Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-11 / 160. szám

I

s

NEPOJSÄG

1962. július 11.. szerda

Hruscsov beszéde a leszerelési és béke-világkongresszus július 10-1 ülésén

(Folytatás az 1. oldalról)

Éppen a Szovjetunió járult hozzá leginkább ahhoz, hogy szétzúzzák a fasizmust, megmentsék a népeket a haláltáboroktól, Majdanek! és Auschwitz gázkamráitól, a fasiszta rabságtól.

És vajon a Szovjetunió tette korunk Pompei-jévé Hirosimát és Nagasakit? Akik ezt tették — mint ahogyan önök is tudják — a világ másik részén1 élnek.

Nézzük a világ mai arcát. A katonai támaszpontok, fekélyei borítják ezt az arcot, kíné* a támaszpontjai ezek? Mindenki tudja, hogy az Egyesüjt Államok és szövetségeseinek létesítményei.

És hol folytatnak háborús propagandát? Hol hangzanak el felhívások arra, hogy atombombázás célpontjává kell tenni az egyik vagy másik országot „akár egyetlen nap leforgása alatt” el kell pusztítani lakosságának felét és ipari potenciál jának háromnegyedét?

Lenin, a szovjet állam megalapítója szenvedélyesen arról ábrándozott, hogy lehetetlenné váljék a háború. A világháborút a legnagyobb gonosztett-, nek, a jelenkori civilizációtól

és kultúrától való teljes elrugaszkodásnak nevezte.

A szocialista államok felhívják az emberiség figyelmét erre a veszélyre és aktívan harcolnak, hogy elhárítsák azt.

íme, ez a való igazság a szocialista államok, a kommunisták álláspontjáról.

A mi szovjet országunk a nevezetes lenini béke-dekrétummal született. Lenin határozottan elvetette azt a javaslatot, hogy a szovjet állam címerébe felvegyék a kardot és ezt'mondotta: „a kard nem a mi jelvényünk”. A szovjet állam jelvénye a sarló és a kalapács lett, a békés alkotómunka jelképe. Mi a békés együttélés lenini elvét vallot- tuk, most is valljuk és vallani fogjuk. Ez a különböző társadalmi rendszerű államok közötti jó viszony az egyetlen olyan lehetőség, amely megfelel korunk történelmi feltételeinek, s amelynek alapján meg lehet őrizni a békét.

Sok ember nyugaton mind gyakrabban teszi fel a kérdést: „Van-e jövője az emberiségnek”. Szeretnénk válaszolni nekik: igenis van és ez ragyogó jövő lesz. Mi bízunk

benne, hogy az emberiség talál magában annyi erőt, hogy megfékezze az atommániákusokat!

A nukleáris fegyverek, a rakéták korszakában nem hárítható el a puszta nukleáris háború veszélye anélkül, hogy meg ne semmisítenénk a tömegpusztító fegyvereket, be ne tiltanánk az atomfegyvert. Mi a hadviselés . minden anyagi lehetőségének teljes megsemmisítése mellett foglalunk állást.

A leszerelt világban az államközi kapcsolatokban lehetetlenné válik az erőpolitika, a háborús szakadék szélén való táncolás politikája, az atom- megféLemlítés politikája. Az általános és teljes leszerelés jelszava egyenlő ezzel a jelszóval: „Le az országok közötti háborúval. éljen a béke!”

Ezért az általános és teljes leszerelésért vívott harc a béke fenntartásáért és megszilárdításáért síkra- szálló összes békeszerető erő, valamennyi nemzeti és nemzetközi szervezet és mozgalom legfontosabb kötelességévé válik. A leszerelés: korunk parancsoló követelése.

Ismét a nyugati hatalmaUhos fordulunk t

fogadják el az általános és teljes leszerelésről szóló javaslatainkat, s mi elfogadjuk az ellenőrzésre vonatkozó bármilyen javaslatukat.

A szovjet leszerelési program

Hruscsov elvtárs hangoztatta, hogy a Szovjetunió, éppen a közelmúlt tapasztalatai alapján nem fogadhatja el a minden állam fölött álló, esetleg más állam rovására is politizáló fegyveres erő és egy olyan nemzetközi , bíróság felállításának tervét, amely egyes országok érdekeit sérthetné. Ez felváltaná az ENSZ-t egy másik szervezettel. — Ezek a javaslatok nem a béke ügyét szolgálják.

Az Egyesült Államok — mikor javaslatokat tes/z egyes részletkérdésekre, nem jelöl meg végső határidőt a leszerelésre. Az Egyesült Államok hivatalos képviselői nem .is titkolták Genfben, hogy a kormány nem is akar megállapodni a leszerelésben — majd így folytatta:

A Szovjetunió — ugyanúgy, ahogy ezt a múltban is tette —

kész figyelembe venni a nyugati hatalmak minden kívánságát, amely nines ellentétben az általános és teljes leszerelés problémája megoldásának feladatával.

Ilyen kívánság azonban még

nagyon kevés van.

Készek vagyunk figyelmesen megvizsgálni tárgyaló partnereink minden egyes javaslatát, s olyan kölcsönösen elfogadható utakat keresni és találni, amelyek előmozdítják a leszerelési szerződés kidolgozását. Készek vagyunk a lehető legnagyobb erőfeszítésekre annak érdekében, hogy a genfi ti- zennyolchatalmi bizottság munkája eredményes legyen, és kollektív erőfeszítésekkel kidolgozzuk a leszerelés hathatós programját.

Ezután N. Sz. Hruscsov idézte Russelt, aki arra szólította fel a nagyhatalmakat, vállaljanak egyoldalú kötelezettséget arra, hogy lemondanak a háborúról.

Mi, a szocialista világ képviselői sohasem mondtuk, hogy a kommunizmus világméretű győzelme érdekében készek vagyunk kirobbantani a termonukleáris háborút.

— mondotta, majd arról beszélt, hogy a két világrend- szer közti vitás kérdéseket tárgyalások útján kell megoldani. — Ez a szovjet kormány hivatalos politikája i®, erről tanúskodnak a szovjet leszerelési javaslatok.

Az egész világ előtt kijelentjük: tőlünk idegen az a politika, amely a kommunista ideológia győzelmének biztosítására világháborút robbant ki.

Abból indulunk ki, hogy a világon két rendszer létezik: az egyik rendszer tőkés alapokon nyugszik, a másik rendszer a marxi—lenini tanításon, szocialista alapokon. E két rendszer között ideológiai és politikai harc folyik. Mi amellett vagyunk, hogy ezt a harcot ne változtassuk a különböző társadalmi rendszerű államok közötti háborúvá, hogy ezeket a kérdéseket békés versenyben oldjuk meg. A szocialista és a kapitalista

A szovjet kormány szilárdan és következetesen folytatja béke megerősítésének és a békés együttélésnek a politikáját. A szovjet kormány, midőn beterjesztette az általános és teljes leszerelés programját, abból Indult ki, hogy radikálisan meg kell oldani valameny- nyi állam biztonságának problémáját és ki kell küszöbölni a háború kitörésének lehetőségét is.

Mi a legfontosabb a mi programunkban ?

A leszerelés fő tengelyét, magvát az atomfegyverek betiltása és teljes megsemmisítése alkotja.

A szovjet kormány javasolja, hogy már kezdetben, az első szakaszban az atomfegyvereket legalább „fagyasszák be” és bénítsák meg azzal, hogy megsemmisítik a célba- juttatáisukra szolgáló eszközöket. Az a javaslatunk, hogy egyszerre semmisítsék meg az atomifegyverek szállítására alkalmas rakétákat, repülőgépeket, hadihajókat és tengeralattjárókat, az atomágyúkat, szüntesse meg az idegen területen levő katonai támaszpontokat és vonják ki az ott állomásozó külföldi csapatokat. Ha nem lesznek rakéták, repülőgépek, hadihajók és tengeralattjárók, akkor az atomfegyver nem lesz veszedelmes, abban az esetben sem, ha valamely lelkiismeretlen kormány megkísérli elrejteni e fegyverek egy részét.

Ezt a javaslatot annakidején De Gaulle, Franciaország elnöke vetette fel és mi teljesen. egyetértünk vele. Sajnos, a francia kormány nem tett hatékony lépéseket e javaslat megvalósítása érdekében. Mi több, nem akar részt venni a genfi leszerelési tárgyalásokon.

Azt mondják, hogy az atomfegyvereket a TU—114. Boeing— 707-es és más polgári repülőgépeken is lehet szállítani. Azonban, ha valóban fennáll az óhaj a leszerelés végrehajtására, akkor egy ideig meg lehet tartani az országokban bizonyos védelmi eszközöket: légvédelmi tüzérséget, légelhárító rakétákat és vadászrepülőgépeket.

A modem technika lehetővé teszi bármely repülőgép megsemmisítését, attól függetlenül, hogy milyen magasságban repül.

A Szovjetunió, amely a világ leghatalmasabb globális és interkontinentális rakétáival rendelkezik, önként lemond igen lényeges katonai előnyéről, amikor azt javasolja, hogy

kezdjük meg a leszerelést

valamennyi célbajuttató

eszköz megsemmisítésével.

Mégis ingadozás nélkül megtesszük ezt a lépést, mert úgy véljük, hogy az elősegíti a leszerelési probléma leggyorsabb megoldását.

Azt követeljük viszont a nyugati hatalmaktól, hogy járuljanak hozzá az összes idegen területen levő katonai támaszpontjaik felszámolásához és e területeken tartózkodó csapataik kivonásához. Ezeket a támaszpontokat nem a védelem érdekében, hanem agresz- szív célból hozták létre.

Ez ismételten bizonyítja, hogy amíg ezek a támaszpontok léteznek, fennmarad az új világháború veszélye is.

A Szovjetunió, hogy jelentős mértékben enyhítse az államok közti háborús összeütközés veszélyét, a fegyveres erők és ennek megfelelően, a hagyományos fegyverzet jelentős csökkentését is javasolja, mindjárt a leszerelés kezdetén. Lehetségesnek tartjuk, hogy a leszerelés egész folyamatát négy év alatt fejezzük be. Ez az időszak rövid, de teljesen elegendő.

Készek vagyunk arra, hogy keressük és megtaláljuk a kölcsönösen elfogadható megfogalmazását mindazoknak a rendelkezéseknek, amelyeket a szerződéstervezetünk tartalmaz, ott, ahol szükséges, kompromisszumot köthe- hetünk, ha az, természetesen, nem okoz kárt az általános és teljes leszerelés ügyének.

Csak egyetlen dolgot ellenziink: az általános és teljes leszerelésről való lemondást, szerződéstervezetünk lényegének elslk- kasztását, a benne előirányzott reális leszerelési intézkedések kihagyását.

Ebbe sohasem egyezünk bele.

iül leszerelést akarunk, nem pedig leszerelésről való szófecsérlést

Nem lehet többé . megtűrni azt a helyzetet, hogy amíg a leszerelési tárgyalás folyik a maga rendjén, a fegyverkezési hajsza egyre fokozódik.

A nyugati hatalmak genfi

magatartása arról tanúskodik, hogy nem kívánják a leszerelést. Az Egyesült Államok és szövetségesei képviselőinek Genfben tartott beszédei tisztán deklaratív jellegűek. Negatív állásfoglalásukat elfogadhatónak próbálják feltüntetni, bennünket viszont a megegyezés ellenségeiként igyekeznek beállítani. Nos, nézzük csak meg az amerikai javaslatok’ lényegét.

Mint ismeretes, az Egyesült Államok hosszas huzavona után végülis előterjesztette 'a leszerelésről szóló egyezmény „alapvető tételeinek vázlatát”. Ez a vázlat azt mutatja, hogy az Egyesült Államok álláspontja az általános és teljes leszerelést illetően alapjában véve negatív maradt, habár a másodrendű kérdésekben és formailag, ez az álláspont már si- mulékonyabb, és sok szót tartalmaz a leszerelésről. A való- ’ Ságban „az alapvető tételok'’ 'éppen a fő dolgot nem tartalmazzák: az atomfegyver teljes mértékű eltiltását, az államok által felhalmozott összes készletek megsemmisítését, az idegen területeken levő katonai támoszpontok felszámolását.

Egy ilyen „leszereléssel” egyetérteni azt jelentené, hogy becsapjuk a népeket, ártunk a béke megszilárdításának.

Akárcsak a múltban, ez alkalommal is alig, hogy megkezdődtek a tárgyalások, az Egyesült Államok és partnerei megkísérelték, hogy a leszerelés kérdéseiről az egész figyelmet a nemzetközi ellenőrzés hírhedt problémájára tereljék, miközben azt próbálják bizonygatni, hogy a leszerelés problémájának lényege az ellenőrzés.

Ami pedig az ellenőrzésre vonatkozó amerikai javaslat lényegét illeti, az csupán kissé felfrissített, de a régi leszerelés nélküli ellenőrzés megteremtésére vonatkozó követeléseket tartalmazza. Igaz ugyan, hogy ezt most az előbbinél finomabban tálalják fel, de a lényeg a régi maradt: törvényesített nemzetközi kémrendszer

létrehozása az agresszor érdekében. Az orosz nép az ilyesféle „újdonságokra” azt mondja, „ugyanaz a leves, csak kissé higabban”.

A mi álláspontunk egyszerű és érthető: Egymás után, teljes mértékben fel kell számolni a fegyverek különböző fajtáit. Emellett, a mi szerződés-tervezetünkben az általános és teljes leszerelésre vonatkozólag tett minden lépést a szigorú nemzetközi ellenőrzés intézkedései kísérik.

De ml ellenezzük az ellenőrzés létrehozását olyan fegyverzet felett,, amely még fennmarad.

A nyugati hatalmak a mindent átfogó ellenőrzésre törekszenek, de ugyanakkor nagyon is korlátozott leszerelési intézkedéseket javasolnak. Az Egyesült Államok azt javasolja, hogy a leszerelést az államok rendelkezésére álló nukleáris fegyvereket célbajuttató eszközök, valamint egyes hagyományos fegyverfajták harminc százalékos csökkentésével kezdjék.

De felvetődik a kérdés: csökken-e emellett a háború reális veszélye2

Nem csökken, mert megmarad a hatalmas termonukleáris ütőerő.

Teljes mértékbeli igaza van India mélyen tisztelt miniszterelnökének, Nehru úrnak,

amikor kijelenti: „A leszerelés megszűnt a fegyverzet csökkentésének kérdése lenni. A nagyhatalmak atomfegyver- készleteinek negyedrésze elég ahhoz, hogy elpusztítsák az egész világot.”

Továbbá az Egyesült Államok azt javasolja, hogy az also szakaszban harminc százalékkal csökkentsék az interkontinentális és globális rakéták készletét, de ugyanakkor érintetlenül akarja meghagyni a katonai támaszpontok rendszerét. Az Egyesült Államok kormánya valóban azt gondolja,

világ minden országa rendszerének fölényét békés úton bizonyítsa be.

— Éppen ezért mi nem félünk a kapitalizmussal való békés versengéstől.

Ml, kommunisták szilárdan bízunk a szocializmus erejében, fölényében, amelyet már régen biztosított a történelem.

A béke biztosításának radikális eszköze — a háború anyagi apparátusának teljes felszámolása. Az ehhez vezető úton a szovjet kormány nem zárja ki, sőt, szükségesnek tartja, hogy megállapod jón

egész sor intézkedésiben, amely hozzájárul a nemzetközi' feszültség enyhítéséhez, az államok közötti bizalom megszilárdításához és jelentősen megkönnyítené az általános és teljes leszerelés megvalósítását. Ilyen intézkedésnek tartjuk: atommente® övezetek létrehozását különböző körzetekben, az atomfegyver további elterjesztésének megtiltását, a külföldi államok területén levő csapatok kivonását, a háborús propaganda betiltását, a NATO és a varsói szerződés országai közötti meg nem támadási szerződés megkötését és más intézkedéseket.

A szovjet miniszterelnök hangsúlyozta, hogy kormánya

A fegyverek n egész emberis

Mint azt Martin Andersen Nexő, a világ kultúrájának kiváló képviselője mondotta, a béke arra való, hogy dolgozzunk, hogy örüljünk, hogy az életet széppé tegyük! A leszerelés és a béke az alkotás valóban kimeríthetetlen forrásait nyitná meg, amelyeket eddig elfojtott a militarizmus.

Az utóbbi időben nyugaton, így az Egyesült Államokban is, a lakosság egyre szélesebb rétegeinek figyelmét kelti fel a leszerelés problémája. Sok esetben a tudósok komoly elemzésnek vetik alá az általános leszerelés lehetséges társadalmi és gazdasági következményeit.

Figyelmet érdemelnek azok a következtetések, amelyeket az ENSZ megbízásából a leszerelés gazdasági és társadalmi következményeiről szóló jelentést összeállító tudósok és szakértők vontak le nemrégiben. A jelentés hangsúlyozza, hogy a leszerelés jótékony következményekkel jár és valamennyi ország népei helyzetének javulását idézi elő.

Közben a háborús üzlet szolgálatában álló ideológusok, elsősorban az Egyesült Államokban, szó szerint tölcsérrel ön- tik az emberek fejébe azt, hogy az állam által fegyverkezésre forditott hatalmas kiadások „a gazdasági felvirágzás eszközei, ugyanakkor a leszerelés a gazdasági élet megzavarásához, és a munkanélküliség fokozódásához vezet. „Vajon nem visszataszító, nem iszomyatos-e az elgondolás, amely a gazdasági élet fejlődésének és a munka- feltételek megteremtéséhez lehetőséget, a munka biztosítását a rombolás fegyvereinek tömeges gyártásától teszi függővé?” Az élet leleplezi a leszerelés

hogy a Szovjetunió beleegyezik leghatalmasabb és legtökéletesebb harci rakétáinak az első szakaszban harminc, a második szakaszban még tovább harmincöt százalékos csökken, tésébe, ha teljes érintetlenségben maradnak az amerikai katonai támaszpontok, amelyeknek célja az, hogy azokról támadást intézzenek területünk ellen? Nem vagyunk sajátmagunknak ellenségei és sohasem egyezünk bele az ilyen — tisztesség ne essék szólván — leszerelésbe.

Az ellenőrzés kérdésében az összes nehézségek abból erednek, hogy a nyugati hatalmak lényegében elválasztják azt a döntő feladat megoldásától: a tényleges leszereléstől.

már több javaslatot terjesztett elő a korlátozott leszerelésre is, de visszautasították ezeket. Felsorolta a Moszkvából kiinduló kezdeményezésekét, így említette azt a javaslatot, amely szerint a Szovjetunió és az USA másfélmilliós létszámban jelölje meg fegyveres erőinek maximumát, a 800—800 kilométeres kölcsönös légifényképezésre tett szovjet kezdeményezést — de a NATO- natalmak visszautasították a javaslatokat.

A szovjet kormány — rugalmasan — több oldalról közelítette meg a leszerelés problémáját, de ez ideig meddők voltak az erőfeszítések. Emlékeztetett 1958-ra, amikor a Szovjetunió egyoldalúan lemondott a nukleáris kísérletekről, s hangoztatta,

Készek vagyunk az atomfegyverrel rendelkező valamennyi állammal együtt az összes nukleáris fegyver- kísérletek betiltásáról szóló egyezményt aláírni.

Ez hatalmas lépés lenne az általános leszereléshez vezető úton. De ne várja senki, hogy a szocialista országok egyoldalú leszerelést fognak végrehajtani.

A szovjet miniszterelnök ezután arról beszélt, hogy a német békeszerződés milyen nagy hozzájárulás lenne a leszerelés ügyéhez, majd számokkal, adatokkal illusztrálta, hogy a jelenlegi nyugatnémet kormányzat cseppet sem an ti mi lú taristább, és békeszeretőbb, mint a hitleri kormányzat, majd így folytatta:

A Szovjetunió amellett van, hogy mindörökre tegyenek pontot a második világháború után, kössenek békeszerződést mindkét német állammal és ennek alapján normalízálják Nyugat-Berlinben a robbanásig feszült helyzetet.

Az ismert amerikai költő. Henry Longfellow még a múlt században egyik ismert költeményében felhívott minden népet a tárgyalásokra és- ezt ajánlotta: „ássátok el a földbe a nyilakat és szívjátok el a békepipát”.

Jóllehet, én nem dohányzóm, mégis boldog lennék, ha minden ország vezetőivel együtt elszívhatnám a békepipát.

slkűli világ az ég nagy üdve

ellenségei által felhozott gazdasági érvek hazug voltát. A katonai kiadások emelkedése csupán az ipari termelés rövid ideig tartó, egészségtelen fokozódását eredményezheti, de végső fokon gazdasági pangáshoz, tömeges munkanélküliséghez vezet.

A militaristák és a fegyver- gyártáson hallatlan profitokat szerző monopolisták azzal fenyegetik a tömegeket, hogy

leszerelés esetén milliók maradnak munka nélkül, beköszönt „a gazdasági katasztrófa”.

Alaptalan ez az álláspont. Épp ellenkezőleg, a leszerelés reális gazdasági előnyöket hozna a kapitalista országok lakossága minden rétegének és elsősorban a munkásosztálynak, a parasztságnak, a városi középrétegeknek, akik megszabadulnának az erejüket meghaladó adóterhektől.

Azokat a vállalkozókat, tudósokat, munkásokat, mérnököket, akiknek jóléte jelenleg a fegyverkezési versenytől, a végzetes „halál-business”-től függ, időszerű emlékeztetni Berthold Brecht német antifasiszta Író csodálatos drámájára, a Kurázsi mamára. E dráma megrajzolja egy markotá- nyos nő tragikus alakját, aki a háborúból él, de akitől a háború egymás után ragadia el gyermekeit, megfosztva őt az élet minden értelmétől és céljától.

Így a háborúra való készülődés, a mai nap látszólagos és átmeneti előnyei holnap súlyos árat követeinek: életet, egészséget, a anermekek és az unokák jövőjét.

★

Hruscsov elvtárs beszédét

következő lapszámunkban foltja tatjuk.