Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-15 / 164. szám
1962. július 15., vasárnap NEPÜjsag 3 Két brigádnapló Egy napló, akár a mindennapi eseményeket, vagy a legtitkosabb gondolatainkat, akár közérdekű eseményeket rögzít, mindenképpen dokumentumként szolgál hitelességével. Így a szocialista címért küzdő brigádok naplói is dokumentumok. Nézzünk most meg két naplót, az Egri Dohánygyár két brigádjának naplóját. Sárosi- brigádé. AZ EGYIK Ök már birtokosai a szocialista címnek, s a kis „együttes” most új szerződést kötött, amelynek pontjai alapján kívánnak dolgozni, és megőrizni az elért címet. A napló első oldalán szerepelnek a vállalások, három pontban: termelés, munkafegyelem és általános képzettség. Alakuló gyűlésükről 1962. március 20. dátummal emlékezik meg a napló: vállalások ismertetése, új tagok felvétele, brigádproblémák. (Hogy mik ezek a problémák, nem derül rájuk fény. Talán nem voltak olyan nagy jelentőségűek?!) Március 21-én büszkén mondja a napló: „a brigád két újítást adott be”. Május 5-én Gyimesi János műszaki osztályvezető, és Bátort Tibor üzemmérnök megdicsérték a brigádot jó munkájáért. Május 17-én a kongresszus tiszteletére tett felajánlásokat rögzítették. Június végén arról „beszél” a napló, hogy a szocialista megőrzésre átvett szerszámok leltározásakor, és ellenőrzésekor nem merült fel semmi hiányosság, majd arról, hogy a kocsányvonal munkáit határidőre elvégezték. Bizonyos változatosságot a június 30-i dátummal bejegyzett eseményben látunk: Sárosi Béla brigádvezető ismertette Jókai Mór Fekete gyémántok című regényét... a Darőczy- brigádé. A MÁSIK NAPLÓ ök tavaly novemberben tűzték ki célul a szocialista cím elérését. Naplójuk gondozott, nagyon szépen foglalták be, mindjárt az első oldalon láthatjuk a brigádtagok fényképét. A három részből álló felajánlás — termelés, munkafegyelem, és általános képzettség — ugyanaz, mint az előző brigádnál, jelentéktelen eltéréssel. Most nézzük a bejegyzéseket. A hónap eseményeit havonta jegyzik be a naplóba. A december végi első bejegyzés az egyik munkatársuk, Birin- csik Bernát balesetével foglalkozik. „Így a vállalás nehezebb lett — írja a napló —, de az első havi tervünket maradéktalanul teljesíteni tudtuk”. Aztán arról ír, hogy munkatársukat, akit a baleset ért, meglátogatták a kórházban. A hónap közepén szakmai megbeszélést is tartottak a szivar- kagyártógépek elektromos működéséről. Az 1962. január hónapban a termelési eredmények mellett szerepel Bárány Tibor művezető dicsérő bejegyzése. Megemlíti a napló, hogy minden héten megtartották a sajtó- tájékoztatót a Népszabadság „Egy hét a külpolitikában” című rovata alapján. Január 19-én közös színházlátogatáson vett részt a brigád. Ugyanitt: Bóta Miklós felvételét kérte, és kapta a brigádba. Az április 28-i dátum alatt írt sorok örömmel közlik, hogy Ferencz József brigádtag jó munkájáért megkapta a kiváló dolgozó oklevelet. Ugyanitt foglalja írásba a napló a brigád csatlakozását a kongresszusi munkaversenyhez, megjelölve a felajánlásokat. Május 25: Farkas Kálmán brigádtag leszerelt a katonaságtól, s újra munkába állt, majd: Birincsik Bernát négy hónap után ismét újra munkába állhatott, teljesen felgyógyulva. A brigádból hárman tanulnak; ketten az általános gimnáziumban, egy pedig a gépipari technikumban, róluk írja a napló, hogy ezt a tanévet is sikerrel befejezték... ★ Mindkét naplóból csak a fontosabbnak látszó bejegyzéseket idéztük. Ami az elsőt illeti, körülbelül 75—80 százaléka a termelésben elért eredményekről beszél, néha megemlíti, hogy nem volt késés; a regényismertetésen kívül a vállalás harmadik pontjából keveset látunk, s ha a napló tényleg dokumentum, márpedig az, akkor következtetni enged arra, hogy a szocialista szerződés másik két pontját csak minimálisan teljesítették eddig. (Tévedés ne essék, a termelés nagyon fontos, de a szocialista címért, vagy megőrzésért folytatott brigádversenyben nem a legfontosabb, csupán egy követelmény!) A második napló már részletesebb, és nagyobb figyelmet fordít a mozgalom többi követelményeire, bár néha túlzásba is esik, melyek egyáltalán nem valók a napló oldalaira. Kiállításában, gondozottságá- ban is jobb, megfelelőbb az előbbinél. Bejegyzéseiben azonban még itt is nagy az aránytalanság az első és a második két követelmény között. Sajnos, a két brigádnaplóból még csak az derült ki, hogy a tagok szocialista módon dolgoznak, de hogy szocialista módon élnek — az még nem. A napló kezelése gondos munkát, felelősséget kíván, ezért valamivel több figyelmet kell fordítani a szocialista építés e kis krónikáira. Kátai Gábor Vasárnapi jegyzetek Forgatják az „Esős vasárnap' című filmet Magda Gabi is filmezik (Tudósítónktól.) Bezárták a színházak kapuit, elhallgatott Hamlet, Ábrahám örökszép melódiái is valahol Nyíregyházán csendülnek csupán (ha éppen ott „tájol” a Gárdonyi Géza Színház). Az elmúlt évadban még itt láttuk Egerben, a színpadon. A művésznő hintója, a Dodi darabokban alakított hiteleset, jót. De nevéhez — fiatal kora ellenére — már számtalan forró színházi siker fűződik. Játszott Pesten, Pécsett és más vidéki városban, míg legutóbb Egerben szerette meg őt a közönség. Az utóbbi időben azonban úgy hallottuk, hogy Pestre távozik, legalább is a színházi berkekben azt rebesgetik. Ezért hát legjobb, ha az eredeti kútforrásból, tőle tudjuk meg, mi az igazság a sok men- de-mionda körül. Most éppen Pestem filmezik g a rövid kis, nyúlfarknyi szünetben teszünk fel neki néhány kérdésit. — Mi az igazság, pletyka, vagy valóság a kilépése az egri Gárdonyi Géza Színház kötelékéből? — Egyik sem. Azaz valami mégis van a dologban'. Betegeskedtem az utóbbi időben. Az egészségi állapotom nem bírja azt a nagy megerőltetést, amit a tájolás, a busszal való falurajárás jelentett. Ezért kértem a színház igazgatóságától egyévi fizetésnélküli szabadságot. Az igazgatóság ezt megadta. — Ez tehát amolyan pihenő srzabadság lenne? — Igen, pihenni jöttem, de ez számomra nem jelent teljes munkanélküli állapotot. Mint látja, filmezem, ezenkívül kaptam néhány meghívást különböző színházakba egy-egy szerep eljátszására is. Mi a véleménye a filmről? — Nagyon szeretem a filmet. Számomra mindek egyes filmszerep élményt jelentett, ha kicsi volt a szerepem, ha nagyobb. Játszottam „A harangok Rómába menitek”, a „Razzia”, a „Szombattól hétfőig” és más filmekben is. A film, melyet most forgatunk, szintén tetszik! — Beszéljen róla valamit. — A címe: „Esős vasárnap”. Pongrácz Zsuzsá írta, Keleti Márton rendezi és Vagyoczky Tibor végzi az operatőri munkát. Fiatalok egészen friss, mai problémája. A főbb szerepeket is főiskolai hallgatók játsz- szák. Tulajdoniképpen a mese hat kislányról szól (az egyik én vagyok). Mindannyian gimnazisták, már felnőttek, akik az író elképzelése szerint a VIT-re készülnek. Az út: zenekart alakítanak, beneveznek a „Ki mit tud” tv-játék- ba, s azután ... Igen, azután a film itt kezd bonyolódni. A lányok 17 évesek, közéjük robban egy fiatal tanár, s ketten szerelmesek lesznek belé. Mindenki a maga jelleme szerint cseleké szik, szeret, éli a közösiségi életét. Csakhogy a fiatal háromszög már-már felborítja a közösségi életet. Természetesen nem mondom el a csattanóját, nem akarom a mozilátogató közönséget magamra haragítani. Tény, hogy a film érdekes', a pillanatok rajza jó, a szerelmi konfliktus izgalmas. Remélem, nem sokára a közöntség is megtekintheti. NÉ Luxus-siralomház Jéhány ember — sajnos, nem is oly kevés —, mintha elvesztené józan ítélőképességét, ha az élet és a béke biztosításáról van szó, olyan cinikus naivsággal keresi a módját a borzalmak elkerülésének, az életben- maradásnak. Olvassuk a sorokat, értjük a betűk jelentését, mégis érthetetlenek számunkra, amit kifejeznek. Georges Suff ért francia újságíró látogat el egy „mintaszerű” svéd atom-óvóhelyre. — Ez a sziklabarlang ötezer embernek ad háromhetes összkomfortot atomtámadás esetén... — jegyzi a dicsérő szavakat az újságíró, majd mellékesen közbeveti. — Es mennyi a város lakossága? — Hatvanezer! — ... Az az ötezer marad meg, aki elsőnek eléri a bejáratot... — közli hidegen a gondnok. — ötezer... — ismétli. — Nem sok, de több, mint semmi. Ez lenne hát a megoldás? Ötezer „szerencsés” ember megmenekülése a hatvanezerből? De vajon bejuthat-e ez az ötezer is? Felmérheti-e emberi elme azokat a perceket, amíg a kintmaradt hatvanezer küzd a bejutásért? Mennyien feküdnek majd a páncélajtók előtt kínban- vérben, akiket az életért folytatott örült versenyfutásban letapostak, lelőttek, megöltek, akiknek talán csak az atombiztos óvóhely falára vetődő árnyék — elégett testük árnyéka — lesz csak a „keresztfájuk”. Ök így képzelik el az emberiség átmentését, az atomháborút követő időkre: Bent a szerencsés ötezer. A gondnok vezeti őket. — Errefelé, hölgyeim, uraim. Itt a színpad... ma este Shakespeare-t játszunk. Errefelé van a kosárlabdapálya... A világítás ugye, kitűnő? Sajnos, úszómedencénk nincs, az sokba kerülne. De itt a bár, tessék talán kis whiskyt... Lehet étkezni is persze ... Három egész hétig. ■— Es aztán? — Aztán? Tessék talán a kormányt megkérdezni, vagy valakit. Mit tudom én? Három hét után fel kell jönni a felszínre — tárja szét kezét sajnálkozva a gondnok. Es, ha a felszínen már mindent megfertőzött az apokaliptikus őrület? Mit ér akkor a háromheti luxus-siralomház, whyskyvel, futópályával és Shakespeare-t játszó színészeivel? Mit ér a megmaradt ötezer élete, ha a páncélajtókon kilépve a halálsugarak karmaiba futnak? Még látomásnak is szörnyű kép, nem valóságnak. S vannak, akik ezzel az acélkoporsóval megoldottnak vélik az atomháború elleni védekezést. Az igazságot látni nem akarók, a cinikusok logikája ez. Nekünk nem ötezer „szerencsés” megmenekült kell egy hatvanezres városból, nem olyan ötezer kell, akik aztán lassú halállal,/ testükben a romboló stroncium 90-nel hullnak el. Nekünk minden ember élete drága. Valljuk; érdemes küzdeni fennmaradásukért és sorsukat nem lehet a percek szerencséjére bízni. Az emberiség nem luxus-siralomház után óhajtozik. A békét akaró milliárdok képviselőinek messzehangzó szava a moszkvai kongresszusi palotából is, a fegyverek éj félelem nélküli békét követelte: az általános és teljes leszerelést, amely egyetlen biztosítéka — nem a „szerencsés ötezrek” — de az egész emberiség fennmaradásának, boldogulásának. A fegyverek megsemmisítése, ez az élet, a boldogság és a béke záloga, nem a kevesek számára sziklába remekelt atomóvóhely... Kovács Endre ^aaa/sa/saaaaaaaaaa/vvaaaaaaaa/wvwwwvvwwwwvvwvwvvnaaaaa# tak a fehér ágyba, a puha paplanok alá... — Jaó itt lenni... Nem megyek én haza — ezt hamisítatlan hajdúsági dialektusban Tóth Géza mondta. De 281 lést szervező illetékesek szá* mára. Az első csoport szerdán bú-* csúzik a sasvári hegyektől, ew dőktől, — egymástól. De min-, den bizonnyal sokáig, nagyon Petőfibányáról, a kitűnő tanuló Képes István Hatvanból. Balogh Misi Egerből, aki szeezek a sorok és a képek megjelennek, az első csoport üdülésének háromnegyed része az emlékek mesevilágába tartozik A parádsasvári gyermekparadicsomban második értesítést is: „Edes- anyu, Edesapu én itt nagyon jól érzem magam .. sokáig visszaemlékeznek majd erre a gyorsan elröppenő, két gyönyörűséges hétre. (Gy ,,.ő) gyerek véleményét formálta meg, s ez a vélemény egyaránt hízelgő a nevelő tanárok, a konyha dolgozol és ezt az üdtá — Édesanya, Édesapu, itt én nagyon jól érzem magam.. Lenéi a távolba, írja Halama Károly Petőjibányára és Soltészt Tamás Egerbe. (Foto: Kiss Béla.) rint ennél jobb hely a világon sincs, talán csak anyuéknál... S itt vannak Debrecenből, Hosszúpályból, sok helyről az országból, két hétre, gyorsan eliramló 14 napra... Amikor ott jártunk, éppen számháborúra készült a hadsereg, de volt már akadályverseny és természetesen kirándulás is, a Mátra gyönyörűséges erdeibe, hegynek fel, völgynek le, hogy estére a csikólábú gyerekek is már szendenesve búj= S a gyerekek igazat írnak: van miért jól érezniök magukat. Nagyszerű környezet, napi ötszöri, változatos és bőséges étkezés, megfelelő és állandó felügyelet, nagy szabadság, ugyanakkor e szabadságot tudatosan irányító fegyelem, kényelmes, tiszta szobák a kicsiknek, nagy sátrak a már nagyobaknak ... Sok felnőtt gyermekkori álma öltött itt testet, — gyermekének korában. Itt van Zimmermann Miska Semmi ok az aggodalomra: nem betegszoba ez, hanem kötelező alvás, délután kettőtől négyig ... majd, s a szülők, akik kellc izgalommal és aggódó örömmel engedték el fiukat a jól. vagy éppen rosszul megfogalmazott levelekből már megkapták az első, vagy éppen levelű erdők, a sportpályák most 281 gyerek teljes birtoka lett két hétre, hogy a jelenlegi tulajdonosokat újabb és újabb Csoportok váltsák fel, egészen — az iskolaév kezdetéig. Mire Búcsú: indul a csoport Egerből. így kezdődött a két hét... A parádsasvári völgy ölén most gyermekparadicsomra süt a nyári nap. A sasvári kastély, a környék hegyoldalai, a zúgó
