Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-11 / 160. szám
4 VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! MM AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA 111 1 — ........... •------------------XI II. évfolyam, 160. szám ÁRA: 50 FILLÉR Cseres TiborCSUDA DOLGOK ★ Kátai Gábor: A TÉGLAGYÁRBAN ★ NYAKIG A HABARCSBAN ★ Ónodváry Miklós: SÁRGA DOSSZIÉ 1962. július 11., szerda DIÁKSPORTOLÖKBÖL — ★ HÍREK SPORTVEZETŐK Hz általános és teljes leszerelés minden nép békéjének és biztonságának záloga Hruscsov beszéde a leszerelési és béke-világkongresszus iúlius IO-i ülésén Hétfőn még tartott a kongresszus ülése, mikor megérkezett Moszkvába az amerikai atomrobbantás híre. Elsőként az amerikai Judith Cook ítélte el az újabb robbantást, majd az indiai Divan Csaman Lali hívta fel a kongresszus részvevőit: tegyenek konkrét intézkedéseket a kísérletek ellen. Mohammed Nasszer Mohammed, Aden képviselőjének felszólalása után felolvasták Lord Russelnek a kongresszushoz intézett üzenetét. A hétfő esti ülésen felszólaltak még Marco Cella spanyol, Jacques Madaule francia, Dale Pantius amerikai, Msztyiszláv Keldis szovjet, Rafael Jorne argentin és Mao Tun kínai (népi Kína) küldöttek. A fegyverkezés felemészti a nép munkájának eredményeit mint például New York-tól Philadelphiáig. Ma viszont már ötven, száz, sőt ennél is több megatonnás bombák vannak. A tudósok hozzávetőleges számítása szerint a világon felhalmozott atomfegyverek ereje már tizenkét és félmillió olyan bombával ér fel, aminőket Hirosimára dobtak le. Es végül, tekintetbe véve a mai erőviszonyokat és az új típusú fegyvereik léiét, a termonukleáris háború, amelyeket az amerikai militaristák propagálnak, nem korlátozódna csupán két ország területére, általános jellege lenne, rombolásokat és az embermilliók pusztulását okozná a világ minden részében. Mit jelent ez az emberiség számára? Linus Paulding, ismert amerikai tudós, az atomhalál elleni harc egyik kimagasló alakja „Soha többé háborúd’ című könyvében 800 millióra becsüli az atomháború valószínű áldozatainak számát. Ez a zord igazság, ilyen a termonukleáris háború valódi jellege. És, ha ezt az igazságot- a Nyugat ál- lamférfiai ma eltagadják a népek elől, bűntettet követnek el az emberiséggel szemben, beleértve saját népüket is. Azok, akik a háborús szakadék szélén balanszíroznak, azt állítják, hogy a béke fenntartásának biztos záloga, úgymond, maga az atomrakéta- fegyver. Ez a koncepció — nyugaton „a félelem egyensúlyának” nevezik — ellentmond a józan észnek, s az emberek égbekiáltó becsapását jelenti. Az igazság az, hogy az „egyensúly doktrína” alá rejtik a preventív háború kirobbantásának terveit. Egyes felelős amerikai államférfiak nyíltan kijelentik, hogy készek magukra vállalni „a kezdeményezést a Szovjetunióval való nukleáris konfliktusban”. Gondolkozzanak el ezeken a szavakon. Ez nemcsak termonukleáris háborúval való fenyegetés, hanem egy olyan baljós versengésre való erőszakos kihívás, hogy ki kezdje meg elsőnek ezt a háborút. Mivel azt mondják, hogy képesek elsőnek kirobbantani a háborút, ezzel mintha azt sugalmaznák a többi államnak: siessetek, előzzétek meg az ellenséget. Mihez vezethet ez? Mindeki számára világos: katasztrofális következményekhez. Csak meglepődni lehet ezeken a kijelentéseken. Azok, akik ilyen kijelentéseket ' tesznek, nem gondolnak arra, milyen kövét- kezményekkel járna a háború az Egyesült Államok és szövetségesei számára. Az amerikai politikusok egyre makacsabbul hajtogatják népeiknek,, hogy a termonukleáris háborúban az Egyesült Államokat kevesebb veszteség érné, mint a Szovjetuniót, s állítólag az USA kerekedne felül. Mindez alaptalan illúzió. A kérdés ilyenforma értelmezésének erőszakolása azt a céií szolgálja, hogy előkészítsék az Egyesült Államok és szövetségeseinek közvéleményét a háború kirobbantasára: úgymond, sietni kell a háború kiróbban- tásával most, mert a helyzet megváltozhat. Ez nem más, mint az embereknek a háború elkerülhetetlenségére való előkészítése, az atomháború kirobbantását siettető agresszív erők igazolása•„ Mi pedig a leghatározottabban kijelentjük: ha az agrcs^zorok kirobbantják az atomháborút, elkerülhetetlenül ók maguk is elégnek annak tüzében. Számításba kell venni, hogy a nemzetközi feszültség körülményei között még egy kis hiba is előidézheti az általános háború villámgyors láncreakcióját. Vegyük például Power tábornoknak, az amerikai stratégiai légierők fő- parancsnokának intézkedéseit, áld 1961 novemberében, egy vaklárma következtében parancsot adott, hogy az összes amerikai támaszpontokon elhelyezeti bombázógépeket indítsák el a Szovjetunió felé Power még azt sem tartotta szükségesnek, hogy ezt tudomására hozza az Egyesült Államok elnökének, a fegyveres erők főparancsnokának. Tizenkét és fél percig az amerikai stratégiai légierők lényegében hadiállapotban álltak a Szovjetunióval. Hol van annak a biztosítéka, hogy a legközelebbi vaklárma alkalmával a túlbuzgó amerikai tábornokok előbb fújnak takaródét, mint ahogyan a katasztrófa kitört? A továbbiakban Hruscsov rámutatott, hogy nagy a háború véletlen kitörésének veszélye műszaki számítási hibák miatt is. A békéhez vesető út: a leszerelés millió ember pusztult , el, húszmillió vált nyomorékká, Vajon a kommunistákat, a szocialista államokat terheli a felelősség azért a háborúért? Hiszen amikor ez a háború kirobbant, szocialista állam még nem létezett a földön, kommunisták egyetlen országban sem voltak hatalmon. A második világháború alatt közel ötvenmillió ember pusztult el. Vajon a kommunistáik, a szocialista államok kezdték ezt a háborút? Ezt a háborút a német, az olasz, a japán fasizmus robbantotta ki. A Szovjetunió volt az az ország, amely a legtöbb áldozatot hozta, hogy megmentse az emberiséget a fasizmus barbárságától. (Folytatása a 2. oldalont Majd arról beszélt, hogy addig míg az államok fegyvertáraiban őrzik és növelik a halált hozó fegyverek készleteit, a háború veszélye mind jobban növekszik. A valódi békéhez vezető út: az általános és teljes leszerelés. Hruscsov a következőkben kifejtette: ezen a világfórumon lehetetlen nem beszélni arról, hogy az agresszív erők a Szovjetunió és a többi szocialista állam részéről fenyegető háborús veszélyről való szóbeszéd leple alatt folytatják fegyverkezésüket, az új világháború előkészületeit. Nem mehetünk el szó nélkül e rosszindulatú koholmány mellett. Olyan tényeket említek meg, amelyeket senki sem tud megcáfolni — mondotta. Az ekö világháborúban tízsem, hogy azt állíthassák, hog az erőviszonyok az ő javukra megváltoztak. Közismert dolog, hogy az erőviszonyokat hadműveletek során, sőt, háború eredményei alapján mérik fel. Annak idején Hitler a végtelenségig mondogatta, hogy óriási erőfölényben van, mégis, a Szovjetunió és szövetségesei szétzúzták. Most, amikor atomrakéta- fegyverek vannak, a népekre nézve mérhetetlenül veszélyesebb egy számítási hiba az erőviszonyokat illetően. Az amerikai vezető személyiségeknek az az állítása, hogy az Egyesült Államok az erőviszonyok terén fölényben van a Szovjetunióval szemben, rendkívül nagy veszélyt rejt magában más országok népeire és az amerikai népre nézve, egyaránt. Az amerikai személyiségek az utóbbi időkben egyre gyakrabban beszélnek a termonukleáris háborúról, valóságos kultuszát teremtik meg egy ilyen háborúnak. Ebben a vonatkozásban rendkívül jellemző Mcnamara amerikai hadügyminiszter június 1-i beszéde. A miniszter azt mondta, meg lehet egyezni abban, hogy a nukleáris fegyvert csak a fegyveres erőkre mérendő csapásokhoz használják, nagy városok ellen azonban nem. Az amerikai sajtó azt állítja, hogy Mcnamara kijelentését a Fehér Ház jóváhagyta és ez javaslat a Szovjetunió felé a nukleáris hadviselés „szabályaira”. ány törvényesíteni íeáris háborút radjon minden város, akár nagy, akár kicsi, épségben maradjon minden falu, község és tanya. A továbbiakban Hruscsov rámutatott, a haditechnika gyökeresen, minőségileg megváltozott, mérhetetlenül megnőtt a hadviselő eszközök pusztító ereje. Miben nyilvánul ez meg? 1. Az új fegyvereket még csak összehasonlítani sem lehet a régiekkel. Egy hatalmas hidrogénbomba robbanóereje sokszorosan felülmúlja mindazoknak a harcászati eszközöknek a robbanóerejét, amelyeket a történelem eddigi háborúiban használtak, beleértve az első és a második világháborút. 2. Az atomrakéta-háborúban teljesen megszűnik a határ a front és a mögöttes országrészek között. Sőt, éppen a polgári lakosság esne elsősorban áldozatul a tömegpusztító fegyverelmek. Ilyen háborúban néhány termonukleáris bombával teljesen meg lehet semmisíteni nemcsak sok millió lakosú hatalmas ipari központokat, hanem egész államokat is. Amerikai szakértők kiszámították, hogy egy húsz megatonnás hidrogénbombának a levegőben való felrobbantása húszonnégy kilométeres körzetben a robbanás középpontjától számítva a földdel egyenlővé tenne minden lakóházat, lobogó tűztenger elégetne minden éghetőt, minden élőlényt* olyan körzetben, háborút, bátorságot akarnak önteni fegyveres erőikbe és szövetségeseikbe. Felmerül a kérdés: hogyan mérték meg az amerikai személyiségek az erőviszonyok megváltozását és hogyan állapították meg, hogy az a javukra változott. Erre vonatkozólag nincs semmiféle adatuk. Ha pedig tárgyilagosan nézzük, hogyan állnak a dolgok, akkor egészen más kép alakúi ki. Biztonsága érdekében a Szovjetunió kénytelen volt az utóbbi években ötven, száz és még ennél is több megatonnás nukleáris fegyvereket, interkontinentális rakétákat készíteni és létrehozta a globális rakétát, amely ellen gyakorlatilag nincs védekezés, valamint a rakétaelhárító rakétát. Az amerikai kormánykörök nem rendelkeznek ilyen hatalmas haditechnikával és így nincs meg a legcsekélyebb alap Az amerikai borin akarja a nukl Mit mondhatunk egy ilyen „javaslatra”? E szörnyű javaslatot elejétől végig az emberek, az emberiség gyűlölete hatja át, mert törvényesíteni próbálja a nukleáris háborút, s ezzel az emberek millióinak elpusztítását. Ez a javaslat azt bizonyítja, hogy az Egyesült Államok bizonyos körei azokat az országokat akarják kitenni a fő csapásnak, ahol amerikai támaszpontok vannak és amerikai fegyveres erők állomásoznak: > Olaszországot, Törökországot, Angliát, Nyugat-Né- metországot, Japánt, Görögországot, és sok más országot. Végül ez a legszemérmetlenebb becsapása az Egyesült Államok lakosságának is. Talán a nagyvárosokban és közelükben nincsenek fegyveres erők? Talán azok az atombombák, amelyek Mcnamara „szabályai szerint” mondjuk New York külvárosaiban robbannának, nem lennének halálosak erre a nagy városra? De vajon azoknak a közepes városoknak, vagy falvaknak a lakossága, amelyekre Mcnamara véleménye szerint atombombákat lehet zúdítani, nem ugyanolyan kedves, mint a nagyvárosok lakossága? Véleményünk szerint nem arról kell egyezséget kötni, hogyan viseljünk nukleáris háborút, hanem arról, hogy kizárjuk még a lehetőségét is e háború kitörésének és épségben maformán Földünk minden egyes lakosára mór most átlag több mint nyocvan tonna robbanci- anyagot tartalékolták. Ezek szerint ebben a .cikkben már biztosították a „bőséget” a Föld lakossága számára. Még hivatalos adatok szerint is évenként az egész világon 120 milliárd dollárt költenek katonai célokra. Ez az összeg körülbelül fele a világ- gazdaság valamennyi ágában esziközölt összes beruházásoknak. Kétharmada a gazdaságilag gyengén fejlett országok nemzeti jövedelmének. Egyedül a NATO-országok minden tíz percben egymillió dollárt fordítás nak háborús készülődésre. A katonai készülődések mérvét tekintve, az Amerikai Egyesült Államok van az első helyen. Az 1946-tól 1962-ig eltelt 17 év alatt, közvetlen és közvetett katonai kiadásai körülbelül kilencszáz milliárd dollárra rúgtak. Majdnem ugyan- ekkora összeget adtak ki az összes kapitalista országok a második világháborúban. A NATO más tagállamai szintén a katonai tékozlás végzetes útján haladnak. Ezeknek az országoknak a katonai gépezete hihetetlen arányúvá nőtt. A fegyverkezési hajsza óriási mértékben emészti fel a nép munkájának eredményeit. Manapság több mint húszmillió ember szolgál a fegyveres erőknél. A háborús célokra végzett munka több mint százmillió ember energiáját emészti fel, s a világ tudományos téren dolgozó lakosainak hetven százalékát használják fel valamilyen formában katonai téren. A nyugati országokban kezd reálissá válni- az a veszély, hogy a militarizmus elnyeli a polgári társadalmat. Az utóbbi időkben a nyugati sajtó egyre határozottabban hajtogatja, hogy a termonukleáris háborúnak és következményeinek veszélyét erősen eltúlozzák. Annak idején Eisenhower volt amerikai elnök és Kennedy, az Egyesült Államok jelenlegi elnöke realista álláspontra helyzekedett, amikor kijelentette, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok katonailag egyenlő erős. Kennedy elnök ezt az álláspontját Bécsben velem történttalálkozója idején fejtette ki. Most viszont az Egyesült Államok vezető személyiségei azt a gondolatot kezdik bevinni népük és szövetségeseik tudatába, hogy az erőviszonyok állítólag megváltoztál-: az Egyesült Államok javára. Világos zz efféle megnyilvánulások célja: az amerikai militaristák azzal az állítással, hogy ők nyernék meg a Hruscsov beszéde elején üdvözölte a kongresszust, rámutatva, hogy a leszerelési es béke-világkongresszus öaz- széhívása korunk egyik legkiemelkedőbb eseménye. Földünk majdnem minden népének küldöttei, félretéve mindent, ami elválasztja őket, összegyűltei-:, hogy megvitassák korunk leghalaszthatatla- nabb kérdését: hogyan akadályozzuk meg a háborút. Az emberiség figyelemreméltó korszakot él át — folytatta beszédét Hruscsov. — A társadalmi haladás meggyorsulása, a tudomány és technika terén, a természetre vonatkozó ismereteinkben bekövetkezett óriási fordulat a legnagyobb jótéteményeket eredményezheti minden emiber számára. Nem szabad ugyanakkor megfeledkezni egy pillanatra sem arról, hogy az agresszió és a rosszindulat sötét erői azzal, fenyegetőznek, hogy az emberi lángelme felfedezéseit az emberiség és az emberi civilizáció ellen fordítják. A leszerelés időnk parancsoló követelése. A szovjet kormány köszönettel fogadta el a meghívást és kötelességének tartja, hogy tájékoztassa a kongresszust a leszerelés kérdésével kapcsolatos nézeteiről — mondotta a szovjet államfő,, majd így folytatta: Szembe kell nézni az igazsággal. Fennáll egy új világháború veszélye. Az emberiség belesodródhat ebbe a háborúba, ha nem történnek határozott intézkedések. Meg kell látni, hogy szakadatlanul tökéletesitik a termonukleáris fegyvert. Egyre több országban helyeznek el atomfegyvereket, egyre nagyobb számú katonai alakulatot szerelnek fel ilyen fegyverekkel. Ezzel együtt fokozódik az a veszély, hogy kalandor csoportok kirobbantják az új világháborút. A háborús készülődések még soha sem öltöttek olyan óriási méreteket, mint napjainkban. A hadiipari monopóliumoknak — a „halál kereskedőinek” és a mindedtől elru- gaszkodőtt katonai klikknek — a szövetsége, mint Eisenhower volt amerikai elnök nevezte y ez a „hadiipari komplexum” szakadatlanul fokozza a fegyverkezési hajszát. Tekintélyes nyugati atomtudósok becslése szerint a mai világban „az a-tomhalál potenciálja” 250 000 megatonna, vagyis 250 milliárd tonna a robbanóerejc. Ilyen A kedd délelőtti ülésen Boaten ghanai küldött elnökölt. Nyikolaj Digaj, fi moszkvai városi tanács elnöke, a város lakossága nevében üdvözölte a küldötteket, majd Ivor Mon- iagunak, a kongresszus titkárának javaslatára elhatározták, hogy csütörtökön rendkívüli, teljes ülést tartanak. Ezt követően Alvaro Linz (Brazília), Stanislaw Kulczinsky (Lengyelország), Jan Ma- rinello (Kuba), Dr. Werner Hartke (NDK), Devane (Laosz), Pablo Neruda (Chile) és Nguyen Van Hye (Dél-Vietnam) szólaltak fel. Ezután Nyikita S^ergejevics Hruscsov lépett a szónoki emelvényre.
