Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-05 / 155. szám
1962., július 5., csütörtök BíEPÜJSAG 3 . . . Hogy ne legyen üresjárat a pártmunkában Szerkesztőségünkhöz több levél és hozzászólás érkezett a „Pártszervezetek gazdasági szervező munkája” című cikkhez. Ezeket adjuk közre, hogy a kommunisták és pártonklvülí műszaki vezetők véleményei, javaslatai alapján tovább javuljon a pártszervezetek gazdasági ellenőrző és segítő tevékenysége. Pártszervezetünk gazdasági szervező, irányító tevékenységét az 1957. július 30-i politikai bizottság határozata és a VII. kongresszus ezzel kapcsolatos elvi megállapításai határozzák meg. E határozat nyomán javult a párt gazdasági munkája, amely egyik forrása lett a vállalat eredményeinek, s hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt évi termelési feladatoknak sikerrel tettünk eleget, a mésztermelés kivételével. Az idén sokkal nagyobb nehézségekkel kell megküzdeni a gyár gazdasági vezetőségének és a pártszervezeteknek., Eddig másfélmillió forint lemaradás mutatkozik a mészüzem még mindig drágábban állítja elő termékeit, mint azt a terv előírja, és ez a lemaradás a dolgozók és műszaki vezetők szembenállásának, bizalmatlanságának, a nem megfelelő szervező munkának tudható be többek között. Ami a termelés pártellenőrzését, s a gazdasági szervező- munkát illeti, őszintén el kell mondanunk, egy sor téves nézettel lehet találkozni. Alapszervezeteink a termelés pártirányítását és ellenőrzését csak egyes emberek feladatának tekintik, ebből a munkából nem jut a párttagság nagy részének. Emiatt a tömegszervezeteket sem tudják megfelelően mozgósítani a különböző feladatok megoldására. Ezek a nézetek hozzájárulnak ahhoz is, hogy a lehetőségekhez képest elmaradt, a párt szervezeti erősítése, a pártszervezeteknél nem fordítanak kellő gondot arra, hogy a termelésben kitűnt munkásokkal és műszakiakkal erősítsék a pártot. A munka megjavításának egyik fontos feltétele, hogy az alapszervezetek elvtársi viszonyt teremtsenek 3 gazdasági vezetőkkel. Azt már sikerült elérni, hogy a pártszervezet nem utasítja a műszaki vezetőket, nem parancsolgat, hanem munkájában egyre gyakoribb jelenség, hogy a termelés előmozdítására rendszeres tanácskozásokat folytatnak a műszaki vezetőkkel, akik beszámolnak a termelés alakulásáról, s közösen vitatják meg, milyen tennivalók várnak a pártszervezetekre, a gazdaságvezetésre, hogy a gyár sikerrel tudja tervét teljesíteni. A gazdasági feladatokat taggyűléseken, értekezleteken rendszeresen megvitatjuk,' s az ott elfogadott határozatokat a gazdasági vezetők bevonásával valósítjuk meg, akik közül többen részt vesznek a párt vezetésében is. Sajnos, ezeken az összejöveteleken nem minden gazdaságvezető készült fel lelkiismeretesen a beszámolóra, a kőbánya üzemvezetője például ötperces tájékoztatóban akarta vázolni ennek a nagy üzemrésznek a problémáit. A pártvezetőségi üléseken — ha gazdasági ügyekről van szó — rendszeresen részt vesznek a gyár vezetői, s a párt- szervezettel együttműködve valósítják meg a határozatokat. A cementüzem és a mészüzem vezetője például a pártvezetőség javaslatára intézkedési tervet készített az üzem termelési és gazdasági feladatainak megoldására. E terv alapján tárgyalták meg a párt- szervezetek, hogy miként mozgósítsák a párttagokat, pár- tonkívüli dolgozókat, az üzemben mutatkozó hibák felszámolására. Ennek az együttműködésnek máris mutatkozik az eredménye, mert a cementüzemben gazdaságosabban dolgoznak, kevesebb költséggel állítják elő a cementet, mint ahogy azt korábban tervezték. A gazdasági szervező, irányító munka jobbátételét segíti az is, hogy a vezetők kiválasztására nagy gondot fordít pártszerveletünk. Vigyázzunk arra, hogy olyan vezetők kerüljenek az üzemek élére, akik szakmailag és politikailag is képesek ellátni feladatukat, s mind kevesebb esetbén fordul elő, hogy a pártszervezetek nem támogatják eléggé a gazdasági vezetők helyes intézkedéseit, vagy az üzemrészek vezetői nem kérik a pártszervezetek véleményét, ha fontos ügyben kell dönte- niök. A műszaki értelmiség segíti és támogatja a párt politikáját, de akadnak még köztük, akik csak a „tiszta gazdasági munka” elvét vallják, s nem akarják tudomásul venni, hogy a gazdasági feladatok megoldását elősegíti a politikai felvilágosító munka. Lényegesen elősegítik a pártszervezetek gazdasági szervező-irányító .munkájának hatékonyságát, hogy a kommunisták s főleg a vezetők minden termelési és műszaki értekezleten részt vesznek, s az ótt tárgyalt ügyekről tájékoztatják a munkahelyükön dolgozó embereket. Ezeken a tanácskozásokon javaslatokat tesznek, amelynek megvalósítását érthetően nagy igyekezettel segítik elő. Így sikerült hasznossá tenni a VIII. párt- kongresszus tiszteletére indított versenyt is, amely lehetővé tette, hogy a cementgyártáshoz kevesebb energiát használjanak fel és ’ 4,8 kilowattóra villamosenergiával kevesebbet használjanak fel egy tonna cement őrlésénél. A szakszervezettel együttműködve megszerveztük az önköltségcsökkentési munkaversenyt, a brigádok közötti versenyt, s mind több munkacsapat kapcsolódik be a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért indított mozgalomba. Most, 12 brigád versenyez a szocialista brigád címért, a villamosműhely és az erőtelep pedig a szocialista üzemrész címet akarja elnyerni. A brigádok vállalásait az üzemek havonta értékelik és az ugyanekkor megjelenő szocialista munkaverseny híradón tájékoztatják az üzem dolgozóit. Feladatainkat a termelés pártellenőrzésének és irányításának megjavításában a következőkben látjuk: a termelés segítésének munkáját nem a csúcsvezetőségnek, v hanem zömmel az alapszervezeteknek kell vállalniok, amelyeknek tagjai legjobban ismerik az üzemrészek problémáit, ott élnek az emberek közöt,t, tehát legtöbbet tehetnek a termelés zavartalanságáért, az emberek neveléséért. Ehhez azonban feltétlenül biztosítani kell a pártszervezetek vezetőinek továbbképzését, hogy jobban eligazodjanak a gazdasági és politikai feladatok között. Szükségesnek látjuk a párttagok bátorítását, hogy mindenkor álljanak ki a párt helyes politikája meliett, s szerezzenek érvényt a gazdaság- politikai döntéseknek, ellenőrizzék annak végrehajtását, hogy a pártszervezetek politikai munkája gazdasági eredményekben mutatkozzon meg. Nagyobb gondot fordítunk Gigászi „akkumulátor” épül Kijev mellett MOSZKVA (MTI): A Dnyeperen működő öt vízierőmű után Kijev közelében megindul a hatodik, amely sajátságos módon „tárolja” az energiát. Ha a hálózat telítve van, s az áramfogyasztás nem különösen intenzív, az erőimü gépegységei szivattyúkként működve egy 70 méter magas víztárolóba emelik fel a víztömeget. Ez lehetővé teszi, hogy a maximális terhelés óráiban, a „csúcsidőben” az itt tartalékolt víz a turbinákra zúduljon és még több áramot bocsásson a hálózatba. (MTI) arra, hogy a munkában kitűnt dolgozók közül erősítsük a pártszervezeteket, s a kommunisták példamutatásával is ösztönözzük a pártonkívülie- ket, lelkiismeretesebb, jobb munkára. Erélyesebb harcot indítunk a különböző helytelen nézetek ellen, amelyek egyrészt csökkentik a pártszervezetek tekintélyét, más részt elriasztják a pártonkívüli műszakiakat, a pártszervezetekkel való szorosabb együttműködéstől. Olyan légkört akarunk kialakítani, amelyben az üzem dolgozói sajátjuknak érzik az üzemet, s a műszakiak, munkások közös igyekezettel veszik ki részüket a termelést gátló akadályok elhárításából. Ügy érezzük, ha ennek alapján végezzük a termelés pártirányítását, ellenőrzését, nem lesz üresjárat a pártmunkában és sikeresen tudjuk megoldani az évről évre növekvő feladatokat. Sas Kálmán, a Bélapátfalvi Cement- és Mészmű párttitkára. Olvastam az újságban, hogy Török Gyula olimpiai ökövív' bajnokunk egy derűs hajnalon összeütközésbe került egy ható sági közeggel... Az összeütközés a tetle- gesség fogalmát is kimerítette. Azt is olvastam, hogy ezért — helyesen — eljárás tv dúlt ellene. Azt nem olvastam az újságban, hogy ebben az ügyben helyreigazító nyilatkozat látott volna napvilágot, miszerint ha volt is összeütkö zés, az nem Török Gyulával volt, sőt, egyáltalán senkivel sem volt összeütközés ... És, most olvasom az újságban, hogy Török Gyulát, a Pesti központi Kerületi Bíróság bizonyítékok hiányában felmentette... Bizonyíték nincs, csak újságcikk volt és helyesbítés nem volt... Viszont, van új a nap alatt! (-ó) Küldöttségünk méltán képviselheti a magyar nép hékevágyát Beszélgetés Bodor Mihállyal, az Orsztígos Beketanács Elnökségének tagjával Bodor Mihály, a Mátravidé- ki Erőmű statisztikusa már több mint egy évtizede vesz részt a békemozgalomban. Tagja az Országos Béketanács Elnökségének, közreműködött a parlamentben megtartott országos békekonferencia előkészítésében, s a konferencián a megye békemozgalmának egyik képviselője volt. A békemozgalomról, s a konferenciáról beszélgetünk az erőmű tervirodáján. — Ma sokkal könnyebb helyzetben vannak a békemozgalom irányítói, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. — Most nem kell külön békegyűléseket szervezniük, hiszen nem múlik el egyetlen megbeszélés, gyűlés, hogy ne szólna az előadó a béke kérdéséről. Termelési tanácskozáson, KISZ- és párt- gyűléseken, a nőtanács rendezvényein, mindenütt hangot adnak a béke gondolatának. A békeagitáció tehát összefonódik a mozgalmi munka egyéb területeivel, s ez csak hasznára válik — mondotta bevezetőMegvalósul és Franciaországot Angliában bejelentették, hogy egy amerikai—brit—francia konzorcium elkészítette költségvetési ajánlatát egy olyan víz alatti alagút megépíaz Angliát összekötő alagút? tésére, amely összekötné egymással Anglia és Francia- ország partjait. A konzorcium előregyártott cementcsövekkel szándékszik az alagutat megépíteni. ként, majd azokról a javaslatokról, kezdeményezésekről beszélt, amelyek Heves megyében születtek, s itt is próbálták először megvalósítani őket. — Azt hiszem, egyik megyében sem tartanak olyan rendszeresem magyar—külföldi barátsági napokat, mint nálunk. Azt hiszem, a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek munkatársai Heves megyei falvakban tartanak legtöbb előadást hazájukról. — Az országos konferencia nagy élményt jelentett nekem. Tartalmasak voltak a hozzászólások, emléke is elmúlt már a sablonos frázisoknak. Látszott: a küldöttek nem azért jelentkeztek hozzászólásra, mert valaki elvárta, hogy ők is beszéljenek: aki a szónoki emelvényre lépett, konstruktív mondanivalója is volt. — Közbevetőleg jegyzem csak meg: a jelentkezőknek talán csak egyharmada jutott szóhoz, — különben még most is tartana a konferencia. A megbeszélésen nem uralkodott valamiféle protokolláris légkör, „felborult” a hozzászólások hagyományos sorrendje is. Ez az első olyan nagy béketanácskozás Magyarországon, ahol a vendégek „udvariasságból” nem a konferencia végén szólaltak fel. Érthető is ez, hiszen, akinek közlendője van, az ne is hallgassa el a zárszóig. A moszkvai béke világkongresszus magyar küldöttségének megválasztása felől érdeklődöm. — Olyan küldöttséget választottunk a konferencián, amely méltán képviselheti a magyar nép békevágyát. Moszkvába a tudományos, a művészeti, a politikai, a gazdasági és társadalmi élet kiválóságai ülnek tárgyalóasztalhoz. A mi békediplomatáinknak mellettük — vagy, ha komoly nézeteltérésre kerül sor —, velük szemben kell helytállniok. A küldöttek névsorát olvasva, ázt hiszem, ilyen tekintetben is jól választottunk. — És az itthon maradt békeharcosok? Nekik mi a teendőjük a kongresszus idején? — A leszerelés, a béke milliók vágya, kívánsága, amely nem kíván feltétlenül kongresszusi dobogót —, a megye falvaiban, városaiban, üzemeiben is lehet — kell is! — népszerűsíteni. A háborús veszély, a pusztító nukleáris őrület fenyegetése annyira közvetlenül érint mindenkit, hogy egyre többen ismerik fel: cselekedni kell, mielőtt a tragédia bekövetkezne. Moszkvában arra tesznek kísérletet, hogy megteremtsék a cselekedni akaró erők egységét, nekünk az a feladatunk, hogy ébren tartsuk az emberek lelkiismeretét, tettvágyát. (K. I.) Mezőgazdasági gépészmérnökök leszünk ] - ILYEN A VELÜNK [ szerencséje... Annak idején az általános iskolában mi voltunk az első „kiséreftségizők”, a négyosztályos logikát, pszihológiát, mi foglalkoztunk első ízben a politechnikával, — most meg az egyetemen, mi vagyunk az elsők, akik másodéves korunkban, tavasztól őszig gyakorlati munkát végzünk, mint mezőgazdasági gépészmérnök-jelöltek. Tóth B. Katalin sorolta végig ilyen egyszuszra „szerencsétlenségi sorozatukat” a napokban az Agrártudományi Egyetem Tangazdaságának nagygombosi kerületéhez tartozó lőrinci üzemegység kis klubjában. Hangja tréfás is volt, lemondó, beletörődő is egyszerre, de mindenekelőtt világosságot gyújtó. Sok, addig érthetetlennek tűnő észrevétel alapján fogalmazódott kérdésre adott választ ez a néhány szó. Az üzemegység közelébe érkezve ugyanis már messziről láttuk, hogy a Zagyva-parti futball-pálya mögött három kombájn kúszik előre-hátra, kanyarogva, mintha gyakorlatoznának a vezetőülést elfoglaló „kormányosok”. Később Sávai Judit csoportfelelős tanársegéd részletesen tájékoztatott arról is, hogy milyen munka folyik itt, de teljesen tisztán mégsem vált érthetővé: mi a jelentősége ennek a gyakorlati munkának, — A LŐRINCI és az u«yancsak A LŐRINCI Nagygomboshoz tartozó Fenyőharaszti üzemegységben hetvennégy, illetve hatvanhárorm másodéves gépészmérnök-jelölt ismerkedik leendő szakmája gyakorlati tennivalóival — mondotta a tanársegéd. — Április tizenhatodika óta vannak itt és november 3-án térnek vissza az egyetemre benti tanulmányaikat folytatni. Addig meg kell ismerkedni minden hallgatónak a tavaszi, munkákhoz használt gépekkel, a nyári gabonabetakarító gépekkel és az őszi munkához használt berendezésekkel, de főként a munkák szervezésével. Mint elmondotta, ez az ismerkedés az ezekkel a feladatokkal kapcsolatos szaktárgyak mélyebb tanulmányozása előtt zajlik le, s várható haszna: a hallgatók, amikor elméletileg készülnek fel a tavaszi, nyári és őszi tennivalók lebonyolítására, már nem állnak értetlenül az anyag előtt, a maguk tapasztalatai is segítik tanulásukat. S még hozzá bőséges lesz ez a tapasztalat-tár, mert áprilisban mindenki azzal kezdte, aki idejött gyakorlati munkára, hogy technikai minimum vizsgát tett, vagyis megszerezte a vontatóvezetői jogosítványt. Aztán az egyes tanszékek tantárgyi gyakorlataira került sqr. A Gépek üzemelése tanszék gyakorlatain például a takarménybetakarítás komplex gépesítésével ismerkedtek meg a hallgatók, most pedig a Mezőgépek tanszék foglalkozásain a nyári gabonabetakarítási ismeretek megszerzése folyik a gépi aratás megkezdésétől, a magtisztítás folyamatáig. Ezek mellett természetesen fel kell dolgozni kérdésekre kidolgozott válaszok, konzultációk és naplóvezetés formájában a naponta elsajátított anyagot is. megterhelés ez egy kicsit? — akartuk A válasz oka: mindketten vidéki fiúk, egyikük Kalocsáról, másikuk Aszódról ment az egyetemre, s ha nem is voltak rendszeres mezőgazdasági munkások azelőtt, mégis a közelebbi barátság a föld és közöttük régebbi keletű. — Ezért is akarunk mezőgazdasági gépészmérnökök lenni, — mondta Sztrányai György, aztán sóhajtva tette hozzá: — csak a sok rajzolni való ne lenne... — Igen, a legjobb a kéthetes traktorvezetői tanfolyam volt, helyeselt társa, Győri János, mert az idő alatt csak a gépekkel kellett foglalkozni, — s mindketten belemerültek ismét a tantárgyi napló írásába. A MÁSIK NEM NAGY feltenni a kérdést Sávai Judit tanársegédnek, de aztán inkább magukhoz a hallgatókhoz fordultunk. A kis klubhelyiségben összegyűlt számos fiatal közül, — ők már végeztek a napi gyakorlati mimikával, néhányuk például alig néhány perce hagyta ott a javítás alatt levő traktort, vagy a kombájn vezetőülését —. először Győri János és Sztrányai György gondolkodott el, mit válaszoljon a kérdésre. S mitha összebeszéltek volna, egyöntetűen jelentették ki: — Meg lehet szokni ezt is. asztalnál egy fiú, a hajdúböszörményi So- mossy Lajos társaságában Tóth B. Katalin és Molnár Ilona szintén a naplóírás munkáját végezte. Amikor néhány percre megszakították kedvünkért tevékenységüket, ők is mindjárt a gyakorlati hónapokról kezdtek beszélni. — Hogy miért akartam gépészmérnök lenni, amikor az ilyen áldozatokkal, több hónapos „Robinson-élet- tel” jár egy pesti leány számára? — kérdezte inkább saját -miagától Molnár Ilonka, de a válasz már nekünk szólt: — azért mert szeretem a gépeket, s végeredményben, ha végzek, akkor sem a fővárosban fogok dolgozni ... — Nem ám, — hagyta rá Tóth B. Katalin. — Nővérem is két évvel ezelőtt végezte el az egyetemet ezen a karon, mert nálunk már családi hagyomány, hogy mindenki gépekkel foglalkozzon, — s ő is vidéken dolgozik. — Én. ha elvégzemazegyetemet, ha csak egy kis mód is van rá, visszamegyek szülőhazámba, Hajdúböszörménybe, az állami gazdaságba, — tette le a garast Somossy Lajos is. — Tervek tehát yannak — vetettem közbe —, csak már vége lenne ennek a hosszú gyakox’lati munkának, akkor azok is szebbé válnának... A mondatnak ezt a részét Tóth B. Katalinnak szántam, emlékezve tréfás panaszkodó szavaira, hogy ők itt .valamennyire kísérleti alanyok is. nem olyan rossz itt, mint ahogy először mondtuk — tiltakoznak mind a hárman —, csak szokatlan, mert tavasztól őszig tartó gyakorlati munkáról még csak nem is hallottunk. Nekünk ugyan még egy kicsit valóban nehéz, mert a gyakorlati munka programja is sántít néhol, az utánunk következőknek azonban, azt hiszem, már ezzel §em kell bajlódniok. A lényeg viszont az, hogy gépészmérnökök le* szünk néhány év múlva a mezőgazdaságban, s a hosszú gyakorlati munka révén, úgy érezzük, nem is rossz szakemberek... Weidinger Lászié 1 — NO, AZÉRT
