Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-06 / 130. szám

4 NÉPÚJSÁG 1962. június 6., szerda •tamilt Öregszem Vasárnap volt és nagyon esett az eső* Időnként jég is belekoppant a nagy zuhatagba. Két ember ment előttem, a hátukon egy közösen használt .esőköpeny. Egyre fogyott a távolság, ők egyáltalán nem siet­tek. Én annál jobban. Melléjük érek. Megállnak a Zagyva-hídon és elmerülten néznek valamit. Elnézést a kíváncsiságért, én is megálltam. Én is néztem a vízbe. Semmit nem láttam, de annál job­ban áztam. Egyszer csak felém fordulnak, és akkor elszégyelltem magam,' mert két nagyon kedves fiatal volt, akik, úgy látszik, még csak az eső elől bújnak össze. — Bocsánat — mormogtam és to­vább akartam állni. — Ne tessék már elmenni, mert éppen ott jön édesanyám! — szólt utánam hirtelen a leány — és én - maradtam ... (á) — AZ APCI FÉMTERMIA Vállalat az 1962. évi mupka- versenyben komoly célok megvalósítását tűzte maga elé. A versenyvállalásuk ér­téke 2 millió 395 ezer forin­tot tesz ki. — MA DÉLELŐTT fizeti ki az OTP lottóirodája Egerben a Faipari Vállalat négy kollekti­ven lottózó dolgozójának a múlt héten négyes találatot el­ért szelvényük ellenértékét, a mintegy 56 000 forintot. A sze­rencsés nyertesek évek óta várják a szerencsét, s ma — végre el is érték. — A GYÖNGYÖSOROSZI Ércbányában az első negyed­évben nagy teljesítményű szovjet fúrókalapácsokkal vé­geztek kísérleti fúrásokat. A PR—24-L típusú szovjet fúró­kalapácsokból, amelyek a kí­sérletek során legjobban be­váltak, folyamatos üzemelte­tésre 20 darabot rendeltek. — KEREKH ARASZT ON jó hagyományai vannak a ba­romfitenyésztésnek. Az elmúlt évben a szövetkezeti gazdák T2 733 baromfit értékesítettek, az idén pedig már 15 000 ba­romfi felnevelését és értékesí­tését vették tervbe. Ezenkívül 520-as törzsállományuk is van, ami után az elmúlt hónap vé­géig 13 000 tojást adtak el a hatvani keltetőállomásnak. Mit tanuljon Anna? műsora: Egerben este fél 8 órakor; Szarkafészek (Bemutató előadás, Gárdonyi­bérlet) Sírokon este fél 8 órakor: Cirkuszhercegnő — Édesanyám azt mondja, hogy ő már 13 éves1 korában dolgozott... Édesapám nem bánná, ha tanulnék tovább, de hát... Tetszik tudni, hogy az asszony az úr a házban... S Anna gyűrögeti a terítő rojtjailt, miközben arról vall faggatásomra: tanulna-e to­vább, vagy sem. Nem jó ta­nuló, de mem is a rosszak kö­zé tartozik a Poroszlói Álta­lános Iskola utolsó éves hall­gatója. Közepes rendű és en­nek nem az irodalom, meg a történelem, mint sokkal inkább a fizika és az orosz nyelv az oka... Többen vannak az osztályban, akik hasonló cipő­ben járnak: szívesen tanulná­nak tovább, szakmát keresné­nek maguknak, — de hol, de mit? Gimnázium, technikum? Sajnos ma már oda is jó bizo­nyítvány kellene... Anna, aki a második mama a családban, sokat segít édes­anyjának s közben szakadatla­nul keresi a pillanatot, hogy lekucoroghasSon szeretett könyvei mellé, — teljesen ta­nácstalan. Mihez fogjon, mi­hez kezdjen? — Dolgozni mindenütt kell és mindig is kellett — mondja nagy komolyan és egyáltalán nem rezignáltan. De mi legyen a munka, amely azért csak más, csali magasabb szintű, mint szüleié... Nem azért, mert mintha ezzel azt becsülné le, amit az apja végez az ál­lami gazdaság dolgozójaként, hanem inkább azért, mert a mezőgazdaságban dolgozni is lehetne másképpen, jobban, kuturáltabban. A községi tanács elnökének, Kapuvári elvtársnak és taná­rainak is az lenne az elképze­lése: menjen a kisány és többi társai is- a füzesabonyi mező- gazdasági szakiskolába... — De hát én már nagylány vagyok... Heten vagyunk testvérek otthon és édesanyám azt akarja, hogy az állami gaz­daságba menjek dolgozni. Az elnöki szobában folyik a diskurzus, amelynek célja, hogy egy kis betekintést kap­janak azoknak a lehetőségei­ről, akik bizonyítványuk mi­att középiskolába nemigen1 ke­rülhetnek. Látszólag kibékít­hetetlen az ellentét a szülői ház követelménye és Anna többet tudni akarása között. De csak látszólag! Hisz a köz­ség minden termelőszövetke­zete szívesen fogadná, még ösztöndíjasként is S. Annát, — ha részt venne a hároméves szakiskolán, s Mtanulná a ker­tészkedés mesterségét. Az is­kola tanítása rendje nagyon jó: két nap tanulás Füzesabony­ban, amely nincs messze a szülői háztól, s négy nap gya­korlati munka a termelőszö­vetkezetben, — munkaegysé­gért. Tehát tanulni is lehet, de keresni is! A szülői ház véleménye azonban, úgy látszik, kissé konzervatív. Minek tanulni a földhöz. Kimondatlanul ott le­beg ez a kérdés, amely in­kább válasz, sőt döntés jelle­gű is. Minek, amikor a földet művelni nem megtanulni, de megdolgozni kell. Hol tanult azelőtt, — néhány jobbmódú gazda fi­án kívül — a parasztember, a földdel küszködő zsellér, napszámos, vagy akár Mspa- raszt? Sehol... És termett a föld? Termett hát... Az el­vetett mag kalászba szökkent, a kukorica, krumpli is termést hozott: amit tudott az apa, megtanulta a fia, ahogy kapált az anya, úgy tanult kapálni a lánya is ... Minek hát három hosszú évig azt tanulni, ami felesle­ges. Az állami gazdaságban azonnal fizetnek, — min­den tanulás nélkül... Termé­EGRI VÖRÖS CSILLAG A fekete Orfeusz EGRI BRODY Útközben (I.—n. rész) EGRI KERTMOZI A világ minden aranya GYÖNGYÖSI PUSKIN Fáklyák HATVANI KOSSUTH A lelkiismeret lázadasa HEVES A bosszú PÉTERVASARA Balti égbolt (II. rész) FÜZESABONY Matróz a rakétában szetesen nemcsak Poroszlón és nemcsak Anna szülői házában él még ma is ez a nézet. Sokan felismerték ugyan, idősebbje, fiatalja egyaránt, hogy a föld­művelés is tudomány, s min­denkinek annyit kell ebből a tudományból elsajátítania, amennyit csak lehetősége és képessége enged, mert minden megtanult „lecke” újabb karaj kenyér, újabb cső kukorica... Sokan, de még nem mindenki, S. Anna édesanyja sem. Pedig a közepes bizonyítvány mögött életrevaló, jófejű és érdeMődő elméjű kislány teMmget a vi­lágba. Aki többet szeretne tudni, mert Ő most a társada­lom és szülei jóvoltából meg is tehetné, hogy többet is tud­jon, mint azok, akik nem a szüleik, de a társadalom hibá­jából, annak idején csak any- nyit tudhattak, amennyi in­kább csak rájuk ragadt az élettel való küzdelemben. Kell jó kertész is a szövet­kezetekbe. Hogy az élet követelménye, vagy S. Anlna édesanyja lesz-e erősebb, még nem lehet tudni. Csak bízni... Hogy a mama összefog az élettel a kislányáért, a faluért, saját jobb holnapjáért. (gyurkó) 1963. JUNIUS 6., SZERDA: NORBERT MONGÓLIA a Szovjetunió után az első ország volt; ahol népi demokra­tikus forradalom után népköztársa­ság alakult. 1940- ben ezen a napon lépett életbe a Mon­gol Népköztársaság új alkotmánya. 105 évvel ezelőtt; 1857. június 6-án szü­letett ALEKSZANDR LJAPUNOV orosz matematikus és me­chanikus. Munkássága jelentős a fizika területén a differenciál­egyenletek, valamint a valószínűségszámítás alkalmazása révén. 50 évvel ezelőtt, 1912-ben e napon halt meg CHOLNOKI VIK­TOR író. Müveit a különös témák iránti érdeklődés jellemzi. (Füstkarikák, Tammuz, Kaleidoszkóp). Érdekes találmányok és felfedezések: DENIS PAPIN francia orvos, a gőz feszítőerejének kiakná­zására több szellemes eszközt készített. A gőzgép gyakorlati al­kalmazásának egyik fő ősét jelenti a 255 évvel ezelőtt, 1707-ben szerkesztett gőzcsónakja. Zseniális ötletét anyagilag senki sem támogatta, igy a gőzhajó gyakorlati alkalmazása még 100 évig váratott magára (1807, Fulton gőzhajója). A Nyugat-Csendes-óceánon levő Húsvét- és Számoa sziget- csoportot 240 évvel ezelőtt, ROGGEVEEN holland tengerész fe­dezte fel. 70 évvel ezelőtt, 1892-ben ezen a napon a Pécs melletti szén­bányákban sztrájk tört ki, melyhez 3000 bányász csatlakozott. (Mongólia: Ulan Bator: A szakszervezetek központi háza) Tíz év táncképekben HÉTFŐN ESTE ismét egy gondokkal, munkával teli esz­tendő végére tett pontot az eg­ri művelődési ház balettisko- lájának vizsgaelőadása. Ez most más volt, minit eddig bármely előadás, hiszen tíz­éves jubileumot ünnepelt az iskola és Török Endréné ba- lettmesiter. Tíz év óta minden évben szétnyüt a függöny a színházban, és felléptiek a M- csik, nagyok, már ahogyan az évek is teltek. Eleinte nehéz volt valami művészit adni, hi­szen az oktatás időtartam» nyolc év, tehát annyit lehetett mutatni, amennyit a tanultak engedtek. Törökné szívós, egyenletes munkája nyomón aztán az évek is elteltek, a gyerekek is fejlődtek és ezen az előadáson elvált, hogy van a tíz év növendékei között jó néhány, akik komoly felada­tok megoldására is alkalma­sak. Éppen ezért, mert jubileumi előadás volt, nem lenne he­lyes kiemelni senkit ebből a csupa szívvel összeállított mű­sorból. Néhány nagy növendék ugyan külön dicséretet érde­melne, ám a Mcsik is meg­tették a magukét, akár mint szentjánosbogarak, akár mint lepkék/ hogy a kis udvaron­cokról és udvarhölgyekről ne is beszéljünk. MINT PRODUKCIÓT, feltét­len M kell emelni a De Falla zenéjére készült nagyszerű tánckölteményt, amelynek alapgondolatát, a szabadságu­kért küzdő népek szenvedését és elszántságát komoly művé­szi igénnyel táncolták a kama­raegyüttes tagjai. Az előadás értékét föltétle­nül emelte az egri zeneiskola növendék zenekarának és ta­nári zenekarának közreműkö­dése. A növendék zenekar Farkas István tanár vezény­lése nyomán finom érzékkel, nagy muzikalitással játszott, és öröm volt hallani a tiszita intonálású, igazi vonós tónusú, nagyzenekar hangulatát keltő muzsikát. Ezen az estén a szülők egy Mcsit magukénak érezték a színházat. Boldogan jötték­mentek az öltözők és a nézőtér között. Mindenütt ott szerettek volna lenni. Öltöztetni a ki­csit, hogy ő legyen a legszebb, de megnézni Is, hisz van-e na­gyobb boldogság, minit örömet találni a gyermekben? És1 ez a szív, ez a nagy odaadás ma már úgy kristályosodik M, hogy az édesapák és édes, anyák megértették hosszú éve-: ken át, hogy ez a balettiskola nem a színpad deszkáira akar nevelni, hanem bekaipcsolódik az új ember formálásába azzal, hogy megtanítja őket a szép, a nemes szórakozás, a tánc, a muzsika, ritmus, a szárnyaló művészet szeretetére. Hogy az­tán kerül M közülük mindig egy-egy, aki tovább haladhat ezen a pályán — az már csak következménye annak, hogy van a vidéki városban is ba­lettiskola, ahonnan elindulhat valaki, ha van tehetsége. A KULTURÁLT mozgású gyerekek nagy csoportja szép előadással szórakoztatott a zsúfolásig telt nézőtéren min­den szülőt és érdeMődőt. (ad ám) HARMATH ENDRE; 7 VII. Átlagos életkor 22 év .1. És Kuba a nyomor orszá­ga is volt. Batista az első hó­napok fogadkozásai után már nem is beszélt többé szociális szempontokról, a tömegek fel­emeléséről. A rendszerint nagycsaládos kubai dolgozók 43 százalékának a keresete ha. vi 70 dolláron alul volt, pedig az élet jóval drágább, mint Amerikában. Hiszen csaknem minden áru amerikai, és logi­kus, hogy drágább volt, mint magában az Egyesült Államok­ban. A teljes munkanélküliek száma a csecsemőkkel, gyer­mekekkel, öregekkel együtt hatmilliós országban több mint 600 ezer volt. 150 ezer ezenkí-: vül azoknak a száma, akik le­hetőség híján hetenként négy napnál nem dolgozhattak töb­bet. Az átlagos életkor hihe­tetlenül alacsony volt, 22 év és három hónap. Amikor ezt egy ENSZ-statisztika megállapítot­ta, Batista hozzá méltó választ adott erre. Kijelentette, ez a szomorú adat annak a követ­kezménye, hogy a rendkívül hiú kubai nők megközelítőleg sem vallják be igazi életkoru­kat’ Mint mondottuk, a legször­nyűbb a vidék helyzete volt. „A cukornádvágók, a guai- roik — írja az Oriente tartó, mánybeli parasztság helyzeté­ről Georges Soria, francia új­ságíró — a puszta földön alszanak, szalmatetős, ablak és ajtó nélküli vályogkunyhók­ban ... Talpalatnyi' földjük sincs... Nincs egyebük két karjuknál. A földbirtokos bér­li e két kart, amelyre évente csak néhány hónapig van szük­sége ... A guairok gyérmeked nem tudnak sem írni, sem ol­vasni. Rongyosak ... Ha a sors kedvez nekik, tízéves koruktól faMtermelésen dolgozhatnák, hajnaltól alkonyig, mint favá­góinasok, vagy mint szénége­tők. Azokat, akiknek a kör­nyékbeli cukornád-ültetvénye­ken sikerült munkaerejüket áruba bocsátaniok, a többiek a sors kiválasztottjainak tart­ják. Kivételes sors csakugyan! Körülbelül egy dollárt keres­nek, 10—11 órás munkanap mellett. Sajnos1, ez az „arany­bánya” évente körülbelül há­rom hónapig működik. Az év többi részében a napi egydol­láros boldog Mválasztottak munka nélkül lézengenek.” Ugyancsak Soria közli a ku­bai parasztság élelmezésének alábbi, jellemző keresztmetsze­tét: Mindennap eszik húst a fa­lusi lakosságnak négy százalé­ka, halat egy százaléka, tojást két százaléka, tejet iszik a la­kosság 11 és kenyeret eszik 3,5 százaléka. Fulgencio Batista birodal­mában a lakosság 13 százaié, kának legalább egyszer tífusza volt. 33 százalék szenvedett a szinte teljes orvoshiány követ­keztében különböző bélférgek­től. A nyomorból, pontosan ab­ból, hogy a szegényparaszt családok egyrészt munkalehe­tőség idején az apró gyerme­keket sem tudták : nélkülözni, másrészt, a legelemibb iskola­szerek megvásárlására sem volt pénzük, az analfabétizmus gyors növekedése következett. A Batistát megelőző korszakok­ban Kubában az analfabéták száma 23,5 százalék volt. Ba­tista bukásának idején 41,5 százalék. A MEGBÍZÓ: UNCLE SAM Mint láttuk, a nyomornak, és a történelemben párját rir- Mtó korrupciónak ezt az apo­kaliptikus rendszerét védte olyan brutálisan Fulgencio Batista, Pilar Garcia, Esteben Ventura, Chaviano és az egész visszataszító klikk, ök, csak ők voltak érdekéitek ennek a rendszernek a fenntartásában? És hogyan tudta ez a néhány ember szinte a teljes nemzet ellenállásával szemben hosszú éveMg fenntartani ezt a gyű­lölt rezsimet? Ezek jogos kérdések, de egyszerű rájuk a válasz. Igaz az, hogy Batistáék pozícióju­kat, hatalmas vagyonukat is védték, amikor kegyetlenül le­sújtottak minden szabadság­szerető erőre, de ez csak kö­vetkezmény. A lényeg — és ez az, amit egy pillanatra sem téveszthetünk szem elől — az, hogy ez a Kubában ezerszer elátkozott csoport megbízásból tette, amit tett. Batista és tár­sai azért tarthatták magukat uralmon, aránylag sokáig, mert a szomszédban ott ter­peszkedett az imperializmus legerősebb hatalma, az Ameri­kai Egyesült Államok, amely­nek érdekei szövevényesen be­hálózták Kuba egész testét. Hogy milyen mohón vetette rá magát az új vadászterület­re az amerikai monopóltőke, arra jellemző, hogy egy 1958- as ENSZ-becslés szerint Kuba egész nemzeti vagyona, tehát földje, ipara, bankbetéteinek összessége, egész tartaléka mindössze hatszorosa volt a be­fektetett amerikai tőkének. Annak az országnak a népe, amely évszázadokon keresztül olyan hősiesen küzdött a spa­nyol elnyomás ellen és amely már-már úgy érezte, hogy ke­zében van végre a szabadság, azt volt kénytelen tapasztalni, hogy hazáját szinte percek alatt árusítják ki az új betola­kodóknak. A Mainle cirkáló felrobban­tása után, mint emlékszünk, megjelent az amerikai tenge­részgyalogság és nyílt meg­szállás alatt a Washington ál­tal Mnevezett katonai kor­mányzó, Wood generális két kézzel osztogatta az ingyenes koncessziókat, (szám szerint 208-át hetek alatt) a legna­gyobb amerikai monopóliu­moknak. Azok, akik Batista bukása előtt, vagy közvetle­nül azután jártak Kubában, el­mondották, hogy állandóan csipkedniök kellett magukat, nehogy Havannában azt higy- gyék, hogy egy amerikai vá­rosban járnak. PACKARD, FORD, COCA COLA... Szinte valamennyi autó Ma­de in USA volt, s ha leszállt az este, harsogtak, viliództak, vakítottak minden számításba jövő amerikai vállalat tolako­dó reMámjai. Coco Cola, Pal­molive, Ford, Remington, Lucky Strike, National City Bank, Packard, Buick, Cadil­lac és így tovább... De nem volt más a helyzet a látszólag spanyol neveknél sem. Húsz méteres többtonnás reklámja volt például a Compania Cu- bana de Electriciade nevű elektromos társaságnak, de itt is csak az elnevezés volt hazai csengésű — a részvények ame­rikai kézben voltak. Aránylag kevesen tudják, hogy a cukornád országa tá­volról sem szegény fémekben. Nos. az egész termelésre a Wall-Street tette rá a kezét. Ez a fantasztikus profitokat és fantasztikus rendszertelenséget jelentett. Azt, hogy volt-e az ércbányászoknak kenyerük, a Betlehem Steel Company pil­lanatnyi érdekei döntötték el. Háborús időkben volt munka bőven, aztán mintha elvágták volna: a Betlehem Steel a vi­lágpiaci árak tartása miatt gyakran gondolt egyet és telje­sen leállította a termelést. Ugyanilyen, a munkásság szá­mára gyilkos hullámzásokat mutat a tekintélyes mangánbá­nyászat, valamint a földke­rekség krómban' és nikkelben egyik leggazdagabb tartalmú vasércének kiaknázása is. A mennyiségre mindenesetre jel« lemaő, hogy 1953 és 1957 kö« zött 648 300 tonna vasérc ván­dorolt Kubából az Egyesült Államokba. Az egész kubai gazdasági életet kézben tartó Wall-Street monopóliurnok számára a ku­bai lakosság érdeke mint szem­pont egyszerűen nem létezett. Közismert, hogy Batista buká­sának pillanatában az egyik legfenyegetőbb amerikai zsa­rolási forma az volt, hogy meg. tagadták az olajszállítást a szigetországnak. Ugyanaikkor nemzetközileg jónevű geológusok állítják, hogy Kubának alighanem jó- kora olajmezői lehetnek. Az amerikai petróleum-monopó­liumok gondosan kutattak is az országban, Mszívárgott hí­rek szerint páncélszekrényben őrzik a sok éves kutatás nyo- - mán elkészült kubai olaj térké­peket —, csak éppen el sem kezdték a feltárást. Akik isme­rik a kapitalista gazdaság mű­helytitkait, ezen nem lepőd­nek meg. Egy Ms számolás az egész. Mindenesetre — persze a legnagyobb titokban — fel­térképezik az olajlelő-helye- ket, és ha egyszer valami miatt az ola j igényeli ugrásszerűen megnőnek, meg is kezdik a feltárást: Batista uralma alatt ez azonban nem következett be és a számítások azt mu­tatták, hogy a kubai olaj meg­jelenése a világpiacon, növel­né a kínálatot, lerontaná az árakat — tehát tőkés szem­pontból nem lenne rentábilis. A döntés ezek után nyilvánva­ló: pihenjen csak az a kubai olaj ... A kubaiak pedig vegyenek drága valutáért amerikai ola­jat. (Következik: Fifth Avenue — Havannában)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents