Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-25 / 172. szám

1962. július 25., sscrda NÉPOJMG 3 Ok és kötelesség A Karácsony, illetve a **■ Johnson szigetek térsé­gében végrehajtott magaslég­köri, valamint a Neveda-1 si­vatagban végrehajtott föld alat­ti amerikai nukleáris kísérle­tek elérték a céljukat, — az enyhülés egy időszaka után ismét megfertőzték a tárgya­lások levegőjét is, növekedett a hidegháborús pszihózd# és a Szovjetunó rákényszerült, hogy jogos védelme szempontjából maga is újabb kísérletsorozatiot hajtson végre. A szovjet kor­mány közleménye világosan és határozottan leszögezi: „Minden igazságszerető és elő­ítéletmentes embernek látnia kell, hogyha egyszer az Egye­sült Államok elsőnek kezdte az atomfegyverkisérleteket és szövetségeseivel együtt sokkal több atomkísérlete(t végzett, mint a Szovjetunió, úgy a má­sik félnek — a Szovjetuniónak, amely mindig csak válaszkép­pen hajtott végre atomkísér­leteket — joga van arra, hogy utolsóként ő fejezze be az atomkísérleteket...” A szovjet kormánynyilatko­zat. tehát a rákényMerített kí­sérletek jogosságáról beszél. De vajon a „jogon” kívül, oka van-e a szovjet kormánynak e kísérletsorozatra? Vajon a mostani, minden eddigi mére­teket felülmúló amerikai nuk­leáris kísérletek valóban olyan fenyegetőek-e, s egyáltalán a nyugati hatalmak politikája olyan jéllegű-e, amely a jogon túl valóban okot is ad a Szov­jetuniónak, hogy végrehajtsa saját kísérietsorozatát? „Miután a francia nemzeti nukleáris ütőerő megteremté­se már jól előrehaladt — írja a New York Times — o nyu­gati szövetség kénytelen volt szembenézni...” nem mással, mint azzal a ténnyel, hogy az Egyesült Államok saját maga sem jelent egymagában ma már garanciát egy esetleg atomhá­ború megfékezésében. Ha egyáltalán1 garanciát akarna vállalni! Franciaország, amely a De Gaulle-féle koncepció alapján önálló atomnagyhata- lom szerepére tör, e szerep de- butációjaképpen a Szaharában törte meg az elmúlt évek atomcsöndjét. Már egymagá­ban ez a tény is erősen elgon­dolkodtató a Szovjetunió, a né­pi demokráciák, a szocializ­must építő, békeszerető orszá­gok számára... Még inkább elgondolkodtató azonban az a tény, hogy bár Nomdstadt tábornok — aki a hagyományos fegyverzetek lebecsülése miatt — távozott a NATO éléről, az a törekvés azonban nem ,/távozott” a NATO vezetőinek elképzelései­ből, hogy az agresszív katonai csoportosulást harmadik atom- hatalommá, sőt ha lehetne, aitojniütőerő'ben az elsővé vál­toztassák. Mondani sem kell, ' hogy ennek a törekvésnek fő támaszai a bonni revansis- ták. S e támogatás nemcsak politikai aktivitásban, de gya­korlati katonai megfontolá­sokban is kifejezésre jut. Elég ehhez csak a The Times július 0-i számát idézni, amely „Az új Németország katonai elitje” címmel lelkes ham,gon számol be egy nyugatnémet ejtőer­nyős iskola munkájáról és szelleméről, de a cikkíró szel­leméről is csak ennyit idézet formájában: „A múltat nem felejtik és nem temetik el szégyenkezve, mintha össze­egyeztethetetlen lenne az új Németország jellegével és cél­kitűzéseivel. Nyilvánvaló, senkiben sincs kétely, hogy az úgynevezett új Németország ademueri meg­fogalmazásában semmi sem összeegyeztethetetlen a hitleri Németországgal, s annak szel­lemével. És ha már az idéze­teknél tartunk, idézzük ismét a New York Timest, amely hatalmas térképpel illusztrál­va számol be olvasóinak júli­us 9-i számában': hol állomá­soznak a világ különböző ré­szein amerikai fegyveres erőle Az amerikai lap szerint „ősz- szesen több mint 700 ezer fő­nyi fegyveres erő, — az Egye­sült Államok fegyveres erejé­nek több mint egynegyede, amely az Egyesült Államok te­rületén kívül állomásozik...” Nos, ez a „kívül” nem jelent mást, mint a Szovjetunió, a szocialista országok támasz­pontokkal történő bekerítése, állandó gerillaharcok, helyi agressziós hadműveletek bázi­sai, stratégiai támaszpontok, nukleáris fegyverzettel ellá­tott rakétakilövő- és szuper- bombázó állomások. Emlékez­zünk csak Hruscsov elvtárs­nak, a béke-világkongresszu­son elmondott beszédének ama meghökkentő részére, amikor utalt egy elhamairkodott kato­nai parancsra! Tizenkét per­cig lényegében hadáállapot volt a világ két legnagyobb ha­talma között. Lehet-e, szabad-o védtelennek és kiszolgáltatott­nak lenni ilyen körülmények között? Nem bűnös hanyagság, az emberiség holnapjával szembeni felelőtlenség lenne, ha az atomőrültek bátran nyúlhatnának az indító gom­bokhoz, mondván: a legutóbbi kísérletsorozat után nálunk van az előny a nukleáris fegy­verzetekben?! A szovjet kormány mostani nyilatkozatában ia hangsúlyoz­za: „A szovjet kormány csatla­kozik ahhoz a felhíváshoz, amelyet a leszerelési és béke­világkongresszus intézett a vi­lág népeihez: erősítsék a békét, harcoljanak a leszerelésért, az emberiségnek az atomvesze­delemtől való megszabadításá­ért.,.” E politika és szándék testesül meg Genfben is, és a világ minden fórumán, ahol a szovjet diplomácia szót kér és felszólal, de ehhez a szándék­hoz az is szükséges, hogy ne­lehesse« a békét akaró, az atomfegyvereket megsemmisí­teni szándékozó kormányokkal, ezeknek az országoknak népei­vel az erő pozíciójából tárgyal­ni. Az ilyen tárgyalás csak a diktátum politikája lehet, s a diktátum egyet jelent egy pusztító atomháború kitörésé­vel. A szovjet kormánynak nemcsak joga, s nemcsak oka van saját maga biztonsága ér­dekében végrehajtani kísérlet­sorozatát, — de kötelessége is ezt megtenni saját népével, a békeszerető emberek tíz és százmillióival szemben. Gyurkó Géza Napooia 10 Tagon áru a MÉK csányi kirendeltségétől Augusztus első napjaiban Tárható a sárgadinnye beérése Az elmúlt évhez viszonyítva, ebben az évben jobban kedve­zett az időjárás az uborka és a főzőtök termesztésének me­gyénk termelőszövetkezeteiben. A MEK csányi kirendeltségé­ben például mindennap tíz va­gon főzőtök és uborka árut tudnak felvásárolni a környék­beli termelőszövetkezetekből, s ezt a mennyiséget szállíthatják el az ózdi, salgótarjáni, a ka­zincbarcikai, a miskolci és a budapesti piacokra. Érdekességként említhetjük meg, hogy augusztus első nap­jaira várják Csányban a sárga­dinnye beérését, s az első szállítmány útbaindítását. Az ízletes gyümölcsből jó termés várható — különösen sokat használt fejlődésének a napok­ban esett bőséges csapadék. Nagy András Feltárták a »Pillangók palotáját" A mexikói fővárostól 50 ki­lométernyire, az ősi Teotihua- can piramisok vidékén sikerült feltárni az ún. precolumbiai kultúra egyik emlékét. Az ása­tásoknál felszínre került a „Pillangók palotája”, egy ha­talmas épület, melynek oszlo­pait pillangókat ábrázoló dom­borművek díszítik. Ezek az obszidián faragványok a palo­ta egyetlen szobordíszei. Mint az ásatások vezetője elmondot­ta, a most feltárt palota nem az azték, hanem a sajátos teo- tihuacan kultúra maradványa.. KOVÁCS JÁNOS: A VTT suomibam W JL A ftzz 1 ÜLJ I I W HII H H H 'w xxxxxxxv^xxxxvN\xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx^^^^^^^^^^N^^S kezdetle- régi VIT-jelvényt cserélt egy finn, galambos VIT-jelvényért. S akiket a Fortuna istenasz* IV. Nekemin Helsinki... S mint minden rossz, fára- dalmas után jön valami jó, ez történt ebben az esetben is, amikor győzelemittasan és izomláztól fogcsiikorgatós mo­sollyal elhagytuk a játékteret. A csinos, szöszke lánykák csókkal köszöntötték a győzte­seket. (Volt olyan játéko­sunk, aki két­szer is Vissza­ment a pályá­ra). A sport után jött a gőzölgő fekete. Ez ■ egy kicsit vissza­adta önbizal­munkat és en­nek volt kö­szönhető, hogy már mi is részt vettünk a kö­zös táncmulat. Ságban. Először, engedve a fel­kérésnek, öröm- mel léptünk a táncparkettre és az andalító tangó ütemére, felvettük a lé­péseket és ha­misított finn tangót lejtet­tünk. Egyszer, hogy honnan, hon­nan nem, egy idősebb bácsika vette át a diri­gens szerepét és az előbb még tangóba borult fiatalok, vad szilajsággal lovagolták körbe a termet, szabályos bakugrások­kal tarkítva. Az udvariasságnak is, az izomláznak is van határa, és már nem csodálkoztunk azon, hogy miután a kötelező tisAe- letkört leírtuk, a lovacskázás- ban mosolygó partnernőink kí­séretében, a kis pádon találko­zott a hat röplabdás magyar fiatal. — János! László! Károly! — soroljuk a neveket és az ille­tő gazdákra bökdösünk — jé: A megyei pártbizottság me­zőgazdasági osztálya, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya és a Hazafias Népfront csü­törtökön, a Hevesi Állami Gazdaságban öntözési bemuta­tót rendez. Az egész napos program lehetővé teszi, hogy a bemutatón részvevő termelő­szövetkezeti elnökök és mező- gazdasági szakemberek megis­merkedhessenek a felületi ön­tözési módokkal, valamint a csőkutakból történő öntözéssel és a csőkutak készítésével. lezve ezzel az egész kés bemutatkozást. — János, Iván, Jean ... — ?!?! — Sami Máenpáö — hangzik a bemutatkozás viszont és utá­na rátérünk a szókészleteink kibővítésére. Kézre mutatva: —■ Keszi — mondja»a szőke, hajú Sami. colunk, b ha néha hosszú szü­netet tart a műkedvelőikből ál­ló zenekar, tovább folytatódik a megkezdett „beszélgetés” és a jel vény csere! A KlSZ-jelvényeknek egyre emelkedik az árfolyama. Egy KlSZ-embléma már megér két VIT-jelvényt, Budapest emblé­máért az ajánlat — látkép Helsinkiről. Létre jött az üzlet, A jelvényekkel alaposan fel­szerelt magyar csoport egy-egy ilyen találkozó után nem győ­zött odahaza a szállóban egyez- kedni. Volt olyan, aki három A bemutató részvevői csü­törtök délelőtt, rövid tájékoz­tató után megtekintik az álla­mi gazdaság rákháti, hatron- gyosi és hevesi üzemegységeit, majd délután három órakor meghallgatják dr. Mihályfi Istvánnak, a mezőgazdasági tu­dományok kandidátusának — a Nagykunsági Mezőgazdasági Kutató Intézet kisújszállási te­lepvezetőjének előadását. Az öntözési bemutató előre­láthatóan délután öt órakor ér majd véget. szonya a birodalmába fogadott, azoknak boldog élete volt et­től a találkozótól kezdve a cso­portban, mert minden különös sebb, fondorlatos cselek nélkül sikerült jelvényért cserélni egy VIT-kendőt. — Ez az igazi valuta! — né* zegettük fájó szívvel a budai pesti kis fonólány, Grotva Te­réz ízléses mintával készített fesztivál-kendőjét. Ezek a hangulatos kis elő- fesztiválok örökké 'feledhetett len emlékeket hagytak bent nünk, akikre az a feladat há­rult. hogy vidám, baráti talált kozókkal közelebb vigyük egyt máshoz az évszázadok óta tá­vol élő rokonokat, hogy való­ban testvérként fogadják a VIII. Világifjúsági Találkozó­ra érkező 400 magyar fiatalt. Ezeken az összejöveteleiken a vidámság mellett komolyan beszélgettünk a két ország fia­talságát érintő problémákról, ha nem mindenben is, de egy­ben megegyeztünk, hogy soha sem emelünk egymásra kezet, hanem testvéri jobbot nyúj­tunk minden békére és bol­dogságra vágyó fiatalnak. Még mindig fülemben cseng az egyik helsinki ifjúsági talál­kozón mondott búcsúztatója a Demokratikus Ifjúsági Szövet­ség titkárának: — Szívbéli barátokat bú­csúztatunk, örök emlékű napo­kat, perceket töltöttünk együtt, A megkötött barátságunk olyan forró legyen és marad­jon, mint a szauna, és addig tartson, ameddig ember emlé­kezni fog a Kalevalára. Mi,: finn fiatalok, barátokat, testvé­reiket látunk a fesztiválon részi vevő magyarokban. Mit is válaszolhattunk ezek­re a szívélyes szavakra ...? — Nekemin Helsinki ... — Viszontlátásra, Helsinki..! (Vége.) Csökken a bécsi mozik látogatottsága Az 1962. év első negyedében* az előző év hasonló Időszaká­hoz képest, közel 750 ezer sze­méllyel csökkent a bécsi mo­zik látogatottsága. Ugyanak­kor az első negyedévben a ta­valyi több mint 178 ezerről közel 181 ezerre emelkedett a gyerekek mozilátogatásának száma. Mivel a bécsi mozijegyek átlagos ára 1961 első negyedé­ben 7,06 schilling volt, az idei év első negyedében pedig 8,11 schilling, tehát a mozik abszo­lút forgalma nem csökkent, sőt emelkedett. üiabb tangó! Vidáman tán­Csütörtökön t Öntözési bemutató Hevesen TEGNAP, SZOMBATON este, anyu elutazott látogatóba a nagymamihoz, falura. Sokáig töprengett, vajon itt hagyjon-e bennünket. De apu azt mondta, hogy teljesen nyugodt le­het, nem lesz semmi bajunk. Anyut a legjobban az aggasztotta, hogy apu majd mihez kezd velünk. Apu pedig csak mosolygott: — Gyerekesen gondolkodok A gyárban egész műhely van a kezem alatt. Anyu felsóhajtott: — Nem illik kérkedni, főleg a gye­rekek előtt! Apu méregbe gurult — Egyáltalán nem kérkedem, csak az igazat mondom. Hány támadás­ban vettem részt a háború alatt? Egész sor kitüntetést kaptam! Most meg ne tudnám ellátni a srácokat?... Nagy dolog, mondhatom. Eredj már! Anyu tehát elutazott. Egyedül ma­radtunk apuval. Hogy kik? Hát mi. Először is Borik, aki egyéves. Másod­szor Tálocska, aki sírós-rívós kis gömböc, jóllehet már hároméves. Anyu szerint valaha én s r en vol­tam, de én azt hiszem z anyu rosszul emlékszik. Eí ■ c. i elfe­lejtette már: hisz - -Italán nem vagyok kövér. . Harmadszor: Andr, sa és Szer- józsa, akik nemsokára Hév« c lesz­nek, s olyan egyformá t <ét to­jás. Mindenki össze :ti őket. Ezért anyu Andrjusát kek "ul ba öl­tözteti, Szerjózsát pcd\i barnába, hogy megkülönböztess -te Negyedszer .:: Nem, ez már tulaj­donképpen ötödször: Andrjusa és Szerjózsa volt a harmadik és a ne­gyedik. Ötödször tehát én vagyok, Majka. Hétéves múltam, s már első­be járok. Anyu mondta, hogy min­den reménye bennem van, nélkülem apu elveszett ember. Az éjszaka rendben telt el, bár apú nem keltette fel Borikot, s reg­gel moshattuk a pelenkát. Am KÉSŐBB rosszabbodott a hely­zet. Tálocskának nem akaródzott fel­L PISZMENSZKAJA: v kelni és elbőgte magát. Andrjusa és Szerjózsa ugyan nem sírt, de ször­nyen csintalanok voltak. A paplan alá bújtak, dobogtak, ugráltak. Eb­ben a ricsajban apu elcserélte a ru­háikat: a kéket Szerjózsára adta, a barnát pedig Andrjusára. Egy haris­nyát nem találtunk sehol, így apu gyapjú harisnyáját húztuk fel Tá- locskára. A sarka valahol a Tálocska térde alatt volt. Reggelire apu jóllakatott engem, Tálocskát, Andrjusát és Szerjózsát füstölt kolbásszal, Borikot pedig tej- begrízzel. Anyu tudta, hogy a Borik grízét nem tudjuk majd elkészíteni, inkább maga főzte meg és a spájzba tette, hogy meg ne savanyodjon. Reg­geli után Andrjusa és Szerjózsa vi­zet vett a szájába és a tüzes spar­heltre kőpdöste, hogy sisteregjen. Tá- locskára is jutott a vízből. Sírva is fakadt. Ez már aput is kihozta a béketű­résből. Felnyögött: — De kár, hogy vasárnap nincs óvoda! Rámparancsolt, hogy öltöztessem fel a srácokat és ebédig kint szán- kázzak velük az udvaron. Az udvaron Galina néni Vovája szánkázott és Andrjusa egykettőre hajbakapott vele. Tálocska pedig me­Anyu elutazott gint elbőgte magát, mert az apu ha­risnyája feltörte a lábát. Felszaladtam, hogy megnézzem, kész-e már az ebéd. Aput kócosán, ronggyal a kezében találtam. Borika a konyhában csúszkált a padlón, szo­morúan, maszatosan. A sparhelton fortyogott valami, égett szag terjen­gett a levegőben. — Olyan vizes, mint a kacsa! — panaszkodott apu Borikra. — Ilyen szokott lenni, amikor anyátok itthon van? AZT FELELTEM, hogy bizony nem. — Teljesen kivagyok! — szakított félbe mérgesen apu. — Majka, add csak ide a tipegőt, a sütőben szárad. Kihúztam Borik tipegőjét a sütő­ből. Persze, jókora darabon kiégett, — Már csak éppen ez hiányzott! — sóhajtott apu. — Node, egye fene, a szobában a kályha mellett találsz még két párat. Majka, légy szíves öltöztesd át Borikot. Etesd meg tej- begrízzel, addig én elkészítem a levest. Borikot átöltöztettem, megetettem. Aztán kimentem a srácokért és be­hoztam őket. Ebédhez ültünk. Az asztalnál Andrjusa és Szerjózsa egymásnak esett és Szerjózsa magára rántotta a tányér levest, Apu topor­zékolt. Elfelejtette, hogy Szerjózsa viseli Andrjusa ruháját és ráripako- dott Andrjusára, hogy születésnap­jára nem kap majd ajándékot. Andr­jusa bőgni kezdett: hisz nem ő, ha­nem Szerjózsa öntötte magára a le­vest. De sírt Szerjózsa is, mert csupa leves volt. Tálocska is rázendített, mert nem ízlett neki az apu levese. Csak Borik volt csendben. Az asztal alá mászott és elaludt. Apu két kezébe temette arcát és úgy rohangált a szobában. Kiabált. Hogy egyáltalán nem érti, hogyan bírja ki anyu velünk és nem bolon­dul meg. Aztán megnyugodott kissé és megint füstölt kolbásszal tömött meg minket, merthát a levest elsózta. Ebéd után maga elé kötött egy tö­rülközőt és mosni kezdte Szerjózsa levessel leöntött ruháját. Én le akar­tam fektetni Tálocskát, Andrjusát és Szerjózsát. Csakhogy nem fogadtak szót nekem. Tálocska az asztal körül futkosott. Végül mindnyájan bero­hantak a konyhába és felborították a teknőt. Ez aztán úgy felbőszítette aput, hogy majdnem sírva fakadt. Dobbantott a lábával és felüvöltött: semmi nem gyötörte úgy meg az életben, mint ez a mai nap és semmi pénzért sem maradna velünk még egyszer egyedül. Ekkor nyílt az ajtó és belépett anyu. ÜGY MEGÖRÜLTÜNK neki, hogy csaknem táncra perdültünk. Még Bo­rik is felébredt, de nem sírt, csak ki­mászott az asztal alól, kitárta ka- rocskáját anyu felé és mosolygott, Anyu körülnézett: nyomban észre­vette, hogy minden a fejetetején áll. Feltűrte az ujját, fogott egy rongyot s feltörölte a padlót. Aztán kimosta a ruhát és kiakasztotta. Elringatta Borikot, megvetette az ágyat Andrju- sának és Szerjózsának, engem pedig leültetett házi feladatot írni. Este, amikor asztalhoz ültünk, a szoba már tiszta volt. Jóízűen meg­vacsoráztunk, s örültünk, hogy nem kaptunk harmadszor is füstölt kol­bászt. Senki nem sírt, nem rosszal­kodott, apu is vidám volt és már nem füstölgőit. Nyugodtan, boldogan sé­tált a szobában és ezt hajtogatta: — Most már tudom, micsoda műn« ka ez.;. Fordította: Sárközi Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents