Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-22 / 170. szám
4 NÉPÚJSÁG 1962. július 22., vasárnap Nem az ünneprontás kedvéért . . . Néhány nappal ezelőtt adtunk hirt lapunkban arról, hogy az egri várban ebben az évben rendkívül megnőtt az idegenforgalom. Az egriek jó érzéssel nyugtázták ezt a híradást, de nem is az ünneprontás kedvéért, de az igazság miatt szóvá kell tenni a következőket: A kazamatákba csak 30 fős létszámban lehet lemenni. Az idegen- vezetők, akik végigkalauzolják a kíváncsiskodókat a vár folyosóin — szabályokra hivatkozva —, nem hajlandók 15—20 fős csoportokat le- kisérni. Így bizony gyakran előfordul, hogy a vendégeknek egykét órát is kell várniuk a bejárat előtt, míg a létszám ki nem lesz. Nem helyes ez így! Néhány nappal ezelőtt például az Országos Nő- tanács kulturális osztályának vezetője szerette volna megtekinteni a kazamatákat megyei vezetők társaságában, de csak 15-en voltak, s közel két órát kellett várniuk, míg iskolások jöttek segítségükre. (f• i) — A KERECSEND1 úttörők minden évben országjárást szerveznek. Az elmúlt években már bejárták a Mátra. a Bükk, a Mecsek, a Hortobágy, és a Duna-ka- r--ar vidékét. Ebben az év- ’ en pedig négy napos autó- l'-’szkiránduláson vettek részt a Bakonyban. (Szenitgyörgyi László) — A HEVESI ÁLLAMI Gazdaságban a közelgő Vili. párt- kongresszus tiszteletére szocialista versenyt szerveztek a dolgozók. A verseny győztesei 1500-tól 4000 forintig terjedő pénzjutalomban részesülnek majd, helyezésüktől és munkaterületüktől függően. — JÚLIUS 26-án a Hevesi Állami Gazdaságban öntözési bemutatót rendez a megyei pártbizottág mezőgazdasági osztálya, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya és a Hazafias Népfront. — ÉVRŐL ÉVRE gyarapszik megyénkben is az öntözött terület. A most elkészült tervek szerint 1965-ben már 610 ezer holdon folytatnak majd öntözéses gazdálkodást közös gazdaságainak dolgozói. — A DEMJÉNI December 21 Tsz félévi hízósertés leadási tervét 102 százalékra teljesítette. A háztáji gazdaságokból legutóbb 22 borjút vásárólt fel, saját állatállományának fokozottabb növelésére. — A SZAKSZERVEZETEK Megyei Tanácsának elnöksége július 25-én délelőtt 9 órakor ülést tart, ahol megtárgyalják a MEDOSZ jelentése alapján megyénk tsz-einek felkészültségét az idei aratásra és csép- lésre, valamint megbeszélik a további feladatokat is. Mester és tanítvány Sokban különbözik már a régi inastól a mai tanuló. A „régi jó világban”- látástól va- kulásig dolgozhattak, mégis, nehezebb volt elsajátítani a szakmai fogásokat. Előmenetelüket talán az mutatta, amikor már nem járt el annyit rajtuk a mester keze. „Ahány ház, annyi szokás!” tarja a közmondás, egyben azonban megegyeztek a mesterek: verés és a házi munkába való befogás... Ez volt a múlt. A jelenben már nincsenek inasok. Tanulók vannak, s a mesterek nem a konkurrenst látják bennük, hanem jövendő munkatársaikat, a szakma későbbi mestereit. Szűcs István, az egri Faipari Vállalat tanműhelyének vezetője huszonhat évvel ezelőtt ismerkedett meg a szakmájával, Bakos József nagytályai asztalosmester műhelyében. Három évig tanult, aztán kisebb-na- gyobb üzemekben, műhelyekben dolgozott. 1956 márciusában került a Faipari Vállalathoz, 1957 ószén pedig már a tanműhely vezetője lett, — a mester... Azóta jónéhány év eltelt, s hogy nem eredménytelenül, az biztos. Szűcs István megelégedetten, büszkén beszél volt, és jelen tanítványairól. — ötvenhétben — mondja — tizenegy tanulóval „kezdtem”, s idáig már 25—26 tanuló szabadult fel a „kezem alatt”, méghozzá jó eredménnyel, egy sem bukott meg közülük a szakmunkás vizsgán ... Most hét tanulóval foglalkozom. Lesz belőlük valami... — |S erre mérget vehetünk, mert amit Szűcs István mond, annak úgy kell lennie. Ismeri mindegyiket, „mint a tenyerét”, s nála csak jól lehet vizsgázni. Itt van például Gulyás József, aki tavaly aranyéremmel tette le a szakmunkás vizsgát, mint Szűcs-tanítvány, vagy Bozsik Lajos másodéves tanuló, aki most Németországban van, jutalom üdülésen, és még mondhatnánk példákat, melyekben a főszerepet Szűcs- István keze és szíve játssza... Azt azonban őszintén bevall, ja, hogy nehéz volt eleinte az oktatás. — Minden gyerek más, és más — mondja —, így minddel különféleképpen kell foglalkozni. Ez eleinte nagyon nehezen ment, s ilyenkor a gorombább „pedagógiai módszert” vettem elő. De hamar rájöttem, hogy ez nem jó, S azóta az oktatás nekem már nemcsak kenyérkereset. Egy izgalmas, szép feladat, mindig új, mindig érdekes, csak az oktatónak vigyázni kell, úgy kell irányítani, h’ogy ez az „izgalmas cselekmény” élettel, színnel teljen meg. Nem megy úgy az oktatás, ha az ember nem éli át annak minden részletét... Szűcs István „mestere a mesterségének”, s kiváló pedagógusa a faipari tanulóknak. Különbséget, kivételt nem akar és nem is tud köztük tenni. Nála a szakmai problémák mellett ugyanúgy orvoslásra találnak a belsőbb „szívügyek is”... S ez így van rendjén. A tanítvány, akiről írunk, Sólymost Sándor. Most elsőéves szakmunkás, Szűcs István neveltje. Jelen pillanatban egy kombinált szobabútoron dolgozik. Egyszerű, Ízléses darabok, színeikkel nem hivalko- dóak, s távol tartják magukat a modern „bútor formábantás- tól”. — Négy hét alatt készül el vele ... Már akkor gyors — ügyeskezű volt, amikor ide került — mondja a mestere, mielőtt magunkra hagy. — Miért „pont” ezt a szakmát választotta? — Ez tetszett, kedvet éreztem hozzá — feleli Solymosi Sándor. Kicsit igazít a fűrészporos svájci sapkáján, majd hozzáteszi — megszerettem. Ennek a szakmának is megvan a maga szépsége. Az eredmény pedig „ott kezdődik”, amikor örülünk valamelyik sikerült bútornak ... Mestere vezette be a szakma „rejtelmeibe”. Megmutatta neki a kincseket. — a végtelen lehetőséget, megmutatta a szépet ... és Solymosi Sándor mindent megértett, megtanult. — Komolyan vesz minket. — Ennyit mondott csak a mesteréről, de ebben a mondatban minden benne van, az első félreütött szögtől, az első, ragyogó, tükörfényes asztalig ... ★ Tanuló volt valamikor a mester is, és- a mostani tanulókból új mesterek lesznek, akik tovább nevelik majd az új hajtásokat a szakma szépségére, szeretetére... Kátai Gábor Az olaszok mind fasiszták? A johannesburgi politikai rendőrség vezetője magához kérette a városban élő fiatal olasz férfit, Fulyio Bianchinit. Rövid és gyors párbeszéd zajlott le köztük. A tiszt tudomására hozta, hogy azonnal el kell hagynia a Dél-Afrikai Unió területét. „Törvényeik” szerint ugyanis elképzelhetetlen, hogy fehérbőrű férfi néger lánnyal kössön házasságot. „Azt' hittük — jelentette ki a rendőr —, hogy az olaszok mind fasiszták és ugyanúgy gondolkodnak a faji problémákról, mint mi”. Fulvio Bian- chini, megpróbált tiltakozni a külügyminisztériumban. Meg sem hallgatták. Este aztán két titkos- rendőr jött a lakására és felszólították, hogy azonnal induljon velük. A fiatal olasz férfi négy évig dolgozott a Dél- Afrikai Unióban, mint sok más európai is, de ab- abban különbözött tőlük, hogy sosem tudta elfogadni a faji törvényeket; ezért választotta barátait, sőt, menyasszonyát is a néger lakosság köréből. A határig kísérték a rendőrök. Ott az egyik búcsúzóul a következőket mondotta: „Most pedig tűnjön el. És ha hazatér Olaszországba, mutogassa csak mindenkinek a kiutasító parancsot, és beszéljen nyugodtan arról, hogy a Dél-Afrikai Unióban fasiszta rendszer van. Nekünk csak örömünkre szolgál, ha ezt minél többen tudják...” Sajnos — tudjuk! (Ó) Mozik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG 22- én: A kétéltű ember 23- án: Éjjeli vendég EGRI BRÓDY 22-én: Banditák EGRI KERTMOZI 22-én: Szabad szél 23: Egy katona, meg egy fél EGRI BÉKE 22—23: A kilencedik kör GYÖNGYÖSI PUSKIN 22- én: Az éjszakai vonat 23- án: Babette háborúba megy GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 22- én: A fekete Orfeusz 23- án: A macska kinyújtja karmait [HATVANI VÖRÖS CSILLAG 22- én: A bosszú 23- án: Hamupipőke HATVANI KOSSUTH 22-én: Súlyos döntés HEVES 22- én: Egy katona,- meg egy fél 23- án: Nevessünk PÉTERVASÁRA 22-én: Az Inguri partján FÜZESABONY 22- én: öt töltényhüvely 23- án: Szombat este és vasárnap reggel 1962. JÜLIUS 22., VASÁRNAP: MAGDOLNA 175 évvel ezelőtt, 1787-ben szerkesztette meg JOHN FITCH amerikai feltaláló az evezős gőzcsónakját. A hatpár-evezős csónak mozgatása a felső vezetősín segítségével történt, amely az svezőket a vizbe- mártotta, majd emelőszerkezettel kiemelte. A csónak alsó részében volt elhe- lyezve a gőzka- zán. Fitch gőzcsónakja a kezdetleges fa-át- tételezés miatt igen rossz hatásfokkal dolgozott. Modelljét az USA Nemzeti Múzeumában őrzik. 75 évvel ezelőtt, 1887-ben e napon született GUSTAV HERTZ német fizikus, aki 1913-ban — még Bohr atomelméletének felállítása előtt — a gázatomok elektronokkal való összeütközéséből jelentős adatokat szolgáltatott a jelenlegi atomelmélethez. 1925- ben Nóbel-díjjal tüntették ki. 55 évvel ezelőtt, 1907-ben e napon halt meg KERPELY ANTAL kohómérnök, a vaskohászati tanszék vezetőjeként, majd 1881-től az állami vasgyárak igazgatójaként ő modernizálta vasgyártásunkat (Vaskohók berendezése). Július 22-e Lengyelország újjászületésének ünnepe. 1944-ben ezen a napon kezdődött meg Lengyelország felszabadítása a fasiszta megszállás alól. John Fitch evezős gőzcsónakja. Foto: Smithsonian Institution, Washington. Amerikai ,,kultúrharc66 99 „Az Egyesült Államok legfelső bírósága nemrég kimondta1, hogy az ország iskoláiban a gyermekek ezentúl nem fognak imádkozni. Kilenc bírót, akiket már eddig is azzal vádoltak, hogy túl engedékenyek a szólásszabadság kérdésében és veszedelmesen hajlanlak a faji egyenlőség hirdetésére, most azért tesznek felelőssé, hogy „kiűzték Istent a templomból”. — Így kezdődik Kari Mayemek, a New York Statesman publicistájának „Vallás és hitvallás” című cikke. A bíróság az alkotmányra hivatkozott, mikor a viharokat kavaró döntést hozta, s valóiban, a sok mindenre kiterjedő amerikai alkotmányban egyetlen! paragrafus sem található, amely kötelező vallási szertartást írna elő bárki számára is, sőt, az alkotmány tiltja a vallás kötelezővé tételét. Ha a legfelső bíróság régebben . i® ilyen éber lett volna, talán nem szövi át annyira az amerikai közéletet a vallás. Már pedig ez történt. Jelem leg nincs olyan politikai funkció, amely „teljes” lehetne hármas papi áldás nélkül: megáldja egy katolikus, egy protestáns és egy zsidó pap. Eisenhower elnök majd minden beszédében szerepelt: „Isten akarata”, 1865 óta az ércpénzekre is rávésik: „Istenben bízunk”. (Ma már a papírpénzre is rányomják a varázsiigét.) A vallás úgy átszőtte, az üzleti életet is, mint a szekszepil a reklámot. Ilyen feliratok szerepelnek a plakátokon: „Imádkozó karcsúvá magad!”, „Az imádkozó család nem bomlik fel”. Norman Vincent Peale fő tiszteién dó szerint „A pozitív gondolkodás hatalma” című könyvében senki t m érhet el fizetésemelést és nem köthet üzletet az „Örökkévaló csendes jóváhagyása nélkül”. A bíróság döntése nagy vitákat robantott ki az országban. Ahogy hírlik: a lakosság véleménye megoszlik: vannak, akik helyeslik a határozatot,, mások szerint nem ártott volna továbbra sem az ájtatos- ság. Afféle „kultúrharc” ez, mint nálunk is volt a kiegyezés után a polgári házasság és a vegyes házasság körül. Akkor szerte az országban mindenki erről beszélt. Mint ahogy most is erről zajlik a vita — amerikaszierte. Most — három hét óta — á békekongresszus, az atomkísérletek és a leszerelési értekezlet idején. (Krajczár) IRTA: ONODVARI tylKU 13. Elza aZ ebéd alatt fagyosan, szótlanul viselkedett Lerítt róla, hogy valami nagyon nyomja a lelkét A szép, szóke német lány máskor, ha felettesei társaságában ebédelt, szellemes, kedélyes volt, most mindvégig száraz és töprengő. A két férfi nem faggatta. Saját gondolataikkal voltak elfoglalva» Mr. Roggert és Kömer ezredest ugyanaz aggasztotta: rendkívül gyorsan lebuktak a Magyarországra átdobott ügynökök. Utoljára a 127-es, akiben annyira bíztak és akiinek azt lett volna a feladata, hogy a ferencvárosi pályaudvaron kémrezidenciát hozzon létre. Nagy fejmosást kaptak, majdnem a pozíciójúkba került. A főnökség vizsgálatot rendelt él az V. Európai Ügyosztályon', ekkor merült fel a gyanú, hogy áruló van közöttük. Legalábbis erre vallott az ügynökök hihetetlenül gyors lebukása. A magyar elhárítok leleplezték a „Szürke •jffl!!amib”-ot, akit a patkány- Siciló megszervezésével- bíztak miég és á 113-ast is, akinek a repülőterek felderítése volt a célja. — De hát ki lehet aa áruló, ha egyáltalán helytálló a feltételezés? Ezt Mr. Rogger és helyettese, Kömer ezredes is egyformán szerette volna tudni! Gondolataikban felsorakoztatták maguk előtt az embereket: Gyarmathy századost, a volt horthysta tisztet, Rosét, a több nyelven beszélő fórfiéhes kémnőt, a spanyol származású Pedrót, a rádióst, Elzát és Yackot, a volt box bajnokot Mindenki gyaniús volt. Egymásra is gyanakodtak. Titkon méregették, vizs'gálgatták egymást, úgy szerettek volna az emberek leikébe látni, felderíteni legtitkosabb gondolataikat ... Talán még saját magukban sem bíztak meg:szem- től-szembe udvariasak, előzékenyek voltak, de a hátuk mögött gyűlölték egymást, mint a patkányt! Furcsa volt ez, ahogy így egymással szemben1 ültek, s összetoccSnijottök poharakat _ Elza a lezajlott eseményeket próbálta történés szerint, a rendelkezésére álló hiányos adatokból kihámozni. Az orvosnak azt ígérte, hogy karácsony este a bécsi Royal-ban lesz. Nem mondta meg azonban!, hogy ez mennyi nehézségbe ütközhet. Mindenekelőtt hogy milyen hazugsággal jut át a határon! Végtére is, nem korzó az! Olyankor, amikor megbízatással ment át Ausztriába, Mr. Rogger intézkedett: tisztelegitek néki a határőrök... De ezúttal Kömer azt közölte, hogy személyesen irányítja az orvos megfigyelését, s ebben az akcióban már aligha jut neki szerep. Tudta, hogy az orvos nyomában vannak, s neki legutóbb nlem volt hozzá elegendő bátorsága, hogy az igazat megmondja. Mi tartotta vissza? Ha akkor szól. ha elmond mindent, Mr. Rogger ügyesen szőtt meséit, az elrablása tervet, amelyről a hencegő természetű Gyarmathytól hallott, talán még nem késő. De nen» uoü hozzá, bátorsága» Félt a valóságtól, amely keserű csalódást okozhat, s félt Mr. Roggertől, akinek messzire nyúlik a keze. Nem számolt vele, hogy hallgatásával sokkal nagyobb tragédiát idézhet elő, s akaratlanul is kezükre játszik azoknak, akiktől már annyira megundorodott... Azon a napon már délután a határ környékén ólálkodott: „Mindenképpen át kell jutnom!” — ez volt az elhatározása. Szerencséje volt: drapp- színű Mercedesét már ismerték: szó nélkül átengedték. De bármennyire taposta a pedált, a sűrű köd akadálvozta a vezetésben): éjfélre ért oda. Hor- váthot már nem találta a Ro- yalban. Hívta a lakásán, a telefont nem vette fel senki... Tudta, hogy elkésett! S ekkor kezdődött az újabb izgalom: hogyan jut vissza a határon? Ah, pedig mennyire elszánt volt! Most mindent elmondott volna, s többé talán vissza sem jön... Csodálatos! Most nem félt Kömertől és Roggertől. Szembeszállt volna az ördöggel is, ha eléje kerül. Mi adta ezt az elszán,tságot, ezt az erőt? Az orvos utolsó, kétség- beesett kézszorítását érezte. Mi volt ez, hogy azóta sem múlt el róla? Eszeveszett őrült futás volt; versenyfutás az idővel, a titokzatos erővel, amely őt is hatalmában' tartotta és halálosan kimerült volt, amikor másnap Pedró röhögve újságolta: — Leütöttem és a karomba omlott, mint a zsák... Azt hifit©, elájul. Alig bírta megállni, hogy neki ne rontson ennek a vadállatnak. A folytatásra már nem volt nehéz következtetni. Ismerte Kömer ezredes módszerét... Sóhajtott, tenyerébe hajtotta fejét. Ismét maga előtt látta az orvos utolsó, könyörgő, sokatmondó arcát és eszébe jutott felületes viszonyuk sok apró részlete. „Furcsa ember- tele van ellentmondással és én kihasználtam ezt... Akkor vétettem el a dolgot, amikor Roggemek beszámoltam. Újra Erősnek érezte magát, meg tudta volna fojtani mind a kettőt Dolgozott benne a csalódás és a bosszúvágy. — Visszaveszem tőlük!' Nem bírt enni. Félretolta á sültet. — Nem ízlik, Elzácska? —‘ kérdezte mind a két férfi egyszerre. — Rosszul érzem magam. Felmegyek Roséhoz — felelté és elbúcsúzott A két ember összenézett, kimeg újra visszaküldött hozzá mégis: mi az, ami folyton azt súgta, hogy ezt az embert nem szabad kiszolgáltatnom? Mi fűz hozzá, hiszen még mindig nem tudom kicsoda? Mi az bennfe, ami így hat rám?” Nézte az előtte ülő két férfit, figyelte, hogyan zabáinak, öntik magukba az italt és kimondhatatlan undor fogta eL találták egymás gondolatát. — Bolond lány — mondts Kömer —, alighanem bedeha barodott az orvosba. — Gondolja? Mr. Rogger felhajtotta ma; radék italát — Készüljön!, ezredes! Mosi megtudhatjuk, mit ér a maga lehallgató készüléke... (Folytatjuk^
