Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-23 / 196. szám
1962. augusztus 23., csütörtök NÉPÚJSÁG 5 Maria Drágán agronómus, a Petru Groza Tsz víziszár- nyas-telepén. i ról a történelmi folyamatról, amelyben az ő elhatározása, , életének fordulata csak pará- ! nyi részecske. Ez a folyamat: a szocialista útra tért mezőgazda- ság rohamos fejlesztése, meg. erősítése. Itt a Ialomita völgyében ez már igen jól előrehaladt. A saraceni-i szövetkezet is sokat mutat ebből. Ami először szembetűnik: óriási a baromfiállománya. Több tízezer aprójószágot tartanak. Saját gyári keltetőjük van. A telepen rengeteg pecsenyecsirke futkároz, a Ialomita közelében, belvizű tóban kacsák, libák fürdenek. Igen, a Ialomita, ez az egykor fáradt, lusta, s szélesen, szinte haszontalanul cammogó folyó új életre kelt. Jó segítőtársa lett az embernek. Vizét öntözésre használják a tsz-ek. Saraceniben hatalmas öntözéses kertészetet létesítettek, igen sok zöldséget, főzeléket termelnek. Rövidesen a szomjas kukorica is kap az éltető vízből. A mostani, nem kis hozam — holdanként 18—20 mázsa — így tovább növekedhet. —- Milyen öröm számomra — mondja az agronómuslány —, hogy éppen most kezdem el a munkát, amikor óriási lehetőségek nyílnak meg szűkebb pátriámban. Dúcsúzunk Maria Dragan- tói. O felül kis csézájá- ra, amelyet maga hajt: megy ki a gabonamezőre, ellenőrzi a cséplést. Mi pedig elindulunk tovább a Ialomita völgyében, ahol elsősorban a mezőgazdaság korszerűsítése hozta meg a gazdagabb életet a lakosságnak. Baromfival megrakott autókaravánok, zöldséget, gyümölcsöt szállító gépkocsik haladnak el mellettünk, Bukarestbe viszik az árut. Ez a Ialomita vidékének kincse, amelyért cserébe a város bőségesen ellátja iparcikkekkel az itteni falvakat. Bekapcsolódunk a 18. éve szabad, nagyszerűen fejlődő Romána gazdasági vérkeringésébe, s ezért —, ha a táj külsőleg nem is változott nagyot —, a Ialomita völgyének élete kiemelkedett a múlt árnyékából. A maga eredményeivel is megfényesíti az idei nagy ünnepet, augusztus 23-át. Eck Gyula A szezon végi kiárusítás mérlege Egerben Több mint egymillió forintos bevétel az Állami Áruházban — Kétszáz nylon-blúz fogyott el a Készruhaboltban — Ötszáz fürdőruha kelt el a Divatházban — IS50 tétel leértékelt áru talált gazdára Épp a legjobbkor tettük fel a kérdést Eger áruházaiban: milyen bevétellel zárult a kéthetes szezon végi kiárusítás? Az üzletekben ugyanis most készítik a mérleget, s ennek alapján pontos tájékoztatást tudtak adni. A megyeszékhely legnagyobb üzletében, az Állami Áruházban Mácsai István igazgató ezzel kezdte a tájékoztatást: — A szezon végi kiárusítás forgalma ebben az évben 233 százalékkal volt magasabb a tavalyinál. Több mint egymillió forint bevételt jelentett számunkra sok árucikk leértékelése révén az elmúlt két hét. A szezon végi cikkek árusítása egyébként összforgalmúnk 38 százalékát tette ki ez idő alatt. Ezután felsorolt néhány árucikket, amelyek a legkelendőbbek voltak. Több mint ezer panamaing, 300 nylon férfiing. 400 fürdőruha, 600 gyermeking, 150 férfi gyapjúkardigán, 250 pár férfiszandál, 1800 pár női szandál és 200 női kartonruha fogyott el az elmúlt két hét alatt a különböző osztályokon a leértékelt árukból. Hasonlóan nagy forgalommal dicsekedtek a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat üzleteiben. A Készruhabolt például 210 000 forintos forgalmával alább ötven százalékkal j oboán zárta a kéthetes kiárusítási időszakot, mint az elmúlt évben. Itt a legkelendőbbek a női kartonruhák voltak. Mintegy háromszáz darab talált gazdára a bőséges készletből. Körülbelül kétszáz női a Női ruha üzletben nylon-blúzt is megvásároltak, élve a negyvenszázalékos árengedménnyel. A férfi konfekcióáruk közül a típusöltönyök és a tropikál nadrágok voltak különösen keresettek. Ez utóbbiakból például több mint százat adtak el az üzletben. A Divatház eladói a két hét alatt mindvégig nagy választékkal állhatták a közönség szolgálatára. El is adtak több mint ötszáz für dőruhát, nagy mennyiségű nylon-blúzt, több mint ötszáz kombinét, 200 különböző anyagú férfiinget, 1000 pár pamutzoknit. Az üzlet forgalmára jellemző, hogy a kiárusítás időszakának első napján a női osztály 18 000 forint forgalmat bonyolított le, s az utolsó — szombat lévén — fél napon is 17 000 forint felett volt a bevétel. A Női ruha üzletben 90 000 forintos bevételt számoltak el a szezon végi kiárusítás idejére, leértékelt áruk eladásából. A számlatömbök tanúsága szerint 1550 tétel leértékelt áru fogyott el a kiárusítás alatt, s ezek között mintegy 200 negyven százalékkal ob csóbb leányka nylon-ruha, 200 női halásznadrág és short, ugyanennyi mintás kasmir- blúz és köper-blúz eladása szerepelt. A felsoroltakon kívül nagy kereslet volt a női aljakból, pongyolákból, a bébiruhákból, napozókból egyaránt. (w) Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás megtekintésére készülnek megyénk tsz-tagjai Egerből ötszázan, a hevesi járásból 1500-an utaznak a kiállításra Heves megyéből az idén 37 közös gazdaság mintegy 89 termékkel vesz részt a 64. Országos Mezőgazdasági Kiállításon. A szövetkezeti gazdák gondosan készítik elő a termőtájak jellegzetes termékeinek sokrétű bemutatását. A közös gazdaságok hasznos tapasztalatokat is szeretnének gyűjteni a kiállításon, ezért a termelőszövetkezetek többsége lehetőséget biztosít arra, hogy a szövetkezeti gazdák megtekinthessék a kiállítást. Számos tsz már részletes programtervet készített a sokrétű tapasztalatok megszerzéséhez. Az egri termelőszövetkezetek például 500 tsz-tagot küldenek a kiállítás megtekintésére. Az utazáshoz már a különvonatof is biztosították, amelyik szeptember 5-én indul a fővárosba. A hevesi járásból ugyancsak különvonattal utaznak fel a budapesti kiállításra a szövetkezeti tagok, mintegy 1500-an. Értesüléseink vannak arról is, hogy a Mátra áljáról csaknem valamennyi kertészkedő tsz-ből készülnek a gazdák a kiállításra. A Mátra alji szövetkezeti tagok a gyöngyösi vasútállomásról indulnak majd, különvonattal. Közellátási tanulságok Gyöngyösön — ünnep után Az ünnep utáni első munkanapon sokan gondolnak a pékekre, mert az egész városban alig lehet süteményt és kenyeret kapni. A gyöngyösi fűszer- üzletekben üres polcok előtt álldogálnak az elárusítók és felhúzott vállal, kifordított tenyérrel jelzik, amit a vásárló amúgy is lát: nincs kenyér. A kereskedelem sok éves tapasztalata szerint kettős ünnepek után fokozott kereslet mutatkozik a sütőipar készítményei iránt, és rendelésüket már jó előre ennek megfelelően állítják össze. A sütőipar fokozott erővel dolgozik, hogy kielégíthesse a megnövekedett igényeket. Amint azt a gyöngyösi élelmiszerüzletekből üres kézzel távozó és a Sütőipari Vállalat kenyérboltjaiban türelmetlenül várakozó vásárlók bizonyítják — kevés sikerrel. Ez az írás nem vádirat akar lenni, nem bűnbakot keresünk, akinek a kenyérhiányért fejét vegyük. Nem is tudjuk megállapítaná a felelős személyét, mert az érdekeltek egymásra hárítják a felelősséget. A kereskedelem azt állítja, hogy számolt az ünnepet követő, megnövekedett kereslettel és aszerint rendelt. A sütőipar vivan már innen az a régi nyomorúság, amelyről a földrajzkönyvek azt írták, hogy Kelet- Európában a legnagyobb? Évtizedeket, sőt évszázadokat lépett előre a Ialomita völgye az ország szabadságának 18 esztendeje alatt;.. r\e miből gazdagodik, gya- rapszik? A következő faluban, Saraceniben megállunk. Poros földút vezet be a központba, majd tovább a Dr. Petru Groza Termelőszövetkezetbe. Az irodában fiatal nő kínál hellyel, Maria Drágán, a termelőszövetkezet agronómusa. — Most végezte tanulmányait? — kérdezem. — Igen, de már másodszor... — ??? — Csodálkozik rajta? — mosolyog. — Hát ez úgy történt, hogy tanítónő voltam a szülőfalumban, innen 40 kilométernyire. Aztán úgy éreztem, a mezőgazdaságban, az új szövetkezetekben még nagyobb szükség van az emberekre. Elvégeztem az agráregyetemet, s most idekerültem Saracenibe. Három hónapja dolgozom a tsz-ben. Nem mond nagy szavakat, egészen egyszerűen mesél artel en gabonamezők, száraz legelők, kisebb facsoportok tarkítják, amelyeket csak a hűs árnyékot ritkán élvező ember nevez erdőnek. Folyója, a Ialomita azonban már sokkal jelentősebb. Egészen Brasse alól indul, s kettészelve ezt a háromszögű vidéket, a Dunába ömlik. Valamikor csak a folyóról, s a ialomitai lófajtáról volt nevezetes ez a táj. A lótenyésztés jelentősége azonban egyre apad a rohamosan gépesedő új világban. Mi maradt hát a Ialomita völgyének? Ásványi kincseket, gyáripart nagy malmokat, vagy akárcsak fontosabb élelmiszerfeldolgozc üzemeket ma sem találni errefelé. S ez eléggé szokatlan a Romániába látogató utasnak hiszen az ország más részein lépten-nyomon találkozik a szinte páratlanul gyors gazdasági fejlődés számtalan nyomával: új, legkorszerűbben berendezett üzemekkel, születő, modern városokkal, a távolba futó óriási áramvezetékekkel. A Ialomita völgyét talán elkerülte volna az új élet sodrása? Az első falu, amelyhez érek, egyáltalán nem erről tanúskodik. Az út mentén tucatnyi új — Hasonlít-e Rákóczira? — Hasonlít — mondom, nem éppen mély meggyőződéssel, mert a szobor mindenkihez hasonlít és mindenhez, így kétségkívül Rákóczihoz is. A padlás szoba, a ház elején — innen is látni, milyen rangja van — két végén az ablakaival az utcára néz. Műterem ez. F. Józsi bácsi szobrászműterme, akit én a világért se akarok meggúnyolni, hogy öreg fejjel a szobrászat mesterségére, azaz inkább, ahogy ő szeretné: művészetére — adta a fejét. De hiába, a mellszobor, amelyet gipszből öntött és szabad óráiban, vése- get, farigcsál, nem hasonlít Rákóczira, inkább csak sejteni lehet az ismert Mányoki-kép alapján, hogy süvege és bajusza a magyar nép történetének egyik nagy alakját kísérelné ábrázolni. Minek akkor beszélni, írni róla, ha még csak nem is hasonlít? Minek: hisz nem népművészt fedezett fel az újságíró, akinek remekművei eddig rejtve voltak a nagyvilág szeme elől... Józsi bácsi mutogatja a szerszámait: — Na, mit gondol, ez mire való? — vesz kézbe egy vékony, hegyes, középen vájatos kis valamit... — Gondolom, talán ezzel végzi a finomabb vonások ki1 faragását — erőlködöm, hogy jót mondjak, hogy eltaláljam . ennek a micsodás kis szer- j számnak célját és szerepét. ; — Ezzel bizony... Egyből- eltalálta — örvendezik Józsi- bácsi, és voltaképpen ezzel az- örvendezéssel kellene kezdeni , is, végezni is... £ Képzeljenek el egy hatvan- > egynéhány éves parasztembert, 2 aki valamikor fél évszázaddal 1 ezelőtt fából farigcsált, agyag- l ból mintázgatott, s most, nem- is olyan régen, ráérő idejében t fejébe vette, hogy megönti, ki- * faragja gipszből Rákóczi mell- 5 szobrát. Soha nem látott szob- rászműhelyt, soha nem tanul- ta, hogyan kell és milyen mi- nőségből gipszet önteni, soha nem tanulta, hogyan kell az i arányokat átvinni kicsiről- nagyra, vagy fordítva. Semmit- sem tanult és mindent meg- csinált. 1 — Beteg volt, tudja, a lábam... most se egészséges, és kétszer volt gipszben... Én meg aztán visszaemlékeztem, 9 hogy kétfajta gipsz volt a lá- bamon, az egyik porlott, s mondtam hát magamnak, na, Jóska, ezt nem lehet mintáz- l ni, de a másik szépen és ke- ményen tartotta magát a láHasonlít-e Rákóczira ? bamon. Ebből lehet Rákóczit csinálni... ...és az udvar végén csinált egy gipszöntőt és öntött. Nekirugaszkodott tán ötször is, míg végre sikerült olyan alakú és arányú tömböt kiöntenie, amely nem is morzsáló- dik, faragni is lehet és mérete is megfelelő... És szerszámokat készített: vésőt, kalapácsot, finom vésőt, görbült nyelű vésőt, kapar ót, én nem is tudnám felsorolni hányfélét és mirevalót, csak azt tudom, hogy ezekkel a szerszámokkal „hivatalosan” találkoztam már szobrászműteremben. Aztán nekiült a gipsztömbnek, az ablak mellett, a besütő napfényben és elkezdte faragni Rákóczi Ferenc mellszobrát. — Nagy bajban vagyok az árnyékkal, meg a fénnyel... Ahol mélyedés van, ott az árnyék, de másképp mutat mindez fényképen és másképpen, ha messzebbről nézem a szobrot, panaszkodik, miközben úgy járja körül a félig kész alkotást, mintha bölcső körül lépegetne, fel ne ébredjen, akit álomba ringattak. — Csak egyszer, csak egyetlenegyszer leülhetnék egy igazi szobrász mellé. Nem szólnék én egy szót sem, csak nézném, nézném egy álló órán át, és tudom, könnyebb lenne azután — áhítozik a szobrászat mesterségének titkait meglesni... — Az orrát, mondja már, de őszintén, eltaláltam-e az orrát? — El, Józsi bácsi, pontosan olyan — mondom, és nem érzem hazugságnak, pedig az. Meghat és megkap ennek az embernek nagy akarása és kicsit elfog a keserűség is, mivé lehetett volna, ha... — ... hiszen, ha annak idején megtanítanak rajzolni... Ha rajzolni tudnék. Mert anélkül nem megy. Nehogy azt higgye, hogy azt hiszem én magamról, valami csodálatosat csinálok. De talán vihettem volna valamire, ha tanulhattam volna ... De nekem a föld volt az uram és parancsölóm, most meg már késő ... Magam szórakozására csinálom, ne nevessen ki érte. Nevetni? Ezen? Hogy nem hasonlít Rákóczira? Nem is az a fontos. Sokkal fontosabb, hogy egy Mátra alji faluban, egy öregedő parasztember olyan mesterségre adta magát, amelynek ugyan, ha lényegét nem is sikerült elsajátítania. de.néhány titkát és eszközét saját magának megteremteni, azt igen... Egy-egy ív, hajlat, a szem vonala arról tanúskodik ezen a nem szobor szobron is, hogy valahol a mélyen, most már felszíthatatlanul ott parázslón a tehetség, amelyet akkor lángralobbantani az élet vihara miatt, ma meg már a parázs hunyó heve miatt, nem lehet. — És az asszony, az mit szól a művészkedéshez — kérdem búcsúzóul. Legyint. Értem. Hiába, nincs érzéke F. Józsefnénak — ve-' szem ki az intésből — a maga-', sabb művészethez, vagy hogy', inkább nagyonis van érzéke á. realitásokhoz. De néha a realitás nem okos dolog. Az eltöltött órák, a négyszemközti pH-' Urnátok Rákóczi Ferenccel, a\ látszólag értelmetlen vajúdás,- ha nem is szül értéket a művészetek számára, de beara-'. nyozza egy sokat küszködött- idős ember alkonyi óráit. És ha- erre gondolok jómagam is, ki', kell jelentenem, Józsi bácsi,] hogy a maga gipszből faragott- szobra nagyonis hasonlít, a', megszólalásig hasonlít TI. Rá ] kóczi Ferenchez, a nagy ve-< zérhez... < ... csak ott a szeménél, még< egy kicsit... < Gyurkó Géza ‘ szont azt bizonygatja, hogy teljes kapacitással dolgozik és leszállította a kereskedelem által igényelt mennyiséget. Mindez lehetséges, viszont tény, hogy sok száz család maradt kenyér nélkül, vagy csak a késő esti órákban jutott hozzá. A kenyérre várakozó csen portok felháborodottan tárj gyalták azt is, hogy az ünnep« napon nem nyitották ki a tejboltot és a kisgyermekes családok ennék következtében friss tej nélkül maradtak. A kereskedelemnek e téren még csak mentsége sem lehet,- mert tej volt. A Tejipari Vállalat a gyöngyösi értékesítés lehetőségének hiányában 6 hektó tejet kénytelen volt Budapestre szállítani. Pedig ez a mennyiség ;néhány óra alatt Gyöngyösön as elfogyott volna. : m. r. Újabb lónós Gyöngyös közművesítésében ■ Nagyon régi hiányossága Gyöngyösnek a szennyvízlevezető csatornák elégtelensége. Különösen a város belső része mutat elmaradott állapotot, ami közegészségügyi szempontból is sok veszélyt rejt magában. Ezért vált szükségessé a tanácsi rendelet megalkotása, ami szabályozza az összes vonatkozó kérdéseket: kötelességeket és jogokat egyaránt. A városi tanács ülésén tárgyalta meg a rendeletet és az most már életbe is lépett. Az említett 1/1962-es tanácsi rendelet nemcsak a közülete- ket érinti, hanem . a magánházak tulajdonosait is. Egyben biztosítéka annak, hogy Gyöngyös közművesítéséhez egyik legfontosabb feladata most már mielőbb és tervszerű céltudatossággal megoldódik. Jövőre kezdik meg az egyik főcsatorna építését, ami a belváros területén húzódik majd végig. téglaház posztói, némelyiken tv-antenna. Az egyik udvarból motorkerékpár kanyarodik ki, s két utasával Slobozia felé robog el. A falu szélén víztorony nyújtózkodik a magasba. Igaz, itt-ott még aprócska, szegényes külsejű vályogházak is meghúzódnak. De a falu azért erőteljesen magán viseli az új élet jegyeit. Hol A nikor a Constantái gyors- " vonat Cernavodánál áthalad a Dunán, hogy Bukarest felé folytassa útját, a pálya hirtelen kétfelé ágazik. Az egyik sínpár nyílegyenesen nyugatnak tart, a másik pedig északnyugatnak. A köztük elterülő háromszög, Muntenia keleti fele olyan sík vidék, akárcsak a mi Alföldünk. VégBaráti üdvözlet a román népnek Tizennyolc évvel ezelőtt, 1944. augusztus 23-án az utolsó fasiszta német csapatok is kitakarodtak Románia földjéről, s felszabadult az ország. Azóta ezt a napot nemzeti ünneppé nyilvánították. Az évforduló alkalmából baráti üdvözletünket küldjük a román népnek, s az ünnep alkalmából közöljük az alábbi írást, amely a felszabadult Románia életéről számol be. A Ialomita völgyében
