Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-13 / 136. szám
4 NÉPÚJSÁG 1962. június 13., szerda 13 Idegesség Caracasban 2. Ugyanez a helyzet a politikában. Amikor Fidel Castro hatalomra került Kubában — Venezuela újjongott. Ma viszont. kormányuk titokban támogatja Washington Kuba-el- lenes inváziós terveit. Miért? Mert Botancourt Washingtontól függ. De Venezuela nem gyarmat. Venezuelának jogában áll független politikát folytatni, s ezt a függetlenséget ki kell harcolnunk Washingtontól. A venezuelai nép hazafias képviselői mind nagyobb számban indulnak harcba azért, amit Latin-Amerika-szerte csak egyszerűen „kubai példának” neveznek. A venezuelai kormánylap a gerillák elleni sikeres akciókról kénytelen informálni az olvasót. Partizáncsapatok tűnnek fél az Andok erdeiben, majd a falconi hegyekben. Itt meg- ostromolják a légierő laktanyáját — amott felkelés robban ki a haditengerészeti kikötőben. Az országban, a caracasi repülőtéren uralkodó feszültség érzékelésére elegendő akárcsak egy rövid tartózkodás is. A caracasi idegesség indokolt. Es ennek alapján érthető — legfeljebb további adalék az előbbi állítás alátámasztására — a hangos bemondó közleménye: — A KLM gép a közölt egyórás várakozás nélkül, azonnal folytatja útját a Hol- land-Antillák, Curacao szigete felé... A csaknem 8 órás óceán feletti repülést követő, mindösz- sze 10 perces pihenő útán, minimális üzemanyaggal, komoly szerviz nélkül, ismét felzúgnak az átforrósodott motorok. — Egy pillanatra, egy felvételre megállást kérünk — szólít meg bennünket, „vörös út- leveleseket” két, felette gyanús külsejű, fényképezőgépekkel felszerelt fiatalember. Rossz angolsággal és még rosszabb ürüggyel közlik, hogy a venezuelai „Sportláp” számára akarnak készíteni felvételeket — a jugoszláv „Partizán” csapatról... S miközben a „sportriporterek” kezében kattognak a fényképezőgépek, mackóképű Cerberusunk — a második menet győzteseként — immár látható megnyugvással beszélget a gép személyzetével. Csak később tudtam meg, hogy a carasai pihenés lerövidítésének is volt előnye. Egy hivatalos fényképpel megúsz- tuk a venezuelai rendőrséggel való ismerkedést. Legfeljebb azon töprenghetek, hogy i nyilvántartásukban mint kapus, vagy csatár szerepelek-e? Tanulni és dolgozni! — Ez vök a terv és ez a megvalósulás Színházi arcképcsarnok az egri Gárdonyi Géza Színház < Szarkafészek című előadásából, Vallomás az elégedetlenségről Margaretta: KOVÁCS MÁRIA Vandaa STEPANIK IRÉN Elégedetlen ember. — Hányféle hangsúllyal mondhatjuk ezt a két szót! Néha azt jelenti: hálátlan. Máskor azt: nem nyugszik bele a rosszabb megoldásba, a selejtes termelésbe, a kevesebb keresetbe, s elégedetlenkedik. — A változtatni vágyás, az aktivitás szent elégedetlensége ez. ... az emberé, á felelősséget vállalni merő emberé: aki bátran kiáll igaza mellett. Az emberé, aki megpróbáltatásokat vállal, mert úgy érzi, nem hallgathat másra, mint lelkiismerete szavára. Az elégedetlenség: emberi nyelvre fordítja le a társadalmi és természeti törvényI szerűségeket. Az elégedetlenség: hiányérzetet fejez ki, amit kielégítve előbbre lépünk jeggyel. Az elégedetlenség: olyan, mint a láz, felhívja a figyelmet a betegségre: orvosért kiált. Az elégedetlenség hajtja céljai felé a társadalmat, s az egyes embert is. Elégedetlenség, vágyak nélkül az ember színtelen: egyéniség nélküli élőlény. Az ember vágyai: az elégedetlenség sajátos esetei. Minden korszaknak — az «Tiber életében is —, megvan a maga különös elégedetlensége, amely testi, szellemi, erkölcsi vágyak, törekvések formájában ölt testet. Nem hiszem, hogy ezeket az axiomatikus igazságokat én írom le először, s nem is a kinyilatkoztatás igényével teszem ezt. Az egyik ballagási ünnepség adta kezembe a tollat, ahol az igazgató valahogy így búcsúztatta a nyolcadikosokat. — Legyetek megelégedettek. Ne törekedjetek nagyra, hiszen ha kis feladataitok lesznek, kis szerepet kaptok az életben, akkor könnyebben meg tudtok felelni a várakozásoknak, a nagy szerepből sokan „kibuknak”, a kicsiben majd mindenki meg tudja állni a helyét. Különös okoskodás, főleg akkor, ha egy mai iskolaigazgatói katedráról hangzik el. Furcsa útravaló! Az ember kerülhet nehéz helyzetbe, előfordulhat, hogy nem értik meg, — s akkor' nyugodjék bele, .mert a nyugtalanság elégedetlenség is, attól pedig, ugyebár, oltalmazni kell a gyermekeket. S ha ráadásul igaza is van szegénynek, ne mondja ki, még véletlenül se üsse meg a fejét (nemhogy még be is törje!) Legyetek megelégedettek! Az elégedetlenség boldogtalanságot szül! — Előfordulhat, hogy pillanatnyilag hátrányos Amikor az 1961—62-es tan> évet megnyitották, a hatvani > Bajza József Gimnáziumban > az iskolai év tervei között szerepelt a tanulmányi színvonal > emelése és a fegyelem meg> szilárdítása. Most, amikor végére járunk > már a tanévnek, kapuzárás belőtt joggal ejthetünk néhány > szót arról, vajon a tervek 5 megvalósultaik-e? > Jól ismerem a gimnázium > több,évtizedes történetét. Ered> menyekben gazdag tanévek s voltak azok, s az itt végzett nö> vendékek magas százaléka ma | már fontos pozíciókat tölt be , az élet minden területén. 'f Mégis... talán ez a tanév \ más volt, mint a többi. A tanulás és a termelés elválasztha> tatlanul kapcsolódott egymás> hoz, a politikai felvilágosító i munka és a világnézeti neve- £ lés gyökeresen megváltoztatta l diákjaink gondolkodásmódját, l s kapcsolatukat az üzemek és l termelőszövetkezetek fiataljai- ;vak Joggal állíthatjuk, hogy ma X már ott tartunk, hogy a gim- X názium diákjai és az üzemi X fiatalok szoros kapcsolatban X élnek egymással, nemcsak a X gépek és munkapadok mellett, ( de kölcsönösen érdeklődnek egymás szervezeti élete iránt is. Az 5+1-es oktatásban résztvevő KISZ-tagok már több ízben töltötték együtt szabad idejüket üzemi és termelőszövetkezeti fiataljainkkal, találkoztak közös klubdélutánokon és különböző rendezvényeken, s tegyük mindjárt hozzá, ezek az együttlétek igen hasznosak voltak. Egészséges kritika és önkritika szelleme alakult ki, s az elért eredmények iránt érzett elégedetlenség gondolata még jobb munkára serkentett A gimnazisták munkájával mindenki elégedett volt. A terv ezen a téren tehát valóra vált, s a munka nem ment az elméleti oktatás rovására, ellenkezőleg, jő hatással volt rá. A tanulópárok munkája és a rendszeres korrepetálás megszervezése a tanév első félévéhez viszonyítva, lényeges tanulmányi színvomalemelkedést eredményezett s ezzel együtt szilárdult a fegyelem is. A A rendszeres újságbeszámolók biztosították a diákok bel- és külpolitikai tájékozottságát. — Tanulni és dolgozni! — ez volt az 1961—62-es tanév egyik jelszava, ez volt a terv, s úgy érezzük, nemcsak terv maradt! Dr. Rőczey Ödön helyzetbe kerül az Elégedetlenkedő (tiszteletem annyira az övé, megérdemli a nagy E-t), de az bizonyos: a kiharcolt igazság is okoz olyan elégtételt, erkölcsi kielégülést, mint a posványos, középszerű, vélemény-gyáva elégedettség. Az elégedettség; az „eleve meg vagyok elégedve” felfogás, a szellemi tunyaság any- nyira emberellenes, annyira nem méltó az emberhez, hogy követendő példaként az ifjúság elé állítani — enyhén szólva — morális felelőtlenségre vall. Elégedetlen ember. — Valamikor ennek a szónak olyan félelmetes és megbélyegző színezete volt, mint a „cucilis- tá”-nak. Aki elégedetlenkedett, azt sommásan a felforgatok közé sorolták, akikkel — — tudvalevő — csak az igazságszolgáltatás nyelvén lehetett beszélni. ’ Pedig... az elégedetlenség: aggodalom a jövőért. Az elégedetlenség — mai fogalmaink szerint legtöbbször: igényesség. Az elégedetlenség: nem olyan jellemvonás, amit le kell „faragni”: inkább irányítani kell, célszerű mederben tartani. Hogy ne fajuljon öncélú nihilizmussá, hogy ne sorvassza el az ideálokat, hogy ne váljék függetlenné hordozójától, ,az Embertől. Hogy ne az elégedetlenségért éljen, de az életért elégedetlenkedjék. Merjük vállalni a változtatás vágyát tápláló elégedetlenséget Krajczár Imre EGRI VÖRÖS CSILLAG Háború és béke (I.—H. rész) EGRI BRODY Felhívás táncra EGRI KERTMOZI Lejtön GYÖNGYÖSI PUSKIN Amíg holnap lesz HATVANI KOSSUTH Szembesítés HEVES Állami Aruház PÉTERVASARA Szabad szél FÜZESABONY A torpedó visszalő fíSZÍ MIUÄZ ® « AA Ü S O • Egerben este lél 8 órakor: Szarkafészek (Bérletszünet) > SALGÖ LÁSZLÓ Janóké: SZOBOSZLAY SÁNDOR Coletia: ; DALLOS SZILVIA {Markosz László felvételei) ', 1962. JÜNIUS 13., SZERDA: TÖBlAS 20 évvel ezelőtt, 1942. június 13-án halt vértanúhalált a Hor- thy-rendőrség kínvallatása közben, RÖZSA FERENC. Érettségi vizsgája után Németországban végezte el tanulmányait. Itt ismerkedett meg a marxizmussal és amikor 1931-ben hazatért, azonnal bekapcsolódott a munkásmozgalomba. A kitűnő építészmérnököt emiatt hamarosan elbocsátották állásából. _ Részt vett a párt mindén fontos megmozdulásában, főleg a sajtó területén működött. 1942. február 1-én jelent meg az illegális Szabad Nép első száma, a lap szerkesztője Rózsa elvtárs lett. Tízéves illegális pártmunka után került a rendőrség kezére. Elveihez mindhalálig hű maradt, két hónappal halála előtt így írt: „Elvtársainknak, akik ezeket a mozgalmakat vezetik, meg kell állniok helyüket a rendőrség, a bíróság, de még a hóhér előtt Is! Semmilyen kínzás nem mentség a pártárulásra!” 150 évvel ezelőtt, 1812-ben e napon született IVAN SZREZ- NYEVSZKIJ orosz filológus, 3 kötetes fő művében a fennmaradt írásos emlékek alapján, az ószláv nyelvet ismerteti. 255 évvel ezelőtt, 1707-ben e napon hozta meg az ónodi országgyűlés legfontosabb határozatát: törvénybe iktatták a Habs- burg-ház trónfosztását. A Béccsel cimboráló Turóc megyei követeket itt bélyegezték meg a szállóigévé vált EB URA FAKÖ! jellemzéssel. FILM - FILM - FILM - FILM - FILM A film a szülök és a gyermekek kapcsolatait, viszonyát tárgyalja. A főszerepeket Bessenyei Ferenc, Páger Antal, Komlós Juci alakítják. A filmet a hatvani Vörös Csillag Filmszínház mutatja be június 14—17-én és az egri Vörös Csillag Filmszínház június 21—24-ig. Húsz évre egymástól Lengyel üdülők Nosxvajon A festői környezetű noszvaji üdülőbe 19 tagú lengyel csoport érkezett, hogy két hetet itt töltsenek el. Az elmúlt évben hasonlóan magyar delegáció járt Lengyelországban, a gdanski tartományban. A küldöttség vezetője, Bara- novicz elvtárs, tájékoztatásul elmondta, hogy valamennyien kisipari termelőszövetkezeti dolgozók és a két hét alatt megyénk több nevezetességét meglátogatják, ezenkívül találkozót rendeznek a Heves megyei szövetkezeti dolgozókkal. Megérkezésükkor a fogadásukon megjelentek a megyei KISZÖV vezetői. Már az első nap baráti kapcsolat alakult ki az üdülőben a magyar és a lengyel vendégek között. Európa-szerte ismert orvos- professzorunkkal fordított volt a helyzet. Párizsból menet, Caracasban hosszabb időt igénylő csatlakozásra, és ami még rosszabb: átszállásra kényszerült. Ez esetben a mackóképűek — a maguk módján — is alkalmazták a dialektikát. Ha már elkerülhetetlen, hogy a „vörös útleveles” hosszabban időzzék a caracasi repülőtéren — úgymond— van ebben valami jó is: nézzük meg, mi van a Havannába tartó „vörös” bőröndje mélyén? És megnézték. Alaposan. A bőrönd jó néhány nappal a professzor után érkezett a kubai fővárosba. Honfitársam viszont máig is töprenghet: vajon a trópusi tempó, vagy pedig az amerikai titkosszolgálat alapossága igényelt a bőrönd átnézésére annyi időt. Mert az apróra vagdosott pesti szappanból és a kárpótlásként helyébe rakott amerikai pipere holmiból mindkettőre lehet következtetni. Nem nagy esetek ezek. Egy repülőtéri tartózkodás tapasztalatait kár volna túlértékelni. Mégis, a caracasi benyomások — mint csepp a tengert — mutatják a Venezuela és egész Latin-Amerika tömegeiben kavargó szenvedélyeket, és egyéni cselekedeteit meghatározó érzelmeiket. Jelentéktelen dolog a repülő- társaság bőröndökre kötözött, s az utas rendeltetési helyét jelző címke feirata. Mégis, ez a két szó: Havanna, Kuba, az egyik venezuelait, a mackóképű Cerberust kivetkőztette em- béri mivoltából, a. másikat: a tranzit étterem fekete pincérét talán egy pillanatra ismét megszilárdította emberi hitében, bizalmában. Soha nem felejtem el a fekete felszolgáló őszinte sajnálkozását, amikor a gyors távozásunk miatt fel nem szolgált kávé miatt exkuzálta magát, és a bánatos szemeiben hirtelen felcsillanó mosolyt, amikor a földről felemelt kézitáskámon megpillantotta a feliratot. — Havanna, Kuba — ismételte többször, szinte köszönés helyett. Nem lehetett félreérteni a szavaikkal takart érzelmeket. Ugyanazt fejezte ki, amit a Die Welt már idézett tudósítója az egész ország lakosságáról elmondott: — „Kuba iránt a venezuelaiak különösen baráti érzelmeket táplálnak.” Hogy miért? Még néhány órás repülés, és remélhetőleg választ kapuníc erre is. (Következik: Havannai „retmosis pigmentária”)
