Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-14 / 137. szám

) 1962. június 14., csütörtök NÉPÚJSÁG Nagyródel „fegyverszünet" hogy ő hízik a fejlődésben, s egyelőre nem is foglalkoztatja ez a probléma. Nézzük csak meg, hogyan is néz ki ez a lassú előrehaladás? 1956- ban még csak 197-en jár­tak hittanra, (49.11 százalék), 1957- ben 299-en (55, 21 száza­lék), 1961-ben pedig 305-en (65,59 százalék). Lassú előre­haladás tehát tényleg van, de ezzel a község vezetői nem di­csekedhetnek. Az okokat kutatom. Beko­pogtatok az iskolába és a köz­ségi tanácsra is. — Nagyon jó papunk van, — mondja az igazgató, s a tanácstitkár sem mondhat mást. Nem veszik ész­re, hogy ezzel összehasonlítást tettek köztük és az esperes között, s ebből az összehason­lításból nem ők kerültek ki előnyösen. Mert a lelkipásztor megtesz mindent, amit felette­sei — s bizonyára lelkiismere­te is:— elvárnak tőle. De meg­tesznek-é mindent a falu veze­tői? Elégedett lehet-e munká­jával az a tanító, akitől a diák megkérdezi: most kinek higy- gyek: az iskolának, ahol az evo­lúciós fejlődésről tanulok, vagy szüleimnek, akik a hit­oktatóval együtt a világ te­remtéséről beszélnek? Es mit tud válaszolni a kér­dezőnek a pedagógus? Mond­hatja-e tiszta lelkiismerettel, hogy ne higgyen a szüleinek? A nevelő, ha nemcsak szó­ban, de valóságban is átérzi a kettős nevelés súlyos tehertéte­lét, meg sem várja a kérdést: a szülőkkel próbál szót érteni, a gyermek érdekében. A tudományosan megalapo­zott oktatás természetes követ­kezménye, hogy a gyermekben előbb-utóbb kételyek merülnek fel, a hit, a vallás „igazságai­val” szemben. Ha a nevelő is­meri tanítványait, tudja, hogy ez a kételkedés mennyire van előrehaladott állapotban, tudja, mikor kinek van szüksé­ge segítségre. Ezt nem helyettesítheti az a módszer, amit néhány hónapja a réded iskolában kipróbáltak. A termelőszövetkezet elnöke beszélt a nyolcadikosoknak, és megpendítette, hogy ezt, tudni­illik a hittanra járást, figye­lembe veszik akkor, ha vala­kit továbbtanulásra javasol­nak. Adminisztratív módszer A/WV\AA/VXA/VVN/VV\A»AAAAAAAAAA/VVAA A iaossi megállapodás LAOSZ mzi nem a véres harcok miatt került a nemzet* közi politikai érdeklődés homlokterébe: a béke állította oda. Megegyezett a három laoszi herceg — a három legjelentő­sebb laoszi társadalmi erő vezetője — a koalíciós kormány megalakításában, s ez a megállapodás, ha tettre váltják, hosszú időre megteremtheti a békét ebben a távoli ország­ban. A semleges politikát folytató laoszi törvényes kormány ellen fellázadt Boán Oum-csoport békebontó magatartása eddig gátolta a kompromisszumot, s lehetőleg a fegyverekre akarta bízni a döntést. De az amerikabarát jobboldali Oum —Nosavan-klikk nem tudott eredményeket elérni a harc- mezőn s ezért hosszas huzavona után végre komoly szán­dékkal ült a tárgyalóasztalhoz. A tárgyalások mindhárom fél­nek részleges eredményeket hoztak, egyik sem aratott tel­jes sikert. A Laoszi Hazafias Front Pártja nem tuáia.-kis.za* rítani a politikai életből jobboldali ellenfeleit, a Bonn Oum-csoport pedig nem tudta megkaparintani az annyira áhított hadügyminisztert pozíciót. Engedni kellett tehát mindkét félnek, illetve mindhárom politikai irányzatnak: a béke érdekében, Szufanuvong hangoztatta is, hogy a megál­lapodást csak azért írják alá, hogy létrejöjjön a békesség, hiszen az évek óta tartó harc megakadályozta és lehetetlen­né tette az ország építő munkát, a békés fejlődést, amelyre olyan nagy szüksége van Laosznak. A megfigyelőben felmerül a kérdés: milyen hosszú távra biztosítja a békét Laosz népe számára. Kétségkívül: a mostani megállapodás, kompromisszum-jellegénél fogva, nem jelenti a végleges megoldást, ha a laoszi társadalmon belül nem változnak meg rövid idő alatt lényegesen az erő­viszonyok, nagyon bizonytalan a megállapodás sorsa. K. I. A csempely, a labzsoló és a többi A szövetkezet egyik legfiatalabb tagja, ugyanakkor rátermett elnöke:'Gacsal Lajos juk fel a figyelmet arra, hogy ne vesszen kárba egyetlen szem megtermett gyümölcs sem. Több helyen mutatkoznak problémák a zöldborsó szedé­sénél is. Mindenki tudja, hogy a primőr áru értéke nagyobb, az idejében történt szedés és értékesítés komoly hasznot hoz a termelőszövetkezetnék. Miért hát mégis, hogy néhány közös gazdaságunkban még hagyják vénülni a borsót és így hatalmas összegektől esnek el, amelynek minden fillérje a közös hasznot, a tagság jöve­delmét növelhetné. Javasoljuk ezért termelőszö­vetkezeteinknek, hogy mind a cseresznyénél, mind a borsónál bátran alkalmazzák a részes szedést, vonják be ebbe a munkába a kiszeselcet, az isko­lát befejezett és vakációzó gyerekeket, akik minden bi­zonnyal szívesen vállalkoznak arra, hogy megfelelő részese­dés éllenében leszedjenek min­den szem gyümölcsöt, minden hüvely borsót. Szép példáját látjuk a gyü­mölcs értékesítésének, a sze­dés időbeni megszervezésének Abasáron, ahol a termelőszö­vetkezeti tagok családtagjai, a fiatalok is időben szedik lei szállítják piacra, illetve fo­gyasztják el a friss árut. A lényeg az: ne vesszen kárba egyetlen szem megtermelt áru sem. (szalay) JELENTKEZÉS a gyöngyösi felsőfokú mezőgazdasági technikumba A Gyöngyösön 1962. őszén meginduló felsőfokú mezőgaz­dasági technikum felvételt hir­det. A nappali tagozaton a képzési idő 2 év. A végző hall­gatók szőlészeti szaktechniku­sok lesznek. ; Jelentkezhetnek érettségivel I vagy szőlészeti szakmunkás- ; bizonyítvánnyal rendelkező ; dolgozók. Felvételi korhatár 35. : életév. Előnyben részesülnek ; azok az érettségizett dolgozók, lakik egy év szakmai gyakorla­tot igazolni tudnak. 1960—61— 162-ben érettségizettek érettsé­giztető iskolájukon keresztül, a többiek a felsőfokú technikum- ; ba küldjék kérelmüket. A fel- I vételi űrlapok a technikumtól (Gyöngyös, Zrínyi u. 3.) kérhe­ttek. — Jelentkezési határidő [augusztus 10. [ 1963. januártól 3 éves tanul­| mányi idővel levelező tagozat [is indul, amelyen a korhatár [24—25. életév. Elsősorban olya- tnok jelentkezzenek, akik >5 éves szakirányú munkavi- [szonyt tudnak igazolni. Részletes felvilágosítást a 'technikum igazgatósága (Gyön- ■ gyös, Zrínyi u. 3.) ad. Mezőgazdasági Technikum igazgatósága, Gyöngyöt i Megyénk termelőszövetkeze­tei sokat tesznek azért, hogy valóra váltsák elképzeléseiket, terveiket. Bármerre tekintünk, szorgos kezű asszonyokat és férfiakat látunk a mezőkön; a szántóföldeken, szőlődombja­inkon. Mindnyájan fáradoz­nak, dolgoznak azért, hogy bő­séges legyen az aratás. Több termelőszövetkezetünk megfeledkezik azonban arról, hogy a megtermelt árukat, ér­tékeiket . idejében, gyorsan, hasznosítani is kell, magyarul: forintokká, kell átváltani. Itt azokra a cseresznyésekre gon­dolunk például amelyeknek fáin már-már túlérik a zama­tos gyümölcs és , a madarak, darazsak martalékává válik. Mondjuk meg őszintén, tavaly is súlyos tízezrek mentek így tönkre, de most idejében hív­Termelősxövetkezeteinh figyelmébe Nem veszhet kárba egyetlen forint sem! így van. Ha itt az akadémia sikeréről beszélünk, ünnep­rontásként hat arra emlékez­tetnünk. hogy az asszonyok a termelőszövetkezetből munka­csapatban — élen a csapatve­zetővel — mentek az iskolába, hogy hittanra írassák gyerme­keiket. ,,Cuius regio, eius religio”. (Akié a föld, azé a vallás) tart­ja a reformáció és az ellenre­formáció harcaiból jói ismert mondás, és ez akkor azt jelen­tette, a térítők nem fáradoztak a jobbágyok kapacitálásával, ha a földesúr áttért, követte őt jobbágyainak hada is. Régen túl vagyunk már ezen, de nyilvánvaló, ha a tsz-ek veze­tői is hallatják felvilágosító szavukat ebben a kérdésben, annak súlya van. Ha a tudo­mányos igazságokat a szövet­kezetek vezetői is hirdetik, tá­mogatják, inspirálják azokat, akik hivatásuknak tekintik az emberek felvilágosítását, nö­vekszik az igazság tekintélye. De ha az elnök kijelenti, hogy őt sokkal jobban izgatja az ál­lamnak adott 28 millió forint értékű termény, és csak az foglalkoztatja! ott az agitátor, ha van is ilyen, egyedül ma­rad. A termelési eredménye­ket nem lehet szembeállítani az ideológiai munkával és nem szabad őket fetisizálni; főleg akikor nem, ha a gyerme­kek lelki egyensúlyáról var szó. Még egyszer szeretném ki­hangsúlyozni- adminisztratív intézkedésekre nincs szükség, mert ez csak a gyengeséget leplezd. Hangoztatják is ezt a faluban, s ilyenkor a XXII. kongresszusra hivatkoznak. De valamiről megfeledkeznek: a kongresszuson senki nem be­szélt arról, hogy most az ideo­lógiai tétlenség időszaka kö­vetkezik. Nem ideológiai fegy­verszünetet, hanem éppen az agitáció fellendítését tűzte ki célul a kongresszus. És senkit sem jogosított fel arra, hogy az adminisztratív intézkedések mellőzése címén, lemondjon a harcról, a küzdelemről, arról, hogy a rédei gyerekek végre megnyugodhassanak, s a min­denre oly érzékeny, fiatal lel­keket ne őrölje a kettős neve­lés malomköve. Krajczár Imre ez, a megfélemlítés módszere; bárminek is nevezik a rédeiek —, s megengedhetetlen. Az újság már gyakran kö­zölt eredményeket, adatokat a nagyrédei tsz-akadémiárói. Szép számmal jelentek meg itt emberek, akik végighallgatták az előadásokat. De van-e en­nek foganatja, következménye? Változik-e valamit, ha lassan is, az emberek gondolkodás- módja? Segít-e ez — legalább­is az akadémia közismereti ré­sze — megoldani a kettős ne­velés problémáját? Tesz-e va­lamit a szülők tudományos meggyőzéséért? Az akadémia tematikája szerint talán igen, de már az előadások címeinek tüzetesebb vizsgálata kétsége­ket ébreszt. Látszik a tematika összeállítóinak jóindulata, de az is, hogy nem tudják egy bi­zonyos anyagrészt mennyi idő alatt lehet megtanítani, illetve úgy elmondani, hogy annak nyoma is maradjon. A tervben például ilyen címek szerepel­nek: Atomelmélet (november 17.). Az erő. Mozgások. Mun­ka. Az energia megmaradásá­nak elve (december 4.). Auszt­rália, és Óceánia (január 15.). A munkásosztály költészete a fasizmus idején (novémber 20.). A terv egy témát jelöl meg az egyház kérdéséről is. (Pontos címe: Az egyház kelet­kezése és fejlődése. Az egyház és az állam.). Minden dicséret megilleti azt az előadót, aki más­fél óra alatt megnyugtatóan be­szélni tudott volna erről, de er­re sem került sor, mert él­ménybeszámoló volt helyette. De a másfél óra kevés a többi előadásra is. Az újságban nem­rég cikk jelent meg a „csaló­ka számok”-ról. A számok azonban nemcsak akkor csap­nak be bennünket, ha felelőt­lenül osztunk, szorzunk, össze­adunk, sematikusan általáno­sítunk, s kiderítjük, hogy a fél falu jár kultúrotthonba, köz­ben csak öt százalék, de ez a száz ember aztán mindenütt ott van.. A számok akkor is megtévesztenek bennünket, ha a féleredményt teljesnek könyveljük el, s azt hisszük, aki eljár a művelődési házba, a kulturális rendezvényekre, az „automatikusan” a legszín­vonalasabb kulturális élmé­nyekben részesül. Rédén a té­nyek bizonyítják, hogy ez nem val, hátha kiférne még rajta az utolsó pillanatban ... — Hát ez nem sok — csú­szik ki a számon akaratlanul. Rám néznek, aztán egymás­ra: mit kezdjenek ezzel az emberrel, aki még azt sem tudja, hogy délidőben ez is valami... Aztán az elnök türelmesen magyarázni kezdi: — Délután négy-öt óra felé megindulnak az apadó tóból a Tiszába a halak... Mind, ami ott van... Megy a víz után... Akkor egy emelésre öt, meg nyolc kiló hal is kijön ... De csak délután, . meg különösen éjszaka. Ismerni kell a halat, a szokásait... Ahány, annyi­féle. Érti? Bólintok, hogy amit el­mondott, azt éppen értem, csak ahhoz kellene nem kis idő, hogy a halak szokásait is megértsem... — Kecsegét fogni például akkor a legjobb — folytatja az iskoláztatást Mester Vince — amikor pezsdül a víz... Horoggal. De a legeslegjobb az alacsony vízállás... Nézni kell a víz színezetét, annyi az egész... Neki annyi az egész. Nekem a szőke . Tisza mindig szőke lenne, s az sem biztos, hogy észrevenném, mikor pezsdül a víz, hogy az alacsony vízál­lásból áradjon egy kicsit... Most, valóban, piros szár­nyú keszeget fogott csak a hálójuk, ahogy a nóta is mondja... De van itt ponty, csuka, harcsa, a Tisza minden kincse, hogy csak bírja a sok­fajta háló, a kerítőháló, a pa- lonya, a prüty, a varsa, a lab- zsoló és a még ki tudja hány­fajta halászszerszám... De úgy látszik, bírja: három-, négy-, sőt ötezer forintra is rúg a szövetkezeti halászok keresete havonta. De az is igaz, hogy reggeltől hajnalig, aki negyedszázada is megvan, hogy járja a vizek világát, fel­jebb tolja simlés sapkáját, aztán csak ennyit mond: — Ott három méter volt a víz... — Ott, ahol most maga ül — magyarázza az elnök —, a fiatal Gacsal Lajos, kiegészí­tésképpen — három méter magasan hullámzott a víz, mikor úr lett a Tisza ... Körülöttem harsogó zöld minden, apró kis bogarak lo­holnak a füvek között. Szinte hihetetlen, hogy ahol most ülök, ott a halak turkáltak volna az ártér iszapjában ... — Déltől estig akartam ki­jutni a gáthoz... De csak jött, mindig csak szembejött a szél, s evezni se tudtam ... Merni kellett a csónakot, mert lement volna — emléke­zik vissza Gacsal az áradó Tisza dühére... — Na és, amikor a zajlásba merítettük volna a hálót? — kezd rá Mester Vince is, hogy meggyőzze a halat csak bolt­ban látó városi embert, nem is olyan könnyű mesterség a halászat. Ugráltunk jégtáblá­ról jégtáblára, eveztünk is, húztuk is a csónakot, a jég meg jött, torlódott, harsogott, mint a . mennydörgés ... Na magasságos, ha innen egyszer kijutunk ... Éppen egy parti kis öbölbe jutottunk, ami va­lahogy megfogta előlünk a je­get ... Ha az nincs — legyint egyértelműen, hogy akkor most az nem lenne, aki le- gyinthetne... Gacsal Lajos közben oda­lépeget a csempelyhez — olyan az, mint valami négyszögle­tes, nagy kosár, csak a füle helyett középen összeérő négy rugalmas fa feszíti — és már húzza is kifelé... Vagy tíz , keszeg birkózik a háló lyukai­annyi vissza és már ott ku­corgunk közöttük, a poroszlói halászok között... — Kényelmes dolog ez a ha­lászmesterség ... A folyócska keskeny, a csempely parttól partig ér (hogy mi a csem­pely, azt itt tanultam meg), csak ki kell húzni és megvan a hal — mondom nagy böl­csen. Az öreg Jakab Lajos bácsi, nevű és rendeltetésű hálók alatt... Jakab Lajos jött át értünk a „másik” partra: megfordí­totta a csónakot, két húzás az evezővel előre, aztán ugyan­Poroszlótól Űjlőrincfalváig, végig a gát mentén, a Tisza árterületén kerestük — a halászokat. A több tízezer hold erdő, magas füvű rét, száznyi csapás, apró kis patak és megszám­lálhatatlan bok­ros rejtegette előlünk a há­rom embert, akikről csak annyit tud­tunk: halász­nak a Tiszán. Tűt a szalma- kazalban ! S amikor a Ba- lázs-foknál — egy halastó le­folyó vize ez a Tiszába — rá­akadtunk a há­rom emberre, ügy éreztük, hogyha se ri­port, se fény­kép nem lenne ebből a talál­kozásból, a ke­resés győzelme és megfáradt lábaink pihen­tető boldogsága . máris megju­talmazott ben­nünket... Friss szél bukfen­cezett végig az ártéren, az égen, mint valami giccsfestő vász­nán gondosan odahelyezett bárányfelhők, amelyek apró fodorlábukkal a magasba törő nyárfák csúcsain lépegettek, ki tudja hová. A víz, a Ba- lázs-fok tán, ha három méter széles, mélysége sem lehet több másfélnél, csendesen, de serényen fodrozta hátát a tó­ból a -Tisza felé, s ugyanilyen csendesen nevert a partján a három ember, a különböző A szövetkezet egyik Iegidő-> sebb tagja: Jakab Lajos, aki? több mint negyedszázada járja > a Tiszát és vizeit. ? (Kiss Béla felvételein nyártól a téli jégvilágig jár-} ják a Tiszát, apró kis mellék-< folyóit, telepítik a fiatal nem-< zedéket, fogják a már kon-s dérba, tepsibe valót és ha tu- } dományos értekezést nem is s tudnának írni a halak életé-S ről, az csak inkább írásbeli} gyakorlatlanságuk, mintsem } halhoz való jó tudásuk fo-< gyatékossága lenne. } A csempely újból csöpögő? szakállal bukik fel a Balázs-} fok vizéből, hogy aztán újból? beledugja orrát, halat szima-} tolni. Jó fogást, halászok! S} ezt nem önzetlenül kívánom:? ha r halászat titkaihoz nem is} érteK, de a pirosló halászlét} szeretni jómagam is tudom. } Gyurkó Géza ? — Nagyréde egészen speciá­lis helyzetben van — mondja a község esperese, s mutatja is a térképen. — Bent ül egy kat­lanban, alig van összekötteté-. se a világgal — teszi hozzá, s ebben részben igazat kell neki adni, mert valóban, a községet nem szelik keresztül-kasul az országot behálózó utak. De Nagyréde mégsem az isten há­ta mögött van: termelőszövet­kezetét az egész országban is­merik. Negyvennégy forintot osztott a SzőlQskerf egy mun­kaegységre, s tavaly 28 millió forint értékű terményt adott át az államnak. Megírták ezt már a lapok is, s a televízióban és a rádióban is szerepelt a tsz. Most kivételesen neip a gazda­sági eredményekről akarunk ír­ni, nem arról, ami — és talán ez van többségben — jó, pozi­tív, előremutató Nagyrédén, hanem arról, ami problémát jelent, amivel nem lehetnek megelégedve a" község vezetői. És erről nem is beszélnek szí­vesen ... Arról, hogy az iskola 465 ta­nulójából 305-en járnak hittan­ra — a diákok 65,29 százaléka. Ez négyszerese a megyei átlag­nak: Heves megye általános iskoláinak ugyanis 16,38. száza­léka iratkozott be hitoktatásra. Ebben a községben a négy és félszázból több tanuló vesz részt a hittanórákon, mint a három város majd tizenkétezer általános iskolásából. — Talán nem szabad? Hi­szen vallásszabadság van — kérdezheti bárki, s az állam és az egyház közötti megálla­podás biztosítja a szabad val­lásgyakorlást, a hittanra járást is, minden megtorlás'veszélye nélkül. Ez valóban így van, de az említett megállapodás nem je­lent egyszersmind ideológiai fegyverszünetet. Ez a megálla­podás lelkiismereti szabadsá­got jelent, amiben benne fog­laltatik a tudományos világ­nézet, az- ateista propaganda terjesztése is. S hogyan terjed a tudományos világnézet, a tu­dományos igazságok fénye Nagyrédén. ha ott még most is ilyen magas a hittanra járók száma? — Van itt fejlődés, de nem megy ez máról holnapra. Las­san azért előrehaladunk — üti el a kérdést a tsz-elnök, jelezve,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents