Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-15 / 164. szám
19S2. július 15., vasárnap NBPOJSÁG s Egy kísérlet — nyolc ország haszna Menet közben szecskázza és íújja a gyűjtőkocsiba a rendről felszedett szalmát az Orkán típusú járva-silózógép. Az Agrártudományi Egyetem Tangazdaságának nagy- gombosi kerületéhez tartozó fenyőharaszti üzemegység mindeddig nem sokat hallatott magáról, most meg néhány nap óta nemcsak hazai, hanem külföldi mezőgazdasági gépesítési szákembereik is felfigyelnek a tanyaközpont nevére. Itt, a fenyőharaszti üzemegységben ugyanis néhány nappal ezelőtt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megbízása alapján, nagyszabású gépesítési kísérlet vette kezdetét. A feladat: megoldani a kétmenetes gabonabetakarítás után a szalma betakarítás gépesítését, az egész munkafolyamat leggazdaságosabb, leggyorsabb, s legkevesebb munkáskezet igénylő módjának kidolgozásával. Vass Attila, az Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmémöiki Karának tanársegéde, a kísérletek egyik részének irányítója a felvilágosítást így adta meg: — Nálunk, Fenyőharaszton egy olyan munkafolyamait legjobb módját kell megkeresni, amelynek nagyüzemi elvégzésével kapcsolatban eddig legfeljebb sokirányú elképzelésekre támaszkodhattunk. — Arról van szó — vette át a szót Váradi József, az Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karának adjunktusa —, hogy a gabonabetakarítás folyamatának lánca megszakadt akkor, amikor a kombájn a gyüjtőkocsi- ból letette a szalmát a tartó, ra. Ettől a pillanattól kezdve minden gazdaság a maga elképzelései, adottságai szerint Hans Welzel gépészmérnök a neustadti Forschrift gyár Fenyőharasztra küldött megfigyelője Váradi József adjunktussal az újonnan érkezett csehszlovák bálafelszedő- gép előnyeiről, korszerűségéről beszélget. WWWMWWWW JŰNIUSI VASARNAP. Közel két óra. A Hatvani utcán szabad utat kérve felzúg a mentőautó szirénája. Az autók, motorosok az úttest széléhez húzódnak, a járókelők pedig pillanatnyi részvéttel vegyes kíváncsisággal néznek a tovasuhanó vörös zászlós autó után. Míg az utcán az emberek egymás közt vitatják, találgatják — ki lehet — férfi, vagy nő — felnőtt vagy gyerek, addig a fehér autó már ott áll a kórház bejáratánál s gyors mozgású ápolók veszik át a hordágyat. Közben már riasztották az ügyeletes orvost, néhány másodperc és a 10-es kórterem 2-es ágyát kö- rülállják az izgatott arcú, fehérköpenyes emberek. Az óra pontosan 13,50-et mutat. Gyors vizsgálat, még gyorsabb diagnózis; a beteg sápadt, arca egyre jobban halványul1: vörösvérsejt számlálás... eredmény: két és félmillió! — pontosan a fele a normálisnak. A vérveszteség nagyon jelentős... Gyomor- vérzés... A beteg állapota életveszélyes! Az ügyeletes orvos rövid utasításokat ad ... Vércsoport megállapítás... vérátömlesztés... Jól begyakorolt mozdulatokkal pontosan megy minden: elszorítás... fecskendő... egy határozott mozdulat... >vér... ellenőrző vizsgálat: „B” csoport! — vérátömlesztés»! — de... DE NINCS VÉR! — a beteg állapota egyre romlik... Tizennégy óra tíz perc. Telefon Budapestre. Az Országos Véradó Szolgálat azonnal jelentkezik: — Igen CsomagolAz Állami Biztosító sajtótáj é koz tató j a Budapesten Budapesten a Magyar Újságírók Országos Szövetségének székházában Fehér Sándor elvtárs, az Állami Biztosító vezérigazgatója tájékoztatta az újságírókat az 1962. év eredményeiről és a biztosítás további tennivalóiról. A megnyitón megemlékezett Köves Andrásról, az Állami Biztosító nemrég elhunyt vezérigazgatójáról. A biztosítási formákat ismertette elöljáróban. Mint mondotta, 1962-ben a termelő- szövetkezetekben 300 ezerre nőtt a biztosítottak száma. Ebből 75 ezer az új belépő. Ismertette a biztosítási és önsegélyezési csoport jelentőségét, és megemlékezett arról, milyen fontos az iskolákban a tanulók biztosítása. Az elmúlt esztendő különösen bizonyította, hogy a kárrendezéssel kapcsolatban milyen sok embert juttatott pénzhez az Állami Biztosító. A beszámoló után az újságírók kérdéseire válaszolt Fehér Sándor elvtárs. íme, egy rendkívül érdekes találkozás története, amely méltó ahhoz, hogy feljegyezzük az utókor számára: | — Á, jónapot!... Hogy van, hogy van? — Á, jónapot! Köszönöm, csak. meg... csak meg. És maga? — Én is jól vagyok ... Különben mi újság maguk felé? — Semmi különös. Élünk, éldegélünk, j| ahogy egy szegény ” 1 dolgozóhoz illik. És maguknál van-e újság? — Nem különösebb. Mi is megvagyunk ■.. Na, viszlát! Igazán örülök, hogy találkoztunk. — Viszlát. Én is igazán örülök, végre jól kibeszélgettük magunkat! És melegen, boldogan kezetráznak, s ugyanilyen boldogan, kölcsönösen a pokolba küldik egymást, -» természetesen egymás háta mögött. (-ó) J A küldemény: dicséret XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX Ezúttal a Népújság a „postás“ A címzett: az ostoros/ KISZ-szervezet A napokban levelet kaptunk Bartók Kálmántól, az ostorosi pártszervezet titkárától, amelyben kéri, részesítsük nyilvános dicséretben az ostorosi kiszistákat, akik odaadó- an és szorgalmasan veszik ki részüket a különféle munkákból. Amint a levél soraiból kiderült, az ostorosi fiatalok valóban rászolgáltak a dicséretre, mert Képes István brigádvezető irányításával a helybeli Kossuth Termelőszövetkezetben dicséretre méltó munkát végez a 15 fiatalból álló KISZ-brigád. Hogy menynyire bíznak a fiatalokban, mi sem bizonyítja jobban, hogy a nagy értékű, új telepítésű szőlő művelését bízták rájuk, amelynek már a permetezését végzik, míg a lányok a málnaszedésnél tűntek ki jó munkájukkal. Az ifjúsági brigádból különösen ki lehet emelni ifjú Bartha János, Képes László, Bartók László, Hegyi Barnabás, s még jó néhány társának szorgalmát, míg a lányok közül Marczis Mária, Szerencsi Ottilia, Piroska és Mária, Bartók Edit, Szuromi Ilonka igyekezetét, akik a termelőszövetkezetben végzett munkában jeleskedtek. A pártszervezet nemcsak azért dicséri a fiatalokat, mert segítenek a termelőszövetkezetnek, de azért is, mert rendszeresen részt vesznek a közhasznú társadalmi munkákban. A kultúrotthon építésénél mindennap 10—15 fiatal szorgoskodik azokkal a munkásokkal, termelőszövetkezeti tagokkal együtt, akik szintén önkéntesen vesznek részt e munkában. A falu népe egyébként nemcsak társadalmi munkával járul hozzá a kultúrház mielőbbi felépítéséhez, de a tanácstagok kezdeményezésére több mint ötezer forintot ajánlottak fel az építési költségek fedezésére. Az önkéntes építők közül dicséretes munkát végeztek Szerencsi József, Zsebe László, Hegyi Zoltán, Hegyi András, Bartók László, s még több fiatal, akik a tanácstagokkal, termelőszövetkezeti tagokkal, szabadnapos munkásokkal ösz- szefogva dolgoznak azért, hogy minél hamarabb felavathassák a kultúra házát. Mindezek alapján érthető, hogy az ostorosi pártszervezet elismeréssel beszélt a fiatalok munkájáról, s mi is örömmel továbbítjuk a „küldeményt”: a kiszistáknak szóló dicséretet. KE wwwwwvwsvwwwwwíwwwswwwwrivvvvyvw^ Tízórás harc az életért Ha a világon mindenki ilyen volna jak... küldik... A mátraszent- istváni autóbusszal... Várják az állomáson! A VÉR NEM érkezett meg Hatvanba. A beteg egyre s»ápadtabb, a szívverés gyorsul... Az orvos és a műtősnő a beteget vigyázzák, a gondnoki irodán pedig a telefon csengetését várják az emberek. Cseng... Interurbán... Budapest. A gondnok veszi a telefont. Idege®, izgatott a hangja;— a vér nem érkezett meg! Elküldték? — 16,10-kor az autóbuszhoz... Talán a következő hozza. 19,10. A következő sem hozta. Ismét telefon Budapestre. Engels tér. Forgalmi szolgálat. Válasz ugyanaz: Elküldték a mátraszentis'tváni autóbusszal. Utánanéznek. Keresik. A vérzés egyre erősödik. A beteg vért hány. Az orvos ott van mellette, mérik a vérnyomást, a kórterem betegei aggódó szemmel figyelik a várakozás nehéz perceit A GONDNOKI SZOBÁBAN ismét cseng a telefon. Budapest. — Valószínű, hogy a vért Mátraszentistvánra vitte el az autóbusz. Intézkednek. — Intézkednek, csakhogy vasárnap van s a kis mátrai faluban nincs telefonügyelet. Már huszonkét óra tíz perc. Hívják Galyatetőt. 22 óra 15. Gallyatetőn, a SZOT üdülő portáján cseng a telefon. A portás veszi fel, majd átadja az üdülővezetőnek. — Néhány rövid szó hallatszik: vér... emberélet... Mátraiszentistván... Hatvan... És a válasz: értem... kocsimmal azonnal indulok... 22 óra 20 perckor már nyelte a kilométereket az acélkék kis Trabant. Néhány kilométer és máris a kocsiban a kis táskához hasonló ládika, benne az életet jelentő vér. Most merre? Gyöngyösnek, vagy Pásztoriak? Mindegy, csak irány Hatvan. A salgótarjáni műút talán jobb lesz, nem olyan forgalmas. Igaz, közel 100 kilométer. A vezető gázt ad, rázkódik a kis Trabant, élesen veszi a mátrai kanyart, a kilométeróra 50-et, 60-at, majd 80-at mutat... Már feltűnnek Pásztó fényei, néhány kilométer és majdcsak egyenesebb az út. 23 ÓRA. A pulzus rohamosan gyengül, már alig tapintható ... Az orvos az ablaknál áll, az utat kémleli, mikor tűnik fel az életet hozó autó. Jönnek a kocsik, reflektorjaik fénye bevilágítja az utat, de egyik sem az ... 23 óra 15. A Trabant már jóval elhagyta Pásztói, A vezető és a munkatársa — aki elkísérte az útra — egymásra néz: Egy a gondolatuk: — csak most ne legyen defekt, vagy motorhiiba! A kilométer- óra a százas körül jár... Sebességkorlátozás?... Mindegy... Most az sem számít... Beértek. Itt a város... Egy kanyar a hídnál... Már a sínek felett járnak, aztán a Zagyva, majd index balra és csikordul a fék. Megérkeztek. öt perc múlva fél tizenkettő. — IDEJÉBEN? — Reméljük. — A válaszban volt valami biztatás. Ismét a kórterem. Kinyitják a höszigetelt ládát, gyors vérvizsgálat... Rendben... „B” csoport... Minden előkészítve ... Vérátömlesztés... És pontosan 23 óra 30-kor már vért kapott a beteg. A pulzus erősödött... Normálisabb a szívverés is, s mintha az arc sem volna olyan sápadt már. ★ A beteg azóta már jobban vám, legalábbis túl van a veszélyen. Amikor ott jártam már nem találtam a kórteremben, folyosón sétált. Ez jó jel. Talán már haza is engedték, mikorra e sorok megjelennek. Persze ő nem sokat tud a júniusi vasárnap történetéről, legfeljebb annyit, hogy épp Nagytelekre indult és Űj-Hatvanban rosszul lett, és jött a mentő ... Hogy kik és hogyan mentették meg azt talán csak ebből az írásból tudja meg. AZ IZGALOMNAK VÉGE. Az eset szereplői ismét nyugodtan végzik megszokott munkájukat: az orvos, aki teljesítette a kötelességét: dr. Miklós Sándor, a gondnok, aki a telefonösszeköttetést tartotta: dr. Hargitai Rezső, az idegen, aki a vért vitte: Dóró Gyula, a beteg, akinek megmentették az életét: a 64 éves Csongrádi Albert bácsi, és a krónikás, aki mindezt feljegyezte: Márkusz Lászlé rendrerakott szalma bálázása, elszállítása és kazalba rakása. — A megbízást a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet, valamint az Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági és Bjelorusz traktor után kötött. Orkán típusú járvasilózógépet, amely most szalmát szecskáz és azt mindjárt be is fújja egy magyar, vagy egy csehszlovák gyái'tmányú szecskaszállító kocsiba. Legutóbb viszont egy még ennél is újabb szerkezet hívta fel magára a figyelmet. Szintén a Csehszlovák Szocialista Köztársaságból érkezett ez a gép: egy Zetor jobb oldalára épített bálafelszedő, amely a szalmabálát a földről felszedve, kis elevátorral a traktor után futó pótkocsira továbbítja. Most ezek a nagy jelentőségű kísérletek fő munkaeszközei, ezek jelentik a jövőt. Hogy melyik válik be legjobban közülük, azt ma még nem tudni. Annyi azonban már most bizonyos, hogy megoldódik a kombéjnszalma nagyüzemi módszerekkel történő betakarításának gondja, s ez azt jelen- ti, hogy a fenyőharaszti kísérleteknek rövidesen nyolc ország látja hasznát. Weidinger László Gépészmérnöki Kara hajtja végre. Ezek az intézmények nyolcvanöt szakembert küldtek ki az aratás-, betakarítás időszakára Fenyőharasztra, megfigyelőként. Tennivalójuk a háromféle feladat végzése közben a legkisebb részletek vizs- gáláea, az előírt kísérletsorozatok rendjének legfontosabb be-, tartatása. Rendszeresen ellátogatnak; Fenyőharasztra a szovjet.] csehszlovák, német és bolgár. szakemberek, érdeklődnek, bírálnak, a így, ahol csak lehet,; segítik a munkát. Legtöbben a) tanyaközpont helyett megérkezésükkor mindjárt a mintegy 1700 holdas Bezosztája búza-; táblához igyekeznek, ahol a gépek dolgoznák. ! Ezen a helyen ugyanis min-] dig akad újabb látnivaló is-; Ha a K 44l-es típusú, német gyártmányú bálázógép, vagy a! jugoszláv ZMAJ önürítős bá-; lagyüjtő kocsi megszokott látvánnyá válik,, újdonságként 1 hosszan kísérik figyelemmel a! kínlódott a szalmával, mindaddig, amíg az valamilyen módon kazalba nem került. . — A mostani kísérletet három meghatározott feladat alapján végezzük. Az első: szalmagyű j tőkocsiból tarlóra rakott petrencék elszállítása és kazalozása. A második: szalmagyűjtőfcocsi nélkül járó kombájn után rendrerakott fzalma felszedése, szecskázóba, É Zállítása és raktározása. A rmadik pedig: ugyancsak Nagyszerű munkát végeznek a német gyártmányú K. 441.' típusú menet közben bálázó gé pék. (Kiss Béla felvételei) \