Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-11 / 160. szám

t NÉPÚJSÁG 1962. július 11., szerda Bemutatjuk HÁGEN ISTVÁNT, a Budapesti Haitóműgyár egri télepének fogazó ját. 1957-től dolgozik az üzemben, jó mun- kajáért már többször kapott jutalmat és kitüntetést. Az if­júsági szocialista brigád tagja, öt gépet kezel és ezenkívül két tanulót oktat a szakmára. — TEGNAP REGGEL meg­kezdték az aratást az egri Dobó István Termelőszövet­kezetben. A 130 hold kalá­szos vágásához 40 aratópár fogott hozzá, — ÉVELŐ PILLANGÓSOK magjának megfogásával jó jö­vedelemre számíthat a hevesi Petőfi Termelőszövetkezet tag­sága. Mintegy kétszáz holdnyi területen kívánnak az idén magot fogni, s a tsz-tagok ezen a fészert biztosították a háromszori növényvédő poro­zást. Lucemamagot 120 holdon fognak, amely már magában nagy összeggel gazdagítja a közös gazdaságot. — A HATVANI Konzerv­gyárban a borsó után meg­kezdték a zöldbab i’eldolgo- eását. Munkások — főleg nők — újabb csoportja állt mun- • kába, tartósítják, üvegekbe rakják a zöld és sárga babot. — AZ EGRI Dobó István Termelőszövetkezetben rend­szeresen foglalkoznak, — ha a napi munka ezt megengedi — fuvarozással. A legutóbbi ösz- szesítés szerint így már több mint 43 ezer forint bevételre tettek szert a szövetkezeti ta­gok. — A ZÖLDBORSÓSZEDÉS Jő idényében” naponta mint­egy 6—700 mázsát szedtek le a legkorábbi hüvelyesből me­gyénk termelőszövetkezetei. Ez azt jelentette, hogy min­den közös gazdaság jóval túl tudta teljesíteni tervét. A MÉK is az egész évi nyolcvan vagonos felvásárlási tervét csaknem száz százalékra tel­jesítette: 79 vagon zöldborsót vásárolt fel, s ebből 33 ex­portra ment. MYÄKIG A MABARCSBAM Gera Mihály rádióbohózata Örök szabály: minden csa­láshoz olyan ötlet kell, amely­be az ötlet gazdája beleszeret, megállapítja róla, hogy ezzel a furfanggal átjár az emberek eszén, senki nem tudja meg, hol és mi a csalás; s amikor idáig eljutott, meg is valósítja a „nagy fogást”,, amin a végzet csalhatatlanul utoléri. A vasárnap elhangzott rádió­bohózatnak is ilyen életadta ötlet az anyaga. Megérkezik az építkezéshez a régóta várt épí­tésvezető, aki a gyakorlott szél­hámos szemével észreveszi Pompiliant és azt, hogy Pom- piJian tolvaj. Összeszövetkez­nek, mert mindketten kulcs­helyen dolgoznak. Az építésve­zető gyorsan leváltja az ellen­lábasként becsületes Dima mestert, semlegesíti az udvar­lásának ellenszegülő Sanda mémöknőt és kinevezi mester­nek a nemlétező Balabant, aki­nek neve alatt összegeket vesz fel, manipulált Pompiliannal egyetértésben., S ez megy ipindaddig, amíg az ő tudtukon kívül valóban megjelenik Balaban. S ha már itt van — gondolják az építés­vezető és Pompilian —, miért ne használnák fel őt egy nagy akció lebonyolításához? Min­den óramű pontossággal sike­rül, s mire osztozkodni, kellene, Balaban hozza a borítékot a pénzzel, de nem adja át, ha­nem hívja a rendőrséget, mert a két szélhámos léprement, s benneragadt a habarcsban — néhány esztendőcskér®. Ezt a bohózati formában tá­lalt, s — bizony már eléggé hi­hető — történetet (mármint- hogy szélhámosok előfordulnak az építőiparban) román írótól kapjuk, a jó humorú Constan­tin Teodorutól, akinek színda­rabját Jakab Erzsébet fordí­totta. Gera Mihály alig ötven percre „szorította össze a cse­lekményt. A bohózatból nem tudni, hogyan bánt az író a színdarabban a játék pozitív hőseivel, ,Dima mesterrel és főképp Sanda mérnöknővel, de itt, ebben a feldolgozásban in­kább jelzéseket kapunk róluk, semmint alapozott jellemeket. Azt csak sejtjük, hogy a küz­delem az ő ellenállásuk követ­keztében lesz egyre hevesebb, de akciójukat nem látjuk, a konfliktusból a krízisig a szín­falak mögött élnek. Előszere­tettel ábrázolja a szerző a ne­gatív figurákat, mintegy kór­képet adva a szélhámosok együttműködésének bizonyos mozzanatairól. Az alapötlethez azonban még néhány kisebb ötlet csatlakozhatott volna. László Endre rendezése jó munka: eleven ritmust diktál és a fordulatokat hangsúlyoz­za. A jellemi adottságokat hangszínnel is igyekezett ki- domboríttatni. Ráday Imre építésvezetője kitűnő jellemábrázolás. Simu- lékony, fondorlatos és a néhol laposabb szövegben is hozza a ravaszságot, a fondorlatot, hangsúllyal, színezéssel. Mind­járt a játék elején alaphangot ad, ahogyan kérdőre vonja a kisebb dolgokat elsikkasztó Pompiliant. Pompiliant, ezt az építésvezetőségi szarkát, az ad­minisztratív mindenest (aki tudja, hogy „mitől döglik a légy”) Pécsi Sándor formálja meg. Ravasz és hízelkedő, he­lyeslő és taposó, ahogyan ez már az ilyen embernél lenni szokott. Sanda mémöknő halványan megírt alakjában is igényes volt Géczy Dorottya. Dima Megnyílt Felsőtárkányban a tíznapos űttörővezetőképző tábor l Felsőtárkányban, a KISZ Heves megyei bizottsága által létesített állandó táborhelyen most tíz napig az egri járás út- törővezetőí tartózkodnak. A tíznapos táborozás folyamán a, részvevő százötven úttörőveze-' tő a pihenés és a szórakozás mellett az úttörőmozgalom fon­tosabb feladataival is megis­merkedik. Táborozásuk ünnepélyes megnyitóval kezdődött, ezen részt vettek: Gubán Dezső, az MSZMP egri járási bizottságá­nak titkára, Noszticzius Ferenc, az egri járási tanács művelő­désügyi osztályának vezetője, Búzás Zoltán, egri járási úttö­rő-titkár, és Jakab András, a KISZ járási bizottságának po­litikai munkatársa. Megnyitó beszédet Béres Vince táborvezető tartott. flMifwawiÁz * AA CJ S O » Bodonyban este 8 órákon Egy pohár víz Egerszalókon este 8 órákon Gyertyát énykeriogö mester, az öntudatos munkás szerepében Horvát Jenő fér­fias, céltudatos jellemet és el­szántságot hangsúlyozott, itt- ott már nem is a bohózat kere­tein belül. A légből és ötletből poty- tyant Balabant Kállai Ferenc személyesítette meg. Nehéz dolga volt élettel megtölteni és hitelessé tenni az adott hely­zetben azt a férfit, alti a bűn megölésére és leleplezésére született — inkább az iró kép­zeletéből, mint a valóságból. Az el nem hihető szöveget ro­konszenvesen mondotta. Akik ismerik az építőipart, hálásak a bohózatért, mert a játék olyasmire hívta fel a fi­gyelmet, ami a valóságban ná­lunk is lejátszódik olykor­olykor. , Farkas András George Gershwin 1962. JÜlilUS 25 évvel ezelőtt, 1937. július ll-én halt meg GEORGE GERSHWIN Amerika legnépszerűbb, haladó zeneszerzője. Műveiben a néger zenéből sok ritmikus és melodi­kus elemet vett át, zenéjét még­sem lehet a dzsesszhez sorolni, in­kább egy sajátos, a nagyváros szí­neit festő szuggesztív zenei stí­lust honosított meg Gershwin. Vi­lághírű műve a Kék rapszódia (1S24), dalai, revüi, zenekari mü­vei (Egy amerikai Párizsban), filmdalai és sok szociálkritikai vonással rendelkező operája, a Porgy and Bess (1935) az egész vi­lágot bejárták. Ez operának érde­kessége, hogy minden szereplője néger. 230 évvel ezelőtt, 1732-ben e na­pon született JOSEPH JÉROME Elméleti munkái a bolygók mozgá- ki. Szerkesztett egy csillag­LAJLANDE francia csillagász, sának törvényszerűségeit mutatják katalógust és holdatlaszt. 65 évvel ezelőtt, 1897-ben e napon indult el útjára SOLOMON AUGUST ANDRÉE svéd mérnök, aki két társával együtt az első kísérletet tette az Északi Sark léggömbbel való átrepülésére. Léggömbjükről két nap múlva érkezett meg az első galamb- posta, utána nyomuk veszett. 33 év múlva találtak meg holtes­teiket és Andrée naplóját: a léggömbjük a jégre leereszkedett és az expedíció 3 hónap múlva, felderíthetetlen körülmények között, mivel élelmük és tüzelőjük még elegendő volt, elpusz­tult. 25 éve halott George Gershwin 1924-ben a dzsessz elindult hódító útjára. Viclor Herbert megkomponálja a Suite og Se­renades c. művét, melyet át meg át járt a dzsessz vérkerin­gése. Megjelennek a nagy dzsessz-zenekarok. Sam Woo­ding, Ferdie Grófé, de a pál­mát azonban, az időben Paul Whiteman viszi el. Kétségtelen, hogy a dzsessz ritmusának szuggesztív mono- tómiájával, a hangsúlyok ide- oda helyezésével, a fúvós hang­hatások eddig ismeretlen egzo­tikumával, bizarrságával ha­tással volt a műzene modem mestereire. Hogy csak néhá- nyukat említsem, • így Sztar- vinszkij, Hindemith, Wiener, vagy Kurt Kern dzsessz-szim- fóniája. A dzsessz betört a színpadra, sőt az operaszínpad­ra is. Első próbálkozás az opera­színpadon Krenek nevéhez fű­ződik, aki megírta a Johnny spielt auf című dzsessz-operát. Ekkor emelkedik ki a dzsessz stílusos kavargásából George Gershwin, Amerika legnagyobb muzsikusa. Elegendő, ha olyan világsikerekre hivatkozom, mint a The man I love, vagy a Somebody loves me! De ő komponálja meg a dzsessz-zenekar és a. dzsessz- zongora első szimfonikus talál­kozását, mondhatnám úgy is: zongorahangversenyét, a Kék rapszódiát. A revük és olcsó látványosságok százait szórja tele csillogó zenecsillámokkal; de ő komponálja a dzsessz első programszimfonikus kísérletét: az An American in Paris vagyis az Egy amerikai Párizs­ban című zenekari művét. S nem kisebb karmester vette kezébe a partitúrát, mint Tos­canini. Végül js ő komponálta meg a dzsessz nagy szintetikus alkotását, a Porgy and Bess című dzsessz-operát. A história során csodálatos műzenei keretben ragyog a né­ger szájról átvett „spiritual” dallamvonalú ritmusa; Gersh­win tehetsége drámaivá szépíti a dzsessz-zenekar hangszíneit és összhangzatú, az alig néhány éve, évtizede kiformálódott stílus megszépül, kitisztul, s helyet ad azoknak az érzések­nek, melyeknek eredetileg a dzsessz szinte ellensége volt: helyet ad az emberi pátosznak, szenvedélynek. Gershwin jelentőségét a mo­dem zeneirodalomban Schön­berg, a Los Angeles-i egyetem tanára méltatta először, ami­kor a következőket mondja: „Egy művész, szerintem, olyan, mint az almafa: ha el­jön az ideje, elkezd virágozni, s almát terem, akár akarja, akár nem. S ahogyan az alma­fa nem tudja, s nem is kér­dezi, milyen értéket tulajdoní­tanak a piaci szakemberek a termésének, hasonlóképpen egy vérbeli zeneszerző sem kérdezi, hogy műveit a szak­emberek komoly művészetnek tartják-e vagy sem. Csak azt érzi, hogy mondanivalója van, s azt ki is mondja... Előttem kétségtelen, hogy Gershwin újító volt... S tudom, hogy művész és zeneszerző, aki zenei gondolatokat fejez ki, s esek a gondolatok éppolyan újak voltak, mint a mód, aho­gyan ldfejezte azokat.” Életéről „Kék rapszódia’’ címmel film készült, amelyben tökéletesen jellemezték azt az : ízig-vérig tengerentúli mű­vészt, aki a munka megszál­lottja volt, s talán az önmaga életformája által diktált tempó áldozata is. (Pintér) EGRI VÖRÖS CSILLAG KísérteUcastély Spessartban EGRI BRÓDY Vörös tinta EGRI KERTMOZI Kasmír földjén GYÖNGYÖSI PUSKIN A nagy érettségi HATVANT KOSSUTH Adua és társnői HEVES A torpedó visszalo PÉTERVÁSARA Mágnás Miska FÜZESABONY Fiatalok voltunk fRTA: ÓNODVARI MIKLÖS A polip kinyújtja csápjait Elzával 1956 decemberében a disszidált magyarok részére rendezett karácsonyi ünnepé­lyen ismerkedtek össze. A 34 éves, magas, kékszemiű, szőke lányt a Nemzetközi Vöröske­reszt bécsi missziójának funk­cionáriusaként mutatták be. Az ünnepséget követő vacso­rán kétszer is beszélt vele. Bár Elza idegen, német ak­centussal beszélt, jól megér­tették egymást. Elza szívélyes, kedves volt. Horváth sokat beszélt, s1 a lány az elbeszélés némely részleténél hangos fel­kiáltással adott kifejezést együttérzésének. Meghatotta ez, a közvetlenség és az elfo­gyasztott ital hatásiára azokra a részletekre is kitért, áme­neket józan fejjel óvatosan elhallgatott volna. Ez akkor fel sem tűnt. Elza ügyesen .gombolyította a beszélgetés fonalát. Természetesnek . ha­tott, ha elmondja, hogy Man gyarországon disszidálása előtt szabadult a börtönből, amely­re tiltott női műtétek miatt ítélték. Diplomájától megfosz­tották, odahaza a börtönbün­tetés kitöltése után sem foly­tathatta orvosi pályáját. — Nyugaton korlátlanok a lehetőségek — biztatta a lány —, ne csüggedjék el, itt bol­dogulni fog... Elza megjegyzése gyógyír1' volt első csalódásaira. ★ Amikor dr. Horváth Kál­mán előtt az ellenforradalmá- rok kinyitották a fegyház ka­puját, már az utcára érve dön­tött: Nyugaton keresi még sze­rencséjét. Eltagadta büntetett előéletét, politikai menedékjo­got kér. Már a börtönben, amikor hírét vette a rendszer elleni felkelésnek, kiszínezte mit tesz majd és ez a való­ságtól való távolság ködében először reáliisnak, szépnek tűnt. A váratlan szabadulást egy új élet kezdetének tekintette. Újjászületés volt számára ez a nap a börtönben eltöltött ti­zennyolc hónap után. Még azon az éjszakán nekivágott az ismeretlen világnak. Vágyai, álmai egy elképzelt ausztriai, vagy svájci magánklinika leié hajtották, ahol idővel majd előkelő vendégeket fogad, autón jár és mindenfelől dől hozzá a pénz. Mélyet lélegzett, amikor a határon átlépett. Si­került! Mennyi izgalommal, félelemmel járt és mégis mi­lyen könnyen ment... Senki nem vette észre, nem lőttek rá a határőrök, nem állították meg szökés közben. Miskol­con élő özvegy édesanyjának a Szabad Európa adásában üzent. „Szabad földre érkez­tem. Egyelőre Ausztriában maradok.” De a valóság hamiar kiáb­rándította. Minden terve, el­képzelése meghiúsult. A ma­gánklinika felállításához sok pénz kellett és a pénz mindig messze gurult tőle. Méltósá­gán alulinak tartotta, hogy odaálljon százegyediknek a munkaközvetítő irodák ajtaja elé. Hiába kilincselt kórház- rcl-kórházra, nem kellett még műtősnek sem. Utóbb nyíltan is kétségbevanték diplomá­ját... Ettől kezdve ismét ivás- nak adta a fejét, csak Elza tartotta benne a lelket, aki időről-időre felkereste. Beszélgették mindenféléről, otthoni dolgokról, Horváth is­merőseiről, magyarországi kapcsolatairól, a hazai viszo­nyokról. Elza a magyar ügyek­ben meglepően tájékozott volt, s Horváth minden esetben alig várta az újabb találko­zást. Belopózott szívébe a ked­ves, szőke lány, aki puszta megjelenésével is kárpótolta csalódásaiért. Hamarosan rá­jött, hogy szereti Elzát. Elza mellett talán helyre tudná hozni kisiklott életét is... Az emlékezetes 'karácsonyes'ti ta­lálkozás után Elza lett a men- tőarigyala, s esténként gyak­ran álmatanul forgolódva ta­lálgatta: vajon merre jár, gondol-e rá? Ezernyi kétség gyötörte, s mennél jobban gyötrődött, annál jobban űzte ösztöne a lányhoz. Elza mel­lett ismét megkóstolta a ba­rátság és a szeretet boldogító, meleg érzését: ez a kapcsolat sarkallta: meg kell valósítania dédelgetett álmait: joga van az élethez, joga van a boldog­sághoz; s ha csak egy percig, egy múló pillanatig tart ez a boldogság, már akkor is érde­mes volt érte élni. Megérezte, hogy Elzáin keresztül egy ti­tokzatos kéz nyúl feléje: egy kéz, amelynek még nem isme­ri az eredetiét, de ebben1 a kézben ... igen, ebben a kéz­ben autó van, villa van, ele­gáns, modem villa a Genfi tó partján; ezt a kezet meg kell ragadni, bele kell csapni és az ajánlatot — mlég nem tudja, milyen feltételekkel — el kell fogadni! Ez a gondolat íellel- kesítette, s már nem törődött azzal, hogy mit akar tőle a titokzatos kéz: csalást, lopást, kémkedést, törvénytelen női műtéteket, vagy pénzhamisí­tást; mindegy hogy mit akar­nak, csak pénzhez jusson, va­gyonhoz, gazdagsághoz: jól megalapozott élete legyen és ebbe bekapcsolhassa Elzát, Ilyenkor még jobban lelkére ült a féltékenység. Nevén szó- longatta a lányt, s a körmét rágta elkeseredett dühében, ha arra gondolt, hogy mindez hiú ábránd csupán, hiszen El- az azok közé tartozik, akiket a lágerban meg­ismert; miköz­ben ő itt kö­zös jövőjüket színezd, a lány valahol önfe­ledten forr ősz- sze egy másik férfival. Mind­untalan kínozta a kísértés, hogy utána rohan­jon és megke­resse valahol. Ilyenkor őszin­te percei vol­tak: belátta, hogy gyenge ember és egy erős akaratú barátra van szüksége, aki gyámolítja, támogatja, s ide­jekorán megállítja. Ha kell, rákiált: elég volt, rossz útra tévedtél! (Folytatjuk^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents