Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-19 / 194. szám
1962. augusztus 19., vasárnap NÉPÚJSÁG 5 A jobb munkakörülményekért, az emberért Most 13 esztendeje, az országgyűlés 1949. augusztus l7- én tartott ülésen terjesztették be a Magyar Népköztársaság Alkotmányát. Idézzünk az alkotmány szövegéből és figyeljünk a mára. 9. §: A Magyar Népköztársaság társadami rendjének alapja a munka, 47. §: A Magyar Népköztársaság alkotmánya védi a dolgozók egészségét... 52. §: A Magyar Népköztársaság alkotmánya különleges gondot fordít az ifjúság fejlődésére és nevelésére ... Kiragadott idézetek és elvek. De hogyan érvényesül ez a valóságban? , Ötmilliós fürdő Egercsehiben Szénporban, sárban, vízben dolgoznak a csehi bányászok. Testük verítékezik, hajuk tapad, műszak után fürdőre és pihenésre vágynak. Munkájukkal szolgáltak rá, tehát joguk van hozzá. Űj fürdőt építenek Egercsehiben, az I-es aknánál. Most kezdték a földmunkát. -Félmeztelenre vetkőzött munkások keményen- dolgoznak, hogy idejében edkéÁllami Gazdaságban külön ruhaszekrénye van minden szerelőnek, villanybojler,hidegmeleg víz van a fürdőben, olajos kézizel, piszkos ruhával nem ülnek az emberek se vonatra, sem autóbuszra. Először a feltételeket kell megteremteni. Lehet, hogy ma még egyik-másik embert figyelmeztetni, nevelni kell, példa- mutatással és szép szóval. De igen is állítom, ma már a tanyaiak, a volt cselédek is kultúremberhez méltóan akarnak élni. Frigidaire és villanytűzhely a munkásszálláson szüljön a fürdő, a felovasó es a lámpakaimra. Kényelmes és modem lesz minden berendezése. Tervezőmérnökök és szakmunkások legjobb tudásukat, államunk pedig ötmillió forintot ad hozzá. Az egercse- hieknek ötmilliós fürdőt épít az állam, hogy felüdülést nyerjenek a munkában fáradt bányászok és tisztára fürödten indulhassanak haza. Villanybojler a kanászoknak A Füzesabonyi Állami Gazdaságban tető alatt áll a ser- téagondozók öltözője és fürdője. Pár napja még a villany- szerelők dolgoztak benne, de a kéthektoliteres villanybojlerek már a helyükön állnak, egyetlen gombnyomásra hideg, vagy meleg víz folyik, tusolhat, fürödhet a kanász és sertésgondozó. Micsoda változás egyetlen emberöltő alatt? Erről beszélt Kasza József sertésgomdozó. — Cseiédember voltam. Ha- myi-pusztán, Engel Pál birtokán szolgáltam. Akkor istállóban, a ló faránál háltunk. Két pokrócot adtak. Nem nekünk, hanem a lóra. Éjjel azzal takaróztunk. Az állami gazdaságban most 200 emberre főznek, háromszori, bőséges étkezést kapunk. A munkásszállóban matracos, tiszta papla- nos ágy és rádió. Rendesen takarítanak, télen cserépkályhával fűtenek. Igénylik, használják mindezt a mezőgazdaság egyszerű dolgozói? Hart Ferenc, a gépjavító műhely vezetője mondta: — A pesti villamoson nehéz lenne megállapítani, hogy az utasok közül ki a tanár, szerelő, vagy könyvelő. Azit akarjuk, hogy nálunk is így legyen. Amióta a Füzesabonyi Major János szerelő megszokott mozdulattal nyúl a hűtőszekrényhez. Onnan vette ki a vacsorához valót. Míg társa, Török László megfürdik, a villanytűzhelyen elkészíti a vacsorát. — Sietni nem kell, mert a többiek már a szomszéd teA teljesség igénye nélkül megyénk életéből és az utóbb kotmányt és az életet idéztük, hűtőszekrény, villanybojler, lelencház és a mi társadalmu emlékezni, ha új erőt ad az ö erőre van szükség, mert sok teljesíteni kötelességeinket, er dolgoznunk, hogy jogainkkal v sabban haladhassunk előre. remben gyülekeznek. A televízió rendkívüli adását várjuk. Nyikolajevet és Popovi- csot, a két űrhajóst akarjuk látni. így élnek ma Füzesabonyban a MÁV Villamos Vonalfelügyelőség szerelői. kiragadott példákat sotoltunk i napok eseményeiből. Az al- Hanyipusztai cselédsors —, modern munkásszálló, a régi nk segítőkészsége. Nem árt sszehasonlítás. Akaratra és új még a teendőnk. Jobban kell edményesebben, jobban kell alóban élhessünk, hogy gyorDr. Fazekas László Előre űrhajók / Pataky Dezső linómetszete. Fürdőszoba, állandóan hideg-meleg viz, villanytűzhely és hűtőszekrény a füzesabonyi munkásszálláson. És televízió is rendelkezésre álL Az űrhajósokról szóló rendkívüli adást nézik a szerelők. Cakó József a megye legjobb traktorosa Tegnap reggel hét* órakor 24 traktoros állt rajthoz — 11 gépállomás és 13 termelőszövetkezeti — a Gyöngyös—Do- moszlói Állami Gazdaság Atkán Üzemegységében, hogy bebizonyítsa: ki a megye legjobb traktorosa. Holló Endre, a megyei pártbizottság munkatársa köszöntő szavai után, több mint 300 érdeklődő előtt, vette kezdetét a verseny. Feldübörögtek 'a gépek, s egészen 13 óráig tartott a vetélkedés. Ezután került sor az értékelésre. Amíg az értékelés tartott, a gyöngyösi méntelep és a környék tsz-einek lovasai szórakoztatták a nézőket. Tizennégy órakor Vajda László, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetője hirdette ki az eredményt: Első: Cakó József, a ludasi tsz traktorosa, 2. Dupcsák József, atkári gépállomás, 3. Kasza János, szintén az atkári gépállomás traktorosa. A szabályok értelmében a két első helyezett részt vesz az országos traktoros-versenyen. Több helyezést értékes díjjal jutalmaztak. A kubikos útlevele Világot látni...! Milyen öröm és milyen tanulságos, hasznos, s mennyi emléket jelent. .. De kinek adatott meg akár csak két évtizeddel ezelőtt is, hogy elinduljon, s külországokat lásson? 'Nem a munkásembernek, nem a parasztnak, aki pedig joggal megérdemelte volna, hogy verejtékes munkája utón ilyen öröm részese lehessen ... Azaz1 mégis ... Itt, Heves megyében voltak világjárók, akik két kezük munkájával keresték meg kenyerüket. Eljv tottak Csehszlovákiába, Erdélybe, sokan Németországba és francia honba is. Útlevelük azonban... a kubikos talicska volt. Vagy a lapát, a csákány, a kőhányó villa még mellé. Világjárt emberek voltak, mert itthon nem volt megélhetésük, nem volt munkahely, ahol alkalmazni tudták volna őket. Elindultak hát, ki merre látott, Poroszlóról, Tiszanánáról, Kisköréről, s kikötöttek — mindegy, hogy hol —, amikor azt mondták nekik: felfogadjuk ... Kisköréről kikeletkor két- háromszázan is elindultak. Idősebbek, fiatalabbak, egyformán. Vízkeleti András tizenhét éves korában vette fel a kubikostalicska nyelét, édesapja mellett és: — Szerencsénk volt abban az évben... A galyatetői nagyszálló építkezéséhez tudtunk elhelyezkedni. A következő ta vászon is ott találtunk munkát — emlékezik az egykori kubikos. De meddig tartott ez a harminchat fillér órabéres „szerencse”? — 1940-ben már más munka után kellett nézni. A MÁV-hoz kerültem, alkalmi pályamunkásnak. A munka-állomások, Kőbánya-felső, a kecskeméti, a karcagi vonal voltak — aztán jött a „jutalom” az addigi robotért: Erdély. A Szeretfalva— dédai vonalat építettük... Ez volt az én külföldem akkor. Ez szülte a vágyakozást is az akkor még ifjú emberben: — De jó lenne egyszer nem munkára utazni valamelyik országba! — Még álmodozni sem mertünk róla, mert akár egy percnyi ábrándozás is órákra elvette a kedvet attól, amit muszáj volt végezni — a megél hetésért. — De később, amikor mái* megszoktuk, hogy van egy ui rendszer, amely ragaszkodik ahhoz, amit alkotmányában lefektetett, s egyformán gondoskodik mindenkiről, aki érdemes erre, — csak felébredt a vágy: külföldet látni, s igazán. — Akkor már hat évet eltol- töttem az építőiparban, haza is jöttem tanácselnöknek, amikor rájöttem, hogy nem elérhetetlen ez a kívánság. Dolgoztam világéletemben. Négy és fél évig maradtam a tanácselnöki székben, utána az Űj Elet Tsz könyvelését vettem át. Még az építőiparban megtanultam a számokkal bánni, mint normás. Itt sem volt sokkal nehezebb tehát. Tanultam :s sokat. Az. évek folyamán mérlegképes könyvelő lett belőlem — úgy gondoltam, csak beteljesül hát egyszer ennyi minden után az óhajom: kijutni külországba. — Anyagi akadály is mind kevesebb volt. de mégsem ez döntött. A termelőszövetkezeti önsegélyező csoport tagjainak hozzájárulása segített. Az elmúlt év szeptemberében „útlevél birtokos” lettem. De nem vasabroncsos kerekű „útlevelem” volt már, hanem, rendes, fényképes, géppel írott, le bélyegzett. A Német Demokrati„Sok lelkes és izzó hangulatú ünnepély zajlott már le az országház ódon falai között, de mindezeket messzi felülmúlta az országgyűlés szerdai tanácskozása. amelyen a képviselők elfogadták népköztársaságunk új alkotmányát.” ,.Történelmi pillanatok ezek ...” így írták 1949 augusztusában az újságok a nagy eseményről, s, az emberek a hir hallatára örömmel újságolták egymásnak: — Alkotmányunk van ... E’fogadta az alkotmányt az országgyűlés! Tizenhárom év telt el azóta és a ma krónikása, aki nem lehetett szemtanúja azoknak a nagyszerű pillanatoknak, amelyekben az egész nép akaratából szentesítette az országgyűlés a Magyar Népköztársaság alkotmányát, most azoknak az emlékeit idézi, akik részesei lehettek e fontos eseményeknek. Csülik József, a tiszanánai Lenin Termelőszövetkezet párt- titkára egyike volt azon képviselőknek, akik a 13 év előtti országgyűlési tanácskozáson részt vettek, s szavazatukkal erősítették meg: egyetértenek az. alkotmánnyal. Csendes mosollyal hallgatja kérdéseinket, s aggodalmunkat, vajon emlékezik-e még azokra az időkre. — Örök élmény marad egy Ilyen országgyűlési tanácskozás. Nagyon jól emlékszem rá. Már jóval a kezdés előtt összeTörténelmi pillanatok szemtanúja gyűltünk és a folyosón beszélgettünk az ülés várható eseményeiről. Fél tízkor kezdődött a tanácskozás, de mi ezt nem vettük akkor munkának. Ünnepnek számított az alkotmánytervezet elfogadása. Emlékképpen ma is őrzöm azt a tervezetet, amelyet akkor, ott, az országházban elfogadtunk. A Győr-Sopron megyei képviselőkkel ültünk együtt, ott volt velünk Révai József és Rudas László is. Okét, a komoly elméleti embereket is elkapta az ünneplés láza. — Es a szavazás? — Arra csak délután került sor — int várakozásra kezével Csillik József, aztán sorolja, mennyi helyeslő, elragadott szavakkal átszőtt hozzászólás hangzott el, míg sor került az alkotmány elfogadására. — Aztán szavaztunk... Mikor törvényerőre emelkedett az alkotmány, hosszú percekig tapsoltak, éljeneztek a képviselők, s az országgyűlés vendégei. Mikor kint is meghallották a hírt, nagy volt az öröm. Hazaérkezésemkor nagy ünnepség volt a faluban, virággal, búzakoszorúkkal ünnepelték az alkotmány megszületését. S így van ez azóta, minden évben. Az emlékek tehát nem koptak meg. Csillik József a tsz székhazában sorra eleveníti fel 1949-es élményeit, a vitákat, amelyet a pártharcok hevében folytattak, hogy valóban olyan alkotmánya lehessen a népnek, amely hűen tükrözi az ország helyzetét, s olyan jogokat biztosítson a dolgozó embereknek, amelyeket a korábbi törvények megtagadtak tőlük. Ma már furcsa hallani azokról a vitákról, frakciós ülésekről, az alkotmány tervezetét elkészítő bizottságokban folyó csatározásokról, amelyekben végső formáját megkapta a nép alkotmánya. A beszéd fonala aztán átszövi az elmúlt tizenhárom évet is, amelyben az egész ország azon munkálkodott, hogy valóság legyen az alkotmány paragrafusaiból, amelynek élet- rekelését évek során vigyázta Csillik József is. S miután a jelenre fordult a szó, Csillik József számokkal, élményekkel nagyon érzékletesen bizonyítja, miként váltak valóra közvetlen környezetében is az alkotmány betűi. Invitálása nyomán látjuk az udvaron a termelőszövetkezet gazdasági épületeit, a jól öltözött lányokat, akik este lévén a termelőszövetkezet székháza előtt sétálgatnak, a szövetkezet ifjait, akik a közeli öltözőben most bújtak sportmezbe, hogy munka után egy kicsit szórakozzanak. Nézzük a hatezer holdas gazdaság szép kukoricatábláit,. fürge gépeit, a kánikula ellenére szorgalmasan munkálkodó szövetkezeti parasztokat, akik nemcsak a jogokat tartják magukra érvényesnek az alkotmányból, de a kötelességeket is. Fél füllel elkapunk egy beszélgetésfoszlányt arról, hogy a Lenin Tsz küldöttsége bulgáriai utazásra készül, jegyezzük a párttitkár hosszú felsorolását, amellyel bizonyítja, mennyire élnek az alkotmány adta lehetőségekkel a termelőszö- szövetkezet tagjai, miként tanulnak, ismerkednek a világgal, Egerben, Debrecenben, sőt külföldre kirándulnak, hogy a színházba különbusz- szal járnak és a legszorgalmasabbak miként juthatnak el az ország legszebb üdülőibe. De ha szűkebbre vesszük a mikroszkópot, s csak Csillik József családjának megváltozott helyzetét nézzük, mint cseppben a tenger, abból is kitűnik, miként élhet e haza polgára a munkához, művelődéshez, pihenéshez való jogával. — Nyolc gyermekem van, mi is nyolcán voltunk testvérek, de a két nemzedék sorsa nagyon különbözik egymástól. Én egy évtizedig földre fékkus Köztársaságba szólt, tíz tetett dikón aludtam, a, fiam£naPrapedig gyönyörű lakást kapotté — Erfurtban, Weimarban, az államtól. Mária lányomj.Buchenwaldban, Drezdában érettségizett, Balázs festő és*-árí fcéí t Prágában mazolo itt a termeloszovetke-t , , . zetben, egy másik fiam laka-*toUotíem- Udvariasan kiszól- tos-résziegvezető, de a többi***Qáltak, kényelmes szállásom gyerek is jobb sorsban él,#volt, megmutattak mindent, mint mi éltünk, akik sokszor éamire csak kiváncsi voltam _ csak nézhettük, miként pusz-.t. . _ ... títják a jobbnál jobb falato-*nekem, a kubikosnak. kát a birtokosok, nagygazdák,*:* — Hihetetlen? Nem az, csak míg nekünk csak a munka ne-Í-ahkor, ha arra gondolok, mit heze jutott. *remélhettem az élettől tizenAztán a kötelességekről be-**764 éves koromban, a talicska szél, szintén a család tükré-<-nVelével a kezemben. Máskü- ben. - ’f'lönben nem az, nem csodála— Ide köt életünk a terme-*40«- Azt, hogy ezt is, megérhet- 1 »szövetkezethez, hát itt bízó-ttem> törvényként fektették nyitunk. Volt olyan hónap .^-papírra, s nem halott betűk- hogy családom 220 munkaegy-^716^séget teljesített. A gyerekek* — Nagyon szép kirándulás becsülettel leszolgálják a ka-*roií — de telhetetlen az em- tonaidőt, most éppen Józsi*ber. Elértem amit akartam, katonáskodik, aki korábban a*mosf meg azt mondom, hogy tsz-ben traktoros volt... szó-!{.még egyet szeretnék: Moszkvai a család nem marad adósavába utazni. Ott van egy ro- semmiben. !£kanunk is. Azt akarom megCsillik József így méri 1 ellátogatni. Vele akarom beba- annak a történelmi pillanat-*r®n0°*n7 ® várost, látni min- nak kedvező utóhatását,***671 nevezetességét, azokat, amelynek ő is részese volt az '^amelyekről eddig csak hallot- alkotmányt elfogadó ország—i-tam, s aztán valóban elégedett gyűlésen és mikor beszélgeté-**6«^6^- Lehet, hogy csak egy sünk végén azt sorolta, milyen!!!7'*07'6’ Nem tudom. Negyven szép ünnepet rendeznek az*6776« vagyok. Az az alkotmány idén is az alkotmány elfoga-*4®7774044 me0 élni, amelyet dásának évfordulójára, azzal*7710«4 ünnepelünk, s ha egy- zárta le mondanivalóját: %szer 7776r valósággá vált az — Minden évben nagyobb*®*0777- miért ne ismétlődhetne ez az ünnep, mindig többen és?me9 többször is? Nem kell többen ünnepelünk, de az az*777®««®* segíteni, csak becsüle- első, az felejthetetlen lesz*46« munkával, s lehet a ku- számomra. éfbikosnak is útlevele... Kovács Endre * Weidinger László
