Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-12 / 135. szám

198*. június 12., kedd NÉPÜ JS AG 8 tfh un ó'mmmnm * *v*’*!v!y.v.*‘ • * Három telefon — három jó hír közös gazdaságainkból Azt lehetne hinni, hogy a rendkívüli időjárás, ez „az eny­he júniusa tél”, visszavetette a termelőszövetkezetekben a kö­zös munkát. Három telefon, s a vonal másik végéről kapott három jó hír azonban ennek az ellenkezőjét bizonyltja. A hevesi Űj Barázda Tsz-b&l Jakab Antal elnök, mindjárt azzal kezdte mondanivalóját: •— Emlékeznek rá, telefonál­tunk a szerkesztőségnek, ami­kor megkezdtük a zöldborsó szedését. Most arról számolha­tok be, hogy nagyon jól fizetett a borsónk. Eredetileg úgy ter­veztük, hogy 112 500 forintot veszünk be ebből a növényből, most viszont már épp a két­szerese, 225 000 forint van a bankszámlánkon. — Ez a jó eredmény termé­szetesen fellelkesítette a tagsá­got, s most már minden kerté­szeti növénynél nagyobb hoza­mot akarnak elérni, mint a ter­vezett. Éppen ezért, egyszer már megöntöztük hat hold ká­posztánkat, hagymánkat, s je­lenleg tart a második öntözés. Ezután a paprika öntözése kezdődik, majd utána közvet­lenül harminc hold paradi­csomra kerül sor. Sárgultak a hidegtől, de külö­nösebb aggodalomra nincs ok. ha elmegy a hideghullám, ha­mar rendbe jöhetnek. Egyedül a zöldborsó szedését kellett egy időre abbahagyni, mert megállt a szemképződés. Ezt a munkát néhány nappal ezelőtt kezdtük el, s eddig 18 mázsa borsót adtunk el a MEK-nek. — Ami a többi munkát ille­ti, — folytatta a főagronómus —, befejeztük 238 hold cukor­répa mélykapálását, 849 hold kukorica első kézi kapálását, 630 holdról pedig betakarítot­tuk a pillangós takarmánynö­vényeket. 118 hold silókukori­cánk első kézi kapálásának hetven százalékával is végez­tünk. A nagytályai Viharsarok Tsz elnöke, Kolozsvári József ugyancsak dicsérő szavakkal méltatja a gazdaságban folyó munkát. — Nagyon szépen dolgoznak a tagok. Ezt bizonyítja az is, hogy a háztáji kukoricát már kétszer kapálták meg, géppel és kézzel is, a közös kukoricá­ban pedig kétszer végeztek a gépi és egyszer a kézi kapá­lással. A cukorrépát egyszer ßaraboltuk, egyeltük, s egy­szer kapáltuk. Ugyanezeket a munkákat végeztük el a mák­nál is. A napraforgó első kapá­lása befejeződött. — Nyolcvan hold lucernánk kaszálása, gyűjtése és behor- dása is véget ért. Erről a terü­letről ezer mázsa takarmányt kaptunk, amelyből a tagoknak munkaegységenként három ki­lót osztottunk, őszi keveré­künk betakarítását is befejez­tük, sőt, ennek helyén már si­lótakarmánynak való van. Nyolcvan hold tavaszi silóku­koricánkat megkapáltuk már egyszer, lókapával. — A szőlőben ugyancsak rendben mennek a munkák. Százholdas területünket két­szer kapáltuk, a másodszori permetezést pedig hétfőn kezd­ték el a tagok. — Mivel ilyen rendben men­nek a munkák, most már arra is szakíthatunk időt, hogy *—. ha egyelőre még csak papíron is —, de megkezdjük a nyári betakarítási előkészületeket. Jelenleg a kombájnok elosztá­sáról tárgyalunk. (w) Apártbonfzrensxtin tiszteletére s írja az ÜJSAG... ...hogy Mc Kamara ameri­kai hadügyminiszter nagyon kellemes benyomásokkal tért vistza dél-vietnami útjáról. Mint említette: a látottak félbátoHtották. Ha Mc Na- mará a statisztikai hivatal­ban nézett körül, ahol érte­sülhetett arról, hogy a Viet Cong 19 ezer partizánjával Dlem több mint százezer fő­nyi hadserege áll szemben, valóban oka van a meg­nyugvásra. De ha. a valósá­gos erőviszonyokat tanul­mányozta, hogy t. i. a hatal­mas zsoldossereg tehetetlen a néptől támogatott partizá­nokkal szemben, akkor nem sok olyant látott, ami hazá­ja vezetőit is „felbátorította" volna. Ha csak valami egészen különös logikával a felbá­torítás Mc Nam-ara szó­tárában nem azt jelenti, hogy ezután még b át r ab­ban ad segítséget Diemnek. Hétszáz éves gabona Az ukrajnai Rosztov város mellett szovjet régészek a XIII. században virágzó Iz- yaszlav város nyomaira buk­kantak. Habár a várost annak idején barbár hordák elfog­lalták és jóformán a földig lerombolták, most mégis sok, a mindennapi életben használt tárgy került, viszonylag, jó állapotban felszínre. A város csűrei még tele voltak a 700 esztendővel ezelőtt aratott ga­bonával. Kibővítették verseny vállalásaikat a petőfíbónyai gépüzem dolgozói — Természetesen, a többi növényt sem hanyagoljuk el. A szőlőben például befejeztük a második kapálást és a perme­tezést. — Nagy örömünkre szolgált az elmúlt napokban, hogy egy brigádvizsgálat megállapította: az Üj Barázda jelenleg úgy áll gazdaságilag, hogy a tervezett 35,80 forint helyett 40,25 fo­rintot is tudna fizetni az év végén egy munkaegységre a tagoknak. A kömlői Május I. A termelőszövetkezetben ugyancsak jó a hangulat, mint Boros László főagronómus mondotta: —■ Néhány helyen növé­nyeink ugyan egy kicsit meg­Olvasóink közül többen szó­vá tették, hogy a Bükkben, de a Mátrában is érdekes jelen­séggel találkoznak. Hatalmas barna foltokat lehet látni az egyébként zöld színű erdőhá­takon, és olyan képet mutat távolabbról, mintha ősz lenne azon a helyen, vagy fagykár érte volna a fákat Különösen feltűnő a Bükkben ez a je­lenség a Felsőtárkánytól Bá­nyahegyig húzódó erdőszaka­szon. Itt viszont azt is meg le­het figyelni. — közelebbről, hogy nem a fagy tette tönkre a levélzetet, hanem hernyóhad­sereg pusztítja a fák lomboza­tát. Tegnap felkerestük Adamkó Józsefet, a Nyugat-bükki Álla­mi Erdőgazdaság igazgatóját és arra kértük, magyarázza meg e jelenség okát olvasóink­nak. — Ezeket a barna foltokat hernyók okozták, s okozzák most is az említett területe­ken — mondotta Adamkó József —, mégpedig az úgyne­vezett araszoló hernyók rágják a fák lombozatát. E rovar bio­lógiáját nem ismerjük köze­lebbről, hiszen Magyarorszá­gon csak ebben az évben jelent­kezett ilyen nagy mértékben, azelőtt szinte ismeretlen volt előttünk. Az erdészeti főható­ságtól kapott értesüléseink szerint egyetlen védekezés van ellene, mégpedig a repülőgép­ről való permetezés. Sajnos azonban ez a védekezés nem célravezető, mert ugyan el­pusztítja a hernyót, de vele pusztítja az erdő hasznos ro­varjait is. így nem tudunk el­lenük most védekezni. Jelen­létük. túl sok kárt nemigen okoz. Két hét múlva a barna területek is újra kifakadnak A petőíibányai gépüzemben alig pár hónapja határozták el az esztergályos, szivattyús és kovács részleg dolgozói, hogy bekapcsolódnak a „szocialista műhely" címért indított ver­senybe. S az eddig elért ered­mények biztatóak: állandósí­tották a műhelyben az önki­szolgáló bérfizetést, a részle­gekben kiselőadások formájá­ban tájékoztatják egymást a dolgozók munkamódszereikről, új munkafogásaikról. S újabb és újabb kezdemé­nyezések indulnak el a szocia­rn&jd. Mindenesetre az erdé­szeti tudomány megfelelő vé­dekező anyagot és módot ta­lál majd a jövőben e rovarok ellen, s legközelebb már nem tudnak így elhatalmasodni erdőterületednkeni, — fejezte be nyilatkozatát Adamkó Jó­zsef. lista cím elnyeréséért harcoló brigádokból, új és hasznos kezdeményezések születnek. Ilyen például Kovács Sándor szocialista brigádjának kezde­ményezése; a Kovács-brigád „le a lakatokkal!" új mozgal­mat indított el. A brigádtagok megbíznak egymásban, nem kell futkosniok szerszámaikért, anyagokért a szerszámkiadóba, a raktárba, mindent megtalál­nak egymás szekrényeiben. Üj szocialista brigádok is alakultak a gépüzemben. Eddig 12 szocialista brigád volt csak az üzemben, s a pártkongresz- szus tiszteletére most újabb nyolc brigád kötött szerződést a megtisztelő szocialista cím megszerzésére. A műhely bri­gádjai komoly, jelentős fel­ajánlásokat tettek a VIII. kongresszust köszöntve, s ezen felajánlásoknak jelentős részét határidőre már telje­sítették. S az elmúlt napokban kibővítették felajánlásaikat, 800 ezer forinttal növelve vál-, lalásaik értékét. A gépüzem dolgozói vállal­ták, hogy felemelt éves tervük teljesítése mellett 3 százalékos termelékenység-emelkedést ér­nek el, s mintegy 504 ezer fo­rintot takarítanak meg. A szénosztályozásnál csökkentik a költségeket, tonnánként 0,07 forinttal, mintegy 136 ezer fo­rint értékben. Vállalták, hogy a hulladékanyagok összegyűj­tését sem hagyják abba, s 200 000 forint értékű hulladék­anyagot adnak majd át a MEH-nek, ugyanakkor fokoz­zák a haszonanyagok felhasz­nálását. A haszonyanyag fo­kozott felhasználásával 170 ezer forintot takarítanak meg népgazdaságunk számára. Vál­lalták még az üzem dolgozói a pártkongresszus tiszteletére azt is, hogy 20 ezer forint ér­tékben végeznek társadalmi munkát. A vállalások összérté­ke tehát 1 030 000 forintot tesz ki. Az eddigi vállalások, a na­gyobb munkák menete azt bi­zonyítja, hogy erős akarattal, minden eddiginél nagyobb, je­lentősebb munkasikerekkel kö- szömtheti pártunk VIII. kong­resszusát. Kovács Imre Harcban as amerikai gazdasági blokáddal Az Aniguanabo nevű kubai textilgyár, amely 4000 embert foglalkoztat, és több mint 40 féle textilárut készít, Kuba legnagyobb textilgyára. Munkásai jelenleg azon dolgoz­nak, hogy leküzdjék a kubaellenes amerikai gazdasági blokádból származó nehézségeket. A gyár munkásai például az Amerikából importált textilfesték anyagot máris hazai gyártmányú anyaggal pótolják. A gyárnak az az előirányzata, hogy 1962-ben hétmillió méter anyagot gyártson a kubai nép szükségletének kielégítésére. A képen: a textilgyár fonodája. _______ Barna foltok titka a Mátrában és a Blikkben . .. ZALKA Huszonöt éve halott Zalka Máté. Spanyol földbe temették el, amelynek szabadságáért harcolt. Ha minden ország, tar­tomány őrizne egy-egy dara­bot a testéből, ahol Lukács Pál tábornok szabadságért zászlót bontott csapatokat ve­zényelt: síremlékeiből Ázsiába is jutna. Az első világháborúban vér­ző Oroszország fogolytáborai­ban Ismerkedett meg a mar­xizmus—leninizmus eszméivel. A Nagy Októberi Forradalom idején vált benne „anyagi erő­vé1’ a szabadság olthatatlan szerelme és a zsarnokság irán­ti szent gyűlölet: hite, meg­győződése az új társadalomért harcolók első sorába paran­csolja. Híres lovascsapatait a polgárháború csataterein ve­zeti győzelemről győzelemre. A Szovjetunióban éri az új török forradalom híre, s az el­sők között siet török földre. A forradalom vezéralakja. Ata- türk Kemal a legmagasabb ki­tüntetést tűzi mellére katonai sikereiért. Nem marad tétlen akkor sem, mikor kirobban az iráni felkelés: ismét magára ölti az egyenruhát. Békés, alkotó munkától, ter­veitől, dédelgetett irodalmi ál­maitól szakította el a spanyol polgárháború. Emlékiratait rendezgette, készült a „nagy regény” megírására, amikor a toll helyett a fegyverek vették át a szót: Spanyolországban kirobbant az ellenforradalmi felkelés. Reakciós spanyol táborno­kok szították a lázadás lángja­it, s szovjet földről sietett a bajba jutott nép segítségére a magyar tábornok. Tudása, ka­tonai és politikai tapasztalatai a forradalmi stratégia művé­szévé avatták, akinek tekin­télye, szava volt legképzettebb kollegái előtt Is. A huszadik század hadvise­Nem mindegy] — Nekem mindegy — mondja az apa — legyen úgy, ahogy a nagyanya akarja. Ha neki úgy tetszik, járjon hit­tanra az a gyerek. Engem is ő nevelt. — Nekem is mind- egy — csatlakozik a gyermek édesanyja, aki megszokta, hogy a családban — s milyen kényelmes is ez — az „öre­gek” foglalkoznak a gyerek lelkének formálásával. A nagyanyának nem mind­egy, s a gyerek eljár a hit­tanórákra. Minden tisztelet a munká­ban, gyermeknevelésben tisz­tes kort megért nagyanyá­nak, aki a mai diák dolgos szüleinek útját egyengette, kenyeret, szakmát adott a kezébe. Minden tisztelet azért, mert fiaik, lányaik megállták helyüket abban a társadalomban, amelybe be­leszülettek, amely nem sok­ban különbözött az ö, két három emberöltővel ezelőtti gyermekkoruktól. Csak tisz­teletet, megbecsülést érdemel a mai diák édesapja, édes­anyja is, a gyárban, boltban, parancsnoki poszton helyt­álló dolgozó férfi és nő, a ma alkotó munkása, a holnap építője. — Még akkor is, ha közülük sokan — esetleg nem a saját hibájukból — ki­adják kezükből a család gyeplőjét, s átadják azoknak, akik húsz, harminc évvel ezelőtt birkóztak a családkor­mányzás gondjaival. Még ak­kor is, ha a nagyanyára bíz­zák, mit tanuljon a gyerek. Még akkor is — mert eb­ben az országban mindenkit megillet a megbecsülés, mindenkinek kijár a tiszte­let, aki erejéhez, képeségei- hez mérten dolgozik. De őszintén tisztelheti-e szüleit az a nyiladozó értel­mű gyerek, aki azt hallja tő­lük: nekik mindegy, hogy ö mivel tölti az idejét tíz hó­napig? Tisztelheti-e az apát, i aki talán gerincességről, helytállásról, önállóságról be- j szél, ugyanakkor nincs ön­álló véleménye, vagy már eleve csatlakozott a nagy­szülőkéhez? Tud-e egyértel­műen lelkesedni az édesany­jáért az a leány, aki — bár azt tapasztalja, hogy otthon minden „jól megy”, neki sincs hiánya se ételben se ruhában, de a nagymama íz­lésére, felfogására, letűnt társadalmak bölcsességére alapozott döntésére bízzák, ki nevelje: a család és az is­kola, lehetőleg harmoniku­san együttműködve, vagy bekapcsolódjék az „együttes­be” a hitoktató is? Kit tesz felelőssé az egy­re élesedő kritikai érzékű gyermek a felesleges lelki konfliktusokért? — Az isko­lát, ahol természettudomá­nyos szellemben nevelik, vagy az otthont, ahol szá­mára érdektelen Ismeretek elsajátítására kényszerítik, mert a családban csak a leg­idősebbeknek van vélemé­nye erről a kérdésről? Ahol azoktól, akik szívéhez legkö­zelebb állnak azt hallja: ne­kem mindegy?! A gyermeknek nem mind­egy. Ez a — nevezzük nevén a dolgot — nemtörődömség, nem teszi bensőségesebbé szülő és gyermek kapcsola­tát. A szülők egy része — ha nem is mind meggyőződés­ből, de — gyermekek iránt érzett felelőségtudatból úgy dönt: hogy a serdülő fiú, le­ány járja az értelem szabta, a maga választotta utat, ame­lyet a tudományos igazságok határoztak meg. Látják, hogy két dudás nemcsak a csárdá­ban sok — de a gyermek fe­jében is. — Nem kényszerí­tik a gyermeket, hogy olyan „csárdában" éljen, ahol ál­landóan két duda szól. S ha c nagyszülők más vélemé­nyen vannak is: ők lelkiisme­retük szava szerint cselek­szenek. Mert nekik nem mindegy. MÁTÉ lésé nem sok olyan táborno­kot ismer, aki az első vonal­ban harcólt: hiszen a mái harcmező nem az egyéni hő­siesség arénája, a vezetőnek elsősorban vezetnie kell. Lu­kács tábornok zseniális művé­sze volt a taktikának és stra­tégiának — és kiváló nevelő. A személyes példaadás é* helytállás nagyszerű próbáit állta ki, s ezzel lelkesíteni tud­ta katonáit; mint a napóleoni háborúk tábornokai. A történelem olyan posztra állította, ahol emberek sorsá­ról, életéről, haláláról keleti döntenie. Egy telefonutasítás, egy támadási parancs, egy kis nyíl a térképen — katonák győzelmét vagy pusztulását je­lentette. Zalka Máté — éppen, mert tisztában volt hivatása súlyával —, mindenről szemé­lyesen akart meggyőződni, s a térképek, a tökéletes látcsö­vek, a távközlés csodáinak ko­rában is: a támadások előtt személyesen tanulmányozta a csatateret. Egy Ilyen felderítő út alkalmával érte a hálái. El­lenséges tüzérségi tűzbe került» robbanó lövedékek szaggatták szét gépével együtt. Luigi Gallo, a nemzetközi brigádok komisszárja így bú­csúztatta: „Nagy hősünk ra­vatala előtt minden spanyol harcos, minden önkéntes sza­badságharcos az utolsó tiszte­letadással meghajtja a nagy győzelmeket látott zászlót. De Lukács tábornok nevében azonnal fel is emeljük zászlóin­kat, hogy tovább meneteljünk a nagy küzdelemben, amelye* a spanyol nép szabadsága és függetlensége védelmében, az egész haladó emberiség jövőjé­nek védelmében vív” Az emlékezés évfordulóján mi is meghajtuk a felemelt s magasra tartott zászlót. KI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents