Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-17 / 165. szám

1962. július 17., kedd NÉPÚJSÁG Vigyázat, sugárveszély 1 Sugárgenerá.tor. Furcsa, félelmet keltő nevet visel ez a műszer. De meg lehet szokni. Erre bizonyság Riesz János segédmunkás, aki Hollós! Béla és Virág István röntgenesek készséges segítőtársa. Ki­csit odább viszik -a röntgengépet, hogy a gépek betegségeit, a rejtett hibákat kutassák vele. gulnak, ezzel kutatnak a gé­pek rejtett betegségei után. Szemre egyszerű szerkezet. Egy ólomkamrát látunk - csu­pán. De ebben a kamrában gamma sugarakat „tárolnak”. A Cézium 137 több mint 30 évig szunnyad rejtekhelyén. Addig hatása nem csökkeni. Áthatol az anyagon, még a vason is. De az élő szervezet­re ártalmas. Roncsolja. A munkásoknak vigyázni kell, az óvó rendszabályok pontos betartása kötelező. — Ez a mi védőfegyverünk — húz elő egy töltőtollhoz hasonló műszert a zsebéből Hollósi Béla. Doziméter a ne­ve, a sugárzást méri. Hat hó­naponként alapos orvosi vizs­gálatra megyünk. Piros és fe­hér vérsejtjeinket ellenőrzik. Vigyázni keli. — A nyomáspróbát már meg kellett volna tartani. Mikor végeznek a röntgenvizsgála­tokkal? Az Április 4 Gépgyár szak­munkásai erre nem tudtak határozott választ adni. Vitás, hogy a kazán belsejében, a tűztémél mennyi vizsgálatot kell végezni. Pontos és gyors munkára van szükség. Az új kazánnak szeptemberben gőzt kell adni, hogy. fennakadás nélkül dolgozhasson a Hatvani Cukor- és Konzervgyár. (F. L.) PÁRIZSBAN — Algírból visszamaradt plasztik-bombák — féláron !!! (Gerő Sándor rajza) A hír gyorsan szárnyal. Né­hány lap már rövid tudósítás­ban hírt adott, az aldebrői hon­foglalás-korabeli sírok feltárási munkálatairól. Forgalmas a mai nap az eg­ri Vármúzeum irodáin. Láto­gatók, újságtudósítók keresik Szabó Jánost, a fiatal régészt, hogy mondja el sikeres ásatá­si munkáinak történetét. Napbarnított, kissé fáradt arcú ember az egri Vármúze­um régésze. Csendes, halksza- vú. Csak a munkájáról beszél. Számára a kutatómunka je­lenti az életet, az élet értelmét. Vérbeli régész. — Aldebrőn, a Mocsárnak nevezett területen május 2-án kezdtük a honfoglaláskori te­mető ' feltárási munkálatait — mondja Szabó János —, és jú­lius 11-én fejeztük azt be. A több mint két hónapig tartó ásatási munkák ideje alatt 35 honfoglaláskori sír került fel­tárásra. Es itt meg kell je­gyeznünk, hogy a megye terü­letén rendszeresen végzett ása­tások során, ezideig ez a leg­nagyobb honfoglaláskori teme­tő, amely országos szinten is az 5—6. helyet foglalja el. Sajnos, a korábbi homokbá­nyászat elpuszította a temető nagy részét és így csak a meg­maradt keleti részét tárhattuk fel. A temetkezési hely felfedezé­sét Bátonyi Mihály aldebrői iskolaigazgatónak köszönhet­jük, aki a leletek pusztulásá­ra felhívta a múzeum figyel­mét. Az emberi csontvázmarad­ványok fejjel nyugat felé és lábbal keletnek lettek elhe­lyezve a sírokban, fekvő hely­zetben, de találtunk egy-két csontvázat ülő, vagy kuporo­dott helyzetben is. Ezek bizo­nyára rabszolgák voltak — mondja Szabó János. A feltárt leletek igen jó ál­lapotban vannak és értékesek. A honfoglaláskori sírokból többek között napfényre került egy szabványos méretű tömött tegez, néhány hajfonatkorong és két mellkorong, illetve mell­dísz. Ezek a hajkorongok hasonló­ak a dr. Bartalos Gyula egri. Szépasszony-völgyi honfogla­láskori feltárásánál talált hajkorongckkal. Méreteikben azonban eltérőek, kisebbek. Tudományos körökben nagy figyelmet és érdeklődést keltet­tek az aldebrői ásatásoknál talált melldíszek ábrái és fi­nomívű ötvösmunkái. A kiváló ötvösmunkával készült arany­háti apú ezüstdíszék „Griffe- ket” ábrázolnak. A „Griff” Szépség—szeplő vei Több ezer forintos költ- ] séggel és sok társadalmi { munkával szépítik a vá- j rost. Eger egyre derűsebb, [ egyre ízlésesebb köntösben | várja az idegeneket, de ne ' felejtsük el, hogy az egriek [ is szívesebben üldögélnek | parkjaiban, terein, mióta < ennyi gonddal és hozzáér-1 téssel fogtak csinosításá- ( hoz. Egyik legszebb egri út! feltétlenül a Lenin út szé- ( les sávja, s most, mióta; “ járdaszegéllyel látták el, még szebb lett. De mit lát a gyanút- i lan szemlélő? Hogy az eg- j rieket egyáltalán nem ér- S dekli a városukért tett erő- j feszítés. Délelőtt tíz órakor még ott vannak az új jár- ‘ daszegélyre hivalkodón ki­helyezve az ócskábbnál ócs­kább, borzalmas kinézetű i szemetes vödrök. Megmon­dom őszintén, magam ész­re se vettem volna, de egy más városbeli ismerősöm fogta meg figyelmeztetően \ a karomat: — Nektek nem bántja a szemeteket? — mutatott a kandiikra. Nagyon elszégyelltem ma- ! gam. En ehhez nem is akarok semmit hozzáfűzni. Vagy a ] város lakóinak jóízlésére, i vagy a tanács hathatós in­tézkedésére van szükség. (á)| Több mint 22 millió forintot fordítanak az idén a Mátra főútvonalainak korszerűsítésére Megkezdték a Mátraháza-Parádsasvár közötti útszakasz szélesítését A Mátra főközlekedési útvo­nalait szakaszosan korszerűsí­tik, hogy alkalmassá tegyék a terepviszonyoknak legmegfe­lelőbb közlekedés lebonyolítá­Mesélnek a megrozsdált kaszák ... 1 azért, mert ez ideig csak Zemp­lén községben találtak hozzá hasonlót. A rakamazi ásatá­soknál találtak Turul madarat ábrázoló melldíszeket. Az ása­tások jelentőségét emeli még az a tény, hogy több női sír feltárása közben egy olyanra is akadtak, amelyben lékelt női koponyát találtak. A lé­kelt koponyarészen tisztán lát­ható a gyógyításként befedett csont. Szakkörökben az aldebrői ásatások jelentőségét úgyis ha- ' tározzák meg, mint a Tarna- völgyében folytatott— Visznek- tői északra eső —, olyan első ása­tást, amely honfoglaláskorabeli antropológiai vizsgálatokra al­kalmas. Ezért a legközelebbi evek során a Tarna-völgyében a tudományos kutatások to­vább folytatódnak. így, már az idén sor kerül az 1959-ben megkezdett hanyipusztai ása­tások továbbfolytatására. A honfoglaláskori (késő avar­kori) temetkezési helynek ak­kor a délnyugati részen folytak ásatások, amelyeket ugyancsak Szabó János régész vezetett. A feltevés az, hogy az itt élő avar őslakosság és a bejött honfoglaló magyarság kapcso­lata itt tanulmányozható lesz. Augusztus 2-án kezdjük a makiári ásatásokat, a Koszpé- rium-dombon. Ez egy nagy szabásúnak ígérkező ásatás, amelynek érdekessége, hogy a terület régészetileg védett. Két éve, 1960-ban ojyan jelentős leletek kerültek elő a feltáran­dó területről, amely szüksé­gessé tette a védettséget. Most az egészet feltárják. Ez az ős­kori lelőhely több kor temető­je, (bronz és vaskor). A védett­ség ellenére, sajnos — kisebb mértékben ugyan —, de to­vább folyt a homoktermelés, így a további veszélyeztetés miatt is szükséges az ásatások megkezdése. A tizenhat főnyi kutatócso­portban részt vesz a Magyar Tudományos Akadémia kuta­tócsoportjának két régésze, dr. Patek Erzsébet és dr. Kalicí Nándor is. Okos Miklós többnyire oroszlántestű, sasfe- jú, sasszárnyú görög mitológiai állat. Hasonló négylábú, csőrös, szárnyas Griffek gyakoriak a perzsa művészetben és való­színű, hogy itt is jelen van a perzsa hatás. Előfordul még a kazár népeknél is. A lelet nagy érték, mivel a legnagyobb ritkaságnak ; szá­mít. Nemcsak azért, mert az eddigi, többnyire növényt áb­rázoló melldíszek megszokott- ságától eltér, hanem főként Gazdag, honfoglaláskori leleteket tártak fel az aldebrői ásatásokon sára. Jelenleg két útépítő vál­lalat is dolgozik a hegyek kö­zött. A Mátraháza—Galyatető közötti útszakaszon az Egri Közúti Üzemi Vállalat már az idén befejezi az egy évvel ez- i| előtt megkezdett munkálato­kká t. Itt hétkilométeres szaka­szon végzik el az útszakasz ; felújítását. Megkezdték a kor­szerűsítést a legnehezebb út­szakaszon, Mátraháza és Pa- : rádsasvár között. Ezt az útvo­nalat még 1902-ben építették kés csaknem teljesen alkalmat­lanná vált az azóta rendkívül - megnövekedett közúti forga­lomra. A régi, három méter k széles kövezet helyett 8. mé- \ térré szélesítik az út koroná­ját, melyen belül hat .méter I) széles aszfaltpályát létesítenek, k A közlekedést veszélyeztető ^kanyarokat átvágják és a szé-‘ élesített útnak megfelelő, kor- C szerű hidakat és vízáteresztő­ikét építenek. Ezen az útszaka­szon 14 helyen vágják át a ve­szélyes kanyarokat és 40 víz- ráteresztőt létesítenek, amely faltai biztosítják az útvonal ^védelmét a hegyekből időnként f lerohanó árvizek és a patakok p kártételétől. A külföldi igé­nyeknek is megfelelő útvona­lakon a belátható távolságot fis növelik, ezért az út pályá­jának szélesítése mellett a leg­fontosabb területeken az útvo­nal közelében levő erdei fákat fis kiirtották. Az építés idejű­dre jelentősen korlátozzák az S átmenő forgalmat a nagy föld- jvmunkák miatt. \ A Budapesti Betonútépítő ^Vállalat legkorszerűbb gépei Svégzik a rendkívül nagy föld- jnunkákat és 300 útépítő mun* ^kás dolgozik a vonalon, c A mátrai utak korszerűsíté­ssé re az idén mintegy 22 miV jlió forintot fordítanak. K k. a, néni mesél a gyerekekről: Né-; gyen vannak. Két fia Pesten* katona. Az egyik őrnagy, aj másik ezredes. Ha idejük en-. gedi, hazajönnek a falujukba,* meglátogatják az öreg szülőket, j de ha maguk nem jöhetnek,; az unokákat küldik haza nagy-: mamához... A lányok is távol* vannak a családi háztól. j Amíg hallgatom a kedves j szavakat, eltűnődöm. Mennyi, nehéz napot harcolt meg együtt* ez a két ember, élete első öl-< ven esztendeje alatt? S most,j ha nem is gondok, bajok nél-; kül, de békés öregségben mór-' zsolgatják az éveket. Felejtik* a maguk baját, s együtt örü)-j nek a gyermekek, az unokák- boldogságának... Es, búcsúzóul megint csak a* berozsdált kaszákra terelődik) a szó, amelyek annyi szén ve-; dést, fáradságot, de mégis; annyi örömet és büszkeséget! hoztak Molnár Fülöpnek. Sj mielőtt kilépnék' a kapun, az. öreg, kicsit halkan — talán,] hogy az asszony meg ne hall-i ja, — a fülembe súgja: tavaly-: előtt a szövetkezetben még-, egyszer a kaszások közé áll-1 tam. Arattam,. Nehéz volt már\ a munka. Emlékszem, fullad-' tam is erősen, de azért — ta-\ Ián készakarva, talán becsület-i bői — senkisem akart megelőz-] ni a fiatalok közül. Így aztán mindmáig én maradtam Bátor­ban a legelső kaszás... Szalay István zenháromezer magyar summái ment Németországba szeren­csét próbálni. Közöttük vol­tam én is. Később újra ki­mentem aratni, de azután ott is hamar túljártak a szegény ember eszén az urak ... Hanem, látja, milyen furcsa az élet. Milyen gyorsan meg­változott minden az elmúlt másfél évtized alatt. Nézze csak meg jól ezt a dimbes- dombos bátori határt. Ki hin­né, hogy gép vetett el min­den szem búzánkat? Ki hinné, hogy aratógép, saját aratógé­pünk vágja majd a rendet né­hány nap múlva a kézi kaszák helyett? Emlékszem, amikor néhány esztendővel ezelőtt megérke­zett a faluba az első aratóma­sina, úgy lestük, akár a bú­csúsokat. Sokan hitetlenül csó­válták, rázták fejüket. — Nem lehet ebből semmi jó! Nem a mi vidékünkre való! És most géppel vetünk, a ma­gunk traktorosaival szántunk és géppel is aratunk, noha el kel még mindig néhány erős­karú kaszás, hiszen a gép tényleg nem juthat el minden­hová a dombokon. A beszélgetés során mind­inkább a mostani életre tere­lődik a szó. A szövetkezetre, a gazdagnak ígérkező termésre, öregekre és fiatalokra. Molnár Fülöp bácsi nyugdíjas már. de mint éiieliőr, még ma is fe­lelősségteljes posztot tölt be a szövetkezetben. Később Molnár a világjárt kaszák — kezdi a szót Fülöp bácsi, akit csak így keresztnevén emlegetnek a fiatalok. — Tizenhat éves koromban már otthagytam a félszámos­ságot és gyerek létemre együtt vágtam a rendet az embe­rekkel. Jó kaszás voltam, és nem sok legény volt Bátor­ban, aki szívesen kaszált ver­senyt Molnár Fülöppel. Hogy hol vágtam a rendet, merre arattam az elmúlt ötven esz­tendő alatt? Nehéz lenne elso­rolni. Sokat mesélhetnének ezekről a padláson rozsdásodó kaszák, meg az öreg bőrta­risznya, amely hűséges kísé­rőtársam volt minden utam- mon. Hanem van egy megté­pázott munkáskönyvem, amely­be 1904-ben írta az első be­jegyzést báró Horkányi Fri­gyes intézője. Nézegetjük az elnyűtt mun­káskönyvet, amelynek minden lapja ma már egy darabka történelem. Jönnék, következ­nek egymásután az állomá­sok, a most hetvenkét eszten­dős Molnár Fülöp bácsi sum- máséletében. Somogyi, zalai, szolnoki, beregi s isten tudja még mely uradalmak bejegy­zései, ahol jó munkájáról is­merték már a híres bátori ka­szást. — Bejártam a fél világot, hanem egyről még nem be­széltem — csillannak fel az öreg szemek. — Emlékszem 1939-ben tf­\ A kis hegyi falu oly várat­lanul bukkan elő a kanyargós 9 országúton, hogy szinte meg­lepődik a járó-kelő, amikor vegyszerre előbújnak a fák Sí alól a piroscserepes házak. Bátor — hirdeti a faluszéli S tábla. A nacionálé végtelenül r rövid és egyszerű. A falu la­kkéinak száma nem éri el az 5 ezret, de a szántóterület is alig f haladja meg a kilencszáz hol­midat. A falucska lakói hajdan jsummás munkával, favágás­fsai keresték kenyerüket, ma (•egészségesen fejlődő termelő- 9 szövetkezetük van s munkásá­gára tok viszik dolgozni gyár­éba és bányába az embereket, i A kép túlzás nélkül mond­ává: festői. Az erdő széles ív- \ ben öleli körül a falut, amely­nek egyik háza egészen a he- 9 gyek lábához támaszkodik, §rr.!íg a távolabbi dombokon f telt kalászok hajladoznak. ; — Kiesd, de jómódú falu ez 9— vélekedik egy falubeli gaz- 5 da, majd szíves készséggel ka­lauzol el az idős Molnár Fü- *löphöz, aki első kaszás híré­iben állt Bátorban hosszú-hosz- f szú évtizedeken át. ? A két öreg van odahaza^ a 9 pesti kis unoka éppen játsza­tni szalad el valahová a szom- a szódba. Az ismerkedés után í röviden1 el is mondom szán­dékomat, mire Molnár néni ^közelebb húzza s letörli köté­nnyé csücskével a széket. 9 — Megvannak még, de tán §be is rozsdásodtak már azóta Az épület előtt kő, törmelék és gépek. A járdát is felfor. gatták. Fél sarkvaaán áll egy ajtó, az ablak is hiányzik. Olyan a környék, mint egy elhagyott csatatér. Sehol egy lélek. A Nap már lebukott, de a Hóid késik. Füttyszó hal­latszik, sejtelmesen, több eme­let magasságból. Halló!... Semmi válasz. Egy-két koppanáa és újra csend. Huzatos teremben villany­lámpák égnek. Fent a magas­ban is. Fejünk felett csövek. Vékonyak karvastagságúak és 40—50 centiméteresek. A má­sodik emeleten is csövek. Es egy tábla: Vigyázat, sugárveszély! To vább menni tilos! Tanácstalanul megállunk és újra hallózunk. A csőrengeteg­ből overállos férfi, bújik elő. — Az Április 4 Gépgyár röntigeneseit keressük. — Akkor jó helyen járnak. Hollóst Béla röntgen anyag- vizsgáló vagyok — halljuk a bemutatkozásnál. — Feljebb mehetünk? — Most még igen. Egyelőre a vizsgálatok előkészítésén dolgozunk. A Hatvani Cukor- és Kon­zervgyár új kazánjának bo­nyolult csőhálózatát beszerel­ték, most a varratokat, csat­lakozásokat vizsgálják, izotóp­pal és röntgennel, hogy nem „beteg”-e valahol a csőrend­szer, — A csövekhez most is ne­héz hozzáférni. Hát még ami­kor a kazánfalazók téglával, malterrel mindént elrejtenek, befalaznak — magyarázza Vi­rág István rönitgenes. Dolgoznak, iparkodnak, mért sürgős a munka. A számozott, csövek egész erdeje áll előt­tük, vizsgálatra várnak. A röntgenetek második hete minden éjjel dolgoznak. Csak éjjel, amikor a szerelők és építők már abbahagyták a munkát. Másként nem lehet, a sugárveszély miatt. Filmet erősítenek a csőre,, mögé só- fólia kerül. — Ez itt a sugár- generátor. Vaslemezbe építet­ték, rugalmas ágyat adtak alá, de nem jó lenne ráfeküdni ha „tűzbe jön”. Negyven—két­száz kilowatt a teljesítménye és ilyen feszültséget mi sem bírunk elviselni — tréfálkoz­nak a röntgen esek. Kapcsoló- asztal, stopperóra és egy kis laboratórium tartozik még a feszereléshez. A röntgenfelvé­teleket Budapesten, a vállalat központjában értékelik. Előír­ják a „gyógymódot” gyökhi­bára és salakhibára. Röntgen­szemmel vizsgálják a Hatvani Cukor- és Konzervgyár szívét, áz épülő új kazánházat. Két műszakban egy-egy éj-, Szaka átlag negyven röntgen-j felvételt készítenek. A gépek,, és csövek nem sóhajtanak, de] a munkások, igen. Ki győznéi megszámolni, hogy hányszor( kell megjárni a több emelet magasságot. A vastagabb cső-* 1 vekkel csak izotóppal boldo-i A MÁV j „akrobatái” Napról napra növekszik a j villamos felsövezetéki há- s lázat vasútvonalaink fölött. > S mind többet hallunk a j járőr-szerelőkről, akiknek ! feladata a felsővezetéki há- > lázatok karbantartása. A I járőr-szerelők, sokszor 10— > 20 méter magasságban, egy ? szál munkavezetéket tartó I sodronyon serénykedve vég- j zik munkájukat, s méltán 5, illetik őket a „MÁV akro- j butái” elnevezéssel. > Az idei vasutasnapon már ! az „akrobatákat” is megun- J nepeltük. Közülük nem ) egyet kitüntettek, megju- j talmaztak. Különösen nagy ( megtiszteltetés, kitüntetés j érte a hatvani MÁV Vonal- t felügyelőség dolgozóját, Zi- j lahi Józsefet, aki „Érdemes J vasutas” jelvényt és pénz- ( jutalmat kapott. Zilahi József kitünteté­sének fénye kicsit a többi­ekre is ragyog, mert nem­csak önmagának, de tár- ' sainak. többi „akrobata” kollégáidnak is elismerést ' szerzett. (szigetváry)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents