Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-19 / 167. szám

1962. július 19.; csütörtök NÉPÜJSAG S Nem különleges emberek • • • Vitatkoztunk a szocialista brigádokról fél órát, három­negyed órát... „Minek ajná- rozzák őket? Olyan lármát csapnak körülöttük, mintha nem is emberek, de legalább félistenek lennének! Pedig csak emberek ők is. De kérde­zem: különleges emberek? Jó... jó, mondjuk rá, munka­brigád. De miért lennének szocialisták? Mitől szocialis­ták?" Félistenek? Valóban, nem azok. Nincs a homlokukon jegy, ami másoktól megkülön­böztetné, kiemelné őket. Öl­tözködésük is, akár a többi* emberé. S mégcsak más nyel­vet sem beszélnek. Mégis, van bennük valami, ami nem any- nyira jellemzője más munká­soknak. S ezt csak akkor fe­dezi fel bennük az ember, ha beszédbe elegyedik velük. Másként gondolkodnak, em­berség’, tudás, szorgalom, élen­járó világnézet jellemzi őket. Hosszú esztendők, évtizedek óta küszködik az ember az anyaggal, változtatja meg a természetet, s teremt magának egyre jobb, biztonságosabb és egészségesebb munkafeltétele­ket. A munkáskezek alatt minden anyag tökéletes és cél­szerű formát kap. Miért ne formálhatná az 'ember önma­gát is tökéletesebbre? S ehhez a munkához már harmadik éve hozzákezdtek. Változik a munka értelme, tartalma, de amíg valóban a teherből és a nyűgből szükségletté, az öröm. és derű forrásává válik, újabb generációknak kell fel­nőnie. Sokszor leírtuk már, de nem elég akár százszor is hangoz­tatni: korábban is volt munka­verseny, voltak versenyző, bri­gádok. Am ezeket lényegében Csak a pénz, a nagyobb kere­set lehetősége tartotta össze; ha egy-egy kampány véget ért, a brigádok rendszerint széjjel­hullottak, megszűntek. A bri­gád „élettere” a gyár volt, s a brigádszellem nem terjedt túl egy-egy munkahely „határa­in”; a gyárkapun, a műhely­ajtón kilépve, a kasból, a né­pesből kiszállva egyszeriben megszűnt a közösség összetar­tó hőjének sugárzása, munka után mindenki élte a maga külön életét, nem nagyon tö­rődött társaival. Az otthon, a család, a magánélet sokfajta őrötne-gondja nem kapott be­lépőcédulát a munkapadok mellé, s a brigádproblémák is bennmaradtak a levetett ove- ráUokkal az öltözőszekrények­ben. A szocialista brigádok em­beri kibontakozást keresnek; fel akarják szabadítani az el­méket, megtisztítani a múlt es2emei-szellemi béklyóitól. Érezni kezdik az emberek kö­zötti új kapcsolatok ízét, ere­jét. Sokat tűnődtem azon, mi­lyen nagyszerű kollektíva ko- vácsolódott a Mátravidéki Erőműben, a „Pattantyús” ne­vet viselő műszaki brigád technikusai, mérnökei között. Végzik a maguk rendes, jó munkáját, segítenek egymás­nak, újítanak; szóval teszik azt, amit kell. De ennél töb­bet is, hiszen a brigád tagjai­nak nagy többsége aktív, kö­telességtudó társadalmi mun­kás, 4—5 megbízatás teljesíté­sét is vállalják: fiatal műsza­kiakat patronálnak, fiatal és idősebb technikumba, egye­temre készülő munkásoknak adják át tapasztalataikat, tu­dásukat, akad közöttük népi és társadalmi ellenőr, aktív sportoló, aki már külföldi vi­torlázórepülő-versenyeken is részt vett, s van közöttük, aki szabad idejét azzal tölti, hogy fiatal termelőszövetkezeteknek tervez istállókat, gazdasági épületeket — minden ellen­szolgáltatás nélkül. Vasárna­ponként pedig kirándulni mennek — ott vannak velük a feleségek, gyerekek is. És te­szik ezt minden rosszízű moz- galmiság nélkül, * emberi ter­mészetességgel. Korunk sokatmondó jelen­sége a szocialista brigád-moz­galom. Sokatmondó jelenség pedig 0 mindenekelőtt azért, mert a munkához, a kollektí­vához, a társadalomhoz való viszony új vonásait fejezi ki; s mert e brigádokban alakul az új emberek jelleme és ar­culata. „Ha valaki meginog, azt jó irányba téríti a közösség nyo­mása” — magyarázták az Egercsehi Bányaüzemben Bar- tha L. Balázs szocialista bri­gádjának tagjai. S milyen hal­latlan ereje van a közösség­nek! Képes embereket leszok­tatni az ivásról. Az apci Fém- termiában, az egyik kohász, T. erősen ivott, elhanyagolta a munkáját, műszakokat mu­lasztott igazolatlanul, szabad­napokat kunyerált. Az üzem vezetői már azon a végső pon­ton voltak, hogy kezébe adják a munkakönyvét és elküldik. A „Barátság” nevű brigád védnökséget vállalt T. fölött, jótálltak érte. Ma már min­denki tiszteli ezt az embert, derék, becsületes munkássá edzette a brigád. S ez a szép ebben a mozgalomban! Mind­egyik emberért felel a brigád — s minden ember felel a brigádért. Emberség, tudás, szorgalom, élenjáró világnézet jellemzi őket — írtuk. Van baj is, gond is, probléma is bőven a szo­cialista brigádoknál. Sok­helyütt elhanyagolják a kultú­rát, keveset törődnek egymás­sal, s nemcsak könyvet nem, de újságot sem vesznek a ke­zükbe; van, ahol a szocialista brigádot a pénz, a hírnév, ki­tüntetések, a karrier ugró­deszkájának tekintik. Nem, nem félistenek, s nem különleges lények alkotják a szocialista brigádokat. Mégis, a hibák, az árnyékok mellett is bátran állíthatjuk: rend­kívüli jelentőségű ez a mozga­lom. Olyan lehetőségei, esz­közei vannak az ember és a munka harmóniájának megte­remtésére, amelyek példátla­nok. Emberi jövőnk, emberi társadalmunk valóságának ar­culatát veszik magukra ezek az emberek, s ezt a valóságot mintázzák élesebbre, plaszti- kusabbra. Nem különleges emberek a szocialista brigádok tagjai, vállalkozásukra azonban nem találhatni megfelelőbb szót. A jövő emberei 6k„ akik kicsit tükröt tartanak mindegyikünk elébe. S hiba-e, ha szüntelen e tükör változó, élesedő képét vigyázza szemünk? (p. d.) Kultúrterem, étkezde, - társadalmi, munkával Nagy munkába kezditek Egerben a MÉSZÖV dolgozói: társadalmi munkával székhá­zuk udvarán egy kultúrterem — amelyet étkezdének is hasz­nálnak majd — alapjainak ásásához fogtak hozzá. Evek óta bajlódtak ezzel a gondolattal a MESZOV-nél, amelyre most részben a dolgo­zók áldozatkészsége révén ta­láltak orvoslást Eddig ugyan­is nagyobb rendezvény alkal­mával rendkívül szűkös kö­rülményekkel kellett megelé- gedniök az itt dolgozóknak, s az üzemi étkezde felállításá­nak gondja is megoldatlan volt. Most, hétfőn reggel nyolcán kezdték munkához az udvaron, délután pedig már megkétsze­reződött a társadalmi munká­sok száma. Ezen a héten min­dennap dolgoznak az építke­zés előkészítésén, az alapásá- som kívül kerítés és raktárbon­táson, tereprendezésen. A MÉSZÖV minden dolgozója részt kért a társadalmi munká­ból, túlnyomó többségükben úgy, hogy évi rendes szabadsá­guk terhére áldoznak egy-kél napot ennék a tevékenységnek. Az egy hét alatt, mint szá­mítják, 16 000 forint értékű társadalmi munkát végeznek így eT, utána pedig a Gyöngyö­si Építőipari Ktsz szakembe­rei is munkához kezdenek az építőanyag szállításában vesz­nek részt a társadalmi erők. IT LÁTHATTOK a 64. Országos Mezőgazdasági Kiállításon ? XXW.XW.XXXXXV>XXXXXXXXXXVvXXV«XXXXVSXXXV\XXXXXXXXXXXXXX'fvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\ Az aratást, s a betakarítást is elvégzik a mezőgazdaság dol­gozói, mire a 04. Országos Me­zőgazdasági Kiállítás és Vasár kapui kinyílnak, s máris gyakran kérdezik falusi embe­rek: mi mindent láthatnak, milyen tapasztalatokkal gazda­godhatnak az idén szeptember­ben? Bizonyára nagyon sokan ér­deklődéssel figyelik majd a nagyüzemi baromfitenyésztési bemutatót, hiszen a termelő- szövetkezetekben egyre nép­szerűbb és jövedelmezőbb a nagyüzemi gazdálkodásnak ez az új ága. Mivel éppen e terü­leten nincsenek kiforrott nagy­üzemi tapasztalataink, a kiállí­tás hasznos segítséget, érdekes látnivalót nyújt majd az ér­deklődőknek. A két tojóház egyikét automata-etetővel, ön- itatóval és tojófészkekkel sze­relik fel, a másik tojóház kö­zepén etető és tojásbegyűjtő kocsik közlekednek. Mindket­tőben természetes és mestersé­ges fényforrás lesz, reggel vil­lanyfénnyel hosszabbítják a napszakot. Az egyik tojóházat meleg levegő befúvásával, a másikat ezzel és parabolatük­rös megoldással kombinálva fűtik; A termelőszövetkezetek, ál­lami és kísérleti gazdaságok 400 növényét fogadta el bemu­tatásra az illetékes szakbizott­ság. A kiállítás vendégei lát­hatjuk majd például a Panko tai Állami Gzadaság őszi búzá­ját, amely 920 holdon átlag 20.90 mázsát termett, a székes- fehérvári Szabad Életét, amely 535 holdon 24,05 mázsa termést adott. De láthatnak majd egy tételt 23,67 mázsás őszi árpából, 35.90 mázsát termett kukoricá­ból is, amelynek termesztési eljárását sokféle eszköz segít­ségével ismerhetik majd meg. Már most érkeznek a hírek arról, hogy egyes gazdaságok csoportos látogatást akarnak szervezni: e csoportoknak az FM Mezőgazdasági Kiállítási Iroda különböző segítséget nyújt A belépő- és sorsjegye­ket idén is elővételben, s a helyszínen lehet megvásárolni. Idén először bocsátanak ki két látogatásra szóló kombinált je­gyet, tíz forintos árban. — Az egyszeri belépésre jogosító elő­vételi jegy ára 7 forint lesz- —, hogy ezzel az alaposabb tanul­mányozást biztosító többszöri látogatásra lehetőség legyen. Bizonyára idén is népszerű lesz a kiállítás sorsjegye, amellyel a vásárlási utalvá­nyokon kívül hat főnyeremény nyerhető. Szobabútorból, 250 köbcentis Pannónia motorke­rékpárból, zeneszekrényből, te­levízióból, magnetofonból, lengyelországi társasutazásból, hűtőgépből, robogóból, NDK konyhabútorból áll a hat fő­nyeremény. A mezőgazdaság dolgozóinak százezrei kellemes napokat tölthetnek majd a kiállításon. Sok hasznos tudnivalóval gaz­dagodhatnak, s szórakozva is­merkedhetnek meg a szocializ­mus útjára tért mezőgazdasá­gunk eredményeivel. Conda Irén Úgy kell a betegnek ? Hiába rovod le fizetésed után a százalékot a betegse- gélyző pénztárnak, most a biztosított is csak úgy mehet orvoshoz, ha teljes tisztelet­dijat fizet. Bécsben jó két hónapja ez a szabály, mert igy döntött a bécsi orvosi kamara reakciós vezetősége. A vezetőség 65 százalékos fi­zetésemelést akar elérni a betegsegélyzőnél működő or­vosok számára, ezért megtil­totta tagjainak, hogy a be- tegsegélyző pénztár tagjait tiszteletdíj nélkül kezeljék. Ez a kemény rendszabály egy és negyedmillió bécsi dolgo­zót érint. A betegsegélyző pénztár nem kap állami támogatást és az orvosoknak felajánlott 15 százalék fizetésemelést csak a betegek rovására tud­ná biztosítani. Ez persze a reakciós orvoskamarai veze­tőket nem zavarja, kitarta­nak a 65 százalék mellett, már csak azért is, mert re­mélik, hogy a betegbiztosí­tási rendszeren vághatnak rést. A dolgozók évtizedes harccal elért vívmányaival szemben előbbre helyezik az orvosok állítólagos szabadsá­gát, amelyet a betegsegélyző nélküli állapot jelentene. Nem csoda, hogy a bécsi dolgozók elvesztették türel­müket és két hónap múltán haragos tüntetésekre került sor az orvoskamara vezető­sége ellen. A kormány ugyan óvakodott, hogy a dolgozók érdekében beavatkozzonj most mégis kénytelen volt zsarolás címén vizsgálatot indítani az egyik orvosveze­tő ellen, aki fenyegetésekkel próbálta rávenni kollégáit a különös sztrájkban való rész­vételre. A bécsiek felhábo­rodása a szakszervezet jobbol­dali szociáldemokrata veze­tőit is arra bírta, hogy éles hangon elítéljék az orvosok vezetőit. Szocialista és kom- munista orvosok a kamarai tilalom ellenére kezelték a betegeket. Így hát, míg a kamarai vezetők jelszava ez volt: Ügy kell a betegnek, miért nincs pénze! — akadt ellenjelszó: Beteg, ne hagyd magad! G. Gy. FOGAS DOLGOK Fogorvos kongresszus ült össze Kölnben. Mindenfelől érkeztek a fogak gyógyászai; szám szerint 12 ezren. Monst­re program várta őket. Nem véletlenül, hiszen a fogakkal mindenfelé baj van, van aki már nem tud rágni, mások pedig ugyancsak harapósak. Ami azt illeti, van is elég probléma amin rágódhattak a fogorvosok, akiknek felte­hetően jók a fogaik. A kong­resszus jelentőségét a politi­kusok is felismerték, 8 ma­ga a nyugatnémet államéi-1 nők, Lübke jelent meg a megnyitóm hogy beszédében méltassa a gyűlés jelentősé­gét, fontosságát. Hogy Lübke beszédében, vagy a többi előadásban volt-e sző a nyugatnémet politika méregfogainak eltá­volításáról, nincs tudomá­sunk. Pedig ez a téma la megérne egy kongresszust.. (búr—) „4 tábornoki kar lojálisán felzárkózik...” Már jó ideje tart Straus6 nyugatnémet hadügyminisz­ter korrupciós botránya; amelyet parlamenti bizottság is megvizsgált. A vizsgálóbi­zottság megpróbálta a lehe­tetlent: bebizonyítani a FI- B AG - botrán y ban kompro­mittált politikus ártatlansá­gát. — Nem sikerült, s ez nem a bizottság tagjain mú­lott, akik minden tőlük tel­hetőt megtettek, hanem a szociáldemokratákon, akik a „szabad demokratákkal” együtt elutasították a jelen­tést, s továbbra is fenntart­ják a hadügyminiszterrel kapcsolatos erkölcsi aggá­lyaikat. Nem így a Bundeswehr- tábomokok és Adenauer. Förtsch tábornok, a Bun­deswehr főfelügyelője kije­lentette, hogy a tábornoki kar lojálisán felzárkózik a miniszter mögé s azt óhajt­ja, hogy továbbra is marad­jon meg hivatalában! Adenauer, a honvédelmi bizottság ülésén hangsúlyoz- ta, Strausanak továbbra is a hadügyminisztérium élén kell maradnia, hogy „ren­delkezésre álljon a Bundes­wehr megerősítésének és a NATO-n belül tervbe vett nukleáris társasviszony meg­valósításának most követke­ző időszakában.” Emlékeznek még a „Ki­rálylány a feleségem” című francia filmre? A király így támad udvari cselszö­vésben megőszült lakájára, Lehelre: „Már a maga al­jasságában sem lehet meg­bízni? !” Strausönak nem tehetnek ilyen szemrehányást. A FIBAG-gikszer egyálta­lán nem csökkentette Stra­uss — megbízhatóságát. (Krajczár! TAGGART FELKELT. A palánk alatt, faleveleken feküdt, amelyek az elhaló ágakról hullottak le. Mert óráját és más értékes holmiját az el­múlt három hónap alatt eladta, a beköszöntő reggelt csak a madarak csicsergéséről ismerte fel. A mada­rak daloltak, aminek viszont egyál­talán nem örült, hisz nagyon korán felébresztették. Éhezni fog, míg nem szerez valami harapnivalót, de az sem biztos, hogy hozzá tud majd jut-t ni valami elemózsiához. Egy garasa' sincs, s ez volt az első éjszakája, amit szabad ég alatt töltött. Pipára gyújtott, s elgondolkodott: hogyan is szerezhetne valami mun­kát, s miért is vesztette el előbbi állását. Három hónapja rqég jó erőben, magabiztosan lépett be főnökének, az Egyesült Lapok f őszerkesztő j érnek szobájába. A főnök a következő sza­vakkal fogadta: — Jó reggelt, Taggart. Georges Grebe ígért egy cikket a Fényszóró­ba. Természetesen nincs ideje meg­írni. Ezért szeretném, ha maga írná meg, 6 meg csak aláírná. A cikket Grebe-stílusban kell megírnia. Min­den héten közlünk majd egy hasonló cikket a Fényszóróban. Legalább egy féltueat márkás név van a tarso­lyomban. Taggart elmosolyodott: Georges ferebe! Híres név! Nagyszájú bohóc. Remek gondolat volt megszerezni! — Azt hiszi, hogy valaha az élet­ben leírt egy sort is? — Nem hiszem. De maga tudja, hogy körülbelül hogyan is írná meg. A jövő hétre Sir Cutman Kan-t tar­togatom, aki mindent aláír, ami jó. A közönségnek vásárolnia kell a Fényszórót. Ehhez a Grebe-féle cikk­hez pedig máris fogjon hozzá. Taggart bólintott. Előhúzott a zse­béből egy kéziratot és a főnök aszta­lára tette: — Itt van az ön vezércikke, uram, nem futná át? — Most nincs időm. Indul a vo­natom. Számítok magára, Taggart. Isten vele. Pénteken itthon leszek. A FŐNŐK ELSIETETT. Taggart pedig mégegyszer átnézte a vezér­cikket. Jó munka, gondolta. Kár, hogy senki nem tudja, hogy ezeket a cikkeket én írom. Művészet más he­lyett megírni egy cikket, de mint más efféle dolgokat, ezt is soványan honorálják. Dehát mégis csak kelle­mes érzés az a tudat, hogy én va­gyok a gyümölcs magja, a főnök pe­dig tulajdonképpen csak a héja, hír­neves, nagy befolyású, de csak gyü­mölcshéj. Taggart visszament a szobájába. Kollégája már az asztalnál ült, pipá­zott és írt. Taggart is leült, úgyszin­tén pipára gyújtott, fogott egy ív pa­pírt és ráírta: Georges Grebe cikke. Valóban szenzációs gondolat volt. A főnöknek éles szimatja van az ilyes­mikhez. Georges Grebe a közönség bálványa. Dehát milyen gondolatai is lehetnek egy bálványnak? G. Gre- benek, a bohócnak — hm —, valószí­nűleg egyáltalán semmilyen gondo­lata nem volt. Az olvasóközönség JOHN GALSWORTHY: LELKIISMERET túlságosan hiszékeny. Taggart be­mártotta a tollat a tintába és tekin­tetét a semmibe fúrta. A közönség G. Grebe gondolataiba akarja fek­tetni a pénzét. De G. Grebenek nincs semmiféle gondolata. Ez csalás. A főnök helyett megírt vezércikkek is csalások. De vajon a közönség befek­tetné-e pénzét a Taggart által aláírt vezércikkekbe és a Taggart aláírású Grebe-féle gondolatokba? — Cikket kell írnom a Fényszóró­ba Georges Grebe neve alatt Sze­rintem ez csalás. Mit szólsz hozzá, Jimmy? Jimmy Counter felpillantott a kéz­iratból: — Szerinted. De mit számít a te véleményed? — Ha egyszer csalás; nem vagyok hajlandó tovább folytatni ezt a já­tékot KOLLEGÁJA elmosolyodott: — Én, barátocskám, ügetőverse­nyekről írok riportokat, de ügetőpá­lyán még soha az életben nem vol­tam. — Ezt még ki lehet valahogy ma­gyarázni. — A ml szakmánkban mindent ki lehet magyarázni. Húnyd be a sze­med, s tedd, amit parancsolnak. Miért izgatod magad? A lapot el kell adni. Taggart felállt — Aljas fráter ez a Grebe! Vinné el az ördög! — Fogta a kalapját és távozott Péntek délután hívatta a főnök. — Nos, Taggart, hogy áll azzal a Grebe-féle cikkel? — Sehogy. Meg sem írtam. — Beteg talán? — kérdezte a fő­nök tapintatosan; — Nincs semmi bajom. Egyáltalán nem írom meg. — Mit akar ezzel mondani? — Azt, hogy ez az emberek becsa­pása, uram. — Nem értem magát, Taggart. — Pedig nagyon egyszerű. Soha többé nem akarok más helyett írni. A főnök elvörösödött. — Ezért a munkáért fizetjük ma­gát Ha nem akarja csinálni, megle­szünk maga nélkül is. Tulajdonkép­pen mi történt magával, Taggart? Taggart keserűen elmosolyodott: — Szenvedek. Rág a lelkiismeret A főnök kiegyenesedett és teljes húsz másodpercig mereven bámult Taggartra. Végül jeges hangon így szólt: *, — Rendben van. Még senki nem sértett meg ennyire. El van bocsátva. — Nagyon sajnálom, uram, de nem tehettem mást — felelte Taggart és indult az ajtó felé. HÁROM HÓNAPIG járt munka után. Nem talált. Nevét senki nem ismerte. Az utóbbi pár hét nagyon kegyetlen volt. Nem volt pénze a létfenntartáshoz. De minél többet gondolkodott ezen, annál jobban érezte, hogy helyesen cselekedett. Ol­vasta a G. Grebe és Sir Gutman Kan cikkeit, amelyeket már az ő utóda írt, s hangosan káromkodott. Keserű mosollyal az ajkán olvasta a főnök vezércikkeit. De mégsem volt képes beismerni, hogy ostobaságot követett el, holott napról napra világosabban látta, hogy tiltakozása üres kongás. Nekitámasztotta hátát a palánk­nak, hallgatta a madarak énekét és megint csak a saját dolgára gondolt. Furcsa teremtmény az ember. Min­dent elhisz, amit eléje tálalnak. Ö maga is ilyen volt éveken keresz­tül, míg meg nem szólalt benne a lelkiismeret. Fordította: Sárközi Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents