Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-19 / 141. szám
{ 1962. június 19., kedd NÉPÉJSAG 3 \ Hatvanöt önkéntes tűzoltócsapat versenye Poroszlón A poroszlóiak nem emlékeznek olyan sporteseményre, amelyiknek annyi nézője akadt volna, mint a vasárnapi megyei tűzoltóversenynek. A fut- ballpálya korlátáinál „minden hely elkelt”, a megye minden részéből érkezett érdeklődők izgatottan várták a „mérkőzés” kezdetét. Érthető is volt az érdeklődés; hiszen vasárnap dőlt el, a poroszlói pályán, hogy melyik csapat) képviseli majd az országrész! versenyen — s talán majd az országoson is — a megye ötezres önkéntes tűzoltógárdáját. Huszonhat évvel ezelőtt, 1926-ban volt utoljára tűzoltó- verseny Poroszlón. Lovaskocsik döcögtették ide akkor a csapatokat a megye távoli községeiből: most gépkocsikról, buszokról szálltak te a'járási versenyek első helyezettjei, akik bejutottak a megyei döntőbe. Fülledt, párás a levegő: a nézők ingben, kigombolt kabátban állnak, de a versenyzőknek még a sapkát is fejükön tartija a tűzoltófegyelem. A lányok rakoncátlan fürtjei ki-kábújnak a sapkaellenző alól, a férfiak a derékszíját igazgatják; míg megkezdődik a vetélkedés. Ä nemzetiszínű és vörös zászlók sora hat mezőre osztja a pályát; egyszerre hat. csapat lép porondra. Hat csapat várja a vezényszót: „Rajta!”, s a fürge, begyakorlott kezek másodpercek alatt összeillesztik a csöveket, a tömlőket, s a zászlósor végén álló „partjelző”. beint, jelenti, hogy Mint a valóságban. Hatalmas „állványokról nek a veszély színhelyére” a tűzoltók. ereszkedvevői. Hatszáz tűzoltó áll az emelvény előtt — a megye önkéntes tűzoltódnak tizenkét százaléka. Az asztalon serlegek — a megyei tanács vánöt másodperccel ..kész”. A stopperórák mutatói megállnak: ötven, hetvenöt, nyolcvankilenc másodpercnél; amire üzemképes állapotba hozta a csapat a kocsdfecsken- dőt, vagy a motort. Tizennégy v ersenyszámban indultak a tűzoltók: külön a községiek s külön: az üzemiek. Itt ils, mint más sportversenyeken, nem hasonlítják össze a férfi és női teljesítményeket, síz ifjúsági és felnőtt csapatok eredményeit: más kategóriát képeznek a férfiak és a nők, a serdülők és az idősebbek. A legtöbb együttes kocsi- fecskendővel, kézi működtetésű készülékkel érkezett: ezek-. bői vain a legtöbb a megyében. Évről évre több a gép a tűzoltószertárakban, de a gépesítés mégis lassan megy. Érthető ez, hiszen például egy négyszáz perc/liter teljesítményű kismotor-fecskendő árán égy Trabant gépkocsit lehet vásárolni s a karbantartás is htagyon drága. . A pályán állandóan szól £ mikrofon: egy hivatásos tiszt- helyettes „közvetíti” az ess »lényeket. .Kevesen1 figyelne! oda, hiszen aki a pályára né; úgyis látja, mi történik. A bemutató után felsorakoznak a pályán a verseny részit vezényszó után dordíjai. Mellettük borítékok: pénzjutalmak a legjobb csapatoknak és az évek óta önfel- áldozóan dolgozó parancsnokoknak, és tűzoltóruhák, amelyeket szintén jutalomként adnak, a legjobbaknak. .Hegyi János, a Heves megyei Tanács Végrehajtó^ Bizottságának titkára adta át az igazgatási osztály jutalmait és a serlegeket, s Tornyai István megyei ’ tűzoltóparancsnok pedig a tűzvédelmi alosztály ajándékait. Tizennégy első és második díjat „vittek haza” a csapatok, s néhány harmadikat is. Főleg a nagyrédei és bélapátfalvi községi tűzoltók lehetnek büszkék a sikerre, ők az egri Finomszerelvénygyár és a Mátravidéki Fémművek üzemi tűzoltóival együtt olyan sikereket értek el a nyolcszáz perc/literes motorfecskendő szerelésében, amelyek, ha a szolnoki országrészi versenyen is megismétlődnek: ott is komoly helyezést jelentenek. Persze: nem a helyezés a legfontosabb: Lényegesebb az — s ez jelentős mértékben az önkéntesek munkáját dicséri —, hogy az utóbbi években .alig akadt nagyobb tűz a megyében, mert idejében eloltották. Még egy megjegyzés a versenyről: Alighogy befejeződött a vetélkedés, a poroszlói tűzoltók mindjárt hozzáfogtak az ünnepi dekoráció lebontásához, nem bízták azt az időjárás viszontagságaira. Példaszerű volt a verseny megrendezése -r- méltán kaptak ezért külön jutalmat a helyi tűzoltók —, s a befejezés fegyelmezett „záró-, akkordja” is méltó volt a kezdethez. (Tudósítónktól.) Hogyan lehet egy háznál négyezer csirkét neyelni? Sokan tudják Hatvanban, hol laknak Kádár Andrásék. Ha valaki azonban nem ismeri a neveti, csak . annyit tud, hogy azokról van szó, akiknek udvarán olyan sok csirke van, máris kész a pontos válaszra, Hiszen Kádár Andrást, a tsz kertészét, a híres csirketenyésztőt, a legtöbb ember- ismeri a városban. Ha valaki belép az udvarra, szokatlan kép fogadja. Csirke, csirke mindenfelé. Csupa sárga, eleven jószág valamennyi. — Ezek itt a legidősebbek — mutat a rántanivalókra a gazda. Néhány darab híja csak az ezernek. Nem ez a legelső nevelés, hiszen még tél volt, javában esett a hó, amikor elkezdtük a munkát. Másfélezret már elszállítottunk, és ott a baromfiistállóban nőnek már a legkisebbek. Amikorra elmegy az egyik szállítmány, akkorára megnő a másik. — Mennyi csirkét nevelnek az idén? — NÉGYEZRET. A múlt esztendőben is felneveltünk, átadtunk háromezret és szép jövedelmet hozott akkor is. Kádár András homlokán elsimulnak a ráncok, amikor kedvenceiről, a csirkékről beszél. Egy kevés tűnődés után rászánja magát, aztán bevezet az istállókba. — Ez itt, amit lát, mind a magam munkája, — mondja érthető büszkeséggel. És amit látunk, valóiban! a gazda ügyességét, ötletességét, találékonyságát dicséri. A ketrecek, amelyekben növekszenek az apró jószágok, egymástól gondosan elkülönítve, ahogyan ő mondja: osztályozva vannak. Külön van „csirkekórház”, ahová a betegek és a gyengélkedők kerülnek, habár Kádárék lelki- ismeretes és gondos munkáját dicséri az is, hogy mind tavaly, mind az idén alig-alig számottevő az elhullás. A SAJAT GYÁRTMÁNYÉ KETRECEKBEN öntisztító berendezés, ötletes ö ne te tő és fűtőberendezés látható. Tévedés ne essék, nem komoly állami, vagy . szövetkezeti befektetéssel, hanem egy ügyes, találékony ember szorgalmával, viszonylag igen kevés költséggel készült valamiennyi. A ketrecekben, az istállókban lámpák égnek, villanyfény, ahol jókedvűen csipog a sok csirke. — Hogyan, mivel etetik a jószágokat — kíváncsiskodunk tovább. Kádár András elmosolyodik. — Ez még egyelőre az én titkom. Most kísérletezem különböző, magam összeállította keverékkel, de erről még újságírónak korai lenne nyilatkozni. Annyi bizonyos, hogy addig töröm a fejem, amíg valami1 okosat ki nem találok. Azt talán mondanom sem kell, hogy kilencven százalékban felhasználjuk a tsz által biztosított csibetápot, amely igen nagy segítség a osibenevelés- ben. A beszélgetés során talán ezután következik a legizgalmasabb kérdés: — Mit hoz, milyen jövedelmet biztosít a háznál felnevelt négyezer csirke Kádárék- nak, illetve a szövetkezetnek? A válaszhoz nem kell notesz, se bonyolult számítás és máris kész a végösszeg. — Négyezer csirke felnevelése (hat hónapi munka) a családnak 16—18 EZER FORINT JÖVEDELMET biztosíthat, ugyanakkor a múlt évben a termelőszövetkezetnek leadott háromezer csirkén (a Kádár család jövedelmén kívül) 12 ezer forint tiszta haszna, jövedelme volt; — Azért mondtam az előbb, hogy a családnak, mert a négyezer csirke felnevelésével nemcsak én magam, de az egész család foglalkozik. A nagyapa, a feleségem, a gyerekek, mindenki. És búcsúzóul még egy kérdés Kádár Andráshoz: — Mi kell ahhoz, hogy ilyen szép eredményeket lehessen elérni a-csirkékkel. Mi a legfontosabb? Ö gondolkodik kevés ideig, aztán mosolyogva válaszol; szeretni kell a jószágokat! Törődni kell velük, közöttük kell lakni, élni. Igaz, nagy lekötöttséget jelent fél esztendőn át, de a fáradság nem vész kárba. Megéri, mert a csirketenyésztés jól jövedelmez a termelőszövetkezetnek, de annak is, aki felneveli... Szalay István ISPEfc» \Y/ alter Jens nevét két éve ” ismerjük. Két éve jelent meg az Európa Kiadó Modem Könyvtár sorozat 19. köteteként — Gyurkó László remekbe sikerült fordításában — A vak című kisregénye. Az alig öt ív terjedelmű regény remekmű. Szerkezeti felépítése annyira egységes, stílusa annyira tömör, hogy elvenni belőle, hozzátenni, egyaránt nem lehet. A tübigeni egyetem 37 éves professzora olyan művet alkotott, amely a legkiemelkedőbb azok közül a művek közül, amelyeket a világ- irodalomban a vakok különös világáról valaha is írtak. Keresve sem kereshetett volna a televízió kitűnőbb lélektani drámát az átdolgozásra, bemutatásra. A tv-játék hőse, Heinrich Mittenhaufen hamburgi tanító. Negyvenéves koráig úgy élt, mint a többiek, mint mások. Látott. S , negyvenéves korában vörheny-megbetegedés következtében elveszítette szeme világát. Megvakult. Hogyan fogadta a borzalmas csapást, hogyan próbál beilleszkedni a A verseny egyik epizódja íFoto: Kiss Béla) fényt, színeket nélkülöző, különös világba? — ez a kivéte- teles drámai erejű történet magva. Heinrich Mittenhaufen megtorpan, lemond életéről, a képzelet világába zárkózik, álmokhoz menekül, s az építő játék kockáiból — amit barátja, Matthaus, színész ajándékozott neki — építgeti a maga légvárait , A kockák jelentik számára a világot, ahol lát, és követni tudja mások életét. Hogy a többiek mit látnak, az közömbös. Heinrich Mittenhaufen vergődik. A kórházból hazatérve, nem ismeri meg gyermekeit, a könyvespolcról találomra leemelt kötetet, s kétségbeesetten menekül az építőkockáihoz. Moses, színészbarátja akkor elvezeti Joseph Freiburgerhez, aki a koncentáriós táborban történteket meséli el fiatal társának, s aki szintén vak. Egy másik építőszekrényt is ad Mittenhaufen-nak, elmondja a kockák igazi történetét, a játék törvényeit: „ezt a játékot nem szabad egyedül játszani, mert akkor elvesztünk.” „Sosem azt játssza vele az ember, ami a jelen, a jövőt kell játszani!” Mittenhaufen érti a .szavakat, siet haza, játszani akar a kockákkal. Játszani kettesben, ő, meg a felesége. Megtanul bízni az életben, a jövőben, érzi újra, hogy ember. Benedek Katalin átdolgozása sikeres munka. A tv-játék története nagyszerűen tudta visszaadni a kisregény hangulatát, hatását. \ szereplők közül három n színészi játék emelkedik a többi fölé, Gábor Miklós, Tolnai Klári és Űjlaki László alakítása. A vak tanító szerepében Gábor Miklóst láthattuk. Dinamikus, szuggesztív alakformálása nagyhatású. Megdöbbentő hitelességgel érzékeltette a vak lelkivilágát, vergődését, kiábrándulását, visszahúzódását a látók között, s feloldódását, és azt, hogyan tanulja meg elviselni sorsának borzalmas csapását, azt a tényt, hogy Ő már soha többé nem láthat, szemére örökké a fekete Walter Jenst A vak (tv-játék) „hályog” borul, ami elzárja előle a fényt, a színeket, ked- vesei, embertársai arcát. Amikor arra kéri, keményen, feleségét, Ingét, hogy hunyja be a szemét, az ember önkéntelenül is vele csinálja; behunyt szemmel hallgatjuk szavait. Tolnai Klári a ragaszkodó, tiszta hűségű asszonyt puritán eszközökkel állítja, elénk. Játéka szívbemarkoló, de ugyanakkor mentes minden szenti- mentalista sallangtól. Gazdag, érző lelkű asszony, erős támasza szerencsétlenül járt férjének. „Velem kell játszanod” — mondja a férje, mikor az öreg vaktól hazatér a másik építőszekrénnyel. „Kezdjük” — súgja bátorítóan az asszony* s nézi a férjét, aki nem láthatja őt. S érzi az ember, ez most már mindig így lesz: Velem kell játszanod! — Kezdjük ... Újlaki László, az öreg vak szerepében, nehéz feladatot oldott meg kitűnően. Játéka erőteljes, humánus. Találkozása a fiatal vakkal, sorstársával, csak néhány percig tartott csupán, de örökre emlékezetes. .Nyomot hagyott nemcsak Mittenhaufen lelkében, de a nézőben is kiváltja a legszebb érzéseket, gondolatokat. Alakítása bátorítás mindenki számára: szembenézni az élettel — vakon is; vállalni a sorsot, legyőzni a nehézségeket, mert csak így van értelme mindennek, mindennek. Moses Matthaus szerepében Miklósi György eléggé halvány volt, teátrális. (Játszott még a tv-darabban Dávid Agnes főiskolai hallgató, Horváth Jenő és mások.) A dám Ottó rendezése rendkívül szigorú. Jól fogja össze, a színészek játékát, remek ütemét diktálja a játéknak. Értékes gondolatokat ébreszt, s nem engedi elsikkadni Walter Jens humánus, szép mondanivalóját, A Magyar Televíziót csak dicsérni lehet vállalkozásáért, ami kétségtelenül sikerrel járt. (p. d.)
