Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-25 / 172. szám

4 NEPÜJSÄG 1962. hin« Í5., szerfl» Kitárul előttük a világ Levelezőlapok tömkelegé díszíti a Gyöngyösi Járási KISZ-Bizottság irodáit. E lapok nagy része Európa ;fővárosait, hires kirándulóhelyeit ábrázolja, küldőik azok a fiatalok, akik a járásból elkerültek külföldi nyaralásra, társasutazásra, s akik utazásukat legtöbb esetben az ifjú- j sági szervezetben végzett munká- j jukkái érdemelték ki. Az üdúözlö lapok között találhatjuk Juhász Antal nagy füg edi KlSZ-titkár leve­lét, aki Prágából köszöntötte az itthonmar adottakat. Egy másik la­pon Sínka Ferenc ifjúsági munka­csapata nevében küldött üdvözletét, biztosítva a nagyrédeieket, nagyon jól érzik magukat a jutalomkirán­duláson. Nemsokára újabb üdvöz­lettel gyarapodik az állomány. Ez­úttal Helsinkiből érkezik majd a levél Fülöp Andortól, aki a VIT-en képviseli a járás ifjúságát, s még több más országból, hiszen a .Gyön­gyös környéki fiatalok bejárják ez évben is Európa országait. K. E. — JÜLIUS 31-ÉN fejeződik be a hevesi kis úszómedence építése, amelyben a hevesi Állami Gazdaság Sportköré­nek úszószakosztálya augusz­tus 12-én úszóversenyt ren­dez. Ezen az úszóverenyen a hevesi úszókon kívül részt vesznek Eger, Tárnáméra és Jászapáti úszói is. — ŰJ SZÖKÖKUTAT épí­tenek az egri Dobó térre. A berendezés csővezetékeit az Egri Lakatosárugyár készíti, hétfőn a strandon kipróbálták és hamarosan felszerelik. Re­méljük az új szökőkút jobb, szebb és tartósabb lesz az elődjénél. — A CSAN YI MÉK kiren­deltség a háztáji gazdaságok­ból másfél millió forint ér­tékben vásárolt fel az idén J uborkát s főzőtököt. Az elkö­vetkezendő napokban még nagyobb mennyiség felvásár­lására számítanak. — AZ EGRI Finomszerel- vénygyárban örvendetesen megnőtt a munkások újító kedve. 1961-hez képest a be­adott újítások száma 45 szá­zalékkal, az elfogadott újítá­soké pedig 22 százalékkal emel­kedett EGRI VÖRÖS CSILLA« Éjjeli vendég EGRI BRODY A macska kinyújtja karmait EGRI KERTMOZI Egy katona, meg egy léi GYÖNGYÖSI PUSKIN Babette háborúba megy HATVANI KOSSUTH Pedro kapitány vidám hadjárata HEVES Nevessünk PÉTERVASARA Július Caésar FÜZESABONY Szombat este és vasárnap reggel Észre sem veszem, mikor kanyarodunk le a műútról, mint ahogyan az sem jutott a tudatomig, hogy elhagytuk Poroszlót. Tanyai emberek ... Tanya... Magánosság... Az irodalmi em­lékek között turkálok gondo­latban, keresem az általános hangulatot, míg egy zökkenő után elémtárul Rábolypuszta. Keresem a tanyát. A négy nyárfát, a kis párostetős há­zacskát, az udvaron hápogó kis kacsákat, libákat, csivitelő csirkéket. Sehol semmi. Egy hatalmas, most újjáépített magtár, odébb egy másik. Hidasok, s itt kö­zel, közvetlen előttem egy rozo­ga udvarházféle épület, tor­náccal és lyukacsos tetővel. — Laknak itt. Három csa­lád — mondják a tapasztok, akik szalonna csurdítással szí­nesítik a napot, s ez az ebéd­jük is. — Megmutathatjuk. Már megy is előttem az asszony. A nagy épületbe nem akaródzik belépni. Pókháló, szemét, vakolat, és düledező, volt szobák. Az egyiken hatal­mas szög a kilincs, ide szól be kísérőm. — Magukat keresik! — Tessék bejönni... talán a szobába — invitál S. Lászlóné. Megálltam. A konyha való­színűleg a bentfészkelő tűz­helyről kapta elnevezését, más­különben semmi nem utal ben­ne emberi lakhelyre Évtizedes piszok, egy ócska szekrény, csirkék és semmi más. Alig huszonegy éves fiatalasszony a ház gazdasszonya, amolyan fa­lusi madonnának nevezhet­nénk, olyan szép. A szobában — ezt nem sza­bad leírni! Ilyen ma már nincs. Ez csak rossz álom. S. László saját bevallása szerint jól kereső gyalogmunkás a Rá­kóczi Tsz-ben. — Szeretek dolgozni, min­dent, a nehezet is vállalom, így gazdát is talál nálam a pénz! — mondja, miközben az asztal sarkára tett tenyérnyi tükör­ben borotválkozik. — Megelégedettek? — nézek körül a lakóhelyen, de nem ve­szik észre kérdésem élét. — Igen! — válaszolnak szin­te egyszerre. — No, de a lakás— pró­bálkozom ismét. — Majd építünk bent a fa­luban! — mondja végül a fia­tal férj. Nem értem. Annyit értek e pillanatban csak, hogyha ebbe a lakásba egy nyugati újságíró bepillantana, szétkürtölné a világon — „Magyarországon nagy a nyomor”. De ő már nem venné észre a két kisgye­rek és az asszony ruhájának drága anyagát, s legföljebb ab­ban lenne igaza, hogy az em­beri lustaság, a hanyagság mi­vé tud tenni egy családi fész­ket. Kereshetjük a hibát, sőt, azt is, hogy ki a hibás? Az ember életmódját meghatározza kör­nyezete is. A Rákóczi Tsz ide­hozta ezeket az embereket egy évvel ezelőtt, úgy, hogy lakást biztosít számukra. Ki kell je­lentenem, ez nem lakás, csak fedél. Ilyen épületben lakni — húszesztendős rossz álom! A magtárra volt pénz, a másikra is lesz. De a tsz vezetősége már megáltogathatta volna S. Lászlóék szállását, s hozzáse­gíthette volna őket ahhoz, hogy emberi körülményeket te­remtsenek maguknak. Ehhez természetesen szükség van ar­ra is, hogy a lakók maguk is igényeljék ezt a tiszta, szép környezetet. A fiatalasszony­nak meg kell tanulnia ott­hont csinálni a lakásból, s ha ez nem megv. azért tagja egy nagy közösségnek, hogy segít­senek neki. S-né nyolc osztályt végzett. Mégsem igényli az újságot, a könyvet. A „rádió” szóra ugyan felcsillan a szeme, de menten elakad, hiszen .nincs értelme az egésznek!” Itt is női a két apróság. Embert alig látnak maguk körül, anyjuk nagyon fiatal és ki segítsen neki? Tóth néni talán, aki három éve itt lakik? Nemigen! An­nak van elég gondja a nyaká­ba szakadt két apró unokával. — Önödről jöttünk. Apuká­nak kilyukadt a gyomra, anyu­káért meg eljött egy legény, oszt elvitte! — panaszolja a kislány — de nem sajnáljuk — teszi hozzá sietve —, jó itt a mamánál. Én mór mennék iskolába, de nagyon messze van! Szép szemével választ vár tőlem. — Majd segítenek — mon­dom most már a nagymamá­nak. Közben megérkezik a nagy fia, aki a' faluba nősült. Más ember. Falusi. Nem tanyasi. — Nem jönnék már ide vissza! A sógor is.., — elha­rapja a szót. — Az is step firma! Elvitte a lyányomat, kaptak itt egy szobát, most babát vár, de egyedül! — kesereg az öreg­asszony. — Megvettük a bi­ciklit neki még legénykorába, pár hónapja rákapott, aszonta meglátogatja a szüleit... El­felejtett visszajönni... így élünk — tárja szét a karját. Nem szólalt meg bennem az együttérzés. Ha szegények lennének, talán adnék a maga­méból. De Tóth bácsi jól kere­ső juhász. A tanya nem isten­háta mögött van, mindössze négy kilométer Poroszló szé­lesvásznú mozival, csodálato­san szép kultúrházzal. sok te­levízióval. És most nem tu­dom mit gondoljak. Ez a ta­nya a régi világ egy elfelejtett darabja. Nem a mi világunk. Más földrész olyan emberek­kel, akik szinte tüntetnek nem­törődömségükkel. Mást nem tudok és nem is akarok elkép­zelni. A termelőszövetkezetnek is szégyene ez a körümény. Az emberrel törődni kell. Meg kell nézni őket is, a messziről jöttékét. A tanyában ne csak a magtárral törődjenek, a hízó­marhákkal, hanem ezzel az akolnak beillő építménnyel is. Láttam már cselédlakásokat ideiglenesen rendbehoziva, hi­szen az emberek megértők, tudják, hogy nem lehet min­dent egyszerre! De azokban ra­gyogó tisztaság, függöny és ápolt csecsemő, az ablakban cserépvirág fogadott. A padlót tán tapasztották, de pokróc fedte, s a legyeket tűzzel-vas- sal irtották. Közben építettek, segítettek egymásnak kivecke- lődni a régiből. Valamit talán itt is várnak, valamit itt is tenni kell! Va­lamit az emberért, akinek pén­ze van, de igényessége nincs! S ha Rábolypusztára befordul az autó, hívogatva intsen felé az egészséges ember tiszta, maga teremtette birodalmába! Cs. Ádám Éva 1962. JÜLIUS 25., SZERDA: JAKAB ü évvel ezelőtt, 1922 júliusában iáit meg JULES GUESDE francia •szocialista politikus. A Kommün- ően való részvétele miatt elítélték. Lafargue-al együtt ő alapította meg a francia munkáspártot vguesdeisták). 1905-ben pártja Jau- rés pártjával egyesült. A n. In- ternacionálé idején annak egyik forradalmi vezetője volt. Az L világháború elején azonban elfor­dult a marxizmus forradalmi al­kalmazástól, mert az imperialista háborút viselő francia kormány­ban 1914—15-ig tárcát vállalt. 30 évvel ezelőtt, 1932. július 23-én halt meg ALBERTO SANTOS- Jules Guesúe DUMONT brazíliai mérnök, a repülés egyik úttörője. Európában ő repült először a levegőnél nehezebb, saját maga szerkesztette repülőgéppel. 1957-ben, 5 évvel ezelőtt ezen a napon alakult meg a TUNÉ­ZIAI KÖZTÁRSASÁG. A Művelődésügyi Minisztérium a Szocialista Kultúráért érdeméremmel tüntette ki Legányi Ferencet, az egri Vármúzeum tudományos dolgozóját Hatvan esztendei szakadat­lan gyűjtögető és kutatómun­ka nyelte el jutalmát, a 78 éves Legányi Ferenc, az egri Vármúzeum tudományos dol­gozójának kitüntetésével. Le­gányi Ferenc hatvan évi rend­szeres kutató munkájával mintegy 180 000 db ősnövényi és ősállati leletet mentett meg Heves és Borsod megyékben a bányák robbantásainál és tég­lagyári agyagfejtéseknél. Az egri múzeumnak ajándékozott több mint százezer darabból álló gyűjteménye működésének csupán későbbi idejéből szár­mazik. Az első és második vi­lágháború előtt a Földtani In­tézetnek és a Természettudo­mányi Múzeumnak ajándékozi- ta a gyűjtött anyagot. Legányi Ferenc csaknem ki­zárólag a Bükk vidékének geo­lógiai viszonyait kutatta, bár Óbudán is végzett eredményes gyűjtőmunkát. Egy viszonylag kis terület földtani viszonyai­nak felderítése azonban Le­gányi Ferenc fáradhatatlan és rendszeres kutatásai során or­szágos jelentőségűvé vált. A hazai karbon permi-korszakát Legányi Ferenc munkássága nyomán értelmezik, de a tri­ászkor felosztása és jellegei­nek meghatározása is Legányi Ferenc anyaga alapján történt. Roger professzor, a párizsi Földtani Intézet igazgatója a nemzetközi tudományos világ előtt ajánlotta, hogy a miocén­kor típusmedencéje Legányi egyik lelőhelye legyen. A nemzetközi szakirodalom Legányi Ferencről 17 növény• és állatfajt nevezett el: szov­jet, lengyel, francia és jugo­szláv kutatók a legnagyobb elis­merés hangján nyilatkoztak te­vékenységéről. Legányi Ferenc anyagát ter­mészetesen a gyakorlati geoló­giai kutatás is figyelembe ve­szi bizonyos vonatkozásokban. Legányi Ferenc páratlanul tudományos szerénysége foly­tán a felkutatott, preparált és megfigyelt leleteit mások dolgozták fel, bár tudományos igényű feljegyzései kötetekre tehetők. Olyan neves szakem­berek is, mint Telegdy-Roth Károly, vagy Andreánszky Gá­bor nagyrészt az ő gyűjtőmun­kájára és megfigyeléseire tá­maszkodtak. Legányi Ferenc még most is, igen-igen megromlott egészséggel tovább folytatja munkáját és gazdag tapaszta­latait és tudását készségesen és örömmel adja át fiatalabb segítő társainak. Legányi Ferenc kitüntetésé­nek átadására a Művelődési Minisztérium Múzeumi Fő- osztáya részéről dr. Lakatos László osztályvezető érkezett városunkba. A Vármúzeum­ban az ünnepi alkalomra ösz- szegyűlt munkatársak jelenlé­tében nyújtotta át a kitünte­tést és a pénzjutalmat. 15. Horváth szólni akart, de a lány megelőzte. — Miért nem veszed le a szemüveged? Nem tetszel így nekem. Megijedek tőled — Nem tudta, hogy nevessen, vagy ráüssön a részeg lányra, kétségbeesett pillantást kül­dött a volt zászlóshoz, az ráka­csintott, s az asztal alatt meg­simogatta a vöröshajú comb­ját. — Helga vagyok — mondta a lány és töltött magának —, de jobban szeretem, ha rövi­den csak Helinek szólítanak. — Tetszem neked? A bor és a pezsgő összeke­veredett benne. Megfogta a ka­cér lány kezét, az asztal alatt összeért a térdük, a ruhán át is érezte Helga perzselő bő­rét. Az agyába szökött a vére. A lány ujjai ideges, kéjes vá­gyakozással kapaszkodtak az övébe, hozzábújt, érezte alko­holos leheletét. — Te is... tetszel nekem. Kísérj fel a szobámba. — Van itt szobád? — Hogyne volna, te butus. Menjünk— ne törődj vele, a barátod majd fizet. A bará­todnak sok pénze van. Botorkálva, részegen kö­vette a lányt. Amikor a lépcsőfordulót el­hagyták, a folyosó végén, ma­gas, szőke nő tűnt fel. Egy szemlátamásnyi ideig tartott az egész, máris eltűnt a fél­homályban. Sebesen, majd­hogynem a falhoz lapulva sza­ladt és befordult a legelső ka­nyarodónál. Horváth megtorpant, hirte­len forróság öntötte el és mel­lében olyasféle ütést érzett, mintha villamosáram járta volna át. A nő alakja és a já­rása Elizára hasonlított A nő nem nézett hátra, s hiába hallgatódzott, nem hallott se­honnan ajtócsapódást Talán más emeleten lakik? — Láttad? — kérdezte és megragadta Helga kezét. — Ki volt ez a nő? Ismered? — Ugyan, kedvesem! — omlott rá a lány és magaután vonszolta a férfit. — Mit ér­dekel? Itt van a szobám! Jól jegyezd meg: balra a lépcső- ház mellett, hogy máskor is ide találj... Kinyitotta az ajtót, előresza­ladt és felkattintotta a vil­lanyt. Ez a szoba is olyan vá­lasztékosán berendezett volt, mint az ő lakosztálya a har­madik emeleten. — Tetszik nálam? — kér­dezte Helga és hirtelen szá- joncsókolta, — igyunk egy po­hár konyakot. Igyunk meg egy egész üveggel. A kanapéra vetette magát, játékosan lerúgta a cipőt, ma­gasan felrakta a lábát, kihívó mozdulattal combját muto­gatta. Horváth még mindig moz­dulatlanul állt az ajtóban és kifelé hallgatódzott. „Ki lehetett az a nő? De ügyetlen voltam! Miért nem szaladtam utána! Meg kellett volna állítanom, kiáltani neki” — gondolkodott. — Hát, nem jössz közelebb? — kérdezte kacéran Helga és még fletjefcib rakta formás lá­bait. A bárszekrényben min­denféle italt találsz. Horváth ránézett, s elborult a szeme. Helga alig bírt kibontakozni a karjaibóL — Te, te, te! Be sincs zárva az ajtó!... Boldog órák múltak el. Amikor ernyedten, fárad­tan, száján a csókok ízével visszatért, Gyarmathy az asz­talra borulva aludt. Mellette összetört pezsgősüveg marad­ványai hevertek, előtte is üres üvegek sorakoztak. A nevető­szemű, vöröshajú nő már nem volt sehol. Horváth gyengéden az alvó ember vállára tette a kezét, Gyarmathy felkapta a fejét. Álmos, véres szemekkel né­zett rá, alig ismerte meg az orvost. Feltápászkodott, ar­rébb rúgta az üvegcserepeket. — Harmincezer... Érted? Harmincezret kapott! — is­mételgette részegen és bele­karolt a szemüveges ember­be. — Te is megkaphatod. Még többet is. Megkaphatsz min­den nőt... a vöröshajút is. Én már nem tudok velük mit kezdeni. Beteg vagyok ... ér­ted? Te orvos vagy, tudnál rajtam segíteni? Egymásba kapaszkodva mentek ki, Horváth alig bírta a részeg zászlóst támogatni. Italgőzös agyában ott zakatol­tak Helga szavai. — Várlak... gyere máskor is. Ne felejtsd el: a lépcsőház­nál balra. Nem gondolt Elizára, nem gondolt senkire. Bement a szo­bájába, magára zárta az ajtót. Azonnal észrevette a bank- jegyköteget, amelyet délután Gyarmathy dobott az asztalra. Szinte rávetette magát, resz­kető kézzel markolta fel. — Pénz, pénz! Enyém lehet a többi is. Helga jutott eszébe. Az ítélet Elza, mintha megsejtette volna, hogy milyen közel jár az orvoshoz. Hallotta maga mögött a lépéseket és megállt a folyosó kanyarban. Hallga­tódzott, követik-e? Nem mert hátrafordulni. Attól félt, felis- meik. Ha Mr. Rogger és Kör­ner utána jöttek, magára te­relheti a gyanút. így sem vi­gyázott eléggé. Nem lett volna szabad úgy rájuk rontani. Látta a két férfi arcán, hogy elgondolkodtak azon, amit hirtelenségében mondott. Meg­gondolatlan lépés volt ez, de hát... ami megtörtént, nem lehet nem megtörténtté ten­ni! Fokozott óvatosságra van szükség. * Csend volt, nem követte sem­ki. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents