Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-13 / 136. szám

1962.. június 13o, szerda !M E F 0 ) S A G * *> Kritikus szemmel Városnéző sétán Egerben A borongás, hűvös idő ke­resztülhúzza az ember szándé­kait. Az alacsonyan szálló fel­hők nem ígérnek kirándulásra való időt. így hát városnézés­re indul az ember, mit lát, mit tapasztal az épülő, fejlődő vá­rosban, — kritikus szemmel. ★ . A szemetes, poros utcák már nem feltűnők, megszokott vá­roskép. A hatósági felhívások és „tisztasági hetek” ellenére is porosak, szemetesek a járdák, és az úttestek. Igen sok üzlet dolgozója a járda mellé gyűjti a szemetet, rábízva a szélre, hogy gondoskodjon annak el­viteléről. A tejboltok edény­mosogatásából származó, erjedt illatú vizei a járdákon erjed­nek tovább, hogy majd az „aranyat érő” eső szabadítsa meg a járókelő embereket ‘ a kellemetlen illatoktól. ★ A főiskola előtt népes cső-' portok, turisták sokadalma. Felnőttek és iskolások hada, helyi vezetők nélkül ténfereg- nek. Ötletszerűen, csak úgy ta­lálomra veszik az útirányt va­lamerre, a régi mondának iga­zolásául, hogy „minden út Ró­mába vezet”. Az idegenek mit kereshetnek legelőször, is? Az utat, amely a várba vezet, és a friss vizet. Helyes lenne a fő­iskola környékén ilyen útba­igazító táblák elhelyezése. Ar­ról nem is szólva, hogy egy ivókút létesítése a ' főiskola előtti parkban már régen ese­dékes. ★ Halaszthatatlan az állomás- környék rendezése. Az autó­buszok tömeges parkírozása az út bal oldalán gátolja a biz­tonságos közlekedést, de nem közömbös az sem, hogy itt ta­karítják a kocsikat és itt is marad az útvonalon a szemét A másik rendezésre váró körülmény ezen a területen a ▼idefolyó árok megszüntetése, a földmúvesszövetkezeti bolt előtt levő hidacskával együtt. Idegenforgalmunk és mi ma­gunk is, sóikkal igényesebbek vagyunk, mintsem hogy még sokáig elbírnánk viselni ezt a régi, falud, idillikus képet példázó Utcarészletet. Megtörtént a „csoda” Víz folyik a Gólya utca Buttler- ház felöli szakaszán. Mint tud­juk, több mint négyszáz mé­ter mélyre jutottak a vizet ke­reső mélyfúrósok, sajnos, eredménytelenül. Most az Ás­ványolaj Vállalat szakembe­rei ezen a fúraton, úgyneve­zett repesztéssel vizet fakasz­tottak. Artézi kút módján jön a víz a Buttler-háznál. De ha már itt járunk, meg­írjuk azt is, hogy az itt felej­tett régi kertészlakás nagyon szemrontó és kívánatos volna azt mielőbb innen eltakarítani. ★ Messziről hallik a futball- labda duhogása a Gárdonyi - kertből. Káromkodás, lárma, mutáló hangú suhancok ordí- t ozása veri fel az ihletett kör­nyék csendjét. A kerítés észa­ki oldalánál egy terhekkel megrakott kocsi pakol a park­ba épített raktárból. Idegen lá­togatók haladnak az úton, ke­resik az író házát. Közben nagy erővel vágódik a labda az erőszakkal hajlított hegyű vaskerítésnek. Hogy minden­napos a labdarúgás a Gárdo­nyi-kertben, mutatják a ko­paszra vert faágak, a lomb nélküli bokrok és fák tar ágai. A múezum , felügyelője el­mondja, hogy ez így van itt, mindennap, ő tehetetlen, nem bír velük. Felhívjuk erre az illetékesek figyelmét, s várjuk intézkedé­süket ★ Foglár utca, a belvárosi mellékutca, elhanyagoltságát az egriek is észreveszik. Per­sze, az idegenek is. Tavaly, vagy még a megelőző eszten­dőben, valami villamosvezető­ket építettek, mindjárt az ut­A külföld A híres sebészprofesszor ki­vett egy szálkát a nagy pénz­ember torkából. A „műtét’ után az „áldozat’ megkérdez­te, mivel tartozik. A prof esz- szór válasza: „Fizesse az egy- harmadát annak, amennyit ak­kor adna, ha a szálka még a torkában lenne....” ★ Nobel Afredot, a dinamit fel­találóját, megkérdezte egy ka­cér hölgy: „Mondja, tulajdon­képpen miért nem nősül meg?” — Ügy vélem, hogy a nők ca elején az ÉMÁS2 emberei, az autójavító épületének falá­ba. A kő- és földtörmelék — megszaporodva az esővíz által lemosott hordalékkal —, azóta is ott dísztelenkedik a Szé­chenyi úti bejárónál. Végig az autójavító épületének faltövé­ben, kő- és téglamaradékok sokasodnak. A papnevelő intézet előtti térségen is számos kisebb-na- gyobb kőhalmaz vár elszállí­tásra. 'Az aztán mindennek a, teteje, hogy a Foglár utca 1. sz. intemátusi épület alá a múlt esztendőben beépített transzformátorház építkezésé­ből kimaradt, több kocsi — fél vagonnyi — számoskő a szom­szédos épület falának döntve vár sorsára. Most nem is be­szélünk arról a hevenyészve összeeszkábált, léc- és kerítés­fonattal pótolt ajtóról, ami a transzformátorházat zárja. Ugyan, mire való ez a zárt transzformátorház előtt? Az is érdekelne bennünket, hogy egészségügyi szempont­ból megengedhető-e, hogy a papnevelő intézet pincéjét bér­lő Húsipari Vállalat a pincé­ben kezelt, sózott húsok kelle­metlen szagú levét és mosadé- kát kiöntözi a pince elé, amely az utcára futva, kellemetlen bűzzel telíti ezt a belvárosi részt. < Nem lehetne-e más megol­dást találni? Hiszen az út is­kolához, bölcsődéhez és nap­közihez vezet. Okos Miklós humora robbanékonyabbak, mint a di­namit. A hölgy mosolyogva vála­szolt: „Nézzen rám! Biztosan nem vagyok veszélyesebb az egyszerű puskapornál.” — Az éppen elég — vála­szolta Nobel. — Az egyik lő­porgyáram már a levegőbe re­pült. ★ Gaucho azt mesélte öccséröl, Harpóról: „egészen más volt, mint a többi gyerek. Míg tár­sai az utcára mentek almát lopni, ő otthon maradt, hogy banánt lopjon a kamrából.” Mi lesz a Gagarin- és Tyitov- brigádok további sorsa? Ez a kérdés Vetődik fel az említett brigádok tagjaiban és vezetőiben, de a XII-es akna sok műszaíki dolgozójában is, akik állandóan figyelemmel kísérik és szívükön viselik ezeknek a kiváló eredményt elért szocialista munkabrigá­doknak a sorsát. Talán éppen azért, mert kiválóan működő nagymúltú brigádokat emlí­tettünk, most jogosan felvető­dik a kérdés. Vajon milyen problémák adódhattak? Talán a jelenlegi munkájuk, vagy a magatartásuk rossz. Elöljáró­jában is nyugodtan elmond­hatjuk, hogy: nem! Mindenki a legnagyobb megelégedés hangján beszélt az 55-ös és 57-es pajzsfrontok brigádjai­ról. Mindezek ellenére a jú­niusi munkahelyi telepítésnél a bánya különböző részeire te­lepítették azokat az embere­ket, akik több év óta együtt, egy brigádban dolgoztak. Azt is előre kell bocsátanunk, hogy mindkét brigád két eset­ben nyerte már el a szocialis­ta munkabrigád oklevelet. Hogy jobban megismerhes­sük eddigi munkájukat, ka­nyarodjunk vissza némi var­ga-betűvel az elmúlt év tava­szára. Az 55-ös pajzsbrigád abban az időben az 53-as fronton dolgozott. Munkájukat sem az üzemvezetőség, sem a pártszervezet nem tartotta ki­elégítőnek. Hogy milyen okok­ból adódtak a hibák, most ne boncolgassuk., Lényeg az, hogy a brigád, erejét összeszedve, kikerült a hullámvölgyből és mind a mai napig, vagyis he­lyesebben fogalmazva: a fel­oszlatásig, maradandó és di­cséretes eredményeket mond­hatnak magukénak. Ezt iga­zolják egyébként a brigádot ért szóbeli dicséretek, a pénz­jutalmak, no, és nem utolsó­sorban: a két oklevél. Most a Tyitov-brigádról beszéltünk. De foglalkozzunk néhány mondattal Oláh Sándorékkal, a híres Gagarin-brigáddal is. Csupán annyit mondunk ró­luk, hogy az ő nevükhöz, mun­kájukhoz fűződnek a sokat emlegetett és országos vi­szonylatban is elismerést kel­tő 67 méteres front-előrehala­dások. Szintén két esetben nyerték el a szocialista mun­kabrigád oklevelet. Summázva tehát a két bri­gád eddigi működését, a nagy szavak hangoztatása nélkül kijelenthetjük: tekintélyes ré­szük van abban, hogy a XII- es akna jelenleg az élüzem címmel dicsekedhet, hogy az üzemnél tág teret nyert a kü­lönböző versenymozgalom és nem utolsó sorban, hogy a .páncélpajzsok gazdaságos mű­ködéséhez lelkiismeretes igye.- kezetükkel hozzájárultak. Mindkét brigád éves szocia­lista versenyszerződést kötött, de a kongresszusi verseny­vállalásuk is mélyen tükrözi a brigádtagok világnézetét és jó kollektív szellemét. Vajon mérlegelték-e ezeket a tényeket a XII-es akna azon műszaki vezetői, akik azt a bizonyos- június havi telepítést végezték? Azok, akiknek el­sődleges feladatuk lenne a szocialista brigádmozfalom népszerűsítése, a mozgalom sikerének elősegítése, gondol­tak-e vajon arra, hogy a bri­gádok megbontása milyen po­litikai, erkölcsi és gazdasági felelősséget ró rájuk? Politi­kait, mert e mozgalom célja elsősorban nevelni az új, mű­veltebb, fejlettebb ember­típust. E lépéssel veszélyeztet­ték azt a munkát, amellyel a XII-es akna pártszervezete és szakszervezete ápolja, támo­gatja ezt a nemes mozgalmat. De erkölcsi hátrányt is je­lent, mert azok az emberek, akiket váratlanul és minden előzetes figyelmeztetés nélkül más munkahelyre telepítettek, most csalódtak nevelési és szervezési módszereikben. A gazdasági hátrány sem kis je­lentőségű, mert a?ok a brigá­dok, akiket a munkában együtt töltött évek szoros egy­ségbe kovácsoltak, különb és kiválóbb munkateljesít­ményre képesek. Nem beszél­ve arról, hogy a pajzsfrontok munkája különlegesebb gya­korlatot és hozzáértést kíván, amelyet az újonnan odatelepí­tett embereknél nem találunk meg. Ebből á gyakorlatlan­ságból nemcsak gazdasági, de súlyos baleseti veszélyek is származhatnak. Az üzem pártvezetősége megvizsgálta és elítélte ezt a telepítési hibából adódó zűr­zavart. Ugyanezt mondhatjuk el a szakszervezeti bizott­sággal kapcsolatban is. össze­gezve, idézzük talán Vágner István párttitkár és Berta Ti­bor szb-titkár nyilatkozatait. —- Minden erővel azon le­Jól vizsgáztak a petfifibányai „öreg diákok“ Talán megszokott azt kér­dezni, hogy milyen érzés is felnőttként újra béülni az is­kolapadba, amelyet több mint tíz éve elhagytunk. Ez volt nündannyiunk első gondolata, amikor ezelőtt három évvel felkerestük a Petőfibányai Ál­talános Iskola pedagógusait, akik ismertették a továbbtanu­lás lehetőségét, feltételeit és szükségességét. Mennyivel más ez az isko­la, mint a régi! Ez volt az el­ső benyomásom, mikor újra mint „diák” nyitottam be az iskola kapuján. Én itt nőttem fel a régi Pernyepusztán, cse­lédemberek gyermekeként. A tanulás- a legrégibb pernyei is­kolában, a felszabadulás előtt kezdtem. Sokat megtapostam az útját térdig érő hóban, sárban és ahogy visszaemlék- szern, nem nagy örömmel, hi­szen a petróleumlámpával vi­lágított, gyéren fűtött hodály- ban az átázott lábbelikben csak dideregni lehetett, de nem tanulni. Hosszú vargabetűt) írtunk le tainulótórsaimmal együtt, amíg ebbe az iskolába eljutottunk. Többgyermekes családanyák, családapák és r.éhányan fiata­labbak, dolgozók és háziasz- szonyok, beültünk a padokba, amelyekben délelőtt sokunk gyermekei tanultak. Mennyire más volt hallgat­ni az irodalom- és történelem- órákat, amikor az évek; alatt elolvasott művek alapján is­merősként találkoztunk az iro­dalom nagyjainak neveivel: Petőfi, József Attila, Ady. Az ókori történelem alakjai sok­szor „palócnyelv tördelő” ne­veikkel nem is tűntek, már olyan félelmeteseknek. A mate­matikánál, ha a számok nem is lettek barátságosabbak, de értelme lett valamennyinek a zárójelekkel együtt. A termé­szettudományok még jobban megértették velünk, hogy ez a tanulás nemcsak hézagpótló, hanem a technika századában élő ember ismereteinek nélkü­lözhetetlen alapja. Gyorsan elszaladt ez a há­rom esztendő és következett a VIII. osztály vizsganapja, amelyet már alig vártunk, hi­szen vége lesz a szorongásnak. A vizsga szép eredményt ho­zott. Az A osztály 4,15 és a B 4,26 átlageredményt ért el. Ta­náraink örömmel és büszke­szünk, hogy még e hónap fo­lyamán helyrehozzuk ezt a súlyos tévedést. De ide kell kapcsolnunk Kettai József üzemvezető és Varga János főmérnök véle­ményét is. — Csupán akkor szereztünk már tudomást a helytelen te­lepítésről, amikor a brigádok szétszórtan megkezdték a munkát. Ezen, hónap közben, változtatni már nem akar­tunk. így az üzem társadalmi szerveivel karöltve olyan ha­tározatot hoztunk, amely sze­rint a jövő hónapban a brigá­dok ugyanolyan telepítés sze­rint dolgoznak, mint az előző hónapokban, ahogy a csapat- vezetők a brigádokat összeír­ják. A hiba megtörtént, de a XII-es akna társadalmi szer­vei és a felső üzemvezetőség igyekszik közös összefogással minél előbb rendet teremteni. A brigádok tagjai tehát az új' telepítésig is végezzék ugyan­olyan lelkiismeretes pontos­sággal a munkájukat, mint eddig végezték. Az ígéretekés határozatok szerint csupán ez az egy hónap választja szét a brigádot és néhány hét múl­tával ismét együtt lehetnek majd. Ne okozzon ez a telepí­tési tévedés törést a munka­lendületükben, mert a XII-es aknának — tekintve a félév utolsó napjait — szüksége van minden egyes dolgozó maxi­mális. münkájára. Hisszük, hogy ez a tévedés nem bon­totta meg a brigádok jó szel­lemét és munkaszeretetük, munkalendületük a jövőben is olyan sikereket biztosít ' ré­szükre, mint amilyennel az elmúlt időkben dicsekedhet­tek. Laczik János séggel mondogatták, hogy az „öreg diákok” kitettek magu­kért. Igen, az öreg diákok szor­galmasak voltak, de mennyi fáradság, lelkiismeretes mun­ka fekszik ebben az eredmény­ben, amelyet kedves tanára­inknak is köszönhetünk. Az évek odaadó munkájával sike­rült lecsiszolgatni, újra „ola­jozni a fcisé berozsdásodolt ko­ponyák fogaskerekeit”. Köszönjük kedves tanára­Vasárnap délután a men­tők súlyos gyomiorvérző bete­get szállítottak a hatvani kór­házba, A gyors orvosi, vizsgá­lat haladéktalan vérátömlesz­tést tartott szükségesnek. Mi­vel a kórház véradó állomása jelenleg még nem működik, idyen esetben a kórház dolgo­zói minden sürgős intézkedést megtesznek, hogy az életet je­lentő vér a lehető leggyor­sabban rendelkezésire álljon. Jelen esetben is ez történt. Azonnali telefonfelhívással vért kértek a budapesti Or­szágos Vértranszfúziős Szol­gálattól. A kért vérnek 17,34 órakor kellett volna megér­keznie Hatvanba. De nem ér­kezett meg, azaz hogy megér- keziett, de — Mátraszentistván- ra. Telefonbeszélgetések özöne következik Budapest—Hatvan és Hatvan—Budapest között. Mire az elküldött vér nyomára akadnak, este 10 óra van. A I I Egy 40 éves formózai férfi „házasságot” kötött egy 18 éve halott lánnyal, miután az „iste­nek” közölték, hogy ezáltal visszanyerheti egészségét. Az előítéletekkel, babonákkal teli ember két évvel ezelőtt megbe­tegedett, majd egyik éjjel ál­mában gyönyörű fiatal lányt látott, akibe „beleszeretett”. Felesége „az istenekhez” for­dult segítségért, hogy férje visszanyerje egészségét. Az „is­tenek” egyedüli gyógyírként inknak odaadó munkájukat, amellyel mindezekhez hozzá­juttattak bennünket. A záró- ünnepségen öröm csillogott mindannyiunk szemében, érez­tük, hogy ez a néhány év na­gyon jó volt, újra diákok vol­tunk és ez minden szurkolás ellenére irigylésre méltó „fog­lalkozás" mindazoknak,, akik a múltban ezt nem tehették. Nemes Józsefné Petőfibánya MÁVAUT Budapest, Engels téri főnöksége telefonon fel­hívja Galyatetőt és megkéri a SZOT-üdülő portását, hogy va­lamilyen , gépkocsival menje­nek el Mátraszérítistváriba és az ott levő vért azonnal szál­lítsák Hatvanba. Ezt a tele­fonbeszélgetést Hallotta Doró Gyula, az üdülő igazgatója,, aki tu'dta, hogy emberéletről van szó, nem habozott, gép­kocsijába ülve elment Mátra- szentistvánba és onnan Hat­vanba hajtott az életmentő vérrel. Éjjel 11,30 órakor ér­kezett meg. Az ügyeletes or­vos azonnal megkezdte a vér­átömlesztést, egy súlyos.beteg életét mentette meg az emberi összefogás! Nem akarunk nagy szavakat, használni, de mindannyiuhk nevében köszönjük. Dr. Hargitai Rezső Hatvan azt javasolták, vegye feleségül, akiről kiderült, hogy 18 évvel ezelőtt meghalt. Ez a körül­mény megkönnyítette a dolgot: a beteg férfi felesége könnyű szívvel beleegyezhetett a külö­nös és minden következmény nélküli házasságba. Az esküvői szertartáson „a menyasszonyt’* egy táblácska helyettesítette, amelyre ,a leány nevét vésték, A „kétszeres” féri egészségi állapotának változásáról egy* előre nem tud a fáma. Emberi összefogás az emberi életért Siker Jenő kefe­kötő ugyanúgy ivott, mint a töb­bi kefekötő a Ke- fekötö és Kiszere­lő Vállalatnál. Az igazság kedvéért meg kell jegyez­nünk, hogy fenti vállalatnál nem­csak a kefekötők ittak, hanem a ke- fekönyvelők, a ke- feelőkészítők és a kefekiszerelők is, úgyhogy Siker Je­nő nem lógott ki a kollektívából. Ugyanannyi volt a normája, mint a többi kefeszakem­bernek, pontosan annyit ivott, amennyi belefért. Tekintettel arra, hogy kefekötőknét ez haladó hagyo­mánynak számít, senkinek nem tűnt fel Siker részeges- kedése, legkevésbé Tájt Alajos igaz­gatónak, aki vala­mikor szintén ke- fekötő volt és még ma is úgy ivott, mintha annak ide­jén ki se emelték volna. Történt egyszer, hogy műszak vé­geztével együtt ivott az egész ke­fegyári naayaktí- va. mikor'Tömény Szilárd, a személy­zeti vezető a nyol­cadik rundó után megkérdezte: — Gyerekek, hol van ma Siker Jenci? , Valamennyien megdöbbenve néz­tek. körül. Való­ban. hol van ma Siker Jenci? — Már tegnap se piált velünk — ál­cSikez lapította meg Spic- cer Kázmér, a nor­más. — Csak nincs valami baja? — De igen — szó­lalt meg most hal­kan Sörös Vendel, Siker testi-lelki jó barátja. — Nagyon nagy baja van,, ugyanis a felesége kijelentette, hogy ha nem hagy fel az ivással, ő visz- szaköltözik. a ma­májához. — No és? — kér­dezte‘Spiccer Káz­mér, üveges sze­mekkel. — Szegény Jenő végzetes lépésre határozta el ma­gát — folytatta Sö­rös. — Tegnap be­feküdt a kórház­ba, elvonókúrára. — Elvonókúrára ? — döbbent meg Tájt Alajos, az igazgató, és ijed­tében kiitta. Tö­mény Szilárd tél­decijét. — , Akkor Siker Jenő egy kö­zönséges alkoho­lista ... — Stimmel — mondta Tömény, a személyzetis és egy újdbb féldecit kért. — Aki elvo­nókúrára jelentke­zik, ez alkoholista. Az alkoholistákkal pedig vigyázni kell. A tizedik rundó után a nagyaktiva határozatot foga­dott el: ■ mivel Si­ker Jenő elvonó­kúrára ment — te­hát alkoholista —, alacsonyabb mun­kakörbe helyezik át. Ellenvélemény nem volt, erre új­ra ittak, maid éj­fél után felhőlép­tekkel szétszóró d- tak .az éjszakában. Mikor Siker Je­nő kijött a kórház­ból, a kefekötöktől áthelyezték a ke- feelőkészítőbe elő­készítőnek, majd egy hét múlva a keferaktárba anyag mozgatónak. És amikor az át­helyezés miatt be­ment az igazgató­hoz, Tájt Alajos kijelentette: . Mindennek maga az. oka, Si­ker szaki. Tudo­másunkra jutott, hogy elvonókúrán volt és ez annyira megdöbbentett minket, hogy kt kellett zárnunk a kollektívából. Hi­szen maga egy kö­zönséges alkoho­lista! — Csak voltam — mondta Siker és könnyes szemek­kel hagyta el az inazpatói irodát. Hetekig el volt ke­seredve. nem ta­lálta a hélyét. Egy ' hónap múlva, ami­kor már a köszö­nését sem fogad­ták, bánatában úgy berúgott, mint egy disznó. Más­nap szintén és harmadnap szin­tén. Mikor ez a totfe* kötő vezetőség tu­domására jutott, látván, hogy Siker a javulás útjára lépett. visszahe­lyezték őt kefekö- t-önek és Siker az­óta 'újra boldog és iszik, iszik a nagy- aktívával, egészen a delirium tre- mensia. Miklósi Ottó Gyogvházssság egy 18 éve halott lánnyal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents