Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-05 / 155. szám

4 .VEPÜJSAG 1962., július 5., csütörtök Gondoskodás a méhekről... Nem tűrhetjük, hogy az esetleges, talán mégis bekövet kező kánikula fikkadua talál­ja élővilágunk legszorgalma­sabb tagjait: a méheket. A ma­gyar ipar gondoskodott róluk. Mézike néven új üdítő ital vo nul be w forgalomba, amelyet a méhkirálynő és hűséges alattvalói remélem lelkes örömmel várnak, — velem együtt. S majd ha ajkaimat il­letem a Mézike ízével, lelki­ismer etfurdalásom lesz, mert én egyetlen virágra sem száll­tam, hogy jogom legyen e méhnektár kóstolásához ... Erről jut eszembe: mézes pá­linka nincs? (-ó) — EGERBEN, a leendő Északi Sporttelep helyén' meg­kezdődtek a munkálatok. Ed­dig már nagyobbrészt elvégez­ték atalaj egyengetését.aterület felmérését. Néhány nap múlva, a gépi munkák befejezése után, kerül sor a további épít­kezések során a társadalmi munkákra. Eddig is már na­gyon sokan jelentkeztek Eger város üzemeiből, a Dohány­gyárból például közel négyszá­zan, de az Építőipari Ktsz, a Szabó Ktsz, és a Finomszerel- vénygyár dolgozói közül is so­kan jelentették be részvételü­ket. — TEGNAP hajnalban he­lyezték üzembe az egri 3. számú sütemény és kenyér­sütő üzemet (Széchenyi utca). A korszerűen átalakított üzemben a hat kemencét gázzal fűtik, amit a űemjéni kőolajmezőről kapnak. Az át­alakításra az Észak-Heves megyei Sütőipari Vállalat 45 ezer fonrintot fordított. — EGERBEN, 1962. július 9-én országos állat- és kirakodó vásárt rendeznek. _ A GYÖNGYÖSOROSZI Ércbányában a 24 kilogram­mos Pr-típusú fúrókalapács jó eredményeket hozott. Jö­vőre újabb szerszámokat sze­reznek be, hogy könnyebben, biztosabban haladjon a mun­ka. — AZ ÖTÉVES, és a távlati lakásépítési tervekről tárgyal­nak ma délelőtt a Heves me­gyei Tanács tervosztályán, az Egri Városi Tanács ipar-mű­szaki osztályának, a megyei tanács terv és építés-közleke­dési osztályának vezetői. — AZ EGRI Nagy József Termelőszövetkezetben, hogy jobban ki tudják használni az erőgépeket, ebben az év­ben egy rendsodrót, egy fű­kaszát, egy traktorekét, és egy gyűrűs hengert vásároltak. Ezenkívül két harminc hek­toliteres tartályt is beszerez­íönyirespolc Tolsztoj Emlékkönyv (A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kiadása) 1961. november 9-én volt ötven esztendeje annak, hogy Tolsztoj Leó temetése pap és méltató gyászbeszéd nélkül le­zajlott. , S ötveri évvel a teme­tés után az egész művelt világ tiszteleg Tolsztoj Leó, az író és gondolkodó óriás előtt. Va­lahogy úgy van ez a szellemi történetben is, mint a csillagok járásában: az üstökösök éltűn­nek, de csodálatos törvénysze­rűségtől vezérelve, vissza-visz- szatérnek, s ilyenkor fényük egyre tisztább, egyre izzóbb és egyre láthatóbb. Mintha, mi is közelebb kerülnénk az üstökös világító anyagához. Tolsztoj Leó most is, ötven év után, újból beragyogja a művelt világ szellemi hori­zontját: regényeiből új kiadá­sok jelennek meg sok nyelven, tragikus sorsú történeteit, hő­seit filmeken örökítik meg (Háború és béke, Feltámadás, stb.), idézik nagy mondásait, izgalmas kísérletek keletkez­nek, mert nem egy író és böl­cselő felfejteni törekszik a tolsztoji világ nyitját. A magyar szellemi élet úgy tiszteleg a nagy halhatatlan előtt, úgy állít emléket az em­beriség egyik legnagyobb és feltétlenül* legtisztább szándé­kú tanítójának, hogy ízléses kiállításban, ötszáz oldalas kö­tetben rak össze, több száz vé­leményt, gondolatot, epizódot, életrajzi adatot, képet, fény­képet, verset, fakszimilét, hó­dolatot Tolsztojról. „Tolszto] Magyarországon” cím alatt a századforduló íróitól és költői­től kezdve, Lukács Györgyig, Németh Lászlóig és Sőtér Ist­vánig, sokain nyilatkoznak, már történelmi távlatú élet­művének egy darabkájával, mint Ady Endre, Bródy Sán­dor, vagy Gárdonyi Géza. Csaknem nyolcvan mai magyar író és költő hódol az élő Tolsztoj nagysága előtt, de a külföldi irodalom jeles alak­jai is — különösen a mindig és mindenre érzékenyen reagáló francia és a szovjet írók — vallanak a kortársról, a példa­képről, az utánozhatatlan és izgalmas regényélményékről, amiket Tolsztojnak köszönhet­nek. Mozaikok ézek az írások, amelyéket Tóbiás Áron szer­kesztése egy nagy képpé kí­vánt összeállítani. A különbö­ző színű és anyagú mozaikok azonban csak azért tudnak egyetlen hatássá összeötvöződ­ni, mert fényüket a halhatat­lantól veszik kölcsön. S ha a sok vallomás elmél­kedés — némelyikük tanul- mányszerűen foglalkozik a mesterrel — végső fogalmazása képpen szeretném megrajzolni azt a Tolsztojt, akit én ezelőtt húszegynéhány évvel a Háború és 'békéből, a Feltámadásból, az Anna Kareninából, a Bre­viáriumból, vagy a Kreutzer szonátából ismertem meg, csak a korábbi kép vonalait erősí­tik még bennem ezek az írá­sok, emlékezések, tisztelgések. Erre szükség is van, mert a futó idő homályosát bennünk és körülöttünk sokmindent. Mit látunk ma Tolsztojban? Tanítót mindenesetre, írót, akinél a regény műfajában na­gyobbat és nagyszerűbbet nem­igen alkotott elme az utolsó két évszázadban, de előtte sem. Gondolkodót, aki a társadal­mat és a társadalomban az embert meg akarta váltani. Miért akarta jobbá tenni, ön­magáévá tenni az embert a ka­pitalizmus betegséged, nyava­lyái között? Mert tiszta lelki­ismerete volt. S bennem végső összegezésül ez a vonás, ez a tartalom a legmélyebb Tolsz­toj arcképénél. Alikor kezdett el írni és egyúttal tanítani, vá­dolni, harcolni, javítani Tolsz­toj, amikor lelkiismerete lá- zongani kezdett. A lelkiismere­te űzte az írás, az írásban meg­fogalmazott tanítás felé. S ez a ki nem apadó lelkiismereti buzgás, ez a kegyetlen és mindörökre égő lelkiismeret formálta minden írását re­mekművé. Most ne keressük az érvek és ellenérvek patikamérlegé­vel, hol hibázott, hol voltak életének és bölcselkedésének tövisből font korlátái: ezek másodlagosak ahhoz képest, hogy mindig a tiszta, a puri­tán, a megfeUebbezhetetten lelkiismeret szólalt meg benne. Élete és halálbamenése sok vonatkozásban hasonlít Szók ratészhez: nyitott szemmel, s belső gyötrődések feloldása­képpen vállalja a halált Tolsz­toj, bár a másik óriás nyu­galma megrendítőbb. Hányszor bukik el hőseivel Tolsztoj, hányszor vall önma­gáról és a világról ez a nagy álmodó?! Hogyan ismerte az emberi nyomorúságot, amely bordán belül és kívül egy­aránt gyötri a halandót! Gon­doljunk emberi magányára (kiközösítik az egyházból, pa­rasztjai sem értik meg), foly­ton utaznia kell önmaga nyug­talansága körül. Ad és újra adakozik, mert égeti rangja és birtoka. Halála előtt régi szán dékát végrehajtja: szakít grófi életével és családjával, környe­zetével, mert a végső elszánás így is sokáig késett. S itt már nem késett a halál, mert ezt nagy birkózást önmagával, a lélek, a lelkiismeret bírta vol­na még, hiszen végre szabad­dá vált a rengeteg nyűgtől a szellem és a lélek mérlege, de teste nem bírta. Ez az üstökös járt most itt újból, az ötvenesztendős évfor­duló táján, izzó fénycsóvájá­val. Talán azért, hogy tanul­junk tőle, . vagy azért, hogy csodáljuk nagyságát és fényes­ségét. Kinek-kinek szándéka és szerencséje szerint. Ezért jó, -hogy ez a kötet is megjelent. ( Farkas András Egy szegény kisember panaszai tek. _ NEGYVEN toiotos-»e-ywyviwwwv.iawMww 2e íő utazott el Hatvanba, aholj! egyhetes továbbképzésen vesz-? nek részt. í — AZ ISTENMEZEJI Ás-Jj ványbánya fiataljai 5 munka- ^ brigádban dolgoznak a kong-í resszusi munkaverseny-válla- lásaik teljesítéséért. A fiata­lok tervteljesítése mindig a legjobbak között van, a bá­nyában. — MEGJELENT ■ a Magyar Mezőgazdaság T ermelőszövet- kezeti Kiskönyvtára legújabb kötete: Az öntözés technikája és szervezése, címmel. A Mező- gazdasági Kiadó gondozásában megjelent könvv három szer- \ zője: Csávás—Mihályfalvi— ■ Tóth — nagy szakértelemmel ad. tanácsokat, módszereket az öntözött területek leggazdasá­gosabb növelésére, és e terü­letek legjobb kihasználására. — Engedjék meg, hogy bemutatkoz­zam: Gugyerák Tódor vagyok, nyugdíjas utcasep­rő... Ez az Alfa Romeo kocsi az enyém, most vet­tem, OTP hitelle­vélre, igen kedve­ző feltételek mel­lett, alig kellett befizetnem nyolc­vanezer forintot előre. Meg kell mondanom, hogy többet nem is na­gyon tudnék fizet­ni, ha akarnék sem, utóvégre egy szegény utcaseprő a szocializmusban sem lehet krőzus, különösen nem, ha nyugdíjas is. A kocsit azért vettem, mert ne­kem aztán más szórakozásom nincs. Nem iszom, nem kártyázom, éppencsak hogy dohányzóm. A gye­rekek mind kiröp­pentek a házból, amely üres a két öreg számára, s ha már nagyon meg­untuk a halitól a teraszig, a terasz­tól a fürdőszobáig való járkálást, vagy nincs jó mű­sor a televízióban, vagy éppen elrom­lott a magnó, hát akkor öreg életem párjával, aki negy­ven évig volt mo­sónő, beülök a ko­csiba és kidöcögök a Balatonhoz, vagy a Mátrába... Így élünk, élde­gélünk mi csen­deskén, én el pepe­cselek otthon, ugyanis tagja va­gyok a „Ki mit gyűjt” klubnak, rakom, rakosgatom a briliánsokat, ez az egy szenvedé­lyem mégis van... Az asszony időn­ként pöröl velem, hogy hiába ide a porszívó, a par­kettkefélő, ha én állandóan leszeme­telek gyűjtemé­nyem vackaival, dehát nem komo­lyan mondja, is­merik maguk is, milyenek az asz- szonyok... Na, szóval, így él ma egy szegény, szerény nyugalma­zott utcaseprő ... — De már meg­bocsásson, kedves Gugyerák bácsi... Ez... ez képte- lenség... Nemhogy utcaseprő, amely tisztes szakma ugyan, de nem ép­pen a legjobban fizetett, szóval, nemhogy egy utca­seprő, de egy leg­jobban kereső or­vos, vagy... — Márpedig Gu­gyerák Tódor így él... — De hol, Gu­gyerák bácsi, de hol? — Hát néhány új magyar film­ben, ha már ne­kem nem hisz... (egri) Hargreaves fonógépe. 195 évvel ezelőtt, 1707-ben találta fel JAMES HARGREA­VES angol takács­mester a többkocsis, periodikusan mű­ködő fonógépet. Hargreaves leányá- nyápól, ,,Spinning Jenny’’-nek neve­zett találmányá­nak nagy szerepe volt a 18. században a gyáripari gépesítéshez vezető IJ>AEI FORRADALOMBAN. 105 évvel ezelőtt, 1857. július 5-én született CLARA ZETKIN, a nemzetközi forradalmi nőmozgalom nagy harcosa. Részt vett a II. Internacionálé kongresszusain, 1892—1917-ig a nők Egyen­lőség nevű forradalmi szervezetét vezette, a német kommunista párt egyik alapítója, a nemzetközi Vörös Segély vezetője volt. Jelentős politikai megnyilatkozása volt, hogy 1932 augusztusá­ban mint a német alsóház korelnöke, a munkásosztályt a Hitler- fasizmus elleni harcra hivta fel. , Ma 70 éves JEAN COCTEAU francia író és festő. Első fest­ményei futurista és szürrealista vonásokat tükröznek, irodalmi működése sok területet ölel fel: regényei, filmforgatókönyvei és a klasszikus művek átdolgozásai bizarrságukkal tűnnek ki. Cocteau jelentékenyen részt vesz a világ békemozgalmában. 35 évvel ezelőtt, 1927-ben e napon halt meg ALBRECHT ROSSEL német fiziolőgus. Fontosak a sejtmag kémiájára és az élet szempontjából jelentős szerves anyagokra vonatkozó kuta­tásai. 1910-ben Nóbel-díjjal tüntették ki. Utazási menetrend zsebkendőkön Ha a turista egy utazási iro­dához fordul, hogy felvilágo­sítást kapjon a vonatok indu­lásáról, a különböző vonatok csatlakozásáról, stb. legtöbbnyi- re csak néhány adatot tartal­mazó papírlapot kap. Újabban az j^gyik londoni utazási iroda áttért arra, hogy speciális géppel, zsebkendőre nyomja rá ezeket az adatokat. Az emberek általában kevés­bé veszítik el a zsebkendőket, mint a papírlapokat és az ere­deti nyomású zsebkendő egyút­tal kedves utazási emlék is. Gyilkosság szórakozásból Hová lett a kis Theo ? — Milliomos csemeték unatkoznak — Gengszter történetek hatása — Megdöbbentő felfedezés I960 'nyarán egy bizonyos Mastwyk asszony jelentkezett Amsterdam egyik elővárosá­nak, Baam-nak rendőrőrszo­báján. 14 éves fia, Theo 3 napja nyomtalanul eltűnt. Az ügyeletes rendőrtiszt megvi­gasztalta a zokogó anyát: ,Ne izgassa fel magát, asz- szonyom, az ön Theoját hama­rosan meg fogjuk találni;.” De amikor a rendőrségnek másféléves nyomozás után si­került ígéretét beváltania, ez már nem jelentett vigaszt a szerencsétlen anyának. Néhány .héttel ezelőtt egy bi­zonyos Henny nevű család ud-. varán megtalálták elásva a 14 éves fiú hulláját. A most 17 éves gimnazista Ewoud Henny, egy évvel idősebb bátyja Bon- dewijn Henny, joghallgató és Henk Werkhoven tanuló vol­tak a fiatal Mastwyk gyilko­sai. A Henny fiúk, milliomos család gyermekei bevallották, hogy barátjukkal, Henkkel EGRI VÖRÖS'CSILLAG. Kísértetkastély Spessartban EGRI KERTMOZI Nagyravágyó asszony GYÖNGYÖSI PUSKIN Húsz évre egymástól GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Istenek tanácsa HATVANI VÖRÖS CSILLAG A három testőr HATVANI KOSSUTH Én és a tábornok A kicsiny várószobá­ban már csak öten ül­dögéltek. Lassan, pereg­tek a percek, egy fiatal legény az ablakban állt, onnan figyelte a szom­szédos iskolaudvarban labdát rugdosó gyere­keket. Nyílt a rendelő ajtaja, hervadtbajszú öreg lépett ki rajta, mögötte az orvos: — Kérem a követké­zét. Feketekendős néni állt fel a pádról, kicsit eligazgatta a szoknyá­it és indult befelé. Az orvos rácsodálkozott: — Mari néni, maga már megint itt van? — De a néni csak egy pillantással jelezte, hogy hallotta a kérdést, elment az orvos mel­lett, megállt a rendelő közepén, s szó nélkül vetkőzni kezdett. Az orvos becsukta az ajtót. — Várjon csak, Mari néni, ne vetkőzzön még. Előbb hadd halljam, ml a panasza. Mert hiá­ba nem vizsgálom meg, tudja-e. Hiszen maga egyebet se csinál egy év óta. minthogy idejár a rendelőbe, panaszko­dik erre-arra, aztán kiderül,, hogy kutyába­wwwwwvwwvc. ja. Az orvosnak a bete­gekkel kell törődnie, Mari néni! A néni pillantása, amely eddig nyugtala­nul repdesett a csillogó műszereken, most meg­pihent a röntgen fogan­tyúján. — Drága doktor úr, amikor még fizetni kel­lett a gyógyításért, bi­zony, nem jártam én ide sohanapján. Dehát, ha már egyszer ingyen­be van az orvos, a té- esztől, hát, ami jár, az jár. Nekem is. Azért, mert én már elhagytam a hatvanat, lehetek be­teg, nem igaz? József- napkor voltam itt utol­jára, azóta megint ér­zek valamit. Az orvos sóhajtott, s kezdte beírni a könyv­be Mari néni adatait. Már fejből tudta. Az­tán rávillantotta szem­üvegét Mari nénire. — Akkor hát halljuk, mi a panasz? Mari néni rákezdte. — Nehezen kapok le­vegőt, doktor úr. A múltkor is, agaikor csirkét akartam sütni ebédre, egy fél órát haj' kurásztam azt a büdös dögöt, míg elkaptam a szárnyát, hát utána bi­zony hevesien dobogott a szívem. Gondoltam, itt nagy baj lehet, Ma­ri, ha neked már egy fél óra szaladgálás után is kapkodni kell a le­vegőt. Meg aztán há­rom napja a kamrában odébb hajítottam egy ötvenkilós zsákot, liszt volt benne, aztán kép­zelje, doktor úr, meg­roppant a derekam, ki­csit még most is sajog. De az semmi. Kukori­cát morzsolgattam teg­nap a kocának, mon­dom, legyen neki több napra, s leültem a sám­lira, úgy csináltam. Ha­nem egy jó óra múlva fél akarok kelni, hogy adjak már valamit a kacsáknak, aztán kép­zelje, vissza kellett ül­nöm. Nem bírtam a lá­bamra állni. Biztosan valami allegiabetegség, vagy mi a kórság ütött belém, a minap hallot­tam a rádióból, hogy ez valami igen divatos vá­rosi nyavalya, biztosan élhozták falura is. A doktor elnyomott egy mosolyt, aztán tes- sék-lássék nekifogott a vizsgálatnak. Megko­pogtatta az öreg hátát, meghallgatta a szívét, megnyomkodta a de­réktájon is, Mari néni nyögés nélkül állta. Kis kalapáccsal megütöget- te a térdét is, de félre kellett ugrania, úgy ki­rúgott Mari néni. Majd visszaült az íróasztalá­hoz, s amíg Mari néni felszedte a ködmönöket és lélekmeiegítőket, megadta a diagnózist. — Jól figyeljen rám, Mari néni. örülnék, ha nékem ólyan hibátlan lenne a szívem, mint a magáé. Nincs annak semmi baja, ha félórá­ig tudja kergetni a csirkét az udvaron. Húszéves világbajno­kok is lihegnek, ha ennyit futnak egyhu­zamban, higgye el. Zsá­kot meg máskor ne do­báljon ide-oda, mert az nem magának való, sze­gemgs'zteresdit játszottak. Több betörést, utonállást, idős em­berek éjjeli kirablását ismer­ték el. Az ötletet az egész or­szágot elárasztó képes gengsz­ter regényekből, a comicsok- ból vették. A fiatalkorú gengszterbanda üzelmeit megtudta barátjuk, Theo. is. A fiatalkorú bűnö­zők attól féltek, hogy elárulják őket, és ezért Mastwyket be­zárták a milliomos villa man­zárd szobájába. Itt tartották több hétig, közben1 kínzásával szórakoztak. Amikor ezt az újabb „szórakozást” megunták, megfojtották a fiút, és a ba­romfi udvar emésztőgödrébe ásták el holttestét. A gengszter történetek és filmek hatottak a fiatalok kép­zelőerejére. Ez késztette őket arra, hogy minden emberi méltóságot levetkőzzenek, A fiatalkorú gyilkosok szüleinek lelkiísmeretét legalább úgy terheli a gyilkosság, mint fiai­két. Mindent megadtak és megengedtek gyermekeiknek. A corniest Nyugaton min­den újságárusnál meg lehet kapni. Nincs olyan száma* amely ne foglalkozna fiatalok cselekedetével. Nem csoda, hogy az izgalmakat mohón | habzsoló fiatalságnak van hon- ;nan példát meríteni, és „tech­nikát” tanulni. | (Sz. L.) rencséjere, most meg­úszta egy kis izomláz­zal. Ami pedig a lábát illeti, egy kis zsibbadás volt az, ámitől úgy megijedt, allergiáról szó sincs, az egészen másfajta betegség, jobb, ha nem is tud róla, mert még megjön hoz­zá a kedve. Mari néni merőn né­zett az orvos szemébe. — Azt akarja monda­ni, hogy nincsen sem­mi bajom? — Pontosan, Mari né­ni. Maga olyan egész­séges, mint a makk! Ezért nem tudom meg­érteni, hogy egy ilyen erős, remek szervezetű asszony, ' mint maga, miért jár nyolc-tíz na­ponkint hozzám. Nem akarja elhinni, hogy magának semmi baja nincs? Az öregasszony hálá­san pislogott a doktor­ra. — Déhogyisnem, drá­ga doktor úr, dehogyis- nem. Tudom én azt ma­gam is. De mikor olyan jól esik hallani! Marthy Barna KINT VAGYOK A VÍZBŐL *S-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents