Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-13 / 136. szám

1962. június 13., s*«da NEFÜJSAG RÓZSÁ FERENC (1906 1942) Az aránylag rövid időszakot félölelő ma­gyar munkásmozgalom, sok kiváló hőst tud felmutatni. Ezek közé a hősök közé tartozik Rózsa Ferenc, akire ma elmékezünk. Rózsa Ferenc 1906-ban született. A közép­iskola elvégzése után Németországban végzett építészmérnöki tanulmányokat. A nyári idő­szakban többször, mint épí­tőmunkás dolgozik, ekkor is­merkedik meg először a mun­kásokkal. Rózsa Ferenc Németország­ban kapcsolódott be a kommu­nista párt munkájába. Az egye­temen a kommunista diákok vezetője volt. 1931-ben tért vissza Magyarországra. Itthon elég nehezen fcap akkor mun­kát, de végül megbízzák egy építkezés vezetésével. A mun­kások oldalán vett részt a bér­harcokban, ahol csak tudta, tá­mogatta őket. Bátyja segítségé­vel, aki kommunista volt, be­kapcsolódott a KMP munká­jába. 1932—34-ig a „Kommunista” című lap szerkesztő bizottságában dolgozott. Tagja volt a KMP budapesti területi bizottságának, a KIMSZ munkáját segítette, mint pártösszekötő, majd a párt Központi Bizottságának tagja lett. 1941-ben, amikor a fasiszta Németország megtámadta a Szovjetuniót, és Magyarország is csatlakozott a szovjet ellenes háborúhoz, égyik szervezője lett a háború ellen, a demok­ratikus erők összefogásáért indított harcnak, A párt azzal bízta meg, hogy teremtsen nyomdát és szervezzen központi újságot, amelyen ke­resztül a párt szava eljut a dolgozókhoz. Rózsa Ferenc teljesítette a reá bízott feladatot: s 1942. február 1-én már meg is jelent az illegális Szabad Nép első száma. A lap főszerkesztője és a pik­kek nagy részének írója Rózsa Ferenc volt. Ö irányította a sajtó elosztását is. Mikor sűrű­södtek a letartóztatások, á Sza­bad Nép egyik cikkében Rózsa Ferenc utasításokat adott arra, hogy hogyan viselkedjenek a rendőrség kezébe került kom­munisták. „Semmilyen kínzás nem mentség a pártárulásra — írja — inkább válaszd a ha­lált, minhogy áruló légy... gondolj arra, hogy a pártnak élnie kell.” 1942 június 1-én őt is elérte a letartóz­tatás. Rózsa Ferenc hű maradt szavaihoz: "nem tudták vallomásra .bírni. Az elállatia- sodott csendőrnyomozók halálra kínozták. 1942. június 13-án halt meg. Emléke, tettei ma is példamutatók. Sz. K. Ä Halállományunk növék- ^ vő létszáma az igénye­sebb fajták és az évről évre emelkedő hozamok megfelelő takarminybázist követelnek meg termelőszövetkezeteink­től. A rendelkezésre álló ta­karmánytermő területeken a hozamok és a minőség foko­zásával a • rétek és legelők jobb kihasználásával ezen alapfeltétel biztosítható, ha ezt a termelőszövetkezeti vezetők fontos feladatuknak tekintik. A tavasai rendkívüli időjá­rás következtében a pillangós takarmányteriilietek, de a szé- natermő területek termése is az első kaszálás során alacso­nyabb, mint amely termésho­zamra a termelőszövetkezetek feltétlenül' számítottak. Ebből kiindulva a fenti területek terméshozama éves viszonylat­ban sem éri el azt a mennyi­séget, amely szükséges a ter­melőszövetkezetek állatállo­mányának zavartalan áttelel- tetésóhez. A lekasizált takarmányok betakarítása több termelőszö­vetkezetben igen vontatottan halad, az összegyűjtött és bog­lyába rakott takarmányt hosz- . szabb ideig kánt hagyják a táblán. Ennek az a következ­ménye, hogy a boglya alatt a lucerna kivész és a betakarítás­nál az új fakadásbam a szál­lító eszközök sok kárt tesznek. Termelőszövetkezeteink több- , ségében nem fordítanak kellő gondot a gyakorlatban jól be- . vált új talm rmján ybetakarítási módszerek .alkalmazására. Az állványon történő szárítást ' megközelítőleg sem alkalmaz- ; zák olyan területen, mint aho- ; gyan az kívánatos lenne. En- ' nek következménye, hogy a ' betakarított takarmányok táp- 1 értéke — béltartalmat vizs>- ' gálva —, alacsony és így a ■ szükségesnél jóval több takar- ] mányt kell az állatokkal fel- - etetni ahhoz, hogy a megfele- 1 lő. tápértékét megkaphassák. Ha azonban termelőszövetke­zeteink a még hátra levő ta- ; karmánybetakarításoknál az új 1 módszereket nagyobb mérték- 1 ben alkalmazzák, így a takar- 1 mányok beltartalmi tápértéke növekedni fog és ennek követ- keztében a szükségleteiket ki­sebb mennyiségű takarmány- 3 adagolással is megfelelően ki s tudják elégíteni. , T gén lényeges, hogy a tér- . melőszövetkezetekben a nagyüzemileg be nem takarít­ható területekről, árokpartok- 3 ról, zsombékos tájakról a ta- ] karmányok összegyűjtése meg- , történjék, mert ezen takarmá- nyok mennyisége is nagyban 1 segíteni fogja a zavartalan át- : telel totóst, mind a közös, mind í a háztáji állatállománynál, , ugyanakkor a szénák betakarí- tásánál szintén ügyelni kell ar- J ra, hogy megfelelő időben és '<■ minőségben kerüljön kazalba. ] Aniták ellenére, hogy pillan- i gós takarmányaink első ka- 2 szálasa megfelelő mennyiségű termést nem adott, mégis biz­tosítani kell — és lehet' is —, s hogy kellő területen magfogást j végezzenek termelőszövefkeze- r teánk. Az elkövetkezendő évek takarmánybiztosításának elő­feltétele, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű vető­mag álljon rendelkezésre, eh­hez azonban az szükséges, hogy megfelelő nagyságú terü­leten vetőmagtermelés foly­jék. A termelőszövetkezetek érdekein kívül fontos népgaz­dasági érdek is fűződik ah­hoz, hogy mánéd több lucema- és vöröshereimagot tudjanak termelőszövetkezeteink a fel­vásárló szerveknek átadni. Az aprómagfogásra megfelelő vé­dekezéssel időben fel kell készülni. Ha csak elvénült táblákon fogunk aprómagot, akkor annak a következménye az lesz, hogy sem szénánk, sem pedig aprórr.agunk nem lesz az adott területen, tehát azt nem használjuk ki gazda­ságosan. N agy gondot kéül fordíta­ni arra, hogy a nyári hónapokban az állatenyésztés- nél csak annyi pillangós ta­karmányt használjanak fel, amennyi feltétlenül szükséges. Feleslegesen ezen takarmány­féleségeket ne etessék és ügyeljenek arra, hogy a kaszá­lások után a megfelelő talaj- munkát elvégezzék és a m^- ^rágyát a pillangós kalásao­k/iu itzit napsütésben is. Nem adná oda a kocsit asszonyának —- „én vagyok az apjuk, engem néz­zenek!” — csak a lakásuk előt­ti laposon, néhány lépésnyire..; MEMENTO■. ■ Vájár volt Telek József, Egercsehiben. Hosszú évtizede­ket töltött a föld alatt, az utóbbi években már mint rok­kant vájár. Egy, napon azt • szomorú hírt hozták, hogy meghalt. Bent, a kórházi fe­hér ágyon. Kegyetlen volt hoz* zá a bánya, s kegyetlen volt egészségéhez maga is. Jó bá­nyász volt, hibái ellenére is megbecsülték, s én barátomat vesztettem el benne. Nemrég, egy tőle .való kedves emléket küldött számomra Nemesik Pál. borsodnádasdi tanár. Mun­kásnéprajzi adalék-gyűjtésé­nek egy dedikált különlenyo­matát. Hadd iktassam az új­ságlapokra azt a bányászme­sét — Telek Jóskára emlékez­ve —, amelyet ő mondott toll­ba a népi kincsek után kuta­tó tanárnak... AZ ÖRDÖG ES A BÁNYÁSZ-— A régi bányászokkal tör­tént, hogy amidőn fúrtak, töl­töttek, robbantottak, hát egy fekete ördög bújt elő az egyik gyámlyúkból és csúfolódva kérdezte a vájárokat: „Na, me­lyik az a nagylegény, ki mer velem megbirkózni?” , — A vájárok megijedtek az ördögtől, de az egyiknek men­tőötlete támadt, tgy szólt az ördöghöz: „Én nem birkózom meg veled, mert még a kis- öcsém is erősebb nálad!” — Az ördögöt bosszantotta, hogy ennyire semmibe veszik erejét és azonnal vállalkozott arra, hogy megbirkózik a vá­jár kisöccsével. — Éppen már kifúrták a lyukat a robbantáshoz. A vá­jár beleszorította az ördög far­kát a fúrólyukba a töltettel, meg a tömítéssel. Meggyúj­totta a zsinórt és elszaladt tár­saival. Ahogy a lövés elhang­zott, nem vártak semmit a füstre, hanem szaladtak visz- sza a munkahelyre. Hát mit láttak? — Ott táncolt az ördög szé- delegve a robbantás helyén, megpörkölt farokkal. Megszó­lították a vájárok nagy neve­tés közepette: „Na, ki volt az srösebb, te vagy a kisöcsém?” — „Nem erősebb a te kis- icséd, csak hirtelenebb” — vi­aszolt az ördög és elsomfor- iált megszégyenü.lten a mun­kahelyről. A vájárok azóta icin találkoztak vele... Palaky Dezsá Szorgalmas munkában az üjlőrincfalvi Május 1 Tsz dolgozói. Munkájukban nagy segítségükre vannak a Sarudi Gépállomás dolgozói, akik gépi munkával végzik el a növényi munkák jejpitős részét. Képünkön Madarász Károly és Bede Albert tsz-tagok munka közben. Foto: Kiss Béla — öt fiú sem /ér annyit, mint egy kislány ... Mikor a szirénázó fehér mentőautó a szülészetre szál­lította igen-igen félt. Szívesen lemondott volna a kis kék masnikról, a fehér, piros ru­hácskákról, tüll sízoknyácskák- ról, álmairól, amelyekbe ki tudja hányszor és hányszor felöltöztette magának a csöpp­séget — csakhogy az urának kedvére tegyen. „Lennék már túl az egészen ... Biztosan be­lehalok! En ..; biztosan bele­halok ...” Nem is olyan borzalmas, mint azt mondogatták — ez volt az első gondolata, amikor az odkolást meghallotta. „De miért nem szűnnek a görcsök? A nővér azt mondta, utána egyszerre megszűnik a fájás”. — No, még egy kis türelmet, aztán vége... — mosolyogta az orvos. Az asszisztensnő megmutatta neki a fiát. Mo­solygott ő is, de egy kis csa­lódást is érzett. Nem volt tel­jes az öröme. Aidán tényleg nem érzett már semmi fájdalmat. Csak a megkönnyebbülést. — No, ez már igen — ör­vendezett az orvos. — Ritka­ság, hogy így eltalálja valaki: egy fiú, egy lány, és ikrek. — Az egyetértés kedvéért, hogy ne veszekedjenek. A két szerelmes — lelkendezett a nővér is. És azóta reggelente apuka tolja a kocsit a bölcsődébe. És munka után is ő megy értük, ö sétáltatja, kocsikáztatja a kicsiket a vasárnap délelőtti FIÜ VAGY LÄNY? A munkateremben minde­nütt nő, sehol egy férfi. Szőke és barna leányfejek hajolnak a munkaasztalok fölé; kezük serényen, fürgén dolgozik. Az egyik asztalnál; legszé­lén, fiatal, szögegyenes, hosz- szú szőke hajú munkásnő. Nemcsak munkájával, szépsé­gével is önmagára irányítja az ide belépő figyelmét. Olyan, akit muszáj nézni. Egyenesen a gimnázium pad­jaiból került az üzemibe, érett­ségi után. Hamarosan szak­munkássá minősítették. Meg­kapta a kiváló dolgozó okle­velet is. Aztán egy napon jött a sze­relő, , s megakadt a szeme a szögegyenes, hosszú szőke hajú leányon. Csodálatosan szép, tiszta szerelem szövődött. Házasság­gal a végén. Szépen berendez­kedtek a lakásban, keresetük nagy részét félrerakták, s min; dig azt vették meg, amire mindkettőjüknek „fájt a foga”. Nem hamarkodták el a dol­gokat, nem siettek a gyerekkel, ám amikor kellett, az is jelent­kezett. Amikor bejelentette, párja a korai férfi gőgjével azt mondotta: — Fiút akarok! Az asszonyka ellenkező ter­mészet volt, dacoskodó, kicsit bántotta is férje „kívánsága”, s közbevetette: — És ha mégis kislány lesz? — Fiú kell. Nem hagyta a magáét „A lány mégis ,csak jobban az anyjáé”. l Nagy' gondot fordítsanak t szövetkezeteink í másodvetéáf- silótakarmiány termesztésére. ' különösen azokon a terüléte­- ken, ahol ezt öntözni is lehet , A korán lekerülő kalászosok , után a szükségletnek megfele- . lő területen vethetnek másöd­■ vetésként kukoricát náprafor- • góval, vagy bonsóval, amely , még megfelelő tömeget ad és ■ minőségben is megfelelő az ál­■ latállomány részére. A felül­■ vetett kalászosok betakarítása során lekerült szalmának — i különösen a tavaszi árpa szal­májának megfelelő kazlazása ■ igen lényeges, mert a téli ta­karmányozás során szalmák takarmányként felhasználha­tók. Különös gond fordítandó ; a borsószalma megfelelő be- kazlazására. Azokban a ter­melőszövetkezetekben, a hol a borsót zölden étkezési célra adják át és helyben zölden csépelik, a visszamardt szárat és hüvelyt helyes' ha azonnal bes'ilózzák. Azokban a terme­lőszövetkezetekben, ahol na­gyobb területű zöldségbermő terület van, a zöldségkerté­szetben visszamaradt anyago­kat, mint a káposztatő, stb. szintén be lehet silózni és fel lehet használni. Az őszi beta­karítás során a kukorica szár- silózással ugyanúgy fontos foglalkozni, mint az előző években, bár sokkal jobb mi­nőségben kell, hogy a kukori­caszár sdlózása megtörténjék. A cukorrépa betakarítás során visszamaradt répafejet szintén fel lehet használni, ugyanak­kor gondoskodni kell a téli le­gelőkről is, különösen a juhok részére. Ha termélőszövetke- zetednk megszívlelik és alkal­mazzák a fenti tanácsokat, ak­kor minden előfeltétele bizto­sított annak, hogy zavartalan lesz a közös állatállomány, sőt a háztáji állatállomány át- teleltetése iß. Éppen ezért, ahol ez szükséges, és megfele­lő anyag áll rendelkezésre, a termelőszövetkezet a háztáji ádlatálomány részére is ké­szítsen silót. D endkívül fontos, hogy a termelőszövetkezetek állatállománya, különösen \a szarvasmarha, a juh, megfe­lelő kondícióban kerüljön be- teleltetésre, mert csak ebben az esetben lehet biztosítani, hogy a tél folyamán az állat­tenyésztésnél a megfelelő nö­vekedés, súlygyarapodás és terméshozam meglegyen, hogy így megfelelő reális takar­mányfelhasználással az állat­tenyésztés termelésének ter­vét biztosítani tudjuk. A gyen­ge kondícióban, leromlott ál­lapotban beteleltetett állatál­lomány részére nagyobb tö­megű takarmányfelhasználás­ra van szükség és ugyanakkor a megfelelő növekedés, áru­termelés a takarmányfelhasz- náliást nem követi. Holló Endre, a megyei pártbizottság mező- gazdasági osztályának munkatársa. sok területe is megkapja, p lehetőséghez mérten mind i legelőket, mind a pillangós te rületeket öntözni kell, hogj ennek következtében is a tér méshozamok növekedjenek ugyanakkor a szarvasmarha- de a juhállomány is a nyár: és őszi hónapokban a szálasta- karmányok döntő többségé maga legelje le, köztudomású hogy az így elfogyasztott ta­karmány a legolcsóbb. Ügyel jenek tsz-ednk, hogy ha a le­gelőn megfelelő takarmány­mennyiséget az állat már nerr talál, akkor azt kiegészítsék mert semmi körülmények kö­zött nem engedhető meg, hogy csak a legelőn történő tartás következtében az állatállo­mány hozamánál csökkenés következzék be. A kalászosok és a kukorica terméskilátásai a jelenlegi becslések alapján megfelelőek, azonban nem szabad úgy gon dolkodni, hogy a kiesett szá­lastakarmányok pótlására majd koncentrált abraktakar- mányt használunk fel. Ez sok­kal drágább, mint a szálasta­karmány, ugyanakkor -a mieg- növekedett baromfinevelés kö­vetkeztében és a hízósertés ér­tékesítési terv teljesítése ér­dekében a termelőszövetkeze­teknek minden abraktakar­mányra szükség van. Terme- lőszövetkezeteiinkben a ki­esett szólastakarmányak pót­lását biztosítaná kell. Ezeket a takarmányokat azonban fel­tétlenül helyben állítsák elő azért, hogy a szállítási költ­séggel ne terheljék az állatte­nyésztés hozamát, ugyanis az állattenyésztés termelési költ­ségének mintegy kétharmad részét a takarmányozási költ­ség adja és ha ezt a költséget még tovább növelik, az feltét­lenül kihatással lenne az ál­lattenyésztési hozamojc, termé­kek önköltségére is. A termelőszövetkezet foM- ^ tos érdeke, hogy a kö­zös gazdaságban levő összes le­hetőségeket a takarmányok biztosítása terén maximálisan kihasználja. Az elmúlt évhez viszonyít­va elsősorban nagyobb mennyi- nyiségű silókészletre van szük­ség. A meglevő silótakarmá­nyok növényápolása az egyik alapvető feltétele annak, hogy gazdaságaink nagy tömegű és minőségű takarmányt takarít­hassanak be az adott terület­ről. Jó felkészülés szükséges, hogy a betakarítás gyorsan, zavartalanul történjék és azt akkor végezzék, mikor a nö­vény a legtöbb tápértékét ad­ja. Ehhez a munkához a gép­állomások nyújthatnak megfe­lelő segítséget a termelőszö­vetkezeteknek. Helyes célkitű­zés, hogy termelőszövetkeze­tink számosállatonként szarvasmarhánál 14—15, juh­iál 2, sertésnél pedig 1 köb­méter minőségi sdlótakarmány- íyal rendelkezzenek. Hogyan biztosíthatják termelőszövetkezeteink állatállományuk megfelelő takarmányellátását?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents