Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-15 / 164. szám

4 NÉPÚJSÁG 1962. július 15., vasárnap A lajosvárosiak igénye «- Hová ilyen nagy „gőzzel?” — szólítottam meg minap egyik egri, lajosvárosi ismerősömet. — Hagyd, él, bevásárolni me­gyek — mondta ő, aztán egy­szerre csak egész más hang­nemben fűzte tovább gondola­tait: — Azt írjátok már meg az újságba, hogy az illetékesek gondolhatnának a mi városré­szünk zöldség- és gyümölcs­ellátására. Hiszen a belváros­ban van a piac, de ott vannak a zötthégüzletek, meg a pavilo­nokat is oda állították fel a ta­vasszal, s ránk senki sem gon­dolt. Ha az ember egy kiló bur­gonyát akar venni, be kell jön­ni idáig, s akkor van szeren­cséje, ha nem kési le a buszt oda- s visszajövet, máskülön­ben 2—3 kilométert gyalogol­hat. Mi megírtuk! S mi is abban bízunk, hogy az illetékesek a jövőben a lajosvárosiak jogos igényeinek kielégítésére is gon­dolnak majd. — A TAKARÉKOS járás megtisztelő elnevezést a gyöngyösi járás érte el az­zal, hogy 23 400 családra 19 760 betétkönyvet számlál. — JÓL MŰKÖDTEK a pé- tervásári járásban az elmúlt népművelési évadban a köz­ségi népművelési állandó bi­zottságok. Különösen Recsken, Mátraderecskén, Bükkszent- erzsébeten, Bátorban és Sze­derkénypusztán dolgozott jól az Állandó Bizottság. EGRI VÖRÖS CSILLAG 15: Az éjszakai vonat 16: Az elmaradt találkozó EGRI BRÖDY 15: Matróz a rakétában EGRI KERTMOZI ■ 15: A vád tanúja 16: A boldogság országa EGRI BÉKE 15—16: Nevessünk GYÖNGYÖSI PUSKIN 15—16: A rendőr GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 15—16: Szombat esti tánc HATVANI- VÖRÖS CSILLAG 15: A világ minden aranya 16: Hazatérés HATVANI KOSSUTH 15: Ki tud Júliáról? HEVES 15: Húsz évre egymástól 16: Az éjszakai vonat PÉTERVASÁRA 15: A csinos férj FÜZESABONY 15: Pesti háztetők 16: A repülő 9-kor indul • * AA Ü S O E2_- » Szederkénypusztán este 8 órakor: Gyertyafénykeringő Byöngyöshalászon este 8 órakor: Egy pohár víz Sztregova Sanyi hazatért van, ha az elvtársnő nem jön, már nem beszéltünk volna ró­la még egyszer! A mi fiunk, becsületes gyerek, talán kicsit többet volt az anyjával, hiszen magam fogságban voltam, nyolc évig nem is láttam a családomat, érzékenyebb lélek. Nem baj, lesz még az életben egy-két buktató, kisfiam! — fogja át szeretettel a vállát, miközben elbúcsúzunk, s most másodszor derül fel a fiatal­ember szeme. Szeretetben nevelkedett, jó körülmények között él Sztrego­va Sanyi, a drukkerek kedven­ce, s minden szóbeszéd ellené­re, ez volt az oka annak, hogy egy kicsit elbújt a gond elől, de józan ésszel, ember módjá­ra lett úrrá a bánatán, s most már egy kicsit bántja is,- hogy ilyen gondot okozott szüleinek, s ennyi szóbeszédre adott alkal­mat, meggondolatlan cseleke­dete. (ódám) 1962. JÚLIUS 15., VASÁRNAP: HENRIK 90 évvel ezelőtt, 1872 júliusában született ROALD AMUNDSEN, az egyik legeredményesebb sark­kutató. ö érte el elsőnek a Déli Sarkot (1911. december 16-án), ő lutott el először az ún. „Észak- nyugati átjárón” át az Atlanti­óceánból a Csendes-óceánra, meg­kerülve Amerikát (1903—1906) és Ázsiát (1918—1920), ő volt az első tengerész, aki az Északi Jeges­tenger egész partvidékét bejárta. 1928 júniusában repülőgépen az el­tűnt Nobile léghaj ős expedíció felkutatására indult. Kétnapos út után a repülőgépének nyoma- veszett, valószínűleg a Medve-szigeteknél a tengerbe zuhant. 145 évvel ezelőtt, 1817. július 15-én született JOHN FOWLER angol mérnök, aki 1898-ban a londoni földalatti vasutat megépí­tette, ő tervezte a földalatti különleges mozdonyát is. 1883— 1890-ig Fowler építette a londoni Firth of Fort hidat, amely Európa legnagyobb ívnyílású hídja (518,15 méter). Érdekes találmányok és felfedezések: Az első optikai távírót 175 évvel ezelőtt, 1787-ben Magyaror­szágon CHUDY JÓZSEF feltaláló állította be. Az 5—10 kilomé­terre, látótávolságra elhelyezett őrházakon köralakú nyílások voltak, amelyeket belülről a leadott betűnek megfelelően lámpá­val világítottak meg. A magyar Chudy találmánya jóval meg­előzte a francia Claude Chappe 1892. évi szemaíór-rendszerű op­tikai távíróját. Roald Amundsen Mit mondott Monteizé... ... mert már Monteizé elvtárs megmondta, hogy a legfontosabb do­log: tanulni, tanul­ni, tanulni! — emelte fel a hang­ját Burbulya Tö­hötöm igazgató. Majd így folytat­ta: e jelszó és a holnap társadal­mának felépítése jegyében kiosztom minden egyes em­berre lebontva, a tanulnivaló felada­tokat. Figyelem! Nagy Gábor be­iratkozik az egye­tem jogi karára... — De igazgató elvtárs, hát én het­ven éves vagyok, s különben is mi­nek az a jog egy éjjeliőrnek. — Hogy... hogy minekl Visszahú­zó kérdés ez. Az éjjeliőrnek is tud­ni kell, milyen jo­gai vannak neki, családjának és dol­gozó népünknek... Folytatom. Kukucs Mihály né atomfi­zikát tanul, és emellett, hogy a szakirodalmat is olvasni tudja, meg­tanul kasmírul... — De igazgató elvtárs, hát nekem négy iskolám van és öt gyerekem... Én azt se tudom, mi az a kasmír? — Na látja... Legalább megtud­ja, s öt gyereke büszkén nézhet fel anyjukra, amint éppen mos rájuk: ez igen, a mi anyánk tud atom­fizikául és kasmí­rul... Példa lesz, Kukucsné, példa!... Folytatom. Peme- te Ede ... úgy vé­lem, kora és ráter­mettsége méltóvá teszi, hogy beirat­kozzon az egyetem klasszicista filoló­gia szakára és el­sajátítja az etruszk nyelvet... Amikor Pemete Edét felmosták ájulásából, akkor­ra helyet cserélt vele a padlón Zo- boly Balázs, aki­nek vacuumtech- nikát kell tanulnia hikszosz nyelvvel együtt... Miután Burbulya végig ment a névsoron és sorra felmosták egymást az ájult emberek és miután gondosan kipipál­ta napi teendői pa­pírjáról a tanulást, megköszönte a je­lenlevők részvéte­lét és sok sikert kívánt a feladatok gyors elvégzésé­hez. Ekkor egy hang vékonyan, reme- gőn és óvatosan, de elszántan, meg­szólalt: — Igazgató elv- társ ... Igazgató elvtárs ... Szóval csak azért, hogy tudjuk, hogy pél­dának tekinthes­sük. .. Az igazgató elvtárs mit tanul? — Én, kartársam — húzta ki a mel­lét Burbulya —, ultizni! Má már egy szocialista igazgató nem le­het meg ulti nél­kül. Nyugodjon men. én tudom, mi a kötelességem... (egri) Technika a kíváncsiság szolgálatában Huszonegy éves lesz szep­temberben. Szőke, hullámos haja a szemébe hull, keveset mosolyog, szomorkás a hang­ja, ahogy beszél. Nem süti le a szemét, nyíltan, egyenesen néz rám. Ebben a pillanatban en­gem is érdekel, ami a sportra­jongókat, a labdarúgó szurko­lókat, miért tűnt el két héttel ezelőtt Sztregova Sándor, az egri Dózsa ifjú sportolója, s hol volt, míg szülei kétségbe­esetten keresték az ország minden táján. Az igényesen berendezett, tiszta, szép lakásban négyen ülünk. Sanyi — mindenki így hívja csak a környéken — a gondokban kimerült édesany­ja és a fiát megértő édesapa, meg jómagam. — Nem tudom megmondani, mi vitt rá, hogy elmenjek. Hogy miért, azt tudom. Szak­munkás vizsgát tettem, minden sikerült, de anyagismeretből szó nélkül elbuktattak. — Érettségizett a fiam a Dobóban, két évvel ezelőtt, akkor határozta el. hogy szer­számkészítő lesz. Be is iratko­zott az ipariskolába, s minden­ből megfelelt, nem tudom, miért sikerült ilyen rosszul a vizsgája — mondja az édesapa. — Soha nem volt sehol sem az én kisfiam, hogy ne tudtam volna róla — kesereg az édes­anya. — Nem tudtam, hová is mehetett?! — Nagyon elkeserített ez a rossz vég, hiszen annyira szá­mítottam már arra, hogy végre, hatéves koromtól egyfolytában tanultam, most már önálló ember leszek, legalább addig, amíg be nem vonulok. Haza­jöttem. Nem volt itthon senki, átöltöztem és elindultam. Nem tudom, hová ... Aztán kikötött a sdkfői úton, a hajdani szőlőjükben, s ott élt, ott búslakodott, csaknem két hétig. — Harmadik nap megnéztük már a pénzt is, de akkor se komolyan, csak magunk meg­nyugtatására, hiszen ismerjük a mi jó fiunkat, s valóban, hiánytalanul megvolt. Akkor Az olasz közlekedésügyi mi­nisztérium kimutatása szerint 100 gépkocsivezető közül 11 súlyosan veszélyezteti a köz­úti forgalmat és nem alkalmas rá, hogy autót vezessen. A mi­nisztérium megállapította, hogy legtöbb bajt a nápolyi autósok okozzák. Nápolyban 584 hajtási igazolvánnyal ren­delkező személy közül 203-at minősítettek vezetésre alkal­matlannak, akár azért, mert fe­gyelmezetlen és nem tartja be a szabályokat, akár azért, mert fizikailag, vagy szellemileg meg azért keseregtem, hogy ha el is ment, miből eszik? Sanyi hallgat. Nem a bűn­tudat hallgattatja el, hanem ez a fiúknál oly ritkán tapasztal­ható lelki megrázkódtatás, ami a sikertelen vizsga után érte. A szomszédok csak jót mon­danak róla. Mindig otthon volt, segített, ahol csak tudott a szüleinek. Hétköznap nem ment sehová, csak ha edzésre kellett elmenni, lépett ki a házból. — Levette ő a pincekulcsot is, de csak a barátai kedvéért — mondja az édesapa — ő maga soha nem ivott. — Ha nem voltunk itthon, és úgy ment el, cédulát hagyott az asztalon, arra írta, mikor jön. Nem késett az én fiam soha. Kettesben vacsoráztunk, ha beteg voltam, vagy fáradt, még meg is főzött, meg ki is takarított. Az apja későn jár haza, mert vezetőségi tag a tsz-ben, és bizony gyűléseznek. Megvoltunk. Olyan szívfájdal­mam volt... — elakad a hang­ja az édesanyának. — Hat kilót fogytam ebben a lusta kesergésben. Nyugod­tan hazajöhettem volna, nem nyúlt énhozzám édesapám, édesanyám soha egy ujjal sem. — Nem is kellett! — bizo­nyítja gyorsan Veronka néni. — De szégyeltem magam, hogy ennyi tanulás után nem álltam meg a helyem, pedig nagyon akartam! Tudom, osto­baság volt, hiszen többet kese­regtek értem a szüleim, mint tán érdemiem! — Még a határállomásokat is megjártuk. Kerestük. Nem akartuk elhinni, hogy eltűnt. — Aztán hazajöttem, s igazi szeretet, édesapám megértő gondossága, édesanyám szere- tete fogadott — mondja, s most mosolygott először köny- nyes édesanyjára. — Nem emlegetjük. Elmúl4 Beszélnek összevissza az em­berek. mint ilyenkor szokás, nem érdekel engem senki vé­leménye, én neveltem a fia­mat, mindig mellettem volt, tudom én, hogy milyen. Itthon nem felel meg a követelmé­nyeknek. Emellett Olaszországban van a világ legkorszerűbb KRESZ- e. Csakhogy az olasz autóve­zetők temperamentuma nem hajlandó beletörődni a korlá­tozásokba. Az egyik Rómában megjelenő napilap rendszere­sen közli római autósok nyak­törő közlekedési „mutatvá­nyait”. Itt is tekintettel van­nak azonban az autósok „érzé­kenységére”, mert a fényképen a rendszámtáblákat feketével átmázolják. St. Louisban kidolgoztak egy „Nagy fül” néven forgalomba hozott készüléket, amellyel ál­lítólag több mint száz méter távolságban lefolytatott beszél­getéseket is ki lehet hallgatni. A kisméretű, tranzisztoros le­hallgató készülék egyébként mindössze annyiba kerül, mint egy pár elegáns cipő, tehát a nagyon kíváncsi emberek szá­mára elérhető. Repülő hajó Vlagyimir Kulga rigai mér­nök 250 személyes légpárnás repülő hajót konstruált. Sebes­sége óránként körülbelül 180 kilométer, vagyis ötszöröse az utasszállító motorhajók átlag, sebességének. A levegőt hat különleges ventillátor e célra készült fü- vatokon át juttatja a hajófenék alá. Az így keletkezett légpár­na magassága körülbelül 1 mé­ter. A hajó vízszintes mozgá­sát két légcsavar biztosítja. Az új hajó a „hagyományos” mó­don is tud közlekedni vízen. A szakértők úgy vélik, hogy a légpárnás repülőhajót távol­sági tengeri járatokon célszerű beállítani. Háziasszonyok figyelem! A műanyagból készült szó­róüvegcsék a fürdőszoba és az öltözőasztalka után most a konyhában is tért hódítanak. Az amerikai háziasszonyok ° már nem metélnek hagymát, hanem műanyagszóróból per­metezik a salátákra a borssal kevert hagymakivonatot. A grillen sülő tyúkot forgatás közben úgynevezett „fűszer- tuss” alá tartják. Hatvan város anyakönyvéből Születtek: Tóth Sándor Andrást Gócza Éva, Doktorcsik Gyöngyi­ke, Birinyi László. Házasságot kötöttek: Bárányt István—Juhász Erzsébet, Szabó István—Dandó Erzsébet Máriái Makarész István—Diószegi Éva. Meghaltak: Vajvoda Sándorné (Kolozsváry Anna), Kiss Józseíné (Tóth Julianna), Birinyi János. Az olasz autósok súlyosan veszélyeztetik a közúti forgalmat j^/^VVWWy^A^Á^\A/\A^VW\/\A/\A/\A/VA^VWW\/yA/\A/\A/\/\/\A/\/VW\A/\A^A/NA^\M/WW\/\/\AAfVWV^ IRTA ÓNODVAR! Tt Horváth doktor egész nap ki sem mozdult a szobából, hanyatfeküdt az ágyon, mon­danivalóját rakosgatta, ötféle­képpen elképzelte, egyik sem tetszett, belefájdult a feje. Megkívánta a friss levegőt, ki­nézett az ablakon. A Kärtner- Strassen még nagy volt a nyüzsgés, lement és elindult a Burg felé. Jó volt így egyedül ballagni, felkészülni az esti vallomásra. Igen. Határozott: ma este megkéri Elza kezét. Eléje tárja elképzeléseit. Már nem nézte, merre jár: gondo­latai messze kalandoztak, s minden más emlék elmosódott, csak Elza maradt meg benne. Elfelejtett mindent, ami volt, s csak arra gondolt, ami ez­után következik: Elza, szere­lem, reménykedés, boldogság, forró kézszorítások, fullasztó csókok, ölelések, lelkendező szavak, esküdözés ezerszer és milliószor. ... S most ott ülít már fél­órája az asztalnál, hallgatta! a részeg tiroliak óbégatását, fi­gyelte az emberek önfeledt ün­nepi hangulatát, s iszonyatos düh szállta meg. Szeretett vol­na neki rohanni, szétütni köz­tük, összetörni, megsemmisíte­ni mindent és mindenkit. Elza nem jött. A pincér nesztelenül tette asztalára a nyolcadik pohár gint. Felhajtotta, az ital má­moros révületbe hódította. Panaszosan, szomorúan bámult bele az üres pohárba. — Látja Elza, nincs szeren­csém az élethez. Egyedül va­gyok, mint a kivert kutya. Ügy töltöm ezt a karácsonyt, úgy! — ©int! — Gint! Éjfél felé támolyogva kelt fel az asztaltól, imbolygó lép­tekkel hagyta el a kávézót. Maga sem tudta, hová indul. A portás állította meg. — Uram, a kabátja! Gyűrött papírpénzt nyomott a portás kezébe és kilépett az utcára. Mélyet szippantott a friss, téli levegőből. Elindult céltalanul, mázsányi szomorú­ságával a nagyvilágba. A Kartner-Strassét gyéren világított utca keresztezte, bo­torkálva befordult. De alig tett néhány lépést, amikor valaki megszólította: — Herr Horváth! Megtorpant, hátrafordult. Magas, bőrkabátos férfi lépett melléje. — Én vagyok! Eszébe sem jutott, hogy til­takozzék. — Kérem, doktor úr — foly­tatta most még nagyobb meglepetésére magyarul a bőr­kabátos idegen — sürgős ügy­ben keresem... És feltétlen diszkréció ... Egyik ámulatból a másikba esett. Két percig sem tartott mindez. Hatszemélyes, fekete gépkocsi suhant a járda mellé, s kivágódott az ajtaja. — Es freut mich. Herr dok­tor! — mondta a kocsiban ülő férfi németül, s Horváth előtt elsötétült a világ. Súlyos, kemény tárggyal ütötték le, ájultan1 zuhant a támadó karjaiba. Az ülésre fektették és az autót a követ­kező pillanatban elnyelte a sűrű köd. Alig, hogy ez lezajlott, Elza rontott be a Royalba. Végig­szaladt az asztalok között, de már nem találta ott, akit ke­resett ... Az oroszlánbarlangban Körner ezredes sokáig úgy tett, mintha észre sem venné az előtte ülő férfit. Nem vett róla tudomást: keresztülnézett rajta. Unatkozva, közömbösen. Mondhatni, mint amikor egy bútordarabot figyel meg az ember. Nagy véraláfutásos sze­me volt. Zöld, mint a macs­kának. A véraláfutások és az arc gyűrődései elárulták,, hogy reggelig tartó lumpolás után ment be a hivatalba, s most amiatt bosszankodik, hogy nem hagyták aludni. Erőt vett magán, tekintetét mereven az orvosra szegezte. Horváth doktor összerezzent ettől a nézéstől, amely szinte perzselte, s az agyvelejéig ha­tolt. Megérezte, hogy az ezre­des nagyon is tudatosan vizs­gálja a fejebúbjától a talpá­ig... S mereven néz a szemé­be: mintha hipnotikus álmot kényszerítene rá. De ez csak egy-egy pillanatig tartott. Időnként megint úgy tűnt, mintha csodálkoznék, és csak­nem meglepetve kérdezné tő­le: „Kicsoda maga, s mitakar itt? ...” Aztán megint keresz­tülnéz rajta, mint az ablak­üvegen. Ilyenkor felengedett, megkönnyebbült egy kicsit, hogy a következő pillanatban újra megbénítsa, a székhez szögezze Körner fürkésző te­kintete. A macska játszik így az egérrel. Félt, hogy kérdést intéz­nek hozzá, s felelnie kell. Most képtelen volna erre. Ke­serves állapot­ban ébredt, iszo­nyúan zúgott a feje. Égett, saj­góit az ütés he­lye, egész teste összetörődött, mintha reggel­től estig fogas­kerekek között őrlődött volna. De a legjobban mégis a feje fájt, még a haja is fájt és külön-külön minden csontja. Iparkodott gondolatait ren­dezni, valahogy egységes rend­be sorakoztatni és ha az ezre* des meg nem zavarja, vissz» emlékezni az eseményekre. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents