Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-27 / 174. szám
IMS. július 21., péntek KÉPÚJSÁG 8 00 O] TV em egy és nem is két ízA ben számoltak már be újságjaink megfelelően lelkendező hangon, hogy nyugati vendégeink, bár kapitalista országokból jöttek és maguk is kapitalisták, mégis milyen elismeréssel szóltak munkánk elért eredményeiről. Igaz, nem rossz dolog, ha „ellenségeink” is kénytelenek elismerni, hogy szocializmust építő hazánkban kést és villát használnak az evéshez, hogy színházaink — ha nem is mindig egyértelműen — lépést tartanak az egyetemes színház-művészet fejlődésével, ha iparunk, mezőgazdaságunk számos terméke kiváló minőségű, s a magyar nők eleganciája és szépsége esélyes lenne egy olympia legalábbis négyes döntőjében való részvételre ... le is, de ők ■ ménye! előtt. De sokkal jobb- : mák, sokkal lelkesítőbbnek tar. • tóm — saját magunk számára r is —, ha azok hajtanak fejet • előttünk, akikért ha közvetlen : formában is, ha munkánk sikereinek propagandisztikus ■ erejével is, de harcolunk. A nyugati országok haladó szerveinek képviselői, kommunis■ ták, vagy éppen baloldali szo• cialisták elismerő szavai yolta- . képpen nem nekünk szólnak, ha nekünk címezik is. Annak . a rendszernek szólnak .amely- i nek mi csak egyik tagja va■ gyünk, annak a célnak, amiéiy■ nek értelmét mi már gyakorlati tartalommal töltöttük meg, 1 annak az elgondolásnak, amelyet terjeszteni számukra az , ilyen látogatások után köny- nyebb és eredmén.'esebb lesz... Nemcsak olvastak minderről, de látták mindezt... Nemis csak hallottak erről, de vitáztak arról is, hogyan tettünk és „hogyan tovább” mi is, ők is... Jöjjenek csak továbbra is mindazok, akik kiváncsiak, mire képes a szocializmust építő magyar nép, jöjjenek ők, a gyárosok, földbirtokosok, nagypolgárok, velünk éllentétes nézeteket valló nyugati vendégek. Szívesen látjuk őket! De elismeréseik ha megtisztelő is, jelentőségében nem érhet fel azok elismerésével, akik bajtársiatok a jövő társadalmának felépítésében, har-. costársaink, csak küzdelmük végső győzelme még a távolabbi idő méhében rejtőzik. Hogy mikor születik -meg? A mi példánkon, az itt szerzett tapasztalatokon is múlik. Ez kétségtelen! Gyurkó Géza ...hogy a guatemalai tüntetések vérbefojtása után sem tért még napirendre a nemzetközi közvélemény az országban nemrég történt események felett. Közismert: a tüntetések közvetlen oka az volt, hogy az Ydigoras kormány meghamisította a választási eredményeket, — Pedig erre nem volt semmi szükség *— értetlenkednek a nyugati polgárok — hiszen az ydigoristák már így is többséget szereztek. Most az a kérdés: a rendszer van azért, hogy csaljon, hamisítson, vagy azért csal a rezsim, hogy életben maradjon. — Bár, azt hiszem, ez mindegy. zár Mondom, ez jó és szép dolog, s több is annál mintsem hogy csak egy ország fejlődését példázza a nyugat közvéleménye előtt, mert a szocializmust, a jövő társadalmának nagyszerű elvéit igazolja. De úgy vélem legalább olyan szép és jó dolog, hogy nyugati országok kommunistái, haladó gondolkodású polgárai előtt igazolódik mindaz, amiért ők saját hazájukban küzdenek, s amelyről elméleti elképzeléseik igen, de amelyekkel kapcsolatban gyakorlati tapasztalataik nem lehettek. . Az elmúlt napokban egy nyugati ország küldöttsége járt hazánkban, így megyénkben is. A küldöttség tagja között számos kommunista is volt, aki saját hazájában küzd, hallatlan nehéz körülmények között mindazért, amelyet mi már megvalósítottunk, illetőleg amelyért mi mér szabadon dolgozunk. A küldöttség egyik kommunista tagja, egy baráti beszélgetés keretében ennyit mondott csak: — Higyjék él, erő is, ösztönzés is, cél is, amit itt önöknél tapasztaltunk!... Nos, erről az erőről, erről a célról van szó, de arról is, hogy az ott távoli és egy kicsit megfoghatatlannak tűnő célok így realizálódnak és válnak nagyonis tapintíhatóvá itt — vendégeink számára. Elismerem mégegyszer, nem rossz, ha nyugati tőkések, nagypolgárok is kénytelenek fejet hajtani népünk munkájának eredMŰVEZETŐ A A koradélutáni erős napsütés helyett jobban esett a hűs levegő az ÉMÁSZ egri üzemének transzíörmátorszerelő műhelyében. Mikor egy-egy pillanatra megpihent a eszterga, behallatszott az állomásról a tolató mozdonyok szuszogása. Simon András művezetővei beszélgettünk. Mutatta a műhelyt, s lelkesen magyarázott. Éppen a műhely „születéséről” beszélt jogos büszkeséggel a hangjában, hisz, nagyrészt neki, s mukatársainak köszönhető a transzformátor javító... — Az ötvenes évek elején — mondta —, vetődött fel ennek a műhelynek a terve. 1956 tavaszán aztán el is kezdtük az átalakítást, itt ugyanis akkoriban még a városi villanytelep volt. Nagyon sokat dolgoztunk, s így már az év őszén a szerelési munkákra is sor kerülhetett. Ez a „saját erőből-építés” több mint kétmillió forint megtakarítást jelentett a vállalatnak. ök készítették el a vákum szárító kemencét is, ahol a kész transzformátor tekercseket szárítják ki. 1957- ben kezdte el munkáját a műhely, akkor nevezték ki Simon Andrást művezetőnek. 0, és munkatársai fáradhatatlan emberek. Állandóan „spekulálnak”, s ebből sok újítás, egyszerűsítés született, — és születik. Megoldották a hatalmas transzformátorok ki-, és beszállítását a műhelybe. Darut építettek az udvaron, síneket fektettek le, s az ezeken mozgó kocsin viszik be a műhelybe a javításra váró trafókét. Alig van itt olyan berendezési tárgy, ami nem az ő mun- káiukról beszél. Simon András nagy utat tett meg addig, amíg művezető lett. Verpeléti születésű. Hamar megtanulta a nélkülözést, a könyörtelen, kemény munkát a napszámban. S amit ezért kapott, az bizony édeskevés volt. Nem szerette a mezőgazda- sági munkát. Valami mást szeretett volna tanulni. így került el 17 éves koréban inasnak Haár Albert villanyszerelő- és műszerészmesterhez. A műszerész szakmát tanulta meg, azután még egy évig a mesterénél dolgozott, majd a világháború forgataga őt is magával sodorta. A katonaságnál igyekezett minden lehetőséget hihasználni. Elvégezte a gépjárművezető tanfolyamot, a szerelő iskolát, majd amikor Németországba vitték, megszerezte a lakatos szakmát is. Tanult, és nagyon sokat... A háború után újra Verpe- léten dolgozott, aztán került be Egerbe, a vállalathoz, mint üzemi lakatos, majd később egy karbantartó csoport vezetője lett. Közben egyre jobban érdeklődött a villanyszerelés iránt. Érdeklődése realizálódott azzal, hogy elvégezte a villamos telepkezelői, majd a kábelszerelő és alumímium-he- gesztő tanfolyamod s most már ebben a szakmában dolgozott tovább— A szakma szeretete talán az, ami arra késztetett, hogy tanuljak. Ezt még ma sem hagytam abba: most végeztem el a villamosipari technikum második évét... Simon András korát csak őszülő haja igazolja. Arca egészséges, barna színéből csillogó, fiatalos szempár tekint ki. Beszéde egyszerű, közvetlen és őszinte. Amikor megkérdeztem, hogy szereti-e a beosztását, ezt válaszolta : — Munkatársaim a barátaim is. Mi nagyon jól megvagyunk egymással, ezért szeretem a beosztásom • • • Felelősségteljes munka a művezetőé. A kis közösség műszaki irányítása mellett neki kell biztosítani a zavartalan anyagellátást is. — Emberekkel bánni talán nehéz, de szép feladat — mondta. — S amikor a felettesek és a beosztottak elégedettek, akkor már minden rendben van ... A műhely dolgozóit kettős közös cél vezérli most. Brigádban dolgoznak, és szeretnék elérni a szocialista címet. A kongresszusi m-unkaverseny- ben is szeretnének jó eredményt elérni. • Simon András odavezet az ajtóhoz, ahol két tábla lóg a falon. Az egyiken betű hirdeti: „A kongresszusi verseny élenjárói: Nagy Lajos, Bozsik Gábor, Kugler Gyula.. A másikon a felirat a kongresszusi felajánlásokról beszél. i Teljesíteni fogjuk — mondta Simon András, miközben a műhelyben dolgozó munkatársaira pillantott... ★ Az állomás felől még visz- szaíordultam egyszer. Innen egész jól látni a nagy műhelyt. Erősen tűzi a koradélutáni nap, felhőtlen ég borul fölé. Bent a jövőt csinosítják. Talán egy maroknyi ez, a végtelenből, csak egy kis darab, s akik ezt felénk nyújtják, azoknak meg kell köszönnünk. Kátai Gábor „Ovizúgőt - exjif léért ?“ vagy : 4 forint 70 fillért ? ! A ló megrázta sörényét, gúnyos nyerítést hallatott, s csak aztán kezdett mondókájába: — Nem vagyok ma született csikó, öregnek se mondhat senki, évek óta dolgozom itt, Egercsehiben, a térüzemnél. Panaszom eddig soha nem volt, de ami a mostani betegségem körUl történt, az már igazin újságba kívánkozik ... — Mindenki azt hitte, örökre kilehelem a párámat. 8 erre az aggodalomra meg is volt minden ok, mert hldeg- vizes lepedőbe csavarva, csak feküdtem a szalmán, s mozdulni se jutott erőm. De megérkezett az orvosom, injekciót adott, g ez segített rajtam. Felírt valami furcsa nevű gyógyszert, hogy micsodát, nem tudom, de arra emlékszem: 4 forint 70 fillér volt az ára. Az emberek mentek a bánya vezetőihez, adnák a pénzt az orvosságért. Nem adták. Ehelyett kaptak szép tanácsot: igényüket jelentsék be — papíron — az Ózdvldé- ki Szénbányászati Tröszthöz, s onnan a visszaigazolás, az engedély a 4 forint 10 fillér kifizetésére 13—18 napon belül megérkezik. 13—15 nap! Ennyi idő alatt százszor is kimúlhat az injekciózott beteg ló!... — Ló létemre nem sokat értek az ilyen adminisztrációs ügyekhez, de azt mégis furcsának tartom, hogy az az igazgató, aki emberek dolgában dönt, aki száz- és százezer forintokat ir alá a bérjegyzékeken, nincs feljogosítva, hogy ilyen pitiáner ügyekben, mint a 4 forint 70 filléres gyógyszer is, saját- maga dönthessen!? — Hohó, vigyázzon a elhamarkodott ítélettel, nem elszigetelt jelenség az én esetem .,. Egyik lókollégám, „akit” a szarvaskői bányánál alkalmaznak, ugyanígy járt három hete. Maguk az ilyen esetekre azt mondják: bürokrácia! Kutyább dolog ez, mindennél. — Hogy jó időben mondjam, azért mégis életben maradtam. Valaki a zsebébe nyúlt és kifizette azt a gyógyszert. De hát, a mindenét annak a bürokráciának, maguk, emberek, nem tudják „elintézni”? Ha erőre van szükség, segíthetünk, mi, lovak is. Fél lóerővel kihúzhatjuk a bürokráciát, íróasztalostól oda, ahová való: a dögtemetőbe... Engedőimet az erős kifejezésért, de hát kikívánkozott belőlem az őszinte óhaj ... S ezzel elvált tőlem a Uh ment a dolga után. Szenet fuvarozott éppen a szűcsi bányatelepre. Megkövültén álltam az út szélén, s azon gondolkoztam: ha nincs, aki a zsebébe nyúl a 4 forint 10 fillérért, a bürokrácia kegyelméből már rég az árnyékvilágba költözött volna ez a hatezer forintot érő jószág. Ne kételkedjék senki a ló „szavaiban”. Ez a derék állat csak az igazat mondta el, 6 nem tett lóvá — ez biztos... (p.d.) Rabok — szabadlábon A szocialista országokból emigrált és disszidált politikusok minden évben keresnek egy időpontot, amikor magukra irányíthatják a figyelmet. Amerikai pénzen és néhány szélsőséges amerikai politikus támogatásával nyélbe ütik az úgynevezett „rab nemzetek” hetét, amikor elkezdenek emlékezni és gyűlölködni. Szótárukba beiktatják a ' gyűlölet és átko- zódás szavait, banketteken siratnak minket, miséken imádkoznak lelki üdvünkért, gyűléseken emlékeznek azokra az időkre, amikor ők, hej, a Nagy Ferencek, Varga Bélák, hatalommal rendelkeztek. Az elsikkasztott pénzek, a hazaárulásért kapott sallá- riumok, a hajdani politikai mesterkedések szép emlékei keringenek agyukban, s közben fel-f elkiáltanak, hogy hű, de másként is lenne, ha még ma is ők lennének itthon a hangadók! Hát mi tűrés, tagadás, ez Igaz. De másként is lenne. Akkor bizony, nem kellene nekik Amerikában ünnepelni a „rab nemzetet”, lenne nekik itthon kéznél egy. Ez hiányzik nekik. Ezért a bánatuk, ezért a felhajtás. Nagy Ferenc feltűnési viszketegségében már odáig elmegy, hogy az ünnepségeken kitüntetéseket ad át nyugati, főleg amerikai személyiségeknek. Kitüntet, adományoz, nyilatkozik, sír és átkoz, hazudik és kesereg. Ügy nevezik ezt a kicsit gusztustalan rendezvényt* hogy „rab nemzetek” hete. Pedig lehetne ehelyett valami jobbat is keresni. Hogy mit? Például azt, hogy „rab expoiitikusok” hete. Expoli- tikusoké, akik s gyűlöletük, rögeszméjük rabjai. (búr—) JXX*XXXXN>X>XVXXXS>XWi'^XXX\XWX\JXXVXXVXXV "Éppen olyan kedves, aranyos néni, mint maga. ö nevelt tulajdonképpen, mert hamar meghalt édesanyám. Tarló szúrta meg a kezét, későn szólt csak és vérmérgezóst kapott... És Mari néni akár éjfélig is elhallgatta volna Julika csacsogását és úgy érezte, hogy egyetlen este • szívéhez nőtt ez a kis idegen, akit már egy csöppet saját lányának is érzett. Másnap aztán már ilyen hangok is hallat- eaottak a faluban: ( — Mégiscsak közénk való! Paraszrtasszomy volt az anyja... Korán meghalt szegény... A vezetőségi ülésen ott volt az agronómus Is. Az elnök hivatalosan bemutatta őt, maid Julika tartott „székfoglalót”. — Tudom, kevesen örülnek itt nekem — kezdte beszédét váratlanul. — Nem gondolták, hogy egy húszéves lány lesz az agranómusuk. Én azonban megígérem maguknak, hogy egy esztendő múlva elmegyek innen és férfit szerzek magam helyett. Olyan szakembert, amilyet maguk szerettek volna. De addig dolgozzunk együtt, próbáljunk meg közösen kettőről háromra jutni ... És ezzel a székfoglalással tulajdonképpen el is kezdődött Julika szereplése. ESTÉNKÉNT KÜLÖN-KtJLÖN meglátogatta a leányesapat tagjait. Tizenketten voltak, tizenkét este kellett hozzá. A harmadik vasárnap már közös kirándulásra mentek a Bükkbe és akkor elhatározták, hogy összeszedik a fiúkat is. Levelet írtak azoknak, akik az utóbbi hónapokban hagyták ott a szövetkezetét. Egyszer, úgy ebéd után a dohánytkapáló asszonyok munkáját nézte meg Julika, akik mint összeröppemt verebek esiviteltek a széles határban. — Jön az agronómus! — riadt fel hirtelen egy pirospozsgás menyecske, mire egyszerre elhallgattak és fagyos csöndben fogadták köszönését. Nehéz percek voltak. Sanda, szúrós pillantásokat kapott el Julika tekintete. — Szép a dohány asszonyok, — szólt mégis a lány, hogy valamivel megtörje a csendet. — Hát bizony, nem mindenki ér rá a határban sétafikáin!, — nyelvelt egy fiatal menyecske a sor végéről. — Még ha olyan diesérné meg, aki ért is hozzá, kapálni is tud — vágott közbe egy másik asszony szava... Julika úgy érezte egyszerre elsüllyed szégyenletében. Ekkor észrevette, hogy egy idős asszony fáradtan húzza a kapát a sor végén. — Tessék ideadni néni! Majd én segítek, állt élé kipirult arccal és maga lépett a sorba a kapálók közé. FAGYOS CSEND VOLT egy ideig és csak a gondolatok cikáztak villámgyorsan a fejekben!, majd az előbb nyelvelő menyecske megint csak megszólalt: Passzió a kapálás fél óráig kedves kisasz- szony, de napestig csinálni... abban van vitamin ... Az asszonyok jót kacagtak és volt olyan is, aki majd kipukkadt a visszafojtott nevetéstől. Julika a „kisasszony” szóra úgy érezte, mintha mérges kígyó csípte volna meg, de nem szólt semmit, csak kapált. Kapált egy órát, kettőt, négyet, egészen estig, amíg végére nem jutott a munkának. Az asszonyok csak néztek, lestek élámulva. Várták, mikor dől ki a sorból az új agronómus. Az öreg néni is csak kérte vissza a kapát, de Julika biztatta: Tessék csak pihenni most!. Estére meglesz úgyis a munkaegység,,. És este, amikor hazafelé indultak, Julika már nem ment egyedül. Először ketten, hárman, aztán öten, nyolcán is melléje csatlakoztak és csak a nyelvelők indultak más úton a falu felé ... Később kiderült, hogy az új agronómus ért a gazdálkodáshoz. Rendet, tisztaságot ke* vétel mindenütt Egy hónap múlva szinte ragyogtak az istállók, benne a jószágok is. A példamutatók névsora minden héten ott állt a tsz-iroda előtt felállított, frissen mázolt táblán. Később Julikénak még az elnökkel" is „akadt beszélni valója”. Lelopták ugyanis a barack egy részét a gyümölcsösben, mire az elnök csak á vállát rándította. — Kit károsítottak meg, elnök elvtérs? — kérdezte a lány és 6zép, bársonyos arcáról elröppent a mosoly. — Nincs joga ahhoz, hogy elnézze ezeket a lopásokat! A tagság ellen, az egész szövetkezet ellen vét, ha nem bünteti meg a tolvajokat ... ÉS LASSAN-LASSAN minden másképp kezdett igazodni -a váraljai tsz-ben. A fiatalság összekovácsolódott, munkában, szórakozásban, összetartott. Az asszonyok megértették, hogy helyük van a vezetőségben is, hiszen hetven százaléka nő a szövetkezetnek. Julika, az agronómus pedig, szinte ragyogott a boldogságtól, amikor a közgyűlésen az egyik asszony ki merte jelenteni: mi asszonyok is szót kérünk a vezetésben! A mi szavunk se legyen alávalóbb a férfiakénál! Ahogyan teltek a hónapok, Julikát egyre jobban megszerették a váralj aiak. Szívesen fordultak hozzá gondjaikkal, mert tudták, hogy amit Julika, az agronómus ígér, abból lesz is valami. A gazdaságban egyre nagyobb volt a rend. a fegyelem. Tisztaságtól ragyogtak nemcsak a jószágok, de a határ is. Ha valaki elmaradt a munkából, Julika este már felkereste, és kedevsen köszönt be: — Csak nem beteg, édes Jolán néni? No, hála istennek, hogy nincs semmi baj. Ma egész nap magát emlegették az asszonyok . .. Még úgv is került, hogy a legények fordultak hozzá bánatukkal. — Nem sokat törődik velem Kerekes Mari, panaszkodott egyszer az egyik fiú délidő alatt, mire Julika megkérdezte: Mondja csak, Jóska! Hányszor borotválkozik maga egy héten? — A legény elpirult* de azontúl sohasem látták hetes szakállal. És milyen nagy volt az öröm, amikor Julika néhány hét múlva Mari nénitől, az öreg háziasszonytól hallotta: — Nagy újság van, lelkem! Kerekes Marit elveszi a Tardiék Jóskája. A fene tudja, mi ütött bele, de olyan nyalka mostanában az a legény, hogy hét falu lányai akarnak megveszni utána •.. És, mivel az idő madárszárayaken jár, gyorsan lepergett egy esztendő. Julika égjük napon ajánlott levelet kapott a járástól, amely szerint, első évének letelte után, másik községbe helyezik. Julika azt hitte, egyszerre megszakad a szive. Hanem, a megállapodást, amit egy éve a járással kötött — ’ tartania kellett. MÁSNAP MEGTUDTAK A HÍRT a faluban is. Az emberek csoportokba verődve beszélgettek a földeken, az istállók előtt, az irodában. Estére megérkezett a mezőgazdasági osztályvezető, aki kérte az elnököt, néhány sorban adjon Julikéról működési bizonyítván jtt. — Mire kell az? — Elvisszük innen a lányt! Férfit adunk helyette, tapasztalt embert. Írják meg, hogy dolgozott ez a „kísérleti baba” maguknál? Az elnök egy ideig szótlanul keresgélt fiókjában, majd előhúzott három árkus papírt és határozottan kitette az osztályvezető elé: — Itt a működési bizonyítvány! Az osztályvezető nézte, leste a papírokat, amelyen kétszázhetvenhat aláírás sorakozott egymás alatt. Meljük tintával, melyik ceruzával, de eredeti valamennyi. A legutolsó lapon állt az elnök aláírása, középütt a pecséttel, és három szó írógéppel, nagybetűsen gépelve igy; NEM ADJUK JULIKAT! Szalay István
