Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-28 / 149. szám
4 NÉPÚJSÁG 1962. június 28., csütörtök ID. GŐZ JÁNOST, a tiszanánai Lenin Tsz tagját, aki nagyon büszke a termelőszövetkezet szép jószágállományára. — TÖBB MINT FELÉT teljesítették sertésleadási tervüknek a mikófalvi Kossuth Tsz tagjai. Az első félévben, ez ideig 52 hízott sertést adtak át a népgazdaságnak.- APÉTERVÁSÁRI Vegyesipari Ktsz ebben az évben eddig 9 kislakás építését fejezte be, mintegy 500 ezer forint értékben. Ezzel az éves tervüket eddig 50 százalékig teljesítették- A terv szerint az idén még körülbelül öt kislakást építenek. — AZ EGRI Rákóczi Termelőszövetkezetben hétfőn végeztek a szőlő első permetezésével. Terveik szerint az aratás megkezdéséig a szőlők második permetezésével és a szőlők 1—2—3. kötözésével is végeznek. EGRI VÖRÖS CSILLAG Ne fogadj el édességet idegentől EGRI KERTMOZI Liliomfi GYÖNGYÖSI PUSKIN Keresztesek (I.—II. rész) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Az utolsó tanú HATVANI VÖRÖS CSILLAG Házasodni akarunk HATVANI KOSSUTH Hamis alibi föziN ® « AA (J ö O *C Mónosbélen este fél 8 órakor: Egy pohár víz ÜTedémesen este fél 8 órakor: Gyertyafénykeringő ROUSSEAU Megemlékezés születésének 2S0. évfordulóján /"Asztály helyzete (szegény genfi órásmester fia volt) neveltetésének szó szerint mostoha körülményei, ifjúságának viszontagságai, eleven kritikai szelleme hamar szembeállítják a feudális társadalommal, annak rendjével, in- | íézményeivel. Élete, sorsa, művei — szakadatlan tiltakozás a ! ••sarnokság, az emberek elnyomása, az ésszerűtlenség, mesterkéltség és képmutatás ellen. Harminchét éves volt, amikor első jelentős, hatalmas feltűnést keltő művét — Tanulmány a tudományokról és művészetekről címmel — megírta (1749). Szemléletesen tudósít az értekezés keletkezésének körülményeiről maga Rousseau: Egy meleg októberi délután Diderot meglátogatására indult. Útközben megpihent, és újságjában lapozgatva, szemébe ötlött a dijoni akadémia által kitűzött pályatétel: Vajon a tudományok és művészetek helyreállítása hozzájárult-e az erkölcsök megjavításához? — „Ha valaha valami hasonlított a rögtöni ihletéshez, akkor az1 a fölindulás volt, amit bennem ennek elolvasása keltett: egyszerre ezer fény kápráztatta el lelkemet, egyszerre élénk gondolatok tömege jelentkezett bennem oly erővel és összevisszaságban, amely kimondhatatlan zavarba ejtett... Heves szívdobogás szorongatta, emelte mellemet; nem tudván többé járás közben lélegzetet venni, az út egyik fája alá he- veredtem és egy fél órát töltöttem itt oly izgatottságban, hogy fölkelve, mellényem egész elejét könnytől áztatva találtam, anélkül, hogy sírásomról tudtam volna...” — írja val- lomásszerűen a szerző. Rousseau válasza a dijoni akadémia kérdésére, meglepte a kortársakat; adatok tömegével, szenvedélyesen bizonygatta, hogy a civilizáció, a kultúra haladása, a tudomány és a művészetek kialakulása megrontotta az erkölcsöket, az emberiséget. Ebből adódik a konklúzió: a természethez kell visszatérni, — ki kell küszöbölni a bomlasztó fényűzést, mesterkéltséget. Mai szemmel nézve, e felfogás bizony túlzott, téves kul- túrpesszimizmus, — Rousseau korának .sajátos viszonyai között azonban éles, bátor, feudalizmus-ellenes kiállás, az uralkodó osztályok hanyatló civilizációjának, bomló erkölcseinek határozott leleplezése. ★ 'T’ovábbi műveiben a ter- 1 mészetesség és a szabadság követelményeit, perspektíváját bontja ki, — szenvedélyes következetességgel. Politikailag: a demokrácia híve, aki élesen szemben áll az emberek egyenlőtlenségével, jog- fosztottságával. (Értekezés az emberek közti egyenlőtlenség eredetéről és alapjairól”, 1753.) Az eredeti, „természetes állapotához való visszatérés megkívánja, hogy szüntessük meg a zsarnokságot és a magántulajdont — vallotta e művében. (Később — kispolgári helyzetének, beállítottságának, ingadozásának megfelelően — lemondott erről a radikális követelésről és megelégedett a viszonylagos vagyonegyenlőség- gel, a nagyvagyonok kiküszöbölésével.) Sokoldalúan alkotó — szintetikus szellemének megfelelően Rousseau később széleskörűen alkalmazta, konkretizálta és általánosította az első írásaiban megpendített eszméit. Társadalmi-politikai nézeteit legrészletesebben a Társadalmi szerződésről (1762) című művében fejtette ki.' Eszerint eredetileg az állam szabad .egyének szabad szerződéséből jött létre. Az így szövetkezett nép hozta létre a szervezetet, a végrehajtó hatalmat; az egyes emberek akarata helyébe az államban az összesség akarata lép. A végrehajtó hatalom tehát a nép akaratából, a nép rendelkezéséből jön létre; ebből következik, hogy az önkényes, a nép akaratával szembeszegülő uralkodót a népnek joga van eltávolítani, mert megszegte azt a szerződést, megállapodást, mellyel eredetileg felruházták. (A nép ,,önrendelkezésének” elve.) — Nyilvánvaló, hogy ezek — a maga korában forradalmi gondolatok — az 1789-ben kitört francia forradalmárok számlára az erkölcsi, politikai alapot, igazolást adták sok tekintetben.) Ugyanebben az évben), kétszáz évvel ezelőtt jelent meg Rousseau világhírű nevelési műve, az Emii. (Erről a Népújság hasábjain már régebben megemlékeztünk.) A gyermek fejlődésére és nevelésére alkalmazza iltt Rousseau a „természetes nevelés”,i a „szabad nevelés” gondolatait, közben kifejti a tételes, dogmatikus vallásokkal szemben egy ésszerűbb, „természetes vallás” elveit, körvonalait. ★ l\/f öveinek forradalmi tar- talmát és mozgósító erejét, hatását mérlegelve nem csodálkozhatunk azon, hogy a szerző állandó üldözésben részesült a feudális hatalmasságok — az állam és az egyház — részéről. Műveinek olvasását eltiltották, könyveit nyilvánosan, máglyán elégették — a szerzőt pedig átkozták és üldözték. Többször is kénytelen volt Rousseau menekülni a zsarnokság, a reakció, az önkény elől — hatását megakadályozni mégsem lehetett. ★ Rousseau-t még nem szorította egyoldalúságba a kapitalista munkamegosztás. Nem volt egyszerűen filozófus, „szaktudós”, vagy politikus, pedagógus: tanulmányai mellett művészi alkotásai (zene, szépirodalom) is vannak. Különösen kiemelkedő hatású az Üj Héloise című, érzelmes, levélformában megírt szerelmi történet, amely előfutára a későbbi romantikus, szentimentális műveknek. (Hatása Goethe Wertherrén is érezhető). Végül említést érdemelnek Vallomásai, amely őszinteségével párját ritkítja az önéletrajzi irodalomban. A lkotásainak hatalmas ár- tékei mellett nem feledkezhetünk meg teljesen fogyatékosságairól sem: ellentmondások, túlzások bőven akadnak tanulmányaiban. A természetesség és szabadság követelményeit ésszerű, racionális okfejtéssel tárgyalja, — de gyakran elragadja őt érzelmes- sége, úgyhogy az ész és a szív sokszor diszharmonikusan kerülnek egymás mellé. A vallásos és a polgári moralisták (gyakran képmutatóan) egyéni életének számos következetlenségére, hibájára és „bűnére” mutattak rá: e reakciós bírálóikkal szemben mégis azt vallhatjuk, hogy Rousseau sokkal erkölcsösebb ember volt, mint a legönsanyargatóbb szerzetesek és a tisztességes nyárspolgárok egész tömege: Rousseau harcos, anti- feudális tevékenysége, nagyszerű, új gondolatai lökést adtak az emberi társadalom, a kultúra fejlődésének. Mióta a Társadalmi szerződés és az Emil megjelent — 200 éve — a haladó emberiség másképp láthat és ítélhet számos társadalmi, politikai' és nevelési kérdésben, mint an- nakelőtte. Ebben pedig része van annak is — bizonyos mértékben —, hogy élt és alkotott Rousseau __ Dr . Berencz János főiskolai tanszékvezető 1962. JÜNIUS 28., CSÜTÖRTÖK: IRENEUS 250 évvel ezelőtt, 1712. június 28-án született JEAN-JACQUES ROUSSEAU francia Író és filozófus. Tanaival a francia forradalom előkészítője volt, mint filozófus a feudalizmus ellen intézett támadást, de a kibontakozó új világgal szemben is negativ állást foglalt el: „Vissza a természethez” — ez volt a jelszava. Államelméletét a Társadalmi szerződés (1762), nevelési elveit az Emil cimű munkájában fejtette ki. Néhány további munkája: Űj Héloise, levélalakban írt érzelmes regény, lírai naplója a memoár- irodalom remeke (Vallomásaim). Magyarul Rácz Lajos ismertette életét és munkáit. 385 évvel ezelőtt, 1577-ben e napon született PIETER RUBENS, a flamand, barokk legkiemelkedőbb mestere. Akár világi, akár vallásos műveit egyaránt a duzzadó életöröm, a könnyed előadásmód, a fény és árny harmóniája és az emberi test mesteri ábrázolása jellemzi. Mintegy 2000 műve ismeretes, néhányat idézünk: Leukipposz lányainak elrablása, Az utolsó ítélet, Vénusz a tükör előtt. A Szépművészeti Múzeumban Mucius Scaevola című festményét őrzik. Életrajzát Harsány!: „Élni jó” cimmel írta meg. 95 évvel ezelőtt, 1867-ben e napon született LUIGI PIRANDELLO olasz író. Költőként kezdte, de a Hat szerep keres egy szerzőt című színdarabjával tűnt fel és ezután a színpadi hagyományokat felforgató darabjaival Európa első drámairól soraiba- emelkedett. Regényei közül néhány, magyarul is megjelentet idézünk: Mattra Pascal két élete, Forog a film.' 1934-ben Nóbel-díjjal tüntették ki. Jean-Jacques Rousseau Dráma, Kezdetben volt az ezer személyes színdarab. Aztán a szerzők úgy döntöttek, ennyi embert mégsem szabad nap nap után kivonni a feudalizmus építéséből, s hozzákezdtek tíz- húsz személyes drámák megalkotásához. Az élet azonban újfent igazolni látszott, hogy ennyi ember is sok és megszülettek a négy—öt személyes, majd miután a fejlődés megállíthatatlan, a kétszemélyes drámák. örömmel értesültem a minap, hogy a drámaírók sem alkusznak, az egyszerűségre, a lényegre való törekvés jegyében már olyan drámai mű is íródott, amelynek tulajdonképpen csak egyetlen szereplője van, a másik: a magnetofon. Vagy a telefon. Vagy a tükör. Ez igen — szereplők mondtam magamban és lelki szemeim előtt felrajzolódott az új kor új színházának körvonala: igazgató, rendezők, gazdasági hivatal, jegyszedök, fővitá- gositó és maszkmester, számsze- rint ötvenen. ■ S egy, azaz egyetlenegy színész! S amikor idáig jutottam gondolataimban, zseniális újítás serkentette alkotó lelkemet új tettekre: színdarab — szereplők nélkül! Nagyszerű lenne. Képzeljék el: hatalmas, üres színpad, a színpadon két szék, a két széken két magnetofon, a két magnetofonon két tekercs. Amikor a függöny felmegy, megindulnak a szalagok, s a két magnetofon beszélni kezd egymáshoz. Az egyik magnetofon nő lenne, lehetne a fogója fülére fülnélkül bevalót akasztani, hogy mindenki láthassa, valóban nőszemély a magnó... A másik, ugyebár, ezek szerint férfimagnó lenne, ezt onnan tudhatná meg a néző, hogy a szék lába elé kell hamuzni egy szőnyegutánzatra .,. — Terta?-- Nem, Mambó — sütné le varázsszemét szégyenlősen válaszul a másik.. . — Csókolom a mikrofonját... — Menjen, maga szemérmetlen.'.. ...és így folyna, folydogálna a szalag is, a beszélgetés is, egészen a jótállási határidő lejártáig. Izgalmas, szép feladat lenne egy ilyen szereplők nélküli, modern drámát írni. S a legkitűnőbb, hogy az ilyen drámát nem is kellene megírni... Se meghallgatni. (egri) SALGÓ LÁSZLÓ: — Mamentito, por favor, egy pillanat, kérem — Szól udvariasan az idősebbik —, az igazolványokat kérem. — Az utasok többségének: a mexicoi, a kolumbiai, a venezuelai, a perui és a többi latin-amerikai országból jött újságíró kollégáknak, nem szükséges a spanyol szó fordítása. De az európai újságírók is tolmács nélkül, azonnal megértik az igazoltatás célját. Az Kuba nem kapitulál szabad szemmel is jól látni az Egyesült Államok guantanamói tengeri bázisát. Az öböl túlsó partján horgonyzó hajóóriások ágyúi merednek a halászfalu faházaira. * — Szívünknek szegezett pisztoly — mutatnak a másik oldalra guantanamói kísérőink. Szinte nem múlik' el nap valamilyen provokáció: berepülés, diverzánsok átdobása, békaemberek felderítő akciója Caimanera halászfalu — szemben Guantanamóval út jobb oldalán húzódó drótkerítés mögötti hivalkodó angol nyelvű felirat mindent megmagyaráz. United States Naval Base, Guantanamo Két géppisztolyé® milicista Néhány perc múlva .Caima- állítja meg a zsúfolt autó- nera halászifalu cölöpökre, a fought. víz fölé épült házaiból már nélkül. Közben pedig az amerikai sajtóban ismételten cikkek jelennek meg a kubaiak állítólagos „támadási előkészületeiről.” A valóságban persze — és ezt minden kubai jól tudja — a. Guantanamo elleni „öntámadás” és az azt követő valóságos agresszió fenyegeti az országot. A kubaiak is, útitársaim is ismerik a történelmet: fél évszázaddal ezelőtt így kezdődött a guantanamói öböl megszerzése, majd Kuba — (és egész Latin-Amerika) — gyarmatosítása, a spanyolokat felváltó amerikai monopóltőke uralma. A havannai kikötőbet: 1898-ban felrobbant „Maine” nevű amerikai cirkáló esetéről ma már az egyesült államokbeli történelemtanárok csak diszkrét, de sokat mondó mosollyal beszélnek... Éppen ezért, amikor autóbuszunk visszafordult Caima- nerából, a milicisták másodszori éber ellenőrzését már mindenki természetesnek tartotta. Ami a megérkezés utáni első napokban még mellbe vágja a külföldit, — néhány hét után megszokott jelenség: a tengerparti sziklák mögött elhelyezett géppuska-állás, a városok, középületek előtt magasodó homokzsák-torlasz, az utcákban szolgálatot teljesítő milicista, a havannai milliós tömeggyűlések színhelyén, a Forradalom terén őrködő légvédelmi ágyú és — az egyenruhás miniszterelnök. TALÁLKOZÁS FIDEL CASTRÓVAL — Este il órára várja Fidel a külföldi újságírókat — közölte vélünk váratlanul a vacsoránál, kubai kollégánk. A találkozó színhelyén, a Hotel Havanna Libre kis szalonjában már nem sok hiányzott az éjfélhez, amikor az egyenkinti bemutatkozás, a barátságos kézfogás után asztalunkhoz tilt a kubai forradalmi kormány elnöke. Kigombolta olívazöld zubbonya nyakát, a szék támlájára akasztotta Fidel Castro külföldi újsá gírók kérdéseire válaszol derékszíját, s pisztolyát. Először bennünket kérdezett tapasztalatainkról, azután az előadóhoz indult. Az egyenruhás technikussal tréfálkozva igazította majd kétméteres atléta termetéhez a mikrofont. Kortyolt egyet a jeges ananászszörpből, majd fáradhatatlanul, a hajnali órákig válaszolt a tucatnyi kérdésre. Beszélt a kubai forradalmárok és köztük a maga megjárta útról: — Amikor megkezdtük a harcot, mái’ voltak bizonyos ismeretetek. De még nem négyén, szemléletes hasonlattal folytatta: — Á zeneiskolai hallgató, — aki csupán néhány órát hallgatott, még nem tekintheti magát zenésznek. Mi is tanuló forradalmárok voltunk. De mivel ehhez megvolt a hajlamunk és elhivatottságot éheztünk, megtanultuk az első hangjegyeket, majd a forradalomtól, a nagy tanítómestertől elméleti és gyakorlati képzést is kaptunk. (Következik: Kuba nem kapitulál, a> vezhettük magunkat képzett forradalmárnak. S hogy még érthetőbb le-
