Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-17 / 165. szám
* NÉPÚJSÁG 1962. július 17., kedd Tiszta udvar... Először a tanácstagok .határoztak arról, hogy Párád község is csatlakozik a tisztasági versenyhez, miután Mata Pál vb-elixök részletesen ismertette, milyen követelményeket kell teljesíteni ebben a hasznos vetélkedésben. . A községi tanács kezdeményezését elfogadták d község lakói, s nagyobb gondot fordítanak az utcák, udvarok, házak rendbentartására. Teszik ezt azért is, mert rendszerető nép a parádi, s jó érzés tiszta környezetben élni. De hozzájárult a kezdeményezés sikeréhez az is, hogy Párádon rengeteg kiránduló, turista utazik át, vagy üdül a környéken, s a falubeliek szeretnék, ha valamennyien elismeréssel beszélnek csinos falujukról. Ezért szaporodnak a ,,Tiszta udvar, tiszta ház” feliratú táblák va parádi házakon, lakójuk rendsze- rctetét dicsérve. (K. E.) — A FÜZESABONYI járásban elsőként akarják befejezni az aratást a sarudi termelőszövetkezetek. A községben levő gépállomás kom- bájnosai támogatják is ezt 'a törekvést. Vizes János, Nyeste Lajos és Nagy Pál kombájnvezetők az aratás megkezdésének első három napján váltott műszakban összesen 160 hold árpát vágtak le a közös gazdaságok földjein. ★ — EZ ÉV ELEJÉTŐL primőrökre is ad kártérítést az Állami Biztosító. Az 1962. évben a termelőszövetkezetek által termesztett zöldborsó, csemege- paprika, paradicsom, uborka és spárgatök fő vetésében és a salátában keletkezett jéglcárokra az általános vagycmbiztosításon belül, részben külön dij felszámítása nélkül, primőr árakat alapul véve, nyújtanak kártérítést. ★ — A HAGYOMÁNYOS Anna-bált az idén is megrendezik Parádfürdőn. A környékbeli fiatalság már készülődik a július 21-én este megrendezendő nagy eseményre. EGRI VÖRÖS CSILLAG Az elmaradt találkozó EGRI BRODY Álomrevü EGRI KERTMOZI A boldogság országa GYÖNGYÖSI PUSKIN A rendőr GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Szombat esti tánc HATVANI VÖRÖS CSILLAG Hazatérés HATVANI KOSSUTH Matróz a rakétában HEVES Az éjszakai vonat PETERVÁSÁRA Zápor FÜZESABONY A repülő 9-kor indul A kijavított görbe után A véletlen Aszódra sodort, a Makarenko Intézetbe. Riportot szerettem volna írni az iskoláról, de nem volt hozzá engedélyem. Azért sokáig elbeszélgettünk a nevelőkkel, az intézet igazgatójával arról, milyen a fiatalok helyzete — nem itt az. intézetben —, hanem otthon, ahonnan ki kellett őket emelni, s ahová visszakerülnek a javító—nevelő munka során szerzett szakmunkás bizonyítvánnyal. Adott szavam köt. Az intézetről engedély nélkül nem írhatok. Ám ki Olthatja meg egy volt nevelőnek, hogy a hallottakat kamatoztassa? Vagy ki tilthatja meg egy ott dolgozó nevelőnek, hogy a többség javát szolgáló elgondolásait elmondja? Ezért született meg bennem a kompromisszumos megoldás — róluk semmit, munkájukról annál többet. S most nem az intézetről beszélünk, hanem arról, mi következik az itt eltöltött évek után a fiatallal. Az élet sók érthetetlen dolgot produkál. Egyik ilyen esetlensége, amikor a jó családból csavargó huligánként kerül ki a gyermek, aki beszennyezi a nevet, amit visel, aki nem vet számot mával és holnappal, s felelőtlen cselekedetek részese lesz. Az eredmény? Zárt intézet: De bármilyen furcsán hangzik is, a megtévedt fiatalok túlnyomó többségét maga a család taszítja a rossz felé. Hetven—hetvenöt százalék körül mozog az arányszám, hogy az intézetbe került fiatalok elvált családból, szétesett otthonból, a szülői szeretet hiányában, a szülők saját boldogságának keresése miatt tértek rossz útra. Ki felel értük? Jóformán senki. Az édesanyák — akiket ez esetben nem illet a megtisztelő név — úgy gondolják, hogy a cuclisüveg után képes saját lábán megállni a gyerek? Vagy az apák talán — akikre ugyancsak nem vonatkozik e megbecsülő szó —, elégségesnek tartják a pénzkeresést? Az anya új boldogságot keres, az apa más utakon jár, s a fiuk hol köt ki, hol talál megnyugvást? Aszódon. Az intézetben jó kezekbe kerül, szakmát tanul, a nevelők gondoskodása, szeretete, feledteti a rossz körülményt, s leveszi Vállukról a szeretetlenség ólmos súlyát. A közösség megfogja a magára maradt fiatal szivét, s hiába, hogy nem normál intézetről, hanem végeredményben büntető, javitó—neKönyvek 173 nyelven Szovjetunió legnagyobb könyvtárában, a Lenin könyvtárban 173 nyelven írt könyv van s ezek közül a Szovjetunió 89 nyelvén írt műveket olvashatunk. Csak egy számadat egy napról: a beérkezett kiadványok jegyzéke 1500 könyv, 6000 folyóirat és újság. Részben külföldi, részben szovjet kiadványok. Az épületben 22 olvasóterem van, külön tudományos dolgozók, természettudományok, humán tudományok, stb. művelői részére. velő intézetről van szó, az esetek túlnyomó többsége azt bizonyítja, ha bajuk, bánatuk van, csak a régi nevelőkhöz, az intézethez térnek vissza segítséget kérni. S most róluk, a kikerültek- ről néhány szót. Letelik a tanuló idő, ami félig büntetés, szakmát kapnak, s erről a szakmunkás-bizonyítványról senki le nem olvashatja, hogy a fiatal büntetésből töltötte a két vagy három esztendőt, amíg segédlevelet kapott. De az a körülmény, hogy a két—hárorp esztendő után visszakerül abba a szülői házba, abba a környezetbe, amiből kiemelték, magában rejti annak veszélyét, hogy a segítő kéz nélkül visszaesik oda, ahonnan elindult. Két—három éven keresztül nyugodt körülmények között éltek, megtanulták becsülni a munkát, a munkás életet, s aztán újra látják maguk körül a ziláltságot, a rendezetlenséget, a terméketlenséget, a máról holnapra való élést. S ha ehhez hozzájárul néhány becsúszott hiba a munkahelyen, olyan hiba, ami nem is tőlük, az új életet kezdőktől függ, kész az újabb baj. Fontos tehát az intézetből kikerültek számára, hogy nevelőik gondossága az első, új lépéseken elkísérje őket. Gondoljon rájuk akkor is, amikor már mint magukra talált emberek, valóban új életet kezdenek. Ez nehezebb, mint a normális kerékvágásba indult élet megkezdése, hiszen a megtévedt húszéveseket vasmarokkal szorítja, hívja az élet könnyebbik oldala. Nehéz segítőkéz nélkül megállni a becsületes úton annak, aki egyszer belekóstolt a hamis eget festő könnyelműségbe. Számukra az újonnan kezdett életben többszörösen tövises a meggondolatlan dorgálás, sokszorosan sértő a megbántás. Ügy érzik még évekig, hogy mellőzöttek. megbélyegzettek, hogy homlokukról olvassák le az intézetben töltött éveket, s ezért kellene sokkal több gondot fordítani a .Gyermek- és Ifjúságvédelmi Tanácsok tagjainak azokra a fiatalokra, akiknek lecke volt a büntetés, s ajándék a bizonyítvány. Ez a munka is a megelőzéshez tartozik. A visszaesés megelőzése. Ott kellene lenni a fiatal mellett, amikor a család visszafogadja, amikor munkába áll. Ott kellene állni a jóindulatnak, a barátságnak, a szeretetnek, hogy ne csak érezze, hanem tudja is — életét rendbehozta, bíznak benne, s most már rajta a sor, hogy megmutassa, mit ér munkája, mit ér a visszatalálás az igaz, becsületes útra. Cs. Ádám Éva 1362. JÚLIUS 17., KEDD: ELEK A POTSDAMI KONFERENCIÁT 1945-ben a három nagyhatalom kormányfője e napon nyitotta meg. E konferencia volt hivatva arra, hogy a II. világháború utáni nemzetközi kérdéseket rendezze. Határozatot hozott Németország demilitarizálása és ná- citlanítása ügyében, kijelölte a megszállási zónák határait, intézkedett a jóvátétel kérdésében és meghatározta Német- és Lengyelország határául az Odera—Neisse vonalat. A potsdami konferencia határozatait — különösen Németország egységesítésére és nácitlanitására vonatkozólag — a nyugati hatalmak sokszorosan megszegték. 85 évvel ezelőtt, 1877 júliusában született VASZIL KOLAROV bolgár munkás vezető, a Bolgár Kommunista Párt egyik alapító tagja. Részt vett a szociáldemokrata párt opportunista szárnya elleni harcban, 1905-től az ún. „Tresznyákok pártjának” (a bolgár kommunista párt elődje) megalakításában. 1922—24-ben a Komintern főtitkára, hazájának felszabadulása után a Népi Gyűlés elnöke, majd miniszterelnök. Kolarov elvtársnals nagy szerepe volt a bolgár munkásmozgalom kiemelkedő eseményének, az 1923. szeptemberi felkelés előkészítésében. 50 évvel ezelőtt, 1912. július 17-én halt meg HENRI POINCARE francia matematikus és csillagász, ő a geometria egyik ágának, áz ún. topológiának (a tér azon tulajdonságainak kutatásával foglalkozó tudományág, amely minden átalakulás esetén is változatlan marad) a megalapítója. FILM - FILM - FILM - FILM - FILM Az elmaradt találkozó A szovjet film egy újdonsült katonatiszt és menyasszonya szerelmét meséli el, amelyet az egri Vörös Csillag Filmszínház mutat be július 18-ig. Évente húsz-harminc millió ember életét lehetne megmenteni Az Egészségügyi Világszervezet lapjában, az „Unesco- Courier”-ban megjelent cikk szerint évente 20—30 millió ember életét lehetne megmenteni, ha a világon mindenütt olyan egészségügyi állapotok uralkodnának, mint a fejlett országokban. A cikk írója, Jean Manevy megállapítja, hogy Mexikóban például 45 év az átlagos életkor, évente 24 000 mexikói hal meg 30 éves kora előtt maláriában. *-V.-. ■■m&É' öv8. A támadó semmi esetre nem azonos az ezredessel. Az magas, barna férfi volt, erre még jól emlékszik, a többire homályosan. Gyötörte a kérdés: kik voltak, hányán voltak tulajdonképpen, s mit akarnak tőle? Akárhogy iparkodott a dolgok közötti összefüggésekre rájönni, nem sikerült. Lázasan zúgó agyán őrült iramban futkostak az emlékek: még egyszer a láger, odahaza a börtön, a börtönben ismerősök, a jószívű fogházőr, aki egyszer megkínálta cigarettával... Aztán átugrott néhány esztendőt, Elza, Helmut doktor, s a fiatal öngyilkos jelölt jutott eszébe. — Ezzel a lánnyal történt valami? Valóban: nem tudom mi lett vele? Az ezredes macskaszeme észrevette ezt a vergődést, s 6zinte elszórakoztatta. Lassan, aprólékos mozdulatokkal cigarettára gyújtott, úgy tűnt, hogy gyönyörűségét leli benne, Kényelmesen hátradőlt karosszékén, s valahányszor szippantott az illatos cigarettából, áhítatosan, szabályos karikákban engedte ki a tüdejét átjáró füstöt. Felállt, végigsétált a szobán, kinézett az ablakon. Idegtépő volt ez. Horváth kábán figyelte minden mozdulatát, s amíg az ezredes az ablaknál állt. megpróbálta szemügyre venni a szobát, amelybe bekísérték. Nem mondhatni, hogy tágas, de jól felszerelt iroda: az egyik oldalon hosszú könyvszekrény, mellette bordó bársonyfüggöny takarja a falat. Ugyanitt kerekekkel felszerelt bárszekrény állt, a másik sarokban acélszürke, fedett páncél-kasz- sza. Félénken hordozta körül tekintetét a szobán, ösztönösen valami kínzószerszámot keresett. Végül is az íróasztalon heverő sárga dossziénál állapodott meg. Amikor a szobába lépett, az ezredes a dosz- szié fölé hajolva, az iratokat tanulmányozta.A dosszié mellett ezüst cigarettatárca feküdt. Nagyon kívánta a cigarettát. Körner még mindig az ablaknál állt. Az orvos' gondolatai ismét az aktacsomóhoz futottak vissza. Megérezte, hogy valami összefüggés van az ő látogatása és az asztalon heverő sárga dosszié tartalma között... De mi ez az összefüggés? — Vajon, mi áll rólam az iratokban? Töprengéséből az ezredes riasztotta ki. — Gyújtson rá, kérem. Abból a tárcából! Mohón kapott az asztalon heverő ezüst cigarettatárcáért, de ekkor az ezredes, anélkül, hogy megfordult volna, rákiáltott: — Stop! Az orvos felzaklatott idegeinek ez már sok volt. összerezzent, csaknem leesett a székről, keze lehanyatlott és úgy nézett az ezredesre, ráint a csínytevésen rajtakapott gyerek. Körner végre megfordult. A szemébe nézett. — ön tehát orvos? — Igen. — Yes. Az ezredes az • íróasztalhoz lépett és fellapozta a dossziét. — Született 1919. július 23- án, Budapesten — sorolta, miközben fürkésző pillantásokat vetett az orvosra. — Igen. . Gépiesen felelt, minden kérdésre. Eszébe sem jutott, hogy tiltakozzék. AZ ezredes új cigarettára gyújtott, tovább tanulmányozta a feljegyzéseket, Horváth elámult. — Kik ezek? Mit tudnak még rólam? A következő pillanatban választ kapott erre a kérdésre. , — Mondja, mi történt Magyarországon azzal a kislánynyal? Mintha leforrázták volna. Érezte, hogy a füle tövéig elpirul. Féktelen élniakarással elhatározta, hogy körme szakadtáig tagad. — Nem tudok semmilyen kislányról, azt sem tudom, kiről beszél ön. Kömer gúnyosan felnevetett — Dehogynem! Sókkal jobban tudja, mint én. Aki miatt Magyarországon háromévi börtönt kapott... Meghalt, ugye? Ez a határozott kijelentés megtántorította. Akarata ellenére is elszólta magát: — Nem nálam halt meg. Később, a kórházban ... — Igen. Ezt nem tudtam — ismerte el mosolyogva az ezredes. — De tulajdonképpen mindegy, hogy hoi halt meg. Ez az ügy különben is lezárult. Már, tudniillik úgy, hogy ön börtönbe került, s ott is • volt mindaddig, amíg a magyar szabadságharcosok kiengedték. Horváth makacsul próbáit kikerülni a kelepcéből. Támadni próbált. — Mondja meg kérem, hol vagyok és milyen jogon erőszakoskodnak velem? Az ezredest azonban nem hozta ki nyugalmából. — Akik ide hozták, nem közölték önnel? '— Leütöttek! — Sajnálom, Néha előfordul ... Ezenkívül nem történt más baja? — Megfosztottak a szabadságomtól ... — Haha! — Az ezredes feltartóztathatatlanul clnevette magát — az ön szabadsága ... Nézze, doktor, ne játsszon nagy. szavakkal, mert úgysem érhet el velük semmit. Az ön szabadsága most van a legnagyobb biztonságban, s csak addig ér valamit, amíg önt ki nem adjuk a magyar kormánynak! Láthatja tehát, hogy komoly dologról van szó. Jobban jár, ha kérdéseimre őszintén válaszol. Például, mi történt azzal a lánnyal, akit a nickel- dorfi lágerben meggyógyított és később... - hogy is mondjam: megoperált ... Azt nem tudja, hogy vele mi történt? — Nem tudóul. Az ezredes az asztalra ütött. — Meghalt! Vérmérgezést kapott és meghalt egy bécsi kórházban ... (Folytatjuk..)
