Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-06 / 130. szám

1982. június 8., szerda «lEPOJSAG 3 Jól sikerült a tűzoltőverseny Nagyrédén A Hazafias Népfront hírei A nyirkos, esős idő ellené­re már kora reggel mozgal­mas volt az élet vasárnap Nagyrédén. A járás 23 közsé­géből egymás után érkeztek a tűzoltó-csapatok, hogy részt vegyenek a járási tanács vb és tűzrendészed alosztály- parancsnokság által rendezett járási tűzoltó-versenyen. A nagy érdeklődéssel kisért versenyen részt vettek a Szer­szám- és Készülékgyár, a Gyöngyösoroszi Ércbánya, a 4-es számú AKÖV, a XII-es akna, a Bugát Pál Kórház és a Mátraházi Gyógyintézet ön­kéntes tűzoltó-csapatai is. összesen 52 csapat sorakozott fel a díszemelvény előtt, ame­lyen helyet .foglalt Pethes Ist­ván, a járási tanács vb-elnö- ke, Szabó András elnök-he­lyettes, Kiss János vb-titkár és Lajcsik Imre, az igazgatási osztály vezetője. A BM Orszá­gos Tűzrendészed Parancs­nokság részéről Beszteri La­jos tü. őrnagy, a „Magyar Tűzoltó” főszerkesztője, míg a BM Heves megyei Tűzrendé­szed Osztályparancsnokság részéről Bleszity János tü. őr- ; nagy és Oszlánczi István tü. szds. vettek részt a versenyen. Szabó András, a járási ta­nács vb-elnökhelyettese üd­vözlő beszédében elmondotta többek között, a verseny cél­ja, hogy a községi és üzemi önkéntes tűzoltók tanúbizony­ságot tegyenek arról, hogyan készültek fel a nyári nagy me­zőgazdasági munkák és a ter­mények tűzvédelmére. — Elismeréssel kell szól­nunk az önkéntes tűzoltóság munkájáról. A párt-, a tanács járási szervei, valamint az állami tűzoltóság segítségével és támogatásával egyre (job­ban és eredményesebben lát­ják el vagyonvédő feladatu­kat, amelynek következtében természetesen, egyre kevesebb lesz a tűzesetek száma. A megnyitó után megkez­dődött a verseny, amelynek eredménye a következőképpen alakult; a községi férficsapa- tqk közül kocsifecskendő-sze- relésben első Gyöngyösoroszi', második Kisnána, harmadik Visonta (II. csapat.) Községi fiúcsapatok között kocsifecs- kendő-szerelésben első Atkár, második Nagyréde, harmadik Visonta. Mozdonyfecskendő­szerelésben első Halmajugra I. csapata, második Mátraszent- imre, harmadik Gyöngyöstar­ján. Négyszáz percliteres kis- motorfecskendő-szerelésben el­ső Atkár II., második Visznek, harmadik Vámosgyörk. Az üzemi férfi csapatok kö­zül négyszáz percliteres kis- motorfecskendő-szerelésben el­ső a Szerszám- és Készülék- gyár, második a Gyöngyösoro­szi Ércbánya, harmadik a 4-es számú AKÖV csapata. Üzemi fiúcsapatok négyszáz perclite- res kisrnötorfécskéndő-szeve- lésben első a Szerszám- és Ké­szülékgyár, második a 4-es számú AKÖV. Nyolcszáz perc­literes kismotorfecskendő­szerelésben szép eredményt ért el a nagyrédei férficsapat, kocsifecskendő-szerelésben pe­dig ugyancsak a nagyrédei leánycsapat. A verseny után látványos tűzoltási bemutatót láthatott a nagyszámú nézőközönség. A sportpálya egyik szélén, az erre a célra létesített „üzem­anyag-tároló” — kigyulladt. A hordókban levő benzin és gázolaj pillanatok alatt hatal­mas lángokban égett. Rövid időn belül a helyszínre érke­zett azonban gépkocsival a nagyrédei önkéntes tűzoltóság és szakszerű felszereléssel és ugyancsak szakszerű hozzáér­téssel pillanatok alatt lokali­zálta az egyébként veszélyes tüzet. Ezután került sor a díjak, illetve az oklevelek és pénz­jutalmak kiosztására. A győz­tes csapatokon kívül a járási tanács 45 főt egyénileg is pénzjutalomban részesített jó tűzoltói munkájukért. A jutal­makat Szabó András vb-el- nökhelyettes adta át. A verseny rendezése, a fel­vonulás, az egyés versenyszá­mok levezetése nagyon jól si­került és minden elismerést megérdemel, Az egész ver­senyt az egyenruhás alakulat­hoz méltó katonás fegyelme­zettség jellemezte. Így nyilat­kozott erről egyébként Iványi János honv. ezredes is, aki mint vendég, szintén részt vett a járás tűzoltóságának ügyességi próbáján. Dávid József Községi elnökségi ülésekre kerül sor a közeli napokban több helyem. így tegnap Eger­farmoson és Űjlőrimefalván gyűlt össze a HNF községi el­nöksége és megtárgyalta az aratási és cséplésd munkákra való felkészülést. Rózsaszentmártonban június 9-én az elnökségi ülés napi­rendje; hogyan segítse a Ha­zafias Népfront a tanács mun­káját, mig június 12-én Erken tartanák elnökségi ülést, ame­lyen Agócs József előterjesz­tésében beszélik meg az áruér. tőkésítési terv jelenlegi állá­sát, teljesítésének mértékét. ★ Júniusi 14-én békenagygyű- lést rendez a Hazafias Nép­front községi bizottsága Bol­dogon, ahol az ünnepi beszéd megtartására Ott István ve­zérőrnagyot, a Hadtörténeti Múzeum igazgatóját kérték fel. TÉR tlíL älZÖvmcniTPiNK Porozás után permetezéssel védik a szőlőt az egri Dobó István Tsz-ben Az egri Dobó István Ter­melőszövetkezetben is jó ütemben halad a mezőgazda- sági munka. Értesüléseink szerint az elmúlt hét végére lényegében már befejezték a szőlők első kapálását és elvé­gezték a szőlők rézmészporral való porozással is. A férfiak nagy része most a szőlők első permetezését végzi, amely 50 százalékban nyert már befeje­zést — a női dolgozók pedig a szőlők első kötözésével fogla­latoskodnak. A kötözéssel 30 százalékban készültek el. Említésre méltó a termelő­szövetkezet 20 holdas új tele­pítésű szőlője, amelyet az idén telepítettek, s nagyon szé­pen fejlődik. Az új telepítésű szőlő ekekapázása után most az ún. „csirkézést” végzik a tsz-tagok. A több mint 250 ember —■ akik rendszeresen részt vesznek a munkában — szorgalmasan dolgoznak, és bizakodással tervezgetnek. Lu­cernásuk első kaszálását nyolcvan százalékban begyűj­tötték, s jól halad a burgonya és kukorica kapálása is, amely jó terméskilátásokkal kecsegteti a szövetkezetieket. Újságként kell megemlíte­nünk, hogy a termelőszövetke­zet már több mint 5 q cse­resznyét értékesített, s az öt holdnyi paradicsom-tábláju­kon is hamarosan megjelenik az első érett, piros paradi­csom. — f. i. — 50 százalékban végeztek a permetezéssel a markaziak A markazi Mátravölgye Ter­melőszövetkezetben is jelen­tős károkat tett a május eleji fagy és jég. A szövetkezet tagjai azonban nem sokáig „búslakodtak” a kár miatt, hanem hozzáláttak a kártétel megszüntetéséhez. A szövetke­zet elnöke értesített bennün­ket, hogy 25 holddal emelték kertészetüket, ezenkívül köz­tes babot és paprikát is kiül­tettek azokra a területekre, ahonnan. már szőlőtermés nem remélhető ebbén az év­ben. A májusi páradús levegő, a meleg és a gyakori esők a sző­lőkben megindította a másod- fakadást. Természetesen, ma még nem lehet megállapítani 100 százalékosan, hogy a má- sodfakadás milyen terméssel kecsegtet, de egy azonban biz­tos, hogy a szövetkezeti tagok mindent elkövetnek e termés megmentéséért. Az első kapálással végeztek, sőt, most folyik a második ekekapálás és a második kézi­kapálás is. A második kézi­kapálással egy időben fogtak hozzá a szőlők első kötözésé­hez is, amelyet már befejez­tek. Ezenkívül említésre mél­tó, hogy ötödik napja végzik a szőlők első permetezését, s már 50 százalékban végeztek vele. A gyors sikerek titka az, hogy a tagság több mint 70 százaléka, 500 fő, dolgozik rendszeresen kint a határban. Ifjúsági munkacsapat a poroszlói Rákóczi Tsz-ben A poroszlói Rákóczi Tsz-ben ebben az évben alakult meg Vályi Sándor vezetésével a termelőszövetkezet első ifjú­sági munkacsapata. A 19-es létszámból hatan női dolgo­zók. A munkacsapat jelentős része nem tsz-tag, csak szüle­ik után, besegítőként járnak el rendszeresen dolgozni a közös táblákra. A lányok közül el­sősorban Pócs Irmát, Gaál Reginát, Molnár Klárát, a fiúk közül pedig Oláh Imrét, Nagy Imrét és Zsoldos Sándort kell megemlítenünk, akik a mun­kacsapat erősségei. A fiatalok 12 hold kukorica teljes megmunkálását vállal­ták, holdanként több mint 30 mázsás átlagterméssel, s egy­úttal ezzel a vállalásukkal be­neveztek az országos verseny­be is. A vállalások teljesíté­sén túl a fiatalok „jóban, rosszban együtt vannak”. Tí­zen közülük megtekintették a Budapesti Ipari Vásárt, de együtt sportolnak, s együtt járnak filmvetítésekre is. (Foto: Kiss Béla) Két legyet egy csapásra ... Üjfajta szakirodalom bon­togatja szárnyait a honi ég­tájak alatt: a vidám rajzos ismeretterjesztés és szakpro­paganda, s népszerűsége úgy dagad, mint a hegyoromról elinduló hószemcse. Bizony­ság erre az idei mezőgazda- sági könyvhónap is, amely éppen olyan jól kel az im­már harmadik kiadásban megjelent Vidám rajzos ser­téstenyésztés, mint a még nyomdafesték szagú Vidám rajzos juhtenyésztés. S ez nem is csoda, hiszen mind­járt más a tanulás is, ha közben a szöveg, vagy az áb­ra meg-megcsiklandozza az ember oldalasát vagy lapoc­káját. Vettem hát egyet-egyet ezekből az újszerű könyvecs­kékből, s minthogy humo­runk nem túl mulatságos, szórakozást reméltem tőle. A szövetkezeti sertéstenyész­tők és juhgondozók éppen el­lenkező szándékkal keresik a könyveket — s ők is jól járnak. Hazavittem a csinos kis köteteket, s a tréfás rajzok annyira megtetszettek a gyermekeimnek, hogy mind kivagdosták őket. Kedveseb­bek lettek ezek a könyvecs­kék a legszebb mesealbumok­nál is. Lett azonban egyéb hasznuk is. Rendkívül szem­léletes pedagógiai segítséget nyújtanak. Meg tudom mu­tatni a gyerekeknek, hogy ni­ni; milyen szépen kés-villáz- nak a malacok, nem könyö­kölnek az asztalra, s jó ét­vággyal eszik a sárgarépát, meg a mindenféle vitamino­kat. Egész életük abban a tö­rekvésben telik el, hogy mire kés alá nőnek és híznak, szép gömbölyűek, hájasak legye­nek. Micsoda céltudatos élet, micsoda hősiesség! Ezek után azt kell monda­nia az embernek, hogy ezek a disznók nem is olyan disz­nók! Hogy van viszont akkor szíve Eszes Jánosnak sorra mind ledöfködi őket a böU lérbicskával? De most már félre a tréfá­val! E könyvek, melyeket « szerzők bőven elláttak vi­dám „malacságokkal”, azaz „állati’’ vidámságokkal, e be­vált módszer nyomán egyre inkább sürgetik más szakmák felzárkózását is. Az olvasók egyre jobban várják' a Mo­solygó rák, a Vidám rajzos sebészet, a Röhögő csillagvi- lág és a Huncutka fertőző betegségek című, illetve té­májú müveket. Ki a szaksze­rűségért, ki a humorért. Mert az egyikre is, a másikra is nagy szükség van. Sz. S. I. Varjú Balázs malacai A szövetkezetben az a hír járta, hogy Varjú Balázs meggazdagodott. Akadt olyan asszony, aki tunúja volt, amikor Varjú Balázsné, a vékony, sápadt kis te­remtés megvásárolta a fűszerüzletben találha­tó áruk felét. A dologban az volt az érdekes, hogy sem­mi irigység nem csendült ki az asszonyok sza- • vaiból, sőt, olyan örömmel beszéltek az ese­ményről, mintha nekik is jutott volna a gaz­dagságból. Az emberekből nem véletlenül váltott ki örömet a Varjú-családdal történt eset. Ez volt a tanyavilágban a legnépesebb família. Tizen­egy gyerek, mint az orgonasípok, úgy sorakoz­tak egymás mellett, ha az anyjuk összegyűj­tötte őket. A legidősebb nyolcadik osztályba járt. A legkisebb még alig totyogott. Egy nád- fedeles, sárból vert házban laktak a puszta­ligeti major szélén, két parányi szobában ösz- azezsúfolva. Leggyakrabban babot, paprikás krumplit meg galuskát ettek, de sokszor még ebből se jutott elegendő. A Varjú-gyerekek hiába tal­lózták végig minden ősszel a krumplifölde­ket, annyit nem bírtak összeszedni, hogy újig elég lett volna. Gabona-fejadagjuk elfogyott már tavaszra, hiszen naponta ötször is vágni kellett a kenyérből, s mindig tizenhárom ka­réjt. Varjú Balázs, aki beszédhibás, dadogó - ember volt, sokszor már azt hitte, Megbolondul a gondoktól. Ha már nagyon el­keseredett és nem bírta hallgatni a ricsajt, így kiáltott a mindig éhes, veszekedő gyerek- h'adra: — Ne.. . ne üvöltözzetek ... me ... meg- sziketülök. Anyátok ... mind ... mindjárt főz ... daluszkát. Ezzel lehetett legjobban lecsendesíteni a zsibongó apróságokat. Ilyenkor a felesége egy hatalmas lábosban galuskát kavart, aztán fél éra múlva kitette az asztal közepére a gőzöl­gő ételt. O már nem csudálkozott azon, hogy tíz percen beiül még mutatóba se maradt a galuskából, egyetlen darab sem. Amikor jóllakott a család, az apjuk leg­többször magához intette legidősebb fiát: — Gye... gyere Szanyi... meg... meg­etetjük a disz... disznókat. — A termelőszö­vetkezet huszonhét anyakocája ugyanis Varjú Balázs gondjaira volt bízva. Azelőtt sok panasz hangzott el a munká­jára, nem is alaptalanul. Az ólban pókhálók csüngtek, a trágyát nem hordta ki időben, bűz és piszok nyomta bélyegét a sertésólra. Hiába szólták meg érte, Balázs nem izgatta magát. Lecserélni pedig nem lehetett, mert senki nem akarta vállalni a kanászságot. II anem az utóbbi időben, mióta minden tizedik felnevelt malacot neki ígért az új vezetőség, Varjú Balázs egészen meg­változott. Nemcsak az ólakat tartotta tisztán, de még éjjel is gyakran kiszaladt megnézni, hogy valamelyik koca nem nyomta-e agyon a malacokat. Sőt, mi több, a takarmányos kam­rában fekhelyet készített magának, és nem­egyszer ott aludt, hogy kéznél legyen, ha va­lamelyik anya alatt nagyon sivalkodik a meg­szorított kismalac. így történt meg — ami azelőtt sohasem —. hogy kétszáztizenöt szaporulatból kétszáz megmaradt és szépen fejlődött. Micsoda zene-bonát csaptak a rózsaszínű, apró jószágok, ha gazdájuk csak néhány perc­cel is megkésett az etetéssel! Visításuk betöl­tötte az egész majort, elnyomva minden más hangot. Varjú Balázs, miután valamelyik gyereke segítségével kiöntötte a vályúkba a moslékot, nem hagyta el a kifutó területét Eber szem­mel őrködött, hogr a gyengébben fejlődő malacokat ne nyomhassák el a nagyok, hogy egy se maradjon éhes. Néhány ökoinyi kis guzo- rinak elkülönítve adott minden etetésnél, va­lósággal dajkálta őket. — Csak erőre kapnak ezek is — mondo­gatta ilyenkor magában elégedetten —, lesz ezeklyíl még kétmázsás hízó. p* s egyik napon elkövetkezett a várva- várt pillanat. Az öreg brigádvezető, Várnagy Géza megjelent az agronómussal és azt mondta: — Balázs, lerészeljük a malacokat! Jött ám a segítség, több, mint kellett vol­na. Az asszony négy gyerekkel futott oda a hírre. Izgatottan mutogattak a kifutó kerítése mellett: — Az is a miénk lesz! Az a kajlafülű i6. — Apám, azt én választottam ki! Nekem ígérte... ruhára ... Várnagy bácsi szólt rájuk, mert az agronó- musnak nem volt ereje megszakítani örömü­ket. Elszoruló torokkal figyelte a dadogó em­bert és családját. Mintha most látta volna őket először, megrendülve nézte rongyosságu­kat, a gyerekek arcán a vérszegénységtől tá­madt sápadtságot. — Balázs, hajtsad akkor őket — adta ki a utasítást a brigádvezető, és odaállt a kifutót ketté osztó ajtóhoz. Civalkodtak a malacok, de a gyerekek ^ is, az ól előtt. Azután odakint elcsen­desedtek, számolni kezdtek: —... hét... nyolc ... kilenc ... ez a miénk! A tizedik! — Egyem meg a szívét, hogy megvan ijed­ve. Kis kanyi. Betuszkolták a rózsaszínű jószágot egy üres rekeszbe, és már folytatták is tovább: — Egy... kettő... hadd jöjjenek, hajtsad őket, Balázs ... kapd el gyerek, vidd a tietek­hez. Ez a tizedik, most koca lett. Várnagy bácsi észrevette, hogy a tizedik számnál, Varjú a nagyobbacska malacokat tolja előre. Néhányszor sikerült is terve, s ilyenkor nagy volt az öröm. Talán szólni kel­lett volna, hogy csak sorjában, ahogy a sze­rencse hozza. De úgy tett, mintha nem venné észre a csalafintaságot. — Tizénnégy! Már tizennégy van — kiál­totta a legnagyobb lány, s szinte muzsikált a szó az ajkán. — Ez a tizennyolcadik a legnagyobb! — mondta Sanyi gyerek boldogsággal a hangjá­ban. Odaóvatoskodott a kis süldőhöz, szeretet­tel megsimogatta a hátát. Képzelete már hó­fehér inggé, ragyogó, fényes cipóvá változtat­ta a kunkori farkú malackát. Üs a jószágok szaporodtak a kutncaban. Egészen húszig. Valóságos falka volt már. Az agronómus ekkor így szólt: — Varjú bátyám, úgy viselje gondját a ko­cáknak, hogy a legközelebbi választásnál ezt megint folytatjuk. A sertésgondozó a kezét kereste, hogy meg­szorítsa. — Kö... köszönöm, ve... vezető kartárs. — Ne nekem köszönje. — szégyenkezett az agronómus. — Megérdemli, megdolgozott érte. — Apám, itt van a kajlafülű is! — kiáltott Sanyi tele torokkal, és megfogta az apja kar­ját, odahúzta az elrekesztett jószágokhoz. Az asszony és a gyerekek egymás szavába vágtak, alig lehetett érteni, melyik, mit mond. A fiatal agronómus sokáig nézte őket. moz­dulatlanul. Szívét melegség járta át. mint amikor az anyja megdicsérte valami jól vég­zett munka után ívűiének valóságos muzsika volt, Varjú * Balázs malacainak visítása ... Gerő János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents