Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-25 / 198. szám

2 NÉPÚJSÁG 1962. augusztus 26., szombat Az első nyilatkozatok az ötödik és hatodik számú szovjet űrhajóról Megalakult a „kozmovízió" — Moszkvai űrmozaik MOSZKVA. Az MTI moszkvai tudósítója írja: Amíg a tudósok az első kozmikus kötelékrepülés renge­teg adatának értékelésén dolgoznak, Moszkvában még vál­tozatlanul, minden beszélgetés legfőbb témája Nyíkolajev és Popovics „világkörüli útja”. A lapokban újabb cikkek, ké­pek taglalják a több napos „nagy kaland” egy-egy részletét, a rádió és a televízió sok adásban tér vissza a négy nap eseményeire,, ismét közvetítik a világűrből kapott televíziós képsort. A kozmovízió A moszkvai televízió ünnepi adásán, amelyen mind a négy szovjet űrhajós részt vett, át­nyújtották Nyikolajevnek és Popovicsnak a kozmovízió első riporteri igazolványait. Ez az igazolvány — az átnyújtási ceremónia derűs, tréfálkozó hangulata ellenére is — igen figyelemre méltó tényt tük­röz: a világűrből közvetített első nyilvános televíziós adás szereplőit köszöntötte a moszk­vai televízió. Az adás során egyébként igen sok érdekes részletkérdés került szóba. Nyikolajev Őrnagy például, amikor részletesen beszámolt a felbocsátás és az űrrepülés apróbb-nagyobb mozzanatai­ról, elmondotta, hogy a földi megfigyelő és szputnyik- követő állomások rádió-tele­fon üzeneteiben sok barátjá­nak a hangját felismerte. Itt Nyikolajev kimondta a jövő egyik űrhajósának teljes nevét is: — A hangokat olyan jól fel­ismertem, hogy az egyik állo­más üzenetének vétele után így feleltem: „Hallom a han­god, te vagy az Iván!”, ugyanis jó barátom Iván Anyikejev űrhajósjelölt be­szélt velem a földről. Az adás minden nézője jól megjegyezte magának ezt a nevet. Nemsokára eljön az a nap, amikor ez az egyszerű orosz név jelenik meg a vi­láglapok első oldalain. Az adás közben egyébként a televízió főriportere, Jurlj Fokin, felolvasott egy postán érkezett kérdést: — Popovics elvtárs! Egy 70 éves istenhivő asszony, Mali­kova kérdezi: látta-e ott fenn a magasban az úristent!? Popovics elmosolyodott és így válaszolt: i— Bizony láttam! öt kilo­méterre volt tőlem. Meg is kérdeztem, hogy hívják, de azt mondta, hogy Andrijan Nyikolajev a neve. A televíziós adásban nem hangzott el semmiféle „szen­zációs” bejelentés. Egyetlen új mozzanat került szóba: Popovics közölte, hogy eddig a szovjet űrrepülők nem vá­lasztottak a 65. szélességi fok­nál északabbra fekvő pályát, a jövőben azonban ezt a terü­letet is „berepülik”, a követ­kező űrutazások egyikében már a Sarkkör felett is elhú­zódik a szovjet űrrakéta pá­lyája. Az ötödik és a hatodik . .. A pénteki Pravda megkezd­te Nyikolajev és Popovics jegy­zeteinek közlését, két ismert újságíró, Borzenko és Gyenyi- szov irodalmi feldolgozásában. Az „űrikrek” elmondják, hogy a Vosztok 3. és a Vosztok 4. fel­bocsátásakor a kozmodromon, az űrrepülőtéren ott volt az űrhajók főkonstruktőre, „aki­nek nevét az ország . legna­gyobb nevei között halljuk em­legetni, akiről könyveiket írnak és filmeket készítenek majd". Ott volt a felbocsátáskor az űrhajózás elméleti főszakértő­je ée mindkét alkalommal el­jöttek a készenlétben álló űr­hajósjelöltek, akiknek neve és életrajza ma még titok. Mit ír a Pravdában Nyikolajev és Popovics az 5. és 6. űrhajósról ? „Mindkét jelölt remek piló­ta, sőt, egyikük mérnök is. Ok is, akárcsak mi magunk, kü­lönböző jellemű és arculatú, egymásra alig hasonlító embe­rek, de igen sok közös vonás van az életrajzukban, szoká­saikban, életfelfogásukban egy­aránt. Mindketten igen jó sportólók, szeretik a művésze­tet, rajongnak a technikáért, sokat olvasnak. Céltudatos, erösakaratú fiatalemberek, akikre mindenben támaszkod­ni lehet. Nyikolajev helyettese a maga vidámságával, a csat- tanós szavakra és a jó tréfák­ra való hajlamával inkább Pa­vel Popovicsra emlékeztet, Po­povics másodpilótája pedig inkább a Vosztok 3. parancsno­kára hasonlít, mert nyugodt, higgadt, éppen úgy beszél és figyel, mint Nyikolajev. Még tanúi leszünk annak, amikor teljesen kibontakozik jellemük és tehetségük, de már most is állíthatjuk, hogy az 5. és 6. szá­mú űrhajós két remek legény, kettő a sok közül, akik készek bátran harcrakelni a világűr térségeinek meghódításáért.” MOZAIK Természetes, hogy Moszkvá­ban „nemhivatalos” legendák is szájról szájra járnak Nyiko- Jajev és Popovics életéről, sor­sáról. Van, aki tudni véli, hogy Popovics középiskolás korában tériszonnyal küzdött és tudato­san szoktatta magát a mélység és magasság szeretetéhez, má­sok azt állítják, hogy ő lett vol- na az első űrhajós Gagarin helyett, ha éppen 1961. áprili­sának első napjaiban nem lett volna súlyos fogfájása ... Ezek a hírek teljesen ellenőrizhetet­lenek, akárcsak a többi kedves apróság, ami ilyenkor mindig elterjed a hirtelen népszerűvé vált emberekről. A fáma szerint Nyikolajev — aki tudvalevőleg ma is nőtlen — évekig udvarolt egy igen szép moszkvai lánynak. Foglal­kozására való tekintettel azon­ban gyakran el kellett utaznia, kisebb-nagyobb időre, s hiába kérdezősködött a lány, Nyiko­lajev semmitmondó válaszokat adott, hiszen nem árulhatta el az űrrepüléssel kapcsolatos ál­lamtitkokat. Végtilis a meny- asszonyjélölt megúnta a sok rejtélyes vidéki utat és három hónappal a Vosztok 4. felbocsá­tása előtt máshoz ment férj­hez. Akár igaz a hír, akán nem, — ezt a lányt ma senkisem irigyli... (MTI) A genfi leszerelési értekezlet pénteki ülése GENF (MTI): Pénteken dél­előtt tartotta Genfben 74. ple­náris ülését a tizenhéthatalmi leszerelési értekezlet. Az ülés megnyitása után Kuznyecov szovjet és Dean amerikai küldött — az érte­kezlet két társelnöke — beszá­molt azokról a tanácskozások­ról, amelyeket az elmúlt na­pokban a nukleáris fegyverkí­sérletek megszüntetésének kér­déséről folytattak. Az ameri­kai küldött elutasította azt a szovjet javaslatot, hogy a há­romhatalmi nukleár s albizott­ság haladéktalanul kezdje meg a munkát a nyolc el nem kö­telezett ország emlékiratán ala­puló szerződés megkötése ér­dekében. Elutasította azt a szovjet javaslatot is, hogy vonják be India és az Egyesült Arab Köztársaság képviselőjét a két társelnök tanácskozásai­ba. A Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselőiből álló nukleáris al­bizottság a jövő héten — elő­reláthatólag kedden — újabb ülést tart. A plenáris ülésen ezután Kuznyecov külügyminiszfcer- helyettes, a szovjet küldöttség vezetője mondott beszédet. Rá­mutatott: a nyugati hatalmak képviselői megpróbálták, hogy a leszerelés első szakaszáról megindult vitát mellékvágány­ra tereljék, s a leglényegesebb kérdés, az atomháború veszé­lyének elhárítása helyett rész­letkérdésekre irányítsák a fi­gyelmet. A szovjet küldött a továb­biakban hangoztatta: az atom­háború veszélyének egyetlen, valóban hatásos elhárítása az, ha már a leszerelés első sza­kaszában maradék nélkül megsemmisítik a nukleáris fegyverek célbajuttatásához szükséges összes eszközöket. Cáfolta, hogy a Szovjetunió ezzel egyoldalú katonai előnyt akarna magának biztosítani, hiszen ez a rendelkezés, ép­pen ellenkezőleg, a Nyugat számára lenne előnyös, mert a Szovjetunió lemondana a glo­bális és az interkontinentális rakéták terén kialakult fölé­nyéről. Kuznyecov hangsúlyozta, az az amerikai javaslat, hogy a leszerelés első szakaszában az atomfegyverhordozók mind­össze 30 százalékát semmisít­sék meg, már csak azért sem szolgálhat' tárgyalási alapul, mert a nyugati hatalmak nem akarják a külföldi katonai tá­maszpontok felszámolását és nem hajlandók külországokból hazarendelni csapataikat. Az ellenőrzés kérdéséről szólva a szovjet küldött rá­mutatott, a nyugati hatalmak arra törekednek, hogy ezt a problémát a politikai valóság­tól elszigetelten kezeljék. A Szovjetunió — folytatta — szigorú nemzetközi ellen­őrzés mellett javasolja a le­szerelés végrehajtását, nem egyezhet bele azonban abba, hogy az ellenőrzési intézke­désekkel kémkedés céljából visszaéljenek. Az úgynevezett övezetenkénti ellenőrzés ame­rikai javaslata nem a leszere­lés, hanem a fegyverzetek el­lenőrzését célozza és megvaló­sítása a kémkedés törvényesí- tését jelentené. Kuznyecov befejezésül meg­állapította, hogy az értekezlet mind ez ideig nem jutott előbbre a leszerelés első sza­kaszával kapcsolatban felme­rülő legfontosabb problémák megvitatásában. A szovjet küldött reményét fejezte ki, hogy a nyugati hatalmak mó­dosítják álláspontjukat és a haladás érdekében konstruk­tív magatartást tanúsítanak a leszerelés problémáival kap­csolatban. Naszkowski külügyminisz­terhelyettes, a lengyel küldött­ség vezetője az atomfegyve­rek elterjedésének veszélyéről beszélt. A leszerelési értekezlet hét­főn délelőtt tartja következő plenáris ülését. (MTI) flz „ami go home felhangzott Nyugat-Berlinben Willy Brandi sajtóértekealete BERLIN (MTI): Az MTI ber­lini tudósítója, Merly István jelenti: Bonn és Nyugat-Berlin kö­zös lélektani hadviselése takti­kát változtatott. A sajtó, a rá­dió és a televízió pénteken „megváltoztatta a céltáblát” és már nem a Német Demokrati­kus Köztársaság, hanem a Szovjetunió ellen összpontosí­totta az össztüzet. Pénteken Nyugat-Berlinben már valamennyi lap a Szovjet­unió ellen igyekezett hangula­tot teremteni. „Minden követ­kezményért Moszkvát terheli a felelősség” — hangzik a Der Tagesspiegel-nek — az egész sajtóra jellemző — tő címe. Külföldi megfigyelők arra következtetnek, hogy a Bonn­ból irányított propaganda most ilymódon akarja „kiengesztel­ni” az amerikaiakat. A hót fo­lyamán több ízben is hírt ad­tunk arról, hogy a Nyugat- Berlinben szervezett zavargá­sok során amerikaellenes ak­ciókra is sor került. Kezdetben — mint ismeretes — Willy Brandt polgármester és felesé­ge is részt vettek az NDK-elle- nes tüntetéseken. Brandt több ízben beszélt a felhecceit tö­meghez, követelve: „a határfal­nak el kell tűnnie”. Több alka­lommal pedig megdicsérte „a bátor fiatalokat”, akik ezt kiál­tották feléje: „Willy, fegyve­rekre van szükségünk!” Amikor a tüntetések már anarchiává fajultak és pogrom­hangulat lett úrrá, a tömegben egyre sűrűbben lehetett halla­ni az „ami, go home!” követe­lést, amit az amerikaiak — a nyugati sajtóhangok szerint — „nagyonis mellreszívtak”. Jacob Javíts és Hubert Humphrey amerikai szenátorok mindezekért a hangokért Willy Brandtot tették felelőssé és kö­vetelték a bonni kormánytól, hogy világosan adja Brandt ér­tésére: az amerikaiak nem fogják megengedni, hogy miat­ta kirobbanjon a háború. Brandt Javits szenátorhoz kül­dött táviratában mosakodni igyekezett és azt állította, hogy a szenátort „tévesen informál­ták”. Hogy miként vélekedik az Egyesült Államok közvélemé­nye, erről Marguerite Higgins amerikai újságírónő így számol be a Hamburgban megjelenő Die Welt pénteki számában: „Washingtonban nem szok­ták nagyon komolyan venni az ,aml, go home’ tüntetéseket. Ha azonban Berlinben hallatnak ilyen hangokat, akkor ez már igenis tüskét jelent... Washing­tonban mostanáig magától ér­tetődő dolognak tartották, hogy Nyugat-Berlin lojális érzelme­ket táplál Amerika iránt. Most azonban világossá vált, hogy nem így állnak a dolgok. Wa­shington és Nyugat-Berlin vi­szonya soha többé nem lehet már olyan, mint ennek előtte volt.” MOSZKVA (AP, Reuter, UPI) Szoboljev szovjet külügymi­niszterhelyettes pénteken ma­gához kérette a moszkvai ame­rikai nagykövetség ügyvivőjét és átnyújtotta neki a szovjet kormány jegyzékét — jelenti a moszkvai rádió. A jegyzék em­lékeztet rá, hogy 1962. augusz­tus 13-án, 18-án, 19-én és 20-án Nyugat-Berlinben fasiszta ele­mek veszélyes provokációkat követtek el szovjet katonai személyek ellen, akik azért mentek át Nyugat-Berlinbe, hogy felváltsák az ottani szov­jet háborús emlékmű őrségét, valamint a szovjet diplomáciai képviselet egyes tagjai ellen is. Ezek az incidensek az ameri­kai megszálló hatóságok cin­kos elnézése mellett zajlottak le. A nyugat-berlini fasiszta és revansista elemek ellenséges cselekményei miatt a Szovjet­unió kormánya a leghatározot­tabban tiltakozik az Egyesült Államok kormányánál és szük­A televízió műsora ségesnek véli rámutatni, hogy;; hasonló provokációk megismét-.; lődése esetén sor kerül a szük­séges lépésekre. Mint ismeretes, a nyugat-; berlini csőcseléknek a jegyzék-' ben említett provokációs cse­lekményei Nyugat-Berlinnek; abban az övezetében történtek,< amely amerikai megszállás < alatt áll. ★ Mint nyugati hírügynöksé­gek közük, pénteken délután a nyugat-berlini amerikai meg­szálló hatóságok a csütörtöki naphoz hasonlóan, ismét fel­tartóztattak három szovjet ka­tonai járművet. A friedrich- strassei átkelőhelyen amerikai gépkocsi elállta három szovjet katonai gépkocsi útját, amely őrséget szállított a nyugat-ber­lini szovjet háborús emlékmű­höz. A szovjet járműveket ké­sőbb útjukra engedték, de a szokásokkal ellentétben, ame­rikai katonai gépkocsik kísére­tében. (MTI) Idő járásjelentés Várható időjárás szombat estig: nyugatról kelet felé gyor­san vonuló, változó mennyisé­gű felhőzet. Több felé esővel, egy-két helyen zivatarral. Élénk, helyenként erős délnyu­gati, nyugati szél. A nappali felmelegedés elsősorban észak­nyugaton valamivel gyengébb lesz. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 12—16 legmagasabb nappali hőmér. séklet általában 22—26 fok kö-; zött, délkeleten 26 fok felett. (MTI) : Apróságok — Moszkvából Kint jártam Moszkvában. Távol áll tőlem, hogy most, az olvasó számára, ki tudja há­nyadszor, felfedezzem a vá­rost. Annál is inkább, hiszen mindössze néhány napot töl- •töttem itt. Hogy mégis valami ütiélményszerűséget próbálok írni, annak több oka van. Jó­sorsom akkor vezérelt a Szov­jetunió fővárosába, amikor a ;két szovjet ember éppen ostro­molta az eget. Ez volna az egyik ok. A másik és a többi ;ok az, ami ily rövid idő alatt ■is élményekben gazdaggá teszi laz embert. fiijevben A bevezetőben, rosszul, hogy ;úgy mondjam, pongyolán fo­galmaztam. Augusztus 12-én, vasárnap reggel érkeztem Kijevbe, s akkor már minden­ki tudta, csak én nem, hogy a Vosztok 3. és a Vosztok 4. oda­fenn van. Az éjszakát vonaton töltöttem, valamennyire ért­hető hát az elmaradottságom. A színházi szállóban hallot­tam meg a hírt. Kimentem a szállóból, s elindultam torony­iránt — felfedezni magamnak a várost. Kijevről csak annyit, hogy szép, otthonos, hogy ne­kem jobban tetszett, mint Moszkva. Történelmi levegő, büszke, égretörő házakból épí­tett, modern sugárutak, s zöld mindenütt, csupa zöld a város. Legtöbb utcában négysoros fa lombja enyhíti a milliós város 35 fokos, forró leheletét. Az emberek tetszettek, s út­közben megbámultam mindent, 15,00: 19,00: 19,15: 19,30: 21,00: Közvetítés Lipcséből az úszó-, műugró- és vízi­labda EB-ről. Tv-híradó. Hétről hétre... Tommy Steel, dzsessz-film. Utána: Plautus: Anphitruo. Ze­nés vígjáték. Közvetítés Szombathelyről. (Csak 18 éven felüli nézőink­nek.) A tv-híradó ismétlése. Hírek. (MTI) ami szemem elé került. Egy hatalmas emlékműnél megáll­tam. A fáradtság egy padra ültetett. Az emlékmű mintegy 30—40 méter magas, fekete márványból készült obeliszk, a II. világháborúban hősi halált halt ukrán hősök emlékére ál­líttatott. Körülötte padok, a padokon mamák és a téren ön­feledten játszó gyermekek. Lám, micsoda szimbólum, gondoltam. A márványba vé­sett hősök nevének tulajdono­sai, s a névtelenek, mind a 20 milüó azért hullatta vérét, hogy ezek a kis srácok itt ma békésen játszadozzanak. S fent Nyikolajev és Popsovics azért kering az űrben, hogy holnap és holnapután, és mindig ilyen tiszta és önfeledt legyen a gyermeki kacaj. A Nap zenitjén állt, itt is utolért a pesti meleg. Tavaly éppen ilyen melegben indul­tam el kollégámmal Párizs felé. Nagy érdeklődéssel és jó szívvel megbámultuk a fran­ciák fővárosát, s Párizst való­ban csodálatosnak találtuk. Ak­kor is augusztus volt, s a pá­rizsi terek padjain szintén a kedves francia mamák és nagymamák ültek. Kezükben kötés, vigyázó, őrző szemük pedig a homokban kacarászó csöppségeken. Az idilli vasárnap délutánt egy rikkancs vászjósló, rekedt hangja törte meg. Vásároltunk egy lapot. Kommunista akna­munkáról, moszkvai machiná­ciókról számoltak be, öklömnyi címek hirdették, hogy az ame­rikaiak több ezer katonát szál­lítanak Berlinbe — Kelet-Ber- lin lezárása miatt. S természe­tesen — jósolták — a háború elkerülhetetlen, máris a küszö­bön van. Nyugtalan lettem. Még aznap mindenképpen haza akartam jönni. Dehát a prog­ram szerint nekünk még az este éppen ellenkező irányba, Bretagne-ba, a tenger partjára kellett utaznunk. Elmentünk Paramébe, s itt az Atlanti­óceán végtelensége valamelyest megnyugtatott. Ülök a gyermekzsivajban, gondolataim is visszatértek Kijevbe. Azért a mi szenzá­ciónk is nyugtalanít egy* kissé. Vajon részt tudok venni a moszkvai fogadáson? Minden­esetre pakolok és utazom Moszkvába. 4 vonaton Már Csapnál is nagyon tet­szett a dolog. Átszálltam a keskenyvágányú magyar sze­relvényről (amely kilenc óra hosszat zötyögött Budapesttől idáig, a koromról nem beszél­ve) a szélesvágányú szovjet szerelvényre. Persze, az egyma­gában semmi. Dehát, aki már járt Moszkvában, tanú rá, hogy milyen romantikus, külön világ ez a vonat. Az egész sze­relvény hálókocsikból áll, die­sel-mozdony húzza — 80—100 kilométeres sebességgel. A hálófülkében négyen va­gyunk. Egy fiatal lány, part­nere egy hasonló korú fiú, a szovjet alezredes és én. Villany, olvasólámpa, rádió, puha sző­nyeg, tiszta, fehér ágy. Hárman kimegyünk a folyosóra, a kato­na elkéri a sakkot a kalauznő­től, aki szintén ott lakik a ko­csiban egy kis külön egysze­mélyes fülkében. A tiszt hoz­zám szól, s én megállapítom magamról, hogy csodálatos nyelvérzékem lehet, mert azonnal megértettem, sakkozni invitál. Természetesen meg­vert. Hívott, igyunk sört, ezt is megértettem. De nem jutot­tunk el a sörig, mert az orosz vasutasnő kedvesen mosolyog­va, elénk rakta a csáját. Ezüst foglalatú, művészien cizellált csészékből iszom a jó orosz teát, s az ablakon át gyö­nyörködöm a Kárpátok égbe­nyúló ormaiban. A vacsorát határozottan szép és elegáns étkezőkocsiban fo­gyasztjuk. Az étel, számomra már korántsem ilyen határo­zottan jó. Mi, magyarok meg vagyunk átkozva ezzel a saját­ságos zamatú ételünkkel. Se­hol a világon nem tudunk egy jó ízűt enni. Ilyesmiket gondo­lok, s közben olyan arcot vá­gok, mintha mannát ennék, pedig csupán birkahúst eszem — vajban sütve. A vacsorát elköltöttük, í sört megittuk, s most a vonat­folyosón újra sakkozunk. A fia­talok már alszanak. Akad né­hány kibic is, s ha rosszat lé­pek, éppúgy sziszegnek, mint otthon a magyar kiblcek. Nagy beszélgetésben va­gyunk. Számomra nincs múlt és jövő idő, nincs egyes és töb­bes szám. nincs nő- és hímnem, s mégis értjük egymást. A gyalogot kreszjaninnak (paraszt) mondom, a futót és a bástyát egyaránt oíficirnak, a lovast konyinak. ök sem ne­vetnek, mint ahogy én is jó A Szovjetunió tiltakozó jegyzéke az Egyesült Államokhoz a nyugat-berlini provokációk miatt

Next

/
Thumbnails
Contents