülőtéren ott volt az űrhajók főkonstruktőre, „akinek nevét az ország . legnagyobb nevei között halljuk emlegetni, akiről könyveiket írnak és filmeket készítenek majd". Ott volt a felbocsátáskor az űrhajózás elméleti főszakértője ée mindkét alkalommal eljöttek a készenlétben álló űrhajósjelöltek, akiknek neve és életrajza ma még titok.

Mit ír a Pravdában Nyikolajev és Popovics

az 5. és 6. űrhajósról ?

„Mindkét jelölt remek pilóta, sőt, egyikük mérnök is. Ok is, akárcsak mi magunk, különböző jellemű és arculatú,

egymásra alig hasonlító emberek, de igen sok közös vonás van az életrajzukban, szokásaikban, életfelfogásukban egyaránt. Mindketten igen jó sportólók, szeretik a művészetet, rajongnak a technikáért, sokat olvasnak. Céltudatos, erösakaratú fiatalemberek, akikre mindenben támaszkodni lehet. Nyikolajev helyettese a maga vidámságával, a csat- tanós szavakra és a jó tréfákra való hajlamával inkább Pavel Popovicsra emlékeztet, Popovics másodpilótája pedig inkább a Vosztok 3. parancsnokára hasonlít, mert nyugodt, higgadt, éppen úgy beszél és figyel, mint Nyikolajev. Még tanúi leszünk annak, amikor teljesen kibontakozik jellemük és tehetségük, de már most is állíthatjuk, hogy az 5. és 6. számú űrhajós két remek legény, kettő a sok közül, akik készek bátran harcrakelni a világűr térségeinek meghódításáért.”

MOZAIK

Természetes, hogy Moszkvában „nemhivatalos” legendák is szájról szájra járnak Nyiko- Jajev és Popovics életéről, sorsáról. Van, aki tudni véli, hogy Popovics középiskolás korában tériszonnyal küzdött és tudatosan szoktatta magát a mélység és magasság szeretetéhez, mások azt állítják, hogy ő lett vol- na az első űrhajós Gagarin helyett, ha éppen 1961. áprilisának első napjaiban nem lett volna súlyos fogfájása ... Ezek a hírek teljesen ellenőrizhetetlenek, akárcsak a többi kedves apróság, ami ilyenkor mindig elterjed a hirtelen népszerűvé vált emberekről.

A fáma szerint Nyikolajev — aki tudvalevőleg ma is nőtlen

— évekig udvarolt egy igen szép moszkvai lánynak. Foglalkozására való tekintettel azonban gyakran el kellett utaznia, kisebb-nagyobb időre, s hiába kérdezősködött a lány, Nyikolajev semmitmondó válaszokat adott, hiszen nem árulhatta el az űrrepüléssel kapcsolatos államtitkokat. Végtilis a meny- asszonyjélölt megúnta a sok rejtélyes vidéki utat és három hónappal a Vosztok 4. felbocsátása előtt máshoz ment férjhez.

Akár igaz a hír, akán nem,

— ezt a lányt ma senkisem irigyli... (MTI)

A genfi leszerelési értekezlet pénteki ülése

GENF (MTI): Pénteken délelőtt tartotta Genfben 74. plenáris ülését a tizenhéthatalmi leszerelési értekezlet.

Az ülés megnyitása után Kuznyecov szovjet és Dean amerikai küldött — az értekezlet két társelnöke — beszámolt azokról a tanácskozásokról, amelyeket az elmúlt napokban a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetésének kérdéséről folytattak. Az amerikai küldött elutasította azt a szovjet javaslatot, hogy a háromhatalmi nukleár s albizottság haladéktalanul kezdje meg a munkát a nyolc el nem kötelezett ország emlékiratán alapuló szerződés megkötése érdekében. Elutasította azt a szovjet javaslatot is, hogy vonják be India és az Egyesült Arab Köztársaság képviselőjét a két társelnök tanácskozásaiba.

A Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselőiből álló nukleáris albizottság a jövő héten — előreláthatólag kedden — újabb ülést tart.

A plenáris ülésen ezután Kuznyecov külügyminiszfcer- helyettes, a szovjet küldöttség vezetője mondott beszédet. Rámutatott: a nyugati hatalmak képviselői megpróbálták, hogy a leszerelés első szakaszáról

megindult vitát mellékvágányra tereljék, s a leglényegesebb kérdés, az atomháború veszélyének elhárítása helyett részletkérdésekre irányítsák a figyelmet.

A szovjet küldött a továbbiakban hangoztatta: az atomháború veszélyének egyetlen, valóban hatásos elhárítása az, ha már a leszerelés első szakaszában maradék nélkül megsemmisítik a nukleáris fegyverek célbajuttatásához szükséges összes eszközöket. Cáfolta, hogy a Szovjetunió ezzel egyoldalú katonai előnyt akarna magának biztosítani, hiszen ez a rendelkezés, éppen ellenkezőleg, a Nyugat számára lenne előnyös, mert a Szovjetunió lemondana a globális és az interkontinentális rakéták terén kialakult fölényéről.

Kuznyecov hangsúlyozta, az az amerikai javaslat, hogy a leszerelés első szakaszában az atomfegyverhordozók mindössze 30 százalékát semmisítsék meg, már csak azért sem szolgálhat' tárgyalási alapul, mert a nyugati hatalmak nem akarják a külföldi katonai támaszpontok felszámolását és nem hajlandók külországokból hazarendelni csapataikat.

Az ellenőrzés kérdéséről szólva a szovjet küldött rámutatott, a nyugati hatalmak

arra törekednek, hogy ezt a

problémát a politikai valóságtól elszigetelten kezeljék.

A Szovjetunió — folytatta — szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett javasolja a leszerelés végrehajtását, nem egyezhet bele azonban abba, hogy az ellenőrzési intézkedésekkel kémkedés céljából visszaéljenek. Az úgynevezett övezetenkénti ellenőrzés amerikai javaslata nem a leszerelés, hanem a fegyverzetek ellenőrzését célozza és megvalósítása a kémkedés törvényesí- tését jelentené.

Kuznyecov befejezésül megállapította, hogy az értekezlet mind ez ideig nem jutott előbbre a leszerelés első szakaszával kapcsolatban felmerülő legfontosabb problémák megvitatásában. A szovjet küldött reményét fejezte ki, hogy a nyugati hatalmak módosítják álláspontjukat és a haladás érdekében konstruktív magatartást tanúsítanak a leszerelés problémáival kapcsolatban.

Naszkowski külügyminiszterhelyettes, a lengyel küldöttség vezetője az atomfegyverek elterjedésének veszélyéről beszélt.

A leszerelési értekezlet hétfőn délelőtt tartja következő plenáris ülését. (MTI)

flz „ami go home felhangzott Nyugat-Berlinben

Willy Brandi sajtóértekealete

BERLIN (MTI): Az MTI berlini tudósítója, Merly István jelenti:

Bonn és Nyugat-Berlin közös lélektani hadviselése taktikát változtatott. A sajtó, a rádió és a televízió pénteken „megváltoztatta a céltáblát” és már nem a Német Demokratikus Köztársaság, hanem a Szovjetunió ellen összpontosította az össztüzet.

Pénteken Nyugat-Berlinben már valamennyi lap a Szovjetunió ellen igyekezett hangulatot teremteni. „Minden következményért Moszkvát terheli a felelősség” — hangzik a Der Tagesspiegel-nek — az egész sajtóra jellemző — tő címe.

Külföldi megfigyelők arra következtetnek, hogy a Bonnból irányított propaganda most ilymódon akarja „kiengesztelni” az amerikaiakat. A hót folyamán több ízben is hírt adtunk arról, hogy a Nyugat- Berlinben szervezett zavargások során amerikaellenes akciókra is sor került. Kezdetben

— mint ismeretes — Willy Brandt polgármester és felesége is részt vettek az NDK-elle- nes tüntetéseken. Brandt több ízben beszélt a felhecceit tömeghez, követelve: „a határfalnak el kell tűnnie”. Több alkalommal pedig megdicsérte „a bátor fiatalokat”, akik ezt kiáltották feléje: „Willy, fegyverekre van szükségünk!”

Amikor a tüntetések már anarchiává fajultak és pogromhangulat lett úrrá, a tömegben egyre sűrűbben lehetett hallani az „ami, go home!” követelést, amit az amerikaiak — a nyugati sajtóhangok szerint — „nagyonis mellreszívtak”.

Jacob Javíts és Hubert Humphrey amerikai szenátorok mindezekért a hangokért Willy Brandtot tették felelőssé és követelték a bonni kormánytól, hogy világosan adja Brandt értésére: az amerikaiak nem fogják megengedni, hogy miatta kirobbanjon a háború.

Brandt Javits szenátorhoz küldött táviratában mosakodni igyekezett és azt állította, hogy a szenátort „tévesen informálták”.

Hogy miként vélekedik az Egyesült Államok közvéleménye, erről Marguerite Higgins amerikai újságírónő így számol be a Hamburgban megjelenő Die Welt pénteki számában:

„Washingtonban nem szokták nagyon komolyan venni az ,aml, go home’ tüntetéseket. Ha azonban Berlinben hallatnak ilyen hangokat, akkor ez már igenis tüskét jelent... Washingtonban mostanáig magától értetődő dolognak tartották, hogy Nyugat-Berlin lojális érzelmeket táplál Amerika iránt. Most azonban világossá vált, hogy nem így állnak a dolgok. Washington és Nyugat-Berlin viszonya soha többé nem lehet már olyan, mint ennek előtte volt.”

MOSZKVA (AP, Reuter, UPI) Szoboljev szovjet külügyminiszterhelyettes pénteken magához kérette a moszkvai amerikai nagykövetség ügyvivőjét és átnyújtotta neki a szovjet kormány jegyzékét — jelenti a moszkvai rádió. A jegyzék emlékeztet rá, hogy 1962. augusztus 13-án, 18-án, 19-én és 20-án Nyugat-Berlinben fasiszta elemek veszélyes provokációkat követtek el szovjet katonai személyek ellen, akik azért mentek át Nyugat-Berlinbe, hogy felváltsák az ottani szovjet háborús emlékmű őrségét, valamint a szovjet diplomáciai képviselet egyes tagjai ellen is. Ezek az incidensek az amerikai megszálló hatóságok cinkos elnézése mellett zajlottak le.

A nyugat-berlini fasiszta és revansista elemek ellenséges cselekményei miatt a Szovjetunió kormánya a leghatározottabban tiltakozik az Egyesült Államok kormányánál és szükA televízió műsora

ségesnek véli rámutatni, hogy;; hasonló provokációk megismét-.; lődése esetén sor kerül a szükséges lépésekre.

Mint ismeretes, a nyugat-; berlini csőcseléknek a jegyzék-' ben említett provokációs cselekményei Nyugat-Berlinnek; abban az övezetében történtek,< amely amerikai megszállás < alatt áll.

★

Mint nyugati hírügynökségek közük, pénteken délután a nyugat-berlini amerikai megszálló hatóságok a csütörtöki naphoz hasonlóan, ismét feltartóztattak három szovjet katonai járművet. A friedrich- strassei átkelőhelyen amerikai gépkocsi elállta három szovjet katonai gépkocsi útját, amely őrséget szállított a nyugat-berlini szovjet háborús emlékműhöz. A szovjet járműveket később útjukra engedték, de a szokásokkal ellentétben, amerikai katonai gépkocsik kíséretében.

(MTI)

Idő járásjelentés

Várható időjárás szombat estig: nyugatról kelet felé gyorsan vonuló, változó mennyiségű felhőzet. Több felé esővel, egy-két helyen zivatarral.

Élénk, helyenként erős délnyugati, nyugati szél. A nappali felmelegedés elsősorban északnyugaton valamivel gyengébb lesz. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 12—16 legmagasabb nappali hőmér. séklet általában 22—26 fok kö-; zött, délkeleten 26 fok felett.

(MTI) :

Apróságok — Moszkvából

Kint jártam Moszkvában. Távol áll tőlem, hogy most, az olvasó számára, ki tudja hányadszor, felfedezzem a várost. Annál is inkább, hiszen mindössze néhány napot töl- •töttem itt. Hogy mégis valami ütiélményszerűséget próbálok írni, annak több oka van. Jósorsom akkor vezérelt a Szovjetunió fővárosába, amikor a ;két szovjet ember éppen ostromolta az eget. Ez volna az egyik ok. A másik és a többi ;ok az, ami ily rövid idő alatt ■is élményekben gazdaggá teszi laz embert.

fiijevben

A bevezetőben, rosszul, hogy ;úgy mondjam, pongyolán fogalmaztam. Augusztus 12-én, vasárnap reggel érkeztem Kijevbe, s akkor már mindenki tudta, csak én nem, hogy a Vosztok 3. és a Vosztok 4. odafenn van. Az éjszakát vonaton töltöttem, valamennyire érthető hát az elmaradottságom.

A színházi szállóban hallottam meg a hírt. Kimentem a szállóból, s elindultam toronyiránt — felfedezni magamnak a várost. Kijevről csak annyit, hogy szép, otthonos, hogy nekem jobban tetszett, mint Moszkva. Történelmi levegő, büszke, égretörő házakból épített, modern sugárutak, s zöld mindenütt, csupa zöld a város. Legtöbb utcában négysoros fa lombja enyhíti a milliós város 35 fokos, forró leheletét.

Az emberek tetszettek, s útközben megbámultam mindent,

15,00:

19,00:

19,15:

19,30:

21,00:

Közvetítés Lipcséből az úszó-, műugró- és vízilabda EB-ről.

Tv-híradó.

Hétről hétre... Tommy Steel, dzsessz-film.

Utána:

Plautus: Anphitruo. Zenés vígjáték. Közvetítés Szombathelyről. (Csak 18 éven felüli nézőinknek.)

A tv-híradó ismétlése. Hírek. (MTI)

ami szemem elé került. Egy hatalmas emlékműnél megálltam. A fáradtság egy padra ültetett. Az emlékmű mintegy 30—40 méter magas, fekete márványból készült obeliszk, a II. világháborúban hősi halált halt ukrán hősök emlékére állíttatott. Körülötte padok, a padokon mamák és a téren önfeledten játszó gyermekek.

Lám, micsoda szimbólum, gondoltam. A márványba vésett hősök nevének tulajdonosai, s a névtelenek, mind a 20 milüó azért hullatta vérét, hogy ezek a kis srácok itt ma békésen játszadozzanak. S fent Nyikolajev és Popsovics azért kering az űrben, hogy holnap és holnapután, és mindig ilyen tiszta és önfeledt legyen a gyermeki kacaj.

A Nap zenitjén állt, itt is utolért a pesti meleg. Tavaly éppen ilyen melegben indultam el kollégámmal Párizs felé. Nagy érdeklődéssel és jó szívvel megbámultuk a franciák fővárosát, s Párizst valóban csodálatosnak találtuk. Akkor is augusztus volt, s a párizsi terek padjain szintén a kedves francia mamák és nagymamák ültek. Kezükben kötés, vigyázó, őrző szemük pedig a homokban kacarászó csöppségeken.

Az idilli vasárnap délutánt egy rikkancs vászjósló, rekedt hangja törte meg. Vásároltunk egy lapot. Kommunista aknamunkáról, moszkvai machinációkról számoltak be, öklömnyi címek hirdették, hogy az amerikaiak több ezer katonát szállítanak Berlinbe — Kelet-Ber- lin lezárása miatt. S természetesen — jósolták — a háború elkerülhetetlen, máris a küszöbön van. Nyugtalan lettem. Még aznap mindenképpen haza akartam jönni. Dehát a program szerint nekünk még az este éppen ellenkező irányba, Bretagne-ba, a tenger partjára kellett utaznunk. Elmentünk Paramébe, s itt az Atlantióceán végtelensége valamelyest megnyugtatott.

Ülök a gyermekzsivajban, gondolataim is visszatértek Kijevbe. Azért a mi szenzációnk is nyugtalanít egy* kissé. Vajon részt tudok venni a moszkvai fogadáson? Mindenesetre pakolok és utazom Moszkvába.

4 vonaton

Már Csapnál is nagyon tetszett a dolog. Átszálltam a keskenyvágányú magyar szerelvényről (amely kilenc óra hosszat zötyögött Budapesttől idáig, a koromról nem beszélve) a szélesvágányú szovjet szerelvényre. Persze, az egymagában semmi. Dehát, aki már járt Moszkvában, tanú rá, hogy milyen romantikus, külön világ ez a vonat. Az egész szerelvény hálókocsikból áll, diesel-mozdony húzza — 80—100 kilométeres sebességgel.

A hálófülkében négyen vagyunk. Egy fiatal lány, partnere egy hasonló korú fiú, a szovjet alezredes és én. Villany, olvasólámpa, rádió, puha szőnyeg, tiszta, fehér ágy. Hárman

kimegyünk a folyosóra, a katona elkéri a sakkot a kalauznőtől, aki szintén ott lakik a kocsiban egy kis külön egyszemélyes fülkében. A tiszt hozzám szól, s én megállapítom magamról, hogy csodálatos nyelvérzékem lehet, mert azonnal megértettem, sakkozni invitál. Természetesen megvert. Hívott, igyunk sört, ezt is megértettem. De nem jutottunk el a sörig, mert az orosz vasutasnő kedvesen mosolyogva, elénk rakta a csáját.

Ezüst foglalatú, művészien cizellált csészékből iszom a jó orosz teát, s az ablakon át gyönyörködöm a Kárpátok égbenyúló ormaiban.

A vacsorát határozottan szép és elegáns étkezőkocsiban fogyasztjuk. Az étel, számomra már korántsem ilyen határozottan jó. Mi, magyarok meg vagyunk átkozva ezzel a sajátságos zamatú ételünkkel. Sehol a világon nem tudunk egy jó ízűt enni. Ilyesmiket gondolok, s közben olyan arcot vágok, mintha mannát ennék, pedig csupán birkahúst eszem — vajban sütve.

A vacsorát elköltöttük, í sört megittuk, s most a vonatfolyosón újra sakkozunk. A fiatalok már alszanak. Akad néhány kibic is, s ha rosszat lépek, éppúgy sziszegnek, mint otthon a magyar kiblcek.

Nagy beszélgetésben vagyunk. Számomra nincs múlt és jövő idő, nincs egyes és többes szám. nincs nő- és hímnem, s mégis értjük egymást.

A gyalogot kreszjaninnak (paraszt) mondom, a futót és a bástyát egyaránt oíficirnak, a lovast konyinak. ök sem nevetnek, mint ahogy én is jó

A Szovjetunió tiltakozó jegyzéke az Egyesült Államokhoz a nyugat-berlini provokációk miatt