Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-10 / 134. szám

1962. június 10., vasárnap N EP D J 5 SAG Négyen a brigádból AZ ÁLLAMI Építőipari Vál­lalat harminchét tagú kom­plex-brigádja pontosan 1962. március 6-án. alakult, s a „Má­jus 1” nevet vette fel. Tagjai túlnyomó többségben novaji- ak, ami nem utolsó szempont — az összetartásban. S ennek meg is van az eredménye. Cé­lul tűzték ki a szocialista cím elérését, s mindjárt az első „kó'zös vállalásuk” bizonyítot­ta, hogy méltók lesznek rá. Tavaly ugyanis az egri Dobó István Tsz-ben társadalmi ■ munkával felépítettek — mű­szak után — egy sertéshizlal­dát a Fertő-dűlőben, ami a ;sz-nek több tízezer forintos megtakarítást jelentett. A bri­gád most a Hadnagy utcai la- ótelep építésében vesz részt. ,r,avaly 96 lakást építettek fel itt, s most azt szeretnék, ha az idei évre vállalt 32 laká- -os épületet határidő előtt egy mnappal át tudnák adni, ter­mészetesen, olyan formában, hogy a jövendő tulajdonosok semmi kifogásolni valót ne találjanak. — Ez sikerülni is fog — mondta Király Lajos brigád­vezető, meggyőződéssel — Mi mindent megteszünk ... A brigádvezető már hatodik éve dolgozik a kőműves szak­mában, azelőtt mezőgazdasági munkás volt. Univerzális em­ber. Szakmáján kívül az épí­tésnél előforduló mindenféle munkához ért. Ez nem is cso­da, hiszen egy brigádvezető­nek, hogy a munkálatokat jól irányítsa, „mindent” tudnia kell. Munkájának elismerésé- ■1 a vállalat már több ízben kitüntette kiváló dolgozó ok­levéllel és pénzjutalommal. A BRIGÁD egyik fiatal tag­ja, a 24 éves Gál László, nagy fába vágta a fejszéjét. — Az ősszel szeretnék be­iratkozni az építőipari techni­kumba, amit a vállalat szer­vez. Ha elvégzem, építész- technikus lehetek. — Nem jelent nehézséget a munka, és az otthoni tenni­valók mellett tanulni? — Nekem nem — vonja ■meg a vállát. — Az anyag nagy részét már áttanulmá­nyoztam régebben ... Otthon sem lesz sok baj. Ha az em­ber ügyesen osztja be az ide­jét... Ferenc Sándornak az építők napja nagy örömet, megérde­melt örömet hoz. Kiváló dol­gozó kitüntetésre terjesztették 'el. Ez pedig nagy megbecsü­lést jelent. — A munkámat ezután is elvégzem, ha tudom, még jobban, mint eddig. Megéri... — mondja. Már 1957 óta dolgozik a kő­műves szakmában, azelőtt az Egri Finomszerelvénygyárban volt gépkezelő, azonban a házépítés jobban tetszett ne­ki. — Nem tudom megérteni azokat, akik lenézik a kőműves szakmát — mondja. — En is sokszor hallottam már az ilyen beszédet, „ha nem sikerül, el­megyek kőművesnek ..” Nem vagyok elfogódott, de érték­ben ér annyit, mint teszem azt: a műszerészé. Munka — mun­ka» Ha mindenki így szeretné a szakmáját, nem volna semmi baj. Ferenc Sándor is novaji lakos. Felesége a tsz-ben dol­gozik, s van egy kétéves kis­fiúk is... A brigád egyik „érdekessé­ge” az, hogy 12 női segédmun­kás tagja van. Hadobás Margit, (mondanom sem kell, ő is no­vaji.) EGY ÉVE ELMÚLT már, hogy a brigádban dolgozik. Az iskola után egy kicsit otthon foglalatoskodott, aztán jött el segédmunkásnak. Tetszik is neki, meg nem is. Ami nem tetszik az, hogy „télen hideg van”. Hárman vannak testvé­rek, egyik bátyja ugyancsak az építőiparban dolgozik. Kőmű­ves. Ezek szerint nem jelent komoly problémát, ha hozzá­kezdenek otthon új házuk épí­téséhez. Búcsúzni készülőik. — Ja! — neveti el magát Király Lajos brigádvezető — majd elfelejtettem: vett a bri­gád két malacot. Azokat fel­hizlaljuk, aztán, amikor átad­juk az épületet, rendezünk egy bankettet. Akkor vágjuk le őket. Ezt okvetlenül írja meg1 Katai Gábor Amit a termetősxöveíkexeteknek tudniuk keilt Megkezdődtek a borszőlő-, must- és borértékesítési szerződéskötések Építők napján •i Az Eger—Gyöngyösvidéki Állami Pincegazdaság meg­kezdte az 1962—63. gazdasági évre szóló borszőlő-, must- és borértékesítési szerződéskötést a t er melőszövet kezetekkel, háztáji gazdaságokkal és egyé­ni termelőkkel. Ebben az évben az értékesí­tési szerződéskötés - feltételeit szélesítették, ezáltal a szerző­déskötési rendszer kedvezőbbé vált, mind a termtelőszövetke- zetek, mind pedig a háztáji és egyéni gazdaságok részére. Az értékesítési szerződés ha­sonlóan az elmúlt évhez, ma­gas jövedelmet biztosít a ter­melőszövetkezetek részére. Az elmúlt évben szerződéses felár címén pincegazdaságunk ma­gas összegeket fizetett ki a kö­zös gazdaságok részére. így például a nagyrédei Szőlőekert Termelőszövetkezetnek 1 059 504, az abasári Rákóczi Termelőszövetkezetnek 1 137 364, az egri Nagy Jó­zsef Termelőszövetkezetnek 655 415 és az egri Rákóczi Ter­melőszövetkezetnek 536 595 fo­rintot biztosított pincegazdasá­gunk szerződéses felár címén. Az elmúlt évhez hasonlóan, ebben az évben is biztosítja pincegazdaságunk mind a kö­zös terület, mind a háztáji te­rület után átadott termésre a szerződéses felárat, abban az esetben, ha a szerződést pince- gazdaságunkkal megkötik. I Az értékesítési szerződése­ket ebben az évben is pincé­szeteink és a pincészeteinkhez tartozó felvásárlási felelősök végzik. Az értékesítési szerző­déskötés módja és feltételei, valamint az értékesítési szerző­déssel járó kedvezmények az alábbiak: Értékesítési szerződést lehet kötni 1962. évi szeptember hó 1-ig, hazai fajtájú borszőlőre és mustra, seprős, egyszer és kétszer fejtett borra pedig 1962. évi december 31. napjáig. Pótszerződést borszőlőre és mustra november 15-ig, borra pedig december 31-ig lehet kötni. Othello fajtájú borszőlőre, mustra és borra mind a ren­des, mind pedig a pótszerződés megkötésének határideje 1962. évi december 31. Othellón kívül más direkt- termő fajtákra szerződni nem lehet és minden esetben csakis meghatározott mennyiségű bor­szőlőre, mustra és borra lehet szerződni. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek a szerződés alapján átadott borszőlőért, mustért és borért a megállapított állami szabadfelvósárlási áron felül, minőségi jutalom és fajtiszta­sági felárban, valamint 10—30 százalékos szerződéses felárban részesülnek. Termelőszövetkezeti tagokat és egyénileg gazdákodó terme­lőket a szerződés alapján át­adott borszőlőért, mustért és borért az állami szabadfelvá­sárlási áron felül, minőségi ju­talom és fajtísztasági felár, va­lamint 10—20 százalékig ter­jedő szerződéses felár illeti meg. A mezőgazdasági termelő- szövetkezeteknek pincegazda­ságunk kármentes hitelt bizto­sít a leszerződött mennyiség után. Művelési előleg mértéke minden lekötött európai (ha­zai) fajtájú 100 liter must, vagy bor, vagy 135 kg szőlő után 200 forintot. Othello szőlő, must, vagy bor után 130 fo­rintot. Az egyéni termelők és a termelőszövetkezeti tagok ré­szére is hasonló mértékben utal ki pincegazdaságunk mű­velési előleget. A művelési elő­leg kamatmentes, ha a terme­lő szerződéses kötelezettségét teljesíti. Amennyiben a termelőszö­vetkezet, vagy termelőszövet­kezeti tag és egyéni termelő és értékesítési szerződésben lekö­tött mennyiségen felül na­gyobb mennyiséget kínál fel átvételre, a szerződésen felüli mennyiség után pincegazdasá­gunk csak a szabadfelvásárlási árat fizeti ki. Érdeke tehát minden termelőnek, hogy vár­ható termésére időben meg­kösse az értékesítési szerző­dést. Eger—Gyöngyösvidéki Állami Pincegazdaság Nagy nyári programra készülnek a KISZÖV ku 1 (ú r in un kása i Az építőket köszönti ma az ország, akik új házakat, üze­meket, gyárakat, lakótömböket építenek az országban. Nap­ról napra nőnek ki a földből a modem épületek, amelyeket a kőművesek, az ácsok, az asztalosok, a vizvezetékszerelők együttes munkája teremt meg. A KISIPARI szövetkezetek Heves megyei szövetsége, a KISZÖV kulturális tevékeny­sége, egyre nagyobb figyelmet kelt nemcsak városunk kul­turális életében, hanem me- gyeszerte, Sőt azon túl is. Szerte a miegyében ismertek a hatvani színjátszók, a györo- gyösi és hevesi ének- és tánc- karok. Még ismertebbek a szö­vetkezetek Spartacus sport- szakosztályai. Most vannak ala­kulóban a természetjáró cso­portok is. Még alig egy esztendő telt el, hogy az ez évben alakulá­sának nyolcvanadik esztende­jét ünneplő szövetkezeti kórus (volt Polgári Dalkör) egyesült az ipari tanulók énekkarával. A kórusok egyesülésének he­lyességét az alig egy esztendei működés ellenére, máris több házi és vendégszereplés sikere igazolja. Ezenkívül meg kell állapítanunk, azt a figyelmen kívül nem hagyható tényt, hogy ez a több mint százhúsz tagú, sikerekben gazdagodó énekkar megjelenésében im­ponáló és vonzó hatású a szö­vetkezet tagjaira. A dolgozók tekintélyes száma érdeklődik az énekkar rendezvényei iránt, sőt kedvük támad és igényt tartanak a dolgozók a kullu rális szereplésre. Májusban mutatkozott be a KISZÖV Ady Endre Kultúr otthonának irodalmi színpada. A nagy érdeklődésijei kísért bemutatkozás után a lelkese­dés és szereplési kedv még in­kább fokozódott, s így a nyá ri szabadságolások és szünidő idején is dolgoznak a művé­szeti csoportok. AZ ÉNEKKARI vezetőkön kívül Kozaróczy József, Tóth János és Abkarovits Endre, szorgoskodnak az egyes kul­turális csoportok tanításával. Széles körűnek ígérkezik az így estefe... Legtöbbször észre sem veszem, hogy Egerben vagyok, hogy járom az utcákat, hogy emberek vannak körülöttem, mert mindig sietek valahová, el vagyok foglalva saját ma­gam ügyeivel. Azt hiszem, ezzel mindenki így van, azért is találja szép városnak az idegen ezt a hegyek közé ékelt kis „történelmet”. Ám, ha a megfigyelő 'mindenre kiterjedő gondosságával rója az ember az utakat, ha valamiért néz be egy-egy helyre, de sok érdekeset tapasztal! Én is ezt tettem. Pénte­ken, úgy estefelé, semmi dolgom nem lévén, végigballagtam egy-két utcát, beszélgettem egy-két egrivel• és nem egrivel, és amikor hazaérkeztem, én is felsóhajtottam: nincs az a kisváros, amelyik ilyen hosszú tudna lenni! A Dobó téren keseregve áll­tam meg a vérszegény szökő­kút előtt. No, nem hasonlítot­tam össze a már külföldön lá­tott csodálatos szökőkutakkal, de hogy nekem van igazam, ha kedvetlenül nézegettem, azt hamarosan igazolta mellettem egy hang. — Vajon mi célt szolgál ez a szökőkút? Mert szépnek nem szép, szökni nem szökik, locsol­ni sem locsol, csak a gyanút­lan járókelők ruháját. Ügy lát­szik, sok volt a város pénze! — mondta valaki. — ön egri? — kérdem. — öregi Ferenc vagyok Deb­recenből — mutatkozik be, és én mindjárt tudtam, hogy miért nem tetszik neki, ami nekem se tetszik. — Furcsa város ez az Eger! — néz rám. — Olyan széppé le­hetne tenni, mint egy kis pa­radicsom! De bárhová lép 'az fember, félig kész „művekkel”, a vendéglőkben nem éppen nagy tisztasággal találkozik! — Hát szóval, Debrecen szép. de azért engedje meg, a mi városunk is szép a maga ne­mében — vettem védelmembe Egert. — Én itt születtem, nekem nem kell ezt mondani, de ta­lán sehol nincs ennyi furcsa­ság, mint itt. Például... Aztán elmondott néhány dol­got, amiben nagyon igaza van, de az egy másik téma lehet. ★ A patak partján három kis­lány ül a híd karfáján. — Nem a legalkalmasabb he­lyet választottátok ki, gyere­kek! — mondom —, mert le is eshettek, meg nem is illik! — Pestiek vagyunk, tudjuk mi azt, hogy mi illik — nyelvel vissza az egyik fruska. — Nem szégyelled magad, Kati! Azonnal lejössz onnan és ti is mind a hárman! — csat­tan egy leányhang nem mesz- sziről. — Ne tessék haragudni, majd az őrs megbírálja őket! Nem is akartuk elhozni a ki­rándulásra, de azt ígérték, hogy nem lesz velük semmi baj! Csodálkozva láttam, hogy a három leány, aki mit sem ve­tett az én felnőtt szavaimra, hogyan kotródik szép csende­sen a turistaszálló felé az őrs­vezető szavára. Mondja valaki, hogy a gyerekeknek nincs fegy­ver a kezükben! Van, és oko­san használják. • ★ Vidám indiáncsapat a turis­taszálló melletti elhagyott kút körül. Tíz—tizenkét esztendős fiúk szédületes ordítással ug­rálnak a kút körül, hol az egyik, hol a másik nyomja be a nyílást, és éles spricceléssel kergeti el az „ellenséget” biro­dalmából. Nekem is jutott a vízcseppekből, s éppen oda akartam menni, hogy fülön csí­pem a csemetét, amikor hátul­ról valaki elkapja a kabáto­mat és perceken belül „fo­goly” voltam. Két gyerek is­mert a csoportból, azok me­részkedtek körülfogni és aztán — tennészetesen beleegyezé­semmel — elcipeltek, jobban mondva őrizetbe vettek a P. 2-es épület folyosóján. — Milyen játék ez? — kér­dezem az „őrömet”. — Atomjáték! Jó, hogy itt­hagyták a kutat, mert ott áll az Este van már, este. Egyre enyhébb az idő mintha mele­gebb lenne, mint délelőtt volt. Egy-két este ébredő madár takargatja kicsinyeit a hatalmas lombú népkerti fák fész­kein, s az estefeléből most már igazi este lesz a város felett... IA) idei nyári program. A legna­gyobb szabású a Szolnokon június 23—24. tartandó; az irodalmi színpadok országos vetélkedője lesz, amelyre az Ady Endre irodalmi színpad, a már Egerbe is bemutatott Szabadság, szerelem című mű­sorral indul. Ebben a műsor­ban még egyéni nevezőink is vannak. Egerből Ágoston Ildikó és Korompai Ildikó, Gyöngyös­ről pedig Farkas Katalin. Va­lamennyien szavalok. A hat­vaniak a Bástyasétány 77 cí­mű darabot fogják bemutatni. Nagyszabásúnak ígérkezik a július 8-án Egerben rendezen­dő ktsz-ek megyei ének- és zenekari hangversenye. Ez a rendezvény az egri kórusnak már a tizedik nyilvános sze­replése lesz. Az énekkar cse- reprogramot dolgozott ki Veszprém és Szentes városok szövetkezeti dalkaraival. Az idén megy az egri dalkör Veszprémbe és a gyöngyösi Szentesre. Ezek a műsorok nemcsak kórusszámokból álla­nak, hanem úgy vannak össze­állítva, hogy helyet kapnak benne az egyes tánccsoportok. A csereakciók sportvonalon is mutatkoznak. Ilyen találko­zó lesz Eger és Békéscsaba kö­zött. Ezt a találkozót a Spartacus tízéves fennállásának ünneplé­se keretében rendezik meg. A MEGYÉBEN még több helyről érkeznek vendég kul- túrosoportok. A hatvaniak meghívták Nagykállót, az eg­riele pedig a veszprémi szö­vetkezeti énekkaron kívül vendégszereplésre hivták a táncegyüttest is. A KISZÖV nyári terve gaz­dag programot Ígér. Reméljük, nem lesz hiány a végrehajtás­ban sem'. Okos Miklós Díj a legrosszabb regénynek Nemrég egy párizsi zsűri díjjal jutalmazta a legrosz- szabb regényt, amelyet nőíró az elmúlt év folyamán írt. A jutalom elnevezése: „Jules-díj” és 50 újfrank adományozásá­val jár. Francoise Parturier, a kétes értékű díj nyertese „Szerető öt napra” című „művéért” kapta a díjat. Kézhez azonban csak 40,75 újfrankot kap, a többiért a zsűri nyelvtanköny­vet vásárol, amelyet a pénzzel együtt nyújtanak át az írónő­nek. kertbe. Kihalt, de zajos a he­lyiség. A zenekar irgalmatla­nul húzza, pedig az1 a néhány söröző egyáltalán nincs tán­coló kedvében! Egy-két mun­kásember ült le beszélgetni, csak úgy fél testtel ülve a székre, hiszen munka után vannak, jólesett a sör, már nemsokára indulnak haza. Szavunkat alig értjük, de megpróbálunk beszélgetni. Helybeli téma. — Évről évre rosszabb itt a zenekar! — panaszkodik Bóta Sándor, aki errefelé lakik, és szívesen benéz a családdal va­sárnap délutánonként. — Akkor miért hallgatja? — értetlenkedek, mert amint mondja, már egy óra hasszája itt ül. — Muszáj! A feleségem fél 8-ig dolgozik itt a vasútnál és egyenest ide jön, mert moziba megyünk, hát gondoltam, el­ülök egy pohár sör mellett. De tessék elhinni, nem érde­mes ide jönni, olyan lenézett hely ez! A feleségem se szíve­sen jön ide, meg a nagy fiam se, de nem szeretek én sokat menni munka után! Hát ami igaz, az igaz. Ez a zenekar nem valami fényesen látja el a feladatát! Igényte­lenül játszanak, azt hiszem, csak azért, hogy — legyen va­lami. elhárító, aki az ellenséget, meg az atomot szállító hajókat meg­semmisíti! — oktat a kis bará­tom. — És nem tudtok valami bé­késebbet játszani? — Hát ez az! Mert minden atombombát meg akarunk sem­misíteni! — feleli nagyon gyer­mekien Puskás Lajcsi, és mivel megjött a sípjel, engem szaba­don enged. Csak mert ismerős vagyok, azért nem néztek „atomhajónak”! Egy darabig még beszélget­tem ott a kint üldögélő lakók­kal, és arról csevegtünk, meny­nyivel többet hall a gyerek a háborúról, mint kellene. — Pedig olyan sok mesét is hallgatnak! — szól Horváthné. — De abban is bántanak va­lakit! — így a kis Nyíri fiú nagymamája. — Jobb lesz, ha már betereljük őket, mert megfáznak ebben a késői tél­ben! — mondja és percek alatt csak a kút csobogását hallani az egyre sötétedő estében. ★ Még egyre az atomosat ját­szó gyerekek jártak eszembe, amikor elértem a Népkert be­járatához ós ismerősökkel ta­lálkoztam. Egy pohár sör nem árt meg, bár ha jól meggondo­lom, péntek este még inkább : óhajtottam volna forró teát, egyszóval bementünk a sör- :

Next

/
Thumbnails
Contents