Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-01 / 152. szám

1962. július 1., vasárnap NÉPÚJSÁG 3 BIPORTKREINK JELENTIK: Mi kapható a három város piacán? Szombat reggel. Szatyorral, táskákkal felszerelt asszonyok igyekeznek a Piac felé. Van, aki szokásos napi bevásárlását végzi, mások még a munka megkezdése előtt sietnek ki a piacra, hogy beszerezzék a va­sárnapra szükséges zöldfélé­ket. Az üzemi konyhák — mi tagadás —, néha kicsit egy­hangú kosztja után jól esik az egész családnak a változato­sabb ebéd. A siető asszonyok között tegnap Egerben, Gyön­gyösön és Hatvanban ott szem­lélődött három riporterünk is. Mi kapható a három város piacán, és mennyiért?Erre vol­tak kiváncsiak és erre adnak választ. A piacok „primadonnája”, amely, sajnos, nem látható, vagy ha igen, nagyon drágán, a CSIRKE. Az egri házdasz- szony, ha nem kapott húst az üzletben, vagy éppen csirke ebédet tervezett vasárnapra, bosszúsan jön vissza, ha nem kapott csirkét azért, ha kapott, — az ára miatt. A rántani való csibe a 40—50 forint. A paprikás­valóé 60—70, de volt aki ' forintot kért érte. Egy pár ■'k ára ismét száz forint fö- : emelkedett. És ilyen áron ; kevés van. A termelőszö- t kezetek ezen a napon egyál- 'án nem hoztak be csirkét, -áj ás már nagyobb mennyiség- 'en van, 1,60 forintért. A gyöngyösi háziasszony ha­sonló sorsú volt ezen a napon, mint a megyeszékhelyi. A vá­ros piacára ugyan hozott be ermelőszövetkezet csirkét, — a nagyfügedi Dózsa Tsz —, de 50 és 55 forintért adta ,,ga- lamibnyi”-párját. A termelők és viszonteladók 48—55 forin­tot kértek hasonló csirkékért. Egyesek azonban ezeknél va­lamivel nagyobb aprójószágo- kért szemrebbenés nélkül kér­ték el a 68 forintot. Tyúkot, tojást sehol sem lehetett látni. A hatvani asszonyoknak nem okozott gondot a csirke ára, mert az egész piacon egyetlen darabot sem lehetett találni. Tojást viszont 1,50-ért vehettek, A csirke, — de a hentesnél vásárolt hús mellé is körítés kell. Finom petrezselymes krumpli, — természetesen új­burgonyából —, zöldborsó fő­zelék, zöldbab, savanyúságnak uborka, saláta. Az egri piacra újburgoniyát nagyobb mennyi­ségben a vállalat hozott. Any- nyi volt, hogy különösebben sorba sémi kellett érte állni, kilója 3,50. S ha a vállalat még arról is gondoskodna, hogy ne földesen mérjék ki, csak di­csérni lehetne. Bőven volt zöldborsó is 2,50-ért, karfiol 2,— forintért, főzőtök 1,80-ért és hagyma 80 fillérért csomón­ként. Meglepetés volt az egri háziasszonyoknak szombatra a 7,50-es uborka. Olyan szép áru, hogy sorba állni is érdemes érte. A ter­melőknél, viszonteladóknál új- burgonyát csak elvétve lehe­tett találni. A vállalat bőséges felhozatala olcsóbbá tette a vi­szonteladók árait is. Az új­burgonyát 10 fillérrel adták drágábban, a borsót 50 fillér­rel, az uborka kilójáért 1—2 forinttal kértek többet. Zöldség és hagyma szintén; bőven volt, 1—1,50-es áron. Igazi primőr áruval, para­dicsommal és paprikával, zöld­babbal csak a nagyon korán kelők találkoztak. A vállalat 7,50-ért hozott forgalomba zöldbabot. Paradicsomot és paprikát a tangazdaság árult. A paprika darabja 2—2,50 fo­rint volt, a paradicsom kilója 35 forint. A termelők negyven forintot kértek a paradicsom kilójáért, s a zöldbabért 10— 12-t Hát ez bizony drága, nem­igen jöhet számításba a vasár­napi ebédekhez. Hozzávetőlegesen Gyöngyö­sön is így alakultak a seombati piaci árak zöldségféléknél. Itt a különbség az volt, hogy szin­te kizárólagosan a viszontel­adók ^uralkodtak” a piacon. A földművesszövetkezet két elárusító helye, valamint, a tsz- ek pavilonjai szinte elsikkad­tak a többi között. A gyön- gyösoroszi Február 24 Tsz csu­pán káposztát, karalábét és karfiolt hozott a piacra, a gyöngyösi Mátragyöngye Tsz pultján pedig zöldborsón kí­vül mást nem is lehetett lát­ni. A túrái Űj Ütőn Termelő- szövetkezet elárusítóhelyét ki sem nyitották szombaton reg­gel. Így az árakat is a viszont­eladók szabták meg. Az új- burgonyát egyöntetűen 3,60- ért, a hagyma csomóját —,80 —f*l ,40 forintért, a zöldborsót 3—3,20-ért árusították, s egye­dül az fmsz pavilonjában ad­ták 2,50-ért. Az uborka kiló­ja 7,50 volt, a tököt 2—2,50- ért adták, a karfiol és a kel­káposzta 2,50 forintba, a zöld­ség csomója 1,60 forint. Zöldbabot az egész piacon egy helyen árusítottak, kiló­ját 12 forintért. A zöldpaprika az egrihez hasonlóan 2—2,50 forint volt, de gyengébb mi­nőségűt 1 forintért és hatvan fillérért is árusítottak. A pa­radicsom ára 28 forint volt. Hatvanban nem nagy a szombati piac. Itt furcsán ala­kultak az árak. Volt ami a termelőszövetkezetnél ol­csóbb, volt' ami a termelők­nél. Az új burgonyát például 4,50-ért adta a Lenin Tsz (igaz, válogatva), a termelők­nél 3,60-ért lehetett kapni. Az uborkát viszont 7 forintért adta a szövetkezet, nyolcért a termelő. A paprika a terme­lőknél ugyan drágább volt, de sokkal szebb, mint a tsz áru­ja, s nem egy háziasszony in­kább többet adott egy pár fillérrel, de szép árut akart kapni. Zöldbabnak, paradi­csomnak, színét sem látták a hatvani piacon, a töknek pe­dig három forint volt kilója. Ez azért is érthetetlen, mert a szomszédban van Csány, a tök „hazája”, s a hatvani járás termelőszövetkezetei többsé­gükben kertészkedéssel is fog­lalkoznak. Joggal várnák el a Vasárnapi jegyzetek hatvani háziasszonyok, hogy a termelőszövetkezetek többet nyújtsanak. Cseresznye, meggy, ribizli, a szezon gyümölcse. Bősége­sen van belőle az egri piacon. Bőségesen és drágán. A cse­resznye 5—6 forintért, a meggy hat—hét forintért, a ribizli 7—9 forintért kapható. Az eltérés nem sok a tsz, a vállalat és a termelő árai kö­zött. A vállalat 3,50-ért körtét hozott a piacra, sajnos, keve­set, nyolc órára már egy sze­met sem lehetett kapni belő­le. A málna és az eper még mindig ritkaság, 14, illetve 15 forintot kérnek kilójáért. Egy­két asszonynál alma is volt, de még csak csomóra adták. Gyöngyösön a cseresznye ára öt forint volt, s 1,80-nal drá­gább a befőzésre alkalmas. A ribizke nyolc, a nagyon gyen­ge minőségű körte 3,60 és 5, az egres hat és hét forint volt. Nagyobb választék nem is volt a piacon, legfeljebb né­hány helyen málna. Ezt a földművesszövetkezetben és a viszonteladónál egyaránt 11,50 forintért adták. Hatvanban gyümölcsben sem volt nagy bőség, s ez rá­nyomta bélyegét az árakra is. A cseresznye 4—6 forint, a meggy kilója viszont már nyolc forint. Körtét hét forin­tért mértek, ribizli, eper, málna nem volt a város pia­cán. Nyolc óra után tömött szaty­rokkal hazafelé indultak az asszonyok. Csökkent a forga­lom a piacokon. Az eladók nagyjából elégedettek, a vá­sárlók kevésbé. Igaz, nem jó az időjárás, de az is igaz, hogy jobb szervezettséggel egy ki­csit több szívvel jobbá lehet­ne tenni mind a három piac ellátottságát. És ebből egye­nesen következik, hogy ol­csóbbá az árakat is. Cs. Adam—Deák—Weidinger Vigyázzl Autó! El 'l-elszoruló szívvel, • mély megdöbbenéssel olvassa, — sajnos — nap nap után az ember: hol, milyen halálos végű baleset ért egy gyermeket. Vékony lábakat, összetört karokat, véres fejet lát az ember, s nincs ereje, hogy ezt a borzalmas igaz-hallucinációt elűzze. Itt a háború maradéka pusztított oktalan gyermekjáték közben, ott egy piros labda csalogatta a teherautó alá a család szemefényét, amott pedig csak egyszerű és máskor jópofa szeleburdiság csukta be örökre a gyerekszájat. Megtört szülők, meghalt kisemberek, eltemetett álmok, elgázolt — talán zsenik... Nem igaz, hogy törvényszerű: mert több az autó, nagyobb a forgalom, többnek kell lenni a balesetnek is. Nem igaz, hogy mert nem a nyomor és az éhezés tizedeli most a gyer­mekeket éppen az életszínvonal fejlődésének — ha átvitt ér­telemben is — kell ezt a hóhérmunkát elvégeznie. Csak egy lehet az igaz, csak egy lehet az igazság: nem megrémítve, de megértetve nap, mint nap gondosságra nevelni a szülőnek, az iskolának, az idősebbnek, az egész társadalomnak. Miért lenne szégyen, vagy kellemetlen, hogy idegen létemre is rá­szóljak egy oktalankodó gyerekre és ne csak szóljak, de ok­tassak is? Nemcsak járni kell megtanulni a gyereknek, de — köz­lekedni is. Nemcsak kezet kell mosni evés előtt, hogy meg­óvja magát a fertőzéstől, de körülnézni is, mielőtt lelép a járdáról, hogy megóvja magát a könnyebb, vagy végzetes balesettől is. Nevelés, tanítás az egyik oldalon és nagyobb vigyázat, körültekintés a másik oldalon: a volán mögött is. Szaporodjanak az autók, motorok, de ne szaporodjanak a véres hírek az újságok hasábjain. Emelkedjen csak az életszínvonal, de nem virágos hantok, szülői könnyek, elte­metett álmok árán. Annyi mindent elértünk közös erővel, csak ezt ne tudnánk? Lehetetlen! (gyurkó) HŐSI UT 4 Tp lőadom, hogy alperesek ff*--' fák és bokrok kivágá­sával nekem kárt okoztak. Kártérítési igényemet külön perre tartom fenn” írta Várn­ái János, karácsondi vasutas, a Karsai Ferenc ellen tett fel­jelentésében, 1955-ben. A megígért második perre azonban nem került sor. Nem a felperes jóvoltából maradt él, hanem azért, mert a bíróság véget vetett a hosszú huzavonának, s maradt minden a régiben, nem változtatták meg a mezsgyét. „Magánbirtok-jelhamisítás”. — Nemcsak a jogi kifejezé­sekben járatlan olvasónak hangzik idegenül ez a szó, maguk a jogászok is elszoktak tőle, ugyanis ehhez általában nem perek, hanem kollokviumok emléke kapcsolódik. Harminc év óta nem volt ilyen tárgyalás a Gyöngyösi Járásbíróságon ... — Mert ide fordult „sérelmével” Váradi János. Mi robbantotta ki a vitát? A bírósági aktákon 1955-ben először szerepel Váradi Já­nos és Karsai Ferenc neve. — Rokonok, kollégák, szomszé­dok, vasutasok mind a ketten. Váradiék szerint Karsai Fe­renc „alperes” a maga javára kiigazította a kettőjük kertje között húzódó mezsgyét, kimozdította helyéről a határjelt. Vagyis „magánbirtok-jeíhamisítást” követett el. Karsaiék azt állították: a kiigazítás lényegében helyreállította a régi tör­vényes állapotot, az igazi határt, amelyet Váradi mozdított ki a helyéről már évekkel ezelőtt. Ä z aktákon szerepel egy korábbi dátum: 1936. Ugyanis egy mérnök abban az évben osztotta szét a kertet, jelölte ki a határt. S mind a két fél ehhez ragaszkodik. Csak éppen abban nem tudtak megegyezni: hol is volt ez a határ. Karsai Ferenc kitartott amellett — s végül is neki adott igazat a bíróság is —, hogy ő helyreállította az igazi határt — ezzel pedig Váradiék nem voltak megelégedve. Ezért indítottak pert. A per első felvonása — ez is több tárgyaláson zajlott le — bűnügy volt. Karsaiéknak először tisztázniók kellett magu­kat a „magán-birtokjelhamisítás” vádja alól — s ez egy évig tartott. A járásbíróság egyszer elmarasztaló ítéletet hozott, de a fellebbezés utón megdőlt a hamisítás vádja. Így nem in­dulhatott meg a második — megígért per sem a kártéríté­sért —. de ez korántsem jelenti azt, hogy elásták volna a csa­tabárdot. • Két szomszéd család, rokonok éltek a gyűlölet, az ellen­ségeskedés olyan légkörében, amelyet maguk teremtettek. Féltek egymástól, a bosszútól, s közbén Váradi fizette a per­költségeket —, mert ő volt a vesztes fél. S készült az új per­re... Most nem a mezsgyekő helyreállításáért szállt síkra, ha­nem azért, hogy adják vissza neki azt, ami — szerinte őt il­leti. Mennyi lehet ez a szóban forgó — egymással határos két kertből —, ez nem derült ki beadványaiból, fellebbezéseiből (jó néhányat írt, hiszen kilenc tárgyalást „csinált végig”), mert egyikben három négyszögölet emleget, a másikban ki­lencet, a harmadikban húszat, stb. Egyik beadványánál X szakértő segédkezett, a másiknál Y, a harmadiknál Z ... Egyik fellebbezésében négyszáz forintban jelöli meg a szom­széd által „bitorolt” földterület értékét, másutt nincs szó ér­tékről. 1958. augusztus 25, december 10. 1959. február 4, április 27, június 7, szeptember 11, szeptember 19, december 1, 1960 április 26. — Ezek a tárgyalások dátumai: gyorsan követték egymást. Aki meg akarja tudni, mi történt a dátumok kö­zött, — az lapozzon csak bele? a hosszú per aktáiba: fizetési? nyugtákat talál ott, meg elis- ^ mervényeket, okmánybélyege- ^ két: a per dokumentálható^ költségeit. De persze a falu- ^ beliek már többet is tudnak? mondani: beszélhetnek az állandóan romló szomszédi viszony- £ ról, a tanúszerző akciókról, s aki még a pletykákra is felfi- ^ gyei, megtudja, miről beszélnek a falubeliek egy pohár bor £ mellett. Az egyik pereskedő állítólag kijelentette: neki tizen- ^ négyezer forintjában van az „’gazság”, a másik hirtelen nem ^ is tudja-összeszámlálni. jl/1 iután a nyolcadik ítéletet is hiába fellebbezték meg ^ Váradiék (megilleti őket a többes szám, az asszony £ olyan pontos, szabatos jogi formulákban beszél az ügyről, ^ láthatóan nagy része van benne, minden ágát-bogát jól isme- £ ri) „szünetelőbe helyezték” a pert, a felek megegyeztetésével. 4 S azóta? Talán megszűnt az ellenségeskedés? — Mi — a Karsai család — meguntuk az idegőrlő vészé- ^ kedést, állandó perpatvart, ami a tárgyalóterem falain kívül ^ is tartott, s elköltöztünk a szomszédból. Eladtuk a házat, vettünk másikat. Ha nincs ez a per, talán még most is itt ^ laknánk, azóta van nyugtunk, mióta a Szabadság úton va- ^ gyünk. De úgy hallottam, aki a helyünkbe költözött, örökölte ^ a haragot is — mondja Karsai Ferencné, az „alperes” felesé- ^ ge, aki szintén jól ismeri az ügyet. Nem lesz ennek a pernek száz évig sem vége, ha meg 4 nem találjuk az igazunkat. Szünetel a per, nem fejeződik bei — így Váradiné, s hajtogatja, hogy a család nem hagyja a ? magáét. ^ — Mennyit érhet az a föld, amit követelnek? — Nem tudom. Az igazunkat nem hagyjuk. Az igazságért ^ perelünk... — Olyan fanatizmussal beszél, mint egy-egy ^ mártíromságra készülő prédikátor, s ha nem tudnám, hogy ^ ez az igazság egyenlő egy nadrágszí jnyi földterülettel — meg- ^ tévesztene a patetikus hang, az elszántság. CT a nem tudnám, hogy ezért a legfeljebb száz-kétszáz ? 11 forintot érő „igazságért” már ezreket áldoztak, ta- ? núk, szakértők jobban is hasznosítható energiáját: talán mo- ^ solycgnék rajta. Ha nem tudnám, hegy az új szomszédok „örökölték a ha- ^ ragot” is, ártatlan dolognak tartanám az egészet, amely ahogy ^ múlik az idő, kihullatja méregfogát. ^ Ha nem látnám a rozoga, támasztó gerendákká! életben- ^ tartott házat, a tiszta, de eléggé szegényes berendezést: talán ^ még respektálni tudnám ezt az elszántságot, makacsságot, £ amelyet jobb ügy híján veszekedésre, ellenségeskedésre for-? dít. \ Valamikor — furcsa nemzeti önvigasz lehetett, azt hi- ? szem — magyaros virtusnak tartották a pereskedést. A tár- ^ gyalóteremben diadalt aratni — évtizedekig kitartani nevet- ^ ségesen kisszerű, bagatell ügyekben: eszményképnek számi-^ tott az ilyen. Ma — ha nem is veszett ki ez a „virtus” telje- ^ sen —, megszűnt erénynek lenni. Ma: akadékoskodásnak ^ tartják. Ma nem növekszik annak becsülete, aki a törvény^ adta lehetőségeket mások életének megkeserítésére használja ? fel. \ lyTég akkor sem. ha ezért a célért (általában igazság-? nak nevezik) száz évig is készek hadakozni. (Ami 4 engem illet: optimista vagyok, mert a százéves perspektívába £ az utódokat is bizonyára „belekalkulálták” ...) Krajczár Imre á Kezdetben olyan kevesen voltak, hogy szinte elvesztek a több százmilliós kínai nép tengerében. Mindössze ötven­két kommunista alakította meg a sanghaji felhőkarcolók árnyékában az első maxista pártot. Ennek az alig hatvan embernek nyomdokain ma már milliók menetelnek s a Kínai Kommunista Párt tag­jainak száma ma legnagyobb a világon, már a tizenhárom- miliőt is meghaladta. A kínai kommunisták ki­csi, de annál elszántabb csa­pata rendkívül nehéz körül­mények között kezdett mun­kához. Már alakuló kongresz- szusukon is rajtacsaptak a francia rendőrök s a meg­alakulást követő években is mély illegalitásba vonulva szereztek újabb harcostársa­kat, szervezték a munkások harcát, terjesztették a mar­xizmust. Öt év múlva már százezres sereg élén vonultak a kommunisták Sangháj felé, hogy magukhoz ragadják a hatalmat s végrehajtsák for­radalmi elképzeléseiket az egész kínai nép javára. Harcuk ekkor, — bármi­lyen lelkesedéssel vívták is — elbukott. Csan Kai Sek hátbatámadta a forradalmi seregeket s a forradalom ve­reséggel ért véget. Hősi útját mégis tovább­folytatta a Kínai Kommunis­ta Párt, vezette a vörös ka­tonák világhírű Hosszú me­netelését, amely a forradalmi akaraterő, a kitartás, az ál­dozatvállalás kimagasló pél­dáját nyújtotta minden for­radalmi harcos számára. A harcot harc követte. Sok véráldozatot követelt a japán hódítók elleni háború s az a hatalmas küzdelem, amely­nek végeredményeként Tai- vanig kergették Csan Kai Sek állig felfegyverzett csapatait. Áldozatokat követelt a koreai háború, amelyhez a kínai önkéntesek tesvéri segítsége* nyújtottak a hazájukat vé­delmező koreai néjpnek. Végre, a harcok is elcsi­tultak s a kínai nép a kom­munista párt vezetésével hozzákezdhetett a békés, épí­tő munkához. Évszázadok mulasztását kellett évek alatt pótolni s a kínai nép jó szer­vező vezetőt kapott a kom­munista pártban. Áldozatos munkával tíz év alatt 30 mil­lió hektár földet tettek ön- tözhetővé, annyit mint a ko­rábbi háromezer év alatt együttvéve. S a gazdasági építés ne­hézségei ellenére is olyan ki­magasló eredményt ért el az ipar, amely méltán becsüle­tére válik a sok háborútól szenvedett kínai népgazda­ságnak, amelynek, üzemei a villanymozdonytól kezdve a lökhajtásos repülőgépig sok olyan árucikket gyártanak, amelyet azelőtt nem tudtak előállítani ebben az ország­ban. Az az út, amelyen a Kínai Kommunista Párt több mint négy évtizede elindult, har­cokkal, nehézségekkel volt te­le, ám ma is sok aka­dály áll még a gyorsabb elő­rehaladás útjában. Az egymást követő aszá­lyok óriási kárt okoztak, de mindezen nehézségek ellenére is sikerrel vezeti tovább a Kí­nai Kommunista Párt a vi­lág legnépesebb szocialista országának népét a kommu­nista társadalom felépítéséhez vezető úton. Az évfordulón, ez út vég­céljának sikeres eléréséhez,- kívánunk sok sikert a kínai kommunistáknak, K. E. IIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIillllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllE. Hűtősök figyelmébe! A magánszemélygépkocsik kötelező szavatossági biztosítá­sának' második félévi díja • JÚLIUS 1-ÉN ESEDÉKES. Felhívjuk a gépkocsitulajdonosokat, hogy a biztosítási díjat mielőbb fizessék be. (Ha a gépjármű évközben kap rendszámot, úgy az évi díj aránylagos részét kell meg­fizetni.) A kötelező gépjárműszavatossági biztosítás alap­ján azok a károk térülnek meg, amelyekért az üzemben­tartó — gépjármű üzemeltetéséből kifolyóan — idegen személyek halála vagy sérülése, esetleg vagyontárgyaik megrongálása miatt, törvényes kártérítési kötelezettséggel tartozik. Saját személyükre, gépjárművükre és utasaikra az autó- tulajdonosok önkéntes biztosítást köthetnek. Felvilágosítást fiókjaink adnak. ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ IIIIIIIIIII1IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII1IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII1IIIIIIIIIIIIIIIÚ „Ha per, úgymond, hadd legyen per.. ...Száz éyig sem lesz vége ennek!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents