Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-26 / 173. szám

1962. Július 26., csütörtök NEPCJSAG 8 Poroszlón is jól halad a gabona felvásárlása mint A SZELÍD dombok közül a hegycsúcs, úgy emel­kedik ki a poroszlói faluvég házai közül’ a termén yforgal- mi vállalat nagy magtárépü­lete. Különösen ezekben a na­pokban elevenedett meg a for­galom a magtárépület kör­nyékén, hiszen az aratás ide­jén a község mind a hat ter­melőszövetkezetének tagsága ide hordja az új gabonát. A kétemeletes, nyolcvan vagonos magtár előtt most is vontató pöfékel. Közelebb érve meg­tudjuk, hogy a helybeli Arany­kalász Termelőszövetkezet szállítja most Ide a kombájn által elcsépelt búzáját. Már második napja szállít ide ter­ményt ez a szövetkezet. Az el­ső napon 300 mázsa búzát, most pedig közel 100 mázsát hozott átadásra. Czövek Bálint bácsi, a vállalat raktárosa, ké­résünkre szíves szavakkal ma­gyarázza el, hogy bizony, ala­pos felkészülés, nagy előké­szítő munka előzte meg a ter­mény átvételt. » Elsőnek a helybeli Űj Élet Termelőszövetkezet lovas­fogatai hoztak be 300 mázsa Őszi árpát, majd a Kossuth Tsz következett 90 mázsa ta­vaszi árpával, most pedig az Aranykalász Tsz szállítmányai érkeznek be a raktárba. — Alaposan megtöltik ezt a nagy raktárt az idén is a poroszlói termelőszövetkezetek. Az el­múlt évben pl. 102 vagonnal zsúfoltunk be a raktárba, de az idén is alaposan ki kell használni minden rakterüle- tet. Búzából pl. 55 vagonra számítunk —■ mondja a rak­tér kezelője — s ugyanígy ár­pából is jelentős mennyiséget kell átvennünk. Csak egy számot említsünk — a Rákó­czi Tsz 19 vagon tavaszi ár­pát szállít majd be. FELTŰNŐ, hogy a magtár irodájában az egyik asztalon valóságos kis laboratórium Van. Az egyik műszer a gabo­na hektolitersúlyát méri, ezenkívül vízmérő, valamint egy precíziós tísztaságmérő mérleg tartozik a berendezé­sek közé. Minden gabonafajta átvételekor a raktáros a szö­vetkezet raktárosával közösen mintát vesz, és közösen álla­pítják meg a műszerek és mérlegek segítségével a hekto­litersúlyt, a víztartalmat, a tisztasági fokot. A mintát az­után külön papírzsákokban lelepecsételve elhelyezik, és ezt a minősített termést egy hónapig lezárva megőrzik. Az átadott termés többi részét, további szállítmányait is ezek minőségihez mérik és ha az a mintától eltér, akkor a válla­lat nem köteles átvenni. Ha széjjelnézünk a -magtár­ban, mindenütt a rendet és tisztaságot találjuk. A hófe­hérre meszelt falak, a szépen kitakarított helyiségeik arról tanúskodnak, hogy megfelelő­en előkészített magtárba kerül az új gabona. Az itteni mun­ka fő érdekessége, hogy a zsá­kolás fárasztó fizikai munkája teljesen megszűnt. A mérleg­ről lekerült gabonát egy ga­ratra öntik, ahonnan villany- motor segítségével kerül fel az emeletekre, és ott csöveken keresztül juttatják el a terem megfelelő sarkaiba. A gabona leszedése az emeletről pedig úgy történik, hogy a földszinti rész padlásán megnyitnak egy csapóajtót, és a gabona min­den további nélkül a kívánt mennyiségben hull le az eme­leti részről. A POROSZLÓI határban egyre gyorsabb és nagyobb ütemben halad az aratás és eséplés munkája, és ezzel együtt hasonló mértékben te­lik meg a terményforgalml vállalat nagy raktárhelyisége. Az átvétel eddig is simán és zökkenőmentesen történt, az átvett termények mind a víz­tartalom, mind pedig a tiszta­ság és az egyéb minőségi kö­vetelmények tekintetében is megfeleltek. Megtelik tehát a nagy raktár, és utána folya­matosan Indul el innen útjára a poroszlói gabona az egri és a miskolci malmokba, innen pedig a sütőüzemekbe és mindannyiunk asztalára. Császár István ... hogy a francia parla­ment jobboldali hangadóit megdöbbentette a De Gaulle- kormány nemrég foganatosí­tott intézkedése, amellyel „szabadságolta" az algériai körzetekben megválasztott nemzetgyűlési képviselőket. „Megdöbbenve látjuk, ho­gyan rendelkezik a hatalom a kisebbség képviselete felett” — sajnálkozik Bertrand Mot­te, a szenátus elnöke, mert az algériai ultrák azért való­ban kisebbségben voltak. Csakugyan „kisebbséget” képviseltek a „feketelábú” honatyák, méghozzá olyan ki­sebbsége t, amelynek már nem Párizsban, hanem a Földközi- tenger déli partján intézik az ügyeit, mióta Algéria füg­getlen állam lett. Persze, nem egyszerűen az algériai telepe­sekért sajog Motte szenátor szíve, mert az ultrák nem­csak Algériában élő jobb­oldaliak nevében politizáltak: mindig számíthatott rájuk a „honi” reakció is. Tényleges „választókerüle­tük" ugyanis szinte független a területi hovatartozástól, mert a fasizmust akkor is a régihez hasonló buzgalommal képviselnék: ha nem a „régi” területek választói bízták vol­na meg ezzel őket. (— zár) Új búzát őröl a selypi Zsófia-malom Délelőtt tíz óra. Egymásután gördülnek be az új búzával megrakott vagonok az ország negyedik legnagyobb malmába, a selypi Zsófia-malomba. A hatalmas hengerek tehát már a mai napon új búzát őrölnek, 137 éo cAíímíi - hál fán a k dimttfa Az Anna-bálok őshazájában, Balatonfüreden, a hagyo­mányos bál előtt a Jelmezkölcsönzö Vállalat bemutatta 137 év Anna-báljának divatját. Készülődés a divatbemutatóra. s Nemes Béla igazgató tájékoz­tatása szerint mindennap ti­zenhárom vagon búzát őröl lisztté a hatalmas üzem. Elsőnek a hatvani járás ter­melőszövetkezetei hoztak bú­zát, s kedden például tizenhét vagon őrleményt vettek át az üzem dolgozói. — Milyen az új búza? — Ez most a kérdés, amelyre kíván­csiak vagyunk. A választ a legilletékeseb­bektől kapjuk, ugyanis Nemes Béla üzemvezető és Rácz And­rás főmolnár felelnek. — Az első napokban még természetes, hogy a malomba hozott gabona nedvességl foka magasabb a normálisnál, de minden remény megvan arra, hogy az őrlemény mind ned- vességi fokát, mind pedig hek­toliter-súlyát tekintve, megfe­lel a követelményeknek. Labo­ratóriumunk vizsgálata szerint az új búza hektoliter-súlya 81. Az őrlésre vonatkozóan tudni kell még azt, hogy az első na­pokban ó-lisztet, új liszttel ke­verve szállítunk a sütödékbe, az üzletekbe. Ahogyan szárad a búza, úgy csökkentjük a ré­gi gabonából készült liszt ada­golását, de mintegy fele arány­ban már a mai napon is új búzából, illetve lisztből készül a boltokban árusított kenyér. Az illetékesek nyilatkozata után egy kis sétát teszünk a tisztaságáról, kitűnő teljesítmé­nyeiről híres malomban, ahol az első dolog, ami szembetű­nik, az, hogy alig-alig látni em­bert a hatalmas hengerek, szi­ták, mosógépek, tisztítómasi­nák között. Kíváncsiságból megszámoltam — s nem lifttel, hanem gyalog jártam végig az emeleteket, lépcsőket — és ki­derült, hogy az ötemeletes ma­lomban mindössze „hét" ember végzi a munkát. — Hét ember, hét molnár egy harminchárom járatú malom­ban?! — Mennyire elgondol­kodtató. Különösen, ha meg­gondoljuk, hogy mázsányi zsá­kok emelgetését, odébbszállítá- sát, kiürítését és megtöltését kell elvégezni. És mindezt gé­pek, ötletes csúzdák segítségé­vel oldják meg, úgyhogy még a lisztes zsákok bevarrását is gép csinálja. A másik szembetűnő dolog, hogy szinte nyoma sincs a pornak, lisztnek, csörgésnek, csörömpölésnek és a nagy üzem szinte óramű pontossággal, va­lamiféle „hangtompítóval” mű­ködik. Találtam olyan emele­tet, ahol egyetlen ember se forgolódott a gépek, a henge­rek körül, s mégis ment min­den a maga rendjén. És mit mond a főmolnár? 1923 óta dolgozik ebben a malomban. Akkor alig egyhar- mada volt a malom teljesítmé­nye a mostaninak, s azóta igen sok korszerűsítésen, gépesíté­sen, ötletes és fura újításon ment már keresztül, amíg el­jutottak Idáig. Alig ér véget a malomláto­gatás, máris érkeznek az új vagonok, amelyek friss, új bú­zát szállítanak, szinte minden félórában ide, a selypi Zsófia- malomba. Szalay István PATRIA O MUERTE! Azt mondták akkor, hogy hétvenkedő fiatalok csak, akik nem férnek a bőrükbe és nem számolnak a tények­kel, lehetőségekkel. A hírt is csak azért közölték le a világlapok, mert egy esemény volt a sok közül. Persze, nehéz lett volna előre megmondani, hogy a százhatvan fiatal, akik 1953. július 26-án szinte puszta kézzel támad­ták meg a santiagói katonai laktanyát, olyan vállalkozás részvevői, amelyről hamarosan a történelemkönyvek is megemlékeznek majd. Pedig nem ez volt az első eset a népek történelmé­ben, hogy hetvenkedőnek tartott, vakmerő fiatalok olyan politikai és történelmi eseménysorozat elindítói lettek, amely kihatott az egész nemzet sorsára. Valami varázs­latos erő van a fiatalokban. Régi igazság, hogy csupán nemes szándékokkal nem lehet forradalmat csinálni és só­hajokból sem született még meg egyetlen nemzet szabad­sága sem. De ha a tapasztaltak bölcsességét és céltuda­tosságát átforrósitja a fiatalok lendülete, izzása, sokszor vakmerő bátorsága, akkor a merész első lépést nagyszerű folytatás követheti. A százhatvan fiatal nagyrészét lekaszabolták, hullot­tak a földre — golyótól vérezve, sebekkel borítva. Csak­hogy az első merész lépést nagyszerű folytatás követte. Ma már történelmi tény, hogy Fidel Castro, ez a láng­lelkű kubai forradalmár, a maga személyes varázsával, lendületével, s a körülötte kialakuló csoport támogatásá­val hogy nőtt fel Kuba nemzeti hősévé, az ellenforradal­márok szívós védekezése közepette miként szabadította fel az országot, hogyan védi meg azóta is és mi mindent tett népe felemeléséért. Ezeknek a fiatal hazafiaknak a jelszava az volt és ma is az, amit a magyar költő, Ady Endre így fogalmazott meg a magyarságra vonatkoztatva, de egyetemleges igaz­ságként a szabadságukért küzdő népekre: „vagy bolondok vagyunk, s elveszünk egy szálig, — vagy ez a mi hitünk valósággá válik”. „Patria o muerte” — vallották és vall­ják ma is a kubaiak. Ez a jelszó az elmúlt évek esemé­nyei közepette, az ellenforradalmárok intervenciója ide­jén is a kubai nép elsőszámú és legfőbb élet-parancsolata volt, s ez maradt napjainkig is. Pedig ma nem könnyű Kubában az élet. Ez a kis or­szág, amely egy földrajzi kőhajitásnyira van csak az Egyesült Államoktól, lassan elindult a szocializmus út­ján, azon az úton, amelyet ml is járunk. Csakhogy a kubai nép ma már képes megvédeni vér­rel megszerzett szabadságát. Nemcsak azért, mert rokon- szenvvel és együttérzéssel állnak ki mellette Latin-Ame- rika és az egész világ becsületesen gondolkodó népei; el­sősorban azért, mert bármi is történjen és bármi is tör­ténnék — ha kell — a cukornádtáblákon dolgozó kispa- raszttól az egyetemi hallgatókig s a cipőtisztító gyere­kektől a közigazgatási tisztviselőkig egyaránt fog fegy­vert a kubai nép Patria o muerte — haza vagy halál! Ezt a kilenc esztendőt vérrel és a kemény munka ve­rejtékével írták, de nem hiába! O. Gy. éV\AA^^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/\AAAAAAAAAAAAAAAA/\AAAAAAAAAAA/* Újítás—újítások ügyében..; .. és egyre csak sírt. Nem tudtuk, mit csinál­junk vele. Eszembe ju­tott, talán fél egyedül. Odavettem magamhoz az ágyba. Azóta szépen alszik. Nem is sír any- nyit — magyarázza Ma­rika és közben anyás mozdulattal próbálja lefektetni a négyesz- tesndős Sz. Sanyikét. Sanyika ül az ágyon és bizalmatlanul méreget mindenkit, aki közeled­ni akar felé. Tekintete csak akkor enyhül, ha Marika szól hozzá. Az egész, számára idegen világban ő jelenti az egyetlen ismerőst, aki­hez este oda lehet búj­ni. Mert fél. Még min­dig fél. Marika igyek­szik pótolni azt a szere- tetet, amit maga is olyan fájdalmasan nél­külöz, mióta meghalt a nagymama és olyan egyedül maradt a világ­ban. Egyedül, pedig nem árva. Története szomorú. Él az apja is, az anyja is, de elváltak, s már mind a ketten új házasságot kötöttek. Az éj családi fészekben pe­Ki vállalná őket? dig nem jut neki hely, hiába serdült szorgal­mas, szép nagylánnyá. Gondviselők híján így került az egri gyermek- otthonba. Itt lesz őszig, azután kollégiumba megy, mert felvették a gimnáziumba. Magára- hagyatottsága nem lesz talán olyan fájdalmas, mert magával viheti a nagymama által terem­tett otthon melegségét. De mi lesz a kis Sa­nyikéval, aki arasznyi életében még csak rosz- szat látott? Síró anyát, aki a vé­gén már velük sem tö­rődött, részeg apát, aki késsel támadt az anyjá­ra, és ha gyenge kis ereje védeni akarná az asszonyt, akinek életét köszönheti, rázúdul az apa vad haragja. Es mi lesz a kishúgából, Icu- kából, akit egy hét után sem tudnak még szóra bírni, s nagy kék sze­mében kiül a félelem, ha sdmogatásra kész kéz nyúl felé, mert nem tudja, ütés csattan-e a végén? És, mi lesz a csepp Istvánkából, aki­nek első lépései anya híján, a gondozó néni felé vezetnek? Apróbb, nagyobb gye­rekek ülnek körülöt­tem, megannyi fészek­ből kiesett fióka. Szom­jazzák a becézést, mert nem sok jutott még ne­kik. Egyikük-másikuk szívében nehezen olvad a jeges közöny. Elszorul az ember szíve mikor a hétéves P. Erzsiké szo­morkás hangját hallja: „aztán, anyu otthagyott bennünket, elment... 'Nem is jött vissza... Nem akarok hozzá menni.. Majd apa egyszer eljön értünk...” (Ötéves öcsikéjével egy állomáson hagyta ott az anyjuk.) És harag lob­ban a nyolcesztendős T. Gabi feleletén: „itt jobb, mint anyunál.” Gyerekek, három-, hat-, tízesztendősek. Szőkék, barnák, félén­kek, vagy kíváncsiak, vérmérsékletük szerint, mert nem volt, aki nye­segesse hajlamaikat De egyben mind egyfős mák. Nem ismerik, vagy csak igen kevéssé, a szülői szeretetet, az anyai gondoskodást, a kiegyensúlyozott csalá­di életet. Sorsuk vád­irat szüleik ellen, akik életre hívták őket de törődni már nem tud­nak, sok esetben nem is akarnak velük. Amikor útnak indul­tam az egri gyer­mekotthonba, úgy ter­veztem, írok arról, ho­gyan fognak össze az emberek, hogy egyen­gessék a magára ha­gyott gyermekek útját. Imi arról; segíteni kell őket, hogy magukra ta­láljanak a tizennégy esztendősök és módjuk legyen azt tanulni, ami­hez kedvük, hajlamuk Tíz tizemben és vállalatnál folytatott nemrégiben brigád­vizsgálatot az SZMT Közgaz­dasági Bizottsága. A vizsgá­latok az újítómozgalom hely­zetének elemzésére, az újítási hónap eredményeinek tanul­mányozására terjedtek ki, ugyanakkor megvizsgálták azt- is, mennyiben tesznek eleget üzemeinkben az újítási ren­deletben rögzített előírások­nak, történtek-e változások az újítások elbírálása terén. Ha újításokról esik szó, rendszerint — s nem minden ok nélkül — ugyanazokat a hiányosságokat, hibákat hall­juk: újítások körüli huzavo­náról, bürokratizmusról, mil­liós megtakarítású lehetőség parlagon hevertetéséről, az emberek alkotó kedvének le­becsüléséről. Hol tapasztaltak ilyen hu­zavonát, bürokratizmust a brigád vizsgál at során? A Gyöngyösi Váltó- és Kitérő­gyárban, ahol még az elmúlt évről mintegy 30—35 újítás maradt vissza, ezek elbírálá­sa mindmáig késik, a kalku­lációs számítások nincsenek meg; sőt, több olyan újítás van, amelyet a gyakorlatban már egy éve alkalmaznak, de az újítóval újítási szerződést még nem kötöttek. Az újítási rendelet szerint, ha az újítást elutasítják, az elutasítástól számított 30 na­pon belül az újító panasszal, fellebbezéssel élhet a szak- szervezeti bizottságoknál. E rendelet ismerésével nincs is semmi baj, de a gyakorlati alkalmazásánál már annál inkább. A szakszervezetek újítási megbízottal elég gyak­ran nem mernek szólni az újítás egyszemélyi elbírálóján nak, nem mernek vitába szállni az ellenvélemények­kel. Sok, egyébként hasznos újítás esik így „kútba”. Pozitívumként állapította meg a bizottság azt, hogy míg 1961-ben az elfogadott újítások 71,5 százaléka nyert bevezetést, addig 1962. első félévében már az elfogadott újítások 85 százaléka lett megvalósítva. Különösen szép eredményeket produkált ezen a téren az Egri Finomszerel- vénygyár, ahol az elfogadott újítások száma 22 százalék­kal, ji benyújtott javaslatok száma pedig 45 százalékkal emelkedett. Természetesen negatív jelenségek is akad­nak, pl. a Mátravidéki Fém­műveknél, ahol 15 százalék­kal csökkent a beadott újítá­sok száma; nem beszélve a Vas- és Fémipari Vállalatról, ahol a csökkenés még ennél is nagyobb mérvű! Nem akarjuk a brigádvizs- gálat további észrevételeit felsorolni. Általában helye­sen hívják fel a figyelmet a leglényegesebb hiányosságok­ra (az újítási lehetőségek és az újítási feladattervekben szereplő megoldásra váró problémák összehangolása, stb.), de hadd tegyük meg észrevételeinket mi is. Álta­lános tapasztalat, hogy az újításokat „lezseren” kezelik. Túlságosan lustán és nehéz­kesen. Sőt: kampányszerűen« kellő alapozottság nélkül, s nem használják ki lehetősé­geiket, nem gazdálkodnak okosan anyagi eszközeikkel az újítási mozgalom fellendí­tésén. Űjítási propagandáról alig beszélhetünk! A napokban olvastam az újságokban arról, hogy a bu­dapesti XIII. kerületi pártbi­zottság mennyire aktívan, mennyire nagy gonddal törő­dik a kerület üzemeiben folyó újítómozgalom helyzetével. Nem rekednek meg az anké- toknál és újító kiállítások­nál, ettől sokkal messzebb mennek: társadalmi újítási bizottságot szerveztek hozzá­értőkből, akik rendszeresen és behatóan foglalkoznak a felszínre vetődő problémák­kal. A bizottság üzemről üzemre jár, kéthetenként ta­nácsadást tartanak, ellenőriz­nek és segítséget nyújtanak ott, ahol szükséges. Újítás ez a javából, s milyen hasznos újítás! Nem ártana, ha a kampányszerű ellenőrzések, brigádvizsgálatok helyett ha­sonló kezdeményezés indulna megyénkben is! Ha beteg va­laki, úgy nem nyerheti vissza egészségét, hogy csak időn­ként megnézik, körbejárják — állandó ápolásra, kezelésre van szükség! Üjító-mozgal- munk is csak akkor erősödik, izmosodik, ha állandóan ütő­erén tartjuk kezünket, ha szüntelen nyessük vadhajtá­sait, ha lehántjuk róla azo­kat a kérgeket, amelyeket a bürokrácia, a nehézkesség ra­kott rá... (p. d.) y van. A gyermekek kö-^ zott derült ki, ez nemi jelent nagyobb problé-g mát. A középiskolák, | az MTH igazgatója se-^ gített. így lesz az egyik, ^ kedve szerint, eszterga-^ lyos, két lány gimná-^ ziumba megy, a negye- ^ dik pedig előrelátható-^ an kertésztanulónak, ^ Lőrincibe. Az igazi, ^ nagy problémát a há- ^ rom—tizenkét észtén- ^ dósok sorsa jelenti. ^ Akiknek oly nagy szf ^ ségük volna arra, hogy* megismerjék az otthon^ melegét. Mert hiába ^ van jó étel, tiszta ágy ^ és a gondozó néni jó^ szíve, a családi életet^ ez nem pótolhatja. Sé- ^ rült kis lelkűknek nem ^ hozhat teljes gyógyu-2 lást. Az intézet négy ri- ( deg fala nem feledteti^ a rémségekkel teli é)-$ szakákat, az ütlegeket, ^ az éhezést. Nyugodt, ^ kiegyensúlyozott élet, ^ csak nekik szóló, ősz- ^ tatlan szeretet, gyen- ^ gédség, — erre volna ^ szükségük. Emberek, kis vállalná őket? Deák Rózsi £

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents