Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-22 / 170. szám
1962. július 22., vasárnap NEPÜJSÄG 3 Hit és kétely... Szenvedélyes újságolvasó vagyok, és így nem. kerülhette el figyelmemet az a rövidke közlemény sem, amely arról számolt be: a Look című amerikai folyóirat körkérdést intézett 25 jeles személyiséghez: véleményük szerint milyen lesz a világ 25 év múlva? Sean O’Casey, a neves ír drámaíró (A csillag vörösbe fordul) a következőket válaszolta: „25 év múlva csodálatos földünk vagy sivataggá alakítva kering majd a Nap körül, vagy megteremtjük az általáros békét. Én személyesen hiszek a békében... Azokat, akik háborút akarnak, a viaszfigurák múzeumában, a panoptikumban állítják majd ki. Ázsia és Afrika egyenrangú felekként vesznek részt az emberiség építő munkájában... Él fog tűnni a fajüldözés és íz osztályelnyomás. Nagyon értelmes és ügyes kezű embe- -ek lesznek a világ nagyra beesült vezetői. A tudósokat úgy 'ogják tisztelni, mint valaha a ovagokat... Ez a meggyőződésem, ilyennek kell lennie az életnek, és ilyen is lesz már a .egközelebbi jövőben.’’ És mind így vélekednek vallásra, nemre, világnézetire való tekintet nélkül mindazok, akik szeretik az életet. Szerte a világon. Nemrégiben egy okos, művelt vidéki ismerősöm beszélgetés közben felkiáltott: „Nem hiszem, hogy létezne a világon egyetlen ember, aki háborút akar!" Logikus, meggyőző gondolat. Valóban!, ki is az a bolond, aki háborút akar?! Mindenkinek vannak hozzátartozói, családja, gyermekei, egyéni élete, céljai, öngyilkosokon kívül ugyan ki gondolkozhat háborún? Sajnos, odaát Nyugaton, határainkon! túl mégis vannak, akik háborúról álmodoznak... Manhattan nevét sokan csak May „Manhattan-spirituale” című csodálatos melódiájú dzsesszmuzsikájából ismerik, vagy az East River partján álló ENSZ-üvegpalotáról emlegetik. Ebben a városrészben utcák és sugárutak szövevényében, a Broadway és a Wall Street találkozásánál áll azon ban egy másik gyönyörű palota is, amiely nem is olyan rég az újságok szenzációit jelentette. S ez a palota a New Yorfo-i tőzsde „szálláshelye”. Az amerikai kormány minden ténykedései, amely akár a legcsekélyebb mértékben is enyhítheti a nemzetközi feszültséget, amely a legcsekélyebb mértékben is hozzájárulhat a hidegháborús őrület lelohasz- tásához — ebben az épületben pánikot kelt, s számos hatalmas kapitalista monopólium részvényeinek zuhanását idézi elő. i És létezik a világon, pontosabban Washingtonban, egy sötét, komor, ötszögű épület, a zavaros vizű Potomac folyó ' partján — a Pentagon. És ki ! nem hallott volna már erről?! A Pentagon a mai Egyesült j Államok agressziós és expan- ! Ziós stratégiájának és taktiká- ■ jának gócpontja* a NATO em- ; bergyűlölő politikájának fő i ösztönzője. Az ötszögű épület, : akár egy mérnöki precizitás- ! sál felépített pókháló; ide ve- ' zetnek a Kuba ellen, a szocialista országok, a szabadságu- ! kért és függetlenségükért küz- 3 dő népek ellen, a világbéke 1 ellen szőtt bűnös összeesküvések, véres kalandok, véres hó- ; dítások eseményének szálai. Egy pohárnyi aljasság Az Egyesült Államok után Európában, Svédországban van legnagyobb kultusza az atombiztos óvóhelyeknek. A France Observateur riportere, Georges Sufret, annyira fellelkesedett egy minden kényelemmel ellátott óvóhely mélyén, hogy egy pohár whisky (ami természetesen, beletartozik a „minden ké- nyelem”-be) után felkiáltott: „Az embernek direkt kedve kerekedik az atomháborúhoz”. Kevés embert aljasít le ennyire egy pohár whisky! (zár) Nincs többé molyveszély A lengyel textilipari kutató- intézet munkatársai „Impro- vat” néven új preparátumot állítottak elő, amellyel a gyapjúszöveteket kikészítés közben átitatják. Az ilyen szövet „ehetetlenné” válik a molyok számára. A helyzet tehát, amint látjuk, korántsem olyan áttekinthetően tiszta. „Nem hiszem, hogy létezne a világon egyetlenegy ember, aki háborút akar!” Nem szabad lebecsülnünk a háborús erőket. Nem szabad figyelmen kívül hagyni nyilvánvaló és félreismerhetetlen szándékaik útját. Éppen mostanában közölt cikket az Aviation Week című amerikai folyóirat W. Domer- berger „tollából” — e nagyra becsült férfiúnak, annak idején Hitler tűzte mellére a kitüntetést a V-2-kért —: „Tizennégy éven keresztül igyekeztem bebizonyítani, hogy nagyon előnyös számunkra a világűrnek hadszíntérré való átalakítása ... Eljött az ideje, hogy a világűrben titokban sok száz atombombát függesszünk fel, melyek a Föld körül keringjenek, és Oroszországot vegyék célba. Ezt a bombázási rendszert jól el kell rejtenünk az oroszok megfigyelői elől. A világűrben az amerikai hadseregnek kell lennie az úrnak...” íme, így fest a nyilvánvaló és félreismerhetetlen imperialista szándékol, útja! Két világégést szenvedett át az emberiség. Az ember azt gondolhatná: két világháború megrendítő tanulságai után a békeharc szükségét ma éppannyira nem kell bizonygatni, mint a kenyér, vagy a szabadság, a test és a lélek táplálékának e nélkülözhetetlenségét. Mégis bizonygatni kell, mert vannak még közönyös lelkek, akik nem látják, nem hajlandók észrevenni: milyen veszély fenyeget, mit kell tenni ellene. A kapitalista országokban a lakosság túlnyomó többsége — eszével és szívével — a béke mellett van. De nem elég a békét csupán akarni. Harcolni is kell érte! Kiharcolni az emberiség legfőbb javát... S ezt csak elszánt és cselekvő béke- akarattal lehet! „Nem hiszem, hogy létezne a világon egyetlenegy ember, aki háborút akar!” Hiszi, nem hiszi valaki — ez aligha számít sokat. Ettől még nyugodtan fejünkre gyújthatják házainkat. S nem a hit és nem a kétely akadályozhatja ezt meg. Elsősorban nem ezek! Elszánt és cselekvő békeakarat kell, hogy a háborút elűzhessük. Hogy a mérgező gyomot gyökerestül kiirtsuk mindenfelé ... Pataky Dezső Önkéntes remeteség a Föld mélyén Michel Siffre, 23 éves francia fiatalember két hónapra leköltözött a Scarasson barlangba, 130 méter mélyen a föld alá. A barlangban állandóan mínusz 5 fokos a hőmérséklet és rendkívül magas a levegő páratartalma. A fiatalember mindössze egy sátrat, egy hősugárzót, barlangkutatásról és geológiáról szóló szakkönyveket, egy magnetofont és klasszikus zenei tekercseket vitt magával. Naplót fog vezetni benyomásairól és egészségi állapotáról. Siffre fenntartja majd barlangjában a telefonösszeköttetést a külvilággal, de csak egy irányban: ő hívhatja a külvilágot, őt azonban nem lehet felhívni. Ha két hónap után kijön a barlangból, különféle orvosi és pszichológiai vizsgálatokat végeznek majd vele, hogy megállapítsák, milyen hatást váltott ki a teljes magány ilyen nehéz körülmények között. Vasárnapi jegyzetek A „megkurtitott” lány Svédországban Ingrid West- man, 20 éves fiatal lány sokat szenvedett attól, hogy 1,87 méter magasra nőtt és. emiatt jóformán nem talált magához illő partnert. A fiatal lányon a Haemoesand-i klinikán műtétet végeztek: combcsontjából kioperáltak egy 5 centi- méteres darabot. Néhány hónap múlva már tudott járni, de csak mankóval. Egy évvel a műtét után eldobhatta a mankóit és ma a legjobb egészségnek örvend, 182 centi magas, úgyhogy az egyébként is magasnövésű svéd fiatalemberek között könnyen talál partnert. A sebészt, aki a műtétet elvégezte, az Uppsala-i egyetemen tanárrá nevezték ki. — A HEVES MEGYEI Tanács V. B. mezőgazdasági osztályának Termelőszövetkezeti Híradója legújabb számában a többi között méltatja az 1962. évi megyei borverseny tapasztalatait, eredményeit. Megállapítja, hogy a győztes Eger és Gyöngyös környéki borok, kiváló tulajdonságaikat figyelembe véve, minden bizonnyal megállják helyüket a nemzetközi borversenyen is. .BÖGÖLYÖK" A bögölyök kártevők. A rövidcsápú, kétszárnyú rovarok családjához tartoznak, s kellemetlen csípések közepette szívják a vért, amely életelemük, s táplálékuk. A lexikon nagyjából ennyit jegyzett fel erről a zömök termetű rovarról, de most nem is természetrajzi vonatkozásban említjük, hanem azokkal a helytelen és káros nézetekkel kapcsolatban, amelyek elferdítik a párt politikáját, s hol jobb, hol baloldalra szeretnék azt eltéríteni helyes útjáról. Ezekről beszélt Kádár elvtárs a Népfront Országos Tanácsának ülésén: „azon az úton megyünk előre, amelyet nekünk a marxista—leninista elmélet, a párt, a kormány és népünk politikai tapasztalata sugallt. Közben úgy oldalról — azért kísérgetnek bennünket az ilyen nagy „menetet” rendszerint követő bögölyök, s jobbról is, balról is csipkednek bennünket.” Való igaz, nem halálos a csípésük. Mégis, sok kellemetlenséget okoznak. E bögöly-nézetek hamis illúziókat keltve térítenék le a helyes útról, a pártvezette népünk karavánját. Disszonáns hangjuk kellemetlen kísérői utunknak. Hesseget- jük őket pedig szaporán, személyes vitákon, kollektív tanácskozásokon, s az elvi csaták hevében igyekszünk leforrázni „fullánkjaikat”. így fecskendezik politikai életünk egészséges testébe kárt- okozó mérgeiket: „aki nem ért egyet a kommunistákkal, azt géppuska elé kell állítani, vagy 30 kilós csomagot a hátára és irány a nyugati határ.” Vagy „csak az lehet jó vezető, aki munkáscsaládból származott”. Más esetben; „akinek két eleminél többje van, az élárulta a munkásosztályt”. így támadnak balról, s ha feléjük csapunk, könnyed libbenéssel már az opportunizmus „lárváját” oltanák belénk: „öleljünk keblünkre mindenkit, hunyjunk szemet a hibák felett, hogy népszerűek maradhassunk, „avagy” a tsz szervezéssel a párt magára „haragította" a parasztokat, tehát jobb lett volna megmaradni az egyéni gazdálkodás mellett”, stb. Disszonáns hangjuk még fellelhető. De ki nem ismeri & bögölyzúgást? S ki tűri kellemetlen csípéseit tétlenül? A párt helyes politikáját győzelemre vivő kommunisták és pártonkívüliek gyakorta találják magukat szemben ezekkel a bögöly-nézetekkel, s nem sajnálják erejüket, idejüket, türelmüket, hogy elhessegessék haladásunk útjából e kártékony nézeteket. Bár kezünk, erőnk és tehetségünk arra hivatott, hogy alkosson, építsen, nem arra, hogy bögölyök után kapdosson, de tenyerünk erre is kiválóan alkalmas. Hadakozásunk e kártékony fullánkosok ellen nem köti le fő erőnket, hiszen azt az építésre, alkotásra fordítjuk, de mégsem engedhetjük, hogy az éles cikk-cakkban repkedő „bögölyök” lassítsák, vagy megkeserítsék azt az utat, amelyen népünk több mint másfél évtizede elindult. E bögölycsípések ellenszerét már rég kidolgozták a mun- kásosztály pártjának nagy teoretikusai. A marxizmus—le- ninizmus helyes alkalmazása, következetes ragaszkodás a szövetségi politika megvalósításáho'z, az elvi alapokon nyugvó viták» érvelések erősen megcsappanthatják e bögölyök számát, s kezünk. erőnk, időnk, teljesen felszabadulhat az építés, alkotás számára. Kovács Endre A Mátrában történt... ... a Mátrában, verőfényes, nyári vasárnapon, amikor csúcsforgalom volt az üdülő és kirándulóhelyeken. A legalaposabb előrelátás és felkészülés esetén is előfordul, hogy elfogy a sör, s az étel az impozáns, otthonos vendéglőkben. így történt ezen a vasárnapon is. Akik a Kékesre, és Mátra-; házára látogattak, kénytelenek voltak beérni a szerencsére magukkal hozott itallal és ele-: mózsiával. Az egyik házaspár történetét ragadtam ki csupán* amin igazán derülni lehetett. Helyet foglaltak a vendéglő; ben. Csakhamar megérkezett a felszolgálónő, s közölte, hogy sem ital, sem étel nem kapható. — Még egy pohár sör sincsen? — kérdezte hitetlenkedv ve a férfi vendég. — Sajnos, még azzal sem szolgálhatunk. — Akkor, tessék mondani, elfogyaszthatjuk-e itt az asztalnál az otthonról hozott ételt? — Kénytelenek vagyunk megengedni — hangzott a válasz — mivel mi semmivel sent szolgálhatunk. így aztán előkerült az étel,' Magyaros módra szétpakolták az egész asztalon — amire talán nem is lett volna szükség —, s jóízűen nekiláttak a falatozáshoz. Az étkezés befejezése után, — mivel a vendéglőben még szódavíz sem volt, —< előkerült egy üveg málnaszörp* s így végeredményben rendben is volt minden. összecsomagolták a megmaradt ételt, de nem mozdultak a helyükről, pedig igen nagy volt a hőség, odabenn nem volt sok látnivaló, künn sokkal kellemesebben telhettek volna a kirándulás percei. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Hosszú percek téltek el, még végre újra megjelent a a felszolgálónő, kinek hivatása ezekben az órákban egyetlen feladatban merült ki csupán: közölni a vendégekkel, hogy az étteremben az ég-világon semmit sem lehet kapni, —s ekkor, a szomszéd asztalnál ülő vendégek készülődni kezdtek. Felszedték csomagjaikat, s a férfi, talán maga sem tudta, milyen humorosan hatott, s talán a szokás hatalmától űzve, odakiáltott a felszolgálónak: — Fizetünk!;.* « Egy évű munka gyümölcsét aratja le, takarítja be ezekben a napokban parasztságunk. A Bükk, a Mátra domb- , jaitól egészem a Tiszáig, zúgnak a gépek, folyik az aratás. Valamikor — nem is Zúg a gép, dőlnek a rendek... Teltek, érettek már a kalászok — mondja a főagronó- mus —, itt is kezdeni lehet a munkát. módszerekre, eljárásokra vanj Szükség. ^ Szalay István * munkatársai, aki riportkönyvet kószát hazánkról, s ezúttal tartózkodott rösdd ideig ífc Fekete Győr Endre, a szövetkezet elnöke egy virginiai dohánylevelet mutat Edmund Brettschneider elvtársnak, a berlini rádió munkatársának, aki nagy elismeréssel szól a szép dohánytábláról. (Foto: Kiss Béla.) \ vés megyében. Vendegünk a £ legnagyobb elismerés hangján J szólott a látottakról, az aratás $ nálunk tapasztalt módszerei- \ ről, s különösen tetszett neki \ az, hogy a verpelétiek az ara-j tógépeket, a kombájnokat dimbes-dombos vidéken is bát- ^ ran alkalmazzák. y S mi, Heves megyeiek talárig egy kicsit büszkék is lehe- ^ tünk arra, hogy a mi termelő-1 szövetkezeteink többsége bát- ran alkalmazza az újat, s pa- ^ rasztságunk megérti, hogy az ^ újfajta gazdálkodáshoz újfajta^ meny és ebben a csodálkozó elismerésben sok minden benne van. S most, az új módszer tegnapi ellensége nyugodt lelkiismerettel meri ajánlani ezt az eljárást azoknak a termelőszövetkezeteknek is, akik (különösen az egri járásban) még ma is idegenkednek tőle. A verpeléti aratást megtekintette Edmund Brettschneider elvtárs is, a berlini rádió kát. És bármerre tekintünk, alföldön és dombvidéken egyaránt a kézikaszáknlak már csak az aratás töredéke jut és alig kell egy-két esztendő már és örök időkre padlásra kerülnek, „emlékké válnak” a kaszák, amelyeknek nyelét fényesre csiszolta a kérges paraszti tenyér. , Verpeléten jártunk a napokban. A Dózsa Termelőszövetkezet tagjainak jelentős része nem az aratással foglalatoskodott, hanem más munkát végzett, mert helyettük kombájnok és aratógépek járták a verpeléti gabonaföldeket Fekete Győr Endre, a gazdaság elnöke, valamint a fő- agronómus reggeltől estig a „munka pulzusán” tartják kezüket és pontosan tudják, hol tant az arhtás, mennyi a teljesítmény. Az egyik tábla szélén, ahol a rendrevágó dolgozik, egy naptól barnított ember álldogál, elmerülten lesi, figyeli a gép munkáját. — Az úgynevezett „két Szakaszos” aratást végezzük — magyarázza az elnök. A rend- revágás után rövid ideig szikkad a búza* majd jön a kombájn, felszedi és elcsépeli a termést. Az eredmény bátran mondhatni, nagyszerű, hiszen teljesen szikkadt gabonát csépelhetünk el, szállíthatunk magtárba. Ez az ember azok közé tartozott, aki legnagyobb ellensége volt ennek a módszernek s most testek, hallgassa meg véleményét. — Hát, magam se hittem volna! Ennyi a válasz* a vélenok, az arató-, rendrevágó gépek „vették át a szót”, végzik el az emberek .helyett a műn* ftlyan rég, alig egy néhány éve — a kézi kaszások, a marokszedők tíz és tíz ezrei vé-. gezték pirkadattól késő estig a legnehezebb paraszti munkát, az aratást. Moist termelőszövetkezeteinkben a kombáj-
