Népújság, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-19 / 194. szám
4 NÉPÚJSÁG 1962. augusztus 19., vasárnap A már is mehet... A Délafrikai Unió fajüldöző hatóságait cseppet sem lehet következetlenséggel vádolni. .. Tegnap egy olasz pincért toloncoltak ki az országból, mert néger nőbe lett szerelmes és feleségül akarta venni; s ma már Schakespeare Othel- lójának sem kegyelmeznekl A múlhatatlan értékű dráma oktatását ugyanis törölték az országos tantervből, mondván, hogy Othello és Desdemona szerelme „bűnös merénylet az erkölcsi rend ellen”. Vajon mit szólna ehhez Shakespeare ? „Gyarlóság: fasizmus a neved!” (kyd) — ALKOTMÁNYUNK ÜNNEPE akalmából több megyei dolgozó részesült kormánykitüntetésben. Bárdos Sándoménak, a recski Háziipari Szövetkezet dolgozójának a parlamentben adják át a „Népművész-t mestere” kitüntetést. Jó munkájuk elismeréséül a „Szocialista kultúráért” érdeméremmel tüntették ki: Papp Ernőt, a Heves megyei Moziüzemi Vállalat igazgatóját és Kovács Emilt, a tófalui művelődési otthon igazgatóját. — AZ EGRI KÜV szarvaskői kőbányájának dolgozói a VIII. pártkongresszus tiszteletére tett vállalásukat túlteljesítették, és eredményükkel a vállalat kezelésében levő kőbányák közötti munkaversenyben a második helyen végeztek. A verseny ideje alatt 3000 tonna jó minőségű zúzott követ termeltek. Előkelő helyezésükhöz jelentős mértékben hozzájárult a vállalat vezetősége által elfogadott négy újításuk is. (Béta Bernát) — TÍZÉVES találkozójukat tartják augusztus 20-án, alkotmányunk ünnepén a mátra- derecskei általános iskola 1951/52-es iskolai évben végzett nyolcadikosai. A mátra- derecskei általános iskola első úttörői voltak ezek a fiúk és lányok. — TEGNAP ADTÄK át ünnepélyes keretek között Egerben, a Nagyváradi úti telephelyen a Heves megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat új raktár- épületét. — REJTVÉNYÜNK anyag- torlódás miatt kimaradt. Az elmúlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Több napig tartó száraz forróság, hőség a nyár derekán. Árnyékban. Nagy Kutya. A nyerteseknek (Feszt- baum Béla, Eger, Kovács Irén, Tamaleles'z, Cserny Mária, Egercsehi) a könyvjutalmat postán küldjük. Az elmúlt színházi évad Egerben nem hozott kibontakozást az együttes számára. Nem találta meg a művészi kollektíva sem a stílust, sem az utat a fejlődéshez, a továbbjutáshoz. A közönség ro- konszenve is mintha megcsappant volna a Gárdonyi Géza Színház iránt. Vegyes érzelmekkel vette tudomásul a műsorpolitikát és azokat a kisebb-mgyobb bakugrásokat, amiket a színház az évad folyamán tenni kényszerült. Az új évad küszöbén ezekről és egyéb, az új színházi együttest és a közönséget is * intő kérdésről beszélgettünk Horváth Jenővel, a Gárdonyi Géza Színház vezető-rendezőjével, akinek jelentős része van a kitűnő erőkből összeálló új egri együttes létrehozásában. — Ha a színházat Egerben vissza akarjuk állítani hivatása magaslatára, hogy betölthesse szerepét, elvégezhesse az esztétikai nevelés munkáját, akkor annak meg kell újítania önmagát: a megváltozott és javuló körülmények között a művészetet kell szolgánia korszerűen, a mai módon. — Hogyan kezdtek az évad előkészítéséhez? — A célok és eszközök tekintetében jelentős döntés született. A megyei pártbizottság, a Művelődésügyi Minisztérium, a megyei tanács, a színház igazgatója, Szöllősi Gyula egyetértettek abban, hogy a megújítást a művészgárdánál kell kezdeni. Ennek az elgondolásnak eredményeképpen az együttes 80—90 százaléka kicserélődött. Ebben az évadban a színház tagjai között országos méretekkel mérve is jelesen rangsorolt nevekkel -találkozunk. Csak néhányat említek: Spányik Éva, Fogarassy Mária, Oteavszky Éva, Birtskei Károly, Szabó Ottó, Lengyel János. Ezeket a neveket nemcsak a hivatalos elismerés fémjelzi, de tudásuk is a modem színpad megvalósulását szolgálja majd Egerben. — A nevekhez a műsor megfelel; de mit szól majd az egri közönség a klasszikus művek túlsúlyához? — Hangsúlyozni szeretném, hogy a műsorterv gazdag, igényes és bizonyítani fogja, hogy ilyen darabokat káván látni az érett egri közönség. Ha a művészi élményt nyugtázhatja a nézőtér, olyan élményt, amelynek hatása nem a szórakozásé és a szórakoztatásé, akkor kíváncsi lesz munkánkra. — Mivel nyitnak és mik lesznek az új évad érdekesebb mozzanatai? — Az évad elején csak néhány közellevő feladatról szeretnék említést tenni: Salacrou francia szerző „Máglyák Firenzében” című drámájával nyitunk, főszerepben Spányik Évával és Szabó Ottóval. Any- nyit már most eláruhatok, hogy maga a szerző is megnézi a magyarországi ősbemutatót Egerben, népes francia küldöttséggel együtt, összesen négy ősbemutatót tartunk. Az is érdekessége az idei évadnak, hogy a Salacrou-darabot valamelyik budapesti színházban is eljátssza majd az egri együttes. Tervükben szerepel négy darab budapesti oemuta- tása is az egri gárdával. — Szophoklész Antigonéja és Anouilh Medeiája ugyancsak érdekes művészi élménynek ígérkezik. A Medeiában Fogarassy Mária és Bitskei Károly mutatkoznak be. — Annak külön örülünk, hogy Gyurkó Géza személyében egri szerzőt is avat az egri színház: „Ismeretlen ismerős” című kamaravígjátékának az ősbemutatójára ebben az évadban kerül sor. — Előlegként mit mondhat az új színház új stílusáról? — Az új gárda lehetővé teszi, hogy bemutatóinkat korszerű, modern formában állítsuk színpadra. Most rátérhetünk az intellektuális és dinamikus színjátszásra. Szinte valamennyi bemutatónkat úgy terveztük, hogy versenyképes legyen valamennyi színház bemutatójával. Az általunk Budapesten is bemutatandó darabokat a Művészeti Szövetségben vitára fogjuk bocsátani: így akarva és vállalva az érdeklődés homlokterében lesz munkánk. — Ehhez a kulturált színjátszáshoz elengedhetetlen a megfelelő „akusztika” a színházban, a műszakiak és a közönség összhangja. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a színész tud tehetségtelen lenni, hanem a közönség is. —- Jó atmoszféra kell a színház köré és el kell tüntetni a közömbösséget. A közöny a legerősebb szándékot is megölheti. Most éppen abban bízom, hogy munkánkkal szenvedélyeket, izgalmakat, vitákat és pezsgést idézünk elő a közönség soraiban. — Ugyanezt mondhatnám a sajtóról, a kritikáról is. Azt várjuk a megyei újságtól, hogy szenvedélyesen támadja a hibás előadásokat, ha pongyolaság, szürkeség jellemzi a bemutatót, vagy egyes színészek munkáját, de ragadtassa magát dicséretre, ha arra okot talál. Ne forduljon el, ha meghökkentő kezdeményezésekkel találja magát szemben. Vitatkozzék, ha kell, a kezdetné-1 rol es ismerje fel, ismerje el a bemutatott darabnak önmagában is meglevő értékét. Elemző és indokoló kritikát várunk, mert a bíráló és a bírálat felelőssége óriási. — Uj színházi reneszánsz van kialakulóban hazánkban. Ebben a folyamatban a kispolgári ízlés, a XIX. század lelkiekben még meglevő maradványai ellen indítunk harcot. Ez a küzdelem kettős: a színházon beiül a művészek között, a színházon kívül pedig a közízlés irányítása. A társadalmi változásokhoz képest a tudat lassabban formálódik. Minden színházi bemutatónknak az a célja, hogy ezt. a tudati esztétikai fejlődést meggyorsítsuk; a darabokat is ilyen nézőpontból vá- logatottuk össze. — A színpad drámai cselekvések sorozata. Az értelem századában az értelemnek uralkodnia kell a színpadon is, értelmi hatást kell keltenünk a közönségben. De nem akármilyen hatást! A közönségnek gazdagabb lélekkel kell kimennie a szinházból, mint amilyennel bejön a nézőtérre. — Még valami nagyon fontos! Ebben az új és felfogásában modern színházban a régi társulatból ittmaradtak számára kitűnő lehetőség nyílik képességeik meglepő fejlődésére, az együttes új hangolt- sága miatt. Elsősorban Kovács Máriára és Pálfy Györgyre gondolok! — Mi érdekeset tud még mondani, mint az egri színházi élet egyik felelőse? — Művészeti Tanácsot akarunk szervezni a közönség soraiból: intézmények, üzemek, hivatalok dolgozóiból, akikkel megbeszélnénk egy-egy bemutatót, egy-egy színházi kérdést. Harminc—negyven főből állna ez a Tanács; úttörő lépés lenne az országban a színház társadalmasítása felé. így eloszlana egy csomó tévhit misztikum a színház környékéről, s maradna a művészet, amiből a Tanács és általa a közönség megismerné, milyen nagy fizikai és szellemi erőt. összpontosítást és intuíciót kíván ez a munka. — Summázatul, miben ösz- szegezné véleményét az évad elején? — Mindenkitől tiszteletet kérünk a színház és annak ügye iránt, mert komolyan vesszük dolgainkat. Mi igyekszünk olyan körülményeket teremteni a színházban, hogy semmi ne zavarhassa a közönség és a színház egészséges kapcsolatát. Farkas András kz egri színház megújulásáról Horváth Jenő, a színház vezető-rendezője nyilatkozik nyezés bátorságáról és értéken„A gondolatok írója" Háromszáz éve halt meg Blaise Pascal „Az ember olyan nagy, hogy nagysága még önnön nyomorúságának ismeretében is megnyilvánul." Milyen jellemző — többek között — ez az aforizma is azokra a belső lobogás fűtötte és mégis matematikai szabatossággal kifejezett elmélkedésekre, amelyeket Blaise Pascal műve, a „Gondolatok” tartalmaz. E műben egy olyan ember vall magáról és a világról, akit korának kínzó ellentmondásai, osztályának, a burzsoáziának gyengesége végülis odáig sodortak, hogy — szavakban — megtagadja a tudományt, ám, aki halála percéig mégis csak tudós maradt, az igazság (gyötrődve élő és munkálkodó) kutatója. A vallás azt tanította, hogy a földi élet nyomorúság, hogy a világ „siralomvölgye”. A paraszti eredetű, s a matematikában, a geometriában, a fizikában és a mechanikában új megoldásokig eljutó Pascal szinte elfogadta ezt a tételt, de valójában sohasem tudta helyeselni, hogy az ember törpe. Nem véletlen, hogy a hivatalos egyház üldözte Pás. calt, hogy a jezsuiták a „sátán fiá”-nak nevezték, mert bár védte a vallást, ők jó szimattal meglátták benne a gondolkodót, aki — minden belső vias- kadása és ellentmondása ellenére is — igent mond az emberre, a tudomány és a társadalom előrehaladására. Halálának háromszázadik évfordulóján — 1623-ban született és 1662. augusztus 19-én halt meg, Párizsban — elévültek azok a teológiai témák. amelyekkel a „Gondolatok”- ban viaskodott, de másodrendűvé váltak azok az érvek is, amelyekkel a Vidéki Levelekben a hatalmaskodó jezsuitákat támadta. Ez azonban nem jelenti azt, hogy három évszázad rostáján Pascalból „csak” a higanyos barométer szerkesztője és a valószínűség-számítás megalapozója maradt meg. Iga- zán nem volna kevés ez sem, hiszen a Pascal-féle háromszög (és más, nevéhez fűződő matematikai és geometriai fel- felfedezések) nélkül nem lehetett volna eljutni a mai matematikáig és — közvetve — a korszerű technikai csodákig. De Pascal, mint művész is hatalmas. Montaigne nyelvét továbbfejlesztve, a modern francia' irodalmi próza egyik úttörője — sokak szerint — megteremtője ő. Képmutatást megvető őszintesége, megrendítő líraisága, s az, hogy lényének ábrázolásával tulajdonképpen kora Írástudóinak belső világát is feltárta, korunkban is értékessé, sőt, aktuálissá teszik Blaise Pascalt, az írót. Montaigne és La Rochefoucald mellett vele kezdődött az, amit „francia esprit” néven tisztel a világ. Véletlen-e hát, hogy a nagy erkölcsi és kulturális értékek megőrzéséért küzdő ner.i- zetközi békemozgalom vezető szervének, a Béke-Világtanács- nak javaslatára, az egész haladó emberiség kegyelettel emlékezik Blaise Pascalra? „A küzdelem tetszik nekünk, nem pedig a győzelem”... E szavakkal fejeződik be a „Gondolatok” egyik elmélkedése. Pascal állandó küzdelemben élt — önmagával is. Ám mi győztesként gondolunk a nagy tudósra, akiben —■ ahogy a stílusából annyit tanuló Anatole France írta róla — „o szorongó hitnél mégiscsak erősebb volt a teremtő kétely." Antal Gábor EGRI VÖRÖS CSILLAG 19: Szerelmi levelezés 20—21: Űjra egyedül EGRI BRÖDY 19: Napfény a jégén 21: Therese Raquln EGRI KERTMOZI 19: Lázadás 20—21: A nagy olimpia GYÖNGYÖSI PUSKIN 19: Ne fogadj el édességet Idegentől 20—21: Lázadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 19— 21-ig: Viharok bolygója HATVANI VÖRÖS CSILLAG 19: A vád tanúja 20— 21: Halálhajó EGRI BEKE 1»—20: Pesti háztetők HATVANI KOSSUTH 19: ötlábú birica 20—21: Négy lépés a fellegekbe HEVES 19: A búcsú 20—21: Szeptemberi szerelem PETERVASARA 19: Délibáb minden mennyiségben 20—21: Iskolatársak voltunk FÜZESABONY 19: Szerelem és a másodpilóta 20: Szevillal borbély 21: Szemtől szembe IRTA: ÓNÓDVARI 36. Mintegy másfél órával ezelőtt a fiú asztalánál még három társa is ott ült. Hangosan beszélgettek, egyes szavak, beszédfoszlányok — amikor a zongorista pinnoban játszott —, eljutottak hozzá is. Megállapította, hogy az erdőslaki vasgyárban dolgoznak és valami nyereségrészesedést kaptak a tervteljesítés után. Ezek is adtak borravalót a pincérnek és azt egészen jól megfigyelte, hogy amikor távoztak,. az a fiú, aki ittmaradt, száz forintot kért kölcsön a legfiatalabb- töl. Emez vonakodott adni. — A múltkorival is tartozol ... — Fizetéskor a mostanit is megadom! — Nekemi is kell a pénz ... — Tudom, mondom, hogy fizetéskor... Azóta a fiú már az ötödik konyakot öntötte magába. A hatodik féldecit az imént, tette eléje a pincér. — Ké... kérem! Ha önnek megfelel... — Ó, hogyne — mondta Horváth is helyet foglalt a fiúval szemben —, csak egy percig tartom fel. Véletlenül láttam, amikor itt voltak a barátai. Szeretnék magától tanácsot kérni... Abbahagyta, mert a pincér suhant el mellettük. — Nemi inna még valamit? — kérdezte átmenet nékül a fiútól. A részeg még mindig bambán nézett rá, erőlködött, hogy le ne csukódjanak álmos szemei: Horváth nem' várt választ A pincér után kiáltott, hogy hozzon két féldeci konyakot. A fiú ugyanolyan heves mozdulattal hajtotta le, mint az előbb és az arcába nézett — Pár napig tartózkodom Erdőslakon — folytatta Horváth és közelebb hajolt hozzá —, ez alatt szeretném felkutatni egy régen látott rokonomnak a fiát. Körülbelül olyan idős lehet, mint maga, és azért bátorkodom megkérdezni, mert hallottam az iménti beszélgetésükből, hogy barátai a gyárban dolgoznak és... és gondoltam, hátha ismerik... Talán a segítségemre lehetnének, mert én még a címét sem tudom. A háború előtt láttam őket utoljára... Annyit tudok csupán, hogy ez a rokon- fiú iá a gyárban dolgozik... — Hogy hívják? — kérdezte a részeg. — Szabó Zoltánnak! Mint engem — mondta Horváth és boldogan nyújtotta a kezét, hogy sikerült felkeltenie a fiú érdeklődését. — Más munkám elvon attól, hogy utána járjak. Csak amikor a maguk beszélgetésére felfigyeltem, jutott eszembe ez a nagyszerű megoldás. Boldog lennék, ha találkozhatnánk. Bár lehet, hogy találkoztunk már valahol, csupán nem ismertük fel egymást. Mondom, még a háború előtt... akkor egészen kisfiú volt... — Nem ismerek Ilyen nevűt,. — mondta elgondolkodva a fiú —, pedig én is ott dolgozom. — Igazán? Az orvossal madarat lehetett volna fogatni. Alig tudta leplezni örömét. — S melyik üzemben? — Kohákőműves vagyok, az óriáskohónál. — Ne mondja! Csaknem fejsiáltott. Reszkető kézzel nyúlt a pohárért Ezernyi terv, és ezernyi variáció cikázott át agyán. Hogyne hiszen itt ült előtte az az ember, akit másfél hete keres; húsból, vérből való ember, aki végrehajtja majd a pontosan kidolgozott tervet... Csak most el ne rontsa, valahogy él ne repüljön a madárka a kalitkából. A másodperc töredéke alatt átgondolta, nem rontott-e el máris valamit, s azt is, hogy mit kell tennie, ha hálójába akarja ejteni a fiút. — Különös szerencse, hogy találkoztunk. Talán maga mégis... segíthetne nekem. Esetleg a barátaitól, vagy más valakitől megérdeklődhetné. — Persze. Nagyon szívesen. Akár holnap is, Szabó Zoltán ... nem felejtem el. — Ó, nagyon kedves! — ujjongott Horváth —, igazán ... nem is tudom, hogy háláljam meg... (Folytatjuk.) Horváth sokáig méregette. Megpróbálta kitalálná, hol dolgozik, vagy, hogy dolgozik-e egyáltalán? Valami azt súgta belül, hogy meg kell ismerkednie ezzel a fiúval Amúgy is Eurdalta a lelkiismeret, hogy másfél hete tartózkodik már Erdőslakon és még mindig nem jutott közelebb feladata megoldásához. Ez a másfél hét azonban mégis fontos tapasztalatot hozott: a kohászati művekbe nehéz lenne bejutnia. Feltétlenül hasznos tehát, ha megfogadja Rose tanácsát és az ott dogozók közül szervez be /alakit az akcióba. Ilyen gom iolatokkal méregette végig az ;lőbb a másik társaságot is, ám azok sokkal józanabbak voltak és becsületesebbeknek látszottak annál, hogy bajba nie sodorják, ha netán felderítené akármelyikőjük előtt is megbízatása titkát. Pedig, az a tény, hogy valamennyien a gyárban dolgoznak, már ön- magában is i^ató-.vdD tudta megállni, hogy utánuk ne menjen, amikor elhagyták i a helyiséget. Nézte hát azt, aki ittmaradt: tanulmányozta arcvonásait, mozdulatait. Megpróbált öltözékéről jellemére következtetni, hallgatta, amikor a pincérrel vitatkozott jól megfigyelte, milyen köny- nyelmű mozdulattal dobta oda a kölcsönkért százast, és milyen nagyképű, {íanyag eleganciával hagyta a visszájára pénzt borravalónak. Mindezeket egybevetve, ösztönösen megérezte, hogy emberére akadt, a véletlen jószerencse sodorta útjába a fiút és egy percig sem késlekedett, meg kell véle ismerkednie! Felhajtotta a kávét, csak most jött rá, hogy elfelejtett cukrot tenni bele. Odament a fiú asztalához. — Megengedi?.™ A részeg fiú egy pillanatig csodálkozó arccal meredt rá, ingatta a fejét és az üres székire- mutatott.
