Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-06 / 130. szám
1962, június t., szerda. NÉPÚJSÁG 3 •• Onkőltségszámítás a termelőszövetkezetekben A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésében napjainkban a termelés gazdaságossága elsőrendű kérdéssé vált, miután a termelőszövetkezetek gazdasági megszilárdítása csak a több, olcsóbb, a szükségleteket kielégítő termelés alapján valósítható meg. A termelés gazdaságosságának fontossága előtérbe helyezte ennek mérését és vizsgálatát. A gazdaságosság mérését, elemzését mélyrehatóan csak az önköltségszámításra alapozva lehet elvégezni. iVogy fontosságú munka Az önköltségszámítás mind üzemi, mind népgazdasági szempontból nagy fontosságú. Választ ad a tsz egész gazdálkodásának vagy egyes ágazatokban előállított termények, termékek termelésének gazdaságosságára, vagyis arra, hogy az adott termény, termék előállítása mennyi anyag- és munkaráfordítással, illetve költségfelhasználással történt. A költségeknek az új termékek értékével való szem- beállítása pedig megmutatja az elért jövedelmet. Arra kell törekedni a termelés során, hogy a termelés gazdaságos legyen mind a termelőszövetkezetnek, mind pedig az egész népgazdaságnak. A tsz-ekben az önköltségszámítás segítségével fel kell tárni a meglevő jelentős termelési és önköltségcsökkentési tartalékokat. A tsz-ek termelési tevékenységükkel terményeket, termékeket állítanak elő, különféle szolgáltatásokat teljesítenek. A termelés során az új termények, termékek előállításánál a szolgáltatásoknál költségek merülnek fel. A felmerült költség nem más, mint a termény, termék, szolgáltatás előállításához szükséges anyag- és munkaráfordítás pénzben kifejezett értéke. Az elmúlt években a tsz- °knek kis része végzett ön- költségszámítást. Ez évben viszont szükségessé vált szélesebb körben való bevezetése. Az önköltségszámítás elterjedéséhez és megvalósításához a szükséges feltételeket biztosiam kell. Ezek kétfélék: elvi alapok és tárgyi feltételek. A gazdasági év folyamán a ermelési költségeket, a segédüzemi teljesítményeket, a tagok munkateljesítményeit, a hozamok meghatározott csoportosítását, gyűjtését, nyilvántartását és feljegyzését kell elvégezni. Ez a munka nagy jelentőségű, mert ezzel lehet biztosítani, ennek alapján lehet elvégezni az önköltség- és jövedelemszámítást. Az :gy és másként nyert termelési, üzemi adatok birtokában az időszak gazdálkodásának mélyreható elemzését lehet és kell elvégezni. Az adatgyűjtés során jelentős szervező, nevelő munkát kell végezni. Az adatok összegyűjtése a könyvelés feladata, de azok tartalmi szemszögből való vizsgálatát főleg a termelést közvetlenül irányító mezőgazdászok, brigádvezetők, munkacsapat-vezetők, a számadás-felelősök végezzék. Az önköltségszámító termelőszövetkezet első és legfontosabb feladata tehát, hogy helyesen szervezze meg az alap- adatszolgáltatók munkáját és 4zt jól hangolja össze a könyveléssel. Ezen a szervező, nevelő munkán áll, vagy bukik az önköltségszámítás sikere. Mikor végeshető? Sokat vitatott kérdés, hogy az önköltségszámítás mikor végezhető el. Általában csak az időszak végén (december 31-én) az időszakra vonatkozó összes adatok birtokában. A folyamatos könyvelésből év közben értékelésre, elemzésre alkalmas önköltségi és jövedelmezőségi adatok közvetlenül nem állnak rendelkezésére; azonban jól képzett és és kellő gyakorlattal rendelkező, a tsz adottságait, a termelési problémákat ismerő főkönyvelő menetközben — az ágazati költség, hozam és ár- Wvételi számlák adataiból — a. részadatok alapján is tehet, illetve javasolhat megfelelő, a gazdálkodást javító intézkedéseket. . Az önköltségszámítás tárgyi feltételeként kell megemlíteni a könyvelés mennyiségi adatainak megbízhatóságához szükséges eszközökről (mérleg, stb.) való gondoskodást. Ilyen egyszerű tárgyi feltételek hiánya akadálya lehet a jó önköltségszámításnak. Feltétele továbbá az is, hogy e jelentőségteljes munka végzéséhez megfelelő apparátus álljon rendelkezésre és a legteljesebb együttműködés alakuljon ki a termelést irányító szakemberek és a könyvelés között. Minden dolgozónak, aki részt vesz ebben a munkában, kezdeményezőnek kell lennie és a gazdálkodásban mutatkozó lazaságokat élesen fel kell vetnie. Az egri járás területén 1961-ben 10 termelőszövetkezetben végeztek önköltségszámítást. Két termelőszövetkezetben nem biztosították a szükséges elvi és tárgyi feltételeket, s így az év végi utókalkulációkat nem. lehetett elvégezni. Eredmény ezeknél a termelőszövetkezeteknél mindössze annyi, hogy próbálkoztak és utólag szűrték le a tapasztalatokat, vagyis felismerték, hol követték el a hibákat és ez évben annak ismeretében az előírásoknak megfelelően igyekeznek az önköltség- számítást ez év végére biztosítani. Eredményes volt az önköltségszámítás a demjéni December 21 Termelőszövetkezetben és jónak mondható még a novaji Egyetértés Tsz- nél is. Ezekben a tsz-ekben év közben is sok hasznos intézkedéseket hajtottak végre. Így például a demjéni December 21 Tsz-ben 25 szarvas- marha hizlalásának befejezése után a főkönyvelő javaslatára a takarmányköltségeket vizsgálták meg. Nemcsak ennél a tsz-nél, hanem másutt is előfordul, hogy az állatokat nem fajuknak, koruknak és hasznosításuknak megfelelően takar- mányozzák. Szükséges, hogy a takarmányozás gazdaságosságának elbírálásához a takarmánynorma és a tényleges takarmányfelhasználás összehasonlításra kerüljön. Szükséges vizsgálni azt is, hogy a feletetett takarmányokat az állatok hogyan értékesítették. Az állattenyésztési szakemberek igyekeznek a lehetőségekhez mérten a legfej- letteb takarmányozási módszerek bevezetését alkalmazni, amelynek alapján nemcsak a takarmányozással szemben álló hozamokat emelik, hanem a takarmányozás költségeit is csökkentik. Mint már említettem, az önköltségre vonatkozó adatszolgáltatás minősége elsőrangú követelmény. A helytelen, rossz adatokra felépített következtetések csak hibásak lehetnek. Az önköltségi kalkulációs tényszámok minőségének megjavítására törekedett helyesen a verpeléti Dózsa Tsz könyvelési csoportja és szakemberei. Több pozitív eredménnyel, mint hibáyal, saját elképzeléseik alapján nyomtatványokat szerkesztettek és annak alkalmazásával igyekeztek biztosítani az önköltségszámítás eredményességét. Elérték, hogy a nyilvántartás és a könyvelés — kisebb hibáktól eltekintve — biztosítja a gazdasági műveletek önköltségszámítás szempontjából is igen fontos rögzítését Az új termék előállításéhoz, mint ismeretes, élő és holt munkaráfordítás szükséges. A holt munka nem más, mint az állóeszközök elhasználódása, értékcsökkenése és a felhasznált anyagok értéke. Fontos as ellenőrzés Az élő munkaráfordítást a tsz-ekben a tagok munkateljesítménye adja. Tehát, a munkaegység nyilvántartás vezetése alapját képezi az élő munka költségének, megállapításának. Ezért az önköltségszámításnál azt is figyelembe vesz- szűk. A munkaegység adatszolgáltatás megszervezésének ellértőrzésőíe nagy súlyt keli fektetni részben azért, hógy mindenki csak az élvéigzétt munka után mégérdemelt munkaegységét kapja, másrészt az önköltséget a munkaegység hígítás ne torzíts*. A munkaegységnek már az elsődleges feljegyzésbén, — légyén az munkacsapatvezétő könyv, vagy egyéb nyilvántartás —, úgy kell szerepelni, hógy abból pontosan megállapítható legyen, mely ágazatot mennyi munkaegység terhel. Vagyis, a költségviselőkre közvetlenül felhasznált munkaegységeket a növénytermelés, az állattartás, a segédüzemi, a feldolgozó és melléküzemeik, az egyéb tevékenységek ágazatai, a gazdálkodás általános költsége, a saját kivitelezési beruházások és idegen szolgáltatások bontásának megfelelően kell részletezni. A termelőszövetkezetek könyvelési apparátusa, szakemberekkel való ellátása az elmúlt években lényegesen javult és így lehetővé vált, hogy a múlt évi 10 termelőszövetkezettel szemben, 1962-ben 20 tsz végez majd önköltségszámítást. Éppen ezért, a tsz-ek gazdálkodását ellenőrző irányító szervek (tanácsok, MNB, stb.) tanítsák meg a termelő- szövetkezetek vezetőit, ellenőrző bizottságait a belső ellenőrzés módjára. Meg kell követelni tőlük, hogy fokozottabb érdeklődést tanúsítsanak valamennyien a mezőgazdasági termelés iránt és ez főleg vonatkozik a könyvelőkre, hiszen csak olyan számviteli dolgozó láthatja el helyesen munkáját, aki a termelés problémáival is foglalkozik és a számvitel adataiban és számai mögött a termelés folyamatát, a gazdaságosság élvének maradéktalan érvényrejuttatását szemlélik. Az önköltség számítása természetesen önmagában nem csodaszer, alkalmazásától a termelés még nem lesz automatikusan gazdaságos és jövedelmező. A termelés fogyatékosságainak, eredményeinek az önköltség szerkezetén keresztül történő feltárásával azonban elősegíti a gazdaságos termelés elérését. Ha az önköltségszámítás jelentőségéről megfelelően tájékoztatjuk a tsz tagságát, számítani lehet támogatásukra is, amely biztosíték arra, hogy a munka eredményes lesz. Dr. Egri Károlyné, főkönyvelő jnoOÖOOOOOOOOOOOOÓOOOOOOOOOOOOCOOon'i VlSSZA AZ PTON. Két évet ült a börtönbén, talán kettő és felet. Megbotlott, félrelépett, letért a becsületes útról. Most már letöltötte a büntetést érte, megfizette a kemény árat, amelyet önmagának szabott. Szabályos szabaduló levéllel lépett ki a börtön kapuján. „Munkába léphet, beilleszkedhet a dolgozók társadalmába. Lehetősége van, hogy új életet kezdjen...” — biztatták. Hitte is a biztatást, meg nem is. Ám egyelőre erősebb volt benne a hit, mint a kétkedés. Szorongva lépett be a személyzetis szobájába, hogy munkát kérjen, hogy kezébe vehesse mesterségének szerszámait: a csákányt, a lapátot, a karbidlámpát. Elutasították, finoman. vagy nyersen, nem tudom. „Nincs felvétel!” — ezt a választ kapta. Milyen érzést váltott ki belőle ez a két szó, annak csak ő a megmondhatója. Tény, hogy mai napig nem tudott munkába állni. De sikerülni fog, hamarosan. Pártfogásába vette a megyei szak- szervezet, a pártbizottság, segítenek neki, hogy talpra álljon, s talpon maradjon. Nem ismerem. Nem tudhatom, hány éves. Hogy minek hívják. Akkor értem a pártbizottságra, amikor a telefonból felcsendült a szaggatott inter- urbán csengető hang, s kérték az igazgatót; a válaszokból értettem meg, hogy ha valakit is felvesznek a bányához, ő lesz az első. Csak elképzelni tudom, milyen ember lehet, alacsony-e, vagy magas, szikár-e, vagy közepes termet. Tanult mestersége a bányászat. Képzett vájár. Ott lakik a bányatelepen. Családja van. Négy gyerek. Munkát kell neki adni, felelőtlenség lenne máshová küldeni, távol a családjától. Ez az elintézési mód helytelen lenne! Társadalmunkban van lehetőség, hogy ha valaki tévedett, tévedését jóvátegye, kijavítsa. Nincs „bukott” ember! Nincs, hogy valaki egy életen át magán hordja a megbélyegzettsé- get, a priuszt. Minden embernek helye van közöttünk, joga van a becsületes munkához, a becsületes élethez. Aki valahol elvétette a lépést, visszaszerezheti a többiek bizalmát — munkában. De erősnek is kell lenriie, hogy a buta és korlátolt előítéletékkel szembén megállja a sarat. Nincsen egyedül — ezt tudnia kéll — Segítik a reálisan, becsületesen gondolkodók. Kezet nyújtanak neki, hogy vissza az úton, köny- nyebben birkózhasson meg a nehézségekkel, hógy szebb, teljesebb legyen mai, s holnapi élete is ... í« AKIBEN HÍZNI TUDNAK. Folytassam tovább á gondolatokat, ahol az előbb abbamaradt? Lehetné, hiszen a történet nagyobbrészt egyező. Any- nyi csupán a különbség, hogy ez esetben értelmiségiről van szó... Vétett, súlyosan vétett az erkölcsi normák ellen —• ezért sújtották börtönnel. Négy nappal szabadulása után, már munkát kapott egy vállalatnál, dolgozhatott. Rakodó lett az egyik teherautón. Nem éreztették vele, hogy kevesebbnek nézik, mint más embert. S nem is nézték kevesebbnek, mert többet dolgozott, mint akárki a rakodók közül. A vidéket járta, falukat, tanyákat, ahová —• neki is része van benne — eljuttatták a fényt. Ahogy teltek a hónapok, úgy szerzett magának egyre több és több megbecsülést, elismerést. Nem nézte, milyen munkát bíznak rá, nem válogatott, csak egyetlen dolog lebegett szeme előtt: bizalmat adtak nekem, bizalmat előlegeztek, s nem szabad, hogy csalódjanak. Elvégezte a feladatát. Nemcsak a látszat kedvéért, de kötelességtudatból, szívesen dolgozva. Most már nem járja a vidéket. Levették a kocsiról, rakodóból tisztviselővé lépett elő. íróasztalt kapott, amelyhez minden reggel leülhet, biztonsággal, s azzal a tudattal, hogy senki sem néz rá görbe szemmel, gyanakvóan; mert maradéktalanul eleget tesz munkájának. A szőlőt a vihar ellen, a szélrohamok ellen védelmezik a karók, nem törhetnek le az új hajtások. Öt a többiek bizalma, a közösség ereje támogatja. s mint téglát a cement, úgy kötötte magához a „nagy fcsalád”. Vigyáznak rá, mint a testvérek vigyázzák egymást a bajtól, a könnyelműségtől. Emberré lett a többi ember között. S a múltat, melyet áttörhetetlen sorompók zárnak le mögötte, nem emlegeti „Plasztikcsend" Algériában műén kiállta a próbát, a nehezebb és áldozatosabb utat választotta, felér egy népszavazással, vagy legalábbis nem hagy kétséget a júliusban sorra kerülő szavazás eredményeit illetően. Erre ugyan még csak három hét múlva kerül sor. ezekben a napokban még csak a Választási kampány folyik, de a tízezernél is több merénylet ellenére, a fegyelmezett algériai nép megmutatta: az OAS próbálkozásai hiábavalónak bizonyultak. T'T gy látszik^ a terrorszer- ^ vezet vezetői is értenek a jelekből, s politikájukat megpróbálták a körülményekhez igazítani. Mikor az OAS lábhoz tette a fegyvert — nem adta ki a kezéből! — olyan híresztelések keltek szárnyra, hogy a fasiszták érintkezésbe léptek az algériai nép képviselőivel. Az OAS a fegyvernyugvást a tárgyalás eredményeként akarta feltüntetni, holott a helyzet fordítottja igaz: igyekszik elfogadtatni magát tárgyalási partnerként a Nemzeti Függetlenségi Front képviselői szemében. Ezzel akarja megváltani a jegyet a politikai szalonokba s az Algéria jövőjéről folytatott tárgyalások asztalához. S ezért öltötte magára a békés, jövőért aggódó konstruktív európai álarcát. , Az FLN kategórikusani kijelentette: nem tárgyal az OAS-szal s nem is szándékozik bérgyilkosok bandájával egy asztalhoz ülni. Az ideiglenes kormány és az ideiglenes végrehajtó szerv már régebben felvette a kapcsolatot az európaiak képviselőivel, de a hitleristákat megszégyenítő módszerekkel „politizáló” OAS-t nem tekinti tárgyaló- partnernek még akkor sem, ha báránybőrbe bújik. L1 gyébként úgy látszik, az ^ OAS állásfoglalása sem egységes. Oranfoan, ha szerényebb méretekben is tart az öldöklés, az OAS helyi főnöke, Godard „függetlenítette magát”, mint írják a francia lapok. Ez a külön út — lehet, hogy csak látszólag különbözik az OAS távolabbi elképzeléseitől, s lehet, hogy csak az egyik vas, melyet a terrorszervezet továbbra is tűzben tart. Lehet., hogy rövidesen ismét a godard-i vonal győzedelmeskedik s él az új Algéria megszületéséig. Tovább már nem, mivel az FLN ha nem is tekinti politikai tárgyalópartnernek, bizonyára nem lép vissza, mikor fegyveres „érintkezésre” kerül a sor. ettől pedig az OAS nem sok jót várhat. Nem ropognak a fegyverek, beállt a „plasztik-csend”. Ez az OAS kénytelen-kelletlen önkritikája, a politikai csőd beismerése. Nemi tudjuk, meddig tart az „önkritikus hangulat”, de a terrorszervezet napjai megszámláltattak már. Aa Evienban kezdődött „új időszámítás” kérészéletre kárho~= tatja. Krajczár Imre föl Sénki. Csak önmaga szégyenkezik még, nyugodtsága a béláő akarat uralma, ám lelki* ismerétén is lassan beheged az önkezével ütött seb. Vététt az erkölcsi normák ellen — most új normák formálják újra emberré ... ♦K CSAK A FELE IGAZ. Egercsehiben, száz méterékre a föld alatt, az egyik szocialista brigád három tagjával beszélgetek. Bőbészédűen sorolják a termelési eredményeket: ennyi és ennyi százalékot értünk él, ennyit és ennyit haladtunk, előre a szénben egy hónap alatt, az egy főre eső teljesítmény ennyi és ennyi. Dicséretes eredmények, lelkesedésre biztató számadatok. De hát nem ez a lényege a szocialista fogalomnak! Nemcsak a termelés a döntő! Hányán tanulnak a brigádból? Egy fej vakarás, vállrándítás a válasz. Nem tudják. En tudom, hogy többen tanulnak. Ok, akik tagjai a brigádnak, erről nem tájékozottak. Eny- nyire törődnek hát egymással, ennyire érdekli őket a másik gondja, baja, élete? És szoktak-e újságot olvasni? Profán kérdés, de muszáj feltenni. Nem, nem olvasnak. Egyiküknek ugyan járt az Ország—világ, de aztán lemondta, s azóta nem hozza a postás. Lesújtó érzéssel távozom a brigád munkahelyéről. Fent, a szikrázó napon se szűnik ez az érzés. Tudom, hogy nem ez a jellemző a csehi szocialista brigádokra, mégis, ez az árnyéit eltakarja most a mozgalom „fényeit”. Az egyik aknagépkezelő, régóta ismerem, summázva ennyit mond: — Abból, hogy szocialista módon dolgozni és szocialista módon élni, csak a fele igaz. Az emberekben erősebb az anyagi érdek, mint az öntudat. Majd a mi gyerekeink, ha felnőnek, azok már úgy élnek, szocialista ró ódon ... Túlzás, hogy csak a gyerekeink jutnak el a szocialista gondolkodásig. Am, e túlzás ellenére is igazak a szavak. Sok még a tennivaló a szocialista brigádok házatáján Egercsehiben. Megrekedt a a mozgalom. Most, mintha a közönyösség, a formalizmus vert volna itt tanyát. Remélhetőleg nem hosszú időre... Pataky Dezső A z eviami egyezmény *’*■ után módosult az OAS 1— nem perspektivikus, csak taktikai — célja. Azóta nem elsősorban a háború megnyeréséért küzd, hanem azért, hogy ismét elővegyék az Evi- awban elásott csatabárdot, hogy újra fellángoljon a francia—arab ellenségeskedés. A terrorakciókkal akarja elérni, kiprovokálni az arab lakosság visszavágását, amely kiváltaná a- francia karhatalom beavatkozását s megindulna a háborús lavina. Az FLN vezetői felismerték az ultrák törekvéseit mielőtt még azokra írásos — OAS forrásokból szárftjazó, szavahihető -j- dokumentumok is fényt derítettek volna, s bölcs türelembe, önfegyelemre hívták fel a legnagyobb Maghreb-ország /népét. Tudták, hogy a türelem időszaka is harci periódus, s ebben sem könnyebb a helytállás, mint a hét évig tartó gerilla-háborúban. Harc kezdődött Evian után: nem elsősorban az arabok és az európaiak, hanem a gyarmatosítók érdekeit legelszán- tabban megtestesítő OAS és az FLN között. Az OAS nem válogatott eszközeiben, s célja is könnyebben elérhetőnek látszott, mint ellenfeleié, hiszen a terroristák az ember természete® védekező életösztönére alapították számításukat, a feliagák pedig egy nép politikai érettségére, éledő és újraéledő nemzeti öntudatára. Az, hogy az algériai nép egyértel'T'alán mire ezek a sorok megjelennek, Algériában ismét tombol a terror, ismét félreteszi „diplomáciai” megfontolásait az OAS s golyói ismét arab életeket követelnek. Algéria néhány városában normális kerékvágásba lendült az élet: sétálók lepik el az utcákait, s azok, akik tegnap még tartva a gyilkosok golyóitól, nem vették fel a munkát: most elfoglalták helyüket a gépek mellett, az ültetvényeken, a hivatalokban és a dokkokon. Mi változtatta meg hirtelen máról holnapra az OAS magatartását? A fasiszta terrors zervezet célja, hogy biztosítsa Algériában a francia hegemóniát, s fenntartsa továbbra is a gyarmati uralmat. Ezért addig, míg tartott a háború, az OAS lényegében a gyarmatosító hadseregszomorú hírnévre szert tett „elit csapata” volt, amely háborút illegális, a nemzetközi jog által súlyosan megbélyegzett eszközökkel (de: gondolták — s mint ez a Salaw-per- ből ismételten kiderült — egyesek nemcsak Algériában, hanem Párizsban is: célravezető eszközökkel) vívták. Az OAS a francia politika egyik fegyverneme volt, amellyel egyideig sikerült megtorpedózni, irreálissá tenni azokat az elképzeléseket, amelyeket Párizsban hivatalos fórumokon hangoztattak, de valójában nem vettek komolyan.
