Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-27 / 174. szám

2 NEPÜJSÄG T962. július 27., péntek Több felelősséget gyermekeink iránt! Szülők körében sokszor vi­tatott probléma, hogy vajon a serdülő lányok és fiúk lóto- gathatják-e a különböző nyil­vános szórakozóhelyeket, s ha igen, este meddig tartózkod­hatnak ott? Voltak, akik azt mondták, semmilyen ká­ros kihatással nem lehet a gyermekek fejlődésére, ha es­te 1Ö—H óráig zenés eszpresz- szókban ücsörögnek, táncol- gatnak. Mások szerint ezt nem lenne szabad megengedni, este 8 óra után minden gye* reknek otthon a helye, megint irtások azt mondták, rendsze­resen ugyan nem, de néha azért meg kell engedni a ki­sebb kimaradásokat, elvégre, ma már más világot élünk!.,. A napokban jelent meg a belkereskedelmi miniszter 4/1962(VII. 14.) Bk. M. számú rendelete, amely bizonyos mó­dosításokat tartalmaz a fiatal­korúak vendéglátóipari helyi­ségekben való tartózkodásá­nak szabályozásáról megjelent korábbi rendelkezésekkel szemben. A rendelet végeredményben sok vitát eldönt, s vélemé­nyem szerint, igen helyesen szabályozza ezeket a kérdése­két akkor, amikor kinyilat­koztatja, hogy azok a fiatal­korúak, akik 16. életévüket még nem töltötték be, italbol­tokba, italbolt jellegű üzletbe, söntésbe, borozóba, sörözőbe és poharazóba, bárba vagy mulatóba egyáltalán nem lép­hetnek be. A rendelet, természetesen, és szükségszerűen tesz bizo­nyos kivételeket. így nem vo­natkozik a belépési tilalom a kirándulóhelyeken működő italboltokra és italbolt jellegű üzletekre, de csak abban az esetben, ha a fiatalkorúval szülei, vagy nevelője együtt van. Olyan településeken, ahol más vendéglátó üzlet nincsen, csak italbolt, vagy italbolt jel­legű üzlet, a fiatalkorú legfel­jebb este 20 óráig beléphet, ha nem szeszesitalt kíván vásá­rolni és a vásárolt árut nem az üzletben fogyasztja el. Vendéglátóipari dolgozó­ink nagy általánosságban ed­dig is szívükön viselték fia­taljaink erkölcsi fejlődésének kérdéseit, jóllehet, voltak ki­vételek, s olyan esetek is elő­fordultak, hogy 20 óra után még szeszesitallal is kiszolgál­ták a 15 éves lányt és a 16 éves fiút. A nagyobb baj a szülőknél mutatkozik. „Édesapám nem tud róla!” — mondta a közelmúltban Hatvanban egy 14 éves kis­lány, este fél 10-kor, amikor kilépett a Jereván cukrászdá­ból. Társai elmondása szerint táncolt egy kicsit. —- És otthon mit mondtál szüleidnek? — kérdeztem a leányzót. — Ügy tudják, egyik barát­nőmhez mentem a közeli szomszédba — hangzott a vá­lasz. Különös dolgok ezek. Ügy látszik, az édesanyának nem tűnt fel, hogy kislánya, mi­előtt otthonról eltávozott, va­lóságos nylon-csodát öltött magára, s operarúzzsal kente ki ajkát, sőt, megdézsmálta anyuka „Fekete macska” köl­nijét is. — (Aligha készül máskor így a lány barátnői látogatásra!) És mi van ennek a kis ki­maradásnak a háta mögött? El­sősorban, a kislány nem mon­dott otthon igazat. Félrevezette jóhiszemű vagy felelőtlen szü­leit. Miközben a kislány nem éppen neki való társaságban táncol egy zenés presszóban, addig apuka gondtalanul és nyugodtan alussza otthon az igazak álmát, anyuka is nyu­godt, mért ne lenne az, hi­szen kislánya „csak a második szomszédba ment barátnőjé­hez!” A szülői felelősséghez tarto­zik utánanézni, vajon igazat mond-e a gyerek, mert, ha ide­jekorán nem vesszük kezünkbe a nevelés metszőollóját, s nem nyesegetjük le a vadhajtáso­kat, vajon hová vezethet a ha- zudozés? Szia és Csau, a két barátnő. A Vörös Csillag Filmszínház előtt találkoztam velük. Sem­mi szándékom nem volt velük megismerkedni, ám ők csak­hamar bemutatkoztak. Szia 14 éves volt, és cigarettázott —, s úgy, mint a szenvedélyes dohá­nyosok, mellre szívta a Kos­suth erős füstjét, s nem köhö­gött tőle! — Csau tűsarkú ci­pőt viselt, nylon blúzt, merész dekoltázzsal, s hordószoknyát, de olyan rövidet, hogy a fél combja kilátszott. Az ő élet­korát a barátnőitől éj bará­taitól tudtam meg, ugyanis ér­dekelt hangos beszélgetésük. 15 éves volt. Mindketten egy vidé­ki város gimnazistái, itt nyaral­nak Hatvanban, a nagynéninél. Testvérek. Baráti körükben nincs rendes keresztnevük, Sziá-nák és Csau-nak becézik őket, s a nevekre valóban rá­szolgáltak. Azóta többször láttam őket, cukrászdában, az állomás res­tijében és a füldmtívesszijvet- kezeti italboltban. Sőt, egyik nyári estén, 11 óra után, a Népkertben, két fiú társaságá­ban, meghitt csendben, egy pádon. — Kedves nagynéni! A- kis­lányok erkölcséért most On felelős! És sorolhatnám még az ese­teket, amelyekből nem egyszer bírósági akták is keveredtek. A szülők sokszor szeretik mások­ra hárítani a nevelés fontos felelősségét, tanárokra, rend­őrökre, italboltvezetőkre, pedig legtöbbször az ő felelőtlensé­gük miatt alakul másként egy fiatal jellem, mint ahogyan mi és ők is szeretnénk. Csak helyeselhetjük azokat a rendszabályokat, melyek mostanában napvilágot látnak, mert, valljuk meg őszintén, na­gyon megeresztettük a gyeplőt, túl sokat szabad fiataljaink­nak, többet a kelleténél —, de ezen még lehet segíteni, ha va­lamennyien akarjuk. ff) Polgárháború fenyeget Algériában? flz Egyesült Államok fokozni készül délkelet-ázsiai katonai tevékenységét NEW YORK (TASZSZ): Jú­lius 23-án a laoszi semlegesség­ről szóló egyezmény aláírásá­nak napján Pearl Harbour ame­rikai haditergerészetl támasz­ponton titkos értekezle­tet tartottak Mcnamara had­ügyminiszter, amerikai diplo­matái és magasrangú katonai személyiségek részvételével. Bár Washingtonba visszaér­kezve Mcnamara nem volt hajlandó nyilatkozni arról, hogy mi történt Pearl Harbour- ban, elutazása előtt tett né­hány kijelentéséből arra lehet következtetni, hogy az értekez­let fcSyamán az Egyesült Ál­lamok délkelet-ázsiai katonai beavatkozásának kiszétesítésé- re vonatkozó további terveket vitattak meg. Mint a New York Times ír­ja, Dél-Vietnamiban jelenleg mintegy 9000 amerikai Katona és tiszt tartózkodik. A New York Journal American sze­rint ezeket a csapat-egysége­ket a közeljövőben repülőgé­pekkel és bozót-háborúra ki­képzett különleges különítmé­nyekkel fogják megerősíteni. Az U. S. News And World Re­port pedig egyenesen azt írja, hogy Dél-Vietnamban csak most kezdődik a háború. A he­tilap megemlíti, hogy meg kell változtatni ennek a háborúnak a szabályait: növelni kell az amerikaiak befolyását a dél- vietnami fegyveres erőkön be­lül és a közvetlen hadművele­tekben. Ha az Egyesült Álla­mok nem vállalja magára ezt a fajta befolyás-növekedést, akkor a dolog úgy végződhet, mint Laoszban — a kérdést tárgyalások útján fogják ren­dezni. Ez a megoldás pedig — a hetilap véleményé szerint — a kommunisták újabb ázsiai győzelme lenne. (MTI! ALGÍR (MTI): Hét és fél évi vérontás után csupán négy hé­tig örülhetett az algériai nép viszonylagos nyugalomban füg­getlenségének. A szerda óta ér­kező hírügynökségi jelentések azt mutatják, hogy amennyi­ben a legrövidebb időn belül nem sikerül rendezni az algé­riai vezetők közötti nézetelté­réseket, polgárháború fenye­geti Algériát. Mint már jelen­tettük, a Ben Bellát támogató katonai erők átvették az ural­mat Constantine-ben és partra- szálltak Bone kikötőjében is. A Ben Kheddához hű katonasá­got lefegyverezték. Ugyanak­kor a Kabil-hegység vidéke Ben Khedda mellett foglalt ál­lást és — a legutóbbi jelentések szerint — mintegy ezerkétszáz katona Constantine felé vonul. Az ideiglenes kormány minisz­terei elmenekültek Algírból és csupán Ben Khedda maradt a fővárosban. A kormány három minisztere, Belkaszem Krim, Budiaf és Busszuf Tizi Ouzou- ban, Kabilla központjában ütötték fel főhadiszállásukat. A két előbbi miniszter szerdán nyilatkozatot adott, amelyben élesen támadta Ben Bella mi­niszterelnökhelyettest. Felhív­ták a városok és falvak lakóit, valamint a katonaságot, ne en­gedelmeskedjenek Ben Bella felhívásainak. A vilaják közül a hármas — kabíliai — katonai körzet az, amely elsősorban szembefordult Ben Bellával. Ben Khedda, az ideiglenes kormány miniszterelnöke, a sajtónak adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy - Algériát „polgárháború és külföldi be­avatkozás fenyegeti”. Aggodal­ma nem alaptalan, mert a francia minisztertanács szer­dai ülésé után a tájékoztatás­ügyi államtitkár közölte, hogy amennyiben az algériai helyzet tovább romlik, a francia kato­naság „a francia állampolgárok személyének és vagyonának védelmében” be fog avatkozni. Egyes jelentések szerint Bén Tobbal államminiszter, akit Ben Bella hívei letartóztattak, elmenekült. Ben Bella egyéb­ként szerdán este elhagyta Tia- ret városát és Órán felé tart. További terveiről egyelőre nem nyilatkozott. (MTI) Folytatódnak a közöspiaci tanácskozások BRÜSSZEL (MTI): Az Eu­rópai Közös Piac miniszteri tanácsa közös akcióprogramot fogadott el az ipari termékek és a mezőgazdasági politika alá nem eső mezőgazdasági termékek kereskedelmi politi­Fontos tárgyalások Washingtonban WASHINGTON (MTI): Dean RUsk amerikai külügyminisz­ter, csütörtökön késő éjjel meg­érkezett az Andrews légitá­maszpontra. Amerikai hivatalos részről hangsúlyozzák, hogy Rusk ha­zatérése nem áll összefüggés­ben azokkal a híresztelésekkel, hogy a genfi tárgyalások során nem sikerült közelebb hozni az Egyesült Államok és a Szov­jetunió álláspontját a fennálló vitás kérdések rendezése tekin­tetében. Rusk az eredeti ter­veknek megfelelő időpontban tért vissza Washingtonba. Kennedy elnök egyébként péntekre megbeszélésre hívta össze legfőbb katonai és diplo­máciai tanácsadóit. E megbe­szélésen Rusk külügyminiszter is részt Vesz. jelentések sze­rint a pénteki tanácskozáson vitatják meg azt, hogy az Egye­sült Államok milyen engedmé­nyeket tehet a nukleáris kísér­letek helyszíni ellenőrzéséhez ragaszkodó eddigi merev állás­pontjában. Az utóbbi időben amerikai részről beismerték, hogy a technika mai színvona­lán igen nagy távolságból is észlelni lehet a föld bármely részén történt nukleáris rob­bantásokat. E kérdésről hosszasan tár­gyalt az amerikai szenátus té­kájáról. Ez nem befolyásolja azokat a döntéseiket, amelyeket a közös energiagazdálkodási politika keretében esetleg hoz­nának. Ez a megállapítás uta­lás a külső országokból a Kö­zös Piac tagállamaiba irányu­ló olaj kivitelre, amelynek kérdését külön tárgyalják majd. A „hatok” földművelésügyi miniszterei nem tudtak meg­állapodni abban, hogy alkal­mazzanak-e kvótamegszorítá­sokat a kelet-európai országok­ból származó mezőgazdasági termékekre. A miniszterek !s- mét foglalkoznak ezzel a kér­déssel. Brüsszelben folytatódtak a tanácskozások a Heath kül- ügyminiszterhelyettes vezette brit küldöttség és a „hatok” képviselői között. A tárgyalá­sok középpontjában a Kanadá­ból Ausztráliából és Üj-Zé- landból származó élelmiszerki­vitel alternatív piacainak prob­lémája áll. (MTI) Ormaaabal élete jelenti, hogy a nemrég Baszk­földön lezajlott sztrájkokért a Spanyol Kommunista Párt vál­lalja a felelősséget. Az UFI hírügynökség hoz­záfűzi, hogy Franco rendőrsé­ge hasztalan próbálta Ormasa- balt írásos nyilatkozatának megváltoztatására bírni. Orma- sabalt és letartóztatott társait most az a veszély fenyegeti, hogy „katonai zendülés” vád­jával haditörvényszék élé ál­lítják őkét. (MTI) adjuk Julikát . . . A BAJ TULAJDONKÉPPEN Ott kezdő­dött, hogy a váraljái tsz-be nem kaptak ag- ronómust. Az elnök hónapokig járta a vá­róét „szakember-ügyben” és ha kopogtatott a járási mezőgazdasági osztályvezető ajta­ján, akkor ő már bizonyosan tudta, hogy ág- ronómus kellene a váraljaiaknak. — Nincs! Értsék meg egyszerűen, hogy nincs! — magyarázta kissé paprikásán az el­nöknek, aki azonban hajthatatlan maradt és elhatározta, addig jár a járás nyakára, amíg ég alól, föld alól nem kerítenek nekik égy agronómuít. Ha meg netalán valami bak­lövést talált a fejéhez Vágni az osztályve­zető, akkor az elnöknél nyomban kész volt a válasz: Hát kedves Molnár elvtárs, ne is cso­dálkozzon! Szakember nélkül?... még így, is szép, hogy ennyire jutottunk. Elég abból annyi, hógy a váraljaink minden bajt, min­dén hibát a nemlétező agronómusra kentek és sértődötten mondogatták: miért pont Vár­alja az egyetlen falu a járásban, ahol nincs agronómus? Hát ilyen igazság aztán nincs se égen, se földön... Szerezzen a népi de­mokrácia agronómust Váraljának is! Ez a falu se legyen mostohagyerek ... Főtt is a feje eleget a váraljai ügyön me­gyének, járásnak, de agronómust csak nem tudtak leakasztani a szegről. Néztek már idősebb, esetleg nyugdíjas bácsi után is, de hiába. Valamennyi szakember helyet talált a szövetkezeteknél... Egyik héten azonban csoda történt. Az elnök diadallal vonult be a szövetkezeti iro­dába, s büszkén jelentette: elsején itt az ag­ronómus. A járás küldi. Egy órája sincs, hogy beszéltem Molnár elvtárssal. Csak annyit mondott: elsején a déli vo­nathoz kocsit küldjünk az agronómusért. — Ki az, kífóle? — kíváncsiskodott a főkönyvelő, de az elnöknek torkán akadt a szó. t — No, a kutya mindenségit neki! Látják, erről nem is volt szó. Ceak annyit mondtak, hogy agronómüs... szóval szakember. — Hát, már mindegy. Ha kutya ugasson, ha macska nyávogjon, ha agronómus, szak­ember legyen... És Váraljának már pedig ez a fontos, mert ezt a csúfságot, hogy ép­pen nálunk ne legyen szakember, nem lehet tűrni már tovább. Feszült várakozással telt el a hátralevő néhány nap, de végre, elérkezett július el­seje is. Az elnök reprezentálni akart, ezért Andris bácsinak, a parádés kocsisnak meg­mondta: — Máma én megyek az állomásra And­ris bátyám. Maga csak fogjon be a bricská- ba, takarosán hozza rendbe a szerszámot a lovakon, aztán ha akad szidol, a hámon, a karikákat is megbolondíthatja egy kicsit... Hadd ragyogjanak, ha már egyszer agronó­musért megyünk... PÜJVA, CSAHOGVA, prüszkölve futott be a sebes az állomásra, pontban tizenkettő­kor. Az elnök türelmetlenül hordozta körül tekintetét a leszálló utasokon és kereste az agronómust. Még előre is ment a mozdonyig, de sehol egy agronómus kinézésű ember. Jött ugyan két fiatal, akik közül éppenség­gel akármelyik megjárta volna agronómus- nak, de azok mint a füst, úgy elmentek mel­lette és egyenesen taxiba ültek. — Azt a keserves teremtésit a világnak — sóhajtott fel szíve mélyéről az elnök, ami­kor kípöfögött a vonat az állomásról. — Becsapott bennünket a járás! Elfelej­tettek Váraljára agronómust küldeni. Hanem, amikor kifelé ment a lovakhoz, észrevette, hogy egy csinos, szőke lány — olyan húszéves forma — erősén nézgelődik az állomás udvarán. Megnézte jól, aztán hir­telen arra gondolt, hogyha már nem jött az agronómus, hát valami fuvart mégis csak csinál. Meg is kérdezte: — Hová, merre utázna a kisasszony? — Váraljára mennék, de ... — No, akkor velem éppen eljöhet, mert én szintén odafelé tartok. És ezzel a lány fekete, lakkozott bőröndjét már fel is tette a hátsó ülésre. — Balogh László vagyok, mutatkozott be illendően, amikor felült mellé a lány. — Juli, nyújtotta kezét a szöszke és mo­solyogva, boldogan helyezkedett el az ülésen. Balogh először fél szemmel sandított a lányra, de aztán jobban megnézte. Egészen jól mutatott piros szoknyában, fehér blúz­ban, kontybagyűrt szőke hajával. — Takaros fehérnép — gondolta és csak éppen azt nem tudta kigondolni, hogy kihez jöhet Váraljára ez a lány? Eleinte találga­tott, majd végül kiökoskődta, hogy a Julika nem lehet más, mint az új tanítónő az Esz­tike helyett, aki férjhezment a nyáron. De, hogy bizonyos legyen a dolog felől, megkér­dezte. — Szereti a gyerekeket? — Szeretem — válaszolt kedvesen a lány. — Most tanít majd először, vagy másutt is dolgozott már? A lány gyors mozdulattal lekapta sze­méről a sötét szemüvegét. — Mit képzel? — Nem vagyok én taní­tónő! Agronómus vagyok. Az elnöknek egyszerre fejébe szökkent a vér. Megrántotta a lovak száját, mire hirte­len megállt a kocsi. — A teremtésit neki! Hát akkor maga a mi agronómusunk. Mert hogy én meg a tsz elnöke vagyok, inneni Váraljáról, A lány elképedt néhány pillanatig, aztán gömbölyű szemeket meresztve az elnökre, elkezdett szívből, igazán kacagni. — No hát akkor, kedves elnök élvtárs.. én vagyok a „szakember”, akit maguk any- nyirá vártak... és most magának köszönje, hogy itt vagyok, mert ha bizony kocsijára fel nem szed szívességből, bizisten vissza­fordulok a kővetkező vonattal. A faluban, mint futótűz szaladt S2ét a hír. — MEGJÖTT AZ ELNÖK az agronómus- sal. Égy csinos lány az agronómus. A rossz­máj úak suttogod kezdtek: azért járt hát az elnök ilyen sokat a városba szakemberért, hogy ilyen agronómust kapjon! Nagy kópé ez a Balogh Laci... Az idősebbjei is ros­szallóan csóválták a fejüket és megkér­dezték. — Aztán mond csak Laci! Mihez ért tu­lajdonképpen e2 a városa baba? Megtudja ez különböztetni a zabos-bükkönyt a siló­kukoricától? Milyen szakember lesz ebből? Mert ha valaki istenesen elkáromkodja előtte magát, ez egyenesen sírva szalad a jó édesanyja szoknyája alá. Az elnök pedig hiá­ba szabadkozott, hogy 6 bizony maga sem tudta, hogy kiféle lesz az agronómus, meg- hogy semmit se tehet, ha egyszer a járás- így intézkedett, csak felkavarta a ki® falu életét az új agronómus. Julika pedig a bérbevett kis szobában ki­csomagolta táskáját. Érezte, hogy Váralján most körülötte forog a világ és azt isi tudta, hogy nem őt várták ide agronómusnak. Osz­tálytársai csaknem kivétel nélkül más pályá­ra mentek, s most az iskola után kereken meg is mondták: nem való nő agronómusnak! Julika azonban úgy döntött, megpróbálja a lehetetlent is. Első este Mari nénivel, a háziasszonnyal beszélgetett el sokáig. Kiültek kettesben a nagy diófa alá és Mari néni elmesélte életét. — Nekem is van nagymamám Mari- néni. szerelési albizottsága, ahol a nézetek igen különbözőek vol­tak. Az amerikai külügy- és hadügyminisztérium, a Köz­ponti Hírszerző Hivatal (CIA), az Atomerő Bizottság és az Amerikai Tájékoztatási Hiva­tal (USIA) vezető tisztviselői csütörtöki tanácskozásukon szintén a nukleáris robbantá­sok távolból történő észlelésé­nek problémáival foglalkoznak majd. A tanácskozás eredmé­nyéről jelentést tesznek Ken­nedy elnöknek, aki az ellenőr­zéssel kapcsolatban elfoglalt amerikai álláspont esetleges megváltoztatásáról végső fokon dönthet. Veszélyben Ramon PÁRIZS (TASZS2): Az UFI hírügynökség ismerteti Ramon Ormasabalnak, a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottság tagjának nyilatkoza­tát. Ormasabalt ez év június 14-én tartózitatták le és 24 na­pig szigorúan elszigetelve a bilbaói rendőrségen tartották. Ormasabal a bilbaói rendőr­kapitányságom nyilatkozatot tett, amelyben megerősíti, hogy hisz a spanyol demokraták ál­tal védett ügy igazában és ki­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents