Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-17 / 165. szám
1£62. július 17., kedd NEPÜJSAG 3 „Magiunk múlik, hogy felvirradjon a nap, amikor as emberiség megszabadul a nukleáris halál rémétől“ Heves megye dolgozói a béke-világkongresszus üzenetéről (Kiss Béla felvétele). 2195 küldött szavazata hagyta jóvá a moszkvai leszerelési és héke-világkongresszusnak a népekhez intézett üzenetét. Ketten szavaztak ellene, heten tartózkodtak, — ez az eredmény gyakorlatilag egyhangú határozatot jelent. Az üzenet nem■ mond megdöbbentően újat a háború veszélyéről, nem, ad teljesen újszerű elemzést a nemzetközi helyzetről: csak megismétli azt, ami a békeharcösok — egyébként ismert — felszólalásaiban, nézeteiben közös. Valamennyien egyetértenek abban, hogy a leszerelés ha-' Irogatása, elszabotálása csak növeli a peszélyt, amely a nukleáris fegyverek korában mindenkit pusztulással fenyeget. Egyetértenek abban, hogy leszerelés nem lehetséges ellenőrzés nélkül, mint ahogy az ellenőrzés is — enyhén szólva — „öncélú” lenne leszerelés nélkül. A küldöttek felismerték a leszerelés akadályait, a gátló tényezőket: de lehetségesnek, szükségesnek tartanak egy olyan kompromisszumot, amely végül is pontot tehet a fegyverkezési hajszára. „Eljött az ideje annak, hogy hatalmas ellenállási mozgalom induljon a fegyverkezési verseny és minden háborús előDr. Somos János, as Egri Pedagógiai Főiskola igazgatóhelyettese Békére, a bizalom légkörének kialakítására mindenkinek szüksége van — A konferencián sok min- szédében rámutatott, még a denről vitatkoztak, de egy dű- legfejlettebb kapitalista orszá- logban mindenki egyetértett: gokban is „lenne mire fordí- szükség van a leszerelésre, tani” a leszereléssel felszaba- enéljcül nem lehet tartós bé- dúló összegeket. Kiváló szakke. A közös cél egyesíti a béke emberek tudása, energiája töb- különböző nézeteket valló hí- bet használna — vagy egyálta- veit, harcosait. A közös cél: — Ián: használna! — az emberi- s ebben a kongresszus után ségnek a békés" termelésben, méginkább reménykedünk — mint most, amikor gyakorlatiképessé teszi a béke harcosait lag inproduktiv célokra téko- arra, hogy még nagyobb erő- zolják el. két mozgósítsanak a leszerelő- Érdeklődéssel figyeltem a íért. nyugati küldöttek felszólaláA békére a bizalom légkő- sait is, noha nem értettem, üráfK&rtssí nek szüksége van. A békevágy például azt a kívánságukat nem valami jellegzetesen szu- (kevesen hangoztatták, az igaz), eialista, vagy kommunista tu- hogy Szovjetunió ismét tegyen lajdonság, ambíció, hiszen a egyoldalú lépéseket a leszere- tőkés világ jelentős képviselő: lésért. is kiállnak a béke mellett. A A kongresszus legnagyobb békétől nem kell félniök a tő- eredménynek tartom, a majd késeknek sem, hiszen, mint er- egy heti vita után kiadott köre Hruscsov miniszterelnök be- zös Nyilatkozatot. Pusztai László, a megyei TST elnöke Ufa nem Sehet fontosabb a leszerelésnél készület ellen.” — Eljött az ideje, mert késő lesz akkor küzdeni a leszerelésért, amikor majd tucatnyi ország raktáraiban halmozódnak a nukleáris fegyverek, s az „atomklub” jelenlegi tagjain kívül még jó néhány (jövendő) „klubtárs"-at kell jobb belátásra bírni. „Ezért követeljük, hogy az ügynek megfelelő gyükórlati módon tárgyaljanak minden előterjesztett tervről, hogy így leh’etővé váljon az egyezmény gyors megkötése” — mondja az üzenet. — Gyakorlati módon tárgyalni, mert az eddigi „tárgyáig atások”-on a leszerelést tizenhatodrangú problémaként kezelték, legalábbis ez derült ki a nyugatiak magatartásából. „Mindenféle passzivitás árt a béke ügyének!” — szögezik le a béke küldöttei. Mindenki árt a béke ügyének, aki tétlen szemlélője az eseményeknek, s nem érzi: „Rajtuiik is múlik, hogy felvirradjon a nap, amikor az ember megszabadul a nukleáris halál rémétől.” A mi nevünkben jelentették ki, hogy rajtunk is múlik. A mi nevünkben vállalták a felelősséget a béke sorsáért. mint a három német küldött- értékézlétén ólvatták fél. ség megbeszélése, az ezt köve- A közös vészély egyesíti a tő közös nyilatkozat, amelyet tegnapi ellenfeleket is a tfiá- nyugatnémet újságírók sajtó- ért és a holnapért. Ignácx László, a tarnamérai Béke Iss elnöke Azért dolgozunk, hogy az életet biztosítsuk... dolkodású, épeszű ember aligha!! — Horribilis összegeket emésztenek fel a fegyverkezés költségei. Csak egy F—104—C típusú repülőgép előállítása milliókba kerül, s négy ilyen repülőgépnek az árából felépíthetnénk, kompletten — korszerű s modern gépegységekkel — berendezhetnénk az új Lakatosárugyárat. Nem vitás, hogy repülőgépek, atotlHölte- tű rakéták, harckocsik és re- piilögép-anyahajók helyett inkább gyárakat, lakóházakat, kórházakat és iskolákat kell építenünk... Dr. Nagy János, az Egri Járási Tanács V. B. titkára A közös veszély egyesíti a tegnapi ellenfeleket a máért és a holnapért — Téljes egészében egyetértek a moszkvai leszerelési és báke-világkongresszus üzenetével. Szükségesnek tartom, hogy a világ népei felemeljék szavukat a háború erői ellen. Én, dolgozó családos ember vagyok, akinek gyermekei vannak — mint e földön sok százmillió embernek — S a mi munkánk csak a béke jegyében lehetséges, mi csak békében tudunk dolgozni... — Két éve irányítom a szö- vetkezetet, amelyik megalakulásakor a Béke nevet vette fel, hogy ezzel is kifejezésre juttassa a szövetkezeti tagok egyöntetű .kívánságát: a békét — így elmondhatom, hogy rendkívüli figyelemmel kísértük a moszkvai leszerelési és békevilágkongresszus munkáját, s az arról érkező hírekét. Azótt elhangzottakból kitűnik, hógy a békéért folytatóit harc, a béke biztosítása ma már nemzetközi probléma, amelyet a legsürgősebbén még kell Valósítani. Tisztában vagyunk azzal, hógy a leszerelésnek legegyszerűbb módja lenne a szovjet javaslat elfogadása és végrehajtása. Bármilyen kis lépést is tudunk élőre tenni a leszerelésben, az sokat jelenthet a nemzetközi feszültség csökkentésében. Ezáltal, szerintem, lehetőség nyílna arra, hogy a háború veszélye eltolódjon, míg az Összes problémák rendezésével — a hadseregek leszerelésével — megvalósítható lenne az emberek évezredes álma: a béke. Mostanában sokan vizsgálják a leszerelés várható előnyeit, s latolgatják: mennyire gyorsítaná meg ez a gazdaságilag elmaradott- országok fejlődését, az életszínvonal emelését. Annyi bizonyos; a leszerelés első periódusaiban sikerülne pótolnunk azokat a hiányokat, amelyek ma még gátolják a kommunális és szociális szolgáltatások gyorsabb növelését, a kulturális költség- vetések emelését. Felmerül a kérdés: a leszerelés ügye vajon mindig csak tárgyalási napirendi pont lesz- e, vagy sor kerül a nagyszerű elképzelések valóraváltására is? Ha a leszerelés hívei egymástól ezer és tízezer kilométerre is olyan felelősséggel foglalkoznak ezzel a kérdéssel, mint a moszkvai kongresszuson: feltétlenül. Ha a békeharcosok Berlinben, Taskent- ben, Philadelphiában és Szegeden is a közös Zárónyilatkozat szellemében dolgoznak a nagy célért, akkor a leszereléssel kapcsolatban nemcsak álmokról beszélhetünk majd: eredményekről is. Mert Moszkvában — úgy érzem — egység jött létre. Ha a kongresszusnak csak olyan apró — látszólag alig jelentős — mozzanatára gondolok is, Daru István traktoros brigádvezető Ember ne fogjon emberre fegyvert Mikor megszülettem már dúlt a háború. Édesapámat egyik frontszakaszról a másikra húr-' colták. Az ő elbeszéléseiből, a könyvekből és a filmekről ismertem meg a háború borzalmait. El tudom képzelni mi várna ránk, 20 évesekre, ha kirobbantanák a harmadik világháborút. Tudom, hogy ez minden eddigi háborúnál borzalmasabb lenne. A nukleáris robbantások hatásából is le lehet ezt mérni. Egy-egy ilyen szerkezet felrobbantása már most is nagy bonyodalmat okoz, mint az egyik amerikai Az elmúlt napokiban Moszkvára szegeiződötit a viliág szeme. A magyar sportolók is nagy figyelemmel kísérték a kongresszus eseményeit, az ott elhangzott beszédeket — köztük Hruscsov elvtárs nagy jelentőségű bestédét —, a hozzászólások, amelyek kivétel nélkül az emberek békeakaratát fejezték ki. Nekünk, sportolóknak is különösem fontos, hogy békében éljünk. Nem lehet közömbös számunkra az ifjú nemzedék sorsa. Erős, egészséges, kisportolt ifjakat akarunk nevelni az életnek, nem pedig a pusztító fegyvereknek. Atomr sárgaság helyett vidám arcú, mosolygós arcú embereket aka-^ runk látni- szerte a világon. Ma nem lehet fontosabb a i leszerelés kérdésének teljes 5 megoldásánál, hogy az ezáltal ( felszabadulandó óriási anyagi í összegekből békés létesítené- < nyék, így stadionok, sport- \ csarnokok, uszodák és külön-í féle sportpályák ezrei épül- J hessenek. Megértettük és örömmel fo- í gadtuk a kongresszus üzenet-$ tét, szilárdan hisszük, hogy al népek békevágya erősebb lesz* a pusztító atomfegyvereknél i és a világ fiataljai nem a [ harcmezőkön hanem a sportpályákon, barátként találkoz- J nak egymással. Schmidt Rezső, az Egri Lakatosárugyár főmérnöke A józan ész diktálja a fegyverkezésben való megállástj — Eddig sem titkoltuk, hogy nem akarunk harmadik világháborút, nem akarunk egy minden eddiginél borzalmasabb méretű pusztulást. S ez az akaratunk a moszkvai béke-világkongresszuson is a legteljesebben megmutatkozott. Különböző gondolkodású, különböző véleményű ern- berek gyűltek össze Moszkvában, de abban mindenki egyet értett: nem szabad megengedni egy újabb háború - kirobbantását, s egy olyan világ megteremtésén kell fáradozni, amelyben nem lesznek többé fegyverek! A moszkvai béke-világkongresszus határozottan és nyomatékosan figyelmeztette a háború erőit:, veszélyes tűzzel játszanak, mikor őrült iramban fegyverkeznek, s atomrobbantási kísérleteket hajtanak végre a magas légköri rétegekben. — A józan ész diktálja a fegyverkezésben való megállást! Valamikor az egy főre jutó fegyver alig haladta meg az egy puskát, néhány lőszert, fc zacskónyi puskaport, az egy főre jutó fegyverkezés < ma már hihetetlen méretekre * nőtt. A haditechnika olyan í szédületesen fejlődik, hogy i egy harckocsihoz külön szá- • molószerkezetet kell építeni a \ lőelemek számlálására. A hadi { felszerelés, a harci eszközök' pedig úgy fejlődnek, hogy ke-* zelésükhöz fizikusok, tudó- f sok, mérnökök kellenek. S i milyen fantasztikus fejlődést < érhetnénk el akkor, ha ezek \ a fizikusok, tudósok, mémö- i kök nemi a halál, de az élet j szolgálatába állítanák tehetségüket. A hadseregek felszá-l molásával milliók energiája g szabadulna fel, milliók ember-1 serege, amely most csak fo-' gyászt, s nem termel. — Az elmúlt nyáron tíz napot tiötöttem a demokratikus < Németországban!, s ellátogattunk Buchenwaldba is, ahol í múzeumot rendeztek be a haj-5 dani koncentrációs tábor te-* rületén. A pusztulás, a halál í ezernyi, millió dokumentumát^ láthatja ott az ember. S ki' akarhatná, hogy újra legyenek' Buchenwaldok?! Józan gon-t rabbantásé, amely a rádióösz- szeköttetést akadályozta, s elképzelhető milyen hatása lenne, ha ezeket a bombákat emberek ellen használnák. Ezeket tudva, éreztem a moszkvai béke-világkongresz- szus felhívását olvasva, hogy ezeket a sorokat nekünk írták. Hozzánk üzentek. Erről beszéltünk mi erdőtelki fiatalok a KISZ-ben, s erről esett szó többször is mostanában a brigádom emberei között is. Sőt, ez volt a „tételem” az egyete-; mi felvételi vizsgán is. Az ági ráregyetemre készülök. Ahhoz, hogy elképzeléseimet megvalósítsam, nem fegyverek kellenek, hanem békesség. Sok munka, tanulás. Nem szeretem a fegyvereket, nem tudok örülni a találatok sikerének, különösen nem, ha ember lenne a pont, ha háborúban kellene használni a fegyvereket. Ha rajtam állna, a puskát csak a sportlövészetben használnám, nem akarok háborút élt ember lenni, mint apám is volt. Nem akarom, hogy ember emberre fogjon fegyvert. Hiszem, nagyon sokan valljuk ezt az elvet. Gál Jánosné édesanya Füzesabony Én nem adom őket — Nekem nem nagyon van időm arra, hogy újságot olvassak. De, amikor meghozta a postás ezt a vasárnapi újságot, megnéztem minden betűjét ott az első oldalon. Olyan az, mintha csak minden anya mondanivalóját összegyűjtötték volna, hogy a háború ellen szóljon. Kilenc gyerekem van. Egy most szerelt le, egy még katona, egy nagylányom férjhez ment, a többit most nevel- getem. De az életnek ám! Mert inkább három napbán egyszer eszek, mint úgy lássam őket, mint a második világháborúban a gyerekeket! — Háború? Bolond emberek gondolata. Vagy azoknak nincs gyereke? Hát ők mondják, hogy nem lehet az atom ellen védekezni, akkor meg mit akarnak? Mondják meg, mit kell tenni, én a gyerekeimért mindenre képes vagyok! Moszkváról tudom, hogy merre van, lehet, hogy egyszer el is jutok oda. De az is igaz, . hogy nem hiába hallok sokat ^ róla, biztosan tesznek is ott ^valamit a békéért. Kis ember 1 vagyok én, kevés az iskolám )is. De nagyon szeretem a gyerekeimet, akiknek egy főzésre jikét kiló lisztből kell tésztát 'gyúrni. Es nem adom őket kinek! í
